Mese beszéd avagy milyen szövegezésű mesék, milyen lelkületű, hangulatú mesék mennek mostanában a Tv-ben, illetve nézzen-e a gyerek TV-t?
Akár ez a hosszú szöveget is választhattam volna címként. Rengeteget olvasok, felolvasok a gyerekeimnek, de bizony igénylik a TV beli meséket is. Nem ördögtől való dolog, ha az egész napjukat nem ott töltik. Nekem egy kis szusszanás, addig tudok nyugodtan takarítani vagy főzni, dolgozni, nekik meg szórakozás. A legkisebbemet még nem köti le, csak a lányokat. Ő nem lesz nagy mesenézős fajta, már most látom. Lányok viszont rá tudnának függni, ha hagynám. De nem hagyom, azért! Egészséges keretek között 1-1 óra még elfogadható. Hétvégi, nem tanulós időszakban akár több is, vagy, mikor olyan az időjárás, hogy nem lehet kint lenni huzamosabb ideig. Ez is csak egy fajtája az időtöltésnek...Annyiban nem jó, hogy készen kap egy történetet, képi világot és nem fejleszti a képzelőerejét, mint mondjuk ha mesekönyvet olvasna. De szerintem belefér. Nem lehet mindig fejleszteni a gyerekeket sem. 

Felejthetetlenek azokat a vasárnap délelőttök, mikor együtt lustálkodtok a szülői ágyban és meséztek sokáig közösen. Nincs rohanás, nincs kapkodás, nem kell sehová sem odaérnetek. Megbeszélhetitek a látottakat, ha valamit nem értenek. 

Mint ahogy te is leülsz egy sorozat elé vagy megnézed a híreket (utóbbit bizony én nem szeretem, egy horrorra hajaz erőteljesen) kikapcsolódás gyanánt néha. Ez nem baj. Ugyan úgy a gyerek is igényelheti a képi világot és nem csak mesekönyv formájában. Mondom ezt úgy, hogy olvasós család vagyunk. A blogomon se szeri, se száma a könyveknek, könyves leírásoknak. Az egyik, nem zárja ki a másikat. 

Na de a meséknél tartottunk. Megszabott keretek között bizony nem baj, ha mesét is néz a gyermek. Viszont a keretek világosak legyenek. Mennyit nézhet és mit. Néha igencsak elkerekednek a szemeim a mostani, modern mesék témáját illetően. Vámpirína, Zombiland és hasonló érdekességek. Hol van már a Vuk és és Kockás fülű nyúl? Hol vannak a még kedves, aranyos Disney mesék? Hol vannak a kicsit bugyutácska Pom-Pom mesekönyvek? Az új mesék egyre jobban alkalmazkodnak a rohanó életmódunkhoz. Hangosak, kiabálnak benne a szereplők egymással és olykor olyan szereplők, világok is belekerülnek a mesékbe, amik nem oda valók. Nem beszélve a nyelvezetről. 

Néha elcsodálkozom, hogy a gyerekeim mit beszélnek, mikor tőlem ilyet nem hallanak. Aztán elkapom egy-egy mese szófoszlányait és mindent megértek. Hát bizony...Ott is lehet felszedni szófordulatokat, flegmaságot, szlenget. A régi mesékre nem volt jellemző. De mielött bezzegelnék...Régne sem volt jobb, csak másabb.

Persze a gyerekeknek más a szűrőjük, mint nekünk. Lehet fel sem tűnnek nekik a darabolások, kirekesztés, lefejezte és társai, így a csúnya beszéd sem. Nekem sem tűnt fel eddig például, hogy a Reszkessetek betörök Kevinjének a szája elég mocskos...Eddig. Pedig gyerekként néztem rendszeresen, mint ahogy Benedek Elek meséit vagy a Magyar Népmeséket is. Ám most szülő szemmel kicsit máshogy látom a dolgokat és sokszor elborzadok egy-egy kifejezésen, jelentésen, képi világon. De régen mi ezen nőttünk föl. Akkor nem volt ijesztő vagy szexuális tartalmú a számomra. Nem lepődtem meg a lefejezett sárkányon vagy a Világszép Nádszálkisasszonyon. Most mégis számomra bizar, hogy a gyerekekkel vámpíros mesét nézessek vagy olyan könyvet olvassak fel nekik, amit igencsak meg kell cenzúráznom. Kettős mérece? Igen! Azt is mondhatnám. A mostani, újhullámos mesekönyvek, mesék sem biztos, hogy úgy hatnak a gyermekre, mint mi gondolnánk. Nekik már természetes a Teletubbis együgyűsége. A zombik és fura lények is ugyan ilyen egyértelműek lehetnek, mint nekünk akkor a Magyar Népmesék.

Ezek akkor károsabbak vajon, ha az egész világ erről szól eleve? A reklámokban is szembe jönnek a különféle szuperhősök például, amikért a gyerekek rajonganak, mert ezt tolják. Holott a legtöbbször mégcsak nem is látták a filmjét. 

Ha máshonnan nézzük, mondhatjuk a régebbi mesék szókincsére és tartalmára, hogy elavult már, nem érti a gyermek. Mint ahogy gyakran megkapják a kötelező olvasmányok is.

De a jelenlegi szleng jobb? Nem tudom! Ezzel bizony mindig bajban vagyok. Nem egy olyan mesét láttam mostanában, amitől én is majdnem megijedtem. Vagy olyan szöveget eresztettek meg a mesékben, hogy csak pillogtam. Kell a gyerekeket riogatni? Kell nekik a zombis mese? Kell nekik a cseppet sem szépirodalmi nyelvezet ahhoz, hogy ne legyenek kirekesztettek a társaik közül? Vagy szűrjük meg alaposan, mit nézhetnek meg?

Ember legyen a talpán, aki ezt úgy el tudja dönteni, hogy mindenki boldog és elégedett legyen! Nekem sok fejtörést okoz!

Sokszor jönnek úgy haza, hogy a többiek beszéltek erről a filmről vagy arról a meséről. Legtöbbször nem az ő korosztályuknak való vagy én ítélem meg úgy, hogy borzalmas, nem nézhetik. Most ettől kevesebbek lesznek a többiek szemében? Kimaradnak egy beszélgetésből? Igen! Ez baj? Nem tudom. Talán nem, mert a következő nap megint más lesz a téma. Talán igen, mert kirekeszthetik őket, kimaradnak valamiből, amire barátságok is rámehetnek. 

Jó lenne látni a fényt az alagút végén! Addig is minden mese előtt megy a találgatás engedjem-e vagy sem megnézni. 

Mert tiltani őket a TV-s meséktől nem érdemes. Attól nem fognak többet olvasni. Sőt, a tiltott csemege mindig izgalmasabb. Ha nincs a gyerek ottfelejtve egész nap, nem a TV neveli fel, akkor nem baj az a mesenézés. Ha a korának megfelelő meséket néz, akkor sem gond. Legyen meg a "mennyi ideig és mit nézhet meg" keret és akkor áldás is lehet a TV, ha igénylik a gyerekek. Persze szűrjük meg, milyen tartalom az, amit nem szeretnénk, ha a gyermekeink látnának, hallanának!

#olvasás #mese #TV #mesenézés #TVnézés #gyermek #vélemény