Az ember nem is gondolná, mennyit hozzáad a személyiségéhez, a viselkedéséhez az identitása, az, hol születik és mit tud kis hazájáról. Egyszerűen belénk ivódik, a részünk lesz.Teljesen más ember lennék, ha máshol születtem volna. Más dolgokat tartanék fontosnak, más eszmékért rajonganék, és biztosan nem tudnám, hogy a mélyhűtőmben lapuló jégkrémesdoboz bizony nem fagylalttal van tele, hanem pörkölttel. 

A Szigetlakó című mesekönyv megmutatja, mennyire mások vagyunk és mégis ugyanolyanok. Mennyire meghatároz minket a tudás, a hely, ahol élünk, ahol születünk. Gyereknyelvre lefordítva mutatja meg az emberek sokszínűségét és a gonosz dolgok arcát is.

Az illusztrációk szépek, kifejezőek és nagyon színesek. Egy gyermek képzeletét kellően felcsigázzák. Az írásmód szórakoztató és könnyed, olykor vicces, máskor pedig kimutatja a foga fehérjét. Izgalmas megoldás egy háborút gonosz szörnynek álcázni, egy tomboló hurrikánt pedig üvöltő farkasnak. Az élet, a főszereplő otthona szépségét és a borzalmas dolgait is kendőzetlenül tárja elénk, mégis mese köntösbe bújtatva. A gyerekeknek egy mese, egy történet, a Szigetről szól és kis főszereplőjéről, Loláról. A felnőtteknek pedig vigasz, melegség, visszaemlékezés, bizonyosság, tudás, jelkép.

Az író stílusa magával ragadó. A szóképek, metaforák értékelhetőek és egyediek. A történet maga érzékletes és mély. Nem a mi országunkról szól, de a saját otthonomat juttatja eszembe annak szépségével és hátulütőjével együtt és a honvágyat, amit éreztem, mikor nem voltam itthon.

Lola egy érdeklődő kis főhős, aki bajban van. Nem tudja a házi feladatát elvégezni, mert nem emlékszik arra a helyre, ahol született. Nincs emléke, nem emlékszik sem hangokra, sem illatokra, sem színekre. Környezete segítségét kéri. De az emlékek becsapósak ám. Mindenki máshogy idézi fel a Szigetet. Végül nagyszerűen oldaj meg a kislány a feladatot, némi segítséggel. Lolával könnyű azonosulni a gyermek olvasóknak. Egy teljesen hétköznapi, nagy képzelőerővel megáldott kislány. 

A kötet nagy igazságokat is kimond a meglapuló háttérinformációk mellett. A lenti idézet az egyik kedvencem ezekből. 

Kislányom még nem érzékelte a könyv mondanivalóját. Neki csak egy izgalmas mesekönyv, történet, de mégis a szörny és a hősök mozgatták meg a fantáziáját, az igazságba vetett hitét. Szerinte a könyv arra volt nagyszerű, hogy Lola is jobban megismerte magát és a többiek is őt, azáltal, hogy lerajzolta születésének helyéről mit tud. Jó, hogy ilyen sokféle helyről érkeztek a gyerekek és mind kicsit mások. Így tehát biztos vagyok benne, hogy egy ematikus 6 évesnek is átérnek a fontos információk a meséből, a saját szintjén. Egy idősebb gyermek pedig a háború kivetítését is érteni fogja már talán.

Nagyon jó történet érzékenyítésre. Bátran ajánlom közös olvasmányként, ha a szülő megmutatná gyermekének, hogy a különféle országok csemetéi mennyire máshogy élnek, nem csak kinézetre mások. 

A könyvet köszönjük a Cor Leonis kiadónak!

Fülszöveg:

Lola iskolájában mindenki máshonnan jött. Az ő iskolája a távoli helyek iskolája volt. Ezért aztán amikor Lola tanítónője azt kéri a gyerekektől, hogy mindenki rajzolja le, hogy honnan emigrált a családja, minden gyerek izgatottan néz a feladat elé. Kivéve Lolát. Ő nem emlékszik a Szigetre – még bébi volt, amikor eljöttek. De a család és a barátok segítségével – és az ő emlékeik révén – melyek között bőven akadt vidám, fantasztikus, szívszorító és ijesztő – Lolát elképesztő utazásra repíti a képzelete – vissza a Szigetre. Amint jobban megismeri a családja valódi történetét, Lola megérti abuelája által mondottak értelmét: „Csak mert nem emlékszel egy helyre, nem jelenti azt, hogy nem él ott benned."

Idézet:

Attól még, hogy nem emlékszel egy helyre, ott lehet benned.