2020. sze 16.

Bálint Erika: A ​nap csókja

írta: Mayerné Répási Adrienn
Bálint Erika: A ​nap csókja

Az elveszett, majd megtalált boldogság

119672992_621903145139429_5590974632895000163_n.jpg

A legtöbb romantikus könyv úgy van mgírva, hogy a szereplők fiatalok, szépek, életük virágában vannak, jó eséllyel maximum 30 évesek. Sikeresen megtalálják a boldog házasságot és kész, vége a könyvnek. Na de mi történik utána? Mi a helyzet a 40-es, 50-es korosztállyal? Ők valahogy elfelejtődnek, mintha nem gondolnánk, nem lenne evidens, hogy ők is szerethetnek, lehetnek boldogok vagy boldogtalanok.

Ezért örültem meg annyira az igazi valóságnak, amit ez a könyv nyújtott. Bizony van élet 30 fölött is! 

Bálint Erika főszereplője, Léna egy olyan nő, aki csak a családjának, munkájának él. Nem boldog, de mindenki mást előtérbe helyez magával szemben. Rengeteg elfolytás, keserűség van benne. A hozott szülői minták, a szeretetlenség és a környezete sem járul hozzá ahhoz egy egészen minimálisat sem, hogy boldog lehessen. Csak úgy van,  él bele a vakvilágba, ha életnek lehet nevezni ezt.  Szép lassan rádöbben, hogy túl rövid az élet ahhoz, hogy csak úgy menjen, egyik nap a másik után. Az ő útkeresését, magára és boldogságára találását olvashatjuk a kötetben,  miközben előtárja a múltját, feldolgozza azt, amit kell.

Rengeteg fontos dolgot taglal a történet, amikről érdemes beszélni és mégis gyakran hallgatunk róla! A szülő-gyermek kapcsolatot, az örökölt mintákat, a szeretetlenséget, a megromlott kapcsolatokat, barátságot, szerelmet, megcsalást, előítéleteket, életközepi válságot mind sorra veszi könyvében. Mindezt olyan stílusban, hogy nem tűnik erőltetettnek. Megfelelő érzékenységgel és mélységgel nyúl mindegyik, külön-külön is fontos, izgalmas témához és együtt sem okoznak túl nagy terhet, nem érezzük túl soknak.

Léna egy igazi, hús-vér nő, hibákkal, álmokkal. Az író nem szépíti sem tetteit, sem bukásait, de ő sem bánik magával kesztyűs kézzel. Azt gondolja, hogy nem érdemli meg a jót, a boldogságot, mert elszálltak már felette az évek, továbbá vezekel szülei bűnéért is. Mellékszereplőinkre sincs ráhúzva a megszokott séma, ők is esendőek, szerethetők és gyűlőlhetők. Senki sem csak jó, vagy csak rossz. Egyedül Léna 20 éves lányát nem tudtam megkedvelni értetlensége, éretlensége miatt, pedig az ő bűne is csak az volt, hogy nézte, de nem látta édesanyját a maga valóját. Nem látta boldogtalanságát, vergődését, nem akarta észrevenni az ő jó tulajdonságait, mert nem ismerte a múltat, miért vált édesanyja ilyenné, szerethetetlenné.

Bizony az, ha szeretünk valakit, sebezhetővé tesz és egy-egy nagyobb seb után inkább tüskéket növesztünk, kizárunk mindenkit a belső világunkból, hogy ne sérüljünk tovább. 

Az örökölt sors is nagyon erős szálon fut a könyvben, nagy hangsúlyt kap. A mintáinkat a szüleinktől vesszük át, legyenek azok jók vagy rosszak. Egy rossz gyermekkor rányomhatja a bélyegét az egész életünkre. Léna erre nagyon későn döbben rá. De sosem késő mindent helyrehozni!

sky-3680117_640.jpg

Vajon mennyi boldogsághoz van jogunk? Jogunk van ahhoz a boldogsághoz, ami másoknak boldogtalanságot hoz? Életkorhoz van kötve az útkeresés és az örömök megélése vajon? 

Bálint Erika elvarázsolt írói stílusával, mély érzelmekkel, amit közvetít, mondanivalójával és izgalmas témájával. Szerettem minden egyes sorát. Dühöngtem, berzenkedtem, mosolyogtam, legszívesebben sírtam is volna. Nagyon sok dologra rávilágít és ezáltal saját sorsunk elemzésére késztet, illetve el is gondolkodtat. A sorok hangulata, az írásmód, az érzékletes leírások és a lírai, lassan csordogáló dráma, ami a könyvet jellemzi, nagyszerű olvasmánnyá tette, amit minden olvasni szerető ember kezébe adnék legszívesebben! Érdemes minden oldalt lassan, alaposan megfontolva, elemezve olvasni, hiszen rengeteget adhat az olvasónak egy jó olvasmányon kívül még! 

Biztos vagyok benne, hogy a korábban megjelent Adj esélyt! című könyvét is el fogom olvasni!

A könyvet köszönöm a Könyvmolyképző Kiadónak, ITT tudjátok megrendelni, ha kedvet kaptatok az olvasásához.

Fülszöveg: 

Meddig ​tűröd, hogy nem szeretnek?

Léna ötvenéves orvosfeleség, akinek hazugságok tartják egyben kiüresedett házasságát, mégis megpróbálja apró örömökbe merülve túlélni a hétköznapokat. Egy este megpillant a Facebookon egy képet a férjéről és egy idegen nőről, és rádöbben, itt az ideje, hogy szembenézzen önmagával, és a múltbéli démonaival. Képes vajon a szeretetre? És érdemes arra, hogy őt szeressék? Lénának meg kell ismernie, és kell fogadnia önmagát testestől, lelkestől. Önkeresése során segíti nagyszájú, mindig vidám barátnője és szókimondó, kemény nővére, de nehezíti az útját az apja ridegsége, és az, hogy hiába akart jó szülő lenni, egyre távolodik saját lányától. Felbukkan egy új férfi is az életében, de vajon Léna képes nyitni felé? Meg tudja ismerni az ölelés erejét és meg tudja tanulni, hogyan fejezze ki az érzelmeit? Képes lesz kilépni eddigi életéből? Mit nyer és mit veszít, ha megtalálja önmagát?

Egy nő útja önmagához, nem csak nőknek.

A legfájdalmasabb felismerések egyike, amikor rájössz, nem egy másik ember áldozata vagy, hanem a saját magadé.

Idézet: 

Azt hitted ezt így kell, hogy első a kötelesség. Hogy nem szállhatsz le arról a keresztről, amire felmásztál, és amire odaszögelted magad.
Pedig senki nem kért a szenvedésedből.

288 oldal
 ISBN: 9789635610235

Ha tetszett a cikk, nyomj egy like-ot a Követem gombra jobb felső sarokban laptopról, számítógépről és balra lent tabletról, mobilról. Ha szívesen megvitatnád bővebben, mert teljesen más az álláspontod, akkor normális hangnemben a blogbejegyzés alatt, kommentben megteheted. Továbbá a ReAd-blog Fb oldalán vagy a ReAd-blog csevegő csoportban is megy a témázás a cikkről, ott is megtalálsz.

ReAd-blog Adrija

#könyv #élet #könyvesblog #blogger #könyvmolyképző #könyvmolyképzőkiadó

Szólj hozzá

Könyv Recenzió