Az anyaság nem könnyű dolog. Nincs mérhető foka. Nem kapsz visszajelzést, hogy jól csinálod vagy meglehetősen rosszul. Nincs vizsgához, tanfolyamhoz, papírhoz közve. Anya bárki lehet. Na de jó anya is?

Bizony az ember sokat tűnődik azon, ő megfelelő szülő-e. mindent megtesz a gyerekéért? Jól neveli? Harmónikus az együttélés? Lehetne ezt jobban? Elég a gyermekének? Milyen lesz a csemetéje jövője?

Ezernyi bizonytalanság. És ezen nem segítenek a kéretlen beszólások sem, hiszen mindenki jobban tudja, mint te! Gyermeket mindenki tud nevelni, még az is, akinek nincs! Olyan, mintha közösségi téma lenne. A szomszéd néni biztosan tudja, hogy márpedig a te gyerkőcöd fázik, a másik szomszéd pedig azt, hogy szegénynek melege van, meg fogod ölni. Ugye? Bizonyára kaptál már ezernyi kéretlen beszólást, javaslatot. Mindenkinek van egy tuti tippje és nem fél megosztani veled. Elítélni pedig végképp nem, bármilyen apróságért. 

A másik dolog pedig az, az anyasággal kapcsolatban, hogy nem merjük leírni, kibeszélni a nehezebb pillanatait, nehézségeinket, a kétkedéseinket, elakadásainkat. Még az is szentségtörésnek bizonyul, ha ki mered jelenteni, hogy az anyaság nem egy habos-babos rózsaszín vattapamacs, avagy nem csillámpóni. 

Kovács Kornélia írónő merte kijelenteni könyvében, hogy bizony az anyaság piszoknehéz és nem csak jó oldala van! Dicsérem a merésszségéért. Mert ilyet kijelenteni, már az is nagy szó. Hát még leírni, ahol számonkérhető! Én is ritkán merek belemenni ezekbe a rázós témákba. Messze áll tőlem amúgy is a megmondó szerepkör. 

Anyaság ​a csillámpónin túl című könyv hiánypótló. Merjünk beszélni a nehézségekről is! Ezért is mondtam rá azonnal igent, hogy elolvassam. Milyen jól tettem. Nagyon sok dolog tetszett a könyvvel kapcsolatban, de volt, ami nem.

Szerettem, hogy könyvében számos fontos dologról rántja le a leplet. Leírja, hogy a szoptatás nehéz, nem fog mindenkinek menni és ha nem megy, nem kell belerokkanni, mert a gyerek így is felnő. Leírja, hogy a szülés magasztos, szép dolog, életed pillanata, de bizony fáj, nem kicsit. És ha nem természetes módon szülsz, akkor is kijön az a gyerek. Attól nem vagy kevesebb, mint  a természetes módon szülő nő. Csomó olyan témát feszeget a könyvében, amiről fontos beszélni. A humort és a megjelenő iróniát szintén értékeltem. Kellemesen oldja a könyvben lévő feszültséget. A másik erőssége még a könyvnek, hogy könnyű sorsközösséget vállalni Kornélia írásával. Velem és veled is történt már olyan dolog, amiért beszóltak, elítéltek az anyasággal kapcsolatban.  

Amiért nem teljesen öt csillagos értékelést kap tőlem, az az, hogy nagyon erősen tállalja mondanivalóját. Érződik, hogy ő bizony sokként élte meg, hogy beszóltak neki ezért vagy azért, hogy valami nem úgy alakult, mint a nagykönyvben. Egyfajta feldolgozás a könyve. Így dolgozta fel a saját sérelmeit, nehézségeit. Átjön a könyvön nagyon erősen és nem tud objektív maradni. Ettől nem rossz a könyv. de nagyon erősen véleménykönyv a saját életére, helyzetére kivetítve. Az írónő stílusa jó, bár elég szókimondó és nyers. Nem finomkodik, nem tálalja körítéssel, hanem odavágja. Ez miatt sokaknak nem fog tetszeni. Kicsit finomítani kellett volna a könyv stílusán. Rövidíteni a hosszabb fejezeteket. Kevesebb magánvéleménnyel, élménnyel gazdagítani, inkább leíró fejezetenként. Viszont akkor már nem biztos, hogy ennyire humoros lett volna, ennyire személyes. 

Valahogy úgy van a rendszer összerakva, hogy egy csomó információt kapunk a várandósággal kapcsolatban, aztán ott megszűnik a tájékoztatás. A szülésről, az igazi szülésről még összeollózhatunk reális beszámolókat, de az anyaságról már ritkán. Inkább csak a jó oldaláról. De ez nem fekete-fehér. Néha nagyon könnyű és magasztos feladat, néha meg átoknehéz. Nem tájékoztatnak előre, hogy felkészülhessünk. Te találkoztál már olyan cikkel, figyelemfelhívó dologgal, ahol azt taglalják, hogy sok gyerek az első pár évben nem nagyon hagyja aludni az édesanyját? Hívták fel figyelmed erre? Na nem a kedves barátnőidre gondolok, akik már szültek, megtapasztalták. Talán még ők is mélyen hallgatnak róla, hogy nehogy elijesszenek... Pedig jó lett volna tudni előre, hogy felkészülhess! Kornélia felkészít könyvével a "sötét" oldalra is. Humorosan, iróniától nem mentesen írja le neked, mire számíthatsz. 

Könnyű volt a várandóságot? Megszólnak érte. Nehezen viselted a várandóságot? Megszólnak érte. Otthon szültél? Megszólnak érte. Császárod volt? Megszólnak érte. Természetesen szültél? Megszólnak érte. Könnyen lefogytál utána? Megszólnak érte. Még mindig nem tudtál lefogyni? Megszólnak érte.Még mindig szoptatsz? Megszólnak érte. Tápszeres a baba? Megszólnak érte. BLW-tek? Megszólnak érte. Üveges babakaját kap? Megszólnak érte. Főzőcskézel? Megszólnak érte. Babakocsizol? Megszólnak érti. Hordozol? Megszólnak érte. Veletek alszik? Megszólnak érte. Külön szobában alszik? Megszólnak érte. Hamar visszamentél dolgozni, Megszólnak érte. Nem mentél vissza dolgozni? Megszólnak érte...

Mindenkit valamiért megszólnak. A tipikus "van sapka, nincs sapka" rajta dolog. Nem szabad odafigyelni ezekre. 

Apró hibái ellenére mégis ajánlom olvasásra azoknak, akik még a családalapítás előtt állnak vagy azoknak, akiknek szintén sérelmeik vannak, például nem tudtak természetes módon szülni vagy szoptatni. Könnyű az írónővel társközösséget vállalni, együttérezni, hiszen mindenki kapott beszólást ezért vagy azért. hiánypótló könyv, klassz témaválasztással. Azoknak is jó szívvel tudom ajánlani a könyvet, akik nevetnének egy jót a szülőségen, anyaságon. 

Első könyves szerzőként szerintem nagyon jó kezdet! 

Köszönöm a könyvet Kornéliának, az írónőnek!

Fülszöveg: 

Ez a könyv olyan, mint egy kávé melletti jó beszélgetés egy barátnővel, aki a szemedbe mondja, csak annyi kell, hogy bízz az ösztöneidben, és friss anyukaként a lelki békéd érdekében engedd el a „jó” tanácsokat a füled mellett. Szabad szóhasználata, nyitottsága és lazasága mosolyt csal az arcodra, segít megerősíteni abban, hogy nem vagy egyedül a kétségbeesessel, a könnyekkel, a pofonokkal és a hibákkal. Észosztás helyett karon fog, és végigvezet az anyaság rögös útvesztőin, hogy lásd a „szuperanyuság” sokszor csak kirakat, hogy a melléfogás és a tanácstalanság a legjobbakkal is megesik.
Kismamáknak ajánljuk, de a rutinos anyáknak is, hiszen jó nosztalgiázni, utólag mosolyogni az egykor reménytelennek tűnő helyzeteken.

Idézet:

– De ezt már tudnia kellene a gyereknek.
– Neked meg tudni kellene felhagyni a kéretlen tanácsok osztogatásával, nekem meg tízig elszámolni, míg visszaszólok. Úgy látom, mindenkinek van még gyakorolnivalója…

 Aposztróf

152 oldal

puhatáblás