Szeretem az érdekes témákat feldolgozó mesekönyveket. A Pormanónak már a címében is ott az ígéret erre. Aranyos ötlet megmagyarázni és egy mesét belelátni a porcicák meglétébe. Hát még életre kelteni...Bizony sokszor én is élőlényként tekintek rájuk, amik makacsul újra és újra visszatérnek, hiába paterolom ki őket, de eszembe sem jutott volna mesekönyvet írni róla. Imádom az ötletet. Egy egyszerű hétköznapi dologból így lesz ötletadó múzsa és egy nagyon jó mese, melyet élvezhetnek a kicsik és a nekik olvasó felnőttek is. Bevallom, én külön is elolvastam felnőttként és több mint élveztem. 

Szerettem a kis Pormanó, Poroszlán karaterét és a többi barátjáét is. Zseniálisak. Pont olyannak vannak a mesében lefestve, ami megmozgatja a csemeték képzeletét és még talán el is hiszik a létezésük. Vagy ha már kellő idősek, már nem hisznek a varázslatokban, akkor egy pindurit újra kisgyerekek lehetnek álomvilág peremén. Nagyon jól vannak összetéve a szereplők. Mindegyik kapott egy speciális jellemzőt, amiben jó és valamit, amiben fejlődnie kell. Szép karakterfejlődésen megy keresztül mindegyikük. Ráadásként a kis olvasóinak tanít némi vakmerőséget, kotnyelességet, mindkettőből pont annyit, amennyi kell egy az életrevalósághoz. 

A karakterek mellett a stílus, a mese nyelvezete is stílusos, élvezetes, szórakoztató. Mindig történik valami, ami miatt érdemes izgulni, amiért lapoz az ember lánya mégegyet. Marasztaló. A könyv hangulata szerethető, jó elmerülni benne. Az illusztrációk színesek és jól eltaláltak. Maximálisan megy a meséhez és életre kelti azt. 

Még az anyuka is jól el lett találva. Végre nem bugyuta vagy nemtörődöm szülő, hanem egy egyszerű anyuka a szereplő. Ennek külön örülök. 

Egy igazán humoros, izgalmakban bővelkedő mesekönyv, amit szívből ajánlok 8 éves kortól bármeddig. Még engem is maximálisan lekötött. 

Daniella lánykám 8 éves. Az ő véleménye a könyvről:

Kicsit nehéz olvasmány volt, mert túl hosszúak voltak a fejezetek, elfáradtam, mire végigolvastam. Biztos nagyobbaknak írták a könyvet. A nyelvezete tetszett és a stílusa is. Nagyon szépek voltak benne a rajzok. A szereplőket nagyon szerettem. A főszereplő, a Pormanó ötletes volt és aranyos.  A kis barátait is szerettem. A kisfiú egy rosszcsont volt, anyukája biztos nem örült volna, ha tudja, miket csinál. Izgalmas olvasmány volt. Hihető, hogy létezhet a Pormanó igazából is. A legviccesebb rész az volt, mikor rózsaszín lett a manó. 

Ha kedvet kaptatok a könyv elolvasásához, ITT megrendelhetitek.

A könyvet köszönjük a Könyvmolyképző kiadónak!

Fülszöveg: 

"Éjjel Vili furcsa neszt hall a szobában, és egy meglepő lénnyel találkozik: a pormanóval.
Az új lakó a legváratlanabb helyeken bukkan fel, csámcsogva eszik az ágy alatt és tiltakozik a fürdés ellen. A kis bajkeverő Vilivel tart az iskolába, de bizony ott nyoma veszik.
Nincs mese, meg kell menteni! A kéményseprű és az ereszlakó siet a fiú segítségére.
Érdekel, hogy lehet kijutni egy porszívóból? Hogy lehet kötélugrást tartani egy kémény belsejében? Hogy lehet feltűnés nélkül felmászni egy tanár fejére?
Izgalmas kalandok, sok nevetés és kedves kis lények várják a gyerekeket ebben a vidám történetben.

Idézet: 

– Védd magad, ropiropogtató lovag! – kiáltotta miközben vívóállásba helyezkedett. A szőrgombóc egy gyors mozdulattal egy újabb szálat rántott ki a zacskóból.
– Szappanfőző manó legyen a nevem, ha megadom magam!