Biró Márta: Életem ​leckéi

Az embernek mindig magáról írni a legnehezebb. Szívesen csevegünk a külvilággal másokról, az élet hozta helyzetről, az időjárásról, a műsorról vagy bármiről, csak magunkról ne kelljen. Ha mégis, akkor is csak a jót, a szépet, a csilli-villit mondjuk, mutatjuk. Pedig az élet nem egy habos torta. Épp ezért olvastam olyan nagyon szívesen Márta könyvét. Ő megmutatta, hogy a legnagyobb pofonokból is fel lehet állni. Hogy az élet nem rózsaszín, sokszor igenis nehéz. Beleszőtte azt is könyvébe, hogy a legtöbb, hátrányból induló embernek van valami "szuper képessége", csak meg kell találja. A túléléshez tökélyre kell fejlessze azt. A könyv a valóságot tárja elénk! És a való élet a legnagyobb mesemondó!

A könyv egy önéletrajzi kötet. Márta mesél magáról, az életútjáról, céljairól, örömeiről. Leginkább útmutatónak szánja szerintem, okulásnak, segítő történetnek. Őszintén mesél a nehézségekről, érzéseiről, a szüleivel való kapcsolatáról, a fiatalkori emlékeiről. Visszaemlékezik minden apróságra, ami megnehezítette a gyermek, majd fiatal felnőtt éveit. Történetében tökéletesen megmutatta nekem, hogyan kell talpra állni minden bajból, hogyan kell erősnek lenni mindenáron. Miként lehet örülni az apró örömöknek, összeszedni magunk egy-egy csapás után, mindent feledve. Az ilyen kötetek olvasásakor kezdem el értékelni mindazt, amit én kaptam eddig az élettől. Sokszor annyira apróságokon problémázunk, míg rá nem jövünk, másoknak mennyivel több gondja van és jelentősebb. 

Azt szokták mondani, hogy a sors mindenkire annyit mér, amennyit el tud viselni. Talán így is van. Hihetetlenül tisztelem az írónőt, hogy le merte írni kálváriáját, az életét, beengedett a bensőjébe. Ennyire mélyen vallani az érzelmeinkről, rendkívül sebezhetővé tesz. Ő mégis merte vállalni, hogy másoknak utat mutasson, lelket verjen beléjük, reményt adjon, hogy igenis meg lehet csinálni! Bármilyen bajból, kudarcból, hátrányból fel lehet kászálódni és kihozni a legjobbat, pozitívvá változtatni. 

Anyukámnak is az a szavajárása, hogy "Nézd a jó oldalát!" Igaza van, mert minden rosszban van valami jó. Hiszem, hogy Márta ebből jól jött ki. Megerősítette az élet. Könnyebben helyt fog állni, bármilyen rossz is következzen, mert megtanulta a kudarcokat kezelni, a hátrányát előnyre fordítani. A könyv lapjain átsüt az írónő személyisége, pozitivitása. Talán ettől is működik annyira a kötet. Nem egy izgalmas lányregény, hanem egy kőkemény dráma. Ám mégis szívesen olvastam, mert Márta stílusa kedvelhető, olvasmányos. Nem kesereg, hánytorgat, hanem utat keres, boldogulást. 

Hogy kinek ajánlom a könyvet? Annak, aki útmutatást keres, hogyan álljon fel egy nehéz helyzetből. Aki olyan könyvet szeretne olvasni, ahol az író nem kendőzi el a véleményét, világlátását, érzéseit, üdén őszinte. 

Nem mesélnék többet a könyvről, nem tisztem elmesélni a könyv helyett az egészet. Annyit mondanék még, hogy sokat tanultam az olvasásából. Már nem látom a saját kis problémáimat annyira nehéznek. Erőt lehet meríteni belőle. 

Köszönöm a könyvet az írónőnek!

Fülszöveg: 

Tarts velem, hiszen magadra ismerhetsz egy-egy valós élethelyzetemben. Látni fogod, hogyan éltem át, amikor a sors megtépázott, hogyan álltam talpra, legtöbbször
egyedül, a saját erőmből.

Átélheted velem, erőt meríthetsz tőlem, megoldást találhatsz,
hogyan maradj életvidám.

Idézet: 

Eljön valaha az a végtelen „boldogan éltek, míg meg nem haltak” végkifejlet?