Egy csipetnyi nő fűszerezve anyasággal, könyvekkel, interjúkkal, programajánlóval...

ReAd-blog

Túl sok betekintés az életembe

Segítség! Zaklatnak!

2019. november 04. - Mayerné Répási Adrienn

stop-youth-suicide-3414467_640.jpg

Bloggerként nagyon nehéz jól meghúzni a megfelelő határokat. Nem egyszerű feladat kitalálni, mennyire folyjon bele a saját magánéletem és honnan sok már. Nem csak tolakodó lehet az olvasó számára, ha teljesen kitárulkozom, a csapból is én folyok, hanem taszító is. Eltalálni a határt, meddig van jóízlés határain belül a dolog...roppant mód nehéz.

Rám és családomra pedig roppant veszélyes  is lehet. Sosem tenném ki a ruhátlan valómat, de sokaknak egy ízlésesebb szoknyás kép is sok lehet. A lelkem lemezteleníteni még nehezebb, hiszen támadó felületet adok ezáltal. Ha viszont semennyire sem írom bele magam és családom a témáimba, akkor halottak, unalmasak, hiteltelenek. 

Ezzel foglalkoztam már egy cikkemben korábban, csak a minap egy instás incidens és egy majdnem feltört facebook oldal kapcsán jutott eszembe, hogy az emberek nem csak jó szándékúak lehetnek, hanem gonoszak és ijesztőek is, főleg interneten keresztül. Nem tudom, meséltem-e már, hogy egy zárt, kis anyukás csoportba kiderült, hogy akivel hónapok óta beszélgettünk, meséltünk neki az életünkről, gondunkról, bajunkról, nem az, akinek kiadja magát. Hamis adatok, személyazonosság, képek. Ez volt az első figyelmeztető jel, hogy ne bízzak meg az internet adta dolgokban teljesen. Akkor átértékeltem dolgokat. A második pofon pont a blogom kapcsán ért. Egy ismeretlen nő emailben kezdett szidni, zaklatni, a blogom lehordani mindennek, hogy én ezt a felületet koldulásnak használom, szar vagyok és húzzam le a rolót és magam is, menjek el dolgozni. Semmit sem tudott rólam, de ismeretlenül ítélkezett, bántott. Megtehettem volna, hogy letiltom és nem foglalkozok vele, de nem tettem. Próbáltam újra és újra beszélni vele, végül letettem róla. Aztán a hét elején ismét történt egy incidens, ami kicsit kijózanított. Insta felületem kis olvasottságú, nem is teszek ki túl sok dolgot oda, nem azon élem az életem, mégis megtalált egy férfi. Dicsért, hogy szép vagyok, kedves a mosolyom. Ezzel nincs is baj. De a végén már tolakodóvá vált, a hordott szoknyáim hosszát tudakolta. What? Nézi a családi képeim, az olvasós képeim és ezt szűri le belőlem? Bizony elgondolkodtam, hogy bezárom az összes közösségi felületem és a blogom is. Túl sok támadási felület. A világ pedig egyre sötétebb, ijesztőbb már. Pedig esküszöm nem akarok pasit fogni. Nem teszem magam ki a kirakatba a szükségesnél többször. A családomról is jelzés értékű képeket teszek csak ki, ahol nem látszik ki semmi olyan testrészük, aminek nem kellene. Nem teszek ki fürdőruhás vagy cicis képet, mint manapság divat. És mégis ez sok lenne? Ha az én egyszerű, nyakig felöltözött képeim ilyen dolgokat váltanak ki egy ismeretlenben, akkor az itt leírt történeteim, nézeteim vajon mit? Húzzam le a rolót? Bevallom betojtam. Szépíthetem, körülírhatom, megmagyarázhatom, ideológiákat gyárthatok, de így van. Ha viszont semmit sem teszek bele magamból a blogpostokba, akkor az halott lesz. Értelmét veszti.

Ez normális, hogy ilyen dolgok történnek, lépjek túl rajtuk és ne agyaljam tovább? Vagy vegyem intő jelnek és kétszer gondoljam meg az itt lerótt soraim is, mert egyszer valaki ellenem fordítja? Kétélű fegyvert gyártok épp? Interneten mindent szabad? Töröljem magam? De akkor belőlem veszik el egy részem, egy fontos részem. 

Az internetes zaklatás valami olyasmi, amit úgy képzelünk el, hogy valaki mással történhet csak meg, a szomszédunk fiának a lányával vagy egy messzi rokonnal, esetleg műsorokban hallhatunk. róla, velünk sosem fog előfordulni. És mikor mégis megtörténik, teljesen elképedve, megzavarodva állunk a tények előtt. Első körben nem is ismerjük fel a veszélyeit. Eszünkbe jut, hogy ez nem is igaz, nem úgy gondolhatta, nem akar ő rosszat. Aztán mikor egyre durvul a helyzet, akkor konstatáljuk csak, hogy ez nem mehet így. Ne hagyjuk annyiban. Dokumentáljunk, mentsünk, kérjünk segítséget, beszéljünk másoknak róla, mert lehet az ügy még meredekebb lesz. Ignoráljuk, ne válaszoljunk, mert még jobban feljogosítva érzi majd magát, hisz reagálunk. És igyekezzünk ne abba a csapdába esni, hogy önmagunk hibáztatjuk. Én is körbejártam a témát, megnéztem a képeim, írtam az illetőknek és mégis folytatták. Nehéz volt tudatosítanom magamban, hogy ebben a történetben nem én vagyok a rossz, nem csináltam semmit, amivel kiérdemeltem volna!

Senkit sem jogosít fel arra semmi, hogy zaklasson, kellemetlen helyzetbe hozzon, sértegessen másokat!

Veletek történt már zaklatás vagy valami hasonló negatív élmény, ami miatt elgondolkodtatok a törlés gombon? 

Ha úgy érzed, zaklatnak vagy tudomásod van arról, hogy mást zaklatnak, kérj segítséget a körülötted élőktől vagy a Kék Vonal Lelkisegély Vonalát hívd, ami a 116 111 –es számon éjjel- nappal ingyenesen elérhető. 

#ijesztővilág #zaklatás #törlés #túlsok #betojtam #bloggerélet #bloggerlife #ilyenazélet 

ReAd-blog

Én és az okoseszközök

75424621_2627559803970684_4050670385132208128_n.jpg

A mai világban megkerülhetetlen, nehéz a mindennapi létezés az okoseszközök nélkül. Mindent gépiesítünk, az életünk minden területén segítő társaink a szórakozásban, a kapcsolattartásban, a tudakozódásban, a tanulásban és még ki tudja miben. Elérhető pillanatok alatt a világ túlfelén élő ember, megnézhetjük Afrikai tájait is, legyen tőlünk bármilyen messze is, rögtön tudakozódhatunk valami olyan dologról is, ami miatt korábban éveket ülhettünk volna egy levéltárban. Most szinte minden könnyedén megtudható, elérhető azonnal. Viszont ennek ára is van. Ha ledobnának egy erdőben mindenféle ketyere nélkül, nem biztos, hogy eléggé működne a túlélőösztönünk. Ha egész napra csendre, magányra, teljes offline üzemmódra kárhoztatnának, egyszerűen nem tudnánk mit kezdeni magunkkal. Teljes mértékben függünk az eszközeinktől, hiányuk fájó pont. Beleivódik az életünkbe, elengedhetetlen részünké válik. Már minden okos, a telefonunk, az óránk, a TV-k...

Ijesztő gyorsasággal hódít teret. Emlékeztek Knight Rider okosórájára, melyben a kocsijával beszélget? Mekkora ámulattal néztem a sorozatot akkoriban. El sem tudtam képzelni, hogy napjainkban elérhető technológia lesz vagy hogy telefonon nem csak beszélgethetek valakivel a Föld másik felén, hanem láthatom is. Egy órával meg tudom nézni, merre van a gyermekem, nincs-e bajban. Ma pedig teljesen természetesek ezek az eszközök. Egy telefonnal videózunk, beszélünk, fényképezünk, interneten szörfölünk. A laptopjaink is ma már szinte mindenre használhatóak...

knightriderposter01.jpg

Izgalmas téma, ugye? BloggerKépző 30 napos kihívás második napja ismét izgalmas témát dobott be mára. Velem tartasz? Te hogy vagy az okoseszközökkel? Jó? Rossz? Túl sok?

Múltkori cikkemben a tableten való olvasás előnyeiről írtam ( itt elolvashatod), egy korábbiban (itt) pedig arról értekeztem, hogy a mai technikához milyen keveset értek, elromlik körülöttem és nem magától értetődő, mint a tőlem fiatalabb korosztálynak. Használok tabletet, olvasót, okostelefont, asztali gépet, laptopot és majd el felejtettem, a mosógépem is érintős. Nagyjából ennyiben kifújt az okos eszközeim tárháza. Elég terjedelmes a sor, mégsem zökkenőmentes a kapcsolatunk. Nehéz kiismerni, megtanulni a kezelésüket, sokszor segítségre szorulok. Kvázi a gyerekeimmel együtt tanulom a használatukat. Ez a másik olyan téma, ami nehéz terep. Gyerekek és az okoseszközök. Sokan törpöltünk férjemmel, hogy engedjük, ne engedjük, mikortól, mennyi ideig és milyen tartalmakat. A mai világban már nélkülözhetetlen. Ha nem engedjük lemarad, elhatárolódik a többiektől. Ha engedjük, rengeteg veszéllyel járhat. Együtt tanuljuk, talán kevesebb a hibalehetőség, a veszélyek csökkennek.

Okoseszközöket csak okosan lehet használni kellő körültekintéssel, fenntartásokkal, nem teljes ráutaltsággal, ám mégis kihasználni a tudását, élni a lehetőségekkel. Mi felnőttek sem használjuk mindig elég okosan. Néha elveszünk benne, elmegyünk a lényeg, az élet, a szépség, a boldogság mellett. Az életünkből túl sokat áldozunk rájuk időben. Túl sokat használjuk őket. Vagy teljesen kizárjuk az életünkből és ezzel a lehetőséget is elvesszük magunktól új dolgok megtapasztalására, okoseszközök által.

Azt gondolom, jó, hogy vannak okoseszközeink, fejlődik a technika, megkönnyíti az életünk, de tudni kell mennyire engedjük begyűrűzni az életünkbe. Ne erről szóljon minden, amikor csak lehet, kapcsoljunk ki mindent és próbáljunk meg boldogulni nélkülük. Amennyit adnak, annyit el is vesznek tőlünk. Csak okosan lehet használni őket!

ReAd-blog

#okoseszköz #mechanika #tablet #számítógép #olvasó #okosóra #telefon #bloggerélet #BloggerKépző

Fotó @Picikék fotó

 

Ha enyém lenne a világ és a nagy döntések hozatala...

Mi lenne ha...

concert-768722_640.jpg

Bloggerképző újabb 30 napos kihívására nevezek be a következő postommal. A kihívás témáiról és az egészről többet megtudhattok itt. Az előzőn is elvéreztem, mert nem tudtam minden nap cikkeket hozni időhiány miatt, némelyik témáról nem tudtam mit írni, mások nem szólítottak meg vagy épp ellenkezőleg, kisregényt tudtam volna írni belőle, amit nem olvasott volna el senki. De újra próbálkozom. Te is csatlakozz bátran! Ada nagyszerű témákkal készült. Nem ígérem most sem, hogy minden témában írni fogok és aznapra, de megpróbálkozom vele.

És akkor a kis bevezetőm után a mai téma:

Ki az a személy, akivel ha tehetnéd, cserélnél egy napra?

Fogós kérdés, izgalmas téma. Ugye? Szívesen lennék George R. R. Martin, hogy megtudjam, mikor készül el a kedvenc sorozatom vége már könyvben. De ez túl egyszerű választás lenne. Lehetnék egy ismert, befutott énekesnő is, megtapasztalva annak izgalmas életét, munkásságát. Egy szép, híres topmodell életébe is bepillantást nyernék szívesen, az is nagyon jó lenne, vagy valami nagy művész, festő életébe, megtapasztalva azt a nagyfokú szárnyalást, szabadságot, kreativitást, ahogy ő él. Legszívesebben egy férfi bőrébe bújnék, hogy megtapasztaljam az ő életét, tennivalóit, mentalitását. Férjem kiváló alany lenne hozzá, de mondjuk ennek ő nem biztos, hogy annyira örülne. 

Én ennél valami még nagyobbra vágyom. Valami híres, fontos politikus lennék vagy még inkább elnök, hogy fontos dolgok döntéshozója lehessek.Talán Amerika elnöke pont jó lenne. Egy tollvonás és egyetlen személy persze nem tudja megváltoztatni a múltat és a jövőt sem, de elindítója lehet sok dolognak. Tehetnék a felmelegedésért, a környezetünkért, a Földért folytatott harcért, megszüntethetnék háborúkat, segíthetnék éhezőknek, bántalmazottaknak...És még annyi dolgot tehetnék a rohamosan romló életünkért.

Az érintettek a pénzt hajkurásszák, a hatalmat és a legfontosabbat szem elől veszítik, nem fog érni az semmit, ha nem lesznek növények, állatok, ha az emberek éhínségekkel kell számoljanak és koszos, élhetetlen bolygóval. Szóval, ha egy napra valaki bőrébe bújhatnék, akkor elnök lennék, kíváncsi arra, milyen dolog ekkora felelősséget a vállunkon hordozni. Nem titkoltan lehetőségem lenne valami jelentőségteljeset tenni emberekeért, népcsoportokért és rengeteg eszményért. Hogy aztán jó elnök lennék-e, az nem biztos. Elvesznék a részletekbe, ebbe és abba is belekapnék, talán még élvezni sem élvezném annyira, ráadásul minden visszacsinálható lenne már másnap, de legalább megpróbálnám...Tudom, bevállalós, mert ő sem mindenható, meg vannak kötve a kezei,  csak az ő országukban vihet végbe változásokat, rengeteg kitétel van és szabály meg hasonlók, de mégis sok dologban változtathat. 

Te ki bőrébe bújnál legszívesebben egy napra? Mi vonz benne? Miért pont őt választanád? Hogy képzeled el azt az egy napot?

Adri voltam, aki valaki bőrébe bújna legszívesebben egy napra, talán kettőre vagy még többre, hogy tehessen valami jelentőségteljes dolgot, példát mutathasson több ezer embernek, jobbá tehesse mások életét és élhetőbbé a bolygónkat! Tudom, mindez csak álom és feltevés, pedig jó lenne ha...

ReAd-blog

#ReAdblog #elnök #prezident #milenneha #bloggerélet #bloggerlife #Föld #bolygó #környezetszennyezés #világ #World 

audience-828584_640.jpg

süti beállítások módosítása