Olvassák a blogom tökéletes anyák vajon? Mert én cseppet sem vagyok tökéletes. Vagy azok az ős-anyák tökéletes mivoltukban csak a fejekben, filmekben és ezekben a könyvekben léteznek? Vagy még ott sem?

A könyv címe is mutatja, a tökéletes anyákról lesz szó benne. Az idei év legjobban várt és legszórakoztatóbb könyve díját az írónőnek ítélném, az biztos. Zseniális, letehetetlen kötet volt, ami arra hivatott szolgálni, hogy egy kicsit tudjunk nevetni önmagunkon, anyaságunkon, ne vegyük véresen komolyan a tökéletes anya mítoszt és az életet sem. Ezt legalább tökéletesen teljesítette a könyv. Nagyszerűen kikapcsolt, szórakoztatott. Néhol sírtam volna legszívesebben, máskor hangosan kacagtam, pedig nem vagyok a hangosan felvihogó emberke. Kellő humorral, érzelmekkel, ráhatással megszerkesztett történet. Sokszor egy-egy helyzetet olvasva magamra ismertem vagy valamelyik anyatársamra. Ahogy nincs tökéletesség, úgy nincs tökéletes anya sem, számomra. Ezt a könyv nagyszerűen prezentálja.

Két nő megismerkedése, barátsága áll a fókuszban  hogyan élik meg az anyaságuk, az életük, annak a változásait, ők hogy változnak egymás hatására.

Gemma egy hétköznapi nő, hétköznapi gondokkal. Mindig késésben van, két gyermeke és munkája közötti törékeny egyensúlyt nehezen tartva, egyedülállóként él. Ő a fura nő, gyermeke osztályában, aki mindig kilóg a sorból. Könnyesre nevettem magam gyermekei, Ava és Sam beszólásain, éleslátásán, szókimondásán, az általuk teremtett vicces helyzeteken. Bájos család, ahol érezhető a szeretet, de hegynyi gondok is.

Becky látszatra tökéletes házasságban él, ám semmi sem az, aminek látszik. Cseppet sem az. Belefásulva, kiégve keresi azt a munkát, ami feldobná az életét, a szürkeséget, kiteljesedhetne nem csak az anyaságában és talán az egész élete helyre billenne tőle. Igazi "mindenlébenkanál" típusú, szókimondó csajszi, aki nagyszerűen tud rendezkedni másnál, csak a saját életét nem tudja megoldani.

A két anya mikor egymásra talál, kő kövön nem marad. Pusztítóak együtt. Kihozzák a legjobbat és a legrosszabbat is egymásból. Bevallom, hozzám Gemma hebehurgyasága állt közelebb, talán azért is, mert hasonló karakter vagyok én is. Mindig rohanó, mindent elfelejtő, elkéső, késében lévő anyuka. Becky sokszor sok volt számomra, de ő is szerethető figura. 

Megfogadják, hogy jobb életet fognak élni. Mindkettő eléri a kitűzött céljait, Becky egy új munkát, jobb házasságot, Gemma pedig egy szerető pasit és önmaga jobbik változatát. Rögös az út odáig, míg belátják tökéletes nincs, csak megközelíthető. Közben rengeteg vicces helyzetbe sodródnak, míg végül megtalálják a pont megfelelő állapotot. Közben veszekedések, ciki helyzetek, nagy sírások, rádöbbenések, őszinte beszélgetések és jó sok üveg bor elfogy. Az élet is írhatta volna a kötetet, viszont ott ritkán ennyire humoros, már-már szánni való a dolog, míg egy könyvben olvasva merünk nevetni ezeken a dolgokon és merünk magunkra ismerni. 

A stílus könnyed, humoros, érzelmekkel teli, igazán szórakoztató. Az írónő megfelelő bájjal, szarkazmussal látta el a szereplőit és ezáltal az olvasókat is. Jól működnek a leíró részek, kellően érzékletesek, viszont ezúttal a párbeszédek visznek mindent. Lendületes, gyors lefolyású kötet, nagy mondanivalóval, ami nagyszerű kikapcsolódásra. Gyorsan olvasható, igazi anya könyv. Nem mondom, hogy nem sablonos kicsit és kiszámítható, de nem is ezért lehet szeretni, hanem a zseniális karakterek és a poénözön miatt.

Ha még az anyaság előtt állsz, ne olvasd el, iszonyúan veszélyes olvasmány!

Hogy kiknek nem ajánlom? A sótlan, humortalan embereknek. Azoknak, akik ős-anyák és mindent, de mindent jól csinálnak. Azoknak sem ajánlom, akik nem szeretnek nevetni, sírni. 

Kiknek kötelező olvasmány? Minden anyának és apának!

A kötettől pont azt kaptam, amit vártam. Szórakoztatást és azt, hogy kizökkentsen a szürke hétköznapokból. A könyv borítója színével kellően figyelemfelkeltő, bár a cím és a kép kissé félrevezethető lehet. Ne rettentsen el senkit ám. Ide nekem a következő részt vagy egy hasonló olvasmányt, de rögtön!

 A könyvet és a rengeteg nevetést köszönöm az Álomgyár kiadónak! Ha szemfülesek vagytok, rögtön észre is vehetitek az egyik következő olvasmányom a fő képen.

Fülszöveg: 

Anya. Anya! ANYAAAA! – 40-es szingli anya megosztaná (mindenét!)
„Sam, Ava! Indulás fölfelé! Megmostátok a fogatokat? Fésülködés? Cipő? Gyerünk, gyerünk, gyerünk! Már megint iszonyúan el fogunk késni! Nem, nem láttam Optimusz fővezért, és nem is érdekel, merre lehet. Sam, abbahagynád a testvéred szekálását, és eltennéd végre a felhőkarcoló-modellt, amit a múlt éjjel gondosan összeraktam helyetted, hogy ne kerüljünk bajba a tanárodnál? Nem, nem olyan a szaga, mint a romlott bornak. Na jó, talán egy kicsit. Sam, nincs időm vitázni. Csak emeld meg a feneked és szállj be a kocsiba, oké? Ava! Fogmosás! Fésülködés! Cipő!”
Gemma éppencsak egyben tartja az életét: egyedülálló anya, mindjárt betölti a 40-et, és a hétéves lánya egy kegyetlenül pontos rajzon a melleit valahol a térde környékén ábrázolja. Amikor Gemma újdonsült szomszédja, Becky azt javasolja, hogy kezdjen el újra randizni, Gemmának komoly önuralomra van szüksége, hogy ne röhögje képen.
De Becky nagyon meggyőző tud lenni, és Gemma hamarosan ott találja magát zsonglőrködve egy teljes munkaidős állásban, az iskolatársak egyre örültebb igényeket támasztó anyukáinak Facebook-csoportjában és az új randizás világának trükkös etikettjében.
Ha ez nem lenne elég, Gemmának valahogy kezelnie kell a vonzódását a lánya tanárához, Tomhoz, aki a nagyvárosi életét arra cserélte, hogy egy osztálynyi hétévesnek nyelvtant és matekot tanítson, meg azt, miért nem jó ötlet a másikat büdös pukimajomnak nevezni.
Ez hosszú évnek ígérkezik, amiben Gemma és Becky egy nagyon fontos leckét kap az élettől: hogy végül is jó szülőnek lenni csupán annyit jelent, mint elég jónak lenni.

Idézet:

Becky sokszor gondolkodott rajta, hogy a szülésfelkészítő tanfolyamok miért foglalkoznak olyan rengeteget a szüléssel, és miért nem foglalkoznak azokkal a készségekkel, amikre a szülés után lesz szükség.

Kathryn Wallace: Absolutely Smashing It

ReAd-blog