Párizs mindig jó ötlet, ahogy az író könyvei is. Korábban olvastam már tőle, így nem ért meglepetés, mikor megérkezett a kötet a Park kiadótól. Megint egy olyan könyvet sikerült alkotnia az készítőnek, ami könnyed kikapcsolódásra csábít, bármikor, bárhol egy hatalmas adag olvasásra ösztönöz. Csak úgy kezdj neki, hogy tudod, elvarázsol, magával ránt a történet, az egyedi stílus, nem fogod tudni letenni!

Annyi finomság, hangulat, szerelem, Párizs van a könyvben, hogy már azért érdemes kézbe venni. Az író megfelelő finomsággal, stílussal adja vissza a város hangulatát, a szereplők érzéseit. Annyi változás történt az előző kötete óta (amit korábban olvastam) , hogy kicsit könnyedebb a téma, több a mosolygásra, nevetésre ingerlő történés, vidámabb, felhőtlenebb, rózsaszínebb, közvetlenebb, kötetlenebb, szertelenebb. 

A történet Rosalieról szól, aki Párizsban él, egy kis boltja van és úgy érzi pont ott van, ahol kell, de valami hiányzik az életéből. Aztán a művészet, pontosabban az illusztrálás meghozza neki a hőn vágyott boldogságot, sikert és egy csipetnyi bosszúságot is, leginkább egy férfi személyében. Ezzel az élete kezd felfordulni. Az unalmas, megszokott mindennapokat felváltják a nyomozás izgalmai és valami más is, amire nem számított. A történet középpontjában egy mese áll, pontosan a Kék Tigris című történet, amit szintén megismerhetünk a kötet lapjain keresztül. Imádtam a könyv kettősségét, hogy mese és romantikus történet is egyben. Meghitt, vidám, évődő a hangnem. A párbeszédek élők, izgalmasak, a leíró részek pedig még inkább. Köszönöm a fordítónak a remek munkát, megmaradt a stílus, a hangulat is. Jól összerakott könyv bizony. Mondtam már, hogy imádom az író stílusát?

 Rosalie egy igazán belevaló, kedves, kedélyes, élet igenlő nő, akit könnyű szeretni. Csetlései-botlásai, meglátásai, különcsége mosolyt csalna mindenki arcára, ha élő személy lenne. Szeretném hinni, hogy az író valakiről mintázta főhősét és ő tényleg élő, hús-vér ember. Annyira elkélne a világba sok-sok Rosalie. Imádtam minden megmozdulását, az élethez való viszonyát és a kutyusát is. Beragyogta a történetet. Szerintem a művészet iránti rajongásom is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ennyi megszerettem őt. Hősnőnk az igazi, nagybetűs MŰVÉSZ, aki alkot és ezzel ad másoknak valami nagyot.

Robert és Max, a másik két főhős, szintén olyan karakter, akiket az ember nem tud nem a szívébe zárni rövid időn belül és valakihez hasonlítani. Ők azok az átlagos emberek, akik nap, mint nap szembe jönnek velünk az utcán, köszönünk nekik, mindig megmosolyogtatnak, vonzódunk hozzájuk, szívesen beszédbe elegyedünk velük, néha persze rossz passzban vannak, de alapvetően kedveljük őket.

A könyv annyira magával ragadó, hogy kedvem lenne azonnal összepakolni a családot és Párizsba költözni, egy kis üzletet nyitni képeslapokkal, pont ahogy a könyveben.

Nem keményvonalas, mondanivalót sugalló könyv, hacsak azt nem sugallja, hogy az élet rövid, éljük le boldogan. Nincs nem várt fordulat, kiszámítható, átlagos, ám bájos könyv. Lehetett volna több. Jobban kibontani a karaktereket, némi fejlődés is jót tett volna nekik. A múlt, a szerelem kibontakozás is további leírást megért volna. De akkor nem lenne ilyen habkönnyű, könnyen emészthető, gyorsan olvasható, bú felejtető kötet. 

Ha valami olyan olvasmányra vágyik a szíved, ami megtölt, ami pozitív irányba befolyásol, akkor ez a te történeted. Semmi gonoszság, csúfság, lehúzó dolog nincs benne. Egy leheletkönnyű kis szomorkodás van csak, de az is hamar feledhető. Ne várj világmegváltó gondolatokat, sem ezer Wattos csavart, ez nem az a könyv. Könnyed, szórakozásra okot adó kötet inkább, mely mosolyt csal az arcodra.

 A könyvet és a remek szórakozást köszönöm a Park kiadónak!

Fülszöveg:

Rosalie egy kis levelezőlapbolt tulajdonosa a párizsi Saint Germainben. Imád rajzolni, és kedvenc színe a kék. Amikor a híres gyermekkönyvíró éppen őt kéri fel, hogy illusztrálja A kék tigris című, új mesekönyvét, Rosalie repes az örömtől. Nem sokkal később egy izgatott New York-i irodalomprofesszor ront be az üzletbe, és magából kikelve plágiummal vádolja meg a könyv szerzőjét. Rosalie felháborodottan utasítja vissza a képtelen vádat. De ahogy múlik az idő, sejteni kezdi, hogy ez a mese valami titkot rejt…

Idézet: 

Az élet néha olyan áttekinthetetlenül bonyolult, de a végén meglepő módon mégis összeáll, értelmet nyer az egész.

Eredeti cím:

Nicolas Barreau: Paris ist immer eine gute Idee