„A legtöbben leélik az életüket úgy, hogy mindig csak a másokhoz való viszonylataikban határozzák meg önmagukat. A szüleim lánya vagyok, a férjem felesége vagyok, a gyerekeim anyja vagyok, és így tovább. És közben valahol elvész a leglényegesebb kérdés, de ki vagyok én?”

Nem könnyű az életben megtalálni önmagunk, boldogulni, boldognak lenni. Sokan elveszítik maguk, a hitük, az életörömük, a létezés értelmét és észre sem veszik a nagy rohanásban, csak amikor már késő lesz. Bálint Erika második regényében e meglehetősen nehéz, ám izgalmas témához nyúlt. Már a fülszöveg is érdekfeszítő.

A fülszöveg így szól...

Meddig tűröd, hogy nem szeretnek? Léna ötvenéves orvosfeleség, akinek hazugságok tartják egyben kiüresedett házasságát, mégis megpróbálja apró örömökbe merülve túlélni a hétköznapokat. Egy este megpillant a Facebookon egy képet a férjéről és egy idegen nőről, és rádöbben, itt az ideje, hogy szembenézzen önmagával, és a múltbéli démonaival. Képes vajon a szeretetre? És érdemes arra, hogy őt szeressék? Lénának meg kell ismernie, és kell fogadnia önmagát testestől, lelkestől. Önkeresése során segíti nagyszájú, mindig vidám barátnője és szókimondó, kemény nővére, de nehezíti az útját az apja ridegsége, és az, hogy hiába akart jó szülő lenni, egyre távolodik saját lányától. Felbukkan egy új férfi is az életében, de vajon Léna képes nyitni felé? Meg tudja ismerni az ölelés erejét és meg tudja tanulni, hogyan fejezze ki az érzelmeit? Képes lesz kilépni eddigi életéből. Mit nyer és mit veszít, ha megtalálja önmagát? 

Egy nő útja önmagához, nem csak nőknek.

A legfájdalmasabb felismerések egyike, amikor rájössz, nem egy másik ember áldozata vagy, hanem a saját magadé.

Az írónőről tudni lehet, hogy...

Bálint Erika Békéscsabán született, Gyöngyösön nőtt fel, a Debreceni Egyetemen szerzett diplomát. Volt középiskolai tanár, népművelő, könyvtáros és vállalkozó. Későn kezdett el írni, eddig elsősorban az Aranymosás Irodalmi Magazinban jelentek meg novellái. Elbeszélései középpontjában hétköznapi emberek állnak, férfiak és nők, akik önmagukat és saját helyüket keresik az emberi kapcsolatok bonyolult szövedékű hálójában. Mai történetek, mai hősökkel. A Könyvmolyképző Kiadónál 2018-ban megjelent Ad esélyt! című regénye.

https://www.facebook.com/erikabalint333/

Most, hogy kellően felcsigáztalak titeket, jöjjön a borító, amire vártatok.

Mit szóltok?

Nekem roppant mód tetszik. Egyszerű, nem ezerszer megjátszott fotó, nincs túlzsúfolva a külső, szép színekkel apellál. Illik a könyv tartalmához, mondanivalójához, amit szeretne közvetíteni a történet. Nagyon őszies a borító és valahogy az idő múlását, az elmúlás érzetét kelti. Időtálló, amit 5 és 10 év múlva is érdekesnek fognak tartani. Nincs korhoz kötve. Ugyan úgy tetszhet egy 20, 40, 60 éves olvasónak is. A betűtípus, annak nagysága hangsúlyos, de nem lopja el a figyelmet magáról a borító képről. Én beleszerettem az egyszerűségébe. A témaválasztással szintén megvett magának a könyv. Az útkeresés, önazonosság megtalálása mindig érdekes olvasmány, szóval már írom is föl a képzeletbeli kívánságlistámra. Az írónő előző kötetével egyetemben, amiről sok jó értékelést olvastam, így ugyancsak szívesen olvasnám.

Megrendelni ezen a linken tudjátok a könyvet, ha kedvet kaptatok az elolvasásához: https://konyvmolykepzo.hu/products-page/arany-pottyos-konyvek/balint-erika-a-nap-csokja-8503 

„Csak mostanra jöttél rá, hogy másoknak is vannak rideg szülei, másokat is megcsalnak, becsapnak és elárulnak, és mindez nem egy különös teher, hanem csak az élet része, vélt vagy valós sérelem, amitől meg kell szabadulni.”