Könyvjelző: Gubancékszer

Kittivel, az írónővel nemrégiben interjút készítettem, amit itt olvashattok utólag, ha lemaradtatok róla. Ennek az apropóján olvastam el, még a készülő riport előtt ezt a könyvét és egy másikat is, hogy jobban megismerjem. Eddig nem volt időm írni róla, de nem szerettem volna elmulasztani, mert nagyszerű, ajánlásra érdemes kötetek, így pótolnám a mulasztásom.. Az írónő izgalmas témákat boncolgat a könyveiben, amiket alaposan körbe is jár, utána megy a dolgoknak, első kézből kérdez érintettektől. Ezért annyira valósak, érhetőek és érdekesek talán az eddigi kötetei. Nem csak hasraütésszerűen megírja a gondolatait, nem ítélkezik, nem mondja meg, nekünk mit kellene éreznünk olvasás közben, hanem a főhősök szerepébe képzeli magát, átérzi az ő gondolataikat, érzelmeiket, közelebb hozva őket hozzánk soraival.

A sokszívű egy olyan közösséget mutat be, a poliamoriát, ahol egy ember több embert is szerethet. A poliamoria egy mindenki beleegyezésén alapuló szerelmi közeg több ember között, nem csak két féllel működő szerelmi, testi kontaktus. 

Nem tudtam elképzelni, hogy ilyen van a világon és működőképes. Kitti könyve olvasása előtt. Nem mondom, hogy nem hallottam róla sosem, de valami távoli exotikumként vagy olyan esetekben, ahol nem mindegyik fél tudott róla. Tele voltam előítélettel és fenntartásokkal. Két ember közötti szerelem is kompromisszumok, alkalmazkodás tömkelege, olykor nehéz, veszekedés, vita, megbeszélés, sértődés, boldogság, mosolyok és könnyek sokasága, hát még több ember között...Nem mondom hogy értem, azt sem, hogy csuda klassz dolog és megéri, így az olvasás után sem. Azt viszont tudom már állítani, hogy megértem, hogyan jön létre egy ilyen kapcsolati háló, hogy működhet jól vagy kevésbé jól és kiknek ajánlott. Én most sem tudnám ezt fenntartani, nem tudnék így szeretni vagy szeretve lenni. Ahhoz túlságosan féltékeny, birtokló vagyok és egy ember kapcsolata bőven elég a számomra, szétszakadnék lelkileg, ha több emberre kéne figyelnem egy kapcsolatban. De már elfogadom, hogy valaki így is érezheti jól magát. nem irigylem egyik felet sem, mert hatalmas zsonglőrködéssel lehet csak jól megtartani a kapcsolatot úgy, hogy senki sem sérüljön.

Na és akkor nézzük a könyvet. Az írónő érzékletesen írta le a főszereplő rácsodálkozását, ismerkedését ezzel a világgal. Az elején unszimpatikus is volt, hogy játszott a két férfival a főhősnő és utána sem volt fáklyás menet az útkeresése, de végig fent tudta tartani az érdeklődésem a könyv, nem tettem le. Annabella, a főszereplő lány csak biztonságot akar, szerelmet, végül ezt két férfitól kapja meg teljesen különböző módon, így maga is kétfelé szakad. Két énje van, amit nem könnyű fenntartani sérülés nélkül. Végül történik valami olyan dolog, aminél rádöbben, hogy ez így nem mehet tovább, vállalnia kell önmagát és ehhez megtalálni pontosan ki is ő, milyen pontosan. Fájdalmas árat fizet érte, de végül megleli mindazt, amit keres. Az út a poliamoria zavaros útvesztőjén keresztül vezet, egy olyan közösség közé, akik szívélyesen fogadják, ám maguk is számtalan titkot cipelnek, mindenkinek van egy apró rejtegetnivalója.  Az elején nagyon nem szerettem Annabellát. Sajnáltam a két fiút és őt is a kialakult helyzetért. aztán szép lassan a szívembe lopta magát esendőségével, hibázásaival. Kitti nagy varázsló, meg tudta szerettetni velem, gőzöm sincs hogyan, mert nagyon nem szerettem volna. Nagy utat jár be a főszereplőnk és megleli önmagát. A jellemfejlődés szépen nyomon követhető.

A mellékszereplők is nagyon jól felépített, izgalmas karakterek. Volt akivel ugyan úgy jártam, mint Annabellával, nem kedveltem, a végére pedig megváltozott a véleményem róla. A másik véglet is igaz volt, aki az elején szimpatikus volt, azt a végére már annyira nem kedveltem. Érdekes dolog ez.

Ne ítélj elsőre! De hát ugye mi emberek szeretünk az első benyomás alapján ítélkezni. Itt bizony ki kellett zárni az ítélkezést, amennyire csak lehet. Tudod, mondhatod azt, hogy te maximálisan toleráns vagy, de gondold végig, mindig, mindenben, mindenhol? Egy kicsit sem csúszott föl a szemöldököd egy-egy eset kapcsán? Bevallom, itt  megdőlt a szerintem nagyon toleráns tudatom és kicsit elszégyelte magát. nem mindig vagyok elfogadó és hamar ítélkezem, ez már a szereplők kapcsán is kiviláglott. Ezentúl jobban odafigyelek rá, hogy ne legyen így.

Nita könyvmoly nagyszerűen leírja a könyv lényegét, mindent elmondva:

"Kitti felnyitja a szemünket, hogy a világ nem fekete és fehér, hanem a szivárvány összes árnyalatában ragyog. Megmutatja, hogy lehet máshogy is élni, s hogy lehetséges boldognak lenni akkor is, hogyha az ember éppen a sokszívűek közé tartozik."

Szerettem a könyvet a meredek mondanivalójával együtt. Szeretni és szeretve lenni, mindenkinek úgy, ahogy neki a legjobb. A többihez a külső szemlélőnek semmi köze.

Azt hiszem, két nap alatt kiolvastam, mert érdekelt minden szereplő sorsa, a végkifejlet, mindenkinek boldog zárás jut-e. Szerettem a kötet által ért impulzusokat, felismeréseket. a gyors lüktetést, az írónő stílusát, a párbeszédeket, az elgondolkodtató, érzelmes sorokat, a leíró részeket. Azt pedig különösen, hogy tényleg nem ítélkezik az írónő, hanem egyszerűen leírja a jó részeit és az árnyoldalait is a poliamoriának.

Ami nem tetszett és érzéseim szerint teljesen felesleges volt, az a krimiszál. Nem volt kellően kifejtve, nem adott a könyv mélyre menő lelkizése, a világ bemutatása, a karakterek jellemfejlődése közepette semmi pluszt a könyvhöz. Simán elhagyható lett volna. 

Hogy kinek ajánlom az olvasását? Az elfogadóknak, az előítéleteseknek, a szerelembe esőknek, a szerelembe nem esőknek, az útkeresőknek, a megállapodottaknak, egyszóval mindenkinek.

Nem csak szórakoztat, hanem elfogadásra is tanít a történet. Megmutatja, hogy a világ milyen sokszínű és a szerelem milyen csodás is lehet, ha megtalálod azt, akit a sors neked szánt!

Fülszöveg:

Annabellának ​két élete van: két lakhelye, két állása, két baráti köre és nem utolsósorban: két szerelme. Az évek során mesterien megtanulta különválasztani a világait és elrejteni kínzó lelkifurdalását, ám egy nap megtudja, hogy gyermeket vár, és onnantól minden megváltozik… 
Szeretne őszintén élni, de képtelen megtenni az első lépést. Amikor az interneten rátalál a Sokszívűek Társaságára – akik épp úgy élnek, ahogy ő, csak mindezt etikusan, az összes szerelmi partnerüket beavatva teszik –, úgy érzi, új családra lelt… Vajon képes lesz ebben a kívülről szürreálisnak tűnő világban boldogságra találni?

A poliamoria, azaz az etikus többszerelműség ma már Magyarországon is egyre nagyobb teret hódító párkapcsolati forma. 
Lehetünk-e boldogok egy párkapcsolatban, ahol többen vagyunk kettőnél? Milyen egy ilyen élet a társadalom tükrében, és miként győzik le a poliamorok a gyilkos féltékenységet?