2019. júl 12.

A sors

írta: Mayerné Répási Adrienn
A sors

Bloggerképző, sokadik felvonás

money-1428594_640.jpg

Eljátszottál már a gondolattal, mit tennél a tonnányi millióval, ha egyszer megnyernéd a lottó ötöst? 

Én most igen, a Bloggerképző 30 napos kihívás mai témája alapján.

Kiskoromban nem birkákat számoltam, ha nem tudtam aludni, hanem számba vettem, mit vennék a családnak, mire költeném és kinek adnék a sok millióból, kinek segítenék, ha egyszer megnyerném a lottót. Nem voltunk gazdag család és olyan jó volt azt vizionálni, hogy gondtalan életünk lehetne, bármit megvehetnénk anélkül, hogy számolgatni kelljen a rávalót. Jó kis esti rituálé lett belőle. 11 éves lehettem vagy még kevesebb talán, mikor "megálmodtam" a számokat. Reggel szóltam édesanyámnak, hogy vegyen lottót, játsza meg azokkal a bizonyos számokkal, amiket máig őrzök az emlékezetemben. Ő teljesen el is feledkezett róla. Majd pár nap múlva nyugodtan huppantunk le az esti tv nézéshez, mikor érkezett a lottó számok húzása. Anyukám kis híján agyvérzést kapott, mikor szép sorban mondták be az általam mondott számokat, nekünk meg nem volt lottónk. Hát így esett az a baleset, hogy nyertem is a lottón, meg nem is. Biztos most máshol lennék, nem ilyen életem lenne, de egy cseppet sem bánom, hogy itt vagyok, ahol. A pénz megrészegít, elfelejti az ember, ki ő, honnan jött és mi a fontos az életben. A sok pénz pedig rombolhat, nem csak építhet. Számtalan félresiklott élet bizonyítja.

Persze jó ábrándozni, hogy kórházaknak segítenék, beteg gyerekeknek, olyan családoknak, akik rossz sorsban élnek, menhelyeknek adományoznék, rászorulóknak...és még sorolhatnám hosszasan. Eltitkolnám persze, így inkognitóban. Elmennék megnézni álmaim úti céljait, az összeset. Róma, Velence, Párizs, London, Egyiptom... Befektetném több vállalatba, nyaralóba, házba. Segítenék majdnem minden bajba jutott emberen. Nem kellene dolgoznom sosem(bár nem hiszem, hogy ez menne sokáig). A gyerekek gyerekeinek a gyerekei is jól élhetnének. Védeném a környezetemet.

Azt sem tudom, mire költenék. Ruhákra? Egy könyvesboltra? Nincsenek nagy vágyaim. Nem szeretnék toronyórát láncostól.

Nem tudom. Azt hiszem, sosem fogom már megtudni, milyen milliomosnak lenni egy rahedli pénzzel, de tudjátok mit? Nem is szeretném. Jó nekem így nyugodtan álomra hajtani a fejem és tovább álmodozni azon, mit vennék a milliókból, ha lennének...

5, 8, 21, 28, 35

ReAd-blog

Szólj hozzá