Bizony technikai analfabéta vagyok, nincs mit szépíteni rajta. Kifog rajtam az új telefonom kezelése, az érintőgombos mosógépem is, de ennek az új blognak az admin felülete is. Ki tudja, még mi nem okoz nehézséget, talán bármi, amit bedugni kell valahová vagy ami árammal működik, esetleg elemmel...

Férjem évek óta mondogatja, hogy nem igazán vagyok ezen a területen életképes, mindent meg kell mutatnia nekem. Ha ledobnának ejtőernyővel az esőerdőben nagyobb esélyem lenne a túlélésre, mint technikai gépek arzenáljának segítségével..

Aztán, mikor bele tanulok a dologba, penge vagyok belőle. Az első aprócska gondig. Vagy míg be nem krepál a kütyü és újat kell venni. Márpedig ami a kezembe kerül, az elromlik záros ...

Sokat gondolkodtam rajta, hogy milyen anya szeretnék lenni. Még többet azon, mi az a valami, amit át szeretnék feltétlen adni a gyermekeimnek, örökül.

Vajon mit is adhatnék útravalóul az életről nekik? Bármit, amit átélhetünk és megélhetünk közösen. Élményeket. És azt is, amit szeretni kell vagy azt, amit elfogadni. Vagy amire feltétlen figyeljenek, óvják.

Számos dolog az eszembe jutott képzeletbeli listámat összeírva. De az is, mi lesz, ha nem fogja észre venni a dolog jelentőségét, nem fogja azt értékelni vagy elfelejti... Ki tudja. Meglehet, hogy az időm fogy el, mire mindent átadhatnék neki. Álljon e bejegyzés itt erre az esetre. Útravaló nektek az élethez!

Hogy mit adhatok én nektek? Talán csak a világot!

...

Azt vettem észre, hogy fogyatkozik vagy éppen teljesen elfogyott a kisgyermek a különböző délutáni, nem kötelező foglalkozásokról. Hiány van a néptáncnál, a zeneiskolában, a különböző gyermeksportoknál, idegen nyelv tanulásnál...

Úgy érzem, védelmembe kell vennem ezeket a suli utáni foglalkozásokat, sportokat.  Hiszen nagyszerűek. Rengeteg dolgot lehet fejleszteni vele. Az élet rengeteg területén kamatoztathatják az ott szerzett tapasztalataikat, nem csak az adott foglalkozáson.

A sport javítja a mozgáskoordinációjukat. 

Egy karate magabiztosságot ad és meg tudja védeni magát a gyerek, ha baj van.

Egy foci, kézilabda vagy bármilyen labdasport a kézügyességet fejleszti és a csapatban, együtt dolgozást. ...

Mi az, ami minden babának jár? Elsősorban a szeretet, az édesanyja és apukája, a méltó születés csodája...

De hosszan tudnám még sorolni, mi illetné még meg normális körülmények között alanyi jogon azt a picit.  Egy olyan csöpp kis lény, akit szeretni kell, ellátni, dédelgetni, terelni az élet útvesztőiben, segíteni mindenkor. 

Nem kérte, hogy megszülessen, de megérkezett e világra.  

Lehetőség szerint minden édesanya(és édesapa is) arra törekszik, hogy ez a picurka mindent megkapjon, ami fontos az életben. Mind érzelmi, mind anyagi részről.

Emlékszel, mikor a babád vártad, hogy bújtad a boltok választékát, nézted a kirakatokat, csodáltad meg az apró kis ruhácskákat és tervezgetted, miket veszel majd meg ...