Valami igazán könnyed, szórakoztató tartalomra vágytam. Helyette kaptam egy atomrobbanást! Azt is elárulom, hogy nem véletlen a 18 karika a könyvön. 

A világfelépítés igazán izgalmas. Szeráfok, Éden az egyik oldalon, a másikon pedig a pusztító sivatag, szegénység, éhínség. Vajon melyik rejt nagyobb intrikát, hataloméhséget, gonoszabb embereket? 

Kifejezetten tetszett az írónő által létrehozott világ. Jó volt olvasni mindkét világról. Érezhető volt, hogy az írónő nem kevés időt fordított az alaposságra. Mindezt megspékelte két jó kis karakterrel, megfűszerezte még némi múltidézéssel és nem kevés vággyal, érzelmekkel, érzésekkel, tipródással.

A két főszereplő harcol önmagával, az érzéseivel, a hormonjaival ...

Az emlékeinkből táplálkozunk. Minden megélt pillanat hozzánk ad egy kicsit. Megerősít, elgyengít, vigaszt nyújt, örömet okoz, nevetésre vagy sírásra ingerel, formál, alakít. Mi marad belőlünk, ha elvesznek egy-egy fontos emléket? És milyenek leszünk, ha minden emlékünk elveszítjük? Hiszen semmink sem marad! Ezért lettem kíváncsi Aalto könyvére. Ám nem csak ezt kaptam a könyvvel, hanem egy nagyszerű társadalomkritikát és egy ijesztő jövőképet is!

...