A következő interjúm alanya Gréger Csaba, a felnőtt sci-fi művet kedvelők meghódítása után most gyerekeknek készült kötettel érkezik hamarosan. 

- Halhatatlanok című műve méltó a magyar fantasy irodalomhoz. Igazán különleges világot sikerült teremtenie. Milyen visszajelzéseket kapott rá? Mennyi ideig írta? Hozta azt, amit szeretett volna?

A visszajelzések szerencsére szinte kivétel nélkül pozitívak voltak. Nehéz ma ebben a műfajban igazán újat alkotni, hiszen szinte mindent megírtak már. Azt gondolom, hogy a siker kulcsa abban áll, hogy az ember képes-e egy hihető és megfelelő mélységgel bíró világot kidolgozni annak ellenére, hogy nyilván a zsáner miatt az számos ponton el fog rugaszkodni a valóságtól. Viszont ha az olvasó azt érzi, hogy a kitalált elemek egy nagy koherens egésszé állnak össze, és a világ mögött megírt történetek és viszonyrendszerek bújnak meg, sokkal jobban bele tudja magát élni a mesébe. Sokan vannak, akik a fantasy könyvektől csak könnyed szórakozást várnak, azonban széles azoknak a köre is, akik szeretik elmélyedni a háttér és a miértek megértésében. Mivel jómagam is inkább az utóbbi tábort erősítem, ezért tudtam, hogy csak akkor adhatok ki egy történetet a kezeim közül, ha van egy szilárd alap, amire építhetek, és nem csak véletlenszerűen összegyúrt ötletek összessége az egész. Éppen ezért először részletesen kidolgoztam a világ történetét, az egyes frakciókat, a politikai viszonyokat és fő konfliktusokat, és csak utána kezdtem bele a tényleges sztori megírásába. Az alapozás egy jó fél éves munka volt, de azt gondolom, hogy megérte, ugyanis a mai napig könnyebben tudok vissza-visszatérni egy-egy új ötletemmel a világhoz, hiszen le vannak fektetve az alapkövek. Szerencsére úgy tűnik, hogy ezt az alaposságot az olvasók is értékelik, sokan csatlakoztak is már hozzám, és saját történeteket írtak a tavaly meghirdetésre került első  "Halhatatlanok" Novellapályázat keretében.

- Most, valami teljesen más dologba fogott az írás terén. Egy igazán kalandos gyermekkönyv, mese érkezik a tollából. Miért az éles váltás? Mi ihlette a mesét? Kiknek íródott leginkább? 

Erre a kérdésre nagyon könnyű válaszolnom, ugyanis a gyermekeim nyújtották a fő inspirációt a könyv megírásához. Két kislányom és egy kisfiam van, mindhárman kisiskolás korúak. Ezért amikor az első könyveim kiadásra kerültek, ugyan érezték, hogy ez valami nagy dolog, de mivel azok felnőtteknek szóltak, nem tudtam megismertetni velük, hogy mit is alkottam. Az életemben elsődlegesen a gyerekeim és a családom jelentik. Azt az iránytűt, amihez viszonyulni tudok, így azt gondolom hogy mindenképpen az volt az egyértelműen következő lépés, hogy nyissak feléjük az írás tekintetében is. Szerettem volna egy olyan történetet írni, amit a második osztályos lányom is elolvashat, vagy amit én magam bátran felolvashatok mindhármuknak. Viszont nem szerettem volna elszakadni attól a világtól sem, amin annyit dolgoztam korábban, így egy huszárvágással oldottam fel a gordiuszi csomót: írtam egy ifjúsági regényt ugyanabban a kitalált világban, amiben addig is alkottam. Azt gondolom, hogy ez egy igen egyedi koncepció, amivel külföldön is csak a legnagyobb franchise-ok írói próbálkoztak meg eddig.

- Mennyivel volt másabb/nehezebb mesét írni a legfiatalabb korosztálynak, mint egy elképzelt világot megteremteni? Mi volt az, amit fontosnak tartott a meseírással kapcsolatban? Milyen egy jó mesekönyv ön szerint?

Ahogy említettem, az első Mozaikvándorok könyv megírása igen izgalmas kihívás elé állított íróként, hiszen hirtelen teljesen máshogy és másoknak kellett megfogalmaznom olyan dolgokat, amiket a korábbi könyveimben már "felnőttes" nyelvezettel bemutattam. Gyakran kerültem írás közben döntéshelyzetbe, mint például:

"Vajon ez a dolog érthető lesz egy 6 éves gyereknek is? Vajon ez a szereplő szerethető lesz eléggé? Vajon ez a történés nem túl félelmetes egy ennyi idős lurkónak?"

Az egész írási folyamat olyan volt, mintha libikókáztam volna magammal: hol túl gyerekesnek éreztem, hol túl komolynak. Aztán egy idő után kezdtem egyre kevesebbet aggódni azon, hogy mit szólna a könyvhöz egy hipotetikus kisiskolás, és inkább hagytam, hogy a történet folyjon a természetes medrében. Ez pedig végső soron azt gondolom, hogy igen jót tett a könyvnek, hiszen egy olyan mese született meg, ami egyszerre érdekes és izgalmas a gyerekeknek, de mindeközben a felnőttek számára is ugyanúgy élvezhető. Legalábbis szerencsére egyelőre mind a gyerek, mind a felnőtt visszajelzések ezt tükrözik vissza. Már az első pillanattól kezdve olyan könyvet akartam írni, ami más, mint a hagyományos ifjúsági könyvek. Természetesen én is belevittem egy-két általam fontosnak tartott örökérvényű témát a műbe - mint például az egyedüllét feldolgozásának és a barátságnak a kérdésköre -, és ezek fontosságának hangsúlyozásával magam is a klasszikus nevelési értékrend mellett teszem le a voksomat. Azonban nem tanmesét akartam írni, hanem egy olyan kalandregényt, ami elvarázsol, és közben tanít is, de nem tolakodóan.

A saját gyerekeimen is látom, hogy ez már az a kor, amiben nem kell mindent a szájukba rágni, sokszor maguktól is levonják a megfelelő következtetéseket a történésekből. És ez így is van jól, hiszen ezáltal fejlődnek. De persze közben mégiscsak gyerekek, vagyis továbbra is vonzza őket a csoda és a varázslat. Ezt a kettősséget próbáltam balanszírozni a könyv írása közben is: vagyis hogy ne "nézzem le" az olvasómat, de közben azt sem felejtsem el, hogy kik is ők valójában. Hogy ez valóban jól sikerült-e, az majd a visszajelzésekből kiderül…Remélem minél többen velem tartanak erre a Varázslatos utazásra, gyerekek és gyereklelkű felnőttek egyaránt!

- Marysol kiadó gondozásában fog megjelenni. Milyen volt a közös munka?

Gördülékeny. Mivel az első könyvemet elsőként még magánkiadásban adtam ki, utána pedig volt szerencsém igazán íróbarát, támogató kiadóval is együttműködni, szerencsére elég sok tapasztalatom gyűlt már össze a könyvkiadás kapcsán ahhoz, hogy tudjam mi hogyan működik. De emellett azt is tudtam már, hogy mit és hogyan szeretnék - és hogy nem szeretnék - én csinálni. Elég konkrét elképzeléssel érkeztem meg a Marysol-hoz, ők pedig mindvégig partnerek voltak ebben, meghagyták nekem a teret, mert látták, hogy amit kitaláltam, az valóban működőképes lehet. Fontos, hogy a most megjelenő ifjúsági regény egy több kötetes könyvsorozat első része, tehát mi most nem csak egy könyvet jelentetünk meg, hanem egy "brandet" is indítunk el. Éppen ezért nagyon fontos, hogy a produktum minden elemére kellő figyelmet fordítsunk, hiszen nem rövidtávú együttműködésben gondolkozunk. Azt gondolom, hogy a kiadó minőségi kritériumrendszere nagyon közel áll az általam felállítottokhoz is. Maximalista vagyok, és szerencsére ebben partnerre találtam, ami remélhetőleg látszódni fog a végeredményen is.

- Mit csinál szabadidejében szívesen, ha épp nem ír, alkot?

Bárcsak azt mondhatnám, hogy rengeteg szabadidőm van, de ennek épp az ellenkezője igaz. Természetesen nekem is van "rendes" munkám, ami ráadásul időben meglehetősen kötött, így jellemzően az esti órák maradnak meg "szabadidőben". Na de akinek volt/van kisebb gyermeke - főként ha mindjárt több is - az pontosan tudja, hogy ezeket a munka utána órákat nehéz szabadon felhasználható időként aposztrofálni. Nyugodtan mondhatom tehát, hogy jelenleg a gyermekeim, és a velük töltött minőségi idő az én "szabadidőm". Ha mégis jut egy kis időm, akkor azt a kertben, vagy a klaviatúra mögött töltöm, hiszen írni is kellene valamikor ugye. Egyébként egy ideális világban szeretnék sokat olvasni, filmezni és sportolni, de sokszor megmaradok a vágynál, hogy "milyen jó is lenne"…

- Hogyan képzeljük el önt írás közben? Kedvenc napszak, jegyzetek előre vagy teljesen spontán jön, mikor ihletet kap?

Szerencsére olyan típus vagyok, akinek folyamatosan jár az agya, így ötletekből sosincs hiány. Ezek a lehető legváratlanabb helyzetekben jöhetnek elő, akár az autóban ülve, akár a fűnyírót tolva, de sokszor akár még munka közben is, két értekezlet között loholva. Ilyenkor az első adandó alkalommal előkapom a telefonomat, és gyors kis jegyzeteket készítek az eszembe jutott szereplőről, helyszínről, vagy jelenetről. Ez az ötletláda szépen gyűlik ebben a virtuális ötletládában, és amikor odakerülök, akkor nekiesem, hogy jobban kifejtsem őket. Szerencsére általában erre nem azonnal kerül sor, így sok esetben az ötlet tovább érlelődik és finomodik bennem, ami általában valljuk be, jót is szokott tenni nekik, hiszen nem minden impulzus-szerűen felvillanó gondolat olyan zseniális, mint amilyennek elsőre tűnt… Az írás kicsit máshogy működik, ahhoz nekem jóval nyugodtabb környezet kell. Ha akarnék sem tudnék úgy alkotni, hogy közben rohangálnak körülöttem, így jellemzően maradnak az esti, vagy késő délutáni órák - feltéve, ha a ház körüli teendők és a család megengedik. Sajnos erre kevesebbszer jut alkalmam mint szeretném, habár ennek is van előnye, hiszen így mire végre tényleg le tudok ülni a gép elé írni, szinte szétvet már belülről a kreatív energia . Ezért aztán amikor írni tudok, jellemzően nagyon hatékonyan tudok haladni, hiszen addigra "annyi mindent szeretnék már elmondani".

- Mik a tervei a közeljövőben? 

Ha végig gondolok azon, hogy mennyi mindent tervezek, néha magam is el tudok szörnyedni. Alapvetően is tervezős típus vagyok, ha tehetném már a következő évemet is jó előre beosztanám. Elsősorban természetesen szeretném, ha megjelenhetne végre a "Mozaikvándorok és a varázslatos utazás", elsőként ennek a promóciójára és népszerűsítésére szeretnék fókuszálni. Hiszek benne, hogy az alapanyag nagyon erős, ezért az is tervben van, hogy an angol nyelvterület felé is elmozduljak a könyvvel, amennyiben itthon sikerre talál. Emellett már elkészültem a könyvsorozat második részének első kéziratával is. Persze ez még messze van attól, hogy késznek tekinthessük, de amennyiben a nyár végétől rá tudok feküdni az átírásokra, az év végére akár meg is jelenhetne a könyv. Tudom, hogy ambiciózus terv, de szeretek hasonlókat állítani magam elé. Emellett már elkezdtem ötletelni a harmadik rész történetén és szereplőin is, és már most imádom az egészet, és alig várom, hogy nekiveselkedhessek az írásba. Azonban ezelőtt még hagyok magamnak egy pár hónap szünetet, hogy semmiképp se fásuljak bele a dologba. Emellett szépen fokozatosan növekszik a Halhatatlanok projekt is, azzal is komoly terveink vannak idénre. Szerencsére ott már nem vagyok egyedül, akadnak állandó író-, és alkotótársaim is, akik kellően magukévá tették már a világot, én pedig főként felügyelem és koordinálom csak a munkát. Szeretnénk idén megjelentetni a második novelláskötetünket egyébként, ami már nem csak az én írásaimat tartalmazza majd, valamint elindulnánk a játékok világa felé is, de ezekről egyelőre még kicsit talán korai konkrétumokat mondani. Azonban ha sikerül, akkor azt gondolom a Halhatatlanok végképp megveti a lábát a hazai fantasy színtéren, és remélhetőleg még jó pár évig jelen lesz. És hát ki tudja, előbb utóbb felnőnek majd az ifjúsági könyvsorozat olvasói is, így reményeim szerint olvasói, vagy akár írói utánpótlásból sem lesz hiány…

- Van valami mottód a hétköznapokban?

Természetesen. Fontos „Varázslatot vinni a hétköznapokba”!

        Fb oldalam:  https://www.facebook.com/gregercsaba

         A könyvek tematikus felületei és oldalai:

https://www.facebook.com/halhatatlanokvilaga

www.halhatatlanokvilaga.hu

www.mozaikvandorok.hu