Ha valaki, akkor én imádom a világvégés, zombis történeteket. Régóta szemeztem is Lengyel Dávid, Kuba Richárd könyvével, de valahogy sosem került a kezembe. Aztán mikor rámírtak a fiúk, hogy elolvasnám-e, naná, hogy igent mondtam azonnal! Jöhetnek a magyar zombik! Bevallom, sutba is dobtam az olvasási listám és azonnal kézbe vettem a sorozat két részét és a kiegészítő kötetet. nem is bántam meg, mert letehetetlen mindegyik!

A könyv azért is volt különösen érdekes számomra, mert ahol játszódik, Magyarországon belül, Kiskőrös, Kiskunhalas és Kecel, nincs messze tőlem. Jártam mindegyik városban nem is egyszer. Így igazán bele tudtam élni magam. A TWD( The Walking Dead) sorozat megnézése után pedig magam is eljátszottam a gondolattal, mit kezdenék, ha nálunk is beütne a krach. Hova menekülnék és menekíteném a családom, hogyan próbálnék túlélni. Férjemmel nem is egyszerrel beszélgetés szintjén kitaláltuk, igaz csak félig komolyan, mit kezdünk, ha megtörténik esetleg. 

A könyveknek egy hibájuk van. Az írók rettentően kegyetlenek. Akit szép lassan megszeretsz a szereplők közül, nem biztos, hogy életben marad. Sőt! Szisztematikusan nem tudhatod, ki marad és kiből lesz zombi. Na jó, ez nem is hiba. Inkább plusz izgalmi faktor.

A történet jó felvezetést kap. Nem marad el a magyarázat, hogyan keletkeznek a zombik, hogyan terjednek el és kerülnek kis hazánkba. Ennek kifejezetten örültem. A legtöbb könyv/film/sorozat azt valahogy elfelejti. Lepottyantja a történet közepébe a szereplőket és kész. Itt szerencsésen nem ez történt.

A zombik jól szerepelnek. Nincs furcsaság a viselkedésükben, nincs plusz, ami miatt hiteltelenekké válnának a szememben. Ezért szintén jár egy pirospont. Hihetőek! És kellően veszélyesek, féelelmetesek így is, hogy nem tudnak futni, repülni, nem hatalmas óriások, hanem csupán sokan vannak és mindenen átmennek a betevő falatokért. Szerintem félelmetesebb az, hogy akár a szomszéddal, akár az egyik közeli rokonunkkal vagy barátunkkal találjuk szembe magunk, mintha valami Hulk zombi lenne az.

A szereplők érdekesek, szerethetők és bizony tövid rághatjuk a körmünk értük. Könnyű azonosulni velük és a helyükbe képzelnünk magunk. Külön-külön, egyesével nem említeném őket, mert akkor a fél könyvet elmesélhetném. Talán annyi, hogy nem túl mély karakterek. Nem jutunk le a kétségeik, félelmeik, gondolataik legmélyére, de nagyszerűen kibontakoznak azért így is. Érthető, mit, miért tesznek. Mernek hibázni és olykor meg is teszik. De nevetnek és sírnak is. 

Megjelenik az apokalipszis jól ismert forgatókönyve, hogy bizony a túlélésünk önmagunkon múlik. Azon, hogyan viselkedünk, mit teszünk meg a túlélésért. És hogy nem szabad másra bízni az életünk, csak magunkra számíthatunk leginkább. Azt is nagyszerűen bemutatja, hogy ilyenkor az emberekből mi válik olykor (szükségszerűen) a túlélésért. Fontos, hogy milyen negatív vagy pozitív tulajdonságaink erősödnek fel a küzdelem során. Nagyszerű társadalomkritika így.

A zombik elől futkosás mellett, más szálak, nyomozás, gyilkosság is helyet kapott, no meg némi romantika. Utóbbi csak amolyan férfiasan. Nincs túl giccsel, nyállal, egymásba borulással, évődéssel, erotikával. Nincs túltolva, így a férfiak is élvezhetik a sorozatot kellőképpen. A gyilkosságok meg erősen sokkolók. Kicsit el is veszünk a részletekben, de a végén megkapjuk, miért volt fontos a történetbe az a szál is. 

A könyvek stílusa, nyelvezete élvezhető, szórakoztató. A humor zseniális arányban van benne. Pont annyira, hogy oldja a pillanatnyi feszültséget, de nem viszi el a történetet. Megvan a kellő izgalom, a nevetés, a szomorúság és apró boldogságmorzsák is. Mindkettő könyv gyorsan adagolja a feszültséget, majd elandalít, hogy aztán képen vágjon a következő halál és rohanás a zombik elől.

A z írói fejlődés is kipipálva. A második könyv már érezhetően stílusosabb, erősebb, az elsőhöz képest. Sokat fejlődtek a két könyv megírása között az írók. A második résznek több a mondanivalója, erősebb dolgokat is mer behozni és több szálon fut az események láncolata.  

A borítókról is említést tennék. Az első köteté nekem jobban tetszik a színvilágával. A második is kellően kifejezi a könyv tartalmát, és jelzi, hogy jóval sötétebb lesz. De valahogy az első jobba. Persze mindkettőn érződik, hogy férfiak írták, tervezték. 

Bevallom nehezen tettem le a második kötetet. Igazán függővége lett. Ténylegesen egy dolgot tudok felhozni a sorozat ellen. De ez csak személyes preferenciám, véleményem. Több érzelmet, gondolatot szívesen olvasnék a főszereplőktől. Hogy mit éreznek a világvége közben. Mi ad nekik erőt és milyen belső harcaik vannak. 

Mikor lesz folytatás? Én vevő lennék rá mindenképpen! Kövezzetek meg, de nekem bejöttek a magyar zombik!

Első rész, A jóslat

Fülszöveg:

Egy csapat katona érkezik a Kiskőrös mellett lévő egykori katonai laktanyához. A létesítmény területéről segélykérést észleltek. Azonban, mire odaérnek, nem találnak mást, csupán egy maroknyi túlélőt, hatalmas pusztítást, és élőholtak tömegét.

Egy katona, Andrássy Bálint tizedes az egyik szobában rábukkan egy kis könyvre, Kozma András naplójára. Miközben olvassa, egyre inkább bepillantást nyer ennek a húszas évei elején járó fiatalnak a küzdelmekkel teli életébe. Ez idő alatt arra is rájön, hogy egy nostradamusi jóslatnak köszönhetően ez a fiú már régóta számított rá, hogy egy napon a holtak életre kelnek…

Idézet: Milyen életem is volt azelőtt? Jónak mondható… Volt lakásom, volt munkám. És éppen befejezni készültem az egyetemet. Jó napjaim voltak, jól éreztem magam. És volt családom…
Nagyot sóhajtott, miközben betöltötte a nyílvesszőt. Azután célzott a számszeríjjal.
Aztán jöttek ezek a mocskok… A munkám oda, az egyetem úgyszintén. Akikkel pedig életemben találkoztam, nagy részük halott. Köztük a szüleim…
Meghúzta az elsütőbillentyűt. A nyílvessző kilőtt és egy szempillantás alatt a célként felállított, kitömött bábú fejébe csapódott.
Andris leengedte a számszeríjat, úgy szemlélte az eredményt.

Idézet:

Mi pedig, akiknek sikerült életben maradni, haldoklunk… Itt tengetjük céltalan mindennapjainkat, itt rohadunk ezen a szemétdombon és várjuk a halált…