Elképesztő, hogy még a 21. században is előfordul olyan helyzet, ráadásul elég gyakran, hogy valakit lenéznek a kora, neme, bőrszíne, tudásszintje, foglalkozása miatt.

Nőként egyre több és több olyan helyzetbe futok bele, mikor a férfiak lenéznek és teljesen inkompetensnek állítanak be bármilyen témával kapcsolatban, csupán azért, mert nő vagyok. Itt szó lehet akár a munkámról (szövegírás), akár hobbyról, akár hétköznapi dologról, de még az egészségről is.

Nem csak éreztetik, hanem ki is mondják egyértelműen, hogy nő vagyok, én azt nem érthetem, nem tudhatom. Esetleg nem vagyok képes rá. Esélyt sem adnak arra, hogy bebizonyítsam, nincs igazuk. Látatlanban, anélkül, hogy ismernének, elkönyvelik, hogy márpedig az nekem nem fog menni, vagy én azt nem tudhatom semmiféleképpen sem. A végén addig és addig magyaráznak, hogy már majdnem elhiszem én magam is, hogy nekik van igazuk. Ez igen elszomorító. Mert ilyenkor benne van az emberben a bizonyítási vágy, de tudja, hogy az ő gondolkodásukat úgysem változtathatja meg. Hiába tudja, hogy neki az menne, de igenis, tudja azt a dolgot, ismeri ő is az adott témát...Bizonygathatja napestig az igazát, akkor sem fognak hinni neki. 

Előrebocsátom nem vagyok feminista, ez nem egy ilyen poszt lesz! De jócskán benne van a szexizmus is, a lenézés, diszkrimináció mellett. 

A szexizmus olyan előítélet, diszkriminiáció  amely az emberek (férfi vagy női) nemén vagy nemi szerepén alapul.

Az egyik ilyen remek saját példám erre a helyzetre

Nem felejtem el azt a "kedves" nőgyógyászt, aki természetesen többet ért a gyógyításhoz, a szüléshez, mint én, de meg akarta magyarazni nekem, hogy nem azt érzem, amit érzek. Azaz nem a kislányom készül megszületni, hanem valami teljesen mást érzek. Második szülésként pontosan tudtam, mit érzek. Igaz, hogy az idő is engem igazolt, hiszen aztán két óra múlva meglett a kislányom..De erősen éreztette velem, hogy a témához inkompetens vagyok. Ő jobban tudja és kész!

Vagy hogy ne csak saját példám hozzam fel, gondoljon mindenki arra a 19 éves fiúra, aki Törökországban járt a  kutyájával és életeket mentett! Fiatal kora ellenére ment és csinálta! 

De bőven tudnék mesélni még saját példát is. Értem én, hogy sokan csak mondják, hogy értenek egy témához, aztán kiderül, hogy nem igazán értenek mégsem hozzá. Értem én, hogy az idősebbeknek több tapasztalata van, mint a fiatalabbaknak, de abból még nem következik, hogy egy fiatalabb korú ember ne érthetne valamihez nagyon jól, sőt jobban!

Értem én, hogy még mindig él az a sztereotípia, hogy a férfinak igaza van, a férfi mindent tud, a nőnek csend a neve és sokszor csak egy dekoratív szobaelem. Értem én, hogy a férfiak hatalmi felsőbbrendűségének igazolása még mindig erős. De ebből még nem következik az, hogy némelyik nő ne érthetne férfias témákhoz, férfias szakmákban ne jeleskedhetne.

Értem én, hogy egy szakmunkás kevesebbet járt iskolába, kevesebbet tanult mint mondjuk egy tanultabb ember. De ebből nem következik az, hogy akkor már csak buta lehet. Sokszor jóval józanabb, nem hiányzik még a józan paraszti esze, több témához hozzá tud szólni vagy a saját munkájához jobban ért, mint a nagyon tanult ember.

Értem én, hogy egy orvos jobban ért a munkájához, hiszen évekig azt tanulta, mint egy mezei ember. De abból még nem következik az, hogy az adott ember rosszul érzi a saját teste jelzéseit és meg akarják neki mondani, mit érez...

De nem értem, hogy miért ítélkezünk anélkül, hogy ismernénk a másik embert?

Ne ítéljünk már előre! Sosem tudhatjuk, hogy az az ember, akit lenézünk, mit tud, milyen élethelyzetekben járt, milyen életutat járt be, mit tanult, vagy mit tud, mit nem. Borzasztó érzés elszenvedni egy lenézést, diszkriminációt olyan dolog miatt, amit nem tudok megváltoztatni (például jelen esetben, hogy nő vagyok)!

Tényleg még mindig itt tartunk?

Ti jártatok már úgy,hogy diszkrimináltak,lenéztek, ítélkeztek felettetek csupán azért, mert nők vagytok, fiatalabbak vagytok, kevésbé tanultak vagytok, a foglalkozásotok miatt, vagy a bőrszínetek alapján? Van kedvetek mesélni?