Az Avatar egy nagyszerű, látványos 2009-ben bemutatott, 3D-s amerikai sci-fi. James Cameron rendezte a 237 millió dolláros költségvetéssel készült filmet. Több különleges technikát is alkalmaztak a készítésekor, mint a 3D-s kamera, amely két kamera együttese és az ember szem térbeli látásának utánzására képes, vagy a „motion capture”, ami egy mozgásérzékelő technika. Képes a színészek mozgását rögzíteni és virtuális képmásukat létrehozni. Azon kívül, hogy rengeteg újat mutatott így a film, látványos volt, tudott egy teljesen új koncepciót is behozni a köztudatba. Klisémentes volt, szórakoztató és bizony nem kevés társadalmi kritikát is megfogalmazott. Talán ez is volt hatalmas sikerének a titka.

Így nagyon boldog voltam, mikor belengették, hogy lesz folytatás. Ám arra rengeteget kellett várni. Túl sokat is. Az akkori nagy fanok közül a fiatalok felnőttek, a felnőttek pedig idősebbek lett, olykor már teljesen más értékrenddel, fontossági sorrenddel és világlátással felvértezve. Így szinte borítékolható volt előre, hogy vagy nagy bukás lesz, vagy kevésbé sikeres, mint az első rész.

A víz útja című folytatásra 13 évet kellett várni. Hogy megérte-e?

Szubjektív filmkritika a Víz útja című történetről

Talán azt mondanám, hogy ezzel a filmmel túl nagy fába vágták a fejszéjük, nagyot akartak szakítani és túl sokat mutatni. Azaz a látvány a történet rovására ment. Tökéletes a képi világ a folytatásban, továbbra is. Rengeteg a szín, látványos kameramozgások, izgalmas élővilág teszi a filmet izgalmassá. A világító fák, bokrok, növények, a vízi világ, az izgalmasabbnál izgalmasabb állatok viszik a hátukon a filmet. Az emberi kapcsolatokban, akarom mondani, na'vi kapcsolatokban szintén erős a történet. A családi egység, a szeretet, a barátság, mind jelen van, kifejező módon. A na'vik és a természet szimbiózisa megható és annyira széppé teszi az egész filmet. A karakterek bemutatása, jellemfejlődése kiemelkedően jó. Több szereplőt kapunk, ami kicsit feldarabolta az egészet. Van, aki kapott elegendő játékidőt, van, aki nem. Egyes karaktereket csak felületesen ismerünk meg.

Igazán remek, hogy új fajokat, új törzseket, szokásokat ismerünk meg. Az ismerkedés, beilleszkedés az új törzsbe az, amit szintén jól megoldottak. Bár számomra kissé felesleges volt. Erőteljes a film tanító jellege is. Társadalmi kritikában most sincs hiány. Érthető, bár kicsit túltolt, de néha ez kell. Ha már egy ember elgondolkodik a film hatására azon, milyen rossz dolgot tesz a Földdel és változtat rajta, akkor megérte leforgatni. Az emberi pusztítás mértéke, a nemtörődömség, az élővilág kizsákmányolása, az önzés… Pont, ahogyan a Földdel is bánunk. Ez a része a filmnek nagyon ki van hangsúlyozva. Bár eléggé egyoldalúra sikeredett, véleményem szerint. Gonosz, akkor csak ember lehet, jó, akkor na’vi. Pedig ez nem ennyire fekete-fehér. Ami ezt egy kicsit egyensúlyozza, az a történetbe csepegtetett humor, ami megcsillan itt-ott. Viszont itt be is tudom fejezni nagyjából a film pozitívumait, ami baj.

A történetvezetés sokszor hiányos, erőltetett, akadozó. Néhol nagyon lelassul a cselekmény, néhol olyan gyors, hogy kapkodhatjuk a fejünk. A végére pedig mindent egyszerre szeretne a rendező bezsúfolni.

Nem kevés logikai baki található benne. Nem tudtam hova tenni a személyes bosszúhadjáratot, mikor a bolygó leigázása a fő cél. Mint ahogy az is erős logikai bukfenc, hogy inkább elhagyják a népük, az otthonuk a főszereplők, az ismerős terepet, amiért, és akikért harcoltak, mikor tudják, az ember lerombolja teljesen azt? A katonaság ez után miért nem igázza le az ott lévő népet végül, mikor szabaddá válik a pálya, megszűnik az ellenállás, ahelyett, hogy a főszereplő és családja után eredne? És ez csak kettő olyan dolog, amit nem is értettem, mi lett volna a cél vele.

Rengeteg kiaknázatlan terület volt még a filmben, maradjunk annyiban. Egy rövid jelent mutatja, ahogy az emberek, a robotok segítségével építik a városokat, épületeket. Ha olyan fejlett a technológia, akkor az őslakosokra miért egy-egy katonai csapat indul csak meg, kézi fegyverekkel nagyrészt? A harci részek épp ezért sokszor kesze-kuszák, unalmasak, hiteltelenek. Karikatúra jellegük van. Bár ez még nem teszi nézhetetlenné igazából a filmet. Ami zavaróbb volt, hogy a párbeszédek sokszor faék egyszerűek, laposak, semmitmondók. Ezen bőven lehetett volna még mit dolgozni. Illetve nem tudom, hogy ez jó dolog-e, de néha azon kaptam magam, hogy elkalandozok, a vízi világot, az élőlényeket vagy az erdőt nézem ahelyett, hogy a cselekményt és a szereplőket követném. És utána nehéz volt a történet sodrásába újra becsatlakozni, pedig az hömpölygött tovább.

Összességében véve, kicsit csalódás volt a film. A látvány viszont erősen kárpótolt mindenért. Érdemes 3D-ben megnézni! Rengeteget kellett várni az tény, sokakat elriaszthat a film megnézésétől. Ám én azt mondom, érdemes mindenkinek saját magának eldönteni, neki mennyire tetszik a folytatás.

#film #vélemény #Avatar #avatar2