Érezted már azt, hogy életed egy-egy eseményét, mozzanatát legszívesebben örökre kitörölnéd az emlékezetedből? Bár ne emlékeznél rá, mert annyira fájdalmas, nehéz, rossz? Dóra, az írónő ezt vette izgalmas, pörgős cselekményű, szívszorító regényének alapjául.

Amanda egy kórházi ágyon ébred, és erősen hézagosak az emlékei. Senkire és semmire nem emlékszik. Sem a családjára, sem a történtekre, hogyan került oda. Ám ahogy szép lassan próbálja összetenni az apró információmorzsákat az életéről, rájön, hogy valami nem kerek. A visszaemlékezéseknek köszönhetően érzi az olvasó, hogy nem csak ennyi a történet, hanem sötét titkok lapulnak az üresség mögött. Amanda hatalmas mélységeket élt át a balesete előtt. Talán jobb lenne, ha sosem derülne fény a dologokra...

Na de hogyan tudja bárki újraépíteni önmagát a semmiből, ha nincsenek támpontjai, és túl nagy segítséget sem nyújtanak a közeli hozzátartozói? Amanda keresi régi önmagát, az emlékeit, érzéseit és az üresség mögött lapuló titkokat. Ezáltal a könyv rengeteg érzelmi töltettel rendelkezik, és izgalmakkal. A fő hangsúly mégis az érzelmeken van.

Amandát könnyen a szívünkbe fogadjuk, vele izgulhatunk, vele fedezzük fel a múltat. Akár mi magunk is lehetnénk, ezért nagyon könnyű vele azonosulni. A mellékszereplők kevésbé vannak kidolgozva, bemutatva, de nem is éreztem ennek szükségét. Anélkül is élvezhető a történet. Inkább Amanda érzései, gondolatai, a múlt visszatérő darabkái között ugrálunk, amit nem lehetett könnyű megírni kellően izgalmasra, és nem túl egyoldalúvá. Az írónő nagyszerűen megoldotta ezt a feladatot és hitelesen, hihetően.

Rengeteg rossz, tragikus történés került a könyvbe, ami külön-külön is sok, nem így egyszerre. De erre szoktam mondani, hogy az élet a legnagyobb forgatókönyvíró. Szóval még így is hihető az összes történés. A főszereplő ahogy építi önmagát, az identitását újra, úgy kap egyre több részt a múltjából. Nehéz megbírkóznia a dolgokkal egyedül, de szép lassan feldolgozza az egészet és talán lehet azt mondani, hogy új életet kezd.

A borító fülszövege nagyszerűen megfogalmazta, szívszorító a könyv! Tragikus, fájdalmas, szívszorító történet, melyet csak akkor vegyél a kezedbe, ha fel vagy készülve egy-egy könnycseppre vagy kiadósabb sírásra. A történet zseniális, gyors, lüktető, az érzelmek jól ki vannak bontva, ahogy a fő karakter, Amanda is. A stílus sziporkázó, a nyelvezet igényes.

A könyv olvasása közben az járt a fejemben, hogy hihetetlen, mennyire erősek is tudunk mi emberek lenni lelkileg! És az, hogy nehéz az élet, mindig új megoldandó feladatokat, élethelyzeteket kapunk. Sosem tudhatjuk, mi vár ránk a következő nap vagy az után. Legyünk hálásak azért, amink most van és hozzuk ki belőle a lehető legjobbat, legtöbbet, mert lehet a következő héten valami még rosszabb jön...

 A könyvet köszönöm az írónőnek és a FairBooks kiadónak!

Fülszöveg: 

Volt már olyan érzésed, hogy legszívesebben meglépnél a világ, de még saját magad elől is?
Amanda kórházban ébred. Nem emlékszik semmire és senkire. Újra kell építenie mindent, új életet kell kezdenie. Ahogy egyre jobban megismeri önmagát és a környezetét, egyre kevésbé érti, hogy lehetett ennyire unalmas, semmitmondó az élete. Megváltozott volna a balesettel? Vagy tényleg jól sejti, és valami nem stimmel? Vajon mi történt a múltjában, amiről senki nem mer beszélni neki?
Ludvig Dóra második regénye szívszorító történet elveszett emlékekről, újrakezdésről, és arról, hogyan lehet feldolgozni a lehetetlent.

Idézet:

Minden rendben lesz. Ezt mondogatja minden ember, még akkor is, ha tudja, nem így lesz. Reménykedik és bízik abban, hogy helyrejönnek a dolgok.

FairBooks Kiadó és Írói Műhely

394 oldal

puhatáblás

ISBN: 9786158206969