Emily Millier első könyvét, Az Eurielle-t 13 évesen írta!  Céltudatos és kitartó! Nagyszerű példakép lehet a fiatalok előtt!

A könyvét olvastam én magam is nemrégiben. Sok többkötetes szerző megirigyelhetné stílusát, a látványos világot, melyet létrehozott! ITT olvashattok a könyvről bővebben.

- Mi inspirált és indított el a könyvírás útján? Honnan jött a könyvírás ötlete? Azért ritka, ha egy fiatal hölgy ilyen téren szeretné önmegvalósítani magát.

 Már kisgyerekként könyveket “készítettem”: összeragasztottam lapokat, rajzoltam és rövid történeteket gondoltam hozzájuk. Régebben sokat meséltem a húgomnak fejből, és az édesanyám mondta, hogy ha leírtuk volna azokat a történeteket, akkor egy komplett mesekönyvet kaptunk volna belőlük. Ez már megmozgatott bennem valamit, egyre több könyvet olvastam fantasztikus témákban és magamba szívtam a varázslatukat. Sok ismerős és családtag mondta, hogy biztosan jó történeteket írnék az olvasottságom és a fantáziám miatt, de ez még mindig nem indított el ezen az úton. Aztán beköszöntött a karantén időszak és sok energiám maradt feldolgozatlanul. Leginkább egy álmom volt az, ami megihletett, olyan szinten, hogy bele is írtam a könyvembe. Megálmodtam egy jelenetet, egy este leültem és elkezdtem írni egy történetet, az álom köré fonva. Szóval összegezve: Eurielle történetének a megírásában semmi tudatosság nem volt, egy álom inspirált és a szeretteim támogatása indított el a könyvírás különös útján. 

Lehet, hogy ritka, de én nagyon élvezem. :)

- Milyen könyvek, szerzők voltak hatással az írásmódodra?

Talán leginkább Leiner Laura és Rick Riordan befolyásolta azt, hogy hogyan szeretnék megfogalmazni valamit, de a könyvemet visszaolvasva kiderült számomra, hogy ezek az elképzelések csak a fejemben sikerültek. Mindenesetre a könyveik számomra nagy inspirációt jelentettek, aféle célt, hogy szeretnék valami olyan megragadó könyvet írni, ami másokat legalább annyira kikapcsol mint engem az övéké. 

A könyvem megírása óta ugyan az ízlésem változott, de ők szeretett szerzőként maradtak meg számomra. 

- Mi előzte meg a könyved megírását? Korábban is írtál rövidebb történeteket? Vagy ennek a könyvnek az ötlete kipattant a fejedből és életre kelt?

Verseket írtam és pár rövidebb történetet készült, azokat is a saját szórakoztatásomra írtam. A könyvem megírását sok álmodozás és fantáziálás előzte meg, és a vágy, hogy kiadjam magamból a felgyülemlett ötleteket. Szerettem volna alkotni valamit, nem tudtam eldönteni, hogy fessek, vagy írjak, végül leültem egy papír elé, kezemben egy régies tollal és elkezdtem írni. A könyv ötlete álomként kezdődött mint meséltem, de igen, mondhatjuk, hogy kipattant a fejemből és életre kelt…

- Mi volt a legnehezebb az írással, könyvkiadással kapcsolatban?

Sokszor elbizonytalanodtam a szerkesztés folyamatában, elbizonytalanított a korom, az frusztrált, hogy mi lesz az emberek megítélése rólam és a könyvemről, ha megjelenik egy 13 évesen írott történetem. Frusztrált, hogy vajon a korosztályom mit fog szólni ehhez. A szüleimben felmerült, hogy ha pár év múlva visszanézek, akkor lehet megbánom, hogy engedték a könyvem kiadását és felróvom nekik, hogy miért nem hagyták még érlelődni a történetet. Komoly dilemmát okozott, hogy feltüntessük-e koromat. Úgy tűnik, hogy mindenkinek szerencsésebb lett volna ha jelezzük, mert így nem a koromhoz képest alkotnak véleményt a teljesítményről. Nehéz szétválasztani, hogy amikor a könyvről mondanak/írnak rosszat, akkor nem rólam mondanak rosszat, ezt még meg kell tanulnom kezelni. Ettől függetelnül az egész írás és könyvkiadása folyamata megerősített abban, hogy képes vagyok olyan dolgokra, amikre régen azt hittem képtelen lennék.    

- Nagyon fiatalon készítetted el az első regényed. Mi és ki volt a segítségedre? Ki biztatott, segített, amikor kellett? Nem érezted egyszer sem úgy, hogy feladod és inkább bringázol, görkorizol egy jót, vagy a barátaiddal találkozol inkább?

Igen, szerintem is nagyon fiatal voltam akkor a magam 13 és fél évével. Hamarosan már a tizenötöt töltöm. A szüleim nélkül ez az egész nem jöhetett volna létre, és emiatt én végtelenül hálás vagyok. A szüleimnek az első 50 oldalt mutattam meg, és nagy lelkesedéssel bíztattak, hogy folytassam, mert meglepően izgalmasnak és jónak gondolták a történetet.  A bizonytalanság hullámvölgyeiben számos barát és osztálytárs állt mögöttem, emiatt nekik is nagyon hálás vagyok. Sokszor segítettek a nevek választásában vagy megerősítésében. És akkor is, amikor nem tudtam dönteni egy számomra fontos kérdésben. Mivel a regényem a 2021-es tavaszi karantén alatt íródott, akkor nem éppen pezsgett a társasági élet, így nem merült fel bennem, hogy valami mást csináljak helyette. Még ha lett volna rá lehetőségem se választottam volna mást. Teljesen beszippantott az írás, és az izgalom, hogy létrehozok egy világot. Sokszor órákon át, estékbe menően írtam megállás nélkül, a szüleim szóltak rám, hogy álljak fel, menjek ki levegőzni. Tetszett, hogy olyan  zenéket hallgatok amik szerintem passzoltak a történet hangulatához, tetszett, hogy létrehozok egy történetet, amit a kedvem szerint alakíthatok. 

- Hogyan keltek életre a karaktereid? Akadt, akit valakiről mintáztál?

Őszintén szólva ezt nem igazán tudom elmagyarázni. Valahogy úgy kell elképzelni, hogy elővettem pár tulajdonságot amit meg akartam jeleníteni, legyen szó akár testi akár szellemi tulajdonságról, aztán hozzágondoltam a karakter szerepét a történetben és vizualizáltam. Nagyon különleges élmény életre kelteni az elképzeléseimet az íráson keresztül… Nem mintáztam élő személyekről a karaktereket, természetesen igyekeztem önálló szereplőket létrehozni.  Az igazat megvallva, az írás egyszerre tölt fel és fáraszt le, de bárhogy is alakult a történetem és a karaktereim sorsa, mindig boldogságtól kicsattanóan fejeztem be egy-egy fejezetet. Nehéz szavakba önteni, hogy az írást mennyire megszerettem és mennyire az életem részévé vált a történetalkotás.

- A mesés világ, amit megálmodtál, hihetetlenül sokszínű és izgalmas. Mesélnél róla kicsit bővebben?

Ezer örömmel. A világ amit megálmodtam, szerintem tartalmaz mindent amit egy fantasztikus témájú könyvbe elképzelhet az ember, de ez nyilván egyénfüggő. A könyvben megjelenik a varázslat, az első szerelem, a belső küzdelmek és az érzelmek felismerésének nehézsége. 

 A könyvet egy jelenet megírásával nyitottam meg, csak próbaképpen, hogy lássam képes vagyok-e rá. Megírtam Eurielle és Damien találkozását, és a jelenet írásával párhuzamban leltem rá egy Eurielle nevezetű énekesnőre, akiről később a regénybeli főhősöm a nevét kapta. A zenéje beszippantott, aztán összetalálkoztam egy német együttessel a Faunnal is, így a könyvet meghatározó tündérmesés hangulatát Eurielle énekesnő és az ő zenéjük  adta számomra.  A történet első 30 oldalát tintával írtam, aztán áttértem a gépelésre mert lassan haladtam, a kézzel való írásnak volt egy régies hangulata, amit nagyon kedveltem. A könyvemben keveredik a tündék és démonok  világa, a jó és rossz örök ellentéte de számomra ezek az ellentétek mindig többnek tűntek. Felmerült bennem a gondolat, hogy egy  szereplő mitől válhat gonosszá, és az is, hogy mi van ha a jó és gonosz egyaránt vágynak a változásra? Mi van ha jó fiú sem teljesen az, aminek tűnik? Egy embernek sikerülhet vezetővé válnia egy emberfeletti világban? Ezen kérdések mentén próbáltam felépíteni egy varázslatos világot. Szerettem volna a tündékkel és kentaurokkal az ősi kelta világokat is felidézni. Páran azt mondták nekem, hogy a könyvem látványvilága és a jelenetek filmként lettek megírva, ha ez így van, remélem minden olvasó szeme előtt élénken fognak megjelenni az események.  

- Milyen korosztály számára készítetted a könyved? Kiknek ajánlod elsősorban?

Szerintem a 12-16 év közötti korosztály számára lehet otthonos a könyvem nyelvezete és világa, de nem szeretném lekorlátozni az olvasókat. Nagyon remélem, hogy a történetem olyan emberek kezébe fog kerülni, akik örömmel olvassák majd az Euriellet. Azoknak az embereknek ajánlom, akik vágynak egy kis kiszakadásra a hétköznapok valóságából, azoknak akik szeretik a varázslatos világokat. Ajánlom azoknak a fiataloknak, akik a mesekönyvek, ifjúsági történetek után szeretnének fantasyt olvasni. 

- Mit csinálsz szívesen, ha nem könyvet írsz? 

Huh az eddigi kérdések is nagyon jók voltak, de erre már vártam. Imádok a hobbijaimról mesélni, hátha valaki kedvet kap az alkotásra. Imádok megfesteni tájakat, legyen szó akár valósról vagy fantázia világról.. Szeretem színekkel kifejezni az érzéseimet. Nagyon sokat rajzolok, gyakran illusztrálok magamnak kedvenc könyvekből karaktereket és jeleneteket. Aztán ott a van a zene, hallgatni és énekelni egyaránt szeretek. A zene ugyanolyan fontos része a napjaimnak mint az írás és festés. Egyszerűen képtelen lennék nélküle létezni, mert számomra a zene és a művészetek egyvelege jelenti lényegében azt, amivel azonosulni tudok.  Sokszor mondják, hogy milyen elvarázsolt ember vagyok, de én egyszerűen imádok így  létezni. Szeretek tanulni, rengeteg minden érdekel és borzalmasan elkeserít, hogy a polihisztorság már nem létező szakma a területek nagysága miatt, pedig én nagyon szívesen lettem volna az. Kedvelem a történelmet, természetesen a magyar irodalmat és vonzanak a természettudományos tantárgyak is. Nagyon összetett az érdeklődési köröm, sokszor én is nehezen tartok lépést magammal, még keresem az eszközeimet és a hangomat. Lehet, hogy a művészeteknél fogok megmaradni és ezeken keresztül fogom kifejezni a gondolataimat és érzéseimet, remélhetőleg sikeresen. Ha így lesz, borzalmasan szerencsés embernek mondhatom majd el magamat. 

- Van tervben esetleg egy újabb könyv, vagy akár az Eurielle folytatása? 

Szeretnék majd író tanfolyamra menni, hogy fejlődjön a fogalmazási technikám és a leírásaim szépsége de egyébként igen, rengeteg ötletem van, és már az Eurielle folytatásán is gondolkoztam. Bár az Euriellet két hónap alatt írtam meg, de azóta az új történetekkel lassan haladok. Jelenleg is dolgozok pár terven, bár még nem tudom mi fog kisülni belőlük. Mindkét történet amit most írok, nagyon a szívemhez nőtt, és mikor visszaolvasom, meglepődve veszem észre, hogy mennyire eltér már az Eurielletől, mind fogalmazás mind a témák mélysége terén. Igyekszem bizakodóan hozzáállni a változásokhoz még akkor is, ha néha magamat is meglepem. A felvételik miatt mostanában nem igazán volt erőm az íráshoz, inkább a festés és az olvasás kötött le. Az ötletek pedig csak jönnek és jönnek. Megállíthatatlanul pörögnek a gondolataim, úgyhogy most itt a nyár én pedig reménykedem, hogy feltöltődöm és sok időm lesz az alkotásra. 

A szerző személyes oldala: https://www.facebook.com/emily.millier.hu