Marysol K'Owes: Vanuatu ​bosszúja

 című könyvről írtam már nektek korábban. Itt tudjátok elolvasni a recenziót. Ma az írónővel készített interjút hozom nektek, ebben az esős időben, olvasmány gyanánt.

- Mesélnél kicsit magadról? Hogyan alakult az életutad eddig a pontig? Mit tudhatunk rólad?

Egy közepes vidéki városkában születtem, ami ugyan betondzsungelnek számított, de körbe ölelte mindenhonnan az erdő. Így valójában több emlékem van gyerekkoromban az erdőbéli barangolásaimról, mint bármi másról. Imádom a természetet, a fákat, a vizet. Viszonylag hamar elkerültem, lázadó betondzsungel tiniként más városokba, majd fiatal felnőttként, dirr-durr két diploma, és Budapesten pislogtam körbe, azt sem tudtam mi legyek. Persze társadalmi és egyéb felmenői elvárásoknak megfelelően az ember ilyenkor elhelyezkedik jó cégeknél, jól keres, tapasztalatokat, életbölcseleteket gyűjt. Majd a sors a kineziológia és a spiritualitás felé vitt. Tizenkét évet dolgoztam kineziológusként, amikor úgy döntöttem a pandémia hatására kicsit kanyarintok ismét egyet a sorsomon és megtalált az írás.

- Mióta írsz és minek vagy inkább kinek a hatására születtek meg szép sorban a regényeid?

Az írás már gyerekkorom óta benne van az életemben, mondhatni, szerves része. Általános iskolában jelentek már meg kisebb nagyobb novelláim és verseim, igaz akkoriban a tanárok inkább elvették a kedvem, mintsem támogattak volna. A könyvek akkor köszöntek be ismét az életembe, amikor megszületett a gyermekem, és jó sokat aludt délutánonként. Zörögni nem akartam a porszívóval vagy az edényekkel, így szépen a számítógéppel a kezemben leültem mellé pötyögni. A többi már történelem.

- Vannak olyan írók, akik nagy hatással voltak rád?

Talán jó nagy klisének tűnik, de természetesen Agatha Christie, a krimi nagyasszonya az elsődleges. De olvastam Poe-t, Percy Bysshe Shelley verseit, Rushdie öröklélek történeteit és Pilinszky mellett azért ugyanúgy ott volt Stephen King horrortörténetei és mesekönyve, LLL könyvek, valamint mind a mai napig óriás kedvencem P.G Woodhouse angol humora és könnyed történetvezetése. Így ahogy nézem mindenevő vagyok, ami nem csöpögős.

- Honnan szerzel inspirációt egy könyv alap történetéhez?

Valahogy az inspiráció talál meg engem. Jöhet bárhonnan, egy hirdetésből, egy „Natgeos” rövidfilmből, vagy egy baráti beszélgetésből, egy nyaralásból, egy megkapó helyből, ami mellett elsuhanok kocsival. Ilyenkor olyan vagyok, mint egy szivacs, de csak azt tartom meg magamban, aminek később hasznát is veszem a krimi fonalába, vagy automatikusan beleszövődik az épp készülő történetbe.

- Mit tudhatunk az eddig megjelent könyveidről?

Krimit nem olyan rég kezdtem el írni. Úgy gondolom meg kell érni erre a műfajra, hogy a nyomozati szálat és az egyéneket érdekesen tudd mozgatni, és folyamatosan fent tudd tartani az olvasó figyelmét. Mindemellett nem árt ha elrejtesz a történetben kitalálható és félrevezető momentumokat is, nem mindegy milyen arányban. Olyan ez, mint egy jó koktél.

- Vannak különleges írói szokásaid? Mindenhol jegyzetelés, csak egy napszakban tudsz írni...?

Szerintem nincs, de lehet, hogy a családomat kellene megkérdezni erről. Annyi biztos, hogy ha írok, akkor se kép, se hang, nem lehet beszélni velem, nem hallok és nem látok. Benne vagyok valami féle csatornában, ami nem engedi, hogy észrevegyem a körülöttem lévőket. Szóval ilyenkor, mintha ott se lennék. Ezt már többször is említették, hogy ilyenkor nem vagyok túl kommunikatív… u.i: a család figyelmeztetett, minden könyvemet valami víz mellett fejeztem be, tengerpart, Dunapart…

- Hogyan építesz fel egy művet? Egyszerűen kiírod magadból, ami benned van, vagy hosszas kutatás, pontos, precízen felépített alapkoncepció alapján szoktál írni?

Van egy alap koncepció, ami a történet váza. Ez mindig egy valós szál, egy valós helyszín és történetalap. Aztán ahhoz jönnek plusz információk. Viszont van, amikor a szereplők maguk életre kelnek és okoznak némi galibát a történetben. Ez egy gyönyörű folyamat, amit okosan kell csavargatni, de mégis ugyanúgy alakul magától is. Ha leülök írni, visz a történet és visznek a hátukon a szereplők, karakterek.

- Mik a terveid a jövőre nézve? 

Imádok felfedezni. Ugyanúgy tájakat, mint jó új és régi írókat, embereket. Spirituális életszemléletem súgja, hogy folyamatosan egymásra fogunk találni, és együtt tudunk működni majd azokkal az írókkal és közreműködőkkel a jövőben, ami harmonikus és gyümölcsöző kapcsolatot eredményez az olvasók számára is. És hát, alapítottam egy kiadót is! Unatkozni nem fogok!

Marysol könyvkiadó

#könyv #interjú #krimi #marysol #könyvkiadó #írás #írónő