A blogírás egy életérzés, egy olyan hobby, melyből sosem elég. Én legalábbis így vagyok a blog írással.

GasztroSpicc blog is amolyan hobbynak indult, de szerintem már jóval több annál. Ma Ilus mutatkozik be, azaz Hódiné Sárga Ilona, a GasztroSpicc anyukája.

-Milyen emlékeid vannak gyermekkorodból a főzésekről, sütésekről?

Azok a pillanatok, amikor Nagymamámmal szorgoskodtam a konyhában örök emlékek maradnak. Mióta csak az eszemet tudom, azóta érdekel a sütés/főzés. Nagyi először csak pici feladatokba vont be, aztán folyamatosan bővítette a tennivalóm palettáit. Például a pogácsa készítése az, ami a mai napig megmosolyogtat. Akárhányszor készítek pogácsát, mindig Nagyi fog eszembe jutni. Azok a pillanatok, amikor először felverhettem egy tojást, amikor már reszelhettem a sajtot, vagy mikor már én szaggathattam a pogácsát. Olyan szeretet körvonalazódik eköré a sós sütemény közé, hogy azt elmondani szinte képtelenség. Ezért is írtam egy pogácsás posztomban múltkor, hogy akkor az igazi, akkor szeretettel teljes, ha abszolút nyugalom és béke párosul hozzá.

- Kitől tanultál meg főzni, sütni?

Alapvetően Nagymama volt a meghatározó személyiség, míg ott éltem. Aztán, mikor elkezdtem a saját életem, elkezdődött formálódni az ízlésem is, és elkezdtem egyre többet kísérletezni. Ehhez hozzájárult a Férjem is, hiszen Tőle is sokat tanultam, Ő is egy konyhatündér.

- Vannak családi receptek, amelyek rád maradtak,  szülőről gyermekre szállnak? 

Természetesen vannak. Egyik ilyen ugye a pogácsa, ami így is van leírva a kis könyvembe, hogy Nagyi receptje. Akkor Dédi mama Szlovák szelet receptje nagy kincs még számomra. Sajnos nem ismerhettem őt, de nagyi mindig csillogó szemekkel készítette ezt a süteményt szilveszterre. Hiszen az új évet mindig szlovák szelettel kellett köszönteni. Azt nem tudom miért ez a neve, Nagymama se tudja megmondani, csak alapból így volt a családban emlegetve.

-Mesélnél arról, hogyan jött az ötlet a GasztroSpicc létrejöttéhez? Miért blog és nem videók mondjuk?

Mivel mindig is nagy szerelmese voltam a gasztronómiának, ezért gondoltam, hogyha már úgyis mindig kísérletezek a konyhában, az írás meg a lételemem, akkor miért is ne ötvözhetném a kettőt? Régen is blogoltam, de teljesen más vonalon, abszolút más témában. Néha oda is becsúszott egy-két recept, de az azért igen ritka volt.

Azért blog, mert az írás szerelmese vagyok. Ebbe tudom maximálisan kifejezni magam. Amikor leülök írni, fejhallgatóval a fejemen egy teljesen más világba csöppenek. Olyan, mint amikor kinyitod a Narnia krónikáiban a szekrényt, és egy teljesen más világ tárul fel előtted. Vagy mikor a 9 és ¾ vágányról elindul Roxfortba a vonat. Egyfajta varázslatnak élem meg. A blogolás pedig egy életérzés.

Fotó: GasztroSpicc blog, Bilya torta

- Milyen célból jött létre és kiknek szól elsősorban?

Először csak a saját kibontakozásomra jött létre a blog, hiszen saját történeteimmel, és élményeimmel fűszerezem meg az írásaimat. Aztán láttam, hogy a receptek és az írások elkezdtek tetszeni az embereknek, így elkezdtem egyre többet foglalkozni vele. Mindenkinek szól, aki úgy érzi, hogy a konyhában tud kiteljesedni.

- Te mit fogsz továbbvinni saját családodnak?

A wellington receptemet mindenképpen. Amikor megismerkedtem a Férjemmel, akkor eldöntöttem, hogy saját háztartáshoz saját hagyomány dukál az ünnepekre, így jött az ölet, hogy innentől kezdve csakis karácsonykor, de én wellingtont fogok sütni. Természetes a lista nagyon hosszú, kézzel írom a saját kis könyvem, amit majd a gyerekeink és az unokáink fognak megörökölni.

- Ki az, akinek a főzős munkássága hatással van a sajátodra is?

Nagypapám mindig szerette volna, ha olyan leszek, mint a tv-ben Stahl Judit. Mindig együtt néztük a Stahl Konyháját, és nagyon sok magazinja is megvolt. Gyermekként ő volt az inspiráló számomra. Majd jött az-az idő, mikor 2009-ben lehetőségük lett nagyiéknak bővíteni a TV szolgáltatást, és az előtte lévő 3 Tv csatorna helyett lett temérdek. Ekkor fedeztem fel a Paprika TV szépségeit. Rengeteg Gordon Ramsay műsort néztem, és jó pár ötletét próbáltam ki, és kicsit gondoltam még tovább az évek alatt.

Fotó: GasztroSpicc, Quiche

- Van olyan híres séf, blogger, személy, akinek szívesen készíted a receptjeit?

A Street Kitchen-t szerintem mindenki is ismeri. Zé és csapata nagyon inspiráló tud lenni, fantasztikus ételeket tudnak készíteni. Tavaly Karácsonyra például az Ő Fekete erdő tortájukat készítettem el a nagy családi ebédre. Mindenki le volt nyűgözve, és bátran állíthatom, hogy az egyik legjobban sikerült tortám volt. Bloggerek közül pedig kedvenc Smuczer Hanna és az ő csodás receptjei. A tavaszi karantén időszak alatt találtam rá a blogjára. Ugye tavasszal konkrétan mindenki saját pékséget nyitott otthon, bár én már előtte is sok pékárút sütöttem, de Hanna Simit illetve Tejes kifli receptje mai napig ámulatba ejt, akárhányszor készítem el.

- Szeretsz kísérletezni saját ötletekkel, ízek párosításával?

Ó, igen! Alapvető elemeim közé tartozik, hogy mindig nekiállok kotyvasztani. mindig motoszkál valami hátul a buksimban, valami recept, amit tovább kell vinnem, más ízekkel kell kipróbálnom. Ilyen például a zabropogósom, a tejpitém, illetve a hagymás pogácsám is. A lista igazán hosszú, nagyon sok minden van, amit már kidolgoztam, és igazán megérte.

- Hagyományos vagy inkább új technikákat kedveled jobban?

Én mindig is a hagyományos vonalon szerettem mozogni. Számomra az „új generációs” konyhavilág nem fekszik, valahogy sosem találtam benne a helyem, akárhányszor veselkedtem neki.

- Mi az, amit sosem készítenél el?

Ez egy igazán jó kérdés, nagyon elgondolkodtató. Azt hiszem a pacallal lennének fenntartásaim. Valamin a tengeri herkentyűktől mindig is irtóztam, bár ennek ellenére egyszer már csináltam rákot, viszont soha többet. Mély nyomot hagyott bennem, és nem neveznék be rá még egyszer, köszönöm.

- Mi a kedvenc recepted, ami mindig beválik?

Nagymama pogácsája. Örök kedvenc. Emellett az Öhön, amit szintén tőle tanultam. Nagyon sokféle neve van, én csak Öreg Lacsunak hívtam mindig is, ami bográcsban a legfinomabb. Máshol nevezik Slambucnak, de Lebbencsnek is.

- Főzős, sütős bakik akadnak azért? Megosztasz velünk párat?

Jaj, hát persze! (És most hangosan felnevettem, hiszen csomó minden eszembe jutott). Szerintem nincs olyan ember, akinek ne lenne számtalan botlása, amit a konyhában elkövetett. Az első grízes tésztám mai napig vicc tárgya. Olyan szépen összecsomósítottam a búzadarát, hogy az hihetetlen. Megettük, mert az íze jó volt, de olyan volt, mintha mini golyók lettek volna a tészta mellett… :D Akkor főztem már olyan húslevest, ami teljesen ízetlen volt. Önhibámon kívül, hiszen mindent ugyanúgy csináltam, ahogy szoktam, a fűszerezéstől kezdve a husin illetve a zöldségeken át, ám mégis víz íze maradt. Ja és persze az első nudlim. Mindent úgy csináltam, ahogy láttam Nagyitól, mégis olyan kemény lett, mikor kifőztem, hogy ha leejtettem volna, akkor betörik a járólap… Persze jó pár vicces baki van még a tarsolyomban.

Fotó: GasztroSpicc blog, Extra csokis amerikai palacsinta

- Melyik ország konyhája vonz a legjobban?

Leginkább a hazai konyha nagy részben, amit továbbgondolok, de sok nemzetközi finomság is megtalálható a kis könyvemben. Pupusas, Churros és Amerikai sajttorta a top három kedvencünk.

- Részt vennél híres főzőműsorban, versenyben?

Sokszor hívtak már mind a kettő nagy kereskedelmi tv csatornától, de nem én vagyok az Ő emberük. Nekem az írás a terepem, és nem a kamera előtt szerepelés. Sose szerettem kamera előtt mozogni, én mindig a háttérben szerettem megmaradni. (Bár egészen pici gyerekként még színésznő akartam lenni, akkor még szerettem produkálni magam). Ez az évek múlásával sem változott, és egyenlőre úgy látom nem is fog.

- Mit jelent neked a főzés, sütés?

Egyfajta szeánszot, illetve némi kikapcsolódást. Amikor az emberek megkóstolják az egyik ételem, vagy süteményem, és látom, hogy imádják, azt az érzést nagyon szeretem. A lelkemnek igazi boldogságbomba. Hiszen nincs is jobb egy olyan mosolynál, mint amit egy kis süti vált ki az emberből, ugye?

- Van, amikor inkább te is rendelsz, minthogy serpenyőt ragadj?

Természetesen igen. Alapvetően nem vagyunk nagy rendelősek, de ha úgy jön ki egy nap, hogy későn érünk haza, vagy egyéb fontos tennivaló van, akkor megesik nálunk is, hogy rendelünk. Ha pedig rendelésről van szó, akkor a kedvenc helyünk a Rockabilly Chicken, a picnic salátájukért pedig oda meg vissza vagyok. Egyszerűen tökéletes. Persze szigorúan csak paradicsom nélkül!

 - Mit szeretsz a legjobban a sütésben, főzésben? Kikapcsol? Kreativitásod kiélheted? Jóllakatja a családot?

Az alkotást. Hogy nincs megkötve a kezem, szabadon mozoghatok, olyan hozzávalókat és fűszereket használhatok, amihez csak kedvem van. Sose vallottam magam kreatív embernek, és mai napig is úgy gondolom, hogy nem igazán vagyok az. A kreativitás nekem nem ezen a szinten kezdődik. Bár az is lehet, hogy túl magas elvárásom van magammal szemben ilyen téren. A család és a barátok pedig imádják, ha etetem őket. Férj mindig mondja is, hogy imádja, hogy alkotok, a „sütigyomra” különösen díjazza, hiszen neki olyan is van!:)

GasztroSpicc oldalád ITT megnézhetitek és a finom receptjeit, illetve egy facebook oldala is van ITT, Instagram fotóit pedig ITT találjátok.

Annyit még elárulhatok, hogy a sokat emlegetett pogácsa recept még fog szerepelni hamarosan ezen a blogon. Szóval nézzetek vissza mindenképp!

#recept #blog #szerelemírás #gasztrospicc #receptesblog #reklám #szponzorálttartalom #ilus #bemutatkozó #interjú #riport