Üzenet a nagyvilágból sorozatom harmadik részénél tartok. Már elég sok országból küldtek nektek nők, anyukák arról, hogy ők hogyan érzik magukat a jelenlegi vírushelyzet miatt. Ma Olaszország a soros és ha Olaszország, akkor Kinga Semperger Sommariva, az Egy kis Italia blog szerzője.

„Buona Giornata” Olaszországból

Legyen szép napod, mondják az olaszok, még a mostani időszakban is. Hiszen pozitív és életigenlő gondolatok nélkül, nagyon nehéz lenne, nehéz volt átvészelni az elmúlt több hetet, két hónapot.

Kinga, az Egy kis Itália oldal írója, - aki Észak Olaszország keleti régiójának Friuli Venezia Giulia térségnek turisztikai szakértője is - , Udine-ben él, s amellett kötelezte el magát, hogy a még sokszor oly kilátástalan helyzetben is, pozitív gondolatokkal, életigenlő szavakkal, képsorokkal jelentkezett olvasói felé, kiknek tábora jelentősen megnövekedett.

„Olaszországban, mikor baj van, az emberek rendkívüli módon fognak össze. Megannyi azonnali, hirtelen és apró közösségek jöttek létre a lakóövezetekben, az online városi térben, hogy egymásnak akár virtuális, akár fizikai segítséget is nyújtsunk” – mondja Kinga, aki maga is számos ilyen közösség aktív tagja lett. Kutyákat sétáltatott a házukban az idősebb lakókat segítve, mert sokan nem akartak utcára sem menni, bevásárló csapatot aktivizált, hogy a környéken lakó időseket segítsék. Elindult egy úgynevezett „Nonna” vonal is, amin keresztül olasz nagymamik mondtak meséket, így bármely kisgyereknek, szavakba öntve jelentek most meg a nagyszülők, de volt példa háziasszonyok összefogására is, akik a konyhai nagy főzések közepette, saját gardróbjukban rendeztek divatbemutatót, a kevesebb – több jegyében, szemléltetve ezzel azt, hogy mennyi mindenünk van otthon, csak sokszor észre sem vesszük, s mégis feleslegesen vásárolunk.

„Egy ilyen időszakban mindenkinek kell a pozitív töltet. Hiszen egyik napon jobb, a következőn lehet bal lábbal kelünk fel. Az olaszoknál én azt látom, hogy Ők ezt az időszakot most úgy próbálják kezelni, hogy el kell fogadnunk, amit az élet adott és ebből kell kihoznunk a legjobbat, úgy, hogy közben igyekszünk embernek maradni. Ez nagyon fontos! Minden körülmény között.” – mondja Kinga, aki maga is azt látja, hogy a több generációs családokra épülő Olaszországban nagyon sok olyan irányelv erősödött meg, amely a későbbiekben is fontos lesz. Ilyenek például az, hogy nem diszkriminálunk, nem mutogatunk újjal, hogy ki beteg és vírusos és ki nem, vagy ki terjeszti és ki nem, hiszen ebben az egész dologba mindannyian „együtt” vagyunk benne és együtt is kell kilábalnunk belőle.

Csakúgy ahogy a mostani „fázis 2es” időszak már arról szól Olaszországban hogy meg kell tanulnunk együtt élni ezzel a dologgal, hiszen az élet nem állhat meg és az országos gazdaságának, amennyire csak lehet talpra kell állnia. Az elmúlt időszak pedig sokunkat, sok mindenre tanított meg. Rengeteg jó példát lehet látni a bajban és azt gondolom, hogy ez az időszak, egy új időszámítás kezdete. Le kell, hogy lassuljunk. Iszonyú tempóban éltük az életet, megannyi dolog mellett süvítettünk el, s bár az olaszok mindig megadják a módját, hogy az élet apró szépségeire is figyeljenek, s ez most ebben a helyzetben is nagyon látszik. Ételt teszünk ki a házak elé, hiszen sokan vannak, akiknek most kevesebb jut. Láncreakcióban hívjuk fel az idős, egyedülálló embereket, akiknek lehet, hogy nehezebb feldolgozni ezt a mostani helyzetet. A teraszokon együtt kávézunk, s reggel a szemközti házban lévőkkel beszélgetünk az ablakokon keresztül. Sokkal erősebbek lesznek, lettek a helyi – városi kapcsolatok – melyek az olaszoknál amúgy is mátrixszerűen működnek, s az elmúlt két hónapban nagyon sok család, kis helyi közösség került egymáshoz még közelebb.

„Nagyra becsülöm az olaszok végtelen életszeretetét ebben a mostani helyzetben. Bárhol vagyunk, ugye most maszkban és sok helyen csak védőkesztyűben lehetünk, s nem látszik a szánk, de a szemünkkel és a testbeszéddel is szinte mesélünk, s az eddig is hangos olaszok, most még inkább hangosabbak, így a maszkon keresztül is átjön, amit mondani akarnak.” – mondja Kinga, a mindennapi élet apró történései alapján. Nagyon sok minden meg fog változni, Kinga véleménye szerint. Egyre inkább előtérbe kerül majd a helyi, a kicsi, a biztonságos, az elérhető, s mindaz ahol családias környezetben lehetünk, tömegektől mentesen, olyan környezetben, ahol élhető a tér és csodás a természet. Közben mosolyog is, hiszen mondja a régió ahol élnek, pontosan ilyen. A turisztikai szakértő az utóbbi napokban nap, mint nap kapja meg sokszor azt a kérdést, hogy mi lesz az „olasz nyaralásokkal, utazásokkal?” Melyre Ő maga azt mondja:

„Egy kicsit most várnunk kell. Azt gondolom, hogy a májusi hónap sokunknak sok mindent fog elárulni, s meglátjuk, milyen tapasztalatokkal telnek a napok és hetek, s hogy a folyamatos és fokozatos nyitás milyen eredményeket hoz. Mi egy nagyon szerencsés régióban élünk, a legközelebb vagyunk Magyarországhoz, a szlovén határ után az első térségben vagyunk, ahová a vírus is kevésbé jutott el. A régiónk gyorsan és határozottan lépett már a dolgok elején és azóta is nagyon szervezetten és gondoskodóan tettek meg minden intézkedést. Örülünk annak, hogy a térségünk egy nagyon családias térség, telis tele felfedezetlen csodákkal, amely turisztikai partnerekkel, most nagy ütemben dolgozunk azon, hogy elsőként a belföldi turizmus, majd később pedig minden más is elindulhasson. Bízzunk a legjobbakban, csak így lehet előre menni, ha tervezünk, és mindig van víziónk, ötletünk és elkötelezett szenvedélyünk.” – vallja a szakember.

Kinga optimizmusát tanítani kellene. Csak így lehet ezt az elképesztő, nehézségekkel és tanulságokkal teli évet kibírni. Olvassatok Egy kis Italia blogot és Kingát!

Ha az előző két részt is szívesen elolvasnátok, itt és itt megtehetitek.

#utazás #olasz #EgykisItalia #üzenet #nagyvilág #együtt