2019. sze 25.

A digitális világ és a fiatalság-Interjú egy digitális kommunikáció és intelligencia szakértővel

írta: Mayerné Répási Adrienn
A digitális világ és a fiatalság-Interjú egy digitális kommunikáció és intelligencia szakértővel

Sokat tanul a fiataloktól, inspirálják a munkájában, azt vallja a szakértő

Az internet világa beszivárgott nagyon gyorsan a családok mindennapjaiba. Lehet jól csinálni, rosszul vagy sehogy sem, de kizárni lehetetlen a netet. Sokszor eltűnődök magam is, hogy elég jól teszem-e a dolgom, a gyerekeimnek hasznos dolog vajon a saját meglátásom vagy ellenkezőleg. Hagyjam számítógépezni, tablettezni vagy inkább zárjam el előlük teljesen? Mutassam meg, mennyire klassz dolog, hogy az internetnek hála egy szempillantás alatt olyan dolgokat megtudhatnak, megnézhetnek, ami normál esetben sosem? Vagy bárkivel, bármikor beszélgethetnek, akár a világ túlfeléről is. Na de mi lesz, ha valami csúnyába botlanak? Zaklatás, visszaélések és hasonló dolgok is a velejárói a nagy digitális szabadságnak, ha nem figyelünk eléggé. Hogyan kellene jól csinálni?

Ma egy olyan hölgyet mutatok be, aki ezzel foglalkozik. Az öt gyerekes Fülöp Hajnalka Digitális kommunikáció és intelligencia szakértő. Már rég felfigyeltem a munkájára és sokszor olvasgatom a cikkeit. Rendkívül jó meglátásai vannak és érdekes dolgokról ír, gyermekközpontúan, vidáman, cseppet sem szűklátókörűen. Köszönöm, hogy vállaltad az interjút, melyben mesélsz a munkádról, magadról.

18423980_10208876258491743_3486625997953003882_n.jpg

Fotó: Balázs Gusztáv

 -Mit tudhatunk rólad? Izgalmas munkát végzel, nagycsaládos anya is vagy. Folyton pörögsz, aktív vagy. Hogy kerültél erre a területre?

Örülök, hogy beszélgetünk, köszi a lehetőséget! Három kívánságom volt gyerekkorom óta: írni, olvasni  és saját család: gyerekekkel lenni. Boldog vagyok, hogy mindegyik sikerült, hisz 20 éves korom óta vagyok édesanya, közel 25 évig voltam kisgyerekes, a legnagyobb 29, az  ötödik gyerekem 13 éves. (A többiek 27,25, 20 évesek.) Fővárosi lakótelepi kamaszélet után 19 éves koromban építkezni kezdtünk Szadán, a családunk már itt nőtt fel, ezért is inkább érzem magam már szadainak. A kert, a ház, a falusias környezet, a természeti táj és az emberek mentalitása is óriási erővel hat rám, ránk. Oda-vissza. A munkámat tekintve nagy utat jártam be: kórházi ápolónőből értékesítő, majd újságíró lettem, utána sok informatikai és pedagógiai dolgot tanultam,végig a gyerekek mellett, az érdeklődésem mellett hogy családbarát munkám legyen, az hajtott. Három éve egyszülőként  vállalkozóvá is váltam, tehát több a lehetőségem. Honlapom itt: www.HajnalON.hu .Elsősorban újságíró vagyok, de sokszor digitális kommunikációt  tanítok, digitális szülő-nevelői tréninget tartok, ahol is a biztonságos és tudatos internethasználatot tanítom meg szülőknek, gyerekeknek és pedagógusoknak. Persze, ezeket mindig meg is írom cikkekben, és tananyagokat is készítek, és itt összeérnek a szálak. Egész életemre a több lábon állás, és  a párhuzamosság a jellemző.

- Hogyan lettél Digitális kommunikáció és -intelligencia szakértő? Mit takar a kifejezés egyáltalán?

Újságíróként tanultam és folyamatosan fejlesztem a kommunikációs készségeimet: jól kérdezni, értő módon hallgatni, apró, de sokat mondó jeleket megfigyelni a szeretett szakmám velejárója. A gyerekeim születésével egyidőben - 90-es évek-   több dolog is gyökeresen megváltozott: a digitális világ bárki számára elérhetővé vált, és a gyereknevelés csodája is 0-24 órában elvarázsolt és tanított engem is. A szakmai kihívások , az új dolgok tanulása, az önfejlesztés (gyereknevelés) és a munka világa, ráadásul a családbarát munka nálam egybeesett. A digitális világban való kommunikáció ezernyi ágát-bogát ugyanis meg lehet tanulni. Hogy ez egy intelligenciaként is leírható, az pedig azért van, mert  a digitalizáció olyan sokrétűen áthatja az életünket, hogy az érzelmi, értelmi mellett a digitális tudatossággal (DQ) a teljes életminőségünk is javulhat. Emellett a szülőség is tanulható,szerintem mindenki érzi, hogy milyen jó lehetőség “gyémántot “csiszolni és csiszolódni”:). Ez a kettő egyben  olyan nagyszerű felfedezés számomra, hogy elhatároztam és teszem is: mindenkivel, akinek segíthet, szeretném megosztani a tapasztalataimat. A DQ a mindennapi életben, tanulásban, családi és párkapcsolatokban, álláskeresésben, vállalkozásban: mindenhol használható, és jól használva minden jobb minőségűvé válik ettől.A tudatos szülői jelenlét pedig magától értetődik, hogy mindenkinek jó..:). (A DQ modelljét bemutatom  ld. itt.) 

- Mit tartasz elsődleges feladatodnak a munkáddal kapcsolatban? 

Hogy odafigyeljek a közönségemre, tanulóimra, hallgatóságomra és mindig friss, személyre szabott és mindig friss és érdekes anyagot adjak át. Digitális térben gyereket nevelni tanuló szülőknek vagy tizenéveseknek, tanároknak: mindig máson van a fókusz. Fontos hogy mindig kérjek és adjak visszajelzést, ez szerintem kulcsfontosságú minden emberi kapcsolatban, így a munkában is. Tréningeket, előadásokat, workshopokat tartok, cikkeket, riportokat, tudósításokat írok, és már ki-kikacsingatok más műfaj felé is: játékokban, rádióműsorban, videókban is részt veszek már. A lényeg, hogy minél interaktívabban, a résztvevőket bevonva tudjam átadni ezt a tudást és segíteni ezzel az emberek kapcsolatait, életminőségét. Hálás vagyok, hogy a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat Safer Internet Programjában dolgozhatok 10. éve, velük együtt teremtünk értékeket a gyermekek, a családok számára.) *

- Kik tudják hasznosítani a munkád és milyen területen? Kik tudnak megkeresni?

  A legtöbbször iskolákból keresnek meg, de már óvodák is jelentkeznek,és szülők is sokszor hívnak. Ez azért lehet, mert a pedagógusok töltik a legtöbb minőségi időt a gyerekekkel, ők - képzett nevelőként- hamar észreveszik a digitális, mediatizált környezet hatásait a gyerekeken. Ez lehet rossz (pl.figyelemzavar, indulatkitörések, beszűkültség, agresszió, stb.) és lehet jó is,  (pl. jobb kooperáció, közös nyelvi-digitális kód, szókincsnövekedés, problémamegoldás, vállalkozó szellem, stb.), amit viszont nem mindig tudnak felismerni és a helyén kezelni. Ők hívnak el, hogy tartsak a gyerekeknek interaktív előadást. Felkészülök “belőlük”, viszek filmeket, játékokat, nagyon jó sokszor: nem mennek ki szünetben és volt, hogy ebédelni is én küldtem el őket, annyira bevonódnak..persze én is:)  Becsülöm a pedagógusokban, hogy felismerik a helyzetet és ők is szeretnének tanulni biztonságos internethasználati ismereteket... Ilyenkor a digitális pedagógiai módszereket is bemutatom, forrásokkal, gyakorlatiasan, hisz a mai gyerekeket így lehet és kell tanítani szerintem. A harmadik kihagyhatatlan szereplő pedig a szülő, aki “kütyüző” gyereket nevel otthon. (és maga is digitális eszközhasználó). Nekik egy előadástól egy egész délelőttös tréningig,v agy személyes konzultációig sok módon tudok segíteni: hogyan alakítsuk ki a családi együttműködést egészségesen és szeretettelien a digitális eszközökkel és azok nélkül?    Most a tehetséges gyerekek, fiatal felnőttek fejlesztésébe is bekapcsolódtam: digitális készségekkel, a mesterséges intelligencia mindennapjainkban való felfedezésében segítek nekik. Hogyan tudnak úgy tanulni, fejlődni, hogy a jövő munkaerőpiacán is boldoguljanak és persze belecsempészem azt is hogy a digitális világ hogyan segíti a családbarát munkavégzést. Mindig úgy tartom a foglalkozásokat, hogy gyakorlatias, azonnal használható trükköket, tippeket, iránymutató elveket hagyjak ott. És mindig erősítem a hallgatóság önbizalmát, úgy érzem, nagyon sok jó erőfeszítést nem jelez vissza senki. Tisztelet és hála a szülőknek, pedagógusoknak, és sok szeretet a gyerekeknek, tiniknek! Gyakorló szülőként érzem, milyen drága az idő, de ha olyat kap az ember, ami hasznos, amit aznap tovább mondhat, tehet, és jobb lesz neki, akkor megérte. 

- Mit gondolsz a mai digitális világról? Miben könnyíti az életünk meg és miben nehezíti?

Mint minden, ember által kitalált dolog, eszköz, sokféleképp használható. Szerintem még soha nem volt ilyen könnyű kapcsolatot teremtenünk egymással, soha nem volt ennyi lehetőségünk a tudás megszerzésére, soha nem volt ilyen  sok lehetőségünk a világ javainak testreszabására..Szülőként, anyukaként a családbarát munkahelyeket, a családbarát vállalkozást is a digitális világ eszközei és előnyei segítik. Számomra egyértelműen egy áldás, nem lehetek elég hálás, hogy a digitalizációt kihasználva a lehető legtöbb időt tölthettem a gyerekeimmel és a számomra oly fontos munka világában is jelen maradhattam, 25 évnyi (!)folyamatos kisgyerekes anyaság mellett, és a tanuláshoz is óriási segítség volt.

A nehézségeit abban látom, hogy a digitális világban új kommunikációs terek jöttek létre, a személyesség és a fizikai kapcsolat elválik egymástól, sok visszaélésre és hamisságra ad lehetőséget. Ezért ezt a digitális kommunikációt meg kell tanulni, a új kereteket kell megrajzolnunk, megtanulni fókuszálni, önszabályozó folyamatokat és önismereti, öntudatos tevékenységeket kell magunk és környezetünk számára bevezetni. Ez lemondással, konfliktusokkal, csiszolódással jár, mint minden fejlődés. De megéri!

69345275_10214487251363058_8041451428461412352_n.jpg

 -Szoktatok kütyümentes napokat tartani? 

Igen, kirándulni, úszni, fürdeni, hegyekben lenni nagyon szeretünk, a nagy családdal közös programokat mindig kütyümentesen szervezzük. Szerintem az a fontos, hogy legyenek egymáshoz kapcsolódást segítő programok, rendszeresen, lehessen ezekre számítani, ez nagyon erős kötődést és bizalmat teremt, és nagyon megnyugtató hatással van minden szereplőre. Ennek kialakítása ( a saját önfegyelmezésével is) a szülő feladata. A gyerekek ebbe nőnek bele, számítanak rá, és a minőségi idő a gyerekkel óriási jelentőségű, semmi mással nem pótolható és mindig csak egyszer van. A gyerekkor nagyon rövid, még ha a nehéz napokon örökkévalóságnak is tűnik. De nem az. A gyerekek felnőnek, de a kütyük megvárnak. 

-Hogyan hasznosítod a munkád a való életben?

Nekem a munkám és a való életem egy és ugyanaz:) Nagyon sokszor használom a (két otthon élő fiamtól) hallott, látott, tanult dolgokat a munkában, és viszont: amiket tanulok, hallok, azt otthon is használom. Vagy a külföldi lapokban olvasott  VR, AR (virtuális valóság, kiterjesztett valóság) dolgokról csevegünk a vacsoraasztalnál, esetleg ők mutatnak egy 5 Minutes craft- trükköt a sütikészítéshez. De másban is igyekszem összekapcsolni a dolgokat: pl. az angol órámon azt a témát vesszük át, amiről pár nap múlva előadást tartok, így a (magyar) előadást is gyakorlom és az angol szókincsem is bővül. A tanárom és én is nagyon élvezzük ezt, nincs két egyforma óra...Ez egy önmagát javító, felfelé pörgő spirál. 

- Sokszor olvastam, hallottam tőled, hogy a gyerekek tanítanak. Mesélnél erről?

A gyerekektől tanult dolgokkal jobb lesz a “közös mentális tér” köztem és a gyerekeim között és viszont. Mivel biztonságosabban és tudatosabban használom a digitális teret, több előnyét élvezem: hatékonyabban dolgozom, jobb minőségűek az emberi kapcsolataim, több információ alapján jobb döntéseket tudok hozni.  És több időt takarítok meg, amit a feltöltődésre, az általam szeretett emberekre és dolgokra fordíthatok. 

- Mit gondolsz a mai fiatalságról? Mennyiben változtak a fiatalok a 10-20-30 évvel ezelőttiekhez képest? Miben jobbak, ügyesebbek?

Szerintem nagyon inspiráló a gyerekekkel, fiatalokkal dolgozni. Sok visszajelzést kapok tőlük  és adok is nekik. Úgy látom, erre nagy szükségük van: hisz ebben mindannyian egyformák vagyunk: szeretetre-elfogadásra vágyunk és szeretet adunk, jó esetben:)  És helyben is vagyunk : a mai fiatalok közül sokan élnek közülük - szerintem- társas magányban.., sokszor valódi kapcsolatok, érzelmileg elérhető szülők nélkül.. Az őszinte és nyitott beszélgetésekért- a netről, a neten- az emberi kapcsolatokról - nagyon hálásak  - és én is nekik. Ezzel együtt szerintem bátrabbak, nyitottabbak, vállalkozó szelleműbbek és a szellemi vagányságuk is erősebb. Szerintem erősen feszíti őket a netről érkező “minden szupi-szuper” és a “tökéletes” emberek virtuális világával való összehasonlítási “kényszer”. A kialakulóban való önbecsülésük egyik terepe lehet a virtuális világ, de nehéz megtalálniuk ezt a lehetőséget, sok felnőtt mentorálásra, társadalmi elfogadásra van szükségük. Ha tudatosan választják meg a netes (és fizikai) csoportjaikat, az embereket, akik hathatnak rájuk, akkor jó irányba változik az életük.Az életünk minőségét az emberi kapcsolataink határozzák meg leginkább, és ezeket a digitális térben is egyre tudatosabban tudjuk kezelni- tehát egyre jobban élhetünk. Erre sok fiatal már ráérzett, ezt jó látni! A média és a jelenlegi oktatási rendszer is kihívások elé állítja őket. Viszont soha nem volt még ilyen sok lehetőség az aktív állampolgárságra, amit sokan kihasználnak, és fizikai és digitális érdekérvényesítő és közösségépítő munkát végeznek. A klímaszorongást, a jövőjükért való aggódást is látom bennük, ezt is jól oldhatja az aktív közéleti és magánéleti tevékenység.  Kétélű dolog, de sokan bárkivel szóba tudnak állni, bárkivel együttműködnek, pl. egy online játékban vagy vásárlásban, projektben. Ugyanakkor nem olyan könnyű őket átverni, médiatudatosabbak, ez nagyon jó hír. Ezerfelé figyelnek, sok kapcsolatot ápolnak, úgy ahogy,,de “always connected”- - bekapcsolt állapotban vannak. Sokszor elmondják, milyen ellentmondásos a felnőttek és a média tanítása és pl. amit látnak a kommentszekciókban, csoportokban a felnőttektől: cseppet sem példamutató, frusztrált személyeskedő és buta megnyilvánulásokat. Nincs erre sokszor jó minta előttük. 

 15781073_10207821152434751_1378079059290322342_n.jpg

-Nehezebb a mai fiatalok élete, mint a régebbi gyerekeknek vagy könnyebb?

Nem szeretem az ilyen összevetéseket, mindenki a jelenben kell, hogy helyt álljon. A saját jelenében, nem a szülei, tanárai gyerekkorában ..Húú, ettől a témától “vadak lesznek a szemeim”- ahogy  az egyik lányom fogalmazott a minap..Ne várjuk el, hogy a mai gyerekek a szülők offline gyerekkorának megfelelően éljenek! Az emberiség történetében először fordul elő , hogy a felnövekvő generáció egy teljesen más társadalmi - kultúrális közegbe nő fel, mint a szülei. Legyünk rá büszkék, hogy mi, mai szülők vagyunk az egyetlen generáció, akik ezt a feladatot kapták. Álljunk bele, tanuljunk a gyerekektől, a fiataloktól, egymástól, magunktól, (magunkról ) és persze a szakértőktől:) (ez itt a reklám helye:)

-Saját gyerekeid nevelését milyen elvek alapján végzed?

Mi pont idén 25 éve waldorf óvodába- iskolába járunk, ez a pedagógia és szemlélet hatja át a mindennapjainkat. Az emberi szabadságba, a szabad gondolkodásba, a gyerek életkori sajátosságainak megfelelő legjobb körülmények biztosításában való hit vezet elsősorban. És a gyerekek tisztelete, a varázslatos, rugalmas és fejlődő gondolkodásuk megőrzése, kialakítása. Az olvasóvá neveléssel szuperképességeket adhatunk át: pl. a szövegértés, a szókincsük bővítése, az érzelmi intelligenciájuk fejlesztése, a rugalmas gondolkodás, önbizalom, önbecsülés- a mesék, regények, könyvek ezeket segítenek fejleszteni.Ebben hittem, ebben hiszek, ezt látom a digitális világban is beválni. Hisz aki gyorsan és értőn olvas, az a digitális világban is jobban boldogul, hatékonyabb lesz, jobb emberi kapcsolatai lesznek- még több könyvet olvashat, még jobban élhet. 

- Amikor nem dolgozol, mivel foglalkozol?

Amikor nem  hangosan zenét hallgatva/énekelve vezetek, akkor nagyon szeretek a természetben lenni, családommal, barátaimmal biciklizni, erdőt-mezőt járni. Szerencsére Szadán, egy budapesti agglomerációban lakunk, biciklizhető távolságra öt tó, két patak, erdők, kilátók, tanösvények, hatalmas parkok várnak bármikor.  A Balaton iránti rajongásom azért megmarad, ahogy csak tehetem, arra vállalok órát, vagy csak úgy meglátogatom, bármely év-vagy napszakban. elképesztően felvillanyoz. Volt idén nyáron, hogy egy nap alatt két tóban is úsztam:), az előadásaim szünetében munka közben a Balatonnál és este a mi kis tavunkban a kisfiammal... Ennél jobban csak olvasni szeretek, főleg regényeket..

-Olvasás. Itt rögtön felcsillant a szemem. Miket olvasol, mik a kedvenc könyveid?  Mikor van erre időd? 

Kedvencem az Utas és holdvilág, a Mester és Margarita, de a Dan Brown könyveket és Allan Kalrsson humoros-izgalmas svéd regényeit is nagyon szeretem. A gyerekeim könyveit is mindig elolvasom, legyen az a Harry Potter bármelyik része vagy Percy Jackson és az olimposziak. A szakmámba vágó szépirodalmi (és gyerek, ifjúsági) könyveket is szeretem, Berg Judit: Drifter  - A darknet árnyékában könyve lebilincselően jó volt szakmailag és irodalmilag is. Időt mindig tudok szakítani, akár a piros lámpánál állva, vásárlás közben, az esti lazításoknál. A könyvek- szerintem- olvasatják magukat, szóval én hagyom magam:)

-Miket csinálsz még hobbiként?

Ugye a hobbi arra kéne, hogy legyen, hogy a munka-és a család kötelezettségei után valahol feltöltődjön az ember. Hát, szerencsére nekem a munkám is feltölt és a családom is, de szeretem a színes, pörgős életem. Filmeket még keveset nézek, pedig óriási hatással vannak rám.., épp ezért megválogatom. A filmeket a gyerekeim javasolják, most még gyűjtögetem, de majd végignézem mind a kétszázat egyszer:)) Sütni, főzni, a  házunkkal, kertünkkel, kutyáinkkal törődni is szeretek. Nem beszélve a csodálatos barátaimról, akikre egyre több időm van:), és nemcsak a digitális térben találkozunk egyre többet. Nagyon hálás vagyok nekik is, hogy értékes idejüket, sokszor tudásukat megosztják velem is. 

- Hogy látod, ez a mai irány hová fog vezetni 10-20 év múlva? Jó felé halad?

Szerintem két irány lehetséges: a klímaváltozás komoly károkat okozhat a civilizációnkban és a jelenlegi társadalmi-gazdasági berendezkedésében, ezt remélem, el tudjuk kerülni. A másik  a világ egyre digitalizáltabbá válik, ebben sok lehetőség van. Az, hogy a mesterséges intelligencia és egyéb programok a gondolatainkat, viselkedéseünket próbálja kitalálni, megváltoztatni , egyre sikeresebben (online marketing, közösségi oldalak, játékok, stb.) arra inspirál, hogy mi magunk legyünk tudatosabbak, önismeret, döntéshozás, kapcsolataink terén. Igy a digitális világ eszközeit mi is használhatjuk, céljaink eléréséhez. Ehhez persze céltudatos, magabiztos emberek kellenek. Az emberi kapcsolatok terén is hozhat hasznosat, tudatos és minőségibb emberi közösségek kialakulását, a tanulás demokratizálódását, a döntéshozók erősebb kontroll alá helyezését és az aktív állampolgárságot. Szóval én bizakodó vagyok, és ezt tanítom a mindennapjaimban is. 

ReAd-blog

 

 

 

Szólj hozzá

Interjú Anyák