2019. ápr 25.

Lidérces álom könyvbe gyömöszölve

írta: Mayerné Répási Adrienn
Lidérces álom könyvbe gyömöszölve

Imre Viktória Anna A ​bosszúszomjas doktor

 

covers_382834.jpg

 

Régóta a polcomon csücsült-e könyv. Borítója színével igen, ám a rajta található figurával nem lopta be magát a könyv a  szívembe, első blikkre. Ám megkönyörültem rajta, ne magányoskodjon ott oly sokáig. Végül igazán kellemes meglepetésnek mondhatnám, ha szabad e szót használnom a könyvvel kontextusban használni, mert nem egy könnyed, esti, kellemes olvasmány, az biztos.

A történet nem tudom hogyan született (bevallom rettentő kíváncsi vagyok és remélem, elcsíphetem Könyvfesztiválon az írót és kifaggathatom), de egy olyan kép él bennem, hogy az írónő álmodik egy ilyen lidérceset, szívdobogtatót és felébredéskor leírja a történet magját, majd kezd kibontakozni az egész történet a lelki szemei előtt, amit nem hagy veszni, hanem továbbgondolva könyvet ír belőle. Mert egy igazán lidérces, lúdbőrözős könyvet sikerült alkotni, rémálomszerű alakokkal, izgalmas megoldásokkal és egyszerűnek nem mondható szereplőkkel.

Sokat olvasok ebben a műfajban és mégis sikerül meglepni olykor egy nagyszerű ötlettel, egy rendkívüli ábrázolással, egy jól kialakított világgal és szabályaival. Azt hittem, karakter szinten sem tudnak nekem újat írni. És mégis. Imre Viktória Anna meglepetések garmadáját zúdítja rám.

Mágusok, boszorkányok, okkultizmus, varázslatok, vámpírok, lidércek, fura lények sokasága, de rendkívül összeszedett egységben, nem katyvasz módjára ránk zúdítva. Nem tudom, melyiket dicsérjem jobban. A történetet, annak elmesélését, a helyszínt vagy a karaktereket? Mivel is kezdjem?

Talán a negatívummal mégis, amiből a lehető legkevesebb van. Bedob az írónő a mély vízbe mindenféle leírás, segédlet nélkül és úszom csak az árral, mire megértem hol vagyok és kikkel, addigra már minden rám van zúdítva, benne vagyok nyakig. Kezdhette volna gyengédebben. Ennyi. Több rosszat nem igazán tudok elmondani a könyvről. Most jöjjön a fényezés része, mert van mit.

tower-bridge-2324875_640.jpg

Fotó:Pixabay

A helyszín az, ami teljesen elvarázsolt első körben. Igazán jól sikerült lefesteni, merre járunk végig a könyvben.

Az írónő sok szereplőt tart a tűzben, ám mégis könnyen követhető ki-kicsoda, nagyjából milyen jellem, melyik lények körét gyarapítja, legyen ember, mágus vagy bármi más. Ezt talán a szereplők egyediségének, jó névválasztásának tulajdonítanám leginkább vagy az írónő zsenialitásának. Jól kimunkált szereplők. Nehéz megfogni, megszeretni őket, ám mégsem haragszik, utálja egyiket sem az olvasó. Nem lehet. Kíváncsivá tesz a történet inkább a további sorukra. Nem mondom, hogy megszerettem volna bárkit is menthetetlenül, de azt sem mondhatom, hogy közömbös vagyok irántuk vagy gyűlölnék bárkit is. Nem a megszokott sipítozó, tehetetlen hősnőket kapjuk, sem a szent erkölcsű grál lovagot, de ádáz vámpírt és érezni képtelen mágust sem írt könyvébe az írónő. Senki sem makulátlan, pont, mint a valóságban. Így igazán nehéz történet, de mégis élvezetes olvasni. Legtöbbször, ha nincs egy olyan karakter, akivel tudnék azonosulni vagy megszerethetném, akkor nem vesz be a történet. Most mégis. Nem csak bevett, hanem magával sodort.

Több szálon fut, résen kell lenni, mert minden dolog összefügg, ha jól megfigyeljük. De nem zavaró, nem veszhetünk el benne. Logikusan, mindig a jó szálat továbbvezetve folydogál a kötet. Nincs éles váltás, hanem jól meg van szerkesztve az egész.

A leíró részek mesések, pont, ahogy szeretem. Hangulatot átadó, izgalmassá tevő, néhol visszafogott, máskor előtérbe kerülő leírások tarkítják. Sötét, alvilági, gonosz, hidegrázós, ám mégis izgalmas. Kicsit sem zavart, hogy nem fáklyás menet, hanem igenis fájó, sötét a hangulat. A nyelvezet alátámasztja az egész könyvet. Jól szövi mondanivalóját az írónő. A stílusa egyedi és izgalmas, leutánozhatatlan. Bevallom, még nem olvastam tőle, illetve bele kezdtem egy kötetébe, aztán pár oldal után letettem. Vajon mindig így ír? Ki kell derítenem.

night-434244_640.jpg

Fotó:Pixabay

A durva történések, a halál, a bántalmazás, az erőszak, az eltusolt dolgok is úgy vannak megírva, hogy pont annyira mélyedjünk el benne, ami még nem zavaró, nem megakasztó, nem elmerengő, ám mégis megérintsen kicsit. Nem feleslegesen vannak benne a könyvben, hanem alátámasztott szerepük van a jellemek kimunkálásában. Nem öncélú, hanem kell bele!

Mit is mondhatnék még róla? Aki szereti az izgalmakat, a nem evilági lényeket, a jól kitalált karaktereket, a nem megszokott világfelépítést és bírja a borongós történéseket, a sötét hangulatot, annak kötelező olvasmány. Továbbá első könyves íróknak kötelező olvasmánnyá tenném, nem csak karakterkimunkálási szempontból, hanem a több szál, cselekmény kézben tartásának és a hangulatkeltéshez, leíró részek okítására.

Már csak a fejem falba verése van hátra. Miért vártam én ennyit a könyv olvasásával? Mitől fosztottam meg magam eddig?

A könyvet köszönöm a Főnix könyvműhelynek!

Főnix könyvműhely

456 oldal

ISBN: 9786155632259 

 IllusztráltaImre Viktória Anna

Recenzió, reklám

 

Szólj hozzá

Könyv Recenzió Olvastuk