Illusztrátor vagy író? Mindkettő!
Interjú Horváth Ildivel!
Horváth Ildi illusztrátorból lett könyvíró. Már második alkalommal készítette el saját mesekönyve illusztrációit. Ebből az apropóból készítettem vele interjút.
- Hogyan lett belőled illusztrátor?
2012 -ben a Pagony Kiadó által szervezett Aranyvackor pályázaton Turbuly Lilla író nővel párban pályáztunk egy mese részlettel és hozzá készült illusztrációkkal, ahol is 3. helyezést értünk el, és még két kiadói különdíjat is elhoztunk. Ott kezdődött minden. Eleinte egy-két kiadó keresett meg, utána olyan sok felkérésem lett, hogy azóta gyakorlatilag folyamatosan vannak gyerekkönyvkiadóktól megbízásaim. Az illusztrálás lett a főállásom.
- Gyerekkorodban is sokat rajzoltál már? Tanultad valahol? Vannak olyan technikák, melyeket szívesen használsz?
Igen, 12 évesen kerültem egy festő- rajztanár nőhöz, Sümegi Verához, aki nagyon erős rajzi alapot adott, nála heti egy alkalommal rajzoltam éveken keresztül. 16 évesen már rajz iskolákba jártam délutánonként iskola után, ahol portrékat, aktokat rajzoltam. 19 évesen felvettek a Képzőművészeti Egyetem sokszorosító grafika szakára.
Sokáig az akvarell technika volt a kedvencem, de mióta illusztrálok, inkább a számítógépes grafika nyújtja a legnagyobb szabadságot.
- Kislányom azt kérdezi, hogy mennyi időt fordítottál illusztrálás előtt a rajzolásra, az alkotásra? Mennyit gyakoroltál, mire illusztrátor vált belőled? Lehet ezt tanulni vagy kell hozzá egy született kézügyesség, a rajzoláshoz affinitás? Honnan lehet tudni, hogy valaki alkalmas rá?
Nem igazán készültem az illusztrátori pályára. Az egyetem elvégzése után nem is gondoltam, hogy valaha is fogok még rajzolni, a művészi grafikából nem tudtam megélni,nem is akartam. Sokminden más munkát vállaltam el. Végül egy reklámgrafikai cégnél kötöttem ki, ahol logókat terveztem, katalógusokat állítottam össze. A rajzolás amolyan hobbivá alakult. Amikor a nagyobbik kislányom megszületett és otthon voltam vele, akkor kezdtem újra festeni, rajzolni, és egy webboltot indítottam, így külföldön kezdtem a képeimet eladni. Ha jobban visszagondolok, azok a képek már nagy méretű illusztrációk voltak.
Egy szintig meg lehet tanulni jól rajzolni, de hogy valami ütős, figyelemfelkeltő szülessen, ahhoz más készségek is szükségesek, mint pusztán egy erős rajzi tudás. Például a komponálásban, a színek használatában, a lényeg kiemelésében is ügyesnek kell lenni. A jó képek dinamikát, erőt sugároznak, de hogy ezt hogy csempészi be az ember egy képbe.....na ez a művészet.
És persze rengeteg gyakorlás, kitartás, újrakezdés. E nélkül nincs fejlődés.
Hát hogy valaki alkalmas az illusztrátori pályára, az is több tényezős. Tudni kell csapatban dolgozni, tartani a határidőket, jó ízléssel dolgozni, alkalmazkodni a szöveghez is, ez mind persze munka közben derül ki, előre nem lehet tudni hogy ki, hogy veszi az akadályokat. A lényeg, hogy sok mindenben ügyesnek kell lennie egy jó illusztrátornak, az hogy jól rajzolsz, még csak a beugró.
- Milyen technikai vívmányok, alapanyagok kellenek az illusztráláshoz?
Igazából bármilyen technikával lehet bravúros műveket létrehozni. Ha megtalálod a neked való technikát, akkor fogsz igazán nagyot fejlődni, kitűnni.
-Hogyan fogsz neki egy mese illusztrálásának? Elolvasod, kitalálsz hozzá képeket? Vagy az íróval leültök és ő megmondja, mik a kritériumok, mik az elképzelései?
Általában megkapom a szöveget, amit először elolvasok, közben kialakul a fejemben, hogy milyen stílusú rajzok illenének hozzá. Vázlatolgatok, karakter terveket készítek, mondjuk még egy oldalpárt a leendő könyvből, amit aztán elküldök a szerkesztőnek.
Általában jól össze tudom hangolni a szöveget és a rajzi stílust. Nem igen szoktak beleszólni, mit csináljak, ezt mondjuk szeretem is, mert mindig is önállóan dolgoztam. Persze ha van extra kérés akár a szerző részéről is, az is megoldható, kompromisszumkész vagyok. Enélkül nem is lehetne könyvet csinálni, ez is csapatjáték.
Az nagyon ritka hogy az íróval leülünk ötletelni. Van hogy nem is ismerem személyesen a szerzőt, csak a szöveget, és a szerkesztővel tartom a kapcsolatot.
- Számtalan könyvet illusztráltál már. Van olyan mese, karakter, mely közelebb áll hozzád?
Mindig azt szeretem amit épp csinálok, vagy épp befejeztem. Nincs kifejezetten nagy kedvencem, valahol a szöveget szeretem nagyon, valahol a rajzokat inkább. Ettől függetlenül azért a népmeséket nem tudom megunni.
Fotók: Szabóné Lotz Klára/ www.lotzklara.hu
- Hogyan jött az ötlet, hogy ne állj meg az illusztrálásnál, hanem könyvet, írást is készíts hozzá?
Hát vannak itthon is sikeres illusztrátorból lett szerzők, és ez inspirált, hogy én is megpróbálkozzak az írással. Meg érdekelt is vajon milyen lehet egy saját sztorit illusztrálni, egyáltalán kitalálni egy történetet. Érdekelt maga a folyamat. És azt kell mondjam, nagyon jó saját sztorit kitalálni, könyvvé formálni! Az első könyvemnél, az irány Északnál eleve úgy írtam a szöveget, hogy sok képi lehetőségem legyen, ami illusztrálható. Kicsit utánaolvastam, hogy érdemes egy történetet felépíteni, milyenek legyenek a karakterek, hányan legyenek. Izgalmas volt számomra ezen az ismeretlen terepen elkezdeni valamit megalkotni.
- Hogyan született a két könyved ötlete?
Az Irány Észak! ötlete egy rajzból született, amit egy kiadónak készítettem, ez egy karakterterv volt egy manófiguráról, de aztán annyira megtetszett, hogy elraktam, hogy majd ebből csináljak valami saját sztorit. Ekkor még sokat meséltem esténként a gyerekeimnek fejből kitalált sztorikat, és valahogy ezekből az esti mesélésekből elkezdtek megszületni a karakterek. Az egyik szereplő mintája egy osztálytárs kislány volt, a másik egy családtag, és így szépen "összeollóztam" a szereplőket a környezetemből. Összeállt a kép, megszületett egy törpecsalád, akik szétszórtak, és hebehurgyák. Az egész könyv igyekezett egy szórakoztató, vicces kicsit elszállt történet lenni. Igaziból képeskönyvnek indult, de aztán annyira belemerültem a sztoriba, hogy egy 88 oldalas történetté kerekedett.
A másik könyvem egy ismeretterjesztő könyv kutyákról gyerekeknek Tacskó, vizsla és a többiek címmel. A Pagony Kiadó gondozásában jelent meg 2021-ben. A nagyobbik lányom lelkes kutyarajongó volt, nekünk sokáig nem volt kutyánk, ezért menhelyre jártunk sétáltatni vasárnaponként. Minden kutyás könyvet be kellett szerezni neki. Történetesen gyerekeknek szóló kutyás könyvet akkor nem találtam, innen jött az ötlet, hogy mi lenne ha írnék egyet. A Pagony Kiadó szerencsére nagyon nyitott volt, és Győri Hanna szerkesztő segítségével össze is állítottam egy viszonylag átfogó könyvet a kutyákról, eredetükről, természetükről. A könyvben nemcsak a legismertebb kutyafajokat mutattam be, de meséket és feladatokat is belecsempésztem, amiből kiderítheti egy gyerek, hogy milyen kutya is való neki:), vagy inkább kutya helyett válasszon valami "egyszerűbb háziállatot". A könyv minden oldala egyedileg rajzolt, színes, nem véletlenül, a célom az volt hogy a kisebb gyerekeknek is informatív legyen, akik nem tudnak még olvasni, is tudjanak bogarászni, ismerkedni a kutyákkal.
- Melyik nehezebb kész alapanyag, téma után rajzolni vagy a rajzok köré egy-egy mesét készíteni?
Hú, hát nem is tudom. Ha egy-egy jó szöveg akad a kezembe, szinte szárnyal a fantáziám, és akkor a rajzok is könnyebben kicsússzannak a kezem alól. De egy klassz rajz is nagyon el tudja indítani az ember képzeletét, de ez az íróknál azt hiszem jobban működik.
- Mik a terveid a közeljövőben?
Sok tervem van, aztán meglátjuk mi marad a porondon. Most pár éve elfekvő könyv terveket szeretnék végre megcsinálni, itt egy képeskönyv van tervben és egy mesés történet.
Facebook Horváth Ildi illusztrátor
Ha tetszett a cikk, nyomj egy like-ot a Követem gombra jobb felső sarokban laptopról, számítógépről és balra lent tabletról, mobilról. Ha szívesen megvitatnád bővebben, mert teljesen más az álláspontod, akkor normális hangnemben a blogbejegyzés alatt, kommentben megteheted. Továbbá a ReAd-blog Fb oldalán vagy a ReAd-blog csevegő csoportban is megy a témázás a cikkről, ott is megtalálsz.
ReAd-blog Adrija
