Alexander B. Hackman a Marysol kiadóhoz "igazolt le". izgalmasnak hangzó, Az utolsó huszonhét című sorozatával. Ma őt faggatam azírásról és a köteteiről. 

- Hogyan alakult úgy, hogy írni kezdtél? Mi indított el az írói pályafutásodon? 

Egy könyv. Jules Verne, A rejtelmes sziget című könyve. Annyira tetszett, olyannyira megfogott, hogy úgy éreztem ilyet nekem is kell írnom. Ráadásul fun fact, úgy éreztem tudok is ilyet írni. Emiatt azonnal neki is álltam. Voltam tizenéves akkoriban. Hajtogattam papírból könyvet magamnak, elővettem a gyöngybetűimet, majd rávetettem magam. Hipp-hopp pár hónap, kész is volt a sztori. Nem sokban különbözött az eredeti műtől. Ez a fura beteg benyomás juttatott el oda, hogy tudok írni. Leginkább szarkasztikusan szeretek történeteket kitalálni, de valahogy nem ilyeneket írok manapság. Hanem #elgondolkodtatóakat. Talán mindenkinek jobb is így.

- Mely írók, könyvek voltak nagy hatással a munkásságodra, rád még?

Rejtő, Merle, Marquez, Kishont Ferenc. Ők voltak a legfontosabbak. Leon Uris, James Clavell. Szerintem Rejtő Jenő egy egyszeri és megismételhetetlen kincs volt a magyar szórakoztató irodalomban, pótolhatatlan veszteség, hogy nem írhatott többet. Merle: Védett férfiak, Malevil és persze a Mesterségem a halál, mind nagyot ütött anno azon a képen, amit én a szórakoztatásról el tudok képzelni. Döbbenetes alapsztorik és expert kivitelezés. Jó könyvek. Mint például a Felolvasó, vagy Cormac McCarthy: Az út című könyve. Aztán ugye ott van Efrájim Kishon (Kishont Ferenc), akinek az élettörténete is egy kabaré, vagy tragikomédia, attól függően, hogy mikor, valamint, honnan nézzük. Amit ír, az az igazi eredeti pesti humor azóta is nagyon hiányzik.

- Hogyan képeljünk el téged írás közben? Van egy kedvenc írószéked, ahol leülsz ugyanakkor pontosan és a jegyzeteid által írni kezdesz vagy amikor épp ihletet kapsz, akkor állsz neki alkotni?

Írni bárhol tudok. Ezt legjobban a szerkesztők gyűlölik, mert képes vagyok mobilon megírni egy fél könyvet, amit aztán valaki szóról szóra javíthat ki, hiszen mobilon az ékezet úri hóbort csupán, a jóléti társadalom csökevénye. Nincs kedvenc székem. Saját székem sem volt sokáig, idén kaptam egyet, ami nem fért be az asztalomba, így hát elcseréltem a fiam székével. Egyetlen kegytárgyam csupán egy nyomorult, ötszáz forintos golyóstoll, amivel először dedikáltam. A laptopom, vagy a személyes felhőtárhelyem jobban kapcsolódik hozzám, mint az írók többi kelléke; legalábbis azt hiszem. Valamint gondolkodni is bárhol képes vagyok. Amikor nagyon ostoba arcot vágok, akkor vagy egy sztorin gondolkodok vagy eltévedtem az autópályán.

Jegyzeteket készítek, timeline-t írok, megtervezem a dramaturgiát, egyszóval egy csomó olyasmit csinálok, amire semmi szükség nem lenne, én viszont így szeretem csinálni. És így nem felejtek el beletenni a könyvbe valamit, ami kulcsfontosságú. Ugyanis a memóriám borzalmas.

- Ha nem írsz, mivel foglalkozol? Mit csinálsz szívesen a szabadidődben?

Számítógépes játékokkal játszom, a geek kultúra mocsarában fetrengek, vagy gyomot húzkodok a paradicsom alól és kapálok. Imádom a filmeket. Rengeteget nézek. Rengeteget járok moziba, elsősorban a pattogatott kukorica miatt. De nagyon hálás vagyok minden jó film tippért, mert már elég nehezen találok olyan filmet, aminek érdekel a témája, és nem láttam még. Ez egy átok.

- Mi inspirálta az első köteted témáját? Nagyon izgalmas témát dolgoz fel.

Nagyon régóta foglalkoztat az a kérdés, hogy állna helyt az átlag ember, ha végletes körülmények közé kerülne.

Imádom a kispolgárt. Belehelyezni őrült szituációkba, és csak nézni, ahogy jön megy, próbálkozik. Rém mulatságos. Egy pontig, de ugye azután jön a dráma. Az utolsó huszonhét alapját a prepper kultúrák és a hétköznapi híradások drámái inspirálták. Nagyjából napi kettő három olyan hírt kap egy átlagos ember, aminek a tárgya, hogy már úgy sem húzzuk sokáig. A téma adott volt.

- Miről szól a folytatás? Mennyire függ össze a kettő szorosan?

Nem spoilereznék, de a visszaszámlálás folytatódik. Megismerjük a világot jobban, rájövünk, hogy a sok mocskos, szemétláda között azért néha akad egy két jó ember is, de azt, hogy az emberek civilizáció végletesen megosztottak, széthúzóak és versengőek, abból az ég világon senki sem fog jól kijönni. A trilógia második, valamint az első része szorosan követi egymást, ott veszi fel a második a fonalat, ahol az első letette. Megyünk tovább, rohanunk előre, mert az utolsó napok percei mindig nagyon drágák.

- Úgy tudom trilógiának készül. Jól tudom? Mesélnél erről egy kicsit? Vagy a jövőbeli terveidről?

Igen, Az utolsó huszonhét egy trilógia, a lényege, hogy az utolsó 27 napot számoljuk vissza, látjuk megtörténni a „dolgokat”. Kicsit beletekintünk az összefüggésekbe, látjuk a világpolitikát, abban a kisembert, ahogy akar, ahogy az utolsó lélegzetéig szeretne akarni valamit, de azután majd már többet nem kívánhat. Ezzel mind így vagyunk, csak amíg fiatalok vagyunk, nem akarjuk felismerni. Majd csak később jön a hiábavalóságok utáni vágyakozások egyfajta üressége. A „kár volt” érzés. A jövőbeni terveimben szerepel egy másik trilógia, és egy könyv sorozat. Ezekről majd hamarosan többet tudok mondani, most még nem.

- Marysol kiadó gondozásában jelenik meg. Milyen volt a közös munka?

Eleddig nagyon jó, nagyon dolgos. Minden halad előre a maga útján, május 21 – én érkezik Az utolsó huszonhét – Hívójele „Granit”, már nagyon várom, ha jól látom a kedves olvasók is számolják a napokat és ez titokban jól esik. 

Alexander B. Hackman elérhetőségei

A saját írói webshopom : https://alexanderbhackman.com

A könyv megrendelői oldala: Marysol kiadó