Ha szereted az élet szülte, életszagú családregényeket, akkor ez a könyv egyik kedvenc olvasmányod lesz, garantálom! Szórakoztató, megmosolyogtató, megríkató történet egy édesanyáról, hogyan éli meg a fordulatokat nem nélkülöző hétköznapokat. Hogyan lesznek férjével egy család, ahogy érkeznek a gyerekek szép sorban. Hogyan keresi utána a saját útját, mihez kedjen önmagával az anyaságon kívül.

Fontos témákat boncolgat, de nem túl szigorú, elmélyedő módon, hanem inkább szórakoztató írásmódban. Önmegvalósítás, párkapcsolat, a világban elfoglalt helyzete, depresszió, nehézségek, egy vállalkozás indítása, az idő múlása, egy szeretett családtag halála és persze helyet kaptak a  fejezetekben az anyaság nagy kérdései is. Humorban, szórakoztató, mosolyogtató részekben gazdag történet, de más érzelmek is akadnak benne, mint a kétség, szomorúság, veszteség, nehézségek. Az írónő nagyszerűen adagolja a családi idillt és az elé tornyosuló megoldandó feladatokat, olykor a kisebb-nagyobb bajokat, tökéletes egyensúlyt tartva közöttük. Hihető és szerethető történet, melyből mindig csak "egy fejezetet olvasok" minden nap. Hogy aztán azt vegyem észre, el is fogyott egy szempillantás alatt valahogy...

Tabuk nélkül  elénk tár jót és rosszat az írónő az életéből. Nem szépít, nem borítja le az anyaságot rózsaszín cukormázzal, de nem is túlozza el a nehézségeket. És talán ezt a legnehezebb megírni így, hogy azok, akik előtte állnak objektíven lássák minden vetületét a szülői létnek. Gyöngyvér megmutatja a nehézségeket, a sírós napokat, a nehézségeket, de azt is milyenek a kacagós, boldog pillanatok. miért éri meg, miért fontos a család, a család támogató közege. 

A kötet legnagyobb erőssége mégcsak nem is az írónő nagyszerű szóhasználata, élcelődő humora, erős karakterei, igazsága, hihetősége, egyensúlyra való törekvése, hanem a számtalan érzelem, mely helyet kapott és az, hogy magunkra ismerhetünk számtalan helyzetben, történésben, gondolatban.

Jó tanító a könyv. Megmutatta számomra és az olvasó számára is, hogy merjünk élni, kockáztatni, a szívünkre hallgatni, az után menni, az agyunk helyett. Megmutatja, hogy a borús idő után mindig kisüt a nap. És valahogy mindig lesz, bármekkora kakiba kerüljünk is.

Egy ​anyának is lehetnek nagy álmai. Ugye?! Teszi fel az írónő a kérdés a könyve hátlapján. Nem csak lehetnek, hanem kell is, hogy legyenek álmai, céljai! Mert az anyaság az élet legnagyobb, legszebb feladata, hivatása és meg kell élni, lubickolni benne, de nem csak az határoz meg minket nőket, hogy anyák vagyunk. Hanem számtalan más dolog is kell, hogy fontos legyen az életünkben. Gyöngyvér remélem sikeresen megtalálta az egyik fő célját az írásban és kapunk még tőle ilyen kedves, szórakoztató, igaz történeteket! Mert a könyvírásban egyszerűbb új világokat kialakítani, fiktív karaktereket megalkotni, kiszínezni a valóságot, mint megírni egy igaz történetet szórakozató módon, mint amilyen Család a dombon lett.

Fülszöveg:

Egy ​anyának is lehetnek nagy álmai. Ugye?!

A város egyik legrégebbi lakótelepén kilátástalan az élet – szó szerint és képletesen is –, főleg egy kisbabával, és Gyömbi úgy érzi, nem maradhatnak itt tovább. Nagy családra vágyik, hatalmas álmai vannak, és ehhez levegőre van szüksége. A szomszédos falu, ahova kis családjával elmenekül, békét és nyugalmat ígér, ám hamar kiderül, hogy ahol férfiak és gyerekek élnek – utóbbiból ráadásul egyre több –, ott minden van, csak béke és nyugalom nincs. S néha mintha itt is elfogyna a levegő… Zajlik az élet – kihívások, küzdelmek, szerelmek, barátságok, harcok és békekötések, tervek, álmok, mindennapi taposómalom, különleges kalandok, kínos helyzetek és hétköznapi csodák. Hogyan sikerül ebben az általános zűrzavarban az ember lányának végre megtalálnia az álmait, a vágyait, a boldogságot és önmagát? Egyáltalán, honnan lehet tudni, mi is a boldogság?

Az anyaság olyan, mint a hullámvasút: amikor beszállsz, még nem tudod, mi vár rád, tele van hullámvölgyekkel és hullámhegyekkel, adrenalinnövelő kanyarokkal, van, hogy fejre állsz, van, hogy rettegsz, mégis, összességében szuper jó érzés, és ha kiszállsz, vissza akarsz szállni egy újabb körre.

Idézet:

Burokban élünk – folytatta, és nagyot sóhajtott –, ez az igazság. A barátaink, a családunk, a gyerekeink szeretetének védőburkában.