Patak Gyöngyvérrel, Család a dombon című könyvéről beszélgettünk!
Patak Gyöngyvér első körben a PIC-i történettel került a látóterembe. Utána írt egy szoptatós könyvet, majd az “Erről nem volt szó!” c. gyermekágyi túlélő sorozatot, ami egyben, e-könyvként olvasható jelenleg. Most pedig megszületett Család a dombon című kötete. Ennek az apropójából készítettem vele egy interjút.
- Mi indított el az írás felé vezető úton?
Van gyerekkori és felnőttkori indíttatásom is.
Kiskorom óta rengeteget olvasok, mindig is imádtam elmerülni, benne élni egy-egy történetben. Szerettem újraírni a kedvenc meséimet, továbbgondolni a regényeket, vagy egyes szereplők sorsát. Varázslatos élmény volt megtapasztalni, hogy az én fejemben megszülető és onnan kipattanó események, alakok életre kelnek a papíron.
Mindig élveztem magát a fogalmazást is. Izgalmas játék, hogyan változik a történet vagy egy karakter, hogyan változtatható egy hangulat, mondanivaló, attól függően, hogy az ember hogyan fűzi a szavakat, merre kanyarítja a mondatokat, mire helyezi a hangsúlyt.
A magam életét is mindig szorgosan jegyzeteltem, gyerekkoromban minden este írtam a naplóm. Felnőttként is le szoktam írni a fontos eseményeket, gondolataimat, az aktuális problémáimat. Ha hagyom, hogy maguktól folyjanak a szavak a papírra, csodák csodája, visszaolvasva látom, hogy mindig kibontakozik a lényeg, megfogalmazódik a konkrét kérdés, kikristályosodik a megoldás. Az írás segít rendezni a gondolataimat, érzéseimet, segít megvilágosodni egy-egy probléma kapcsán.
A nyilvánosságnak kisgyerekes anyukaként kezdtem írni. Ekkor indult be az internet úgy igazán, népszerűek voltak a különböző fórumok, és felvirágozóban volt a blogolás, később szerkesztő-cikkírója lettem az Imami online családi magazinnak..
Ezt mintha nekem találták volna ki! Szeretek írni és szeretem átadni azt tudásomat és a tapasztalatomat, amiről azt gondolom, hogy másoknak hasznára válhat.
A blogposztokra, illetve később a különböző családi, női magazinokban megjelent cikkeimre hamar elkezdtek érkezni a visszajelzések, amik tovább inspiráltak az írásra.
- Korábban jelentek már meg könyveid. Miről szóltak?
A blogolás folyományaként elsősorban anyukákat, kismamákat segítő könyveket írtam, saját tapasztalataim, a sok-sok anyatárs tapasztalatai és az évek alatt tanult ismeretek alapján. Ezek egy része ingyenesen elérhető a szerzői oldalamon. Örömmel tölt el, hogy a Szoptass ügyesen! című könyvem több mint tíz éve népszerű az anyukák között, azóta folyamatosan vásárolják, a sokadik utánnyomásnál tartunk. Emellett novellákat, sőt néhány verset is írtam. A képzelet szülte történeteim is persze mindig valahogy a nő, illetve az anyaság témája körül forognak. Ötgyermekes anyaként, feleségként, dolgozó nőként a mai napig ez foglalkoztat leginkább.
- Fontos témát dolgoz fel legújabb, megjelenő könyved. Mesélnél róla? Kiknek készült elsősorban?
A Család a dombon az első regényem, történetét szintén az élet írta, kiegészítve az írói fantáziával.
Természetesen ez is “anyatéma” - de nem csak az! Mint mindannyiunk élete, ez a történet is sokkal, de sokkal többről szól, mint az anyaságról.
Nőként keressük a kiteljesedést, a szerelmet, az élet értelmét… Sokszor szerencsétlenkedünk, lavírozunk a különféle szerepeink között, néha már-már feladjuk, de végül mindig felállunk - hol sírva, hol nevetve, szeretőn, dühösen, elfáradva, feltöltődve, akkor is, ha a családunk épp az agyunkra megy - megyünk tovább az úton, magunkért és értük.
Mindannyiunk útja más, mégis tele hasonló élethelyzetekkel. Azt gondolom, minden anya ült már a regényben megjelenő érzelmi hullámvasúton, és voltak nagyon intenzív időszakok az életében. Lesznek a könyvben számára ismerős szituációk, talán konkrét párbeszédek is visszacsengenek majd. Az olvasás csodája, hogy más kalandjain keresztül a sok vicces, néha kínos helyzetet nyomon követve, egy idő után már magunkon is tudunk nevetni, látjuk, hogy nem vagyunk egyedül. Tényleg minden nőnek ajánlom. Akinek gyereke van, azért, akinek még nincs, azért.
A könyvről:
Mi történik, ha a város egyik legrégebbi lakótelepén elkeserítő az élet, és “Anya” úgy érzi, nem maradhatnak itt tovább?
A szomszédos falu, ahova kis családjával elmenekül, békét és nyugalmat ígér – ám hamar kiderül, hogy ahol férfiak és gyerekek élnek, utóbbiból ráadásul egyre több, ott minden van, csak béke és nyugalom nincs. Zajlik az élet – kihívások, küzdelmek, szerelmek, barátságok, veszekedések és békülések, tervek, álmok, mindennapi taposómalom, különleges kalandok és hétköznapi csodák.
Ebben az általános zűrzavarban kellene az ember lányának végre megtalálni az álmait, vágyait, a boldogságot, önmagát.
- Mit szeretnél közvetíteni írásaiddal?
Én alapvetően nagyon optimista, életvidám ember vagyok. A mélypontok után is valahogy sikerül viszonylag hamar talpraállnom - és akarok is talpraállni. Talán a sportolói múltamból is ered ez az attitűd, nem tudom. De azt gondolom, ez nem csak habitus kérdése, hanem egy döntés.
Szeretném átadni azt a mentalitást, vagy hozzáállást, vagy azt a hitet, hogy igenis mindig, mindenből fel lehet állni, hogy érdemes próbálkozni. Akár kerülőutakon, de elérhetjük a célunkat, bármi legyen is az, ha nem adjuk fel. Lépésről lépésre. Néha nagyobbakat is sikerül ugrani, néha talán hátraesünk, de mindig fel kell állni, és menni tovább, tenni tovább a dolgunk. És ha még nem tudjuk, mi a dolgunk, akkor is mozgásban kell maradni, és előbb-utóbb szembetalálkozunk az “igazival” - legyen ez munka, párkapcsolat, életcél.
És mindeközben őrizzük meg a humorérzékünket - mert az életben sokszor nagyobb szükség van rá, mint gondolnánk.
A regény mottója: “Egy anyának is lehetnek nagy álmai. Ugye?”
Szeretném azt megmutatni, hogy a mai Magyarországon, családban, házasságban élve, gyermekeket nevelve, anyaként, nőként is ki lehet teljesedni, meg lehet találni a boldogságot - ha rájövünk, hol kell keresnünk.
- Számodra mi a boldogság?
Hát, ha elmondom, akkor spoilerezem a regényt! :D Elmondom inkább, mi nem a boldogság nekem: Nem egy távoli vágyálom, amit talán sosem érek el. Nem egy statikus, lebegő állapot, amiben idült mosollyal az arcomon lebegek egy rózsaszín felhő tetején. Nem az, ami mások szerint biztosan jó lenne nekem. Nem az elmerülés a céltalan élvezetekben. Nem csak a szerelem. Nem csak a gyerekeim. Nem csak a békesség és nyugalom. Nem csak a sikerek. Nem csak a flow állapot. Nem az, amit egyáltalán meg lehetne fogalmazni. És nem is biztos, hogy meg kell.
De gyanítom, hogy sokunknak hasonló dolgot, vagy dolgokat jelent. Aki elolvassa a regényt, annak reményeim szerint körvonalazódni fog, hogy szerintem mit jelent a boldogság. És talán könnyebben meg tudja fogalmazni, hogy az ő számára mi az. Talán nem is olyan elérhetetlen, mint gondoljuk.
- Mit jelent neked az írás? Milyen pluszt ad az életedhez?
Hű, nagyon sokat jelent. Menedéket, feltöltődést, megvilágosodást, elégedettséget, szellemi frissességet, kapcsolódást a legbelsőbb énemmel, zavartalan időtöltést, flow élményt.
Ha pedig tudom, hogy más is olvasni fogja, amit írok, akkor a hasznosság, értékesség érzését - hogy olyan dolgot, olyan gondolatokat adok át, ami másnak fontos lehet, ami segíthet embereknek megoldani egy-egy problémájukat, akár választ kapnak néhány kérdésükre, vagy legalább nevetnek egy jót, és megfeledkeznek a gondjaikról néhány órára.
- Hogyan tudod összeegyeztetni a munkát, a háztartást, a családot és az írást?
Nem mindig sikerül. Sajnos sokszor az írás marad ki a sorból, mert az első hármat “muszáj”.
Persze, amikor nagyon erős a belső késztetésem, amikor ki “kell” írnom magamból valamit, vagy amikor határidőre kell valamit megírni, az nagyon erős motiváció, és akkor érdekes módon belefér a napba az írás.
Amúgy a tudatos tervezés a titok szerintem. A naptárunkba nem csak a muszáj dolgokat, hanem az “akarom” dolgokat is be kell tervezni, sőt, ezeket először - mert a kötelezőket úgyis megcsináljuk.
Az írás (vagy más hobbi) idejét is konkrétan be kell tervezni a heti órarendbe, pontos időpontot és meghatározott idősávot szánni rá. Érdemes google naptárat vezetni. Én szép napsárgával jelölöm az írás idősávját, így rögtön látom a naptárra pillantva, hogy aznap, illetve adott héten mikor és mennyi időt írhatok.
Ezt persze be is kell (kellene) tartani, ami nem mindig sikerül. Egyrészt egy nagycsaládban nagyon sok váratlan helyzet adódik, ami felborítja az aznapi tervet, másrészt nem mindig van az embernek (nekem legalábbis) kellő motivációja, lelkiállapota. A munkafegyelmemen van mit javítani. Hajlamos vagyok elkalandozni, ezért most a legújabb háttérképem egy montázs, két motivációs idézettel, két írói példaképemmel, és a könyvem borítójával - hogy amint felnyitom a laptopom, emlékeztessenek a célomra, vagyis, hogy miért is ültem a laptophoz.
- Mivel készülsz nekünk következőnek? Van új téma a tarsolyodban?
Már írom a “Család a dombon” folytatását, ami remélhetőleg a következő félévben meg is jelenik.
Több másik könyvötlet is van közben a fejemben. Nehéz megállni, hogy ne kapjak bele mindegyikbe. Egy generációkon átívelő családregény története régóta körvonalazódik, csakúgy, mint egy romantikus sorozat ötlete, illetve nagyon foglalkoztat az életközepi válság, párkapcsolati, lelki vonatkozásban. Mindegyik ötletemhez szépen gyűlnek a vázlataim, illetve egy-egy részletet már papírra vetettem.
Még nem döntöttem el, melyik lesz a következő - a “Család a dombon” második részének befejezése után. Az biztos, hogy marad a könnyed, humoros hangvétel, a szórakoztatás mellett továbbra is elgondolkodtató, mélyebb témákkal, amik a mai nőket, anyákat, feleségeket foglalkoztatják.
Ha tetszett a cikk, nyomj egy like-ot a Követem gombra jobb felső sarokban laptopról, számítógépről és balra lent tabletról, mobilról. Ha szívesen megvitatnád bővebben, mert teljesen más az álláspontod, akkor normális hangnemben a blogbejegyzés alatt, kommentben megteheted. Továbbá a ReAd-blog Fb oldalán vagy a ReAd-blog csevegő csoportban is megy a témázás a cikkről, ott is megtalálsz.
ReAd-blog Adrija
#álomgyár #könyv #szüléstörténet #interjú #élet #readblog