Egy könyv borítóján figyeltem fel munkásságára, tehetségére Abigélnek, annak ellenére, hogy teljesen más körökből már ismertem. Megfogott illusztrációi elegáns, egyedi stíluskaraktereket felvonultató, finom színeket használó volta. Képei nem harsányak, nem harsogók, mégis a szemet oda vonzók, érzelmeket átadók. Kíváncsi lettem rá, mi tagadás. Érdekelt, hogyan jutott el addig a felismerésig, hogy ő festő, művész, alkotó.

- Bemutatkoznál? Mivel foglalkozol?

Dr. Szodoray-Parádi Abigél vagyok. Ez jó kérdés. Eredeti szakmám révén azt mondanám, hogy biológus. De mostanában, egyre inkább elhatalmasodott rajtam a kreatív alkotási láz, webdesigner vagyok és minden szabadidőmben rajzolok.

- Mondhatjuk, hogy festő vagy, művész?

Jujj, nem is tudom... Szerinted mondhatjuk? Művésznek, mindenképp, mert a mindennapok során, tökéletesen hozom ezt a formát. Megfelelő mértékben szórakozott vagyok hozzá. Valójában nem tudom eldönteni, hogy azért szűnik meg velem időnként a tér és idő, húzok a gyerekek lábára fél pár zoknit, felejtem ott a tűzhelyen a pörköltet, mert alkotó művészként tengetem mindennapjaimat, vagy pedig azért tértem erre a pályára, hogy legyen egy jó alibim mindezen furaságaimra. A minap olvastam egy cikket a jobb agyféltekés rajzolásról, amit még nem próbáltam. Egy rövid teszttel indított, ezáltal az olvasó leellenőrizhette, melyik agyféltékéje a domináns. A teszt végén a blog írója levonta a következtetést, hogy mivel alapjáraton, olvasáskor, az élet mindennapi ügyintézései során a bal agyféltekéje kapcsol be az embernek, a tanfolyam során megtanulható a jobb agyfélteke tudatos használata. Nálam fordítva lehet. Valószínű a jobb agyféltekém a domináns ezáltal képes vagyok másképp szemlélni a dolgokat, megszűnik tér és idő. Ez persze eléggé sok kellemetlenséggel jár, a rajzolás az egyedüli előnye. Azt hiszem, szívesen beiratkoznék egy bal agyfélteke használata tanfolyamra.

- Mit jelent számodra az alkotás?

Az alkotás az emberréválás egyik legnagyszerűbb ajándéka. Megtapasztalható általa a teremtés isteni mélysége és magassága. A hallhatatlanságra való törekvésünk egyik megnyilvánulási formája. A tudatalattink absztrakt törekvése a fel nem dolgozott sérelmek meggyógyítására.

- Korábban foglalkoztál művészetekkel?

Azt hiszem attól kezdve rajzolok, hogy ceruza került a kezembe. Mindenki rajzol gyerekkorában, én nem tettem le ezt a ceruzát felnőttént sem. Ezzel párhuzamosan a zene is nagyon fontos szerepet játszott és játszik az életemben, a kettő valahogy egybefonódik.

- Hogyan jött a saját stílusod? Kihez tudnád hasonlítani?

A saját stílusom még mindig nincs kiforrva. Az elején csak tökéletességre törekedtem, viszont, egyre inkább körvonalazódott mi az, amit szívesebben csinálok. A vízfestékkel kidolgozott divat illusztrációk fogtak meg. Alapvetően rém egyszerűen, csodabogárként öltözködőm, saját stílusom van, nem követem a divat irányzatokat, tehát nem ez vezérelt, hanem a varrás iránti másik bolondériám. A varrást is alkotómunkaként éltem meg. Imádtam a textilek mivoltát, az anyag illatát, mintázatát, színét. Rengeteget jártam rövidáru boltokba, csak azért, hogy végigsimíthassak egy-egy izgalmasabb anyagot és beszívhassam az illatát. Amikor felfedeztem egy anyagot, elképzeltem a végleges formáját, a varrás folyamatát, a varrógép kattogását. Gyorsan vásároltam is általában belőlük. Ez kb. olyan, mint amikor az írók kávéházakban inspirálódnak, vagy amikor bekeveredsz egy könyvesboltba, és minimum három könyvvel lépsz ki onnan a kezedben. Aztán persze nem mindegyikből született ruha, de képtelen voltam megválni tőlük. Legnagyobb kihívást és izgalmat a lenvászon jelentett számomra, hiszen azok széleit pontosan el kellett dolgozni, hogy tartós maradjon, ne bomoljon. A másik dolog, ami meghatározó számomra a szépség. A divat-illusztrációk központi eleme, mindig a nő és a szépség. Szeretem a szépet. Olyannyira szeretem, hogy ellenálhatatlan vágyat érzek arra, hogy megörökítsem.

- Vannak előtted példaképek? Akiknek figyelemmel követted az életét, munkásságát?

Érdekesnek tartom Joan Miro katalán festő, absztrakt elvonatkoztatott letisztult munkáit, szeretem Tadahiro Uesugi & Hirano japán illusztrátorok emberközpontú, minimalista, de ugyanakkor élethű részletességgel megjelenített illusztrációit, amelyeket a mindennapi élet ihlet.

Akit viszont naponta nyomon követek, tisztelek, és nagyion szeretnék eljutni arra a szintre, ahova ő, az Sophie Griotto, francia divatillusztrátor, festőművész. Vízfestékkel dolgozik, sajátos egyedi finom stílusa van. A központi figurái a nők, befutott modellek vagy átlagosak, akik épp kinéznek párizsi lakásuk ablakán, előttük egy festői városrészlet, vagy elmélyülten beszélgetnek barátnőikkel egy hangulatos kávézóban, avagy egy fárasztó nap után otthoni köntösbe bújnak. Ő jelenleg Párizsban él, van egy kis műhelyboltja, ahol a képei megvásárolhatóak. Tervezem, hogy egyszer meglátogatom. S ha összeszedem a bátorságomat, talán meg is szólítom)

Nemrég egy „támogatjuk a művészetet mozgalom keretén belül”, munkái a hatalmas reklámtáblákon voltak megtekinthetők Párizs utcáin. Nagyon büszke voltam rá!

- Milyen technikákat, eszközöket használsz legszívesebben? 

Mostanában rákaptam a digitális rajztechnikára. Van egy Wacom rajztáblám, de az túlságosan szofisztikált, rengeteget tud, így csak a komplexebb munkákat végzem azon. A legkedvesebb eszközöm, a rém egyszerű Ipad Pro, amelyre feltelepítettem egy rajz applikációt. Annyit tud, hogy ecseteket, színeket választhatok, semmi extra. De nekem pont ez a jó, hiszen ez viszi a legközelebb, a kézzel festéshez az érzést. Meg kellett tanulnom persze úgy használni az ecseteket, hogy visszaadjam a vízfestékhatást vele, és ez még folyamatban van, de azt hiszem egyelőre ennél maradok, ezt fejlesztem tovább.

- Hogyan fejlődsz? A gyakorláson, kísérletezésen kívül mi kell még hozzá?

Naponta rajzolok. Ez alap. Nem telik el úgy nap, hogy egy-egy vázlatot ne készítsek. Rajzolok várakozás közben, leveskavargatás közben, rajzolok papíron és fejben. Álmomban is rajzolok. Ezen kívül online rajztanfolyamokat nézek, időnként megkérem anyósomat, aki szobrász képzőművész, hogy véleményezzen.

- Honnan merítesz ihletet?

Filmekből, a mindennapi életből, könyvekből, zenéből. Szeretem nagyon Ludovico Einaudit, általában őt hallgatom rajzolás közben. Szeretem a dzsesszt, a bluest, a rockot, az alternatív zenéket. Szeretem az embereket nézni az utcán, a várótermekben, a postán, a játszótéren. Szeretem az apró miniatűr jelenségeket, a mikrovilágot: a vízcseppet a levél felszínén az eső után, a könnyeket a szem sarkában, azt, ahogyan legördülnek az arcon, a szelet amikor meglobogtatja a zászlókat, a színház melletti lámpasorokat, a csavargó kezét, ahogyan megmarkolja a koszos újságpapírba csomagolt üveget, a hím tőkés réce tollazatának színpompáját, ahogyan a fején lévő fekete tollak átsziporkáznak abba a különös megfoghatatlan földöntúli zöldeskékbe. Persze mindez azzal jár, hogy ezekre a részletekre figyelek, és például képtelen vagyok beszélgetőpartnerem mondatait értelmezni, mert annyira leköt a ruhája redőzete, vagy a hajszálain átvillanó fénysugarak játéka, hogy a szavak csak nehezen szűrődnek át és válnak értelmes mondatokká a fejemben.

- Mesélnél a jelentős mérföldköveidről a festésben?

Azt hiszem általános iskolában kezdődött, a rajztanárommal. Felfedezte a tehetségemet, bíztatott arra, hogy ne hagyjam abba. Így irtó nagy lelkesedéssel készültem a képzőművészeti pályára, amit aztán édesapám leállított mondván, hogy: fiam, először legyen egy olyan szakmád, ami megélhetést biztosít. Aztán rajzolgathatsz ...Így lettem biológus, de ez nem azt jelenti, hogy abbahagytam volna, hiszen itt volt csak igazából nagy szükség a rajz szeretetére, azáltal, hogy a gyakorlatokon végigrajzolhattuk a megtanulandó növény-, állatfajokat, különböző biológiai jelenségeket, folyamatokat, csontokat, izmokat. Miután befejeztem az egyetemet, a biológusi pálya nagyon megfogott, kitöltötte az életemet, viszont a gyerekek megszületése kezdett egyre inkább teret adni a kreatív énemnek. Elvégeztem egy webdesigner sulit, aminek minden percét élveztem, és igazából így vittem át a kézi rajzolást a digitálisra. Jelenleg weboldalakt designolok, logókat, arculatokat készítek, könyvet is illusztrálok. Így a mindennapi munkám is a rajzzal kapcsolatos, de ezeket nem magamnak, hanem másoknak készítem. Itt nem annyira vagyok benne én. Én adom a kezem, a meglátásaimat, aki pedig megkeres adja az elképzeléseit. Akkor érzem igazán szabadon magam, amikor csak úgy, céltalanul, lerajzolom azt, ami a fejemben van. Párat kinyomtattam festővászonra, 100x70 cm-es nagyságban. Hu, na az első ilyen, meghatározó élményt nyújtott. Sokáig simogattam, még verset is írtam neki. Egy vendégház tulajdonosa felfedezte egyik illusztrációmat és beleszeretett, azt mondta neki ez kell! Megveszi! Aztán egy budapesti divatszalon felajánlotta, hogy kiállítja a képeimet ...azt hiszem elkezdődött egy új fejezet az életemben.

- Mik a terveid a jövőre nézve?

Szeretném eladni a képeimet. Talán már képes vagyok rá. Ez nálam egy nagyon fura lelki folyamat. Az, aki megrajzolja, ott belül, nem örül, amikor el akarom adni őket. Folyamatosan küzdök vele nap mint, nap, kezdek rájönni, hogy a kulcsa ennek a küzdelemnek, a béke. A lelki béke. Az önmagam elfogadása és meghallgatása. 

Nagy álmom az, hogy ott állok a saját kiállítás megnyitómon, New Yorkban. A stílusom letisztult, hibátlan. Mindegyik képemmel elégedett vagyok. Van egy marha ügyes menedzserem, aki minden pénzzel kapcsolatos, számomra kellemetlen dolgot lerendez. És nekem semmi mást nem kell csinálnom, csak rajzolni. Azt rajzolom, ami belülről jön, szabadon. 

Nem árulok el nagy titkot, most jelent meg egy könyv is, aminek borítóját Abigél tervezte. Hamarosan jövök a könyv értékelésével, bemutatásával is. 

Elérhetőségeim:

Weboldal: www.abitrend.com  - www.szavak.abitrend.com

Instagram: https://www.instagram.com/abi_trend/

Facebook: https://www.facebook.com/mindenamiTrend

Behance: https://www.behance.net/abigelbatb2c6

Pinterest: https://pinterest.com/abigelbat/_created/

Linkedin: https://hu.linkedin.com/in/abi-webdesign-495650183

Twitter: https://twitter.com/abi_trend

#interjú #cikk #művészet