Éljenek a sztereotípiák, előítéletek! Ja, nem! 

Te bizonyára nem vagy előítéletes. Sosem fordult elő veled, hogy valakire ránézésből levond a konzekvenciát, ismeretlenül megítéld a körülmények tudása nélkül? Vagy mégis? 

Anyuka kisbabáját tolja, közben küszködik a kosárral és tartalmával.
Kisfiam mosolyog rá és a babára. Anyuka nem szól, rá sem néz törpémre, hiába próbálja az magára vonni a figyelmét, pár jó szót vagy mosolyt kicsikarva. Férjjel döbbenten vesszük tudomásul és kifelé sértődötten beszéljük meg a dolgot. Mennyi időbe telt volna egy mosoly?
Ráhúzzuk a skatulyát, hogy undok, morcos nő. 
Már a kocsiban eszembe jut, milyen csúnya dolgot műveltünk. Általánosítottunk. Lehet, hogy szegény anyuka egy tündér, de nem aludt két napja és millió dolga van még. Persze, hogy nem figyelt az én kisbabámra. Egyszerre annyi fele kellett figyelnie így is. Figyelt saját kisbabájára, a kosarára, a tömegre és még a jó ég tudja mire nem. Én is morcos vagyok fáradság, nem alvás esetén. Nem volt szép dolog tőlem beskatulyázni, elítélni teljesen ismeretlenül, úgy, hogy semmit sem tudok a körülményeiről. 

Tescó ruha részleg. Bolyongunk pár felsőt keresve középsőkémnek. Nem igazán tölti el nagy örömmel a választék és kifakad.
Minden jó dinós dolog fiuknak készül. Értsd meg anya, én nem akarok rózsaszín balerinás, tütüs dolgot. Nem akarok cuki lenni. Én egy szép dínós felsőt szeretnék kékben. 
Fiúsban van csak. Végül úgy döntök, megkapja a dinós felsőt. Ha az okoz örömet neki, megveszem. Igaz közben a rózsaszín masnis, balerinás póló is bekerül a kosárba. Hiába, na. Egy tündér kiscsajszi lehet néha fiúsban. Kit zavar? Engem ugyan nem! Sajnos a tervezők vagy nagyon fiús vagy nagyon lányos dolgokat gyártanak. Egy fiú nem hordhat pirosat, egy lány pedig kéket. Egy lány nem húzhat dinósat, mert milyen már az, egy fiú pedig cuki balerinásat nem. Ez van. 

Bizony naponta rengeteg ilyen és ehhez hasonló jelenet játszódik le. Ezer hasonló dologba futhatunk bele. Sokszor észre sem vesszük magunkon, csak másokon. Érdemes odafigyelni arra, hogy ne essünk ebbe a hibába. Kerüljük el a beskatulyázás, mások leírását, valamilyennek elkönyvelését ismeretlenül. Előre eldöntjük kinézete alapján, hogy valaki vagy ilyen vagy olyan. Pedig ez csak a külső, a látszat, ami lehet pillanatnyi is. Persze ezeknél az eseteknél vannak jóval súlyosabb esetek is, amikre nem térnék most ki. 

Észre sem vesszük sokszor, hogy mégis valamennyire előítéletesek vagyuk, még akkor is, amikor nem szeretnénk a világért sem. Meg vagyunk győződve róla, hogy mi cseppet sem vagyunk azok, csak mások. Ám sok-sok apró pillanatban élünk vele. Leírunk valakit viselkedése, öltözéke alapján pozitív vagy negatív irányban. Előbbi még hagyján, na de utóbbi nem túl szép dolog. Előítélettel viseltethetünk mások eltérő viselkedéséről, különböző emberekről, embercsoportokról, kultúrákról, eltérő értékrendről, nemi identitásról, más nézőpontokról is. 

Persze nem kell feltétlenül egyet értenünk másokkal, de nem szabad megtéríteni őket mindenáron, a mi igazunkat sulykolni, hanem egész egyszerűen el kell fogadni őket úgy, ahogy vannak. Ez a fajta empátia elengedhetetlen az élhetőbb világért!

Mindenki más. Épp ezért más gondolkodásmóddal, kinézettel, értékrenddel, kultúrával rendelkezik. Ez alakítja és a neveltetése is, ki mennyire előítéletes. El nem lehet hagyni teljesen, hisz hozott minták alapján belénk van kódolva. De azért odafigyelni lehet rá, hogy ne legyen szélsőséges. Apróságokon ne akadjon föl. Ne legyen túl erős és negatív. Vagy legalább mérsékeljük valamennyire.

Igyekezzünk minimálisra csökkenteni előítéleteinket, hogy másokat ne sértsünk, bizonytalanítsunk el! 

Te odafigyelsz az előítéletek elkerülésére? Váltál már negatív irányba előítélet áldozata?

#előítéletek #ne #veddészre