Ma már nem válnak el élesen a női és férfi szerepek annyira, mint korábban, 10-20-30 évvel ezelőtt. A mai kor társadalma (remélhetőleg) nem veszi véresen komolyan azt, hogy a nőnek a konyhában a helye, a férfi pedig a kenyérkereső.  A férfi is mosogathat otthon, mehet Gyedre, a női is betölthet magas pozíciót karrierje során, akár férfias szakmában is. Ez korábban elképzelhetetlen lett volna. A családok együtt éltek, sokszor 3-4 generáció is egyszerre. Megvolt mindenkinek a maga feladata, attól el nem tértek. Sokat változott a helyzet az évek során. Ez nem is baj, ha engem kérdeztek. Nagyon sok dolog könnyebb és élhetőbb most. Viszont van hátulütője is. Nem szeretnék bezzegelni. de van, ami most nehezebb.

Azzal, hogy megszüntek a többgenerációs együttélések, a szigorúan vett nemi szerepek, a gyerekeknek kicsit nehezebb dolguk van talán. Korábban a kisfiúk nézték az édesapjukat, nagyapjukat barkácsolás, fűnyírás, ház körüli teendők közben, már egész kicsi koruktól. A lányok pedig nagymamájuk, édesanyjuk, sokszor még a dédik szoknyája mellett tanulták meg a háztartást, főzést, a sok testvérrel pedig a gyermeknevelést.

Életképessé nevelte őket a család, a társadalom. Már egész kiskorukban megtanulták a feladatokat, amiket felnőttként el kell végezni a mindennapokban. Ma már ritkán élnek együtt a nagy családok és a nemi leosztás is megváltozott, a gyerekektől sem követelnek meg annyit. A csemete nem látja, hogy mik azok a dolgok, amiket neki kellene majd később elvégeznie. Ezért is van az, hogy annyi kislány, majd nagylány egyszerűen elveszik a fazekak és ételek hozzávalói között. Nem látták a szülőtől, hogyan kell elkészíteni egy nokedlit, így nem is fogják könnyen megtanulni, csak jóval később. Nem vesznek részt a tanulás azon folyamatában, ami fontos, az utánzásban, megfigyelésben és így el sem sajátítják csak később, mikor rászorulnak, szükségessé válik már. Ami jóval nehezebb dolog. Idősebb korban az egyszerűbb dolgok is bonyolultabbnak tűnhetnek, mintha gyermekkorunkban szívtuk volna magunkba. A kisfiúk nem tudják már, hogyan kellene összebarkácsolni egy könyvespolcot, nemhogy egy asztalt, ágyat. Hiszen nem látják. Nem ez a normális, inkább megveszik készen. 

Ez kiskorban még nem okoz gondot, akkor ütköznek csak nehézségekbe, mikor saját családot alapítanak, különköltöznek. Számtalan tennivaló szakad a nyakukba, amit sosem láttak, sosem tapasztaltak, nem tudják, hogyan kell csinálni. 

Ahol egyszülős felállás van, ott még nehezebb. Egy anyuka nem lehet egyszere anyuka és apuka is, csak hatalmas küzdelmek árán. Egy édesapa is nehezen helyezkedik el az apai szerep mellett az anyaiba is. Persze mindent megteszenek a szülők, hogy kompenzáljanak, sokszor igen eredményesen, de nem mindenkinek sikerül. Érezhető a hiány, előbb utóbb kiütközik valahol.. 

A fiúknak kell a férfi minta és a lányoknak a női minta. Nem csak az erős sztereotípiákra gondolok, ő a kenyérkereső, barkácsol, égőt cserél és hasonlók. Kell a gyereknek az érzet, hogy apa erős, megvéd mindentől, én vagyok a hercegnője, drága kicsi fia. Ahogy a női irányító erő, az anyai szeretet, gondoskodás, tyúkanyóság is hiányozhat és a sütés, főzés, a ház körüli munkák ismerete, ami az édesanya feladatköre. 

Ahol megvan mindkét szülő, ott sem biztos, hogy el tudják a gyerekek tanulás, utánzás útján sajátítani a megfelelő dolgokat, hiszen nincsenek befogva, nem kell részt venniük sok esetben ezekben a munkákban. "Anya és apa elvégzi helyettem és meg van oldva. "

Tisztelet a kivételnek. Ennek ellenkezőjét is látom szerencsére. Egyre több a házias fiú, akiket az édesanyjuk befog mosogatni, sütni-főzni. A lányok is szívesen segítenek apukájuk szerelős munkáiban. Nem kell a régi, berögzült szokásoknak megfelelni. Egy fiú végezhet háztartási teendőket, jó, ha tudja őket és a lányoknak sem feltétlen csak a konyhában van a helye! 

Nem csak a készségeket, hanem a tényleges nemi identitást sem tudják úgy elsajátítani, ha nincs, aki megmutassa a normálisat, az alapot. Vagy ha igen, akkor nehezebben. Egy nő hogyan legyen nő, ha otthon nem sajátította el a nőiességet? A finomságot, a sminkelést, a csinos öltözködést? Egy kisfiú hogyan legyen erős, férfias, aki kinyitja a hölgy előtt az ajtót, ha nincs előtte minta? 

Sokkal nehezebb dolguk van most, hogy kevesebb a minta, nem látják a szülők, nagyszülők által végzett napi feladatokat, a ház körüli teendőket. Már az iskolákban sincs háztartástan, barkács óra a legtöbb helyen. Pedig nagyon jó lenne. Ezek a gyerekek hosszú ideig fogják keresni a feladataikat, az identitásukat, a szerepüket. Persze saját tapasztalatokat szereznek majd később, amikor kell. Na de miért a saját kárukon, nehézségek árán tanulják meg, ha otthon is elsajátíthatnák gyorsabban, egyszerűen, még kiskorukban?

Egy kislánynak mutassuk meg, hogyan lehet csinos, hogyan nevelje leendő gyermekét, miképpen főzzön, egy kisfiúnak pedig mutassuk meg az égőcserét, az egyszerűbb barácsolási feladatokat, fűnyírást. És az sem baj, ha a lányka megtanulja azt a bizonyos égőcserét, a kisfiú pedig ki tudja mosni a ruháit, elmosogat. Neveljük életre a gyerekeinket! 

Tudom, az életünket megkönnyítik a modern vívmányok. Már egyszerűbb mosogatógépbe tenni a csetrest, rendelni az ételt, de bármi történhet. Jó, ha a gyerekek felvértezve mennek neki a jövőjüknek! Tudjanak főzni, mosni, égőt cserélni vagy füvet nyírni. 

Nem azt mondom, hogy #régenmindenjobbvolt. Sőt! De ebben egyszerűbb volt a gyerekeknek, mert volt kiktől megtanulniuk ezeket a dolgokat. Nem kellett főzőtanfolyam, mert megtanulták a családtól. Nem volt ennyi identitászavaros ifjú, aki nem tudja, hogyan is kellene léteznie. Kevesebb volt az önbizalomhiányos, az útkereső fiatal. De ez lehet csak az én meglátásom és bizony rosszul látom!

Mit gondolsz, te életre neveled a gyermeked? Fontosnak tartod azt, hogy a csemete elsajátítsa a késöbbiekben hasznos, kellő tevékenységeket? Milyen praktikákkal segíted? Vagy majd úgyis megtanulja, mikor rá lesz szorulva? A te szüleid/szülőd hogyan segített(ek) neked? 

#cikk #nemiség #teendők #nemiszerepek #háztartás #házkörüliteendők #kérdés #