Van az az időpont, mikor kell valami, ami segít, támasztékot nyújt, megerősít, átbillent a rossz napokon, a rossz közérzeten, a depresszión, az életuntságon, a feszültségen, a döntéseink súlya okozta nehézségeken, a fájdalmon. Ilyenkor nem ciki segítséget kérni valakitől vagy legalább egy olyan könyvet a kézbe venni, ami kimondja helyettünk is a nyilvánvalót.

Engem a téli hónapok, a szomorú időjárás, a szürkeség megvisel. Hajlamos vagyok teljesen bedepizni, fáradttá válni, életunttá. Ilyenkor néha elég egy jó szó, egy kis kedvesség, egy finom csoki, egy jó kis baráti csevej, egy nagy adag, megerőltető sport vagy tánc teljes összeesésig,egy vidám könyv, egy jó nagy buli és helyre zökkenek. De van, amikor egyik sem segít. Az élet olyan szürkévé válik, nagy baj, gond hiánya ellenére is. 

Ekkor bizony kell valami, ami feldob és átbillent ezen a rossz állapoton. Miután végigpróbáltam az előbb felsorolt lista nagyját, úgy döntöttem egy vidám, segítő könyv lesz most a segítőtársam. Hidasi Judit: 99 gondolat szeretetről című kötetére esett a választásom.

A könyv borítója és címe megfogott azonnal. Vidámságot, boldogságot, nyitottságot, pozitivitást sugallnak a színek, a forma, a rózsák. Nekem nagyon bejön.

Meglepett Judit mondanivalója, a kötet felépítése is. Azt gondoltam hosszú-hosszú fejezeteket fogunk kapni, dagályos mondanivalót, nagy szavakat, megoldásokat. Ehhez képest rövid, a témák között csapongó, ám szívből jövő fejezetek készültek a végén egy apró elvégezendő feladattal vagy kérdéssel. Egyfajta terápia szerintem, az írónő számára is, ahogy kiírja a nyilvánvalót, az őt ért veszteségeket, feltárja előttünk a sebeit, ugyanakkor megmutatja, hogy van élet a kudarcok, a fájdalom után is. Nem lehetett könnyű ennyire kitárulkozni, ennyi benső dolgot megosztani az olvasókkal. Itt nincs kitalált karakter, aki mögé el lehet bújni. Csak Judit és az írása van. Tapasztalatból mondom, hogy magunkról, az életünkről, a saját érzéseinkről a legnehezebb beszélni.

Végig azt éreztem, hogy hol ide billen a mérleg nyelve, hol oda. Megmutatja  a veszteséget, a hiányt, a kudarcot, a fájdalmat az egyik oldalról, aztán vált, és mutatja a másik oldalt, hogy minden megoldható, csak egy ideig érezzük ezt veszteséget, bánatot, aztán elmosódik, árnyaltabbá válik, kevésbé parázslóvá. Hogy kordában lehet tartani szeretettel, elfogadással, a megfelelő emberekkel, tudatossággal. a borút. Majd új témába kezd és ott is ezt a mérleghinta effektust hozza. Nagyon klasszak voltak az egyes fejezetek utáni kérdések, melyekkel saját magam is monitorozhattam.  Bevont a könyvbe, feladatot adott, a téma közelebb került hozzám, saját magamra szabhattam. Annyira jól fel van építve az egész. Nem kell egyszerre elfogyasztani az egész könyvet, hanem elég csak a saját életünkre kivetíteni és azt a részt választani, ami épp aktuális. Nem is tudtam volna kiolvasni egyben az egészet. Ahhoz túl sok, túl személyes, elgondolkodtató.

A könyv nem kínál instant megoldásokat, hiszen mindenkinek az élete, történései egyediek. Csak bátorít, pozitív érzéseket ad át, döntésre sarkall vagy megbocsátásra, elfogadásra, önszeretetre ösztönöz. Ezek mind fontosak az élet naposabbik oldalához, a boldogsághoz. Már maga a boldogság is olyan fogalom ami megfoghatatlan, hiszen mindenkinek mást jelent. Judit nem papol, ad tanácsokat, nem ringat hiú ábrándokba, nem mondja meg, mit tegyünk pontosan. Talán ezt szerettem a legjobban a könyvben. Ellát tippekkel, megmutatja, neki mi segített, de nem erőlteti ránk. Útmutató csak. A legtöbb önismereti könyvnél azt érzem, hogy rám akarja mindenáron húzni a skatulyát, milyen típusú ember vagyok. Rám szeretné beszélni a saját véleményét, a megoldást, ami neki működött. Itt az írónő meg sem kísérli azt. Nem lök elvárások elé. Nem ad megoldhatatlannak tűnő feladatokat.  Nem szeretné saját sémáit, megoldásait rám erőszakolni. Nem kötelez semmire sem. Nem kapunk olyan impulzusokat tőle, hogy ő jobb, másabb, mióta rájött a saját igazságaira. Nem traktál azzal, hogy feltalálta a spanyol viaszt és az egyetlen megoldást a problémánkra. Inkább egy , segítő, megértő, jóságos barátnő szerepét veszi fel, aki meghallgat, dicsér, segít, ha kell. 

A témák szerteágazók. Önismeret, csalódás, erő, boldogság, újrakezdés, talpra állás, egyedüllét, szerelem, kritika, elfogadás, útkeresés.

A végén kapunk pár izgalmas listát is, melyek megvalósításra várnak vagy csak szimplán elolvasásra.

Nagyon sok értékes gondolatot írtam ki belőle, mint például ez:

#önismeret #könyv #olvasmány #boldogság #nőilélek #élet #life #női #boldogság #derű #elfogadás #önszeretet #önismeret