A mai kérdéseim Varga Beátára zúdítóm, olvasói körökben ismertebb nevén On Sai-ra, több blogger segítségével.. Beáta író, szerkesztő és viselkedéselemző. Többnyire sci-fi- és fantasytörténeteket publikál, hol K. Varga Beáta, hol On Sai néven. Az ő nevéhez köthető az ország legnagyobb regénypályázata, az Aranymosás Irodalmi Válogató is. Fogadjátok sok szeretettel.

Fodor Krisztina kérdései

- Mi vett rá az írásra, illetve mikor írtál életedben először? (akár blogot, akár könyvet, akár publikálásra, akár csak magadnak szánt munkát)

Alsós voltam, amikor minden este fejből meséltem az öcsémnek. A Hófehérke horror változata, Hamupipőke viccesen, vagy a Piroska és a farkas, amikor a farkas győz végre… Innen indultam. Felsősként már regénykezdeményeket írtam a saját szórakoztatásomra, de mivel körülöttem olvasni sem szerettek, így nem jutott eszembe az írásaimat megmutatni másnak. Gimnáziumban mindenki verseket írt, én viszont sci-fit, így ezt sem mutattam meg. Írtam a barátoknak két vígjátékot, ez volt az első, amit más látott.

- Hogyan kezdesz bele egy új regénybe? Előbb vázlatot írsz, és fejben felépíted, vagy spontán ötletekből állítod össze stb.

Előbb a szereplő jelenik meg, majd a világ skicce felépül a fejemben. Gondolatban lejátszom a sztorit, és ha hónapokkal később még foglalkoztat, akkor döntök a megírás mellett. Sok történetet nem írok meg, nem elég erősek. Mindig egyszerre három történet van jelen. Van ez a gondolati játék, van egy tervezett regény, aminél egy-két fejezeteket írok, majd a gépen hagyom, hadd álljon össze a világ, hadd érjen a sztori. Illetve van, amin aktuálisan dolgozom, és megjelenésre szánom. Nem szoktam jegyzetelni, mindent fejben tartok.

- Naponta körülbelül mennyi időt töltesz írással?

Minden hajnalban négykor kelek és hatig az írással foglalkozom. Hétvégén általában kilencig van időm. Nyáron írok a legtöbbet. Leadási idő előtt szabadságra megyek, és olyankor egy-két hétig aktívan írok.

Watchaholics blog kérdése:

- Miért választottad az On Sai nevet?

Szeretem a bonsai fákat, ez a kedvenc fám. Annak idején az onsai nick a bonsai elütéséből eredt. Először blogot indítottam ezen a néven, majd az első novellám is így jelent meg, mert 2007-ben a kiadók még nem mindenhol engedték a magyar szerzői nevet. 2012-ben, amikor megjelent az első regényem, a Calderon, avagy hullajelölt kerestetik, akkor már lehetett volna magyar név, de a Varga Bea annyira gyakori, hogy féltünk, a neten rákeresve nehéz lesz megtalálni. Mára már kiderült, hogy tévedés, én vagyok a legbeább Bea, de akkoriban ezt nem lehetett tudni. Az On Sai nevet amúgy nagyon szeretem, főleg, mert rövid, és dedikáláskor az első egy óra után már minden szótag számít…

Luthien könyvvilága blog kérdése

- Melyik regényed/novellád világában élnél a legszívesebben?

Egyikben sem. mind túl macerás. Vagy lázadnak, vagy világméretű gondok vannak. Én egyszerű, mezei író vagyok, a kalandvágyam a hátsó kertig visz

Wandamaci könyvkuckója blog kérdése

- Van-e olyan téma/stílus, amiben biztosan nem írnál?

A horror. Mióta vidéken élek, és a hátsó kertre négyméteres üvegablak néz sötétítő nélkül...miközben a kertem mögött egy denevéres erdő kezdődik... hát, megfontolom az ilyesmit :) Tavaly volt egy novellaötletem, ami a környéken játszódott volna, és az ijesztő az volt, hogy csak körbenéztem, milyen jeleket lehetne beletenni, és egy nap alatt találtam - még a Tescoban is. Aztán az egyik jelenet az lett volna, hogy a főhős egyetemista fia megjelenik éjjel kint az üvegablak mögött, ám ő tudja, hogy a kölyök Pesten alszik. Hát nem éjjel megjelent a lányom az üvegajtó mögött, miközben úgy volt, hogy Pesten alszik? No, ezek után nem erőltettem a novella megírását...  És vettem rolót, biztos, ami biztos.

Saját kérdéseim:

- Hogy fogadod a negatív kritikát, a trollokat? 

A negatív kritikát szeretem. Eleve kritikus közegből indultam, és magam is jó elemző vagyok. Nagyon izgalmas pl egy dramaturgiai szakmai vita, rengeteget fejlődtem és fejlődök így mai napig. Bármikor szívesen csapdosom az asztalt egy jó irodalmi vitában :
Ehhez persze az kell, hogy a kritikus se legyen nebáncsvirág, mert érdekes módon, míg az írókat arra neveli a köz, hogy fogadják el a negatív visszacsatolást, addig a kritikusoknál még nincs tudatosítva, hogy ez egy kölcsönös dolog. Ők is az által fejlődnek, ha a nézeteikben mondjuk a logikátlanságot át lehet beszélni.
Ami a trollokat illeti, sokakkal ellentétben nem tartom trollságnak, amikor valaki kiakad egy íráson és fröcskölődik, hiszen ilyenkor valami személyes dolgot érintett a téma, és a véleménye önmagáról szól, a saját kríziseiről, élethelyzetéről, frusztrációiról. Inkább mint viselkedéselemző érdekesnek látom. Ha van kellő önismerete, akkor idővel rájön a saját problémáira, teljesen felesleges szegénynél még vitázni is :)
Ugyanúgy az sem zavar, ha valaki nem érti a könyvet, vagy láthatóan nem neki való. Olvasóként én sem rezonálok néha olyan könyvekkel, amit meg más imád, szóval megértem a dolgot. Nekünk, lektoroknak igazából rosszabb is, mert ha van egy profi írótól egy rossz könyv - bizony végig kell olvasni. Szóval ha bárki leteszi a könyvemet, hálás vagyok érte. Inkább ajándékozza el másnak, minthogy végigszenvedje.

- Melyik könyveddel vagy a legelégedettebb?

Mindegyikkel elégedett vagyok. Anno novellistaként megéltem, milyen, amikor élesben, nyersen kijön egy szöveg. Nem túl kellemes. Így aztán megszoktam, hogy mindent szinte nyomdakészre csiszoljak. Például tudom, hogy az Apa, randizhatok egy lovaggal? regényben van egy mondat, ami nem egészen jó, és mai napig zavar. A Lucyben is van egy. De a többi ezerrel elégedett vagyok. Nem tökéletesek, de mindig az aktuális tudásom legjavát tükrözik. És persze a szerkesztő is sokszor visszapakolgatja a fordított szórendjeimet. Szerintem ha az ember beleadja minden tudását, de tényleg mindent és igényes a szövegre, akkor mindig elégedett lesz mindegyik művével.

- Melyik könyvedet volt a legnehezebb megírni?

Milyen szempontból?  Érzelmileg a Lucy, ott keményen kiégtem a végére. Dramaturgiailag a Calderon 2, az elég csavaros sztori lett, a végén féltem, hogy nem tudom visszacsatolni a szálakat.
A legtöbbet elrontott könyv az Apa, randizhatok egy lovaggal volt, életemben először szereplőt kellett teljesen átírni, amikor rájöttem, hogy egy Hűség lovag nevű 25 éves csapatparancsnok soha az életbe nem fog összejönni Miával.
Stilisztikailag meg a Vágymágusok jelentett igazi kihívást, hiszen első E/-es regényem. Ráadásul a férfi E/1-ben gyakorlottabb vagyok a sci-fi miatt, nőit nagyon-nagyon keveset írtam, fiatal lányét meg alig.

- Van valami különös szokásod írás közben?

Különös nincsen. Szeretem végtelenítve hallgatni a számokat, szeretek hajnalban írni és megnézni a napfelkeltét. Egy vidám napfelkelte a legelrontottabb szöveg törlését is boldog fényekkel tudja körbevenni.

- Ha nem írsz, mivel kapcsolódsz ki?

Sorozatokat nézek, olvasok, kertészkedem, barátokkal találkozom. Görgetem a moly.hu-t, imádom olvasni a könyvidézeteket, szerintem függő vagyok :)

- Kávé vagy tea?

Mindkettő.  Mindig három pohár van az asztalon: víz, tea, tejeskávé.

Tél vagy nyár?

Ősz, ez a kedvenc évszakom.

- Íróként milyen műfajú könyveket szoktál olvasni?

Bármit elolvasok, mindig is mindenevő voltam. Mióta szerkesztőként egész nap szövegekkel foglalkozom, észrevettem, hogy pihenésképp egyre több szakkönyvet olvasok. Főleg társadalmi és pszichológiai témában.

- Milyen volt a viszonyod a kötelező olvasmányokkal?

Imádtam őket. Mindent egy évvel korábban olvastam, amikor a nővérem bajlódott velük. Az arany embert legalább harmincszor olvastam, de a Tüskevár első oldalát is el tudtam mondani fejből. Aztán mindig elolvastam az írók más könyveit is.

- Mit gondolsz most, az első megjelent regényedről? Változtatnál rajta, ha mai fejjel írnád? Miért ezt a műfajt választottad?

Nem változtatnék. A Calderon, avagy hullajelölt kerestetik egy fogadásból született. A mai napig jókat röhögök rajta.
A fantasztikumot meg nagyon szeretem, nem hiszem, hogy valaha is realista írásokat írnék.

Deszy könyvajánlója blog kérdése

- Milyen könyv(ek) várható(ak) tőled az idén?

A Vágymágusok 1 - Álruhában biztosan kijön :) Az már a tördelőknél, és a borítóterven is az utolsó simítások zajlanak.
Az Artúr kapcsán van némi bizonytalanság. Még szerkesztjük, de utána a nyomdai időpontokon múlik a dolog. Sajnos egyre gyakoribb a technikai hiba, a feltorlódó könyvek, úgyhogy még ezt nem merem száz százalékra ígérni.

On Sai biográfiája: 

ReAd-blog