Egy jól megválasztott testékszer vagy tetoválás öltöztet, kifejez. Bevallom, nekem egyik sincs. Nem idegenkedem tőle, de úgy hozta az élet, hogy egyik sem található meg rajtam. Még! Talán egyszer sort kerítek rá.

Bloggerképző 30 napos kihívása egyik elmaradt bejegyzését hozom ma, ahol a piercing és a tetoválás témakörét járom körbe saját szemmel, egy kis személyes feelinggel.

Kislányként néztem, amint nevelőapum hatalmas tetoválásai néha életre keltek, annyira élethűek voltak. Akkor megfogadtam, hogy nekem is lesz egy olyan, ami hozzám tartozik, valamit jelent nekem. Azóta sem találtam meg azt a tetoválót, akinek a munkáit el tudnám képzelni magamon. Kétszer jutottam közel ahhoz, hogy tetoválásom legyen. Első körben nem vállalta a tetováló művész az általam kitalált parányi figurát. Neki nem volt túl nagy kihívás és parányinak tartotta, mást szeretett volna rám varrni, ami nekem nem jelentett az ég egy adta világon semmit, így nem mentem bele. Másodjára a tetováló hölgy munkái megfogtak, megvolt az időpontom is hozzá, de le kellett mondanom betegség miatt. Azóta sem gyűjtöttem elég elszántságot, hogy új időpontot kérjek. Álmaimban már megvan az a tetoválás, ami rám fog kerülni. Jellemez engem, jelentéssel bír és tudom, hogy imádnám örökre. Nem takargatnám és nem szédülnék ki belőle egy idő után, ízlésváltozás vagy a kor haladtával. De hogy mikor kerül rám, azt nem tudom.

Beavatlak a nagy titokba, elmesélem milyennek képzelem a tetoválásom. Egy minimál színes tetoválás, egy tündér tollat tart a kezében és könyvet, fölötte pedig gyerekeim nevének kezdőbetűi lebegnének és talán fa, madarak is lennének benne. Eddig jutottam a megálmodással, már csak életre kellene keltenem és magamon hordani örökre. A másik kérdéskör a hová? Olyan helyre, amit csak kevesen látnak, eldugható? Akkor mi értelme van, ha nem vagyok rá büszke és nem láthatja senki? Viszont ha nyílt helyre tetem, akkor bizony utol ér a megkülönböztetés, mert más vagyok. Sokan még mindig belefutnak abba, hogy meglátják a tetoválásukat és leírják őket, elítélik. Szóval nem könnyű helyzet, hiszen egy életen át hordom majd magamon. 

Van olyan ismerősöm, akinek rajzoltam valamit és magára tetováltatta. A sajátomat mégsem tudom megrajzolni, valahogy nem megy. Talán egyfajta lelki gát. Még nem érettem meg a saját tetoválásra. Fiatalabb koromban rengeteg tetoválást, szimbólumot rajzoltam. Hol papírra vetettem őket, máskor alkoholos filccel magamra. Szerettem az eredeti motívumokat, a stilizált figurákat, az állatmintákat, a fura szimbólumokat. De mikor volt az már. Most jobban meggondolom, mi kerüljön rám.

Piercing a középsuliban nagy divat volt. Nem féltünk semmitől. E.Ü iskola révén egymásnak szúrtuk a fülbevalókat, orrpiercinget, köldökékszert. Volt nekem is az orromban, de csak olyan betehető, mágneses. A köldökpiercing is nagyon tetszett akkoriban, de úgy alakult, hogy végül magamnak nem szúrattam. Nem tudom miért. Most pedig a legközelebbi piercing, ami van, az férjnek van a szemöldökébe, ha nem veszi ki. Már nem vonz annyira. Valahogy a mű, nem saját testrészektől, tartozékoktól kitör a frász. Máson tetszik. Magamon tudom, hogy nem bírnám elviselni, pont úgy, mint a műkörmöt, szempillát, hajat sem. Ez van. De tetszik. 

Egy szó is száz, a te tested, a te döntésed!

Te határozol arról, mi legyen vagy ne legyen rajta. Ha úgy választasz, tetoválásod lesz, nézd meg ki készíti, milyen körülmények között, hogyan. Legyen számodra jelentése, amit 20 év múlva is ugyan úgy fogsz szeretni. Ha piercinget szeretnél, akkor pedig azt viseld, de bátran és büszkén, nem dugdosva! Dönts jól!

Körbejárhatnám a témát bővebben, hogy milyen a jó tetoválás, hol érdemes csináltatni és milyen körülmények között, kivel, de úgy érzem nem én vagyok a téma szakértője, így nem teszem. Inkább kérdezek.

Neked van tetoválásod, piercinged? Olyan lett, amilyet szerettél volna? Elégedett vagy vele? Ért már hátrányos megkülönböztetés? Van kedvenc mintád, amit majd magadra szeretnél tetováltatni vagy hely, ahová piercinget tetetnél? 

Végezetül egy kis Wiki: 

A tetoválás során az emberi vagy állati bőr pigmentálását változtatják meg a bőrrétegekbe vitt színezőanyagok segítségével a legkülönbözőbb célokkal, mint például a test díszítése, a törzsi hovatartozás jelzése, esetleg az azonosítás. A legrégebbi ismert emberi tetoválást Ötzi viselte, az 1990-es években az Alpokban talált férfimúmia, korát kb. 5000 évesre becsülik. Bőre párhuzamos és keresztre emlékeztető rajzolatokkal volt díszítve.A tetoválás szó eredete a tatau polinéziai szóra nyúlik vissza. A szó Tahitiből terjedt el világszerte, első ízben Joseph Banks természettudós jegyezte fel 1769-ben, Cook hajóján, az Endeavour-on. A 18. században a tattaow és tattow írásmóddal igyekeztek a szó fonetikáját visszaadni. A Cookot követő utak tengerészei terjesztették el mind a szó használatát, mind magát a tetoválást is Európában.

ReAd-blog