A rendíthetetlen ólomkatona, aki mindig ott van, mindent elvégez, mindig kapható mindenre. Gondolkodás nélkül mond igent bármilyen munkára, szórakozásra, plusz feladatra mind a munkájában, mind otthon. Mindenkit meghallgat, segít, ha kell. Fáradhatatlanul ápol, tanít, játszik, főz, takarít és a saját munkáját is elvégzi. Még azt a kért sütit is megcsinálja este nyolckor, ha úgy kívánják. Mindent elvállal és megcsinálja a lehető legjobban, tudása szerint. Mindent bevállal és csinálja, csak csinálja. Aztán ha beteg lesz, akkor csak legyint. Majd jobb lesz! És megy tovább megállás nélkül, mint egy úthenger.

Tovább és tovább. Míg egy szép napot nem megy a tovább. De miért nem? Rögtön jön a lelkiismeretfurdalás részéről. De hát mindig itt vagyok, mindig csinálom, most miért nem megy? Nem érti. A többiek sem értik, hiszen rendíthetetlen az ólomkatona. 

Így vagyunk ezzel mi anyák is. Magunk, a bajaink sokszor háttérbe szorítjuk, legyintünk rá, nem hallgatunk testünk jelzéseire, csak megyünk előre és csináljuk bármi áron.

Család, háztartás, mindennapi teendők, munka, sport...

Csak gyűlnek a tennivalók. Hatalmas elvárásokat támasztunk magunk elé. De mások is felénk. Mindig meg akarunk felelni százszázalékosan az élet minden területén. Sosem engedjük el a gyeplőt, csak mikor már nagy a baj. Ez így nincs jól! Tudom, nem fáj annyira (még). Muszáj menni arra a programra, hiszen megígértem. Csak még azt a munkát megcsinálom...És ennek sosincs vége. Mindig csak azt az egyet, majd a következőt.

Tessék pihenni! Visszavenni az elvárásokból néha. Nem lehetünk mindig ólomkatonák. Mi "elromlunk", ha nem figyelünk magunkra. Hibázunk. Elfáradunk. Betegek leszünk.Természetes dolog. Ekkor álljunk meg, főleg, ha ez ismétlődő. Meddig mehetünk el, míg végleg ki nem zsákmányoljuk a szervezetünk?

Te végig gondoltad már mikor pihentél egy nagyot csak úgy, jó érzéssel, lelkiismeretfurdalás nélkül? Nem most volt, ugye?

Ne csak akkor kapj észbe, mikor már nagy  a baj vagy egy szerettednél! Utólag már nem tudsz tenni ellene, csak most. Ne akkor akarj változtatni, mikor már késő. Mert bizony legtöbbször csak akkor jut eszünkbe, mikor valami nagy baj éri egy közeli családtagunk vagy épp magunk. Ne juss el addig!

Járj orvoshoz, szűrésekre. Ne vedd félvállról, ha valami fáj vagy nem úgy működik, ahogy kellene! Pihenj, ha úgy érzed kell! Néha merj nemet mondani! Lelkiismeretfurdalás nélkül merj kikapcsolni, kikapcsolódni!