Olvasó család vagyunk. Gyermekeimnek sokat és szívesen olvasok. Én is rendszeresen könyvet fogok a kezembe, aminek nem csak a borítóját nézem meg. De nem tartom ördögtől valónak a Tv beli meséket sem, ha jól vannak megválasztva és nem túl sokáig, csak azt bámulják a csemetéim. Viszont a mai meséket erősen cenzúráznám! Némelyik hajmeresztőbbnél hajmeresztőbb.

Zombi mese és Vámpirína? Nem hiszek a szememnek néha és a fülemnek.

Mondhatnánk, hogy a régen volt Grimm mesék vagy a Magyar Népmesék sem szent, abban is van bőven erőszak, félelem, sírás, szexuális felhang. Na de akkor mégis mikor és mit nézzenek a csemeték? A mese fontos olvasva, de nézve is. Még egy felnőtt lelkének is kell! Tanít az életre, szituációkra, szókincset fejleszt és még hosszasan sorolhatnám jótékony hatásait.

Egy szakértőt faggattam a mesékről, mégpedig a Pompás napok-nevelés játékkal és mesével csapatát! Izgalmas és érdekes válaszokat kaptam.

- Népmese vagy modern mese? Melyik miért? Vagy mindegy, csak olvassanak a gyerekek, olvassanak nekik a szülők?

Az olvasóvá nevelés szempontjából, valamint a későbbi absztrakt gondolkodás kialakulásának megsegítésére nagyon fontos, hogy a gyermek hallgasson történeteket, meséket. Válasszunk akár a népmesék közül, akár műmesék vagy irodalmi alkotások közül, a hangsúly a közös élményen van. A népmeséket legjobb fejből mondani, de csodálatos az is, ha a szülő felolvas a gyermekének. A fejből mesélés nem feltétlenül jelenti azt, hogy megtanulunk kívülről egy mesét és „felmondjuk” a gyereknek, hanem például elmesélhetjük a napunkat vagy mesélhetünk a gyerekkorunkról neki. Aki még nem próbálta, szívből ajánljuk ezt a módszert. A gyerekek imádják. Ekkor megnyílnak ők is, és elmesélik, éppen mi zajlik bennük. Mesélni sokáig, akár kamaszkorig, vagy még tovább is lehet.

- Mesét olvasni vagy  nézni Tv-ben? Melyik a jobb? Van egyáltalán olyan, hogy jobb?

Az olvasás mellett tesszük le a voksunkat, illetve tovább megyünk, és arra ösztönözzük a szülőket, pedagógusokat, hogy fejből mondjanak mesét. Amikor a meséket hallgatják a gyerekek, belső képeket alkotnak. Ez a belső képalkotási folyamat számos dologban fogja őket később segíteni, például a szövegértésben, az olvasásban. Az absztrakt gondolkodás tekintetében sokat jelent az, ha gyermekkorban képzelgünk, belső képeket alkotunk. Élettani jelentősége van, ha a gyermekben zajló fejlődéi változásokat szabadon megélhetik, tehát a fantázia szárnyán „képtelenségeket” gondolhatnak ki. Így válnak képessé az elvont gondolkodásra. Ha képernyőn nézik a mesét, akkor készen kapják a külső képeket, tehát nem kell használniuk képzelőerőjüket, fantáziáját.

 - Miért fontos a mese a gyermekek életében?

Arról, hogy miért fontos a mese, hosszú könyveket lehetne írni, jó néhány szakember ezt meg is tette. A mese az életre tanít, mintát mutat, megoldási módokat sorakoztat fel, mindezt szórakoztató módon. Ahogyan az előbb már szó volt róla, a mese hallgatása segít a fantázia, az absztrakt gondolkodás fejlesztésében. A mesemondás folyamán egy mesei közösség alakul ki a szülő és gyermeke között, vagy a pedagógus és a gyermekek között. Ez a mesei közösség bizalmi légkör, a gyermekek itt ellazult állapotban tudják befogadni a hallott történetet. A mese tehát a kötődést, a bizalmat is erősíti. A mesék szövege csodálatos, hiszen képekben fejezik ki azt, amire néha nincsenek szavak, például, hogy milyen kővé dermedni. Az ilyen kifejezések segítik a gyermekeket abban is, hogy érzéseiket beazonosítsák és szavakba öntsék.

 - Mit gondolsz a mai, modern mesékről? 

A mai, modern meséről nem tudunk általános nyilatkozni. Ahogyan a legtöbb dologban, a kortárs mesék között is vannak olyanok, amelyek véleményünk szerint mind irodalmi, mind esztétikai szempontból remek alkotások. Ezek általában pontosan átgondolt, logikus, az élthez kapcsolódást mutató kortárs művek. A kiragadott, légből kapott, gyakran felnőtt gondolkozást tükröző műmesék között akadnak olyanok, amelyeket biztosan nem mesélnénk soha a gyerekeinknek vagy a gondjainkra bízott gyermekcsoportoknak sem. Azt fontos látni, hogy a műmesékben sokszor hiányzik az a fajta rend, ami a népmesékben megvan, ezáltal utóbbi biztonságos keretet is ad a hallgatóknak. A nyelvezetük is gazdagabb, csodálatos képekben írnak le, mutatnak be egy-egy helyszínt, szereplőt, élethelyzetet. A műmesékben sok esetben tapasztaljuk a direkt nevelési célzat megjelenését, amely kevés esetben működik. A népmesékben ezek burkoltabban, szimbolikusan, képekbe sűrítetten vannak jelen, és a gyermekek így is értik a mondanivalót. De még egyszer kiemelnénk, hogy a kortárs mesék között is vannak rendkívül jól megírt történetek, amiket mi is olvasunk, mondunk, ajánlunk.

 - A régi Népmeséket ijesztőnek titulálják manapság és sokszor erotikusnak. Erről mi a véleményed?

A mesében rend van, amely mind a gyerekek, mind a felnőttek számára biztonságot hordoz. A magyar népmesékben a jó mindig elnyeri jutalmát, a gonosz pedig büntetését. A harcos varászmeséket – amelyek felérnek egy mai akciófilmmel – férfiak mesélték férfiaknak, több napon keresztül. Ám fontos, hogy a hagyományban is tetten érhető, hogy a mesemondó hallgatóságához igazította repertoárját. Pál István, palóc mesemondó még 2011-es gyűjtés során is így nyilatkozott: „igen zsírosak is vannak, olyan zsírosak, hogy ott csak férfiak lehetnek, asszonyok meg gyerekek egyáltalán nem”. A „zsíros” kifejezés itt a pajzán történetekre vonatkoznak. Tehát a felnőtteknek kell jól megválasztani, milyen mesét és hogyan mondanak.
Vekerdy Tamás gyermekpszichológus megfogalmazása szerint "a gyerekek toleránsak önmagukkal szemben", így a meséinkből csak annyit engednek magukhoz, annyit értelmeznek, amennyit pszichéjük képes feldolgozni. Ezért nem kell félnünk attól, ha a mesében számunkra ijesztő dolgok történnek, mert a gyermek énvédő mechanizmusai csak annyit engednek neki elképzelni, amit fel tud dolgozni. Mindez persze csak a hallott mesére igaz, a vizuális megjelenítés már más, hiszen ott kész képeket kap, amelyek valóban ijesztők lehetnek. 2019-ben azonban azt gondoljuk, nem a népmeséktől kell félteni a gyermekeket, hanem a különböző rajzfilm-csatornákon keresztül rájuk ömlő ijesztő, pörgős filmektől.

- Megfelelő életkorban a megfelelő mesét vagy mindegy, csak mese legyen? Fontos az életkor?

Pedagógus-képzéseinken és szülőknek szóló beszélgetéseinken is szó esik erről. Nem lehet éles határokat húzni, de vannak azért támpontok, amelyeket érdemes figyelembe venni. A legkisebbeknek az ölbéli játékokat, ringatókat, mondókákat, mondóka meséket javasoljuk. Nekik lehet mesélni egy napjukról úgynevezett saját mesét is. A népmesék körülbelül 4 éves korban lépnek be. Óvodásoknak a láncmeséket és állatos meséket, majd 5-6 éves kortól a tündérmeséket javasoljuk. Iskolásoknak, 8 éves kortól az állatmeséket, és később a legenda- és novellameséket szoktuk mesélni. Természetesen sok függ attól is, hogy mi a célunk egy-egy mesemondással, és hogy a gyermekünknek mesélünk-e otthon vagy egy osztálynak az iskolában. Szoktuk javasolni, hogy a szülő/pedagógus figyelje jól a gyermek reakcióit a mesemondás közben, és látni fogja a tekintetéből, a szeme csillanásából, hogy mi kelti fel érdeklődését. Ami igazán megmozgatta a fantáziáját, ahhoz jól lehet kapcsolódni további témákkal és mesékkel. A mesélő egyre hosszabban fenn tudja tartani a kicsik figyelmét, amely szintén lehet cél a nevelők vagy szülők részéről. A hangsúly a fokozatosságon van.

Köszönöm szépen a Pompás napok csapatának. Érdemes benézni hozzájuk, hiszen közel 150 szakértő cikk van fent az oldalukon.

Olvassatok sokat és nézzetek is néha meséket! Mi is azt tesszük.