Kalocsa egyik forgalmas gyalogos pontján, a sétálóutca és a Negyvennyolcasok tere közötti átjáróban létrejött a város első könyvmegállója,.

A „hozz egy könyvet, vigyél egy könyvet” elvet követve mindenki számára könnyen és ingyen elérhető olvasási lehetőséget biztosít. Szűcs Brigitta Zita által megálmodott könyvmegálló éjjel-nappal nyitva áll, Őt kérdeztem az ötletről és a megszületéséről ma. 

Hogyan jött a Könyvmegálló ötlete?
Magyarországon is több városban, busz- és vonatállomáson, Budapesten csak úgy itt-ott tereken is láttam különféle könyvmegállókat az elmúlt években. Két éve Erdélyben is belefutottam egy könyvmegállóba a Gyilkos tónál, ott egy buboréksátorban volt egy könyvespolc, tele könyvekkel. Egy szalmabálára lehetett leülni olvasgatni benne. Imádtam ezekben a könyvmegállókban átbogarászni a betett könyveket, kincset lelni, magammal hozni, elolvasni, továbbadni. Innen indult a könyvmegálló ötlete. Szeretnék én is, így is adni annak a közösségnek, ahol élek, hogy gondozok egy ilyet. Szerintem nagyon hasznos helyek ezek. Könyveket és lelkeket is mentünk vele.

Mi is tulajdonképpen a Könyvmegálló?
Egy közösségi könyvmegálló, ahonnan bárki ingyenesen hozhat, vihet könyvet. Bárki beteheti a vitrinbe a kiolvasott, megunt, leszelektált könyveit. És bárki, díjmentesen elviheti onnan azokat. Így mindenki megszabadulhat a még jó állapotú, de neki már nem kellő könyvektől, aki pedig szeret olvasni, de nem akar erre sokat költeni, az csemegézhet a betett könyvek között, és ha talál olyat, amit szívesen elolvasna, akkor magával viheti. Ha pedig kiolvasta, eldöntheti, hogy megtartja vagy visszahozza. Vagy megtartja, de a sajátjai közül betesz egy másikat a többiek számára, hogy a könyvek körforgásban maradhassanak. Ez így mindenkinek jó.

És azt a célt is jól szolgálja, hogy minél többen, minél többet olvassanak.

Milyen utat jártál be a megvalósításig? Milyen nehezítő tényezőkkel és pozitív visszajelzésekkel találkoztál az út során?
Szó szerinti nehezítő körülmény nem volt. Sokáig kerestük a megálló helyét, mert fontos szempont volt, hogy forgalmas, de esőtől, széltől védett helyre kerüljön. A létrehozás folyamatában és a megnyitás óta is csak pozitív visszajelzéseket kapok. Boldogan látom, hogy nap mint nap tűnik el könyv a polcokról és érkezik új kötet. Jó látni, hogy van igény a könyvmegállóra.

Mi lett a neve a megállónak?
Szó-Köz Kalocsai Könyvmegálló. A nevet a Korona Rádióval közös felhívásunkra kommentben Balogh Ildikó Andrea javasolta. Én pedig örömmel elfogadtam, mert nagyon találó.

A könyvek és az olvasás szeretete hogyan indult nálad?
Tizenéves koromban a német tanárnőm nyárra a kezembe nyomta Verne Kétévi vakáció című könyvét. Ez volt az első olyan regény, ami nem kötelező olvasmányként került a kezembe, és nagyon tetszett. Akkor egy életre eldőlt, hogy a könyvek a barátaim lesznek.

Mit szeretsz az olvasásban? Mit ad pluszban hozzád? Úgy tudom, hogy nem csak az olvasás áll hozzád közel, hanem az írás is. Mesélnél róla?
Azt hiszem a Libri szlogenje az, hogy Minden könyv hozzánk tesz valamit. Ebben hiszek magam is. Olykor szórakoztat, olykor eltereli a figyelmem a problémáimról és kikapcsol, olykor a témájával segít élni egy-egy kötet. Aki olvas, ahhoz nap mint nap hozzátesznek valamit az olvasmányai. A regények által számtalan életet, életérzést megismerhetünk, olyanokat is, amikhez a saját életünk során nem volt szerencsénk. Van abban valami csodálatos számomra, hogy ezernyi karakter életén, bukásán és felemelkedésén, személyiségfejlődésén keresztül nekem is lehetőségem van fejlődni, másképp dönteni holnap, mint tegnap. Az igazán jó tanáraim mellett a könyvek adtak a legtöbbet hozzám és ahhoz, hogy ma az írással foglalkozom.

Újságíró, szövegíró vagyok. Valóban a mindennapjaim része az írás. Volt néhány vargabetű az életemben, amikor a kommunikációs és marketing szakma már területeire vetődtem, de mindig visszatalálok, hála istennek az íráshoz. A prózaírás terén 2012 óta bontogatom a szárnyaim, akkor volt az első írói bemutatkozó estem. Legfrissebb megjelenésem a Mélymerülés folyóiratban található, ahol a Mások élete novellasorozatom első része olvasható.

Ebben a kötetben mint szerző így írtam magamról:
Mióta az eszemet tudom írok.
Csíkos füzetekbe naplót, kínos családi titkokkal.
Rejtett fájlokba szenvelgéseket.
Farmernadrág korcra szerelmeket.
Újságokba mások kivonatolt életét, fantáziám szüleményeként.
Hiszem, hogy a szavak, hol ablakok, hol falak.
Abból élek, hogy ajtókat vájok a falakba.

Ha még többet megtudnátok a Könyvmegállóról:

Szóval, ha arra jártok, vigyetek egy jó könyvet és hozzatok is egyet, mert olvasni jó!

#könyvmegálló #Kalocsa