Az életünk alakulása olykor annyira kicsi dolgon múlik, épp csak egy hajszálon. Így siklik ki valakinek egy pillanat alatt az élete, míg más épp felemelkedik.

Az első könyves szerző, Tormási Vyktória igazán izgalmas könyvet írt. A történet szívhez szóló, romantikus és rengeteg érzelmet árnyal, de még ennél is több mondanivalót tartalmaz. Hihető és mégis annyira fájó. Végig szurkoltam, hogy a vége egy Happy End legyen!

Mi nők, úgy vagyunk felépítve,hogy megmenteni vágyjuk azokat a férfiakat, akik titokzatosak, sötétek, morgósak, kötekedősek, veszélyesek. Hisszük, hogy van bennük mégis jó és majd mi megváltoztatjuk őket. Talán az anyaság dolgozik ekkor is bennünk. Aztán persze legtöbbször koppanunk egy nagyot. Főhősnőnk, Léna is egy ilyen nehéz keresztet vesz magára! Érezzük a történet sötétségét, a gyászt, a fájdalmat, de mégis hiszünk a jó végkifejletben, mert hinni szeretnénk. A történet nagyon szépen vezeti a figyelmet, az írónő újabb és újabb  érzelmeket kever a pakliba.

Mindkét főszereplő szerethető egyéniség, akivel szívesen összebarátkoznánk. Léna egy olyan szomszéd lány karakter, akivel könnyű azonosulni. Nem hisztis, nem törtető, nem lehet belekötni a tetteibe. Zé pedig az a tipikus rosszfiú, aki felkavar egy nőt, már a nézésével is. Az elején, a kezdetekkor is szikrázik közöttük a légkör. Tudjuk, hogy ketten valami fantasztikusak lesznek, ha sikerül. Ez az a szerelem, amire mindenki vágyik, amikor egymásra akkora hatással van két ember, hogy megváltozik az életük, az életfelfogásuk és minden! Ez a nagybetűs SZERELEM, melyet mindenki meg akar tapasztalni egyszer, minden szépségével, nagyságával, fájdalmával együtt. 

A könyv elkerüli a szokásos kliséket, annak ellenére, hogy a fő cselekmény azok közé sorolandó. Nagyszerűen varriálja a történéseket, mindig kapunk valami csavart. Engem egyik nagy kedvencemre emlékeztet egy kicsit, mégha nem is az szolgált a kötet alapjául. Viszont a stílus teljesen eltér és az írásmód is, így aligha róhatom fel a koppintást. Csak azért jutott eszembe ez a film és könyv, mert hasonló karaktertípusok vannak és utoljára azt a romantikust szerettem annyira, mint ezt. Egyébként A felhők fölött 3 méterrel című könyvről/filmről van szó.

Első könyvesként nagyon szép teljesítmény ez az írás! Nagyon jó a stílus, az írásmód. Végig fenn tudta tartani a figyelmem, az érdeklődésem. Egy éjszaka alatt kiolvastam, mert borzasztóan érdekelt, hogyan végződik. Hogy a stílus nagyszerűsége, a nagyon szépen megkomponált sorok, a mondanivalója, a rengeteg érzelem tartott fogva vagy valami más, azt nem tudnám megmondani. 

Hogy egy kis negatívumot is mondjak. Nagyon sok a kifelé tekintés, a lelkizés, a levegőben lógó mondat és ehhez képest kevés a történés, a párbeszéd, a karakterek ütköztetése. Persze nem azt vártam, hogy leírja, hogy most XY elment az XX-hez és beszéltek pár mondatot, meg azt sem, hogy leírja a főszereplő motorját, de egy kicsit több hangsúlyt fektethetett volna az írónő a részletekre is, nem csak az érzelmekre. Talán túl sok a lelki rész, a belső monológ és kevés az interakció. Hiányoznak a leírások, a kommunikáció a szereplők között. Még bőven elfértek volna  a könyvben, hogy egyensúlyban legyenek a sok lelki résszel. De ettől még élvezhető, szerethető a könyv nagyon is. Én befaltam egy éjszaka alatt! A vége pedig...Olvassátok el, ha egy izgalmas romantikus könyvre vágytok!

Köszönöm a könyvet az írónőnek!

Fülszöveg:

Zé maga a megtestesült rosszfiú. Cigaretta, alkohol, drogok, nők és illegális motorversenyek teszik ki az élete nagy részét. De vajon rejtőzik még több is e mögött a zord álarc mögött? Meg tudunk érteni valakit, aki az egész világ ellen harcol? Képesek vagyunk akkor is erősnek maradni, ha a világ összeomlik körülöttünk?
Lénát a sors sodorja Zé mellé, és olyan döntéseket kell meghoznia, amire soha nem számított. Zé az, aki felforgatja a hatalmas, írói álmokkal rendelkező, bölcsész diplomás lány életét. De mit akar ő igazán?
Felülmúlja a szerelem az élet törvényeit? Vajon elegendő szeretni valakit ahhoz, hogy jobb emberek legyünk? A sors mindig kegyes hozzánk?

Idézet:

Mert mindenki meg tudd változni. Ha van kiért.