Karády Anna elképzelt világában jó lenni!

A sorozat első része a tavalyi év egyik legjobb, legmaradandóbb kötete volt számomra, így nem volt kérdés, újra akarom élni az olvasás élményét! Míg az első könyv a világ, a szereplők bemutatásával volt elfoglalva, megteremtette a helyzeteket, elhelyezte térben, időben a szereplőket, addig a második kötet inkább érzelmekkel, megélésekkel, tapasztalatokkal volt gazdagabb. Valahogy máshogy volt jó, máshogy is tetszett! Aki azt várja, hogy egy az egyben ugyan az lesz, mint az első kötet csak pepitában, az csalódni fog! Nem az a cukormázas folytatás!

Na de nézzük is, mivel másabb.

Jóval kevesebb a cselekmény, a történés, az izgalom és a történet szempontjából fontos konfliktus. Kicsit lassabb, vontatottabb a kötet, nem átszalad rajtunk az egész, mint egy gyorsvonat. De pont ezért szerettem. Meg lehetett így ízlelni a stílust jobban, magunkban megforgatni jobban minden sor mondanivalóját.

Szívem szerint újra is olvasnám a kötetet azonnal!

Ezért szerettem

Mihány és Anna karaktere, a két főszereplőé nagyszerűen ki lett bontva, sokat fejlődtek, többrétűek lettek. Megismerhetjük őket teljesen, mélységükben. Ezáltal közelebb érezhetjük őket magunkhoz. Átérezzük a belső vívódásaikat, az egymás elleni feszüléseiket. Imádtam, hogy nem lett idealizálva a kapcsolatuk, hanem érződnek a különbségek, különbözőségek is, a szeretet, szerelem, vonzódás mellett. Hogy az írónő merte ütköztetni az álláspontjaikat, a gondolkodásmódjuk, neveltetésükből adódó csörtéiket. A legtöbb romantikus könyvben szeretik a szereplők egymást, úgy, ahogy vannak. Sosincs semmi nézeteltérés, hiba, eltérőség, ami ugye hiteltelen. Ezt az írónő nagyszerűen kiküszöbölte. Élő szereplőkké varázsolta őket, hihetőkké. De nem csak ők kapták meg a méltó folytatást, hanem a mellékszereplők is. Az írónő merte hibázni hagyni őket, esendőkké tette ezzel a karaktereket. És ez üdítő dolog! 

Fotók: Pixabay

Rengeteg érzelmet kapunk és mélységet. Imádtam elmerülni benne! Annyira nagyszerűen tárja elénk, cseppet sem untatólag az írónő, hogy hihetetlen. Ahol napsütés van és boldogság, szerelem, ott van sötétség is, kétségek, bánat, szomorúság, csalódás is. Egy szerelem nem csak csupa rózsaszín boldogság, hanem van benne negatív vetület is. És bizony jól mutatja, hogy dolgozni kell minden kapcsolatért és sokszor a külső tényezőktől sem lehet teljesen mentes, bármilyen erős is az a kapcsolat!

Ez mellett olyan történelmi mélységet mutatott az írónő, hogy egész egyszerűen visszakirándultam én is a szereplőkkel a múltba. Átéreztem az ottani életmód nehézségeit, szépségeit. Nagyszerűek a leíró részek, melyekkel életre kel a táj, a vidék, a vidéki élet. Nagyszerűen bemutatja a jelen és a múlt közötti különbségeket, másságokat gondolkodásmódban, életmódban, fejlettségben.

Még oldalakat tudnék áradozni a kötetről, de nem teszem. Szerintem ha kézbe veszitek az első részt, szükségetek lesz a másodikra is mindenképp. Ha egyszer beléptek az Anna által létrehozott világba, nehezen léptek majd ki belőle és a többi könyv szürke lehet jó ideig, mire újra visszarázódtok...

Egyszóval a könyv a szereplők nagyszerű ábrázolásával, a mély érzésekkel, melyeket közvetített, az írásmódjával, a hihetetlen stílusával, a történelem nagyszerű bemutatásával és a hihetőségével győzött meg legjobban! 

A könyvet köszönjük az Álomgyár kiadónak és az írónőnek, Karády Annának!

Fülszöveg: 

Te ​meddig mennél el, hogy megvédd azt, akit a legjobban szeretsz?

257 éves szerelem…1764, Füred. Azt mondják, léteznek sorsfordító találkozások: Anna, a nincstelen fiatalasszony felforgatja a gazdag, kálvinista nemesi família életét kevesebb mint fél esztendő alatt. A füredi földesúr – Oroszy Mihály – katolikus hitre tér és megházasodik. Elvégre a szerelem mindent legyőz…

A mesékben a szerelmespár boldogan él, míg meg nem hal; de az élet nem tündérmese…Könnyek és viharok nélkül nincs házasság; a hitvesi ágy – különösen egy földesúré – nem csak mámort tartogat. A zárt ajtók titkot őriznek – nem is akármekkorát –, hiszen Anna a XX. században született. Boszorkány vagy időutazó?Házasságukban világok ütköznek, szerelmük fájdalmas áldozatokat követel. Vajon létezik-e jövő azok számára, akiket az idő szétválaszt? A végzet jéghideg közönnyel rövidre szabta közös életüket, a földesúr azonban nem nyugszik bele a sors ítéletébe, más utat választ.

Karády Anna új regényében, amely A füredi lány önálló kötetként is olvasható folytatása, bepillantást nyerhetünk a XVIII. századi nemesek kiváltságos világába, a szemünk előtt elevenedik meg egy földesúr hétköznapi élete és egy nem hétköznapi szerelem megrendítő története.

Idézet:

Nem adtam be a derekam, és nem hagytam, hogy jóllakasson néhány szebb gesztussal. Nem koncot akartam. Ha a szerelem párharc, akkor a házasság néha háború. És ekkor háború dúlt közöttünk.

Azt mondják, vannak, akik annyira szeretik egymást, hogy képesek érezni a másik érzéseit akkor is, ha távol vannak, mert egy láthatatlan, de széttéphetetlen szál összekapcsolja őket.