A könyv középpontjában női sorsok állnak és a családon belüli erőszak, a nők kihasználása, a családjukban elfoglalt helyük, megalázásuk, bántásuk egy közeli családtag által.

Tudtam, hogy a könyv, és maga a téma nem lesz egyszerű dolog. De azt gondolom, fontos, beszélni kell róla újra és újra! Mindenki tudjon róla, ismerje, férfi és nő, fiú és lány egyaránt. Ne dugjuk homokba a fejünk. A családon belüli erőszak, a nők ellen elkövetett erőszak semmijen formája nem normális! Mégis sokszor nem az elkövető, hanem a sértett fél szégyeli, hibáztatja magát. NE! TE NEM TEHETSZ RÓLA! Fordulj segítségért bárkihez, akiben megbízol! Fordulj ismeretlenhez, ha attól jobban biztonságban érzed magad! De ne zárd magadba, ne hibáztasd magad érte, ne büntesd magad érte. 

Ezekben a percekben, míg e könyvről írok, száz és száz kislány természetes határait lépi át épp egy közeli hozzátartozója, akiben a legjobban bízik, egy közeli családi barát vagy egy idegen. De nem csak lányét, nőét, azt leszögezném. Kisfiúkat, fiúkat is ugyan úgy érint a dolog, mégha nem is beszélünk róla. Viszont ez a könyv kifejezetten a női oldalról ír. 

Nem kell, hogy a múltunk foglyai legyünk, vagy hogy a családunk átka alatt sínylődjünk. Lehet másképp.

Léna kicsit sután kezd bele a könyvbe, majd oldalról oldalra belejön az írásba és egyre szebb és szebb leírásokat kapunk tőle. Érzékletesebb, izgalmasabb, mélyebb lesz a történet. Ezzel elaltatta a gyanakvásom, pedig felkészültem a könyv tartalmára alaposan. Aztán robbantja a bombát, mikor az ember már nem számít rá és arcunkba tolja a meztelen igazságot kegyetlenül. Pont ahogy ezek a nők is megkapják a sorstól, pedig nem érdemlik, nem számítanak rá. Épp ezért annyira fájó. Az, hogy tudjuk ezek a sorok igaz történetek is lehetnének, még jobban fájnak. 

A könyv három különböző, ám összefonódó sorsot mutat be. Az első rész főszereplőnk, Lili története. Kislányként szembesül azzal, hogy a legközelebbi hozzátartozói árulják el, akikben bízik, szereti őket. Az írónő alaposan felvázolja, árnyalja a történetet, viszont magát Lili érzelmeit, a történteket nem erőszakosan, húsba vágóan tárja elén csak felületesen. Tudván, nem biztos, hogy mindenki bírni fogja a mélységet. Akivel megtörtént már ez, azért, aki eddig a tudatlanság buborékjában élt, azt pedig letaglozó döbbenése miatt óva. Közösséget érzünk a még kislány Lilivel, segítenénk, óvnánk útján, ha lehetne . De olvasóként csak tehetetlenül szemlélhetjük történetét, együttérzhetünk vele és dühönghetünk, mert senki sem segít neki úgy, ahogy kellene. Döbbenetes, hogy emberek szemet hunynak ilyen dolgok felett. Döbbenetes, ki, hogyan rendezi le a témát. És még mindig aktuális, 2021-ben is!

A második rész Lili édesanyja életét meséli el. Már mélyebben, húsbavágóan, mégsem erőszakosan meséli el írónőnk. Kendőzi a rosszabb részeket itt is, csak sejtet és átugrik felettük. Mégis tudjuk, mi történik. Fáj, hogy ez történik, külső olvasóként is. Ne héz élet volt az akkori és nőként még nehezebb. De mégis végig az zakatolt bennem, hogy : Emberek ébresztő! Vegyétek észre mi történik! Ne azt bántsátok, akit bántottak! Ne azt hibáztassátok, aki nem tehet semmiről!

A harmadik pedig a nagymama sorsát tárja elénk. Talán ez a rész volt a leglebilincselőbb. Egy darabka múlt kendőzetlenül az akkori életről, rendről. A női nem megalázó lealacsonításáról, semmibe vevéséről . Sokszor azon kaptam magam, hogy falom az oldalakat, mi fog történni és reménykedek,nem az lesz a végkifejlet, mint gondolom. De csalatkoznom kell. Léna ismét megmutatja az emberi lélek sötét oldalát is! 

Fotók: Pixabay

Mennyire hat a múlt ki a jövőre? Örökölhetjük a sorsunk, belenyugodhatunk vagy tehetünk ellene? Meddig tűrhetünk? Mennyire befolyásolhatja egy borzalmas dolog az életünk? Az életünk drámáját továbbadhatjuk a következő generációknak óhatatlanul is? A terheket egyedül kell cipelni egy életen át vagy ha beszélünk róla feloldódnak? Bizony megannyi kérdés, ami végig bennem motoszkált. 

A könyv fontos témához nyúlt, megfelelő érzékenységgel mégis érzékletességgel! Az írónő rendkívül szépen ír, finom utalásokkal, leírásokkal, káprázatos érzékkel, mikor, mennyit bír az olvasó. Megannyi érzelem,  értékes gondolat kapott helyet a kötetben. Izgalmasan, lendületesen, olvasmányosan szövi története fonalát, jó érzékkel, finomsággal. Nagyon izgalmas stílusa, történelmi hűségre való törekvése és elegáns szóhasználata, nagyszerűen kidolgozott karakterei, szépséges leíró részei teszik egyedivé, könnyen felismerhetővé. Csodás borítója pedig meglehetősen érzékletesen leírja a könyv tartalmát!

Hogy kinek ajánlom olvasni a könyvet? Mindenkinek! Bármilyen borzasztó téma, akkor is szeretném, ha minél több emberhez eljutna, ismerné, tudomásul venné, hogy ilyen van a világban. Járjon nyitott szemekkel és lásson is! Lássa meg, ha baj van, ha valaki bajban van!

Remélem még sok hasonló, korszakalkotó történetet fog hozni nekünk az évek során! A könyvet köszönöm az Álomgyár kiadónak!

Fülszöveg:

Milyen hosszú a múlt árnyéka?

Lili csodás gyermekkora csak odáig tart, amíg nővére férje vissza nem él a bizalmával, és olyat tesz, ami örökre megpecsételi a lány sorsát. Szexuálisan bántalmazza Lilit, aki a történtek után szeretne segítséget kérni – ám éppen azok utasítják el, akikben a legjobban bízott. Csak felnőttként jön rá, hogy elutasító és tehetetlen családtagjai maguk is rettenetes traumákkal élnek.

Hány és hány generáció sorsát határozza meg az abúzus? Érdemes-e háborítani a múltat vagy jobb tovább élni tudatlanul? Lili világa minden egyes nappal összedőlni látszik. Vajon képes lesz a romokból újraépíteni magát?

Lontai Léna első regényében igaz történeteket mond el. Elképzelhetetlen személyes tragédiákat, amelyek nem kímélték egy család három generációjának nőtagjait. A szerző anyák és lányok sorsöröksége mögé néz, hogy megfejtse, mi az az átok, amely sűrű ködbe vonta ezeket a nőket, és van-e fény a kiúttalannak tűnő sötétségben.

Idézet

Tudtad, kislányom, hogy ha a liliomot megtiporják vagy akár tőből levágják, újra kihajthat, és még szebben virágzik?