Kislányként mindenképpen valamilyen tervező szerettem volna lenni. A cél ruhatervezés volt vagy lakberendezés. Aztán végül egyik sem lettem, de mindig szívesen ásom bele magam e kettő munkásságba, ha úgy adódik. Mai interjúm alanya Klon Design tulajdonosa, Klucsi-Lengyel Orsolya Noémi, aki építészmérnök vagy lakberendező szeretett volna lenni, és az is lett végül, velem ellentétben.

" Bemuttakozhatnék így: számomra egy jó otthon nem a szép díszpárnáknál kezdődik, hanem a jó alaprajznál, ami kiszolgálja a benne élőket, nem pedig bosszúságot okoz. Hiszem, hogy egy ingatlan akkor lesz OTTHONod, ha tökéletesen Rád van szabva."

Nagyon izgalmas munkád van. Hogy mutatnád be a laikusoknak, mivel foglalkozol? 

Otthonokat, belső tereket „teremtek” a megbízóim igényére szabva. Optimális esetben az alaprajztól indulva, a kiviteli terveken – mely érint gépész és elektromos kérdéseket is – és a látványterveken keresztül a berendezés és kiegészítők beszerzéséig mindent megtervezek. Gyakran levezénylem a kivitelezést is.

Honnan jött és mi hatására, hogy erre a pályára lépj?

Két meghatározó dolog történt az életemben.  Az egyik 6 éves koromban, amikor a születésnapomra LEGO Weekendházat kaptam ajándékba. A mai napig megvan, és emlékszem, hogy nem tartottam logikusnak a berendezését. Folyton átrendeztem.

A másik hatás akkor ért, amikor a szüleim elváltak, ezért költöznünk kellett. Amikor eladták a közös házat és mindketten vettek 1-1 lakást, nekem apunál és anyunál is lett külön szobám, amelyeket úgy alakítottak ki, hogy kikérték az én véleményemet is. 11 éves voltam ekkor.

Általános iskola végén már tudatosan választottam az építőipari szakközépiskolát, hogy lakberendező vagy építészmérnök lehessek. A középiskola nyári szüneteiben pedig kifejezetten azért akartam dolgozni, hogy a szobám berendezését a saját keresetemből tudjam átalakítani.

Kiknek tudsz segíteni a munkáddal és miben? Kiknek ajánlod a szolgáltatásod?

Legfőképp azoknak tudok segíteni, akik nyitottak az együttműködésre és megvan a kölcsönös szimpátia. Ezek hiányában bármit is mondhatok, az nem fog igazán célt érni. Tudod, szeretek én lenni a nulladik lépés: házépítés esetén a telek megvásárlásakor, lakásfelújítás esetén az első ötletszikra kipattanásakor, új lakás/ház esetén közvetlen a vásárlás után, amikor még van lehetőség bontás nélküli falmozgatásra.

Mennyiben vagy más a hasonló tevékenységgel rendelkezőktől? Miben vagy más, több?

Ahogy korábban említettem, építőipari szakközépiskolába jártam. Az érettségit követő technikusi év után egy generálkivitelező cégnél kezdtem dolgozni. Az első munkám egy 180 lakásos lakópark volt, ahol műszaki előkészítő voltam. Ezután több lakópark és ipari létesítmény következett az életemben, és belekóstoltam a garanciális javítások világába is. Tehát kezdetben nem lakberendezéssel foglalkoztam, hanem inkább rengeteg mérnöki feladat talált meg. A lakóparkokat viszont azért szerettem nagyon, mert sokat tanultam az oda felkért lakberendezőktől is. Egy idő után már én is tudtam, melyik lakás fog elsőként elkelni, de fantasztikus volt látni, hogy az utolsó, rosszabb adottságú lakásokból is mekkora csodát varázsoltak azok a lakberendezők, akiket felkértek a vásárlók. Én is az ilyen lakásokon dolgoztam a legszívesebben és mindig nagyon vártam az egyeztetéseket.

Ma, „teljes értékű” lakberendezőként én is totálisan felforgatom az alaprajzokat, ha úgy érzem, jobban kiszolgálná megbízóimat egy merőben új alaprajz. A kivitelezési tapasztalatommal pedig bizton tudom, mi megvalósítható és mi nem. Ebben vagyok több másoknál. A műszaki alapvégzettségemmel és a generálkivitelezői múltammal azt gondolom, többet kapnak velem a megbízóim.

Kis Imelda www.tiliteo.hu 

Kinek ajánlott ez a munkakör? Mit kell tanulnia az embernek, ha ezzel szeretne foglalkozni? Milyen készségek kellenek hozzá?  

Először is szögezzük le, hogy egy lakberendező nem csak a párnákat rendezgeti, ahogy nem is csak ezt tanulja. Egy jó lakberendező-iskolában 2 év alatt tanuljuk meg az épületszerkezeteket, az ábrázoló geometriát, a grafikát, a műszaki rajzot, az anyagismeretet és mindezek mellett a lakberendezés alapelveit is. Mindezt annak érdekében, hogy egy otthon (vagy egy kisebb szolgáltatóegység) belsőépítészeti terveit el tudjuk készíteni. Sajnos sokan azt gondolják, hogy a számítógéppel való munka miatt rajzolni már nem is kell, pedig ez messze nincs így. Szóval mindenképp ajánlott némi kézügyesség, térlátás és egy nagy adag elhivatottság.

Mi a legnagyobb kihívás a munkádban? Miért szereted nagyon? Milyen pluszt ad az életedhez?

A határidő tartása nagy kihívás. Ez egy kreatív szakma és egy ilyen kreatív szakmában nehéz kierőszakolni az ihletet. Ha jön, akkor szárnyalok, de ha épp megakadok, akkor nehéz ezen túllendülni. Ez főként a térszervezést és látványterveket érinti, hiszen ezek igénylik a legtöbb kreativitást, beleélést, részletekbe menő gondolkodást. De a lakberendezés nekem nem munka, hanem hivatás. Egyszerűen imádom, hogy nap, mint nap ezzel foglalkozhatok; nem érzem, hogy teher lenne. Hétfőnként is boldogan vágok a feladatokba.

Van olyan vicces, meglepő vagy sírós emléked, ami eszedbe jut rögtön, az eddigi munkád során ért?

Minden projektben van olyan anyag, olyan tárgy, olyan bútor, amely a megbízómnak különösen fontos. Tudod, az a bizonyos favorit, a nagy Ő. Amikor ez a valami végre megérkezik, és beépítjük vagy felszereljük, akkor fantasztikus látni a megbízóim arcát. Ilyenkor simán elérzékenyülök.

Milyen előítéletek élnek veled kapcsolatban, amit tapasztaltál? 

Nem tapasztaltam rossz előítételet. A kivitelezőkkel, társtervezőkkel való legelső találkozáskor – tudatosan - viszonylag hosszabb ideig szoktam beszélgetni, ahol műszaki paraméterek is szóba kerülnek. Ilyenkor nyilván érződik rajtam, hogy van tapasztalatom és tudom, mit beszélek. Ezzel igyekszem az esetleges negatív előítéletük utolsó szikráját is kitörölni.

Milyen nagy mérföldkövek voltak eddig a vállalkozásodban?

Az első mérföldkő, hogy vállalkozóként kezdtem lakberendezéssel foglalkozni, mivel eleinte alkalmazotti állást szerettem volna. Ez 8 éve volt. Ma már előfordul, hogy a feladatok sokasága miatt egy-egy feladatot ki kell adnom másnak, de ezt nagyon ritkán és nem is szívesen teszem. Ettől függetlenül érzem, hogy lassan fel kell építenem egy csapatot magam köré.  

A másik nagyobb mérföldkő a munkámban, hogy a lakberendező mesterkurzuson megismert csoporttársaimmal „összebútoroztunk” egy közös irodába. Így jobban és gördülékenyebben megy a munka, mert még sincs az ember teljesen egyedül.

Családod hogy tolerálja a tevékenységed? 

Kreatív szakma lévén sokszor elkap egy ihlet, egy gondolat, amelyet azonnal le kell írnom, rajzolnom, nehogy elillanjon. Ilyenkor szélsebesen előkapok valamit és jegyzetelek, bárhol is legyünk. Szerencsére ehhez már hozzá vannak szokva és azt gondolom, jól is tolerálják.

Hogyan tudod összeegyeztetni a háztartást, családot, munkát, énidőt?

Nehezen, kell hozzá a férjem háttérországnak. A megbízóim sokszor csak délután tudnak velem egyeztetni, amikor épp a gyerkőcökkel lennék. Igyekszem úgy beosztani a napjaimat, hogy az ilyen délutáni konzultációk csak heti egy-két alkalmat vegyenek el a gyermekeimmel töltött időmből.  

Az énidő pedig nálam egyet jelent az utazással: sokat ülök az autóban helyszínről helyszínre utazva, de ilyenkor mindig zenét hallgatok, ami teljesen feltölt és kikapcsol. A többi énidőt ad-hoc jelleggel iktatom be az életembe.

Távlati céljaid? milyen célokat tűztél ki magad elé?

Hosszútávon tervező irodaként szeretnék működni, ahol a megbízóimmal ugyanúgy személyesen is kontaktálhatok majd, mint most.  

Van olyan épület, személy, akinek szívesen dolgoznál? Egyfajta álom valósulna meg, ha téged választana?

Nagy vágyam, hogy szállodai belső tereket tervezzek: recepciós pulttal, fogadótérrel, wellness részleggel. Biztos vagyok benne, hogy amint készen állok rá, meg fog találni egy ilyen feladat is.

Mit gondolsz, 10 év múlva hol fog tartani a kis életed munkában, magánéletben?

A magánéletben az unokáimat fogom várni, mert a csöpp gyerkőceimből addigra felnőttek lesznek. A munkában pedig lesz egy olyan csapatom, akikben teljes mértékben megbízom, és izgalmas munkákat tudhatok/tudhatunk magunk mögött.  

Úgy tudom, van még egy dolog, melyet jó, ha tudunk rólad. Mesélnél a könyvedről, mely már kapható? Milyen célből jött létre? Kiknek szól?

Igen, nemrégiben megjelent a Jó alaprajz 11 titka című könyvem.

A könyvvel az a nem titkolt célom, hogy jobban átgondolt lakások készüljenek, hiszen egy olyan ellenőrző listát hoztam létre, amelyhez nem kell építész, sem belsőépítész, sem lakberendező. Az ellenőrző pontok segítségével mindenki fel tudja mérni, „mit tud otthona”, és fel tudja állítani a saját fontossági sorrendjét, valamint meg tudja hozni a saját kompromisszumait. Fontosnak tartom, hogy az építkezők és felújítók ne feltétlen egy korábbi kényszerű megszokás alapján „tervezzék” meg új otthonukat, hanem próbáljanak rá úgy tekinteni, mint egy rendszerre, amelyhez meg kell találni a saját kulcsukat az egyéni igényeik alapján!  

 ITT kapható a könyv!