"Haunting Adeline" olyan könyv, amely jócskán megosztja az olvasókat. Valakik nagyon szeretik, míg mások borzalmasan leszólják. Hát persze, hogy kíváncsi lettem rá. Nem beszélve arról, hogy nagyon izgalmas borítóval, élfestéssel és fülszöveggel adták ki. 

Jelentem elolvastam. És nagyjából egy hónapot ültem a kötetről a beszámolómon, de az is lehet, hogy többet. Abban sem voltam biztos, hogy szeretnék-e egyáltalán írni róla, vagy jobb, ha csendben maradok. Nem tudom, melyik döntésem lett volna jobb. Na de negatív értékelést is néha kell írni, mert a végén még azzal vádolnak, hogy csak jó könyveket olvasok, vagy nem vállalom fel a véleményem. Megvettek a kiadók, írók, és csak jót írok minden könyvről.

Dark romance. Tudom, hogy a műfaj sajátossága az, hogy erőteljesen játszik a határvonalakkal és tabukat döntöget. Nem is ezzel van a bajom. Ez még bírható, élvezhető. Több ebbe a kategóriába besorolt olvasmányt bírtam. De itt valami elcsúszott.

Sötét és romantikus, erotikus kötetek kedvelői számára izgalmas és lebilincselő olvasmány lehet az Adeline kötet. Volt olyan rész, amit kifejezetten én is élveztem. Na de számomra a legproblémásabb része az, hogy meglehetősen káros üzeneteket közvetít a párkapcsolattal, romantikával és a beleegyezéssel kapcsolatban. A NEM, minden körülmény ellenére is NEM. Ezt akárhogy is magyarázzuk, próbáljuk elmismásolni. És véleményem szerint, ne állítsuk be szerelemnek azt, ami nem az, hanem inkább zaklatás. Ha valaki nemet mond, hiába reagál a teste rá máshogy, az még nem és akkor is erőszak. Hol itt a könyvben a szerelem? Nem éreztem egyik féltől sem! Egyik oldalnál függés és valami sötét valami, kisajátítás, vágy van, a másiknál pedig a nemet mondás hiánya, nem túl stabil jellem van.

Az ilyen típusú könyvek esetén különösen fontos, hogy az olvasók kritikusan és tudatosan közelítsenek a tartalomhoz, és figyelembe vegyék a saját határaikat és értékrendjüket. De ezt vajon mindenki észben tartja? Nem káros a fiatalokra nézve, hogy ezt legimitáljuk? Ezt állítjuk be követendő példának, jónak? Adeline és zaklatója kapcsolata messze van a szerelemtől. A szerelemről alkotott fogalmunk nem lehet egyenlő a sötét vágyak megélésével. Az testiség, vágy, erotika és nem szerelem. A világ persze nem rózsaszín álomvilág, és azzal sincs bajom, hogy különböző szexuális preferencia van. De van az a helyzet, ami mélyen határon túli, és számomra elitélendő. Ez a nem utáni szex, ami erőszaknak minősül, akárhogy is ragozzuk.

Na de nézzük magát a kötetet és szereplőit. 

Adeline egy sodródó személyiségű nő. Sokat bántja az élet, az emberek.Ám mégis veszélyes helyzetekből még veszélyesebbekbe sodorja magát. Néha kupán vágtam volna, hogy lehet ilyen felelőtlen! Aki a tűzzel játszik, megégeti magát, előbb vagy utóbb! Pedig akár jól felépített szereplő is lehetett volna. De nem éreztem a jellemfejlődést sehogy sem. Nehezen kedveltem meg, így nem igazán tudtam beleélni magát a helyzetekbe. Inkább csak azon bosszankodtam, hogy lehet ilyen buta. Hogy mittől lett ő a könyvben a Manipulátor, azt nem értettem. Nem illett rá ez a jelző. Inkább az árral úszó lenne rá helyes kifejezés.

Zade, a férfi főhős. Ő az Árnyék nevet viseli. Ami találó is volt számomra, mert annyira megfoghatatlan karakter. Nem tudtam megkedvelni, sem felmenteni a tettei alól, hiába vitt véghez hős cselekedeteket is.  A múltja, a jó cselekedetei nem mentik fel a jelene, jelenkori tettei alól. Hiába segít gyerekeken, nőkön, menti meg őket, ha egyébként ő maga is zaklat egy nőt. Kicsit sem tudtam belelátni a romantikus, szerelmes hőst, aki megmenti a hősnőjét. 

Minden olvasmányomban értékelem a karakterek komplexitását és fejlődését a történet során, ami mélyebb betekintést nyújt a motivációikba és személyiségükbe. Itt ezt nem tapasztaltam. Van kémia közöttük, de nincs jól felépítve. Az erotikus jelenetek sokszínűek, változatosak, viszonylag jól megírtak. Egy-két jelenetnél azt éreztem, hogy inkább szükséges dolog, ami olyan tabudöntögető elemeket tartalmaz, amelyek célja inkább a sokkolás, mint a történet szolgálata, a kettős közelebb hozása egymáshoz. A fordítással volt sok helyen még problémám. A fordítás elvette a történet gördülékenységét és nevetségessé tette a legtöbb szexjelenetet, a szóhasználatával. Ki használja a buksza szót a női nemi szervre? Életemben nem hallottam még. 

És ahogy írtam fentebb azzal is gondom volt végig, hogy nem tudtam elvonatkoztatni attól, hogy ez erőszak, nem szex, egyedi beállítottsággal. Ami ebben a formában káros üzenetet közvetít a beleegyezés fontosságáról és a személyes határok tiszteletben tartásáról.

A könyvet sokan dicsérik a feszültségkeltés és az izgalmas történetvezetés miatt. Számomra olyan volt, mint a hullámvasút. Olykor jó volt, haladós, máskor leült a történet és unalmas volt.

Carlton írói stílusa és hangvétele sok olvasó számára egyedi és vonzó lehet, különösen a sötét romantikus műfaj kedvelői számára. Én nem éreztem azt, hogy kihagyhatatlan könyv lett volna. Végigolvastam azért, mert nagyon szerettem volna szeretni. Na de aligha hiszem, hogy a folytatást kézbe veszem. Talán tényleg a leginkább a borzasztó fordítás, a történetben használt szavak, szókapcsolatok miatt. Nagyon sokszor sántított a leírás, az egyes, kényesebb testrészekre használt szavak pedig egyenesen nevettségesek volt. 

Sokszor úgy éreztem, mintha három különböző történetet olvasnék, a dédnagymama történetét, a múltat, a nyomozást, ami még tetszett is, Bár nem értettem hogy jön a dark romance-hoz? Talán az örökölt sorsot akarta megmutatni?

A jelent, Adeline és Zade macska-egér harcát. Kapcsolatát, a történéseket.

És külön Zade életét, ami felmenteni szolgált őt és megmutatni, hogy amúgy jó szíve van, nem rossz ember annyira, csak Adeline zaklatásával lő túl a célon.

 Egyszóval nekem nem lett a kötet a kedvencem. Biztos nem ezt ajánlanám dark romance stílusban. Nem volt annyira vészes, mert végigolvastam, na de kiemelten jó sem. Nem kevés hibája akadt. Na de nincs gondom azzal sem, akinek ez a BEST. 

És hogy kinek ajánlanám? Ezzel erőteljesen bajban vagyok. Talán annak, akinek birizgálja a fantáziáját.

Fülszöveg:

A Manipulátor

Befolyásolom bárki érzelmeit, aki csak engedi.
Fájdalmat okozok, megríkatom, megnevettetem és sóhajtásra késztetem.
De a szavaim leperegnek róla. Főleg akkor, amikor könyörögve kérem, hogy távozzon.
Mindig jelen van, figyel és vár.
És én sosem tudom elfordítani a tekintetemet, főleg nem akkor, amikor azt szeretném, hogy jöjjön közelebb.

Az Árnyék
Nem akartam beleszeretni.
De ha már megtörtént, képtelen vagyok elszakadni tőle.
Megbabonáz a mosolya, a szeme, a mozdulatai.
Ahogy levetkőzik.
Figyelek és várok. Amíg csak a magamévá nem tudom tenni.
És amint az enyém lesz, nem eresztem el többé.
Akkor sem, ha majd ezért könyörög.

Idézet:

Az én kisegerem nem gondolhatja, hogy nincs következménye, ha egy másik pasas hozzányúl ahhoz, ami az enyém.