Az emberek között is érvényesül a vonzás és a taszítás törvénye. Bizonyára tapasztaltad már te is számtalanszor.

Például, mikor megpillantasz egy embert, mégcsak meg sem kell szólalnia, nem is ismered, nem tudod honnan jött, milyen ember, de téged a hideg ráz tőle azonnal és legszívesebben egy kanál vízben megfojtanád vagy ezer mérfölddel messzebb lennél tőle méginkább. Hát ha még meg is szólal, meglátod a mimikáját, megnézed alaposabban az öltözködését, a hanghordozását, mondanivalóját megtapasztalo, úgy igazán... Na akkor mentsen meg a világ tőle. Vagy épp az ellenkezőjét, rögtön tudod egy pillantásból, hogy ti bizony nagyon jóban lesztek, ha nem a legjobb barátnők azonnal, vagy ha ellenkező nemű, más szemmel nézel rá, akkor érzed azt a bizsergést, ami köztetek van, egy láthatatlan kis köteléket. Valami jó kis előrejelzést.

Mi ez, előítélet vagy sem? 

Ezen bizony vitatkozhatnánk egy sort. Talán még a tudósoknak sem sikerült megfejteniük, főként nem a brit tudósoknak...Én talán kémiának, közös rezgésnek mondanám.  Szerintem minden embert három csoportba oszthatunk. Az első csoportba kerülnének azok, akik mindenféle előjel, tett nélkül taszítanak. A másik csoportba azok kerülnének, akik rögtön szimpátiát, pozitív hatásokat csalnak ki belőlünk. És lenne egy utolsó csoport is. Ők azok, akik semmiféle érzést nem váltanak ki belőlünk azonnal, csak beszélgetés, ismerkedés után tudjuk eldönteni, kedveljük-e őket vagy sem. 

Tedd a szívedre a kezed! Biztos van olyan ember a környezetedben, aki semmit sem tett ellened, de herótod van tőle mégis, vagy azonnal országos cimbik lettetek egycsapásra valakivel.

Elég csak megpillantanod és felmegy benned a pumpa, a vérnyomásod az egekben és várod, hogy valami konfliktus történjen végre köztetek? Taszítás! Azon nyomban meg tudnád ütni, csak úgy. Persze erre nem bíztatok senkit. Érdemes őket inkább elkerülni vagy ténylegesen megismerni, nem csalnak-e a megérzéseink. Jártam már úgy, hogy a csajszit masszívan utáltam két évig, majd a következő évben a legjobb barátnőm lett. Az élet bizony tartogat meglepetéseket.

Vagy az a bizsergés, mikor semmit sem tudsz még a másik személyről, de érzel valamit, valami pozitív vonzódást, szimpátiát, sorsközösséget, azonosságot, bármit. És lehet, hogy nem is ismered, de azonnal beszélgetésbe elegyednél vele, hogy megismerd, bebizonyosodjon, tényleg nagyon jóban tudnátok-e lenni. Ezzel a verzióval is jártam már úgy, hogy nagyon megtréfált a fránya kémia. Aki nagyon szimpatikusnak tűnt első látásra, első beszélgetésre, a sokadik találkozás után kezdtem kiismerni és rájöttem, nagyon nem vagyunk jók együtt barátként. Az a bizonyos "két duda nem fér meg egy csárdában" történet.

Van kedved mesélni? Ki az, aki nagyon vonzott és ki az, aki nagyon taszított az első percekben is? Van olyan, aki meg tudta változtatni a véleményed végül?

#témázzunk #utálom #bírom #azonnal #barátság