A könyv borítója kiemelkedően jó. Az arc, a vörös paca, a további színek hiánya, nagyon kifejező. Érzékelteti, miről fog szólni a kötet. Épp ezért szívesen vágtam bele az olvasásába, mert nagy izgalmakat ígért. Ezt végül meg is kaptam. Az írónő nem sajnálta a feszültségkeltő fejezeteket. Szép lassan épül fel a mondanivalója, áll fel a történet kerete, így végig izgulhatunk, mi fog történni oldalról oldalra. A szereplőket is nagyon lassan adagolja, a múltjukat, a szerepüket az életben, a stílusukat, az érzelmeiket. Ugyanakkor mégis gyorsabb lefolyású krimi, ami nem a megszokott krimi elemekre apellál. Nem a szokásos stílust, kliséket hozza, és ezzel kifejezetten kellemes meglepetést okoz.

A történet több fontos szálon fut, egészen pontosan négyen. Az idősíkok és a szereplők is váltakoznak folyamatosan, biztosítva azt, hogy egy percig se unatkozzon az olvasó, odafigyeljen minden mozzanatra, ne kalandozzon el. Ezzel a történet gyorssá, pörgőssé válik. Viszont könnyen elveszíthetjük a fonalat, mikor vagyunk a múltban, mikor a jelenben, mikor, melyik szereplő következik. Erre legjobban a sorok között megtalálható jelek hívják fel leginkább a figyelmet. A kerete izgalmas, újszerű, szokatlan és elhagyva a krimi kliséket, egy-két fontos mozzanatát megtartva csak, tényleg nagyon pörgős. Mindig történik valami fontos, a történet szempontjából követendő dolog.

Érzelmileg és karakterileg erős a könyv, amihez a stílus is ide sorolható. Az írónő meglehetősen gazdag szókincse, erős, kifejező stílusa, az érzékletes leíró részei mind kiemelkedően jók. Kevés a párbeszéd, bár meglehetősen jól működik így is a szereplők között az interakció. Élnek a karakterek. Szerfelett kifejezőek az emberi kapcsolatok. A szeretet, szerelem, gyűlölet, féltés, erőszakosság, segítőkészség, elnyomás, minden, ami a való életben is megtalálható fel van erősítve, gyorsítva, nagyítva. Ez kifejezetten érdekessé teszi a kötetet. Néhol van egy-egy káromkodás, erősebb kifejezés, de ebben a kötetben kell is! Nem lehet krimit építeni és maffiózókról írni e nélkül. Kevésbé lenne életszerű, tehát kifejezetten szükséges is.

saját rajz

A hangulat fojtogató, erős, sötét végig. Egy-egy kis epizód teszi kevésbé intenzívvé csupán, de azzal eleget finomít azon, hogy a lélekben kevésbé erős olvasók is élvezhessék.

A szereplők hihetetlen gazdagon vannak megírva. Könnyű velük együtt érezni, szeretni őket. Mindegyikük külön kis története is lebilincselő, együtt pedig ütősek, bomba hatásúak. Felerősítik a másik szereplő egy-egy tulajdonságát. Nagyon szépen kapcsolódik egymáshoz a négy szereplő. A tudás hiánya miatt az elején nehéz megérteni, mit, miért tesznek. Majd fokozatosan, ahogy megismerjük a múltjukat, úgy értjük meg őket is. Van, akit megszeretünk, míg más kegyvesztett lesz. De kifejezetten nem lehet eldönteni, ki a jó és ki a rossz. Az írónő nem erőlteti ránk a saját tézisét, mi dönthetjük el, ki valójában a főszereplő és a jó az egészben.

Kedvencem végig Lora volt kiszámíthatatlanságával, különcségével. Végig izgultam érte. Talán az ő szerepével tudtam a legjobban azonosulni, megérteni a belső feszültségét, gondolatait hozzágondolni.

Hans az elején nagyon rokonszenves volt, majd fokozatosan távolodtam tőle.

Wolf a nagy alfahím, ő még sötét ló a számomra. Nem tudom, mennyire merjem kedvelni.

Nancy volt a legkevésbé kedvelt szereplő. Még néhány mellékszereplőt is jobban kedveltem nála. Valahogy az ő karaktere annyira messze áll habitusban, felfogásban tőlem, hogy nem tudtam közel kerülni hozzá.

A külső, kevésbé fontos szereplők is jól ki vannak dolgozva, bár meglehetősen kevés szerepet kapnak.

Erotika fűszerezi még vérpezsdítőbbé a könyvet, ami szintén jót tesz neki. Életet visz bele és még karakteresebbé teszi. Na, ne a nagymamaféle pornóra gondoljatok, hanem a normális, bár erősebb, sötétebb szexre.

Csattanó a végén elmarad, de így is nagyot szól. Kellemesen meglepett a maga fordulataival a könyv. Nem krimi, nem romantikus, nem fantasy, nem erotikus, hanem mindegyikből egy pici, fantasztikus eleggyel. A vége eléggé rózsaszín lett, azt hittem valami nagy csattanó, valaki halála fogja elvinni a prímet. De nincs lezárva, így jó kis gondolkodnivalót ad és várakozást a következő részre. A nagy rejtély sincs megoldva, hogy Wolf és Lora mik valójában? Miért lettek ilyenek? Mi történt velük? Egy biztos, a folytatás minden kérdésünkre megadja majd a választ.

Összességében véve a könyv jó kis olvasmány volt. Fordulatos, izgalmas, szórakoztató, kellőképpen kikapcsoló. Első könyves szerzőként pedig alaposan meglepett felkészültségével az írónő. Akadtak apró hibák, ám mégis hihetetlenül lendületes, összeszedett könyvet sikerült első körben írnia.

A könyvet ezen a linken tudod megrendelni, ha kedvet kaptál az olvasáshoz! ITT

Fülszöveg: 

Árvaság, adósság, kényszermunka, menekülés, küzdés, reménykedés. Életünk előre megírt véletlenek hálója, és sorsunkat csupán az elfogadással győzhetjük le… De valóban véletlen lenne minden?
Miként orvosolható a saját démonainktól való félelem, ha egy belső késztetésre önakaratunkon kívül tépjük fel ellenségünk torkát vagy félholtan állunk újra talpra?
Lora és Wolf tudathasadásos személyiségzavara, a Lora feje fölött pallosként lebegő szerződés; Nancy és Hans gyermekkori döntései és keserű múltjuk egyazon irányba mutatnak. A kérdés csupán az, hogy kinek van elég ereje szembeszállni a saját végzetével és ezáltal a Mezzúr családdal, amely a kisvárost, Bércesházát is uralja.

Idézet:

Társa csupán szárny nélküli barokk angyal volt hosszú, barna hajjal, ami úszott utána, ahogy kapkodta a lábát. Nem érhette utol a könnyed léptű tündért. Az alkony színeire festett tincsek mind messzebb kerültek tőle. Kezét előrenyújtva szaladt, hogy legalább megérinthesse őket, de minden igyekezete ellenére lemaradt.

#könyv #krimi #olvasnijó #olvassatok #mutimitolvasol #könyvguru #Sol #VirginiaSol #belsővad #fogság