Olvasni mindig is nagyon szerettem, kisgyermek korom óta, de negyvenéves korom előtt nem írtam. Az általános iskolai osztályfőnököm, aki egyben a magyar tanárom is volt, ki nem állhatott. Utólag tudtam meg, hogy igazából az édesapámmal volt baja, akit a rendszer ellenségének tekintett, miközben besúgóként jelentett rólunk a háttérben. Módszeresen belém plántálta, hogy nem vagyok jó magyarból, és úgy alapvetően semmiből, ezért is kellett átmennem pánikszerűen egy másik iskolába nyolcadikban. Akkoriban az osztályfőnök véleményt formálhatott a továbbtanulásról, és szakmunkásképzőbe javasolt. Végül egy nagyon rossz gimnáziumi osztályba vettek fel, ahol viszonylag gyorsan kiderült, hogy van érzékem az íráshoz. De addigra már kialakult bennem az a tudat, hogy a humán tantárgyak nem nekem valók.Később, 2013-ban, amikor Prágába költöztem, hirtelen ötlettől vezérelve, elkezdtem egy blogot vezetni a volt feleségemmel. Itt már hamar visszaigazolódott, hogy nemcsak, hogy szeretek írni, de talán érzékem is van hozzá, mert ezrek olvasták hetente az írásaimat.

Az első kötetem műfaja nehezen behatárolható, mert sok minden keveredik benne. A történet egy történelmi krimiként indul, de igényesen próbáltam megírni, majd átfordul egy misztikus történetbe. A kisprózáim is igen sokfélék, talán a mágikus realizmushoz áll legközelebb sok írási módom.

- Írásaidat többek között a Kalligram online, a Szófa, és a Nyitott Mondat is közölte. Mesélnél róluk bővebben? 

Az első publikált novellámat, a Borsodi 250-t egyszerre hozta le a Kalligram online és az akkor induló Felhő Café. A Nyitott Mondat több rövidebb írásomat is közölte, amelyek inkább a jelen problémáival foglalkoztak, mint például a nők bántalmazása és a családon belüli erőszak. Két novellám, a Vágyak és a Gestetner angolul is megjelent a New York-i Liszt Ferenc Intézet gondozásában.

- Nemrégiben jelent meg első regényed, A varjúszellem. Mi inspirálta a születését? Milyen volt a munkafolyamat? Voltak nehézségei az írásnak? 

A regény születését egyértelműen Szájer József híre inspirálta, amikor meztelenül lecsúszott azon a bizonyos ereszen. Úgy éreztem, ha ezt is eltusolják, akkor bármit meg lehet tenni ebben az országban. Ez adta a kötet alapötletét. Az alapvégzettségem mérnöki, szóval folyamatosan jegyzetek, vázlatok, táblázatok vesznek körül írás közben. Minden karakternek és helyszínnek részletes leírása van. Az írás folyamatát is projektnek képzelem el, ahol a mű születése egy tervet követ, tehát nagyon tudatos vagyok ebből a szempontból. Leginkább a kutatómunka és a korhűség fenntartása volt számomra a legnehezebb. Rengeteget olvastam utána és kutattam, de biztos vagyok benne, hogy hiába nézte át sok ember, biztosan maradt benne hiba.

- Egy nagyszerű krimi lett belőle. Miért éppen a krimi műfaját választottad? 

Inkább a krimi választott engem. Ahogy kibomlott a fejemben a történet, egyre inkább egy bűnügyi történet körvonalazódott, annak dacára, hogy nem gondoltam volna előre, hogy az első regényem a krimi műfajban fog megjelenni.

- A történet során jelentős teret kap a misztikum és a fantázia világa is. Tudatos döntés volt? 

Igen, ez egy tudatos döntés volt, amit még a regény egy korai vázlata felett hoztunk meg a mentorommal, Péterfy Gergellyel. Szerettünk volna, ha kiemelkedik a tucatkrimik közül, és ezt, véleményem szerint, sikerült is elérni.

Az 1920-as évek eleje nagyon sokban hasonlít ahhoz az évhez, amikor írtam (2022). Egyrészt érdekesnek gondoltam, hogy pont 100 évvel korábbra tegyem a történetet, másrészt a közállapotokban nagyon sok hasonlóság mutatkozott a mához. Akkor is egy nagy trauma után volt az ország, hatalmas inflációval. Bár a trauma természete teljesen más volt, nem lehet összehasonlítani a Trianon által elcsatolt területeket a coviddal, de mindkettő egy egész nemzetet rázott meg, és komoly gazdasági következményei voltak. Sok kutatómunka van ebben a regényben. Végig tanulmányoztam három hónapnyi napilapot 1921 novembere és 1922 februárja között, és konzultáltam Avlonczy Balázzsal, aki ennek a kornak az egyik legnagyobb ismerője.

Nekem az írás az önkifejezésen túl egyfajta mentális megtisztulás. Az agyam olyan területeit mozgatja meg, amelyek a hétköznapi munkám során sosem kapnak feladatot. Nagyon kora reggel szoktam írni, ami után kifejezetten felfrissülök, és jó kedvvel kezdem el a napot.

Jelenleg A varjúszellem folytatásán dolgozom, amely egy évvel játszódik majd az előző regényem után, és a két főszereplő útját folytatja a kor díszletei mögött. A misztikum továbbra is jelen lesz a regényben, de talán kevésbé lesz hangsúlyos, mint az előző kötetben.

Elolvasnátok ti is szívesen A varjúszellemet? Ezen a linken eléritek: Varjúszellem