Egy csipetnyi nő fűszerezve anyasággal, könyvekkel, interjúkkal, programajánlóval...


Gyűlölni és szeretni is fogod egyszerre ezt a kötetet

L. J. Shen: Sparrow

2020. január 15. - Mayerné Répási Adrienn

81203066_495497594498237_5340888220232056832_n.jpg

Létezik ilyen szerelem? Ez az a kötet, amit gyűlölhetünk és szerethetünk is egyszerre, olvasás közben. Felkavarja az érzéseink, annyi szent. Bevallom, borzalmasan élveztem, vitt magával a történet, olvastatja magát, de nagyon utáltam is más szemszögből nézve. 

Bizony már tavaly olvasott könyv, de most hozom csak az értékelését, mert első körben nem tudtam objektív maradni. Át és átírtam a véleményem róla.  Jó könyv volt, könnyen olvasható, gyorsan haladós, kellő izgalommal, alapos "fűszerezéssel", jó nyelvezettel, szuper fordítással, de mégis maradt benne egy óriási tüske, amit a bejegyzés végén ki is fogok nektek fejteni bővebben. Forrtak bennem az indulatok, így kicsit jegeltem a kötet recenzióját, de ma újra megpróbálom. Remélem sikerülni fog átadni vagy egy kicsit legalább éreztetni, mennyire szerettem és gyűlöltem is egyben. Azt remélem, eltávolodva tőle, higgadtan, talán a teljes képet fel tudom vázolni, nem csak a sérelmeim, aggályaim. A könyv fülszövege izgalmakat ígért és sötétséget. Ebből kapunk talán a legkevesebbet. Az utolsó oldalakon érkezik meg, egy kis vigaszt nyújtva, hogy "nyugi, nem felejtettem el, ígértem, kapsz egy keveset mutatóba azért". A bemutató szöveg alapján, én egy krimit, sok-sok apró információt, nyomozást vártam, nagyon sötét érzelmeket, történéseket, nem pedig azt, amit kaptam, egy izgalmas lélektani könyvet helyette. Viszont van benne potenciál, figyelemreméltó karakterek, szarkazmus, szeretlek-gyűlöllek, erotika, talányok, jellemfejlődés, melyek azért kárpótolnak bőven.
sparrow-9950_640.jpg

A főszereplő, Sparrow (veréb) egy karakán, a határait feszegető nő, aki próbál nehéz gyermekkorán túllépni, túlélni, boldogulni. Szeretethiányos. Magáért roppant mód nehezen áll ki, ám az élet úgy hozza, hogy muszáj lesz neki, ha nem akarja, hogy pokollá változzon az élete. Szerettem a szókimondását nagyon. Viszont dühített az a tény, hogy sokszor beletörődött a dolgokba, nem vállalta a saját véleményét, nem állt ki magáért csak néha, ha olyanja volt. Máskor, kevésbé fontos kérdéskörben, apróságból meg patáliát csinált. Kiismerhetetlensége is hajtott az oldalak falásában. Ő egy igazi lázadó, aki nem mindig törődik bele az elkerülhetetlenbe, talán ezért került közel hozzám és tudtam megszeretni butaságai ellenére is. Kíváncsi voltam, milyen jellemfejlődésen fog keresztülmenni, mi lesz végül a sorsa, megtalálja múltját, jelenét, az élete célját az életben vagy sem. Ám végül nem is miatta olvastam végig, hanem a férfi szereplő által.

Troy, a nehézfiú nem egy papírmasé, megszokott karakter. Nem csak úgy fél percig nehézfiú, akit egy mosollyal, némi szexszel meg lehet szelídíteni. Nem árul zsákbamacskát. Mutatja, mondja, minden módon jelzi, hogy milyen ember ő. Az oka is megvan, miért lett ilyen, ami kicsit érthető. Kifejezetten szerettem, hogy nem megjátssza morózus viselkedését, főlényességét, erőszakosságát, hanem őszintén vállalja, amilyen. Tüskéket növesztett a túlélés érdekében. Az pedig végképp jót tett a könyvnek, hogy a szerelem rózsaszín köde nem változtatta rögtön papuccsá. A halálom, mikor egy jónak induló könyvben a női főhős rögtön átformálja a keményfiúnak titulált szereplőt és nyálgúnárrá változtatja két pillogással. A mellékszereplők jöttek, mentek, nem kaptak túl sok jelentős részt a könyvben, csak alátámasztották a történéseket, szálakat kuszáltak és hasonló jók. 

A kerettörténetre mondhatnám, hogy sablonos, de annyira izgalmas módon nyúlt az írónő hozzá, hogy nem vált azzá. Nagy vonalakban egy érzékeny, zaklatott életúttal rendelkező hölgyeményt meg kell védeni az ehhez nagyon nem szokott gonosz, erős, maffiózó alfahímnek, bármi áron. Itt egy kicsit elvesztem, mert talán nem lett eléggé kidolgozva, ráerősítve a miértekre. Lassan adagolva a végén kapunk magyarázatot, amit kevésnek éreztem. Az érzelmi szál, a múltba való visszatekintések, a húza-vona a két szereplő között, lekötötte minden figyelmem. Nem mondanám egy szirupos szerelmi történetnek. Elég sok romantikusnak szánt eleme sötét volt, eltúlzott, durva, cseppet sem eszményi. De más erőszak is akadt benne, ahogy jelezte is a Könyvmolyképző a besorolással. Azok jól meg lettek jelenítve, megmagyarázva, nem is volt bajom velük.

A nyelvezet több mint rendben volt. Nem a sablon dumákat kapjuk, ami kifejezetten jót tett a regénynek. Feláll a szőr a hátamon (ha van) a megszokott, erotikus írások legtöbbjétől. Itt nem zavart, ahogy a csúnya beszéd sem. Elkélt a könyvbe. Ez az a szövegkörnyezet, ami nélküle nem működött volna. Egy maffiózó pasi szép, míves mondatokkal, semmi káromkodással hiteltelen és hihetetlen. Viszont ez a sok vérpezsdítő rész, az izgalmas olvasmányossága ellenére volt egy hatalmas bibi vele. Sok tépelődtem, leírjam-e vagy sem. Végül úgy döntöttem, ez is  hozzám tartozik és az olvasmányélményemhez. Ha eltitkolnám, én is hiteltelen lennék, mint a maffiózó szépirodalmi nyelvezettel.

Nézzük azt is, ami engem kiborított mégis a könyvvel kapcsolatban. Hallottatok már a Stockholm szindrómáról? (A fogvatartottak, a túszok, mint ahogy a kiszolgáltatott helyzetben lévő emberek általában, egy idő után szeretetet kezdenek érezni a fogva tartójuk iránt.). Ez nem szerelem és nem igazi szeretet, hanem egy mesterségesen generált valami, ami nem normális, nem magyarázható meg és végképp nem egészséges dolog. Ez a könyv nagyon vékony mezsgyén egyensúlyoz, hogy ne erről legyen szó. Nem normális szerelem, párkapcsolat az, ahol valaki az elején kényszerítve van, akármilyen célból is teszik azt. Az így induló dolgok nem tudom mennyire működőképesek, egészségesek, mert nem vagyok pszichológus. De ezt normális párkapcsolatnak beállítani és eladni fiataloknak ily formán, engem dühít. A szürke ötven árnyalatára hajaz kicsit, de ott legalább nem volt kötelezve a csajszi, csak egy szerződéssel és bármikor elmehetett volna. Mondjuk a könyvben a főhős is leléphetne, ha nagyon akarna szerintem. Nem testi valójában zárják be, hanem lelkileg inkább. Saját magát zárja ezek a korlátok közé, mondvacsinált okokkal.

Másokat nem biztos, hogy ez a tény annyira bosszantani fog, mint engem. Lehet, érzékenyebben érint a téma személy szerint vagy besokalltam belőle, ki tudja. Nekem csípi a szemem és kész. Máshogy is megoldható lett volna, hogy a kis veréb, a hősnő találkozzon a nagy alfahímmel, a veszélyessel. Már más könyvben is olvastam erről, hogy a fogva tartójába beleszeret a túsz, erotikus történések is akadnak utána, dúl a love később...

Egyszerűen ez nem szerelem, nem normális szerelem. Na de ennyit erről. Kiadtam magamból. Fiatalok, ne ezt tekintsétek etalonnak, ha szerelmet választotok, hajkurásztok. Az erőszak, a bezárás, a kényszerítés sosem normális!

Köszönöm a könyvet a Könyvmolyképző kiadónak! Sok agyalásra adott okot. Szeretem azokat az olvasmányokat, amik így vagy úgy, de nyomot hagynak bennem, és ez, azok közé sorolandó.

A borítója nagyon ötletes, imádtam a színeit. A fordítással is elégedett vagyok. Nagyszerű érzékenységgel nyúlt a fordító az eredeti szöveghez, nem a sablonos, megszokott szófordulatokat nyomatta. 

18 pluszos a könyv! Rázós könyvek kategóriába sorolva!

Fülszöveg:

Troy ​Brennan

A név, amit mindenki ismer Dél-Bostonban. Egy néhai maffiózó fia. A jeges kék szemű szívrabló.
A „lerendező”, aki ebben a városban bárkit simán magasba emel vagy porba tipor.
Ja, és egyébként az újdonsült férjem.

Sparrow Raynes

Ez meg én volnék. A kutya sem bírta megjegyezni a nevemet, amíg Troy be nem csörtetett az életembe.
Aztán kalitkába zárt.
Foglyul ejtett.
És kiiktatott minden lehetőséget, hogy elmenekülhessek onnét, ahol fölcseperedtünk.
Úgy is mondhatnám, hogy Troy Brennan megnyirbálta a szárnyaimat.
Vannak álmaim, méghozzá merészek, de kétlem, hogy valaha is engedi valóra váltanom őket. Fogalmam sincs, miért döntött úgy, hogy feleségül vesz. Azt azonban tudom, hogy ha kiakasztom ezt a pasast, annak nem lesz jó vége. De nem ám.

Idézet:
– Azt akarod mondani, hogy nem vagyok szórakoztató?
– Azt akarom mondani, hogy amit se megenni, se megdugni, se kinyírni nem tudok, az engem nem érdekel – felelte közönyösen.
400 oldal 
ISBN: 9789634574507 
FordítottaKomáromy Rudolf
ReAd-blog
#olvastam #recenzió #blogbejegyzés #románc #durva #erőszak #rázós #könyvmolyképző #könyvmolyképzőkiadó #recenzió #reklám #szponzorálttartalom
81004628_469354310653478_3913781582611087360_n.jpg

A tündérmesét mindenkinek!

Németh Szilvia: Tündérpihe ​és a Titkok Erdeje

81544138_530378884226993_7302313824839794688_n.jpg

A tündérmesék fontosak az apró gyerekeknek, hogy a fantáziájuk színesedjen, felszabadultan kacaghassanak, szabadon szárnyalhasson a képzeletük, merjenek álmodozni, ne féljenek a megmagyarázhatatlan dolgoktól, félelmeik merjék vállalni. A nagyobb gyerekeknek azért kell tündérmeséket olvasniuk, mert életben tartja a lángot, a hitet a természetfelettiben, az álmokat, vágyakat megélhetik általa, új világokba csöppenhetnek. Felnőtteknek pedig azért, hogy merjenek újra gyermekek lenni és álmodozni. Egyszóval mindenkinek tündérmeséket rendelnék olykor-olykor! Jót tesz a szívnek, léleknek, a képzelőerőnek és a meggyőződésnek, a hitnek. 

Szeretem a szabadon szárnyaló mesés meséket, melyek nem ragaszkodnak a valós tartalomhoz, hanem tündéreket és más hasonló mesés lényeket állítanak a középpontba, egyszóval valódi mesék. A Tündérpihe kemény borítójával és annak sötét, ám ámulatba ejtő szépségű, már-már festménnyi illusztrációjával vonzza a szemet. Meglepett, mikor megérkezett. A legtöbb mesekönyv nagyon színes, elnagyolt grafikájú és idealizált, egyszóval gyerekes. Ez a kötet messzemenően kitűnik közülük. Felnőttként rögtön ámulatba ejtett. Viszont lehet egy kicsit melléfogás is, mert a gyerekeket nem vonzotta, majdnem megrettentek tőle sötét színe miatt első körben. Azt hitték egy, az én általam várt felnőtt könyvek közül. Ez csak akkor enyhült, mikor elolvastam a címet nekik és belelapozhattak.

Tudni kell csemetéimről, hogy a tündérek Csingiling óta jöhetnek bármilyen mennyiségben. És a tánc pláne. Mindkettő megtalálható e kötetben, sőt még több is. Kiszínezhető sziluettek lelhetők benne, amivel végképp levette az írónő a lányaimat a lábukról. A saját mesekönyvük kiszínezhetik úgy, ahogy akarják, saját ízlésre szabhatják? Volt ám felvillanyozódás. Így első körben színeztünk csak, még nekem is jutott ám színezni való, az elosztás után. Aztán szép lassan tettük magunkévá az olvasmányt esténként, közösen.

82628106_1487846734699464_3049516493436878848_n.jpg

Elvarázsolt, elámított. Bevallom hősiesen, az egyik fő motívum a balett borzasztóan messze áll tőlem, hiába imádom a legtöbb táncfajtát. Ennek ellenére a mese bűvkörébe kerültem és vártam Tündérpihe, a főszereplő életének fordulatait, és vele a további balettos lépéseket is.

A szereplők kedvesek, szerethetőek. Hamar a szívünkbe lopta magát Tündérpihe a különbözőségével a többi tündértől. Bájos, az élet szépségeire fogékony kis tündér. Ezzel nagyon jó példát mutat az olvasó gyerekeknek is, nem baj, ha valaki kicsit más, mint a többiek, valamiért kilóg a sorból. Egyéniségnek lenne nem gond, nyűg, hanem sokszor előnyt lehet kovácsolni belőle, ha felvállaljuk. Egy szemüveges kislánynak vagy egy elálló fülű, gátlásos kisfiúnak ez nagyon nagy segítség vagy olyan gyereknek, aki mozgékonyabb, koravénebb vagy épp visszahúzódóbb. Ráadásul az élet szép dolgait értékelni kell. Így is él tündérkénk. Nyitott szemmel jár és minden szépet észrevesz.Segítőkészsége külön említést igényel. Ő az a karakter, akinek mindig van egy jó szava máshoz, egy, az életet jobbá tevő ötlete, amiért mer is tenni. A mellékszereplők is egytől egyig kedves kis teremtmények, akiket nem lehet nem szeretni. 

Az apró történeteket gyorsan el lehet olvasni, nem túl hosszúak, pont kényelmes a hosszuk egy esti etaphoz vagy várakozáshoz, utazáskor. Viszont nagyon szép mívesek a mondatok, talán ez a legapróbbaknak kicsit nehezen követhető ezáltal. Nincs lebutítva, nem túl rövidek a sorok, nem egyszerű szókincset adnak olvasáskor, hanem egy igazán szép, gazdag szövegkörnyezetbe ágyazta az írónő a történeteit. Olyan igazi, szépirodalmi stílusa van a könyvnek. Szerintem ez nem baj, bár kezdő olvasóként nehéz falat lehet. Viszont egy esti összebújós, közös olvasáshoz kitűnő. Sőt, én kifejezetten kedveltem, hogy nem gyereknyelven, egyszerűen íródott, hanem igazán minőségi módon, szépen megkomponálva, mint egy balettmű. Imádtam az írónő szóvirágait. Kevés a párbeszéd, bőven több a leíró rész, így kellemesen elandalítja a csemetét altatás előtt, ha nem tartja ébren az izgalom, amit a történet generál. 

Amit külön kiemelnék, hogy a tündér, mintha levélben mesélni a kis olvasójának külön a történeteket, ezzel olyan érzést keltve benne, hogy fontos szerepe van a könyvben, ő az a kislány, aki a tündérke barátja, kizárólag neki íródott a mese.

Kedvenc történetünk a Tündérkarácsony lett végül, ami ugye nem kérdéses, miről szól, így karácsony után. A legtöbb rész Tündérpihe tevékenységeiről szól, kedves kis állatok bevonásával, ahol a balett  és a tánc is külön teret kap. Mindegyik történet tartalmaz egy egészen apró kis tanulságot, intelmet, amit érdemes megfogadni. Semmi szörnyűség, drámai nem történik a mesékben, csupán a jóra, a szépre koncentrál. Varázsvilága elvarázsolja az embert örökre.

Ha egy nagyszerű vízen akarsz andalítóan szép szavakon evezni, akkor bizony ez a te mesekönyved! Hihetetlen gazdag, ékes, szép szókinccsel van megáldva az írónő, amit kendőzetlenül tár elénk. Ezúton is köszönöm, hogy vele tarthattunk az utazásán a tündérvilágba.

Fülszöveg:

Szereted ​a titkokat és a táncot? Érdekel, milyen csodákat rejt az erdő sötétje? Kíváncsiságod legyőzi a félelmeidet? Ha igen, akkor fedezd fel együtt Tündérpihével! Legyél Te a legjobb barátnője, táncolj, röppenj vele, és ismerd meg Titkok Erdejének minden szegletét!
A balerinák kecses mozdulatai által inspirált festmények, és a köréjük szőtt csodás-kedves történetek különleges, sosem látott világba repítik el az apróságokat és a szülőket, hogy aztán újra, és újra, és újra olvassák a könyvet, a képek vázlatát pedig a saját elképzeléseik szerint kifesthetik a kicsik!

Idézet:

A fergeteg és a jégbontó havát úgy aludtam át, mintha nem is léteztek volna. Annyira mély álomban pihentem, hogy arra sem ébredtem fel, amikor a többiek kikelet havának elején halkan kiosontak, hogy a későn jött havazás utolsó hópihéit lesöpörjék a hóvirágok törékeny szirmairól. 

64 oldal 
keménytáblás
ISBN: 9786155917011 
IllusztráltaNémeth Szilvia

Utazz velem Barcelonába!

R. Kelényi Angelika: Bacelona, Barcelona

81510656_2428318757417321_4163224499954647040_n.jpg 

Karácsonykor kellett egy kis napfény, vidámság, könnyedség, felfrissülés a sok nehéz olvasmány után. Bizony a lehető legjobb kötetet választottam hozzá Barcelona, Barcelona képében. Angelika élvezetesen ír és annyira érzékletesen, hogy bejártam vele Barcelona csodás tájait, szerelembe esve. Nekem oda egyszer el kell jutnom! Látni akarok mindent, mint a főszereplőnk, Caroline, aki gondol egy merészet, korábbi munkakörét, hobbyját újságírásra cserélné, langyos kis életét pedig egy tüzes Barcelonai kalandra, némi szenvedélyre, szerelemre, színekre. A csupa nagybetűs KALANDRA, hátrahagyva józan eszet, a családját, a biztosat.

Ha már Caroline, akkor kezdjük a szereplőkkel. Könnyű volt a főszereplővel közösséget vállalnom hiszen ugyan az a célja, álma, mint nekem. Caroline blogot vezet, amit szeretne felfuttatni és szíve szerint újságírói lenne, de hiányzik hozzá egy kis merészség. Annyi a különbség közöttünk, hogy belőlem hiányzik az a fajta kalandvágy, ami őt élteti és nekem már nem kell megtalálnom az igazit, hisz megvan. De így is nagyon át tudtam érezni a problémáit, mozgatórugóit, azokat a dolgokat, amik boldogsággal töltik el. Ismerem az üres papír szindrómáját, a lefagyást, mikor egy fontos munka fölött ülök és semmi, de semmi értelmes nem jut eszembe, mert kell, mert muszáj, mert számomra oly fontos. Ismerős az a vágya, hogy valami jelentőst írjak, valami olyat hagyjak hátra, ami másoknak iránymutató, útmutató, segítő és szórakoztató. Ismerősként üdvözlöm az utazni vágyását is, más országok megismerésének óriási lelkesedését. Ismerem azt az érzését is, hogy másra, nagyobbra vagyok hivatott, kitörnék abból, ahol most tartok, de hiányzik valami még hozzá. Merészség? Tudás? Vagy csak egy nagy adag löket? Ki tudja. Rettenthetetlensége előtt kalapot emelek. Sosem mernék egyedül nekiindulni a világnak mindenféle kísérő, tudás, védőháló nélkül úgy, hogy idegen férfiakkal randizzak minden nap, akármilyen munkával is kecsegtetne. Ő belevág. Ízig-vérig igazi nő. Nem egy olyan karakter, aki szép, okos, sikeres és mindenki a lába előtt hever. Ezt külön imádtam benne, hogy nem a csetlő-botló, megmentésre váró szereplő, de a céltudatos, minden sikerül neki szereplő sem, hanem hihető és igazi, aki olykor hibázik, olykor szerencséje van. Egyszer-kétszer megmentik, de magát is feltalálja, ha úgy hozza az élet. Az az érzésem, hogy Angelika magát írta bele egy kicsit a könyvbe. Ki tudja, csak ő, hogy ez igaz-e. 

A mellékszereplők nem voltak annyira hangsúlyosak, amit nem bánok. Talán a főszereplő mellé képzelt férfi, Thomas kaphatott volna egy cseppnyi többletet. Számomra nem volt annyira szerethető, mint vártam volna. Nem tudott  bűvkörébe vonni teljesen. Talán abban a faramuci helyzetben veszített el engem, mikor kiderült, neki bizony van kapcsolata, amit nem zárt le. Viccessége, jelleme kedvelhető volt, de pár momentum és a fent vázolt dolog miatt mégsem tette számomra könyves álompasivá. Valószínű ez is volt a cél, hogy ő is igazi ember legyen, nem pedig idealizált pasas. 

A többi krapek eléggé elnagyolt, ám könnyen bárhol felfedezhető típus volt. Jókat nevetgéltem felszínességükön, buta élethelyzeteken, kavarodásokon, amit okoztak a hősnő életében.

digital-art-398342_640.png

A könyv ízes volt, élvezetes és szórakoztató. Nagyszerű kalandok, arcpirító szenvedély, éles helyzetek, nagy kacagás, egy kis dráma, ijedség, izgalom, volt itt minden, mint a jó boltban. Mindenféle érzelmet felvonultatott az írónő kötetében, hogy igazán teljes legyen. Szerettem benne az iróniát, a kifigurázást, a jó kis helyzeteket, amin irtózatosan jókat derültem. 

Az alaptörténet számomra kicsit hihetetlen viszont. Tényleg van olyan újság, ahol csak bemondásra valakinek megfinanszíroznak egy teljes külföldi utat, hátha ír pár jó cikket? Tudom, hogy szükség volt rá a könyvben, de olyan hihetetlen. Mert ha létezik ilyen, jelentkezzen nálam is, szeretnék olaszba, franciába és még ezer helyre utazni, köztük Barcelonába is. Ez a könyv után még jobban. 

gaudi-1285294_640.jpg

A kötet legnagyobb erőssége nem a románc, nem a karakterek, nem a kiküldetés és munka, hanem a leíró részek voltak. Talán a legjobban kimunkált, legtetszetősebb része a könyvnek, számomra. Annyira élethűen leírta az írónő a színeket, illatokat, az épületeket, a mentalistást, az emberek életét, hogy legszívesebben azonnal csomagolnék és magam is ellátogatnék e tájra. Nem tudom, hogy az írónő végzett-e ott kutatást személyesen is, de imádom a leírásait. Kérem, hogy minden könyvébe írjon egy tájegységet, ugyan ennyire szemléletesen. Olyan volt, mintha utaztam volna én is a főhőssel, végig jártuk volna közösen az ikónikus épületeket, a szemet kápráztató látnivalókat. 

Amit én még kicsit hiányoltam, azok a receptek, ételek, ha már Carolina gasztro blogot vezet. Nem hiányossága a könyvnek, csak én örültem volna, ha azok is kerülnek bőven a kötetbe. Így is kerek a történet, de még jobban feldobta volna, igazi színes-szagos, életérzést közvetítő leíró kalandregénnyé avanzsált volna.

A borító könnyed, laza, tetszetős.

 Köszönöm az élményt, az utazást, a könnyedséget, a kifejező leírásokat, a románcot. Egy élmény volt!

Fülszöveg:

Barcelona ​és a szerelem íze…
Caroline Wood a londoni női magazin, a CBM főszerkesztőjének asszisztense.
Nem túl változatos munkája mellett hobbiból gasztroblogot vezet, melyben próbálja kiélni az írás és a finom ételek iránti szenvedélyét.
Az álma az, hogy a jövőben íróként dolgozhasson a neves újságnál, és ezt a főnöke előtt sem titkolja.
Mivel 35 éves korára még mindig nem fedezték fel páratlan írói tehetségét, és boldog feleség sem lett belőle, tudja, tennie kell valamit az álmai megvalósításáért.
Úgy dönt, hogy karrierjét és szerelmi életét egyetlen zseniális húzással pörgeti fel, ezért gondol egy merészet, és egy nyaralással egybekötött szakmai útra szánja el magát.
Egyedül.

Barátai féltik a magányos utazástól, de Caroline biztos benne, hogy Barcelonában rengeteget tanulhat önmagáról, és az új, életre szóló élmények mellett olyan blogot írhat utazásról, szerelemről, gasztronómiáról, mely végre felnyitja a főszerkesztő szemét is.
Egyedül azonban még enni is unalmas, így egy szerinte korszakalkotó ötlettől vezérelve egy társkereső oldalon spanyol randipartnereket választ magának.
Mindennapra egyet, így rögtön két legyet üt egy csapásra…
Erősen hisz benne, hogy ez az utazás meghozza számára az áttörést, a cikkírói álomállást, és talán egy jóképű, szenvedélyes férfit is…

Idézet:

Az eszem azt súgta, nincs értelme belefutni egy kalandba, mert igen fájdalmas lesz a vége, a szívem azonban azt mondta, teljesen mindegy, mi lesz a vége, a pillanat a fontos, amit, ha elszalasztok, egész életemben bánni fogok.

364 oldal 
ISBN: 9786155929649
#utazás #Barcelona #könyv #romantika #szerelem #újságíró #R.KelényiAngelika #Álomgyár #Álomgyárkiadó #recenzió #reklám #blogbejegyzés #könyv #book #olvasás #olvasnijó
ReAd-blog

sagrada-familia-3746024_640.jpg

 

Döntsük el mi, milyen sorrendben haladunk

Kőszegi-Arbeiter Anita: Abigél ​és Andris születésnapi nyomozása

covers_577785.jpg

Mindig szeretem azokat a mesekönyveket, amik valami teljesen új módon nyilvánulnak meg, legyen szó interaktivitásról, témáról vagy valami ötletről, nem hétköznapi dologról. Szeretem, ha mernek a tömegből kitűnni, nem az elvártat, a megszokottat hozzák, új utat járnak be. Rengeteg mese fordul meg a kezeink között nap, mint nap könyvtárakból vagy saját vásárlásból, esetleg kiadó vagy írói ajánlásra, így mindig örülök, ha messzemenően kiemelkedik valamelyik. Ez a kötet pont ilyen. Ezúton is köszönjük az írónak, Kőszegi-Arbeiter Anitának!

Orvosi váróban olvastuk középső csemetémmel (nagylányom jelenleg még egyedül falja a betűket, a saját ütemében haladva). Jól lekötötte hosszú várakozással teli perceinket, kétszer is újrakezdtük, más utat választva. Hogy hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy a könyv nagyszerű szórakozást ígérve, interaktív kötet. Az egyes fejezetek után az olvasó maga döntheti el, merre induljon, melyik új fejezet a szimpatikusabb neki a két ajánlott közül. Így kétszer, sőt háromszor olvasva is teljesen más történést, sorrendet kapunk. Imádta a gyerkőcöm, hogy választhat, nincs megszabva a haladás iránya, ezáltal nem a megszokott történetet kapta. Bevallom, engem is szórakoztatott. Jól össze van téve, cseppet sem döcög a történet, nem érződik törés vagy nem lesz kesze-kusza ettől, csak feldobja a könyvet. Nagyon jó, hogy nincs kőbe vésve a haladási irány. 

A stílus frappáns, gördülékeny, enyhén humoros, gyerekfejjel és felnőtt szemmel nézve is élvezetes. A párbeszédek gördülékenyek, a leíró részek rövidek, hogy ne vesszenek el a túl aprólékos fejtegetésekben az apróságok. 

79444161_972472349790313_2606335916427444224_n.jpg

A történet maga egy olyan témát dolgoz fel, ami a gyerekeknek fontos, mégpedig a szülinapot és az ajándék kérdést. Az egyik legfontosabb, legizgalmasabb, hogy a jeles napunk, amikor minket ünnepelnek, hogyan fog zajlani, mit kapunk ajándékba. Ugye? Ki nem keresgélt ajándékot gyerekkorában? Ezért szerethető annyira a könyv gyerekszemekkel nézve. Élményközpontú, gyermekközeli téma. Röviden le lehetne zárni pár oldalban az egészet, de ezt interaktív módon igencsak felturbósítva az írónő meghosszabbitotta, érdekesebbé tette. Remekül, izgalmasan írta meg, amitől nem lanyhul az érdeklődése a gyermeknek. A lendület sem szakad meg attól, hogy sok kis fejezetből áll. Viszont idő hiányában vagy kezdő olvasóknak nagyon jó ez a könnyítés, megközelítés.

A szereplők nagyon szerethetőek, kedvesek, a gyermeki tulajdonságokat jól hozzák kissé felerősítve. Könnyű azonosulni velük és izgalmasabb nyomon követi csetlésüket-botlásukat, velük együtt nyomozni. Lánykám imádta Abigél cserfességét, önbizalmát és felfedezői vénáját. András igazi izgága kisfiú, aki szereti a hasát, de testvérét is. Kettőjük erős köteléke megingathatatlan, erősítik egymás gyengéit, támogatják a másik felet. 

Nem mond ki a könyv nagy igazságokat, nem akar tanítani, okítani az élet dolgairól és ez helyén is van, egész egyszerűen csak szórakoztat, kikapcsol, nyugtat. Talán egy-két apróság mégis van azért, ami fontos a könyvben. A testvéri szeretet az egyik. A másik pedig az, hogy a túlzott kíváncsiság bajba is sodorhat. De nem tolakodó módon, ránk erőltetve, a szemünk majd kinyomva tárja elénk az író, hanem csak olvasás után, így leírva jutott eszembe, hogy azért csak van benne olyan dolog, ami kiemelten fontos. Nincs a könyvben semmi galádság, durvaság, csupán szeretet. Már ezért is érdemes elolvasni. Nincsenek benne ijesztő részletek, nem lebeg a főszereplők feje felett semmi végleges, fenyegetés, megtorlás. A szülők, nagyszülők és minden családi kapcsolat normálisan van ábrázolva és szeretetteljesen. 

Amit felróhatok a kötet hibájának egyedül, az az, hogy nagyon sok benne a "mondta Andris, Abigél folytatta..." Számomra nagyon zavaró, a fele elhagyható lett volna simán. Hangos olvasással feltűnő is. De ez csak kukacoskodás részemről, a kötet kellemes szórakozást ígér 2 éves kortól, de a 8 éves lánykám is kellőképpen élvezte. Ikreknek pedig kifejezetten ajánlott kötet. 

A külalakját illetően puha kötésű, nagy alakú, nem szokványos gyerekkönyv méretű kötet. Pici kezek nehezen forgatják, viszont a könyvespolcról kitűnik. A grafika nagyon aranyos, letisztult, színes, figyelemfelkeltő, köszönöm külön az illusztrátor munkáját! A betűtípus és méret kifejezetten előnyős a kis kezdő olvasók számára is.

Köszönjük a könyv Anitának, az írónak!

Fülszöveg:

Abigél és Andris, a rosszcsont ikerpár néhány nap múlva ünnepli az 5. születésnapját. Nagyon kíváncsiak már, hogy mit kapnak ajándékba. Amikor anya és apa elmennek vásárolni, az ikrek nyomozásba kezdenek, hogy kiderítsék, hova dugták a szüleik az ajándékukat. Dönt Te hol nyomozzanak, merre keresgéljenek, hiszen a főhős TE vagy!

48 oldal 
ISBN: 9786150067285
Illusztrálta: Tarr Andrea
ReAd-blog
#szponzorálttartalom #reklám #könyv #mese #mesekönyv #recenzió #bejegyzés #ikrek #gyerekek #gyerekeknek #interaktív #blogbejegyzés

Hogyan kezdjünk neki a könyvírásnak...

Varga Bea: A ​siker tintája

79099557_1435241089963297_8830498532042473472_n.jpg

Bevallom, rengeteget olvasom más könyveit és azokról véleményt is készítek nagy gonddal, de sosem jutott eszembe, hogy én magam is írhatnék egyet. De, hazudok. Talán 8-9 évesen egyszer, ami kérész életűnek bizonyult, hamvába holt rögtön. Nagy szerencsétekre. 

Viszont annyira sok helyen megkapom, hogy miért nem kezdek el írni. Ennek rengetem oka van. Hiányzik a szikra, az ötlet, a téma, a mondatok, az önbizalom, az összeszedettség, a technikai részletek, a finomságok, az idő, az anyagiak...

Akkor miért is vettem kezembe egy könyvírást segítő kötetet? Jogosan kérdezhetnétek tőlem. Egyszerű a válaszom. Röviden azért, mert érdekel és tudom, az írónő neve garancia a jó könyvre.  Hosszabban mindig érdekelt, valaki miért adja írásra a fejét, mik a mozgatórugói és bár sejtettem, hogy nem könnyű, álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyire összetett egy könyv elkészülése. Ezer dologra kell figyelni írás közben és csak arra összpontosítani. Fél szívvel nem lehet írni, ha nincsenek ott a gondolataink. Kellenek ötletek, vázlatok, karakterek, stílus, leíró részek, kor behatárolás, nyelvi készségek és még ki tudja mi nem. Mi bloggerek, olvasók könnyen kritizálunk, szedjük ízekre az elkészült műveket, mert sejteni sem sejtjük, mekkora munka áll a hátterében. Egy blogbejegyzés megírása 1-2 napot vesz igénybe maximum az adott történetben, témában élve, ami egy könyv esetén akár több hónapot körülölelhet. Magányos és felemelő is egyben. Egy könyv születése hasonlít egy gyermek kihordásához. Megszületik a gondolat, gomolyog, növekszik, alakul, fejlődik majd kirobban és önálló életet kezd el élni szép lassacskán. Terelgethetjük, segíthetjük az útján, de utána már sok beleszólásunk nincs az életébe. 

Pontosan ezért kértem a Könyvmolyképző Kiadótól ezt a könyvet recenzióba. Ezúton is köszönöm nekik! Nagyszerű, összeszedett írásmű, amit jó szívvel ajánlhatok kezdő és némelyik kevésbé kezdő írónak is, de azoknak is, akiket csábít a könyvírás, mint szakma. Mert az igaz, hogy az íráshoz szükségeltetik némi érzékenység, érzék, de a többi tanulható, fejleszthető. A könyv lehetne a Kezdő Könyvírók Bibliája, ami ebben segít!

A könyv nagyon jól összefoglalja, mitől lehet egy történet rossz, mitől csúszhat meg, mi hiányzik néha az áttöréshez, a sikerekhez, mitől lesz fura. Remek tippeket ad ahhoz, hogyan kezdjünk hozzá, mikre ügyeljünk, miként kerüljön bele egy történetbe minden,ami fontos, hogyan helyezzük el az adott zsánerben, korosztályban,  mit tegyünk, ha elbizonytalanodunk, ha kiégünk, miként írjunk szinopszist, kedvcsinálót... 

Köszönöm Beának, hogy ennyire sokrétűen, mélyrehatóan, olykor iróniától sem mentesen, viccesen, példáktól hemzsegőn megírta minden tapasztalatát úgy mint író, de mint szerkesztő és kiadói munkatárs is. Őszintén és kendőzetlenül veszi górcső alá a történetekben ejthető hibákat, az írói önbecsülést, a kiadók szemén keresztül látható dolgokat és írói szemszögből is közvetít ráadásul, ők mit érezhetnek. A segítő példák nagyszerűek. Kedvem lett volna egytől egyig megoldani őket, mint az eminens tanulóknak, csak az volt a bibi, hogy egy történetem sincs hozzá. 

Annyira sok apróságra kell odafigyelni. Sokszor fel sem tűnt eddig olvasás közben, hogy egy-egy könyv azért sántít, mert ezek el vannak némileg sunnyogva, nincsenek javítva azok a bizonyos könyves hibák. Csak azt éreztem, hogy valami nincs rendjén, hiányzik vagy túl sok, de nem tudtam miért. Most már világos.

Írónak lenni felelősség. Már egy eladott kötettel taníthatunk, éreztethetünk, sejtethetünk dolgokat az olvasóval. Ha befut az író, akkor pedig rengeteg embert formálhatunk, ezt ne feledjük! Sok könyv persze nem lesz sikeres, hiába jó és jól van megírva. Más könyvek rosszak, mégis kapkodják a könyvesboltokban őket. Ízlések és pofonok. Szóval attól, hogy valami nem a nagykönyv szerint van megírva, még lehet akár siker is. De ha valami nem ér el hatalmas sikereket, az sem baj!

Egyszerre nagyon tömény és sok az információ ebben a könyvben, ezért ne egybe akarjuk lenyelni, ha tényleg írásra adnánk a fejünk. Talán el is bizonytalanít kicsit. Olvassuk el a minket érintő, érdeklő részeket és később térjünk vissza a többire is. Ha semmi ilyen irányú tervünk nincs, a megoldandó feladatokat sem végezzük el, akkor gyorsan haladós, pörgős könyv. A stílust nem méltatnám, Bea jól ír és kész. Tudja miről beszél. Van benne komolyság, adatok, száraz anyagok, vicces felvetések, példák, említések, tanító jelleg és minden, ami szem-szájnak ingere. Rövid, átlátható fejezetek, bár, hogy miért ilyen a sorrend, arra nem jöttem rá. 

Mint blogger is nagy hasznát vettem egyébként. Egyrészt ezentúl igyekszem még jobban odafigyelni egy-egy hiba bemutatásakor az író érzékenységére, másrészt a saját cikkeimben, írásaimban, akár a recenziókban is hasznosíthatom, elkerülve, hogy én magam vétsem őket. 

Azt hiszem, azonban ezentúl még hamarabb észre fogom venni az apróságokat, kiszűrni az említett hibákat, most így, hogy felhívtad a figyelmem rájuk. 

És képzeljétek, a kötet olvasása közben arra is rájöttem, hogy én bizony dédelgetek már jó ideje egy mesekönyv ötletet. Egyszer meg is írom, csak alszok még rá 8-9-10 évet körülbelül, ha nem többet...

Bea, kérünk még sok ilyen jó könyvet. És egy javaslat! Kezdő, gyerekíróknak könnyebb nyelvezettel szintén készíts valami hasonlót, hogy már akkor ezekkel a tanácsokkal felvértezve induljanak neki történeteik megírásának! Köszönöm sz élményt! Könyvmolyképző Kiadónak pedig a recenziót köszönöm!

Fülszöveg:

Kreatív ​írás alapmű a szórakoztató irodalomban. Formabontó szakmunka.

Írástechnika, szakmai alapok, sikerreceptek.

Mi alapján döntenek a lektorok egy kézirat sorsáról? Melyek a leggyakoribb dramaturgiai hibák? Milyen írói eszköztárra van szükség a romantika, fantasy, sci-fi, krimi, kalandregény és horror írásához? Mitől jó egy young adult regény? Hogyan írjunk mesekönyvet?

Szabotál a múzsa? Írói válság és lelki élet.

Mikor okoz írói görcsöt külső hatás, és mikor belső probléma? Mit jelent más-más embernek a siker? Milyen kisiklások lehetnek az írói életút során?

Interaktív, szórakoztató írói kalandkönyv.

Az izgalmas témák rendhagyó módon kerülnek terítékre, ugyanis ezt a könyvet nem elolvasni, hanem lapozgatni kell. Két nagyobb úton haladhatsz, az egyik a kezdő, másik a gyakorlott íróknak szól. Lapozz oda, ami kíváncsivá tesz!

Kalandra fel! Ismerd meg a könyvkiadás titkait

Idézet: 

Az olvasás nemcsak empátiára nevel, hanem segíti a lelki problémák feldolgozását is.

280 oldal 
ISBN: 9789634572961

 

ReAd-blog

#szponzoráltbejegyzés #reklám #blog #írás #író #könyv #kiadás #blogger #hogyanírjakkönyvet #KönyvmolyképzőKiadó #könyvmolyképzőkiadó #kiadó #recenzió #írjunk 

 78989399_586967258755115_3274958502170198016_n.jpg

 

Ne vedd túl komolyan az életet

Nagy Karolin: Nem ​lesz ebből kalamajka, van nála egy balalajka

 79095771_2970385776329287_3413290894739111936_n.jpg

"Egy vidám könyv felnőtt színezőkkel a benned élő önfeledt gyermeknek"

Az élet túl nehéz, komoly és kihívásokkal teli. Folyton változásban van. Hol fent, hol lent vagyunk. Csak úgy lehet túlélni, ha nem vesszük túl komolyan, ha bírjuk az íróniát, önmagunkon tudunk nevetni, értjük a viccet. Ez a kötet pont ilyen. Felnőtt színező, melyben apró versek, humoros kis történések, ötletes dalok is helyet kaptak. Átüt a lapokon az írónő kedves humora, pozitív életszemlélete. Nem szabad a történetet, a könyvet komolyan venni, csak egy jó kis stresszlevezetésnek, a napi rosszból kilábaló időtöltésnek. Olyan, mintha kidugnánk a fejünk egy kis friss levegőt szippantani a szmogból. Üde, lendületes, vidám.  

Ismerős, mikor egy hosszú nap után, már mindenből eleged van, nem vágysz semmire, csak egy kis felüdülésre? Ha igen, akkor ez a könyv pont neked készült. Nem szigorúan vett könyv. Színező sem igazán. Nem is tudom, hová sorolnám leginkább. Az biztos, hogy egy szórakoztató kis füzetecske, ami után csak pislogtam, hogy elfogytak a lapjai. Olvastam volna még és még. Nagyszerűen kikapcsolt, elszórakoztatott, a célját elérte. Nem mondom, hogy minden szösszenet tetszett. De nem akar nekem (és másoknak sem) mindenáron megfelelni az író, hanem a saját kis vicces történeteit, szórakoztató, apró szómorzsáit szerette volna kiírni magából. Köszönöm, hogy megírta. Nem törődött  a konvekciókkal, az elvárásokkal, milyennek illene lennie egy könyvnek. Csak az érzéseit, humorát ontja ránk, akik vevők vagyunk rá. Neked eszedbe jutna a joghurt lábáról olvasni? Hát arról mit lehet írni? Vedd meg Karolin könyvét és kiderül. Ő még abból is tudott történetet kreálni, ráadásul szórakoztató, olvasható módon. Bírom, mikor van valakiben kreativitás. Én nagy és egyszerű témákon is sokat törpölök, mily módon kerüljenek ki tőlem. De hogy mi a bánatot írnék egy joghurtról, azt nem tudom. Van a könyvecskében vers, mondóka, rígmus, dal, történet, szösszenet is. Egy igazi kis egyveleg, hogy sose und meg. 

78758482_781454325661925_6872188758704259072_n.jpg

A fenti kép részlet a könyvből.

Túl rövid. Túl egyszerű a borító. Nem lehet semmilyen megszokott stílusba beszuszakolni! De kit érdekel? Vicces és nem a megszokott. Ennyi már pont elég ahhoz, hogy érdemes legyen megvenni, elolvasni. Könnyű nyelvezet, érdekes szóhasználat, egyszóval stílusos. Ennyi. 

Hogy mit írhatnék még róla?

Egy jó tanács a könyvhöz. Bármilyen botcsinálta, botkezű színező vagy, bátran vedd meg. Bármilyen rimtelen életet is élsz, kell neked a könyv! Ha humortalan vagy, pláne. Az élet sava-borsa, humora egy kötetben.

Köszönöm a könyvet az írónőnek!

78651117_570093917088918_5079990418951634944_n.jpg

 

ReAd-blog

#könyv #színező #felnőttszínező #balalajka #vidámpercek #szponzorálttartalom #recenzió

Farkas Nóra: Apa ​szeret!

71695299_2547401628653169_1556855615358238720_n.jpg 

A családban hagyományosan én vagyok a meseolvasó, a felolvasó. Ez a könyv rögtön megfogott. Tudtam, ez kell nekünk a polcra. Férjem sokat dolgozik, így elég kevés időt tud a kicsikkel tölteni. Ez az a kötet, ami erősítheti a családi köteléket közöttük. Egyenesen azt mondanám, hiánypótló mesekönyv. Nagyon örültem, mikor a Manó Könyvek rendelkezésünkre bocsátotta. Ezúton is köszönöm.

A legtöbb történet főszerepében egy kisgyermek található, ami azért jó, mert a kicsi, akinek olvassák vagy ő maga, aki elolvassa a történetet, könnyen tud azonosulni vele. Jobb esetben tartozik hozzá egy kedves anyuka vagy egy család, aki mellékesen meg van említve, viszont legtöbbször  még ennyi sem, semmitmondó karakterek, semmit sem érő szerepet kapnak vagy egyenesen ellenszenvesnek, gonosznak vannak beállítva. Ez a könyv megtöri a nagy átlagot és a kislány mellett most nem is az anyukát, hanem leginkább az apukát főszerephez juttatja. Nagyon fontos, mert a könyvekben, történetekben annyira kevés szerep jut nekik. Sajnos jobban ki kell hangsúlyozni ma már a normális szülői, apa mintát, mert egyre kevesebb gyermeknek adatik meg. 

A főszereplők kedvesek, szerethetőek, könnyű azonosulni velük, végig kísérni a kalandjaikat. Pötyi egy átlagos kislány. Ugyan azok a dolgok foglalkoztatják, mint az ilyen korú gyerekeket. Kérdései vannak a nagyvilág felé, amikre választ vár. Igazi kis kíváncsi, de ez így van jól. Nagyon közel állt lánykáimhoz a szerepe. Az anyuka kedvesen terelgeti, türelmesen ad választ minden feltett és fel sem tett kérdésre. Izgalmas módon szolgál visszajelzésekkel, kicsit talán tudálékosan. Apuka is egy átlagos szülő, akit könnyű megkedvelni. Nem érezteti fölényét, azért, mert ő a felnőtt és a kenyérkereső. Sajnos rengeteg könyvben ilyen sztereotíp szerepkör jut neki. 

Talán ami a legfontosabb, az a könyv tanító része. Megmutatja, hogy mennyire fontos egy kislány életében a családi egység, a szeretet, az apró figyelmességek, az emlékek. E nélkül semmi sem ér, két fillért sem. Észrevétlen nyomokat hagyunk másokban apró dolgainkkal, szokásainkkal. Ezek szeretetjelnek, a szeretet mérhető, látható kis alappilléreinek is beillenek, ami mosolyt csalhat az arcunkra, elűzheti szomorúságunk, a magány érzését is. Emlékezhetünk vele az éppen távol lévő szerettünkre. 

A történet bájos, életszerű. nem túl hosszú részek tagolják, így ideális kezdő olvasók számára is, bár ezúttal közös olvasásra ajánlanám inkább, úgy szeretettelibb. Nagylánykám szívesen olvasta egyedül is, de együtt, összebújva neki is jobban tetszett. Kisebb lánykám szintén szerette a történetet, ami nem volt kétséges, ő apamániás amúgy is. 

Nagyon fontos és jó olvasmány lehet olyan családokban, ahol az apuka messzire kell menjen dolgozni és keveset tartózkodik otthon. Esti közös meseolvasás az apuka és kisgyermeke között pedig még erősebbé teheti azt a bizonyos kapcsot. 

Még egy fontos dolog, mielőtt elfelejteném. Imádom a mesekönyv illusztrációit, színességét, kevésbé szögletes, erőszakos voltát. Nem tolakodó, inkább keretet ad a mesének, alátámasztja a történéseket. Plusz pont jár a  játékos feladat miatt, ami a könyvben van.Í gy a kis tulajdonos személyre szabhatja, örök emlékké alakíthatja ezáltal a könyvet. 

Fontos az apai szeretet is! Örülök, hogy egy könyvben viszont láthatom ezt a gondolatot.

Fülszöveg:

Hányféleképpen mutatkozhat meg apa szeretete? Honnan tudhatja Pötyi, hogy az apukája akkor is gondol rá, ha épp nincsenek együtt? Vajon mi a közös a tőle kapott játéknyusziban, a hűtőben lapuló málnában és a délutáni labdázásában? Hogyan köti össze őket a mosolyuk, és miért olyan fontosak az együtt átélt pillanatok?

Ebből a bájos rajzokkal illusztrált csodaszép történetből – amelyben Pötyi és az anyukája nyomozós játékba kezdenek, hogy felkutassák apa szeretetnyomait – minden kiderül. A kicsiket játékos feladatok és kitölthető oldalak is segítik abban, hogy megértsék, mitől különleges az apai szeretet.

Idézet:

Hiszen apa szeretete ott van az ajándékba kapott játéknyusziban, a frissen szedett málnában, a labdázós, szaladgálós délutánokban.
Ott van a reggeli pusziba

32 oldal 
ISBN: 9789634036173 
IllusztráltaLáng Anna
ReAd-blog
#könyv #book #mese #dream #kids #gyermek #apa #szeretet #fontos #tanítás #blog #blogger

Szvetlana Alekszijevics: Csernobili ​ima

74582176_2649131425146855_5460295445001535488_n.jpg

Nincs nehezebb egy valós történet alapján könyvet írni, ezért is készülhetett ilyen sokáig ez a kötet. A szerző nem csak elmesélője, hanem elszenvedője, közvetlen tapasztalója is Csernobilnak. Gondolom senkinek sem kell leírnom, milyen katasztrófa történt ott. Magáról a kötetről egy bejegyzést összehozni sem egyszerű ezáltal, jó ideig ültem rajta. Abban sem voltam biztos, nekem erről írnom kell-e. De végül úgy döntöttem, megpróbálom szavakba önteni az érzéseimet a könyvvel kapcsolatban, mert fantasztikusan van megírva. Kötelezővé tenném középiskolában, hogy a fiatalok is tanúi legyenek. Ne legyen elfeledve. Talán akkor soha hasonló sem fog történni. 

Már maga a tudat, hogy ez nem fikció, szörnyű. Még kicsi voltam, mikor az eset történt, pontosan 3 éves. 1986. Egészen ködösek az emlékeim. Talán szó volt róla, hogy ne együnk salátát, a nyulaink is hullottak és az összes létező lepke eltűnt, egyik pillanatról a másikra. Hálás vagyok, hogy nem kellett elszenvednem a kétségeket, megijedni, várni a következményeket, mert annyira nem voltam még tudatomnál. Ránézve a gyermekeimre, lehet bele is őrülnék, ha ma történne. 

pripyat-1366163_640.jpg

Letaglózó a kötet. Csontig és szívig hatoló! Hiába akartam nem szeretni, letenni, olyan erősen húzott be, hogy végig olvastam. Megnéztem a sorozatot, ami ebből készült. Feldühített, elképesztett. Az emberi butaságnál nincs nagyobb rossz. A fejünk homokba dugása nem megoldás, sem az elhallgatás, elkenése a történteknek. Elkerülhető lett volna ez az egész. Ha máshogy kezelik a dolgokat. Ha elmondják mindenkinek. Ha segítséget kérnek más országoktól. Ha tudatában vannak a következményeknek. Ha nem valami magasztosabb eszmét éltettek volna. Ha hozzáértőbbek lettek volna. Ha nem egymásra mutogatnak.Ha...ha...ha...Megannyi ha. Már nem tudhatjuk meg, mi lett volna akkor. 

A könyv a sorozat eszenciája. Az író eltér a filmtől. Szigorúan véve nem az események sorozatát mutatja be. Nem tudományos megközelítésből írja történetét, hanem személyes tragédiákon keresztül. Ezzel még erősebbé téve mondanivalóját. Jobban hat az egész. A könyv olvasása után napokig bolyongtam. Forrt bennem ez a rengeteg minden. Végig az járt a fejemben, hogy: DE MIÉRT? Annyi hasztalan feladatot kaptak az emberek, ami miatt a halálukat lelték. Nem lett volna jobb, ha lezárják a teljes részt, aztán csókolom? Nem kaphattak volna felvilágosítást, hogy dönthessenek saját sorsukról, bemennek e a Földi pokolba vagy sem?

Az ott élők megtanultak együtt élni ezzel. A sajnálatból nem kértek, segítséget pedig nem kaptak, csak félelmet. Vajon mennyi halott lehet ténylegesen, ami ennek a katasztrófának a következménye? És még mennyi lesz ezután? 

pripyat-1366159_640.jpg

Minden tiszteletem azoknak, akik tudták, mire vállalkoztak, mégis magukat nem féltve mentek megmenteni a világot, a jövőt, az országukat és minket is! Az írónak is elismerésem. Nem lehetett könnyű lemenni a lélek legalsó bugyraiba, tárgyilagosak maradni, meghallgatni ezeket a beszámolókat. A tehetetlenség...Annyira rossz, hogy a legtöbb emberen nem lehet segíteni semmilyen módon, még engem is feldühített. 

Olvastam olyan kritikákat a könyvről, hogy egy idő után unalmassá vált, hiszen mind majdnem ugyan azt mondják el, csak saját szemszögükből. Persze, mert ugyan azt élték meg, de mégis kicsit másként. Egy letaglózó emberi sors nem lehet unalmas. Ez a téma sem lehet unalmas. Az író pedig zseniális, mert úgy körüljárta az egészet, hogy aki nem járt sosem arra, nem hallott Csernobilról, annak is fogalma legyen a dolgokról. Zseniális, mert úgy megírta a történetet, hogy nem akartam letenni, hiába hatott az összes érzékemre, hiába sírtam rajta, letaglózhatott bármennyire, akkor is végiggyűrtem az egészet. Hatott rám, elgondolkodtatott, érzéseket közvetített.

Örülök, hogy szót kaptak azok is végre, akik megélték, túlélték. Emlékezhetnek, feldolgozhatnak egy keveset belőle. Mi is kaphattunk belőle egy kicsit, hogy a mi vállunkat is nyomja e teher, nem csak azokét, akik ott élnek még ma is, vagy már nem.

Ezt a katasztrófát sosem szabad elfeledni. Pont az ilyen írások tarthatják életben az emlékezést azokról, akik megérdemlik és azokról, akik felelősek érte. Talán az sem lenne baj, ha mindig a szemünk előtt lebegne, hogy bármikor újra megtörténhet. Írom úgy ezt, hogy a Paksi Atomerőmű közvetlen közelében lakom. És tudom, hogy teljesen más elven működik, ezernyi biztonsági intézkedéssel...de akkor is. Ülünk pár időzített bombán...

Az élet írja a legtragikusabb történeteket!

 
358 oldal 
ISBN: 9789634053828 
Fordította: Pálfalvi Lajos

Fülszöveg: 

1986. ​április 26-án kezdődött Csernobilban minden idők legnagyobb atomerőmű-katasztrófája. Az akkori szovjet vezetés titkolózása miatt a világ napokig szinte semmit sem tudott róla.

A Nobel-díjas fehérorosz írónő két évtizedet szánt a téma feldolgozására. Beszélt olyan emberekkel, akiket rögtön a katasztrófa után a helyszínre rendeltek, és a legveszélyesebb munkákat végeztették velük. Beszélt az özvegyekkel, akiknek csak a kitüntetések és az oklevelek maradtak. Beszélt azokkal, akik az erőmű közelében, a paraszti Atlantisszá vált Poléziában éltek aztán bedeszkázták a kútjukat, és kitelepítették őket, vagy maradhattak a házukban, de eztán már úgy éltek, mint egy rezervátum lakói. Megismerjük az áldozatokat, a felelősöket és a szovjet virtusba belerokkant vakmerő önkénteseket. Megismerjük azokat, akik számára Csernobil filozófiai probléma, az atomkorszak utáni ember alapító mítosza, és azokat is, akik a szovjethatalom ellenségeit, a Nyugatot és az árulókat okolják érte.

Csernobil nemcsak egyéni, családi, hanem nemzeti tragédia is. Nem szovjet, nem orosz, nem is ukrán, hanem fehérorosz nemzeti tragédia. A tízmilliós nemzetből több mint kétmillióan élnek szennyezett területen. Mert amikor a szovjet híradókban örömhírként közölték, hogy szerencsére nem Kijev felé szállt a radioaktív felhő, azt nem közölték, hogy Minszket és Fehéroroszországot borította el. Mivel a birodalom itt többször is erőszakkal állította meg a nemzetté válás folyamatát, sokan csak ekkor döbbentek rá, hogy az ő sorsuk más, maguknak kell kitalálniuk, hogyan menthetik meg az életüket. A gyarmati sorban élő nemzet a csernobili katasztrófával lépett be a világtörténelembe. Mert az afganisztáni háború és az atomkatasztrófa a birodalmat is romba döntötte.

Csernobil minden szereplő számára korszakhatár. A boldog tudatlanság elvesztését jelenti, ahonnan csak hosszú idő után lehet eljutni a rezignált, keserű bölcsességig. Vannak, akik már eljutottak ide, és vannak, akik most csak most indulnak el, mint a Szolzsenyicint olvasó falusi párttitkár. Egyesek menekülnek a zónából, másokat meg vonz az a terület, amelyet lassan visszahódít a természet.

Csernobil nemcsak katasztrófa volt, hanem figyelmeztetés is. És Alekszijevics szerint minden nemzedéknek olvasnia kell a jövőnek hagyott jelekből.

Csernobil ma is aktuális. És aktuális lesz még 48 ezer évig.

ReAd-blog

#Csernobil #csernobiliima #könyv #sorozat #dráma #élet

chernobyl-3711294_640.jpg

Időgazdálkodással rosszul állók figyelem, ez a ti könyvetek!

C. Szabó Helga: A ​kevesebb néha több

76904482_2553095128108002_883726788583227392_n.jpg

Ez az a könyv, amit mindenképpen el szerettem volna olvasni. A jegyzetelés, előre tervezés olyan messze áll tőlem, mint Makó Jeruzsálemtől. Én az a spontán nőci vagyok a szomszédból, aki mindig rohan, elfelejt ezt, meg azt, egyszerre két helyen kellene lennie...Így azt gondoltam, ez a könyv nekem íródott vagy legalább gatyába ráz egy kicsit. Ezúton is köszönöm az írónőnek, hogy rendelkezésemre bocsátotta a kötetet. Rengeteget tanultam belőle. Alapvetően nem fogja az életszemléletem megváltoztatni és a stílusom, de annyi hasznos tanács, ötlet volt a kötetben, amit megfogadok a jövőben, hogy jelenleg tele van sárga jelölő cetlikkel tűzdelve.

Van olyan tipp, amit már most is használok, sokat rendszeresítettem azóta, más dolgokat ízlelgetek még, próbálom a koncepciómba bele illeszteni, magamra szabni. Pár jó tanács az olvasáshoz. Ne egyszerre akard kivégezni a könyvet, mert ahhoz túl tömény. Érdemes a kezed ügyébe helyezni jelölő cetliket vagy egy noteszt, amibe lejegyezheted a neked tetsző ötleteket, a számodra fontos, érdekesebb gondolatokat.

Módfelett alapos, összeszedett könyv. Nagyon jó szisztéma alapján épül fel, logikusan, követhető módon, laikusoknak, egyszerű nőknek is érthetően. Úgy éreztem olvasás közben, hogy az írónő mindenre gondolt. Lehetne dolgozó, rohanó anyák Bibliája akár. a könyv. Nem csak időmenedzselési könyv csupán. Helgáról, az írónőről is sokat megtudhatunk, személyes dolgokkal, idézetekkel, vélemény hozzátűzésével tette még érdekfeszítőbbé a szárazabb oldalakat.  Megismerjük, mint dolgozó nő, anya is. 

76713947_2649117745148223_6018386338712125440_n_1.jpg

Sokszor úgy érezzük, az idő szalad, az értékes percek kifolynak az ujjaink közül. Azt, hogy hová tűnnek, nem tudjuk. Csak nap, napot követ. Egyik percben reggel van, majd a következőben este. De csináltunk valamit? Sikerült elvégeznünk minden feladatot? A könyv rengeteg tippet ad arra, hol csúszhatunk meg időben. Sokszor olyan kis apróságokra megy el az időnk, mire nem is gondolnánk. Jó időbeosztással, tervekkel, előre tervezéssel, tudatos odafigyeléssel sok órát megtakaríthatunk, amit aztán önmagunkra, családunkra vagy munkánkra fordíthatunk. 

Nagy vonalakban:Tűzz ki célokat magad elé, írj táblázatokat, szedd pontokba, mi a fontosabb, mi elhanyagolható, van-e olyan, ami ráér később, kiszervezhető esetleg másnak. Írd le, fókuszálj, kapcsolj ki minden mást, gyárts terveket. Vigyél véghez, mindent, ami fontos. Néha pihenj is azért. Ha nem készültél el időben, akkor se bánkódj, legközelebb jobban fog menni. Gyakorolj és gyakorolj. 

Persze az írónő ennél bővebben, szebben, kifejezőbben, érdekesebben írja le ezeket a pontokat. Érdekes kimutatásokat, statisztikákat ad hozzá, kipróbált ötleteket. Szerettem, hogy őszinte. Azt is leírja, hogy ez neki ment, amaz nem. Nem próbál rád erőltetni mindenáron valamit, hanem csak irányt mutat, ösztönöz. Köszönöm az őszinteségét. 

77314259_801438766965719_6147587201313013760_n.jpg

A stílus, a szófordulatok jók, érzékletesen ír és nem unalmas a hang, amit megüt, pedig a téma nem túl szórakoztató, inkább szükséges. Ő mégis megoldotta úgy, hogy érdekeljen, ne adjam fel félúton, ne ugorjam át a sorokat.

Amit fel tudok a könyv hibájának róni, az az, hogy nekem hiányzik a kemény borító ehhez a témához. Mutatósabb, tartósabb lett volna azzal. A külseje így olyan semmilyen.. A szín és a kötet grafikája, borítója nem győzött meg arról, hogy olvassam el. Nem tűnik ki. Kiemelhetőek lehettek volna fejezet címek, színekkel. Tagoltabb lehetett volna. 

Kiknek ajánlom a könyvet? Örökké időhiányban szenvedő, rohanó nőknek!

Fülszöveg:

Kiléptem az épületből, és le voltam sújtva. Ez nagyon gáz, gondoltam. Teljesen szétcsúsztam. Túl sok dolgot vállaltam, ez pedig nem mehet így tovább. A villamoson előrébb megyek, hogy nyerjek néhány másodpercet. Menet közben már a holnapi teendőimen gondolkodom. Időmenedzsmenttel foglalkozom, mégis újra és újra elfelejtem,
hogy egy nap mindössze huszonnégy órából áll, és nem jó ötlet mindet munkára fordítani.
Szívesen mondanám, hogy évekkel ezelőtt jött ez a felismerés, és most már irtó rendezett és fegyelmezett vagyok, de ez nem lenne igaz. Azért foglalkozom időmenedzsmenttel, hogy jobb legyek benne, hogy ne kövessem el újra és újra ugyanazokat a hibákat – csak másokat.
Nem tudok csak egy dologgal foglalkozni. Nem vagyok mindig produktív, nem vagyok mindig pontos, nem mindig sikerül nemet mondanom, és sokszor arra használom a hatékonyság növelését, hogy újabb feladatokat szuszakoljak bele a felszabadult időbe.”

342 oldal 
ISBN: 9786150046624
recenzió
#időgazdágkodás #időhiány #dolgozómami #dolgozóanya #könyv #időmanager # book #blog #recenzió
ReAd-blog

Ajándéknak is kiválóak az angol nyelvű könyvek

Usborne könyvet minden csemetének!

73524573_2649132615146736_3442072071885029376_n.jpg

Számtalan alkalommal szembe jött velem az Usborne kiadó könyvajánlója, de nem volt lehetőségem közelebbről is megvizsgálni a könyveit, így nem foglalkoztatott annyira. Egészen addig, míg ajándékot nem kezdtem el keresni karácsonyra a minap csemetéimnek. Azt tudtam, hogy könyvet mindenképp szeretnék csempészni a fa alá. Na de milyet? Hála az égnek rengeteg van itthon és aktív könyvtárba járók is vagyunk. Annyit tudtam csak, hogy valami különlegesre, kiemelkedőre, másra vágyom. Valami olyasmi kell, ami tényleg szép, igényes kivitelezésű és nem kapható akárhol. Így tévedtem végül a Kidsbooksheaven oldalra, ahol ismét Usborne könyvekkel találtam szembe magam.

Nosza, akkor rendeljünk, ha már ismét ráleltem! Végül a fenti képen található példányokra esett a választásom a lányoknak. Daniella nem tanult sosem angolul, de kifejezte azon vágyát, hogy szeretne minél hamarabb, még a sulis órák előtt megismerkedni ezzel a nyelvvel. Neki az Első száz szavam könyvet választottam.

75204598_2649129608480370_3379905332263256064_n.jpg

Viki az alapszókinccsel már rendelkezik egy nagyon klassz angol tanfolyam a Kids Club jóvoltából tavalyról, ezért neki csak felelevenítő, játékos feladatozós füzetre gondoltam, így az iskolás korszak felé közeledvén. Neki ez a kötet érkezett végül. Egy klassz kis matricázós, olvasmányos könyv.

 75521797_2649130131813651_2198491001729843200_n.jpg

Mindkettőt nagyon eltaláltam, úgy gondolom. Biztos vagyok benne, hogy tetszeni fog nekik és jól fognak szórakozni a fa alatt. A "könyvecskék" megérkezésekor én is alapos meglepetésben részesültem. Ahhoz vagyok szokva, hogy vékonyka, kis alakú, alig színes munkafüzetek érkeznek, amik gyorsan átlapozhatók, engem különösképpen nem kötnek le, Ehhez képest pedig két nagy, gyönyörűen megszerkesztett, tetőtől talpig színes kivitelezésű füzet jött, ami engem is elvarázsolt. Nagyon jó minőségű, vastag papírból van, szépen megszerkesztve, nagyon aranyos kis illusztrációkkal, látványosan. Legszívesebben az összes oldalt lefotóznám nektek, hogy lássátok, amit én. Bár hiába, a fotók nem adják vissza, élőben mennyire izgalmasak.

75226434_2649120148481316_562749262484471808_n.jpg

A rajzok elbűvölőek, interaktívak. A gyerekek imádni fogják. A kis szereplők szőkék, barnák, feketék, szemüvegesek, alacsonyabbak, magasabbak, más bőrszínűek, így könnyű bárkinek azonosulni velük. Olyan élethelyzeteket, alap dolgokat mutat meg mindkét könyv, ami a kicsiket érdekli. Nem sablonosak, az biztos.

A szavakat könnyű kiolvasni, megjegyezni. Jól ki vannak emelve, hogy a rajzok ne vegyék azért teljesen el a fókuszt. A többi szöveg is jól olvasható, nagyszerű betűtípussal, mérettel rendelkezik. Olyan igazi kézbe való könyvek, amiket jó nézegetni, szülőnek és gyereknek is egyaránt.

Egyet tudnék felhozni csak ellenük. Rövidek. Még olvastam volna vagy 100 oldalig.

Szerintem magasan kiemelkednek a hasonló könyvek táborából minőségükkel. Az áruk sem vészes. Összességében elégedett vagyok és jó szívvel ajánlom másoknak is. Ideális a karácsonyfa alá, de közös időtöltésnek, nyelvtanulás céljából is érdemes rendelni.

Hogy hol tehetitek meg? Ezen a linken nézzetek szét, válasszátok ki, mit szeretnétek, majd ezen az oldalon adjátok le a rendelésetek Kidsbooksheaven.

 

Köszönöm szépen a könyveket Kidsboksheaven!

#usborne #Usborne #angol #könyv #book #olvasmány #matricázó #angol #nyelvtanulás #tanulás #szórakozás #recenzió #kiadó #szponzorálttartalom #recenzió #ReAd-blog 

ReAd-blog

76693397_418962372387413_8299808821010759680_n.jpg

 

 

Főszerepben egy kastély két, különböző idősíkon

Lina R. Breitkreutz: Az ​új kedvenc

lost-places-2759275_640.jpg

Meglepő könyv került  a kezembe minap. Ami a megdöbbenésem kiváltója volt, az az, hogy az írónő a névtelenségből robbant be vékonyka könyvével és rögtön tarolt is, kedvencé avanzsált számomra. Korábban egy interjút is olvashattatok vele a blogomon, ami itt megtalálható. 

75453549_2649131095146888_8139994565395349504_n.jpg

Nem gondoltam, hogy ekkorát fog szólni, magával ragad és ennyi minden elfér egy aprócska kötetben...

Megnyerő borítója, érdekes címe ragadta meg a figyelmem első körben, de nem voltak túl nagy elvárásaim vele szemben. Egy első könyves megjelenésnél rengeteg apró hiba csúszhat a számításokba (túlírás vagy alul írás, nem jól kibontott, kifejtett világ, cselekmény, vontatott írásmód, kevés figyelemfelkeltő motívum, bugyuta karakterek, elírások, furcsa szóhasználat, nem értem mit akart kihozni a történetből az író, másolás, klisé hegyek-csak hogy párat megemlítsek). Ezeknek semmi nyomát nem leltem, helyette kaptam egy alaposan felépített világot, gondosan adagolt talányokat, jól megszerkesztett karaktereket, kellően izgalmas cselekményt, minden szempontból klappoló, jól átgondolt történetet és túl kevés oldalt. Úgy gondoltam, ezen a lapszámon nem kaphat jó lezárást, sem maximálisan kibontott, le is zárt történetet, összecsapott lesz. Szerencsére az író megcáfolt. Nem mondom, hogy nem olvastam volna még, sok részt bővebb lére eresztve, de nem lett összecsapott.

lost-places-3035877_640.jpg

 Az új kedvenc cím akár jóslat is lehetne, mert igazán kedvenc lett a történet. Sejtelmes, magával ragadó, lendületes olvasmány, mely tartalmaz egy cseppnyi hátborzongatót is. Fő kulcs egy ódon, romos kastély, egy frissen avanzsált írónő és a rejtélyes múlt. Egy kis időutazás, némi misztikum is helyet kapott fűszerként, de számomra nem ez volt a leglényegesebb, hanem a leíró részek és a szereplők. A stílus dicsérendő. Szerettem a szófordulatokat, a minden érzést átadó leírásokat, az élő, legkevésbé sem erőltetett párbeszédeket, a hangulatkeltést. 

Nagyon jól megkomponált a könyv íve is. Amikor kell, belehúz, kapunk egy izgalmas részt, aztán szépen lenyugtat, lassan folydogál, csak sejtet, pont annyira, hogy borzasztóan kíváncsiak legyünk, mi következik vagy miért van az úgy, ahogy. Jól adagolja az izgalmakat. 

Végig az volt az érzésem, hogy a hősnőt, magáról mintázta teljességében az írónő, nem csak az alap ötletet, a nevet és író mivoltát. Talán pont ilyen kedves, szerethető személyiség lehet ő is, mint a könyv szereplője. Aki egyet szeretne nagyon, mindenkinek adni valami jót. Érdekes figurákat hozott létre Lina. Sok a mellékszereplő, de nem zavart. Nem ők állnak a fókuszban, csupán segítői a történetnek. A könyv többet is elbírt volna egy-egy mellékszereplő kifejtésében, megismerésében talán.

Nagyon izgalmas téma került a cselekmény középpontjába. Ki ne gondolna arra, hogy megváltoztasson olyan eseményeket, amik rosszul végződtek, tragikus kimenetelük volt. És nem csak a saját életre gondolok, hanem másokét is ráncba szedné szívesen az ember. Keveset szentel a hogyanoknak, az időutazás kifejtésére, de nekem pont így volt tökéletes. Ha ennél még több van, kevésbé lett volna számomra emészthető. Még így is egy picivel több a kelleténél.

Azt hiszem én is szeretnék egy kastélyt...De időutazni biztosan nem!Hiszen ki tudja milyen eseményt változtatnék meg, ki tűnne el az életemből általa. 

Remélem az írónő tartogat még számunkra folytatást. Köszönöm ezúton is a könyvet neki!

Fülszöveg:

Minden embernek van olyan emlék az életében, amire azt mondja: Istenem, ha visszamehetnék a múltba, másképp csinálnám. Megváltoztatnék mindent, hogy jobb legyen.

De vajon mi lehet az az indok, amiért megváltoztatnánk a múltat? Pénzért? Elrontott szerelemért? Kisiklott karrierért? Egyáltalán hogyan lehet változtatni a múltunkon?

Lina R. Breitkreutz megtette. Visszarepíti az olvasót elmúlt időkbe, amit sokan szeretnénk meglátogatni. Kicsit ott lenni, kicsit átélni. A pörgős jelenünk napjait bolygatta meg a lelassult múlt pillanataival. Történelmi tragédiákat és szerelmeket mentett meg a főszereplője különleges képességével.

Idézet:

Hátradőltem a karosszékben, és elborzongtam a hirtelen felállított konspirációs elméleteim miatt. Ebben a pillanatban már nem is tudtam annyira örülni a háznak, amit új otthonommá akartam varázsolni.

184 oldal 
ISBN: 9786156066435
Ha tetszett az ajánlóm a könyvet meg tudod vásárolható itt!

Egy kis érdekesség: A könyv alapötletéül származó Balatonederics község Veszprém megyében a Tapolcai járásban található. Kastélyát Fekete-kastélynak hívják.

balatonederics2.jpg

A fotót készítette: Civertan

ReAd-blog

#könyv #időutazás #book #kastély #izgalmas #mutimitolvasol #ReAdblog

 

75081237_2649107821815882_7606765313215954944_n.jpg

 

Igazából Maugli

Marina Chapman · Vanessa James · Lynne Barrett-Lee: A ​lány, akinek nem volt neve

74638421_2646417225418275_7061083662355267584_n.jpg

Egy könyv, mely a Maugli női verziója is lehetne. Egy történet, mely megmutatja, hogy az ijesztő, sötét, kiismerhetetlen esőerdőtől a városi dzsungel mennyivel veszélyesebb. Egy olyan igaz tanmese, mely megismerteti velünk, hogy az erdőben élő veszélyesnek titulál majom mennyivel emberségesebb, mint sok ember! Ez Marina története, aki egy igazi hős, egy nagy túlélő.

Bevallom, nehezen rántott be a kötet. Nem azért, mert rosszul van megírva vagy már megszokottá váltak az ilyen borzalmak, csupán rosszkor kezdtem bele a könyvbe. Nem jókor talált meg, így nehezen tudtam ráhangolódni. Az sem segített rajta, hogy sokáig tartott az olvasása, újra és újra kizökkentem, pihenőt kellett tartanom a lelki ráhatása miatt.

Nehezen emészthető kötet, szem előtt tartva, hogy megtörtént eset. Az élet írja a legmegdöbbentőbb, legdurvább dolgokat, amit a képzelet sem tud kitalálni, az biztos. Annyi minden történik a főszereplővel, hogy sokként hat. Olyan, mint egy rémmese, mely a képzelet szüleménye, pedig igenis hihető, mert ilyen a világunk. Marinát 4 évesen rabolják el és az őserdőben köt ki. Hihetetlen lélekjelenléttel, túlélőösztönnel rendelkező, mindent túlélő kislány. Vajon egy apró gyermek mennyi borzalmat képes elviselni egy fél életen keresztül? Mikortól bomlik meg az elméje, adja fel az emberi létet valaki? Mennyit bír az emberi test és lélek? Fejlődéstörténet vagy túlélő történet? Talán mindkettő kicsit.

Mikor ilyen könyvet olvasok, rá kell döbbennem, mennyire apró dolgokon problémázunk ehhez képest. Mennyire könnyű életünk van, mégsem vagyunk elégedettek vele, nem értékeljük eléggé azt, amink van. 

76747513_2646417445418253_8198060788070481920_n.jpg

Marina érzékletesen ír a történtekről. Érezzük az őserdő sötétjét, a majmok hangját halljuk, hogy aztán a későbbiekben a rettegése, kiszolgáltatottsága váltsa föl, egy másfajta félelem a könyv történéseit. Hihetetlen, hogy a társadalom a gyerekek kezét ilyen szinten elengedi, nyomorban tengődnek, egyedül az utcán. Becsülöm a főszereplőt, mert a legsötétebb időkben is előre tekint és nem adja föl, bármilyen nehézséget gördít elé az élet. Ember marad, aki a jót is látja, nem csak a rosszat. És hisz. Nem vágyik vissza a kezdetekhez, az esőerdőbe, hanem emelt fejjel küzd tovább. Jól árnyalja a könyv az emberek sokszínűségét, a jó és a rossz között elhelyezkedő rengeteg réteget, az élet borzalmait és apró örömei között szakadékot.

Talán számára nem a testi borzalmak, az alkalmazkodás, kín volt nehezen kezelhető, hanem a magány, a valakihez tartozás nélküliségének elviselése. 

A főszereplő mesél és mesél. Tárgyilagosan tárja elénk élete történetét, viszont nem enged be a legmélyére. Talán túl fájdalmas számára. Én úgy éreztem, hogy nem engedett be eléggé, nehogy elrettenjek. Szerethető, bárkinél emberibb kislány, majd nagylány és felnőtt. A rossz sorsát is jóra kovácsolja kitartásával, erős jellemével, jó szívével. Könnyű őt megszeretni, hiszen a túlélésre játszik csak és szeretetet szeretne. Senki felé nincs előítélete, nincsenek manírjai, semmi rossz nincs a gondolataiban, senkinek nem szeretne ártani. Vele a lehető legrosszabbat cselekvő felé sem táplál gyűlöletet, gyilkos indulatokat. Nehéz lehet ennyire jónak, higgadnak lenni, nem túl hálás feladat. Nagyon szerettem volna olvasni a lelki oldalról is, jelenleg hogy van, hogyan dolgozta fel ezt a rengeteg rosszat. Túl tudott jutni mindenen? Vajon most, hogy már ismeri a világot, a múltját, akkor sem tud rossz szívvel gondolni az őt bántókra? Nem akar egy kis elégtételt, felül tud emelkedni ezeken?

Érzelmek, érzések, szenvedés, cseppnyi boldogság, kilátástalanság, bánat, vágyódás, egyedüllét...Annyi, de annyi érzést tár elénk a könyv.

Nem lett kerek a könyv, a vége annyira hiányzik, mint egy falat kenyér. De aki bírja a spoilereket, az megkaphatja videó formájában.

A stílus kicsit vontatott. Könnyen olvasható, de mégis lassú folyású. A leíró részek jobbak, mint  a párbeszédek. Utóbbiak néha annyira nem életszerűek vagy csak hihetetlen, hogy ilyen megtörténhet egyáltalán.

Ne várj száguldást, pörgős történéseket, akciódús, nagy izgalmakat. Inkább ledöbbenést és sok érzelmet a könyvtől.

A borítóját imádtam, nagyon kifejező, sejtelmes, izgalmas és kifejezi a könyv tartalmát.

Köszönöm a könyvet a 21. század kiadónak!

Eredeti címe: Marina Chapman: The Girl With No Name

336 oldal 
ISBN: 9786155915765 
Fordította: Kallai Nóra

 

Fülszöveg:

Megdöbbentő ​történet az elveszett gyermekről, aki túljutott a megpróbáltatásokon akár a dzsungelben, akár az utcán nyomorogva, hogy aztán visszatérjen a korábbi életébe. 1954-ben egy távoli, dél-amerikai faluból elraboltak egy négyéves kislányt. Marina Chapmant az otthonából ragadták el, aztán sorsára hagyták a kolumbiai dzsungel mélyén. Csoda, hogy életben maradt.
Két nappal később a rettegő és éhező kislány ráakadt egy csapat csuklyásmajomra, és ösztönösen utánozni kezdte a viselkedésüket. Ugyanazt ette, amit a majmok, ugyanúgy viselkedett, mint furcsa barátai.
Marina öt évig élt a majmok között, ezalatt állatias vonásokat vett fel: nem beszélt, levetkőzte gátlásait, nem tekintette embernek önmagát, és az emberi közösség szabályai helyett a majomcsalád normáit követte. De ez még csak a kezdet volt szenvedéseinek és kalandjainak sorában…

Idézet:

Lövésem sincs, miért voltak velem ilyen kedvesek. De örülök, hogy olyanok voltak, mert megmutatták, hogy nem minden ember kegyetlen.

SPOILER

 

Marina története szerencsére jól végződik.

Marina Chapman, főhősünk jelenleg Angliában él férjével. Két felnőtt lánya van. Az élettörténetéből befolyó jövedelmet a gyermekmunka és az emberkereskedelem megfékezésére fordítja.

 

ReAd-blog

#read #blog #könyv #21.század #kiadó #book #durva #igaztörténet #megdöbbentő #olvasmány #zsigerighatol

covers_545780.jpg

 

 

 

 

Rebimesék

Nádasi-Ozsvár Andrea: Bosszantöpp ​és más furcsaságok, avagy Rebimesék félősöknek és bátraknak

75418171_2608660092527322_7270187430811009024_n.jpg

Kevés olyan mesekönyv létezik, amit én és a három csemetém is maximálisan élveztünk. Ez a kötet egyike lett a keveseknek, ami nagy szó, mert a 2 éves, 6 éves, 8 éves gyermek és jómagam (életkorom feledje jótékony homály) teljességgel mást stílust, történeteket, karaktereket kedvelünk. Elvileg az olvasmányainknak is eltérőeknek kellene lennie bőven. Ezúton is köszönjük a gyönyörű, dedikált könyvet az írónőnek!

A hangulat, a stílus, a szóhasználat teljességgel utánozhatatlan és annyira élvezhető, hogy csuda. A főszereplő kislány egy szerethető, átlagos kislány. Teljesen nagylányomra ismertünk benne, ezen nevetgéltünk többször is az olvasás folyamán. A varázslények és elnevezéseik annyira kedvesek és mulatságosak voltak, hogy a másik fő okot szolgáltatták a folyamatos kuncogásunkra.

73409323_2608660189193979_7111114671234482176_n.jpg

Igazi mosolyvarázsló az írónő. A hétköznapi élet apró történéseit írta bele a mesekönyvbe, de nem hétköznapi módon, különleges teremtményekkel és izgalmas magyarázatokkal tűzdelve. Ugye te is mindig keresel valamit a lakásban? Nálad is elkeverednek a zokni párok? Te is rászólsz a gyermekedre, hogy jöjjön már fürdeni, indulni kell az oviba, amikor ő pont a legjobbat játssza? Most meglelheted a zokni párját és kiderül az is, hová tűnnek el az apró dolgok, amiket olykor keresünk, de arra is választ kaphatunk, hogy ki a felelős azért, ha az anyukák-apukák morgósak, ahelyett, hogy örülnének, a csemete játszik az indulás helyett. Szerethető, vicces, modern minden egyes kis történet. Könnyen olvasható, így saját olvasásra is ajánlom az apróbbaknak, nagyobbaknak. 

Tudni kell úgy mesét írni, hogy semmi durvaság nincs benne, mégis interakciót vált ki, fenntartja az érdeklődést a csemetékben. Nincsenek nagy konfliktusok, gonosz erők, gonosz lények és mégis működik a mese. Itt a humor veszi át a durvaság szerepét, talán azért. Nem akar egyik történet sem leszuszakolni a torkunkon nagy igazságokat, mégis van egy pici tanulság mindegyikben.

Rebeka, alias Rebi egy nagyon okos, cserfes kislány, aki igen életrevaló. Olyan igazi, tűzrőlpattant kislány. Nagyon könnyű azonosulni a karakterével, így nincs olyan gyermek, aki ne zárná szívébe rögtön. Bevallom, én is nagyon megszerettem őt. Érdekesen szemléli a világot, válaszokat keres, nem ül a babérjain, rögtön cselekszik, nyitott szemmel jár a világban. Mindenre van egy jó kérdése vagy válasza. Azért külön köszönet az írónőnek, hogy a szülők is kedvesek, aranyosak, csak néha háklisak. Hatalmas problémám a mai mesekönyvekkel, hogy legtöbbször a szülők kimaradnak a meséből vagy nagyon bugyuták, gonoszak is néha. Itt ők is egy átlagos család, átlagos mindennapokkal. A többi szereplő pedig igen nagy képzelőerőre ad következtetni. Csíkoshátú Bőröndös Sompolyka, Bosszantöp, Porcicák, Zebulon. Mind szórakoztató kis lakói a meséknek.

A nyelvezet, a stílus, amelyben íródott letisztult, igényes, mondhatom stílusos. A leíró részek érzékletesek, a párbeszédek jól eltaláltak. 

Kiemelném Hajdú Zsófi illusztrációit, amik zseniálisak.Kellően színesek, figyelemfelkeltők és izgalmasak. Szerintem nagyon jól elkapta a mesék hangulatát, a szereplők kinézetét. Figyelemmel fogom kísérni munkásságát ezek után. 

A végére a borító, ami szintén nagyon jól sikerült. Színvilágával kellően figyelemfelkeltő, kiemelkedő. Nekem nagyon teszik. Korábban más címmel, illusztrációval, borítóval megjelent már a könyv, hogy aztán újra ki legyen adva más formában. Az előzővel sem volt bajom, az is tetszetős, de ha mondhatom azt sértődés, mindennemű bántás nélkül, ez a forma kicsit magasabb kategóriát képvisel most.

Daniella, a 8 évesem így nyilatkozott a meséről:

Nagyon bírtam Rebit, ő volt a kedvencem a mesékben. Nagyon viccesek voltak a történetek, be is néztem rögtön az ágyam alá. Rövid mesék voltak, így gond nélkül, elfáradás nélkül el tudtam olvasni őket.

Viktória, a 6 évesem pedig ezt mondta a könyvről

Gurulósra nevettem magam. Anya, amikor olvasod megint? Még, még, még. Nincs több történet?

Egyszóval egy humoros, tanulságos könyv, melyet az ember jó szívvel olvas föl csemetéjének bármilyen napszakban. Ha fél a gyermek, rossz kedve van, egycsapásra felvidítja, elfeledteti vele félelmét, rossz kedvét e könyvecske. A szülő sem kap lábrázást a bosszantó karakterek vagy bugyutácska mese miatt, mert ezt élvezni is tudja. Bármilyen korosztálynak szívesen ajánlom.

A könyvet köszönjük az írónőnek! Reméljük hamarosan érkezik Rebi következő kötete, mi tűkön ülve várjuk!

Fülszöveg: 

Rebeka egy tökéletesen átlagos kislány, aki bátor és kíváncsi természete miatt hajlamos mindenféle zűrbe keveredni.
Ezekben a mesékben az ő kalandjait követhetjük nyomon, egy varázslattal átitatott világban. A kötekedős Bosszantöpptől (akinek feltett szándéka bajba sodorni Rebit), a jószívű Csíkoshátú Bőröndös Sompolykáig (aki viszont segít Rebinek visszanyerni a számítógép elé kövült apukájának figyelmét) egy mágikus világmindenség kel életre minden történetben, titokzatossággal és képzelettel színezve az egyébként hétköznapi élethelyzeteket.
A Rebimesék kedvesen eredeti és szórakoztató történetek gyűjteménye, melyeket nemcsak a gyermekek, de a szülők is élvezni fognak esti meseolvasáskor – de legyetek óvatosak, mert ha legközelebb valami különös történik az otthonotokban, ti is hajlamosak lesztek benézni a sötét sarkokba, nem lakik-e ott valaki….

Idézet:

A Varázsvilág lakói éppen olyan sokfélék, mint az emberek:akad köztük jó is, rossz is.

64 oldal 
keménytáblás 
ISBN: 9786155697364
Illusztrálta: Hajdú Zsófi
Korábbi megjelenése: Bosszantöpp és más furcsaságok 
covers_392551.jpg

Vannak itt tökéletes anyák?

Kathryn Wallace: Vannak ​tökéletes anyák, csak nekik még nem született gyerekük

73004234_2608667715859893_6742575914250403840_n.jpg

Olvassák a blogom tökéletes anyák vajon? Mert én cseppet sem vagyok tökéletes. Vagy azok az ős-anyák tökéletes mivoltukban csak a fejekben, filmekben és ezekben a könyvekben léteznek? Vagy még ott sem?

A könyv címe is mutatja, a tökéletes anyákról lesz szó benne. Az idei év legjobban várt és legszórakoztatóbb könyve díját az írónőnek ítélném, az biztos. Zseniális, letehetetlen kötet volt, ami arra hivatott szolgálni, hogy egy kicsit tudjunk nevetni önmagunkon, anyaságunkon, ne vegyük véresen komolyan a tökéletes anya mítoszt és az életet sem. Ezt legalább tökéletesen teljesítette a könyv. Nagyszerűen kikapcsolt, szórakoztatott. Néhol sírtam volna legszívesebben, máskor hangosan kacagtam, pedig nem vagyok a hangosan felvihogó emberke. Kellő humorral, érzelmekkel, ráhatással megszerkesztett történet. Sokszor egy-egy helyzetet olvasva magamra ismertem vagy valamelyik anyatársamra. Ahogy nincs tökéletesség, úgy nincs tökéletes anya sem, számomra. Ezt a könyv nagyszerűen prezentálja.

Két nő megismerkedése, barátsága áll a fókuszban  hogyan élik meg az anyaságuk, az életük, annak a változásait, ők hogy változnak egymás hatására.

Gemma egy hétköznapi nő, hétköznapi gondokkal. Mindig késésben van, két gyermeke és munkája közötti törékeny egyensúlyt nehezen tartva, egyedülállóként él. Ő a fura nő, gyermeke osztályában, aki mindig kilóg a sorból. Könnyesre nevettem magam gyermekei, Ava és Sam beszólásain, éleslátásán, szókimondásán, az általuk teremtett vicces helyzeteken. Bájos család, ahol érezhető a szeretet, de hegynyi gondok is.

Becky látszatra tökéletes házasságban él, ám semmi sem az, aminek látszik. Cseppet sem az. Belefásulva, kiégve keresi azt a munkát, ami feldobná az életét, a szürkeséget, kiteljesedhetne nem csak az anyaságában és talán az egész élete helyre billenne tőle. Igazi "mindenlébenkanál" típusú, szókimondó csajszi, aki nagyszerűen tud rendezkedni másnál, csak a saját életét nem tudja megoldani.

A két anya mikor egymásra talál, kő kövön nem marad. Pusztítóak együtt. Kihozzák a legjobbat és a legrosszabbat is egymásból. Bevallom, hozzám Gemma hebehurgyasága állt közelebb, talán azért is, mert hasonló karakter vagyok én is. Mindig rohanó, mindent elfelejtő, elkéső, késében lévő anyuka. Becky sokszor sok volt számomra, de ő is szerethető figura. 

Megfogadják, hogy jobb életet fognak élni. Mindkettő eléri a kitűzött céljait, Becky egy új munkát, jobb házasságot, Gemma pedig egy szerető pasit és önmaga jobbik változatát. Rögös az út odáig, míg belátják tökéletes nincs, csak megközelíthető. Közben rengeteg vicces helyzetbe sodródnak, míg végül megtalálják a pont megfelelő állapotot. Közben veszekedések, ciki helyzetek, nagy sírások, rádöbbenések, őszinte beszélgetések és jó sok üveg bor elfogy. Az élet is írhatta volna a kötetet, viszont ott ritkán ennyire humoros, már-már szánni való a dolog, míg egy könyvben olvasva merünk nevetni ezeken a dolgokon és merünk magunkra ismerni. 

A stílus könnyed, humoros, érzelmekkel teli, igazán szórakoztató. Az írónő megfelelő bájjal, szarkazmussal látta el a szereplőit és ezáltal az olvasókat is. Jól működnek a leíró részek, kellően érzékletesek, viszont ezúttal a párbeszédek visznek mindent. Lendületes, gyors lefolyású kötet, nagy mondanivalóval, ami nagyszerű kikapcsolódásra. Gyorsan olvasható, igazi anya könyv. Nem mondom, hogy nem sablonos kicsit és kiszámítható, de nem is ezért lehet szeretni, hanem a zseniális karakterek és a poénözön miatt.

Ha még az anyaság előtt állsz, ne olvasd el, iszonyúan veszélyes olvasmány!

Hogy kiknek nem ajánlom? A sótlan, humortalan embereknek. Azoknak, akik ős-anyák és mindent, de mindent jól csinálnak. Azoknak sem ajánlom, akik nem szeretnek nevetni, sírni. 

Kiknek kötelező olvasmány? Minden anyának és apának!

A kötettől pont azt kaptam, amit vártam. Szórakoztatást és azt, hogy kizökkentsen a szürke hétköznapokból. A könyv borítója színével kellően figyelemfelkeltő, bár a cím és a kép kissé félrevezethető lehet. Ne rettentsen el senkit ám. Ide nekem a következő részt vagy egy hasonló olvasmányt, de rögtön!

 A könyvet és a rengeteg nevetést köszönöm az Álomgyár kiadónak! Ha szemfülesek vagytok, rögtön észre is vehetitek az egyik következő olvasmányom a fő képen.

Fülszöveg: 

Anya. Anya! ANYAAAA! – 40-es szingli anya megosztaná (mindenét!)
„Sam, Ava! Indulás fölfelé! Megmostátok a fogatokat? Fésülködés? Cipő? Gyerünk, gyerünk, gyerünk! Már megint iszonyúan el fogunk késni! Nem, nem láttam Optimusz fővezért, és nem is érdekel, merre lehet. Sam, abbahagynád a testvéred szekálását, és eltennéd végre a felhőkarcoló-modellt, amit a múlt éjjel gondosan összeraktam helyetted, hogy ne kerüljünk bajba a tanárodnál? Nem, nem olyan a szaga, mint a romlott bornak. Na jó, talán egy kicsit. Sam, nincs időm vitázni. Csak emeld meg a feneked és szállj be a kocsiba, oké? Ava! Fogmosás! Fésülködés! Cipő!”
Gemma éppencsak egyben tartja az életét: egyedülálló anya, mindjárt betölti a 40-et, és a hétéves lánya egy kegyetlenül pontos rajzon a melleit valahol a térde környékén ábrázolja. Amikor Gemma újdonsült szomszédja, Becky azt javasolja, hogy kezdjen el újra randizni, Gemmának komoly önuralomra van szüksége, hogy ne röhögje képen.
De Becky nagyon meggyőző tud lenni, és Gemma hamarosan ott találja magát zsonglőrködve egy teljes munkaidős állásban, az iskolatársak egyre örültebb igényeket támasztó anyukáinak Facebook-csoportjában és az új randizás világának trükkös etikettjében.
Ha ez nem lenne elég, Gemmának valahogy kezelnie kell a vonzódását a lánya tanárához, Tomhoz, aki a nagyvárosi életét arra cserélte, hogy egy osztálynyi hétévesnek nyelvtant és matekot tanítson, meg azt, miért nem jó ötlet a másikat büdös pukimajomnak nevezni.
Ez hosszú évnek ígérkezik, amiben Gemma és Becky egy nagyon fontos leckét kap az élettől: hogy végül is jó szülőnek lenni csupán annyit jelent, mint elég jónak lenni.

Idézet:

Becky sokszor gondolkodott rajta, hogy a szülésfelkészítő tanfolyamok miért foglalkoznak olyan rengeteget a szüléssel, és miért nem foglalkoznak azokkal a készségekkel, amikre a szülés után lesz szükség.

382 oldal 
ISBN: 9786156013538 
FordítottaGoitein Veronika

Kathryn Wallace: Absolutely Smashing It

ReAd-blog

71689800_2547402611986404_4135691534794227712_n.jpg

Párizs mindig jó ötlet

Nicolas Barreau: Párizs mindig jó ötlet

eiffel-tower-1839974_640.jpg

Párizs mindig jó ötlet, ahogy az író könyvei is. Korábban olvastam már tőle, így nem ért meglepetés, mikor megérkezett a kötet a Park kiadótól. Megint egy olyan könyvet sikerült alkotnia az készítőnek, ami könnyed kikapcsolódásra csábít, bármikor, bárhol egy hatalmas adag olvasásra ösztönöz. Csak úgy kezdj neki, hogy tudod, elvarázsol, magával ránt a történet, az egyedi stílus, nem fogod tudni letenni!

73202874_2465370156877155_7688376370514100224_n.jpg

Annyi finomság, hangulat, szerelem, Párizs van a könyvben, hogy már azért érdemes kézbe venni. Az író megfelelő finomsággal, stílussal adja vissza a város hangulatát, a szereplők érzéseit. Annyi változás történt az előző kötete óta (amit korábban olvastam) , hogy kicsit könnyedebb a téma, több a mosolygásra, nevetésre ingerlő történés, vidámabb, felhőtlenebb, rózsaszínebb, közvetlenebb, kötetlenebb, szertelenebb. 

A történet Rosalieról szól, aki Párizsban él, egy kis boltja van és úgy érzi pont ott van, ahol kell, de valami hiányzik az életéből. Aztán a művészet, pontosabban az illusztrálás meghozza neki a hőn vágyott boldogságot, sikert és egy csipetnyi bosszúságot is, leginkább egy férfi személyében. Ezzel az élete kezd felfordulni. Az unalmas, megszokott mindennapokat felváltják a nyomozás izgalmai és valami más is, amire nem számított. A történet középpontjában egy mese áll, pontosan a Kék Tigris című történet, amit szintén megismerhetünk a kötet lapjain keresztül. Imádtam a könyv kettősségét, hogy mese és romantikus történet is egyben. Meghitt, vidám, évődő a hangnem. A párbeszédek élők, izgalmasak, a leíró részek pedig még inkább. Köszönöm a fordítónak a remek munkát, megmaradt a stílus, a hangulat is. Jól összerakott könyv bizony. Mondtam már, hogy imádom az író stílusát?

 Rosalie egy igazán belevaló, kedves, kedélyes, élet igenlő nő, akit könnyű szeretni. Csetlései-botlásai, meglátásai, különcsége mosolyt csalna mindenki arcára, ha élő személy lenne. Szeretném hinni, hogy az író valakiről mintázta főhősét és ő tényleg élő, hús-vér ember. Annyira elkélne a világba sok-sok Rosalie. Imádtam minden megmozdulását, az élethez való viszonyát és a kutyusát is. Beragyogta a történetet. Szerintem a művészet iránti rajongásom is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ennyi megszerettem őt. Hősnőnk az igazi, nagybetűs MŰVÉSZ, aki alkot és ezzel ad másoknak valami nagyot.

Robert és Max, a másik két főhős, szintén olyan karakter, akiket az ember nem tud nem a szívébe zárni rövid időn belül és valakihez hasonlítani. Ők azok az átlagos emberek, akik nap, mint nap szembe jönnek velünk az utcán, köszönünk nekik, mindig megmosolyogtatnak, vonzódunk hozzájuk, szívesen beszédbe elegyedünk velük, néha persze rossz passzban vannak, de alapvetően kedveljük őket.

A könyv annyira magával ragadó, hogy kedvem lenne azonnal összepakolni a családot és Párizsba költözni, egy kis üzletet nyitni képeslapokkal, pont ahogy a könyveben.

Nem keményvonalas, mondanivalót sugalló könyv, hacsak azt nem sugallja, hogy az élet rövid, éljük le boldogan. Nincs nem várt fordulat, kiszámítható, átlagos, ám bájos könyv. Lehetett volna több. Jobban kibontani a karaktereket, némi fejlődés is jót tett volna nekik. A múlt, a szerelem kibontakozás is további leírást megért volna. De akkor nem lenne ilyen habkönnyű, könnyen emészthető, gyorsan olvasható, bú felejtető kötet. 

Ha valami olyan olvasmányra vágyik a szíved, ami megtölt, ami pozitív irányba befolyásol, akkor ez a te történeted. Semmi gonoszság, csúfság, lehúzó dolog nincs benne. Egy leheletkönnyű kis szomorkodás van csak, de az is hamar feledhető. Ne várj világmegváltó gondolatokat, sem ezer Wattos csavart, ez nem az a könyv. Könnyed, szórakozásra okot adó kötet inkább, mely mosolyt csal az arcodra.

 A könyvet és a remek szórakozást köszönöm a Park kiadónak!

Fülszöveg:

Rosalie egy kis levelezőlapbolt tulajdonosa a párizsi Saint Germainben. Imád rajzolni, és kedvenc színe a kék. Amikor a híres gyermekkönyvíró éppen őt kéri fel, hogy illusztrálja A kék tigris című, új mesekönyvét, Rosalie repes az örömtől. Nem sokkal később egy izgatott New York-i irodalomprofesszor ront be az üzletbe, és magából kikelve plágiummal vádolja meg a könyv szerzőjét. Rosalie felháborodottan utasítja vissza a képtelen vádat. De ahogy múlik az idő, sejteni kezdi, hogy ez a mese valami titkot rejt…

Idézet: 

Az élet néha olyan áttekinthetetlenül bonyolult, de a végén meglepő módon mégis összeáll, értelmet nyer az egész.

Eredeti cím:

Nicolas Barreau: Paris ist immer eine gute Idee

316 oldal 
ISBN: 9789633554821 
Fordította: Fodor Zsuzsa
#szeretekolvasni #olvasnijó #Párizs #olvassunk #imádásvan #jókönyvvolt #Prakkiadó #recenzió #hangulat
ReAd-blog

Az ABC bűvöletében

A ​nagy ábécéskönyv

72436564_2572282559498409_4280203779711696896_n.jpg
Az ABC egy misztikus valami gyermekkorban, ami kicsit érthetetlen, kicsit trükkös és megfoghatatlan. Aztán egy idő után megszokott ismerősünké válik, aminek minden nap hasznát vesszük.
Az jár az eszemben, hogy korábban a betűk ismerete nélkül hogyan tudtam létezni? És nem csak az olvasás miatt kérdezem. 
Megkönnyíti a világ megértését, a mindennapokat az ismerete. Milyen nehéz lehet a kicsiknek elnavigálni a világban, mikor nem tudják még elolvasni, merre található a mosdó, milyen utcában járnak épp...Nekünk annyira magától értetődő, szokványos dolog. Millió helyzetben megkönnyíti a dolgunk, ha tudunk olvasni, amit ők nem tudják segítségül hívni, míg nagyobbak nem lesznek, meg nem tanulják a betűket.
Ez a könyv hiánypótló kötet. Egy kis áthidaló az óvoda és az iskola között. Millió gyermekkönyv létezik, de ilyen formában, a betűket ismertető kevés. Ötvözi a kedves kis ismerős mesealakok, a rövid, könnyen olvasható történetek, a mondókák és az ABC betűit, a különböző írásmódokkal.
A történetek egyszerűek, könnyen olvashatóak, az eredeti nagy meseművektől eltérőek, de ahhoz szorosan kapcsolódnak. Remek kezdő olvasópalántáknak. A kötet elején még pár szavas olvasmányok vannak, majd szép lassan egyre több és több sor kerül bele az olvasmányokba, fejlesztve a gyermeket, szépen felépítve a kötete ívét. A meselakok régi ismerősként köszönnek vissza minden kislánynak, kisfiúnak a könyvből, mert tényleg a megszokott, ismert történetek karakterei szerepelnek bennük. Az új és a régi mesék keverednek, így megfér egymás mellett Hamupipőke és a viszonylag újnak számító, Olaf, Dinók is.
Fiús és lányos történetek váltogatják egymást, egyik nem kis képviselőit sem elfeledve.
Ezért mindkét nemnek ideális olvasmány.
Ha korhoz kellene kötnöm, akkor 4-8 éves korosztálynak adnám szívesen a kezébe.
71778821_2572282649498400_2399987425326661632_n.jpg
A betűk több szóban, többféleképpen megjelennek az adott oldalon, megfelelő sorrendbe szedve, az ABC-t követve.
Remek ismertető a betű tanuláshoz, észrevétlenül varázsolja bele a csemetéket ebbe a világba.
Az illusztrációk szépek, változatosak, jól alátámasztják a könyv színességét.
Bevallom, én nagyon megörültem ennek a kötetnek, mikor megérkezett a Manó Könyvektől. Az iskolában annyira gyorsan követik a betűk egymást, hogy kiélvezni nem lehet. Itt pedig lassacskán ismerkedhetnek a kisebbek a betűkkel, a hozzájuk tartozó szavakkal, mindezt mesés formában. A betűk kis és nagy, írott és nyomtatott verzióban is láthatóak, még izgalmasabbá téve a könyvet. A nagycsoportos ovisom kíváncsiságát is kellőképpen kielégítette, aki már olvasnia, hisz ezt látja itthon.
Lányok így vélekedtek a könyvről, többszöri olvasás után, mert bizony nem egyszer vettük kézbe olvasmány gyanánt.
Danci:
A képek nagyon tetszettek, azok szépek. A mesék aranyosak voltak, főleg a rövidebbeket szerettem olvasni, azok könnyebben mentek. Nagyon cuki könyv. Örülök, hogy szerepeltek benne az ABC betűi. A kedvencem az E betűnél található történet volt.
Viki
Én a lányos és dinós meséket szerettem. Meglepődtem, hogy ennyiféle módon le lehet írni egy betűt. Jó lenne, ha már ismerném őket, le tudnám írni a nevem és sok mást.
Többet nem nagyon tudok írni a könyvről. Rövid, olvasmányos. A mesék bájosak, szerethetők, a szereplők nem különben.  A könyvet nagy örömmel fogjuk továbbra is forgatni, köszönjük a Manó Könyvnek a szépséges, tanító kötetet.
Fülszöveg:
Íme egy kedves ábécéskönyv, hogy a gyerekeknek játék legyen megjegyezni a betűket. A nyomtatott és írott kis- és nagybetűket egy-egy Disney-szereplő ismerteti, és mindegyikhez tartozik egy kis történet is.
A képekhez kapcsolva a gyerekek könnyen sajátítják el az ábécét és kezdenek el olvasni.
88 oldal 
ISBN: 9789634036630
71476757_2572283389498326_8850859649142882304_n.jpg

A titokzatos arab világ bűvöletében

Dee Dumas: Marokkói ​szerelem

woman-3257307_640.jpg

Az arab világ titokzatos, csillogó, illatos, színes, bódító, más. Nagyon más. Az eltérő kultúra, szokásrend, stílus az, amit nehezen értünk, szokunk meg. Nem könnyű elfogadni, mennyiben eltérő az a világ a miénktől, így számos könyv épül rá és legtöbbször nem épp hízelgő módon. Ez a kötet sem más igazából. Érthető, hiszen annyira izgalmas a tőlünk eltérő élet és rejtélyes. Rengeteg könyvet faltam be ebből a témából. Igaz regényeket, életrajzot, kozmetikázott történeteket tartalmazó könyveket, romantikus-szerelmes könyveket, drámát...Hol jobban, hol rosszabbul fogalmazva. Egy idő után megcsömörlöttem és nem vettem kézbe hasonlót sem. Aztán mikor e könyvet megláttam, felcsillant a szemem. Jó visszatérés lesz ezzel a könyvvel kezdeni- gondoltam én. Végül jó nagy csalódás lett. Nem fogok újra ilyen könyveket olvasni, az biztos. Ráadásul ez a könyv pláne nem erősítette meg bennem, hogy nekem íródott. 

covers_324330.jpg

Előrebocsátom, sokat rágtam magam, hogy írjak-e egyáltalán a könyvről. Nem szeretek rossz, lehúzó kritikát írni, csendesen elsunnyogom inkább. Nem szeretném megbántani az írót, hiszen rengeteg munkája volt a könyvvel. Másrészről viszont ebből tanulhat a későbbiekre gondolva, nem a dicshimnuszokból. Ha javulni szeretne, egyre jobb és jobb író lenni, akkor kell valaki, aki rávilágít a könyv hibáira. Márpedig ez a könyv több sebből vérzett, annak ellenére hogy szórakoztató volt.

Nem leszek népszerű az író kedvelői körében. Ez van. Bevállalom. Imádom, imádtam korábban az arab világról szóló történeteket, de ez a kötet sokkolt erőteljesen. Igaz a régebbi, még átdolgozás előtti kötetet olvastam és ezzel lett volna még munka bőven, mielőtt kiadják. Remélem az átdolgozott kötet javulást mutat.

covers_408627.jpg

Amint időm engedi, az átdolgozottat is elolvasom majd, hogy átfogóbb képet kapjak.

Nem a klisés történet nem tetszett, mert bőven tartalmaz közhelyeket.Ez a része még elfogadható volt, szórakoztató is. Az író stílusával sem volt különösebb gondom. Az sem volt annyira rossz. Viszont kidolgozatlan és a fura írásmód, mintha magának mesélné vagy naplóba írná. Hol tőmondatok egyszerűsége, hol túlírt, könnyen belegabalyodó hosszúságú mondatok váltakoztak. Nem az a megszokott, gördülékeny olvasmány, hanem akadozó, lassított lett ezáltal. Fura volt, hogy a szereplő beszélt magáról, nem a történetíró írt róla. Nem tudom, olvastam-e már olyan könyvet, ami így íródott és működött is. Azt hiszem, nem.

Példa: Megiszom a kávém és elmegyek bevásárolni...

Mennyivel jobban esik olvasni, ha a történetmesélő mondja a szereplőről: Colette elmegy bevásárolni, miután megissza a kávéját.

Ugye? Na de ezen túllendülve megszoktam végül. Nem ez volt a legfájóbb pontja a könyvnek. Még az sem, hogy a főszereplő fejjel megy a falnak, senki tanácsát sem megfogadna, minimális józan paraszti ész nélkül. Még az emberi gonoszság, az arab kultúra eltéréséből fakadó, nekünk roppant durvának tűnő dolgok és a másik főszereplő pálfordulása sem. Hanem ami betette a kiskaput, sokkolt, az a szellemek begyűrűzése volt a normális történetbe. Engem ott veszített el a könyv. Majdnem feladtam. Elegánsabb, érdekesebb megközelítéssel is lehetett volna lezárása, izgalom a könyvben. Ez annyira nem kellett bele. Olyan, mintha egy sci-fibe tündér kerülne véletlenül egy fantasyból. WTF? 

uae-4010762_640.jpg

Ezek ellenére volt, ami tetszett benne, például imádtam a hosszú, érzékletes leírásokat, a hastáncos részeket. Mintha én is ott jártam volna, láttam volna, éreztem volna. Szerettem a főszereplő konokságát, a kitartását, ragaszkodását, bár néhol ez rosszul sült el számára és jól felráztam volna, hogy észhez térjen. Szerettem a szerelmes részeket, az érzelmi leírásokat, még ha nehezen hihetőek is voltak a történet rövidsége, kidolgozatlansága miatt.

Colette, mint főszereplő egy rettenthetetlen amazon, aki megy a saját feje után minden körülmények között. Állhatatos, kitartó, merész, az érzéseinek élő nő. Magának való, ám mégis vágyik a szeretetre, mint mindenki. Nem gondolkodik, nem mérlegel, hanem cselekszik. Utóbb persze bánja. Igazán intuitív személyiség, bár úgy is mondhatnánk, hogy buta. A cselekedeteire gondolva inkább így csapódik le. Olyan, mint egy molylepke. Vonzza a fény, a csillogás, újra és újra a fénybe repül, hiába perzselődik meg a szárnya. Nem olvasható nagy jellemfejlődés a kötet végén sem. Ráadásul nem tudom semmivel sem megmagyarázni egyes cselekedeteit, mentegetni. A szerelem vak? Vagy butaság? A vágy, hogy valaki, bárki szeresse? Nem tudom...Az ésszerűtlenségén túl látva szerethető szereplő egyébként. Csak néha tikkelt a szemem, az is egy-egy tevékenységéért csak.

A mellékszereplők nagyon kevés lehetőséget kaptak a bemutatkozásra, így az ő jellemüket nem fejtegetném. Van aki kapzsi, velejéig gonosz, cselekvőképtelen, a saját szabályai, félelme fogja, a csendes elfogadó...Érdekes gárda.

Maga az ötlet nagyon jó volt, sok munka lehetett vele, ami rengeteg utánajárással, olvasással jár, viszont még megjelenés előtt sok munkaidőt rá kellett volna áldozni pluszban. Sajnálom, mert egy nagy, kihagyott ziccer. Egy jó korrektor csodákat tett volna a történettel, gatyába rázta volna. Annyira jó könyv lehetett volna belőle ez a sok baki nélkül. Ígéretes kezdet, kíváncsian várom az író fejlődését kötetről kötetre.

A második, átdolgozott kötet borítója nekem nagyon tetszik. Figyelemfelkeltő, tükrözi a könyv tartalmát. Az első verzió túl sötét, vámpíros beütésű volt szerintem.

A könyvet köszönöm az Álomgyár kiadónak!

Fülszöveg:

A nevem Colette, hastáncosnő vagyok. Franciaországban születtem, s itt talált rám a szerelem is. Megismerkedtem egy marokkói férfival, aki egy mesés élet lehetőségével kecsegtetett. Rögvest szülőhazájába vitt és fenekestül felforgatta a világomat. Egy reggel arra ébredtem, hogy egy másik országba, más emberek közé, más kultúrába csöppentem. Azonban a gyönyörű tündérmesém rémalommá, az életem egyik pillanatról a másikra pokollá változott. Szabadulni akartam… Elmesélem azt az utat, amit egy naiv, boldogságra és szerelemre vágyó európai nőnek, egy számára ismeretlen arab országban be kellett járnia. Vajon sikerül-e a szabadulás Colette-nek? Kiderül DEE DUMAS izgalomban és szerelemben gazdag kalandos történetéből.

368 oldal 
ISBN: 9786155596810
recenzió
ReAd-blog

Aznap éjjel, amikor mindent elveszítettem

Chevy Stevens: Aznap ​éjjel

covers_501265.jpg

El tudod képzelni, hogy felébredve mindent és mindenkit elveszítettél? Aki fontos volt számodra, az örökre tovatűnik az álmaiddal együtt!

Mit tennél? Túlélnél? Bosszút esküdnél? Kitartanál? Összeroppannál? Hagynál mindent és mindenkit örökre?  

A borító és a fülszöveg rögtön megfogott. Vágytam már egy izgalmas könyvre, ami leköt, izgalomban tart, még ha nem is túl mély. A napi fáradság levezetésére pont jó olvasmány volt. Kizökkentett a gondolataimból, bánatból, idegtépésből, gondokból, a saját történéseimből és kaptam mélységet is ráadásnak, amit nem is vártam. Korosztályt tekintve a tini, ifjúsági korcsoport az alany, ami nem okoz zavart nálam. Az ő problémáik, útkeresésük mindig érdekes, izgalmas. Nagy bátran vetettem bele magam a könyvbe, semmit sem várva egy kis borzongáson kívül. Mélysége volt, de a borzongás nem érkezett túl intenzíven. Teljesen mást kaptam a könyvtől, mint amit vártam. De nem zavart. Élveztem az olvasását. Pár dologban azért változtattam volna az írónő helyében, hogy még élvezhetőbb legyen, a fanyalgók se, szólhassanak egy szót sem.

Minden egy laza, átlagos, szerelmes éjszakának indult. Toni a főhősünk élte a kamaszok mindennapjait a felnőtt létbe vágyva. Megkapta, csak nem úgy, ahogy szerette volna. Normális szülei vannak, egy húga, szerelme. Nincs különösebben nagy gondja, talán csak a tini iskolás problémák, hatalmai harcok, villongások. Aztán felébred és minden álma tovaszáll. Olyan dologgal vádolják, amit nem követett el. Nagyon súlyos, szívet összetörő vétséggel, egy gyilkossággal, húga megölésével gyanúsítják. Tudja, hogy nem ő volt és az a személy sem lehetett, aki a szívéhez a legközelebb állt, a szerelme, Na de akkor ki tette és miért? Összeesküszik minden ellene. Talán áldozat ő maga is, a véletleneké vagy mégsem? Valaki direkt rá akarta terelni a saját bűnét?

Lassan indul be a történetvezetés, ám mégis fenntartja az olvasó figyelmét. Jól előkészíti a terepet az író. Sejtjük, hogy a túl szép, egyszerű életképekből valami nagyon, de nagyon rossz fog történni. Végig érezhető ez a valami. Balsejtelem, megérzés? Mindkettőnek betudható. Kriminek mégsem mondanám túl erősnek a kötet, mert előre sejthető, borítékolható mi lesz a végkifejlet, ki a tettes, hogyan történtek a dolgok, miért. Ám ez nem von le semmit a könyv élvezhetőségéből. Izgalmas, lendületes történet, mely lebilincseli a figyelmed végig. Lélektani könyvnek nagyszerű, abban erősebb talán. Elég mélyre utazunk a fájdalom, a sötétség bugyraiba. Elképesztő, hogy egy iskolai zaklatás, hecc mivé fajulhat. Sajnos egyre jobban előtérbe kerül ez a dolog. A mi korunkban is volt, de talán nem ennyire és ilyen mértékben. Ez megért volna egy bővebb kifejtést, nem csak felületest. Érdekelt volna a MIÉRT!? Vajon mit él át az, akit bántanak? És mit gondol az, aki elkezdi, és nap, mint nap bántja az embertársát? Mire jó? Miért? Nem hiszem hogy valaha megérteném, elfogadnám, de érdekelne a lélektana, a gondolatai. 

Bizony beleképzeltem magam a főhős és szülei szerepébe is olvasás közben. Mit tennék, hogyan reagálnék, ha velem történnek ezek a dolgok? Ha én lennék a szülő, hogyan viselkednék? Vagy ha a megvádolt lány lennék, aki semmit sem tett, mégis szétcsúszik az élete, tenni pedig semmit sem tud ellene? Nem egyszerű dolog. Főleg szülőként megélni, hogy az egyik lányod meghal és a másikat vádolják a tettel. Ennél borzalmasabb dolgot elképzelni sem tudok. 

 A mellékszereplők nem túl kidolgozottak, amit nagyon sajnáltam. Rövid kis részekre felsejlenek, de keveset adnak hozzá a történethez. Szívesen olvastam volna a szülők gondolatait bővebben vagy éppen a gyilkosét, az összeesküvőkét, a zaklatókét.A szülők kivételesen nem rosszak, bántalmazók, elhanyagolók, de azért éreztem a könyvben egyfajta élt még mindig feléjük. Annyira tipikus, hogy a tini drámákban a szülő mindig csak rossz lehet. Itt is egy tollvonással eltüntetik a hősnő életéből őket a végkifejletig.

alone-2666433_640.jpg

Toni egy átlagos, jólelkű lány. Nem érdemli meg azt, amit kap az élettől. Na de hol igazságos az? Gyönyörű élete lehetne, amihez minden adott. Könnyű azonosulni vele, mert olyannyira átlagos. Együttérzést is könnyedén csikar ki belőlünk. Szerethető karakter. A szelíd, mindent elfogadó, kedves, jövőjébe tekintő lányból mindennel megbirkózó, kemény nővé válik a történések hatására. Nagy karakterfejlődés jellemzi. Az írónő sokszor beenged Toni gondolataiba, érzéseibe. Talán ez a legjobb, legerősebb motívum a könyvben. Átérezhetjük mit érez, hogyan változik az út során. Talán a korábbi, fiatal énje kedvelhetőbb, míg a végkifejlet embere vitathatóbb. Na de csak így élheti túl azt, ami vár rá. Érthető. Szerintem egyikünk sem cselekedne másként.

Talán a történetvezetésnél jó lett volna mélyebben belemenni az iskolai zaklatásba is. Úgy érzem mindent bele akart tenni a kalapba az író, ami manapság divatos, érdekes és vonzhatja az olvasókat. Románc, ifjúsági útkeresés, iskolai zaklatás, gyilkosság, nyomozás, börtön, erőszak, durvaság, elveszett évek, szülő-gyermek kapcsolat...Ettől kicsit klisésnek tűnik a történet. Túl sok. Érdemes lett volna a kevesebb néha több elvet vallani. Elég lett volna két-három témát belevenni és mélyebben tárgyalni inkább. 

Na de senkit el ne tántorítsanak a szavaim, nem volt rossz könyv. Sőt! Nagyon izgalmas volt.

És hogy kinek ajánlom? Akit érdekel a lélektan, a mai ifjúság gondolkodása és látásmód, a romantika. 

Eredeti mű: Chevy Stevens: That Night

Fülszöveg:

Azt mondták, hogy a lány gyilkos.
Azt mondták, hogy megölte a húgát.
De hazudtak.
Toni Murphy a kamaszok tipikus életét élte: a fiúját imádta, a húgát nem értette, a szüleivel feszült volt a kapcsolata, néhány évfolyamtársa pedig elszántan meg akarta keseríteni az életét. Nem volt könnyű a sorsa, de még álmában sem gondolta, hogy ennél rosszabb is lehet. A borzalmak egy nyári éjjelen kezdődtek, amikor a húgát brutálisan meggyilkolták.
Tonit és a fiúját, Ryant emberölésért elítélték és börtönbe zárták.
A most harmincnégy éves Tonit feltételesen szabadon engedték, így visszatérhetett a szülővárosába. Küzd, hogy alkalmazkodjon az új, kinti világhoz. A börtön megváltoztatta, keménnyé tette. Toni minden tőle telhetőt megtesz, hogy a szabadlábra bocsátás feltételeit ne szegje meg, hogy ne kelljen visszamennie. Így semmilyen kapcsolat nem jöhet szóba sem Ryannel, sem más feltételesen szabadlábon levőkkel, és a baj minden formájától tartózkodnia kell. Nem könnyű mindezt teljesítenie, amikor senki se támogatja: sem Ryan, akinek meggyőződése, hogy megleli az igazságot; sem az anyja, aki kételkedik az ártatlanságában. Ráadásul ott van az a csapat nő, aki már a középsuliban pokollá tette az életét, és minden képzeletet felülmúló titkokat rejtegethet. Nem számít, hogy Toni mennyire elszántan próbálkozik, lehetetlen a régi életével nem törődni, amikor újat szeretne kezdeni. Mindent kockára kell tennie, hogy megtudja, valójában mi történt azon az éjjelen, hogy igazán továbbléphessen. De talán maga az igazság a legijesztőbb.
Chevy Stevens nagy sikert aratott Végzetes örökség és Soha nem engedlek el című regényei után egy újabb vérfagyasztó pszichológiai thrillerrel érkezik. Könyveivel nemzetközi sikereket ért el, és gyorsan meghódította a hazai borzongani vágyó olvasóközönséget is.

Idézet: 

Nem a halál a nehéz, hanem az élet.

 Álomgyár kiadó

446 oldal 

ISBN: 9786155763625 
Fordította: Schwartz Marianna
recenzió
ReAd-blog

Varázslatos rét

Mechler Anna: Olina ​és a varázsszirom

covers_535766.jpg

Ha egy kedvenc mesekönyvet választhatnék a nyáron olvasottak közül, akkor tuti ez lenne az. Imádtam minden sorát -Daniella.

Varászlatos volt a palota, az volt a kedvencem a könyvben. Szívesen laknék ott és lennék én is tündér-Viktória.

Gyönyörű borítóját meglátva, rögtön tudtam, hogy ez a könyv a lányaim kedvence lesz. Ezúton is köszönjük a nyári olvasmányos pakkot a Manó kiadónak!

Azt viszont nem sejtettem, hogy engem is ennyire megigéz majd, nem csak a gyerekeket. Varázslatos világba kalauzolt el bennünket a fűben fekve, egy nyugis délutánon. 

little-girl-2516582_640.jpg

Olina, a főszereplőnk egy tündér, méghozzá virágtündér. Az orbáncfűvet kapja virágául, amiről gondoskodnia kell.  E csodálatos növényről mindent megtudhatunk a könyv olvasása közben. Szerintem hiánypótló sorozatba kezdett a kiadó ezzel. Közelebb hozza a csemetékhez a növényvilágot, a gyógynövényeket. Kinyitja a szemük az apró szépségek meglátására. Ez mellett bepillantást nyerhetnek egy apró tündér világba, annak működésébe. Tanító jellege észrevétlen és cseppet sem unalmas. 

Örök barátságok szövődnek, például Olina és Zselyke az embergyerek között, de tündérek is meghitt szövetséget kötnek. Kitűnő érzékenyítő könyv lenne belőle, amit simán el tudnék képzelni kötelező olvasmánynak is. Bár meglehetősen csajos, így a fiúk nem biztos hogy örülnének neki. De a barátság és annak fontossága, az összetartás a bajban, nagyszerű téma bármilyen nemnek, korban járó gyermeknek és e köré fonta az írónő még sorait legfőképpen.

Olina félszeg, bájos tündérke, akinek helyén van a szíve. Igazán szerethető karakter, akivel könnyen azonosulhatnak a csemeték. Nem lehet nem szeretni őt. Mindenben igyekszik a legjobbat, a legszebbet meglátni. Gyorsan reagál minden előtte álló feladatra. Talpraesett kicsi lény. Lánykáim hamar megszerették kalandjait. Én az elején kicsit fellengzősnek, mogorvának éreztem őt, de szép jellemfejlődésen megy keresztül és a könyv végére minden ellenérzésem elszállt vele kapcsolatban. 

A mellékszereplők is elég sok lehetőséget kaptak a bemutatkozásra, így nem csak Olinát és az orbáncfvet ismerjük meg behatóbban, hanem másokat is, növényükkel együtt. Bevallom, ha én választhatnék, a levendula tündére lennék. Kevés ilyen növény van, ami ilyen sok dologra hatással lehet. Daniella szintén a levendulát választaná, Vikim pedig kamilla lenne. Herba anyó, a tündérek főfője, lett a kedvenc karakterem egyébként.

Egy plusz pont azért, hogy ilyen izgalmas, dallamos, kevéssé ismert neveket választott az írónő minden kedves szereplőnek. Lelle, Zselyke, Olina, Cinella, Kamilla

chasing-butterflies-2516581_640.jpg

A könyv tündértitkokról is lerántja a leplet. Melyik kislány ne szeretne egy ilyen történet részese lenni?

A kötet lassan építkezik. Bemutatja a köré szőtt világot, a tündéreket és az ő fontosságukat, a munkájukat, a rétet, az ott található élőlényeket, növényeket. Varázslatos talán a legjobb szó rá. Igazán jó kis hangulata van a könyvnek. Könnyen követhető, érthető, értékelhető, szép nyelvezettel megírt mese. Könnyed olvasmány az olvasást éppen hogy csak elkezdő apróságoknak is, rövid fejezeteivel. Azt mondhatom, minőségi mesekönyv. A kicsik nyelvén íródott, de nem bugyuta a történet, hanem élvezhető, igényes. Láng Anna fantasztikus illusztrációi is nagyon sokat dobnak a könyvön. 

Ha szeretnél egy izgalmas napot eltölteni tündérek között, ha szereted az illatos gyógynövényeket, a szebbnél szebb virágokat és jó barátokat szereznél, akkor ez a te könyved kicsi lány!

Fülszöveg:

A Tündérpalotában virágvarázslat zajlik. Akinek kiszínesedik a ruhája, az egy gyógynövény segítője lesz. Vajon kit ér ez a szerencse? Ki lesz az orbáncfű gondozója? Milyen feladatok várnak rá? Olina, a félszeg tündérlány kapja az új feladatot: az orbáncfű őrzője és segítője lesz. Ahogy ismerkedik a növénnyel, egyre ügyesebbé válik, és sok új dolgot tanul meg a gyógynövények titkos világáról. Vajon hogyan lehet szembeszállni a kártevőkkel? Mire jók az illatlabdák? Lehet-e barátságot kötni az emberekkel?

64 oldal 
ISBN: 9789634035978 
Illusztrálta: Láng Anna

Elveszítette, majd megtalálta önmagát

Massimo Gramellini: Álmodj ​szépeket

covers_515919.jpg

Ismét egy útkeresős könyv. Valahogy mostanában ezeket vonzom be, pedig nem vagyok fiatal és az utam sem keresem. Nem igazán tudtam, mit adhat nekem a könyv, de érdekes volt a fülszövege, vonzott magához. Egy kis lélek mindig jól jön az olvasmányaim között, így nekiveselkedtem. Tudtam, hogy nem lesz vidám olvasmány, inkább depressziós, így is készültem rá, erre vérteztem föl magam. Nem volt rossz, de elég tömény volt és valóban bebizonyosodott a depressziós, sötét gondolatvilág. Ám könnyen olvasható, olvastatja magát.

Adott egy kilenc éves kisfiú, aki problémás kamasszá majd nehéz útkeresővé válik. Elveszíti a talajt a lába alól és nem tudja pontosan miért. Semmi sem olyan, mint amit megálmodott, elvárt, szeretett volna. Hánykolódik az élet tengerén, mely hol ide dobálja, hol oda, neki pedig nincs rá hatása. Vagy mégis? Duzzogó kisgyerek marad, aki a saját életének megrontója. Okolhatunk mindig mást, a körülményeket is, de egy idő után be kell látnunk, csak magunk tehetjük az életünk olyanná, amilyet szerettünk volna mindig is. Néha úgy megráztam volna a főhőst, aki cseppet sem volt szimpatikus számomra sirámai sorozatossága miatt.

Bepillantást nyerhetünk egy olyan életbe, ami nincs sínen, hanem ellenkezőleg, bukdácsol, tagad, szenved. Ritka az ilyen történet, amiben semmi boldogság, vidámság nincs. Az élet, amit leéltünk, nem helyrehozható, nem újraélhető. Hiányzik a történetből minden sziruposság. Inkább visszaemlékezés, sajnálkozás, hibáztatás az egész. Önsajnálat.

close-up-1835598_640.jpg

Végül rájön a főhős a miértre. Mindent egy szálhoz vezet vissza, kilenc éves önmagához, ahhoz az életében jelentős eseményhez, mikor az édesanyja eltűnik. Elanyátlanodik és attól kezdve semmi sem jó, minden elromlik. Jelentős esemény és borzalmasan rossz dolog, az egyik legrosszabb, ami történhet velünk, hisz ő az élet tartópillére gyermekkorban, de szabad mindent erre visszavezetni? Szerintem nem feltétlenül. A gyász után legyűrhette volna a rosszat, ember lehetett volna belőle, de talán nem is akart. Akkor jön rá mindenre, mikor kiderült az édesanyja eltűnésének tényleges története, de akkor már a fél életét leélte hiábavalóan, elpazarolva azt. Én így látom. Ettől függetlenül érdekes olvasmány volt. Érdekfeszítő volt egy kisiklott élet történetét végigolvasni. Az író meglehetősen jól veti papírra a gondolatait, jól ábrázolja a szereplőket, a főhős szenvedéseit, sötét gondolatait, így figyelemre méltó volt olvasni mégis a történetet.

A könyvet köszönöm a Park kiadónak!

Fülszöveg:

Az ​intuíciónk folyamatosan tudatja velünk, kik vagyunk. De nem halljuk meg az istenek hangját, mert gondolataink kattogása, érzelmeink dübörgése elnyomja. Inkább nem veszünk tudomást az igazságról. Hogy ne szenvedjünk. Hogy ne gyógyuljunk meg. Mert különben olyanná válnánk, amilyenek félünk lenni. Minden porcikánkban elevenné.

Az Álmodj szépeket megindító történet egy kilencéves kisfiúról, akinek szilveszter éjjelén váratlanul eltűnik az édesanyja. Jó ideig nem merik neki megmondani, hogy meghalt, amikor pedig kiderül az igazság, nem tudja elfogadni. Először önmagát vádolja, aztán számtalan formában visszavárja, újraalkotja magában, végül beletörődik, de feldolgozni felnőtt fejjel sem tudja. Egész élete a hiány jegyében telik, meghatározza fiatal-, majd érett felnőtt korát, félresiklott kapcsolatait, megvalósulatlan terveit, szűnni nem akaró erőfeszítéseit, hogy felfedezze önmagát, hogy megfejtse, mi állhatott édesanyja szeretetlenségének hátterében. Miért vagyunk itt, kik vagyunk, mit jelent az, hogy szeretni, és lehet-e hazugságban élni? – kérdezi egy életen át.

Gramellini önéletrajzi regényében minden szó igaz, mer becsületesen őszinte lenni, meri vállalni az érzéseit. Nem csinál a történetéből hollywoodi filmet, mégis olyan izgalmas, mint egy krimi.

Eredeti mű: Massimo Gramellini: Fai bei sogni

224 oldal
ISBN: 9789633550885 
FordítottaMatolcsi Balázs
ReAd-blog
sad-2635043_640.jpg