Egy csipetnyi nő fűszerezve anyasággal, könyvekkel, interjúkkal, programajánlóval...

ReAd-blog


Igazából Maugli

Marina Chapman · Vanessa James · Lynne Barrett-Lee: A ​lány, akinek nem volt neve

2019. november 12. - Mayerné Répási Adrienn

74638421_2646417225418275_7061083662355267584_n.jpg

Egy könyv, mely a Maugli női verziója is lehetne. Egy történet, mely megmutatja, hogy az ijesztő, sötét, kiismerhetetlen esőerdőtől a városi dzsungel mennyivel veszélyesebb. Egy olyan igaz tanmese, mely megismerteti velünk, hogy az erdőben élő veszélyesnek titulál majom mennyivel emberségesebb, mint sok ember! Ez Marina története, aki egy igazi hős, egy nagy túlélő.

Bevallom, nehezen rántott be a kötet. Nem azért, mert rosszul van megírva vagy már megszokottá váltak az ilyen borzalmak, csupán rosszkor kezdtem bele a könyvbe. Nem jókor talált meg, így nehezen tudtam ráhangolódni. Az sem segített rajta, hogy sokáig tartott az olvasása, újra és újra kizökkentem, pihenőt kellett tartanom a lelki ráhatása miatt.

Nehezen emészthető kötet, szem előtt tartva, hogy megtörtént eset. Az élet írja a legmegdöbbentőbb, legdurvább dolgokat, amit a képzelet sem tud kitalálni, az biztos. Annyi minden történik a főszereplővel, hogy sokként hat. Olyan, mint egy rémmese, mely a képzelet szüleménye, pedig igenis hihető, mert ilyen a világunk. Marinát 4 évesen rabolják el és az őserdőben köt ki. Hihetetlen lélekjelenléttel, túlélőösztönnel rendelkező, mindent túlélő kislány. Vajon egy apró gyermek mennyi borzalmat képes elviselni egy fél életen keresztül? Mikortól bomlik meg az elméje, adja fel az emberi létet valaki? Mennyit bír az emberi test és lélek? Fejlődéstörténet vagy túlélő történet? Talán mindkettő kicsit.

Mikor ilyen könyvet olvasok, rá kell döbbennem, mennyire apró dolgokon problémázunk ehhez képest. Mennyire könnyű életünk van, mégsem vagyunk elégedettek vele, nem értékeljük eléggé azt, amink van. 

76747513_2646417445418253_8198060788070481920_n.jpg

Marina érzékletesen ír a történtekről. Érezzük az őserdő sötétjét, a majmok hangját halljuk, hogy aztán a későbbiekben a rettegése, kiszolgáltatottsága váltsa föl, egy másfajta félelem a könyv történéseit. Hihetetlen, hogy a társadalom a gyerekek kezét ilyen szinten elengedi, nyomorban tengődnek, egyedül az utcán. Becsülöm a főszereplőt, mert a legsötétebb időkben is előre tekint és nem adja föl, bármilyen nehézséget gördít elé az élet. Ember marad, aki a jót is látja, nem csak a rosszat. És hisz. Nem vágyik vissza a kezdetekhez, az esőerdőbe, hanem emelt fejjel küzd tovább. Jól árnyalja a könyv az emberek sokszínűségét, a jó és a rossz között elhelyezkedő rengeteg réteget, az élet borzalmait és apró örömei között szakadékot.

Talán számára nem a testi borzalmak, az alkalmazkodás, kín volt nehezen kezelhető, hanem a magány, a valakihez tartozás nélküliségének elviselése. 

A főszereplő mesél és mesél. Tárgyilagosan tárja elénk élete történetét, viszont nem enged be a legmélyére. Talán túl fájdalmas számára. Én úgy éreztem, hogy nem engedett be eléggé, nehogy elrettenjek. Szerethető, bárkinél emberibb kislány, majd nagylány és felnőtt. A rossz sorsát is jóra kovácsolja kitartásával, erős jellemével, jó szívével. Könnyű őt megszeretni, hiszen a túlélésre játszik csak és szeretetet szeretne. Senki felé nincs előítélete, nincsenek manírjai, semmi rossz nincs a gondolataiban, senkinek nem szeretne ártani. Vele a lehető legrosszabbat cselekvő felé sem táplál gyűlöletet, gyilkos indulatokat. Nehéz lehet ennyire jónak, higgadnak lenni, nem túl hálás feladat. Nagyon szerettem volna olvasni a lelki oldalról is, jelenleg hogy van, hogyan dolgozta fel ezt a rengeteg rosszat. Túl tudott jutni mindenen? Vajon most, hogy már ismeri a világot, a múltját, akkor sem tud rossz szívvel gondolni az őt bántókra? Nem akar egy kis elégtételt, felül tud emelkedni ezeken?

Érzelmek, érzések, szenvedés, cseppnyi boldogság, kilátástalanság, bánat, vágyódás, egyedüllét...Annyi, de annyi érzést tár elénk a könyv.

Nem lett kerek a könyv, a vége annyira hiányzik, mint egy falat kenyér. De aki bírja a spoilereket, az megkaphatja videó formájában.

A stílus kicsit vontatott. Könnyen olvasható, de mégis lassú folyású. A leíró részek jobbak, mint  a párbeszédek. Utóbbiak néha annyira nem életszerűek vagy csak hihetetlen, hogy ilyen megtörténhet egyáltalán.

Ne várj száguldást, pörgős történéseket, akciódús, nagy izgalmakat. Inkább ledöbbenést és sok érzelmet a könyvtől.

A borítóját imádtam, nagyon kifejező, sejtelmes, izgalmas és kifejezi a könyv tartalmát.

Köszönöm a könyvet a 21. század kiadónak!

Eredeti címe: Marina Chapman: The Girl With No Name

336 oldal 
ISBN: 9786155915765 
Fordította: Kallai Nóra

 

Fülszöveg:

Megdöbbentő ​történet az elveszett gyermekről, aki túljutott a megpróbáltatásokon akár a dzsungelben, akár az utcán nyomorogva, hogy aztán visszatérjen a korábbi életébe. 1954-ben egy távoli, dél-amerikai faluból elraboltak egy négyéves kislányt. Marina Chapmant az otthonából ragadták el, aztán sorsára hagyták a kolumbiai dzsungel mélyén. Csoda, hogy életben maradt.
Két nappal később a rettegő és éhező kislány ráakadt egy csapat csuklyásmajomra, és ösztönösen utánozni kezdte a viselkedésüket. Ugyanazt ette, amit a majmok, ugyanúgy viselkedett, mint furcsa barátai.
Marina öt évig élt a majmok között, ezalatt állatias vonásokat vett fel: nem beszélt, levetkőzte gátlásait, nem tekintette embernek önmagát, és az emberi közösség szabályai helyett a majomcsalád normáit követte. De ez még csak a kezdet volt szenvedéseinek és kalandjainak sorában…

Idézet:

Lövésem sincs, miért voltak velem ilyen kedvesek. De örülök, hogy olyanok voltak, mert megmutatták, hogy nem minden ember kegyetlen.

SPOILER

 

Marina története szerencsére jól végződik.

Marina Chapman, főhősünk jelenleg Angliában él férjével. Két felnőtt lánya van. Az élettörténetéből befolyó jövedelmet a gyermekmunka és az emberkereskedelem megfékezésére fordítja.

 

ReAd-blog

#read #blog #könyv #21.század #kiadó #book #durva #igaztörténet #megdöbbentő #olvasmány #zsigerighatol

covers_545780.jpg

 

 

 

 

Vannak itt tökéletes anyák?

Kathryn Wallace: Vannak ​tökéletes anyák, csak nekik még nem született gyerekük

73004234_2608667715859893_6742575914250403840_n.jpg

Olvassák a blogom tökéletes anyák vajon? Mert én cseppet sem vagyok tökéletes. Vagy azok az ős-anyák tökéletes mivoltukban csak a fejekben, filmekben és ezekben a könyvekben léteznek? Vagy még ott sem?

A könyv címe is mutatja, a tökéletes anyákról lesz szó benne. Az idei év legjobban várt és legszórakoztatóbb könyve díját az írónőnek ítélném, az biztos. Zseniális, letehetetlen kötet volt, ami arra hivatott szolgálni, hogy egy kicsit tudjunk nevetni önmagunkon, anyaságunkon, ne vegyük véresen komolyan a tökéletes anya mítoszt és az életet sem. Ezt legalább tökéletesen teljesítette a könyv. Nagyszerűen kikapcsolt, szórakoztatott. Néhol sírtam volna legszívesebben, máskor hangosan kacagtam, pedig nem vagyok a hangosan felvihogó emberke. Kellő humorral, érzelmekkel, ráhatással megszerkesztett történet. Sokszor egy-egy helyzetet olvasva magamra ismertem vagy valamelyik anyatársamra. Ahogy nincs tökéletesség, úgy nincs tökéletes anya sem, számomra. Ezt a könyv nagyszerűen prezentálja.

Két nő megismerkedése, barátsága áll a fókuszban  hogyan élik meg az anyaságuk, az életük, annak a változásait, ők hogy változnak egymás hatására.

Gemma egy hétköznapi nő, hétköznapi gondokkal. Mindig késésben van, két gyermeke és munkája közötti törékeny egyensúlyt nehezen tartva, egyedülállóként él. Ő a fura nő, gyermeke osztályában, aki mindig kilóg a sorból. Könnyesre nevettem magam gyermekei, Ava és Sam beszólásain, éleslátásán, szókimondásán, az általuk teremtett vicces helyzeteken. Bájos család, ahol érezhető a szeretet, de hegynyi gondok is.

Becky látszatra tökéletes házasságban él, ám semmi sem az, aminek látszik. Cseppet sem az. Belefásulva, kiégve keresi azt a munkát, ami feldobná az életét, a szürkeséget, kiteljesedhetne nem csak az anyaságában és talán az egész élete helyre billenne tőle. Igazi "mindenlébenkanál" típusú, szókimondó csajszi, aki nagyszerűen tud rendezkedni másnál, csak a saját életét nem tudja megoldani.

A két anya mikor egymásra talál, kő kövön nem marad. Pusztítóak együtt. Kihozzák a legjobbat és a legrosszabbat is egymásból. Bevallom, hozzám Gemma hebehurgyasága állt közelebb, talán azért is, mert hasonló karakter vagyok én is. Mindig rohanó, mindent elfelejtő, elkéső, késében lévő anyuka. Becky sokszor sok volt számomra, de ő is szerethető figura. 

Megfogadják, hogy jobb életet fognak élni. Mindkettő eléri a kitűzött céljait, Becky egy új munkát, jobb házasságot, Gemma pedig egy szerető pasit és önmaga jobbik változatát. Rögös az út odáig, míg belátják tökéletes nincs, csak megközelíthető. Közben rengeteg vicces helyzetbe sodródnak, míg végül megtalálják a pont megfelelő állapotot. Közben veszekedések, ciki helyzetek, nagy sírások, rádöbbenések, őszinte beszélgetések és jó sok üveg bor elfogy. Az élet is írhatta volna a kötetet, viszont ott ritkán ennyire humoros, már-már szánni való a dolog, míg egy könyvben olvasva merünk nevetni ezeken a dolgokon és merünk magunkra ismerni. 

A stílus könnyed, humoros, érzelmekkel teli, igazán szórakoztató. Az írónő megfelelő bájjal, szarkazmussal látta el a szereplőit és ezáltal az olvasókat is. Jól működnek a leíró részek, kellően érzékletesek, viszont ezúttal a párbeszédek visznek mindent. Lendületes, gyors lefolyású kötet, nagy mondanivalóval, ami nagyszerű kikapcsolódásra. Gyorsan olvasható, igazi anya könyv. Nem mondom, hogy nem sablonos kicsit és kiszámítható, de nem is ezért lehet szeretni, hanem a zseniális karakterek és a poénözön miatt.

Ha még az anyaság előtt állsz, ne olvasd el, iszonyúan veszélyes olvasmány!

Hogy kiknek nem ajánlom? A sótlan, humortalan embereknek. Azoknak, akik ős-anyák és mindent, de mindent jól csinálnak. Azoknak sem ajánlom, akik nem szeretnek nevetni, sírni. 

Kiknek kötelező olvasmány? Minden anyának és apának!

A kötettől pont azt kaptam, amit vártam. Szórakoztatást és azt, hogy kizökkentsen a szürke hétköznapokból. A könyv borítója színével kellően figyelemfelkeltő, bár a cím és a kép kissé félrevezethető lehet. Ne rettentsen el senkit ám. Ide nekem a következő részt vagy egy hasonló olvasmányt, de rögtön!

 A könyvet és a rengeteg nevetést köszönöm az Álomgyár kiadónak! Ha szemfülesek vagytok, rögtön észre is vehetitek az egyik következő olvasmányom a fő képen.

Fülszöveg: 

Anya. Anya! ANYAAAA! – 40-es szingli anya megosztaná (mindenét!)
„Sam, Ava! Indulás fölfelé! Megmostátok a fogatokat? Fésülködés? Cipő? Gyerünk, gyerünk, gyerünk! Már megint iszonyúan el fogunk késni! Nem, nem láttam Optimusz fővezért, és nem is érdekel, merre lehet. Sam, abbahagynád a testvéred szekálását, és eltennéd végre a felhőkarcoló-modellt, amit a múlt éjjel gondosan összeraktam helyetted, hogy ne kerüljünk bajba a tanárodnál? Nem, nem olyan a szaga, mint a romlott bornak. Na jó, talán egy kicsit. Sam, nincs időm vitázni. Csak emeld meg a feneked és szállj be a kocsiba, oké? Ava! Fogmosás! Fésülködés! Cipő!”
Gemma éppencsak egyben tartja az életét: egyedülálló anya, mindjárt betölti a 40-et, és a hétéves lánya egy kegyetlenül pontos rajzon a melleit valahol a térde környékén ábrázolja. Amikor Gemma újdonsült szomszédja, Becky azt javasolja, hogy kezdjen el újra randizni, Gemmának komoly önuralomra van szüksége, hogy ne röhögje képen.
De Becky nagyon meggyőző tud lenni, és Gemma hamarosan ott találja magát zsonglőrködve egy teljes munkaidős állásban, az iskolatársak egyre örültebb igényeket támasztó anyukáinak Facebook-csoportjában és az új randizás világának trükkös etikettjében.
Ha ez nem lenne elég, Gemmának valahogy kezelnie kell a vonzódását a lánya tanárához, Tomhoz, aki a nagyvárosi életét arra cserélte, hogy egy osztálynyi hétévesnek nyelvtant és matekot tanítson, meg azt, miért nem jó ötlet a másikat büdös pukimajomnak nevezni.
Ez hosszú évnek ígérkezik, amiben Gemma és Becky egy nagyon fontos leckét kap az élettől: hogy végül is jó szülőnek lenni csupán annyit jelent, mint elég jónak lenni.

Idézet:

Becky sokszor gondolkodott rajta, hogy a szülésfelkészítő tanfolyamok miért foglalkoznak olyan rengeteget a szüléssel, és miért nem foglalkoznak azokkal a készségekkel, amikre a szülés után lesz szükség.

382 oldal 
ISBN: 9786156013538 
FordítottaGoitein Veronika

Kathryn Wallace: Absolutely Smashing It

ReAd-blog

71689800_2547402611986404_4135691534794227712_n.jpg

Mindent az olvasásról-Interjú Szabados Ágnessel

Közéleti személyiségként óriási a felelősség, fontos a példamutatás számára

20190317_221512.jpg

ˇEgy jó könyv olyan, mint egy jó pszichológus!ˇ

Szabados Ágnest nem kell bemutatnom senkinek. Az RTL Klub Híradójának műsorvezetőjeként mindenki találkozhatott már vele. Ha nem onnan, akkor a "Nincs időm olvasni" 12 hónap 12 könyv kihívásáról ismerhető még. Csinos, fiatal és tele van lendülettel. Amit érdemes még tudni róla, hogy kiskunhalasi származású. Az olvasás, a könyvek szószólója lett. Mikor első körben hallottam a kihívásáról, csak legyintettem én is. Rendszeres olvasó vagyok, engem nem érint. Végül mégis betévedtem a csoportjába, ahol elképesztő, milyen segítőkészség, sokoldalúság, sokszínűség tapasztalható.  Rövid idő alatt nagyon sok ember kedvet kapott az olvasáshoz általa, abban biztos vagyok.

„Én is ezt csinálom, csak kicsiben”-gondoltam. Így rögtön kíváncsi lettem Ágira. Sajnos a sok munka és időhiány miatt elég nehéz volt összehozni az interjút, míg a szerencsének köszönhetően kiderült, hogy hozzánk látogat Kalocsára, a Tomori Pál Városi Könyvtár meghívására. Tudtam, hogy ott a helyem! De ahol három kicsi gyerek van, nem mindig jön össze úgy valami, ahogy eltervezi az ember. Végül mégis sikerült eljutnom a találkozóra. Örülök, hogy részt vehettem rajta és megismerhettem az olvasás nagykövetét személyesen is, mert számomra az lett. Vidám, csacsogó, közvetlen és meglehetősen csinos. Semmi manír, a nagyközönség előtt sokat szereplő emberekre jellemző allűr nem volt tapasztalható. Rögtön meg lehet kedvelni őt. A mosolya, vidámsága pedig ragadós. Rengeteg kérdéssel készültem, amit végül a kérdező, Gillich Panna, a Impulzív Életmód Magazin szerkesztője valamilyen formában mind feltett. Bőszen jegyzeteltem, így fogadjátok sok szeretettel az interjút.

- Milyen típusú embernek tartod magad?

Tervezgetős, vidám, talpraesett, maximalista. Szeretek sok lábon állni, mindig mozgásban lenni. Szeretem a kihívásokat.

- Mi jut eszedbe, ha gyermekkorodról kérdezlek? Emlékek, illatok, ízek, kedvenc helyek, könyvek, amik bevillannak?

Kevés gyermekkori emlékem van. Egy valami van, ami nagyon megragadt bennem. Esténként az édesapám sokszor a mellkasán pihenő könyvvel bóbiskolt el.

- Akkor innen a jó példa előtted? Kiskorodban szerettél olvasni? Volt meghatározó könyves élményed?

A szüleim mindig olvastak. Havi 5-6 könyv biztos elfogyott nekik. Biztos innen ered a könyvek szeretete. Az első olyan olvasmány, ami megragadt bennem, az a Harry Potter. Én is Harry Potter lázban égtem és vártam az új részeket. A másik, ami eszembe jut és meghatározó volt, az a Vörös és fekete Stendhaltól. Azóta persze rengeteg olyan könyvvel gazdagodtam, ami hozzám adott valamit. Edith Eva Eger: A döntés című könyvét meg kell említenem még. Jókor került pont a kezembe.

- Ismertebb emberként szerinted fontos jó példával való előjárás, mint mondjuk az olvasás?

Közéleti személyiségként szerintem óriási a felelősség, fontos a példamutatás. Ha azzal olvasásra tudok buzdítani valakit, hogy ajánlok egy könyvet számára, akkor már megérte, elégedett vagyok.

72486354_2590022894391042_9208968627804438528_n.jpg

- Elképesztő gyorsasággal bekerült a köztudatba a saját hashtaged, a kihívásod és a csoportod is. Mikor indult? Szerinted minek köszönhető a zajos siker?

3 éve indítottam el. Akkor sokan legyintettek csak rá. „Nem divat manapság olvasni”-kaptam meg mindenhonnan. Erre erősen rácáfoltak a számok. A taglétszám elérte a 20000 főt. Találkozók jöttek létre általa. Most lesz a hatodik épp. Nagyon aktív kis közösség. A 12 hónap 12 könyv kihívás azért működik szerintem, mert nem szabok meg egy olvasandó könyvet, hanem témakört csak, így mindenki saját maga választhatja ki az olvasnivalóját. Ajánlok nekik én is, de egymásnak is segítenek a választásban. A csoport titka talán ez, és a közösséghez való tartozás igénye, a közös cél, a kreativitás, a közös ötletelés. Könyvklubunk is van már, ahol viszont egy adott könyv vagy író olvasása a cél, amit aztán kibeszélünk közösen. De számos plusz ötlet jött be a csoport által. Például podcasteket csinálok. Számomra is egy kihívás, motiváció, fejlődés. Tervben van egy applikáció is, ahol jelölni lehetne mennyi időt, oldalt olvastunk aznap. De rengeteg más ötletem is van még. Rengeteget ad nekem is ez a csoport.

 - Milyen témakörök merültek föl eddig, amik alapján választhattak az olvasók a csoportban? Mikor tűzöd ki az adott témát egyébként?

Volt már borító alapján választhatóság, krimi, szépirodalom, de egy adott író könyve is, vagy „legyen kérdés a könyv címe” is sorba került már. Minden hónap első napján posztolom a témakört. Megfogadtam, hogy addig senki sem tudhatja, mi lesz az adott hónap témája és ezt be is tartom.

- Kiknek ajánlod a kihívást és a csoportodat elsősorban? Mi a célja a létrejöttének? Iránymutatás, kedvcsinálás az olvasáshoz?

Mindenkinek, aki szeret olvasni és annak is, aki még nem, hátha kedvet kap. A csoportban ötleteket adunk egymásnak, tippeket. Ki, mikor tud időt szakítani egy könyvre. Milyen könyvet olvassunk, ami kihagyhatatlan mások számára is.

- Milyen a csoport összetétele?

Főként nők vannak jelen, kevés a férfi, de ők nagyon aktívak és kitartóak ellenben. Korban is igen széles a paletta. 25-45 az átlagéletkor, de szerencsére jóval idősebbek és meglepően sok fiatal is csatlakozott már.

- Van nehézsége egy ilyen nagy létszámú csoport koordinálásának, a kihívásnak?

Van nehézsége is, de elenyésző. Nehéz a kommunikációt állandóan fenntartani és kevesebb időm marad az olvasásra. Talán csak ennyi. Leginkább pozitív hozadéka van csak.

1570094555339_st8_6116.jpg

- Híradózol és más munkákat is végzel. Elképesztő a lendületed. Mikor tudsz időt szakítani a rengeteg elfoglaltságod között az olvasásra? Hogyan tudod beleilleszteni a napi rutinodba? Megosztanád velünk a tippeket?

Volt, amikor nem volt időm olvasni. Aztán rájöttem, hogy mindenkinek arra van ideje, amire szeretne. Azóta olvasok. Bármikor és bármilyen élethelyzetben. Én vagyok az a lány, aki olvas a postán, várakozás közben az orvosnál, utazás közben a metrón, sminkelés és frizura készítés közben a Híradó előtt, szabadidejében, egyszóval bármikor. Leszoktam az esti telefonnyomkodásról, helyette falom az oldalakat. Sokszor előfordul, hogy korábban kelek, csak hogy egy pár oldalt olvashassak. Néha csak 5 percem van, de akkor is előkapom a könyvem, ami mindig van nálam. Szóval szokás kérdése az egész. Teremtsük meg az időt egy jó könyvhöz.

- Ha már könyvek. Mesélnél a saját könyvedről? Írnál egyébként nagyobb lélegzetvételű regényt is?

Tavaly novemberben jelent meg a Nincs időm olvasni olvasónaplóm nagy sikerrel. Idén ismét ki szeretném adni egy bővített kiadásban, az új ötleteimmel, saját gondolataimmal felturbózva, magánkiadásban. Persze, hogy írnék mást is, csak az időm nem engedi. Ötletfoszlányok vannak eddig csak. Nekem is nagy vágyam, mint sokaknak, hogy egy olyan könyvet írjak, amit rengetegen szeretnek.

- Mekkora a saját könyvgyűjteményed? Főként mik találhatók meg nálad? Van nagyobb becsben tartott könyved?

Könyvgyűjtő vagyok. Gyermekkori vágyam volt egy hatalmas könyvszekrény az akkori kicsi könyvespolc helyett, és az, hogy egy könyvesboltba betérve, bármilyen könyvet megvehessek magamnak. Persze ez akkor lehetetlen volt. A mostani vágyam egy könyvtárszoba telis-tele könyvekkel, kényelmes olvasókuckóval. Imádom a moly.hu oldalt, a könyvvásárokat, a mozgó könyvárusokat, mert mindig kincsekre lelek általuk. Nem csak az új könyveket szeretem, hanem a régi, használtakat is becsben tartom. Rengeteg pszichológiai jellegű könyv sorakozik a polcomon. A kortárs könyvek jönnek be leginkább nekem és a világirodalom nagy klasszikusai. Márai, Szerb Antal, Szabó Magda az elsőszámú kedvenceim. Sok holokauszt témájú könyvem van még.

- Milyen a kívánságlistád?

Meglehetősen hosszú és vegyes, amit egy oldalon vezetek is rendszeresen (moly.hu)

- Miden könyvet elolvasom, amit a kezedbe veszel?

Azt vallom, hogy az első száz oldal meghatározó. Ha addig elolvasom, és nem tetszik, nem vesződöm vele tovább. Kár az időt vesztegetni egy olyan könyvre, ami nem nekünk íródott. Aztán lehet, hogy később, az életünk más szakaszában pont az a korábban félbehagyott könyv lesz a legjobb olvasmány.

- Hogy álltál a kötelező olvasmányokhoz? Szerinted kellenek vagy sem? Elavult a jelenlegi, alapos újragondolást kíván vagy jó a régi?

A mai fiatalok nem értik már a régi idők olvasmányának nyelvezetét, így azt gondolom, inkább elrettenti őket az olvasástól a legtöbb kötelező. Van azért olyan kötet, amit kifejezetten szerettem.

- Ha bármilyen íróval találkozhatnál, bármilyen kérdést feltehetnél neki, ki lenne az?

Anna Gavaldát, Szerb Antalt vagy Márait, Szabó Magdát szívesen meginterjúvolnám bármikor.

- Beszélgessünk a munkádról. Nagyon gyorsan, fiatalon már, elképesztő életutat jártál be, számos izgalmas munkával a hátad mögött. Minek köszönhető a siker? Tudás, szerencse, kitartás, céltudatosság, sok tanulás? Vagy mind egyszerre?

Fontos a hitelesség, az egyéniség, ami a képernyőn is átjön, a tehetség, alázat, szerencse, kitartás, szorgalom és sok-sok munka. Azt hiszik az emberek, hogy csak bemegyek, kisminkelnek, aztán felolvasom a szöveget, majd hazamehetek. Ennél kicsit összetettebb, színesebb, érdekesebb a munkám. Mi szoktuk például a felkonferáló szöveget megírni vagy átírjuk a saját stílusunkra. Képben kell lennünk az aktuális hírekkel akkor is , ha épp nem dolgozunk. Persze ez az alapműveltség része kell, hogy legyen, tisztában kell lennünk a világ dolgaival. Szerencsésnek érzem magam. Nagyon jó munkám van, szeretem, most pont jó helyen vagyok. Azért egyszer nagyon örülnék, ha lenne egy saját kulturális műsorom is könyvekről, írókkal.

71343777_2566489640077701_158259644957982720_n.jpg

- Irodalomterapeuta is vagy. Mesélnél erről, hogy pontosan mit is takar, hogyan kamatoztatod?

1.5 éve vagyok irodalomterapeuta. A sors akarta így. Egy hirdetés került elém, ami felkeltette a kíváncsiságom. Elmentem rá és azt éreztem, hogy megtaláltam a keresett dolgot. Az irodalomterápia önismereti terápia könyvek segítségével. Vannak saját csoportjaim. Viszek egy adott szöveget, felolvasom, majd beszélgetünk róla és a csoport tagjainak személyes élményeiről általa, feltárjuk az érzéseiket. Azért is jó, mert a mai világban keveset beszélgetünk, főleg önmagunkról szeretünk hallgatni. Itt barátságok alakulnak, egymásnak segítenek a csoporttagok. Én inkább megfigyelő, mentor vagyok, segítő az útjukon.

- Te személy szerint miért szereted az olvasást? Miért ajánlanád azoknak, akik eddig nem tették?

Hozzám ad sokat. Egy könyvnek teremtő ereje van. Világokat, embereket, képzelőerőt teremt. Aki olvas, az szebben is beszél, műveltebb lesz…és még hosszasan tudnám sorolni az előnyeit.

- Az olvasás mellett szeretsz sportolni is. Mesélnél róla?

Korábban sokáig versenytáncoltam, amit ma már abbahagytam, de a mozgás az életem része maradt. Szeretek futni, görkorizni, edzőterembe járni. Igaz mostanában egyre kevesebb időm akad a sportra. Kellene egy kihívás erre is.

- Mit csinálsz, mikor nem dolgozol vagy olvasol?

Filmeket nézek, szeretek barátokkal, a családdal nagyokat beszélgetni. Utazgatnék, ha lenne rá időm. Jó lenne teleportálni vagy egy időnyerő szerkezet.

Köszönöm szépen az interjút. Kívánom, hogy továbbra is légy ilyen nyitott, érdeklődő, ember és olvasásközpontú. Rengeteg jó olvasmányt is kívánok még neked.

Továbbá remélem, hogy Ágnes, aki egy ilyen nagyon szép kezdeményezést indított, nem marad egyedül, sokan csatlakozni fognak hozzá, híres emberek, közszereplők és még több fiatal, gyermek, idős ember, aki az olvasást szereti. Olvassatok sokat!

ReAd-blog

#könyv #book #buch #olvasás #lesen #read #olvasnijó #olvasniszexi #olvassatok #blogger #nincsidőmolvasnikihívás #SzabadosÁgnes #RTLKlub #interjú #könyvek #eletemkonyve

Kukkantsatok be Ágnes csoportjába "Nincs időm olvasni" 12 hónap 12 könyv vagy az oldalára 

https://szabadosagnes.blog.hu

agi_oktober2019.jpg

 

Párizs mindig jó ötlet

Nicolas Barreau: Párizs mindig jó ötlet

eiffel-tower-1839974_640.jpg

Párizs mindig jó ötlet, ahogy az író könyvei is. Korábban olvastam már tőle, így nem ért meglepetés, mikor megérkezett a kötet a Park kiadótól. Megint egy olyan könyvet sikerült alkotnia az készítőnek, ami könnyed kikapcsolódásra csábít, bármikor, bárhol egy hatalmas adag olvasásra ösztönöz. Csak úgy kezdj neki, hogy tudod, elvarázsol, magával ránt a történet, az egyedi stílus, nem fogod tudni letenni!

73202874_2465370156877155_7688376370514100224_n.jpg

Annyi finomság, hangulat, szerelem, Párizs van a könyvben, hogy már azért érdemes kézbe venni. Az író megfelelő finomsággal, stílussal adja vissza a város hangulatát, a szereplők érzéseit. Annyi változás történt az előző kötete óta (amit korábban olvastam) , hogy kicsit könnyedebb a téma, több a mosolygásra, nevetésre ingerlő történés, vidámabb, felhőtlenebb, rózsaszínebb, közvetlenebb, kötetlenebb, szertelenebb. 

A történet Rosalieról szól, aki Párizsban él, egy kis boltja van és úgy érzi pont ott van, ahol kell, de valami hiányzik az életéből. Aztán a művészet, pontosabban az illusztrálás meghozza neki a hőn vágyott boldogságot, sikert és egy csipetnyi bosszúságot is, leginkább egy férfi személyében. Ezzel az élete kezd felfordulni. Az unalmas, megszokott mindennapokat felváltják a nyomozás izgalmai és valami más is, amire nem számított. A történet középpontjában egy mese áll, pontosan a Kék Tigris című történet, amit szintén megismerhetünk a kötet lapjain keresztül. Imádtam a könyv kettősségét, hogy mese és romantikus történet is egyben. Meghitt, vidám, évődő a hangnem. A párbeszédek élők, izgalmasak, a leíró részek pedig még inkább. Köszönöm a fordítónak a remek munkát, megmaradt a stílus, a hangulat is. Jól összerakott könyv bizony. Mondtam már, hogy imádom az író stílusát?

 Rosalie egy igazán belevaló, kedves, kedélyes, élet igenlő nő, akit könnyű szeretni. Csetlései-botlásai, meglátásai, különcsége mosolyt csalna mindenki arcára, ha élő személy lenne. Szeretném hinni, hogy az író valakiről mintázta főhősét és ő tényleg élő, hús-vér ember. Annyira elkélne a világba sok-sok Rosalie. Imádtam minden megmozdulását, az élethez való viszonyát és a kutyusát is. Beragyogta a történetet. Szerintem a művészet iránti rajongásom is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ennyi megszerettem őt. Hősnőnk az igazi, nagybetűs MŰVÉSZ, aki alkot és ezzel ad másoknak valami nagyot.

Robert és Max, a másik két főhős, szintén olyan karakter, akiket az ember nem tud nem a szívébe zárni rövid időn belül és valakihez hasonlítani. Ők azok az átlagos emberek, akik nap, mint nap szembe jönnek velünk az utcán, köszönünk nekik, mindig megmosolyogtatnak, vonzódunk hozzájuk, szívesen beszédbe elegyedünk velük, néha persze rossz passzban vannak, de alapvetően kedveljük őket.

A könyv annyira magával ragadó, hogy kedvem lenne azonnal összepakolni a családot és Párizsba költözni, egy kis üzletet nyitni képeslapokkal, pont ahogy a könyveben.

Nem keményvonalas, mondanivalót sugalló könyv, hacsak azt nem sugallja, hogy az élet rövid, éljük le boldogan. Nincs nem várt fordulat, kiszámítható, átlagos, ám bájos könyv. Lehetett volna több. Jobban kibontani a karaktereket, némi fejlődés is jót tett volna nekik. A múlt, a szerelem kibontakozás is további leírást megért volna. De akkor nem lenne ilyen habkönnyű, könnyen emészthető, gyorsan olvasható, bú felejtető kötet. 

Ha valami olyan olvasmányra vágyik a szíved, ami megtölt, ami pozitív irányba befolyásol, akkor ez a te történeted. Semmi gonoszság, csúfság, lehúzó dolog nincs benne. Egy leheletkönnyű kis szomorkodás van csak, de az is hamar feledhető. Ne várj világmegváltó gondolatokat, sem ezer Wattos csavart, ez nem az a könyv. Könnyed, szórakozásra okot adó kötet inkább, mely mosolyt csal az arcodra.

 A könyvet és a remek szórakozást köszönöm a Park kiadónak!

Fülszöveg:

Rosalie egy kis levelezőlapbolt tulajdonosa a párizsi Saint Germainben. Imád rajzolni, és kedvenc színe a kék. Amikor a híres gyermekkönyvíró éppen őt kéri fel, hogy illusztrálja A kék tigris című, új mesekönyvét, Rosalie repes az örömtől. Nem sokkal később egy izgatott New York-i irodalomprofesszor ront be az üzletbe, és magából kikelve plágiummal vádolja meg a könyv szerzőjét. Rosalie felháborodottan utasítja vissza a képtelen vádat. De ahogy múlik az idő, sejteni kezdi, hogy ez a mese valami titkot rejt…

Idézet: 

Az élet néha olyan áttekinthetetlenül bonyolult, de a végén meglepő módon mégis összeáll, értelmet nyer az egész.

Eredeti cím:

Nicolas Barreau: Paris ist immer eine gute Idee

316 oldal 
ISBN: 9789633554821 
Fordította: Fodor Zsuzsa
#szeretekolvasni #olvasnijó #Párizs #olvassunk #imádásvan #jókönyvvolt #Prakkiadó #recenzió #hangulat
ReAd-blog

Az ABC bűvöletében

A ​nagy ábécéskönyv

72436564_2572282559498409_4280203779711696896_n.jpg
Az ABC egy misztikus valami gyermekkorban, ami kicsit érthetetlen, kicsit trükkös és megfoghatatlan. Aztán egy idő után megszokott ismerősünké válik, aminek minden nap hasznát vesszük.
Az jár az eszemben, hogy korábban a betűk ismerete nélkül hogyan tudtam létezni? És nem csak az olvasás miatt kérdezem. 
Megkönnyíti a világ megértését, a mindennapokat az ismerete. Milyen nehéz lehet a kicsiknek elnavigálni a világban, mikor nem tudják még elolvasni, merre található a mosdó, milyen utcában járnak épp...Nekünk annyira magától értetődő, szokványos dolog. Millió helyzetben megkönnyíti a dolgunk, ha tudunk olvasni, amit ők nem tudják segítségül hívni, míg nagyobbak nem lesznek, meg nem tanulják a betűket.
Ez a könyv hiánypótló kötet. Egy kis áthidaló az óvoda és az iskola között. Millió gyermekkönyv létezik, de ilyen formában, a betűket ismertető kevés. Ötvözi a kedves kis ismerős mesealakok, a rövid, könnyen olvasható történetek, a mondókák és az ABC betűit, a különböző írásmódokkal.
A történetek egyszerűek, könnyen olvashatóak, az eredeti nagy meseművektől eltérőek, de ahhoz szorosan kapcsolódnak. Remek kezdő olvasópalántáknak. A kötet elején még pár szavas olvasmányok vannak, majd szép lassan egyre több és több sor kerül bele az olvasmányokba, fejlesztve a gyermeket, szépen felépítve a kötete ívét. A meselakok régi ismerősként köszönnek vissza minden kislánynak, kisfiúnak a könyvből, mert tényleg a megszokott, ismert történetek karakterei szerepelnek bennük. Az új és a régi mesék keverednek, így megfér egymás mellett Hamupipőke és a viszonylag újnak számító, Olaf, Dinók is.
Fiús és lányos történetek váltogatják egymást, egyik nem kis képviselőit sem elfeledve.
Ezért mindkét nemnek ideális olvasmány.
Ha korhoz kellene kötnöm, akkor 4-8 éves korosztálynak adnám szívesen a kezébe.
71778821_2572282649498400_2399987425326661632_n.jpg
A betűk több szóban, többféleképpen megjelennek az adott oldalon, megfelelő sorrendbe szedve, az ABC-t követve.
Remek ismertető a betű tanuláshoz, észrevétlenül varázsolja bele a csemetéket ebbe a világba.
Az illusztrációk szépek, változatosak, jól alátámasztják a könyv színességét.
Bevallom, én nagyon megörültem ennek a kötetnek, mikor megérkezett a Manó Könyvektől. Az iskolában annyira gyorsan követik a betűk egymást, hogy kiélvezni nem lehet. Itt pedig lassacskán ismerkedhetnek a kisebbek a betűkkel, a hozzájuk tartozó szavakkal, mindezt mesés formában. A betűk kis és nagy, írott és nyomtatott verzióban is láthatóak, még izgalmasabbá téve a könyvet. A nagycsoportos ovisom kíváncsiságát is kellőképpen kielégítette, aki már olvasnia, hisz ezt látja itthon.
Lányok így vélekedtek a könyvről, többszöri olvasás után, mert bizony nem egyszer vettük kézbe olvasmány gyanánt.
Danci:
A képek nagyon tetszettek, azok szépek. A mesék aranyosak voltak, főleg a rövidebbeket szerettem olvasni, azok könnyebben mentek. Nagyon cuki könyv. Örülök, hogy szerepeltek benne az ABC betűi. A kedvencem az E betűnél található történet volt.
Viki
Én a lányos és dinós meséket szerettem. Meglepődtem, hogy ennyiféle módon le lehet írni egy betűt. Jó lenne, ha már ismerném őket, le tudnám írni a nevem és sok mást.
Többet nem nagyon tudok írni a könyvről. Rövid, olvasmányos. A mesék bájosak, szerethetők, a szereplők nem különben.  A könyvet nagy örömmel fogjuk továbbra is forgatni, köszönjük a Manó Könyvnek a szépséges, tanító kötetet.
Fülszöveg:
Íme egy kedves ábécéskönyv, hogy a gyerekeknek játék legyen megjegyezni a betűket. A nyomtatott és írott kis- és nagybetűket egy-egy Disney-szereplő ismerteti, és mindegyikhez tartozik egy kis történet is.
A képekhez kapcsolva a gyerekek könnyen sajátítják el az ábécét és kezdenek el olvasni.
88 oldal 
ISBN: 9789634036630
71476757_2572283389498326_8850859649142882304_n.jpg

Lélekfény sorozat - Borítóleleplezés

72350628_3253931924647799_1586636798329618432_n.jpg

Róbert Katalin: Keresd az igazit! (Lélekfény 1.) - Borítóleleplezés

Te mit tennél, ha kijelölnék, kivel éld le az életed, de az áruló szíved mást szeretne? Harcolnál?

Nos. Kedvenc írónőm könyvéből hamarosan kiderül, más mit tenne ebben a helyzetben. Már roppantul várom, hogy megtudjam, a szereplők hogy döntenek, harcolnak, elfutnak vagy beletörődnek az eldöntöttbe?

Katalin könyveit nem is oly rég fedeztem fel magamnak. Eddig mindegyik elvarázsolt, melyet olvastam. Sajátos közeget teremtett, melyben jó volt lenni, élni. Borítékolható, hogy ismét valami nagyon jót talált ki, írt meg, ami hemzseg az érzelmektől. Na de borítóleleplezés. Érdekel titeket a fülszövege a könyvnek, mely első sorával már belopta a szívembe magát? Biztos vagyok benne, hogy igen.

A könyv fülszövege:

Az utunkat tilalmak szegélyezik.

Egy távoli sziget elzártan élő népét különleges ajándékkal áldották meg az égiek: a tírek a Napésholdtól kapott társjegynek köszönhetően mindenki számára megtalálhatják az igazit.

Milo mindig társra vágyott, de nem kaphatja meg. Rá más sors vár. . Amikor a mesterét szörnyű vádakkal perbe fogják, elindul kideríteni az igazságot. Olyan titkokat fedez fel, melyek az egész nép életét megrengethetik. Deniel álruhában érkezett a tírek szigetére, titkos küldetést teljesít, és válaszokat akar, de ehhez találnia kell egy olvasót. Amint megpillantja Milót, az élete egy csapásra megváltozik. Vajon Milo az, aki megadhatja neki a válaszokat? Elina mindig tudta, hogy a tökéletes társa csak Kellán lehet, noha társjegyük alapján tilos házasodniuk. Aztán az olvasók döntése nyomán mindkettőjüknek el kell hagynia az otthonát, hogy valaki mással éljék le az életüket. De Elina nem képes kitépni a szívéből Kellánt. Miért vonzódik annyira a fiúhoz, ha ez a vágy bűnös? Lehet, hogy ezúttal az olvasók tévedtek? Hogyan ismerhető fel a lelki társunk? Tiltott vágy, titok és izgalom egy ragyogóan eredeti fantasy regényben. Ismerj meg a világot, ahol léteznek valódi kötödések, ahol a szerelem nem kérdés, hanem bizonyosság! Harcolj a szerelemért!

* (Ellenőrizetlen szöveg, előzetes tájékoztatásra!)

Hogy tovább csigázzalak titeket, az írónő biográfiája következik, mit lehet tudni róla, milyen könyvei jelentek meg eddig.

43411809_1111008252392055_5798384043498143744_n.jpg

1986-ban született Budapesten. Már fiatalkorában írt, a sárvári írótáborokban is részt vett. Regényei középpontjában a barátságok és a párkapcsolatok állnak. Négy regényt jegyez, mindegyiket nagy szeretettel fogadták az olvasók. Legnagyobb sikere a Szelídíts meg! kötet, mely A kisherceg történetének parafrázisa. Jelenleg a Könyvmolyképző Kiadó szerkesztője és az írók képzésében vesz részt. Imád szép pillanatokat fotózni.

2014 Róbert Katalin: Szívből, színből, igazán
2015 Róbert Katalin: Kezdjetek el élni!
2017 Róbert Katalin: Szelídíts meg!
Érints meg!
2018 Róbert Katalin: 6 hét a világ
Róbert Katalin (szerk.): Meghitt pillanatok

Ha többet szeretnétek tudni róla, érdemes az oldalát felkeresni. https://robertkatalin.blog.hu/

Egy nem is oly rég készült interjút is figyelmetekbe ajánlanék, itt megtekinthetitek.

Hogy hol tudjátok megrendelni a könyvet?

Könyvmolyképző Márkabolt

Moly.hu: https://moly.hu/konyvek/robert-katalin-keresd-az-igazit 

De következzen végre a nagy durranás, a borító!

71587356_3253930431314615_7063355669990080512_n.jpg

Mit szóltok hozzá?

Bevallom, engem meglepett, hogy nem világos, napsütéses, szerelmespáros borító készült hozzá, de imádom, hogy hagyták a kliséket a csudába és egyedi köntöst kapott, kiemelkedőt, mást. A sötét hátteret ellensúlyozza az arany minta, ami kellően talányos és utalás a könyvben szereplő szimbolikára. Nekem tetszik. Mint egy életmandala. Ilyenkor annyira örülnék, ha kiderülne, ki volt az elkövető, hogy dicsérni lehessen. Ízléses, nem túl sok, és a sok szerelmespáros megszokott borítót messze lekőrözi.

 

 

 

október 4. péntek 19.00.

 

 

 

Első fagy- Borítóleleplezés

sarah-addison-allen-9fff382d-b568-435c-a1f4-b4752edbe61-resize-750.jpeg

Sarah Addison Allen és a Könyvmolyképző Kiadó új könyvvel érkezik hamarosan. Ma az ő borító leleplezője következik. Nagy érdeklődéssel vártam, ugyanis az írónőnek híresen gyönyörű könyvborítói voltak eddig. A kiemelkedő, aranyozott, ezüstözött mintákat, a szemet gyönyörködtető hátteret nehéz túlszárnyalni vagy akár megközelíteni. És sikerült! Zsibrita László tervezte a borítót! Elképesztően gyönyörű lett. De még várnotok kell egy kicsit. Pár adalékanyag, hogy felcsigázzalak titeket.

Az írónőről:

Sarah Addison Allen Asheville-ben, Észak-Karolinában született és nevelkedett, otthonról hozza a könyvek és a finom ételek szeretetét. Irodalmi tanulmányokat folytatott az Észak-Karolinai Egyetemen. Első regénye, A csodálatos Waverly-kert 2007-ben jelent meg. 2011-ben mellrákot diagnosztizáltak nála, amelyet kemoterápiával kezeltek. 2014-ben kezdett újra írni. Számos irodalmi díjat nyert, könyvei 2 millió példányban jelentek meg, 30 nyelvre fordították le őket. 

Az írónő eddig megjelent kötetei:

2007 Sarah Addison Allen: Garden Spells
Sarah Addison Allen: A csodálatos Waverley-kert
Sarah Addison Allen: Amours & autres enchantements
Sarah Addison Allen: Mein zauberhafter Garten
Sarah Addison Allen: Grădina fermecată
2008 Sarah Addison Allen: The Sugar Queen
Sarah Addison Allen: Sugar Queen – Édes élet
2010 Sarah Addison Allen: The Girl Who Chased the Moon
2011 Sarah Addison Allen: The Peach Keeper
Sarah Addison Allen: A barackfa titka
2013 Sarah Addison Allen: Waking Kate
2014 Sarah Addison Allen: Lost Lake
Sarah Addison Allen: A varázslat tava
2015 Sarah Addison Allen: First Frost
Sarah Addison Allen: Első fagy
Sarah Addison Allen: Anotimpul dragostei

Besorolatlan könyvek

sarah-addison-allen.jpg

A könyv fülszövege:

Boldogan éltek, amíg meg nem haltak?Ahogy hűl a levegő, és hullani kezdenek a falevelek, a Waverley-nővéreket nyugtalanság fogja el. Túl könnyen elajándékozzák a szívüket, megzavarja a gondolataikat egy ezüstös hajú idegen, és furcsa hibákat követnek el. Olyan dolgokra vágynak, amiket nem kaphatnak meg, összezavarodnak, és a kelleténél többet adnak mások véleményére.

Még nehezebb megőrizni a hidegvérüket, amikor egy ismeretlen látogató bukkan fel, aki megkérdőjelezi a család legfőbb értékeit. Ám az első fagy beköszöntével mindennek jóra kell fordulnia. Akkor végre virágba borul a bajkeverő almafa, és a körülötte kavargó varázslat is a helyére kerül. Claire és Sydney, a Waverley-nővérek, és Sydney tizenöt éves lánya, Bay soha nem látott kihívásokkal néznek szembe. Vajon össze tudják-e tartani a családot a különleges nap beköszöntéig? Tudd meg, mi mindent tartogat ebben az évben sok az első fagy… 

* (Ellenőrizetlen szöveg, előzetes tájékoztatásra!)

Na és akkor a könyvborító. Elöljáróban annyit róla, hogy hű maradt az előző kötetek borítójához. Ugyan az a díszítés, cirádák ékesítik, mint az előzőeket. Nekem a szín kicsit fura a télhez passzolva és a fagyos címhez. Talán kékkel jobban el tudtam volna képzelni a lenti részt. Mondjuk lehet, hogy akkor meg túl nagy lett volna a kékség. A téli táj és a virágok viszont gyönyörűek, ízlésesek. Kíváncsian várom, hogy a virágoknak mi közük, mit szimbolizálnak. A legjobban sikerült borító, a más nyelven megjelent könyvek borítója közül. A hazai sokkal szebb, érdekesebb. Lentebb csatolom a másik fotókat is. Na és akkor jöjjön a borítóleleplezés. Íme:

72535069_3251343241573334_5686784648365998080_n.jpg

Ugye milyen gyönyörű?

Hol tudod megrendelni? Könyvmolyképző Márkabolt: https://konyvmolykepzo.hu/products-page/arany-pottyos-konyvek/sarah-addison-allen-elso-fagy-waverley-kert-2-8250 

Moly.hu: https://moly.hu/konyvek/sarah-addison-allen-elso-fagy 

A külföldi borítók:

covers_319330.jpg

covers_335921.jpg

covers_386206.jpg

 

 ReAd-blog

Olvass hazait, de ne csak az unalomig reklámozottat

71033633_2547396765320322_7829082557147774976_n.jpg

Nézegetem az online boltok választékát, a kisgyermekeseknek ajánlott mesekönyvek sokaságát blogokon, reklámokban, hallgatom a szülők között szóbeszéd tárgyát képező kötetek címeit. Van választék bőven. Na nem mintha kevés könyvük lenne itthon, de sosem lehet tudni... Egy születésnap, karácsony, vendégség mindig jó alkalom mesekönyv vásárlásra. De mindig ugyan oda jutok. Ugyan azok a könyvek forognak unos-untalan közszájon. Van olyan, amit még sosem olvastunk, de millió ajánlást kaptam már rá mindenhonnan. Bizonyára jó könyv lehet, ha annyian azt mondják. Vagy mégsem? Mindig izgatott az a kérdés, hogy egy-egy könyvet miért kapnak föl az olvasók, míg másokat nem. Mekkora sikere lett a Szürke ötven árnyalatának is, pedig irodalmi értéke nem túl sok, szórakoztatónak sem mondanám és megbotránkoztatónak sem eléggé megbotránkoztató, a borítója sem kiemelkedően szép és mégis az egyik legolvasottabb könyv a világon. Még én is olvastam a kötet első két részét, de nem találtam benne semmi kiemelkedőt, elment. Vajon miért futott be, ráadásul ilyen nagyon? Jó volt a reklámja?

A meséknél is így van. Ha szóba kerülnek a mesekönyvek, akkor mindenki rávág két-három magyar és négy-öt külföldi író által megírt könyvet és slussz. Közben rengeteg jó mesekönyv elvész.

Miért? Nem elég erős a reklámja? Nincs jól megmarketingelve? A borítója nem elég figyelemfelkeltő? Az író nevét nem ismerik és így bele sem olvasnak? 

Valahol az első könyves szerzőknek is el kell kezdeniük. A kevésbé ismert nevű íróknak is hírnevet kell szerezniük. Engem érdekelnek a jó könyvek, azok is, amik nem kapnak akkora reklámot. Sőt! Egyenesen szeretem felfedezni az első könyves szerzőket, a kevésbé ismert írókat és könyveiket. Rengeteg gyöngyszem található közöttük. 

70906094_2547396901986975_5600425693700685824_n.jpg

Szerinted miért alakult így? Mi kell vajon egy sikeres könyvhöz azon kívül, hogy jól megírják? Nem elég szimplán ha jó? Kell egy figyelemfelkeltő borító, reklám is? Valami kiemelkedő? Ismerettség? Egy jó ajánlás valakitől, akit sokan követnek? Vajon mi lehet a siker kulcsa...Mi az a plusz dolog, amiért egy könyvet fölkapnak, míg másokat nem? A mesekönyvnél fontos egyáltalán hogy az író ismert legyen vagy elég a jó történet, izgalmas legyen és az illusztráció? 

Bevallom, némelyik agyonajnározott könyvtől a hideg ráz. Szó szerint fáj a felolvasása. Aztán a gyerekeim meg szerették. Ellenkezőleg is volt. Nekem nagyon tetszett, míg ők többet köszöntek belőle, de nem kértek. Igyekszem úgy választani olvasnivalókat a csemeték számára, hogy ismert és kevésbé ismert egyaránt legyen közöttük, leginkább magyar íróktól. Régi és új szintúgy. Talán a mi felelősségünk leginkább, hogy mi kerül terítékre.

Némelyik könyvet felkapják, jó a reklámja és rengetegen olvassák, míg más szerzők könyvei kevesebb reklámot, ismertséget kapnak, hiába jók, őket gyakran a kutya sem veszi. Pedig megérdemelnék ők is az ismertséget, olvasottságot. Tudtok olyan szerzőt, könyvet, ami nagyon jó és mégsem felkapott? Gyűjtsük egybe őket, ajánljuk egymásnak...

Keresem a gyöngyszemet. Ajánl nekem jó mese és ifjúsági, felnőtt könyveket, amik nem eléggé ismertek szerinted!

ReAd-blog

56821293_2264011990325469_5287741556176977920_n.jpg

70759693_2547397145320284_3860569360175202304_n.jpg

Én és egy majdnem történelmi regény

Brodi Ashton · Cynthia Hand · Jodi Meadows: Lady ​Jane

covers_477267.jpg

Imádom a korhű történelmi regényeket, a könyv által megidézett kort pedig nagyon-nagyon. Így nem volt kérdéses, hogy nekem ez a könyv kell! Azzal nem számoltam, hogy nem kifejezetten történelmi, hanem inkább egy kitalált, történelemre alapozó mű. Szóval ez van, ha nem olvas az ember lánya fülszöveget, hanem beleszeret a könyv borítójába. Mindezzel a könyv olvasása közben szembesültem. Első körben nem tudtam, hogy vicc az egész? Mire véljem a kötetet? Elhajítsam jó messzire vagy vonatkoztassak el az egésztől, ami a fejemben volt erről a korszakról és kezdjem el élvezni, minden fenntartás nélkül? Végül inkább az utóbbit választottam. Amikor nem ragaszkodtam a berögzült történelmi történésekhez, ténylegesen elkezdtem kedvelni az egészet. Azt azért nem mondanám, hogy nem vontam párhuzamot az igazi és a kitalált között olykor vagy vontam föl a szemöldököm...

Három író jegyzi a könyvet, de nem lehet érzékelni, hogy más és más írta volna az oldalakat. Ilyenkor mindig izgat, hogyan kell elképzelni a három szerző munkásságát együtt. Titeket nem? Vajon egy elkezdi, a másik hozzáír, a harmadik leláttamozza? Összeülnek, megbeszélik a fő motívumokat, az egyik kitalálja a karaktereket, míg a másikuk szöveget ad a szájukba? Egy író felel a körítésért, a másik az ötletekért, a harmadik a leírásért? Vagy a három főszereplőt a három író kapta meg, a többit közösen összeboronálták? De jó is lenne tudni. hogy működött vajon... Nem érzékelhető éles váltás a könyv alatt, végig ugyan abban a stílusban, mederben folyik az egész, ezt nem róhatom föl hibaként. 

A történet érdekes, jók a fatansy motívumok benne. Kidolgozott a világ, a fantasy elemek szintén. Az embert mindig izgatta, hogy mi lenne, ha különleges képességekkel rendelkezhetne. Most szereplőink megkapták az állattá válás képességét. Persze nem új ötlet, hogy adott szereplők állatokká tudnak változni. Már sokszor, sok helyen szerepelt ez, de tudott új megvilágításba helyezni dolgokat, adott pluszt a könyvhöz. Érdekes volt. Te belegondoltál már, mivé változnál szívesen olykor? És abba, hogy olykor milyen vicces, kényes szituációkat okozhat? 

girl-3551832_640.jpg

A karaktereket ki nem hagyhatom az ajánlásomból. Mindenki szerethető, humoros, belevaló, bevállaló szereplő. Van ám önirónia, kifigurázása önmaguknak bőven. Nem fogjátok kitalálni, ki lett a kedvencem! Ja, de.

- Hát a könyveket szerető, mindig, mindenhol olvasó várkisasszony, Lady Jane, aki aztán túllép önmaga árnyékán, valami nagyot visz végbe, kibújva a maga köré épített védőbástyák, a könyvek mögül. Szerettem a kotnyelességét, odaadását, az érzelmeit, okosságát, hogy mindenhol feltalálta magát. 

- Edwárd király itt igazán aranyos, kissé bugyuta, félős szereplő bőrébe bújhatott, aki aztán végül alaposan kikupálódik, elhagyva önnön fényessége glóriáját, meglelve az élete értelmét és az igazi jogát a koronára. Ő ment talán a legnagyobb menetet, nagy léptékben fejlődött a karaktere. 

- Gifford, alias G a harmadik szereplő, aki lóként és emberként is funkcionál. Neki nem a koronáját kell meglelnie, hanem önmagát, ahhoz hogy végre minden a helyére kerüljön.

Jó volt mindhármójuk szemszögéből olvasni az adott történéseket, megismerve gondolataikat, tépelődéseiket ezzel.

A könyv inkább vicces, irónikus, mint komolynak ható, drámai könyv. Sokszor humorral üti el a történet élét vagy így oldja meg a fura helyzeteket, az éles váltást a történelmi igazságból kitalálttá, pedig eredetiben inkább dráma. A humora igazán egyedi, azt mondhatom. Néhol hangos kacagásra ingerelt engem is. Nem is tudom hogy érzékeltessem. Az irónia szó kevés rá. Fatális kiparodizálásról sem beszélhetek, bár közel áll hozzá, de a jó módon, nem bántón. Nem mondhatom, hogy a történelem és a szereplők totális kicsúfolása. Nem lejárató vagy bántó, hanem könnyes nevetésre ingerlő, vidám perceket okozó inkább, bár fura.  

A stílus megnyerő. Jól megírták a kötetet az írók közösen. Nem lóg ki a lóláb. Ha élhetek-e szóviccel. Pörgősek, hihetőek a beszélgetések, izgalmasak, színesek a leíró részek.

A történet vége kiszámítható, amit sajnáltam. Végig sejtettem, hogy fognak alakulni a dolgok, meglepetéseket nem okozott. Ez amit felróhatok hibának talán.

Azért mondanivalója és tanítanivalója akad ezek ellenére a könyvnek. Igazán jó korrajz. Nagyszerűen kardoskodik a kirekesztettség, a másság elfogadása mellett. Igyekszik a történelem mélységét, sötétségét elvenni, új alternatívát kínálva, az azt nem szeretőknek. Mi lett volna, ha..

Nem volt minden a helyén. Sokakat bosszanthat a történelem megváltoztatása, az írónia sem mindenki fegyvere, de én brutál jót szórakoztam.

Nem kifejezetten történelmi regény, hanem egy jól kitalált, humoros, kissé groteszk fantasy némi régebbi kori háttérrel, pergős ritmusban, klassz szereplőkkel, könnyes nevetésre ingerelve az olvasót. Én így jellemezném röviden. Hogy kinek ajánlom olvasmánynak? Akik szeretik a mesék végét átírni, megmásítani, akik szeretik a történelmet, vidám órákra vágyna vagy egy könnyed fantasyra. Nekik ajánlom. 

A könyv könnyed, humoros, iróniát nem nélkülöző kötet egy nagyon látványos borítóval.

 Köszönöm a könyvet a Maxim kiadónak!

Fülszöveg:

Edward ​még csak tizenhat éves, és már Anglia királya. De sajnos épp haldoklik, ami elég kellemetlen, ha azt nézzük, hogy inkább az első csókja tervezésével kellene foglalkoznia, mint azzal, hogy kire is hagyja a trónt…
Jane Edward unokatestvére, akit sokkal inkább érdekelnek a könyvek, mint a romantika. Szerencsétlenségére Edward beleegyezett a megházasításába, hogy ezzel bebiztosítsa a trónöröklését. Ráadásul van valami igen furcsa a neki kiválasztottban: Gifford ugyanis egy ló. De tényleg, a férfi minden egyes nap hajnalán egy nemesi szénafalóvá változik – csak hogy naplemente után a fogai között szénaszálakkal változhasson vissza emberré. Ettől eltekintve azért meg kell hagyni, hogy roppantul jóképű, és Jane szívében szép lassan hely szabadul fel számára is.
A történet egyre zűrösebbé válik, ahogyan Edward, Jane és Gifford egy kolosszális összeesküvés közepén találják magukat. Miközben a királyság sorsa a tét, hőseinknek saját összeesküvést kell szőniük, számos harcot megvívniuk, kalandozniuk, s a szívük sem maradhat szárazon. De vajon sikerül véghezvinniük a tervüket, amíg a fejük még a helyén lehet?

Idézet:

 Minden könyvünket elolvastam, amink csak van – ráncolta az orrát Jane. – A hadsereg sosem volt híres arról, hogy könyveket visz magával. Egyébként nem értem, miért. Sokkal kevesebbet harcolnánk, ha mindenki szépen leülne és olvasna.
Jane Gifford mellkasához szorított fülénél hangosan robajlott a férje nevetése. – Gyakran teszem fel magamnak ezt a kérdést, mylady. Képzeld csak, mennyit takaríthatna meg a királyság, ha az uralkodók könyvtárakra költenének, és nem háborúkra!
– Akkor nem, ha én vásárolhatnám a könyveket.
– Anglia biztosan elszegényedne – mondta nagy komolyan Gifford.

Eredeti mű: Cynthia Hand – Brodi Ashton – Jodi Meadows: My Lady Jane 

Maxim kiadó

448 oldal 

 ISBN: 9789632618906

FordítottaSzűr-Szabó Katalin

rs191884_403435-lpr_jpg-edit.jpg

IV. Edward (1461-1483) 

IV. Edward közrangú angol családba nősült be Woodville Erzsébettel kötött házasságával. 

 

On Sai írónőt kérdeztük

Szerzős nap a KMK-nál

71187001_2823702980992141_12161590740647936_n.jpg

A mai kérdéseim Varga Beátára zúdítóm, olvasói körökben ismertebb nevén On Sai-ra, több blogger segítségével.. Beáta író, szerkesztő és viselkedéselemző. Többnyire sci-fi- és fantasytörténeteket publikál, hol K. Varga Beáta, hol On Sai néven. Az ő nevéhez köthető az ország legnagyobb regénypályázata, az Aranymosás Irodalmi Válogató is. Fogadjátok sok szeretettel.

Fodor Krisztina kérdései

- Mi vett rá az írásra, illetve mikor írtál életedben először? (akár blogot, akár könyvet, akár publikálásra, akár csak magadnak szánt munkát)

Alsós voltam, amikor minden este fejből meséltem az öcsémnek. A Hófehérke horror változata, Hamupipőke viccesen, vagy a Piroska és a farkas, amikor a farkas győz végre… Innen indultam. Felsősként már regénykezdeményeket írtam a saját szórakoztatásomra, de mivel körülöttem olvasni sem szerettek, így nem jutott eszembe az írásaimat megmutatni másnak. Gimnáziumban mindenki verseket írt, én viszont sci-fit, így ezt sem mutattam meg. Írtam a barátoknak két vígjátékot, ez volt az első, amit más látott.

- Hogyan kezdesz bele egy új regénybe? Előbb vázlatot írsz, és fejben felépíted, vagy spontán ötletekből állítod össze stb.

Előbb a szereplő jelenik meg, majd a világ skicce felépül a fejemben. Gondolatban lejátszom a sztorit, és ha hónapokkal később még foglalkoztat, akkor döntök a megírás mellett. Sok történetet nem írok meg, nem elég erősek. Mindig egyszerre három történet van jelen. Van ez a gondolati játék, van egy tervezett regény, aminél egy-két fejezeteket írok, majd a gépen hagyom, hadd álljon össze a világ, hadd érjen a sztori. Illetve van, amin aktuálisan dolgozom, és megjelenésre szánom. Nem szoktam jegyzetelni, mindent fejben tartok.


- Naponta körülbelül mennyi időt töltesz írással?

Minden hajnalban négykor kelek és hatig az írással foglalkozom. Hétvégén általában kilencig van időm. Nyáron írok a legtöbbet. Leadási idő előtt szabadságra megyek, és olyankor egy-két hétig aktívan írok.

Watchaholics blog kérdése:

- Miért választottad az On Sai nevet?

Szeretem a bonsai fákat, ez a kedvenc fám. Annak idején az onsai nick a bonsai elütéséből eredt. Először blogot indítottam ezen a néven, majd az első novellám is így jelent meg, mert 2007-ben a kiadók még nem mindenhol engedték a magyar szerzői nevet. 2012-ben, amikor megjelent az első regényem, a Calderon, avagy hullajelölt kerestetik, akkor már lehetett volna magyar név, de a Varga Bea annyira gyakori, hogy féltünk, a neten rákeresve nehéz lesz megtalálni. Mára már kiderült, hogy tévedés, én vagyok a legbeább Bea, de akkoriban ezt nem lehetett tudni. Az On Sai nevet amúgy nagyon szeretem, főleg, mert rövid, és dedikáláskor az első egy óra után már minden szótag számít…

Luthien könyvvilága blog kérdése

- Melyik regényed/novellád világában élnél a legszívesebben?

Egyikben sem. mind túl macerás. Vagy lázadnak, vagy világméretű gondok vannak. Én egyszerű, mezei író vagyok, a kalandvágyam a hátsó kertig visz

Wandamaci könyvkuckója blog kérdése

- Van-e olyan téma/stílus, amiben biztosan nem írnál?

A horror. Mióta vidéken élek, és a hátsó kertre négyméteres üvegablak néz sötétítő nélkül...miközben a kertem mögött egy denevéres erdő kezdődik... hát, megfontolom az ilyesmit :) Tavaly volt egy novellaötletem, ami a környéken játszódott volna, és az ijesztő az volt, hogy csak körbenéztem, milyen jeleket lehetne beletenni, és egy nap alatt találtam - még a Tescoban is. Aztán az egyik jelenet az lett volna, hogy a főhős egyetemista fia megjelenik éjjel kint az üvegablak mögött, ám ő tudja, hogy a kölyök Pesten alszik. Hát nem éjjel megjelent a lányom az üvegajtó mögött, miközben úgy volt, hogy Pesten alszik? No, ezek után nem erőltettem a novella megírását...  És vettem rolót, biztos, ami biztos.

70936073_2823702950992144_8811940120090378240_n.jpg

Saját kérdéseim:

- Hogy fogadod a negatív kritikát, a trollokat? 

A negatív kritikát szeretem. Eleve kritikus közegből indultam, és magam is jó elemző vagyok. Nagyon izgalmas pl egy dramaturgiai szakmai vita, rengeteget fejlődtem és fejlődök így mai napig. Bármikor szívesen csapdosom az asztalt egy jó irodalmi vitában :
Ehhez persze az kell, hogy a kritikus se legyen nebáncsvirág, mert érdekes módon, míg az írókat arra neveli a köz, hogy fogadják el a negatív visszacsatolást, addig a kritikusoknál még nincs tudatosítva, hogy ez egy kölcsönös dolog. Ők is az által fejlődnek, ha a nézeteikben mondjuk a logikátlanságot át lehet beszélni.
Ami a trollokat illeti, sokakkal ellentétben nem tartom trollságnak, amikor valaki kiakad egy íráson és fröcskölődik, hiszen ilyenkor valami személyes dolgot érintett a téma, és a véleménye önmagáról szól, a saját kríziseiről, élethelyzetéről, frusztrációiról. Inkább mint viselkedéselemző érdekesnek látom. Ha van kellő önismerete, akkor idővel rájön a saját problémáira, teljesen felesleges szegénynél még vitázni is :)
Ugyanúgy az sem zavar, ha valaki nem érti a könyvet, vagy láthatóan nem neki való. Olvasóként én sem rezonálok néha olyan könyvekkel, amit meg más imád, szóval megértem a dolgot. Nekünk, lektoroknak igazából rosszabb is, mert ha van egy profi írótól egy rossz könyv - bizony végig kell olvasni. Szóval ha bárki leteszi a könyvemet, hálás vagyok érte. Inkább ajándékozza el másnak, minthogy végigszenvedje.

- Melyik könyveddel vagy a legelégedettebb?

Mindegyikkel elégedett vagyok. Anno novellistaként megéltem, milyen, amikor élesben, nyersen kijön egy szöveg. Nem túl kellemes. Így aztán megszoktam, hogy mindent szinte nyomdakészre csiszoljak. Például tudom, hogy az Apa, randizhatok egy lovaggal? regényben van egy mondat, ami nem egészen jó, és mai napig zavar. A Lucyben is van egy. De a többi ezerrel elégedett vagyok. Nem tökéletesek, de mindig az aktuális tudásom legjavát tükrözik. És persze a szerkesztő is sokszor visszapakolgatja a fordított szórendjeimet. Szerintem ha az ember beleadja minden tudását, de tényleg mindent és igényes a szövegre, akkor mindig elégedett lesz mindegyik művével.

- Melyik könyvedet volt a legnehezebb megírni?

Milyen szempontból?  Érzelmileg a Lucy, ott keményen kiégtem a végére. Dramaturgiailag a Calderon 2, az elég csavaros sztori lett, a végén féltem, hogy nem tudom visszacsatolni a szálakat.
A legtöbbet elrontott könyv az Apa, randizhatok egy lovaggal volt, életemben először szereplőt kellett teljesen átírni, amikor rájöttem, hogy egy Hűség lovag nevű 25 éves csapatparancsnok soha az életbe nem fog összejönni Miával.
Stilisztikailag meg a Vágymágusok jelentett igazi kihívást, hiszen első E/-es regényem. Ráadásul a férfi E/1-ben gyakorlottabb vagyok a sci-fi miatt, nőit nagyon-nagyon keveset írtam, fiatal lányét meg alig.

covers_324195.jpg

- Van valami különös szokásod írás közben?

Különös nincsen. Szeretem végtelenítve hallgatni a számokat, szeretek hajnalban írni és megnézni a napfelkeltét. Egy vidám napfelkelte a legelrontottabb szöveg törlését is boldog fényekkel tudja körbevenni.

- Ha nem írsz, mivel kapcsolódsz ki?

Sorozatokat nézek, olvasok, kertészkedem, barátokkal találkozom. Görgetem a moly.hu-t, imádom olvasni a könyvidézeteket, szerintem függő vagyok :)

- Kávé vagy tea?

Mindkettő.  Mindig három pohár van az asztalon: víz, tea, tejeskávé.

Tél vagy nyár?

Ősz, ez a kedvenc évszakom.

- Íróként milyen műfajú könyveket szoktál olvasni?

Bármit elolvasok, mindig is mindenevő voltam. Mióta szerkesztőként egész nap szövegekkel foglalkozom, észrevettem, hogy pihenésképp egyre több szakkönyvet olvasok. Főleg társadalmi és pszichológiai témában.

- Milyen volt a viszonyod a kötelező olvasmányokkal?

Imádtam őket. Mindent egy évvel korábban olvastam, amikor a nővérem bajlódott velük. Az arany embert legalább harmincszor olvastam, de a Tüskevár első oldalát is el tudtam mondani fejből. Aztán mindig elolvastam az írók más könyveit is.

- Mit gondolsz most, az első megjelent regényedről? Változtatnál rajta, ha mai fejjel írnád? Miért ezt a műfajt választottad?

Nem változtatnék. A Calderon, avagy hullajelölt kerestetik egy fogadásból született. A mai napig jókat röhögök rajta.
A fantasztikumot meg nagyon szeretem, nem hiszem, hogy valaha is realista írásokat írnék.

covers_287582.jpg

Deszy könyvajánlója blog kérdése

- Milyen könyv(ek) várható(ak) tőled az idén?

A Vágymágusok 1 - Álruhában biztosan kijön :) Az már a tördelőknél, és a borítóterven is az utolsó simítások zajlanak.
Az Artúr kapcsán van némi bizonytalanság. Még szerkesztjük, de utána a nyomdai időpontokon múlik a dolog. Sajnos egyre gyakoribb a technikai hiba, a feltorlódó könyvek, úgyhogy még ezt nem merem száz százalékra ígérni.

On Sai biográfiája: 

2012 On Sai: Calderon, avagy hullajelölt kerestetik
2013 On Sai: Scar
On Sai: Calderon, avagy felségáruláshoz bricsesz dukál
On Sai: Sose szólj be varázslónak!
2014 On Sai: Lucy
2015 On Sai: Apa, randizhatok egy lovaggal?
2016 On Sai: Szürke szobák
2017 Pintér Bence (szerk.): A magyar fantasztikum helyzete
Érints meg!
Varga Bea: A siker tintája

 

ReAd-blog

 

covers_371436.jpg

covers_522444.jpg

A nap csókja

Borítóleleplezés Könyvmolyképző Kiadó módra

A legtöbben leélik az életüket úgy, hogy mindig csak a másokhoz való viszonylataikban határozzák meg önmagukat. A szüleim lánya vagyok, a férjem felesége vagyok, a gyerekeim anyja vagyok, és így tovább. És közben valahol elvész a leglényegesebb kérdés, de ki vagyok én?”

Nem könnyű az életben megtalálni önmagunk, boldogulni, boldognak lenni. Sokan elveszítik maguk, a hitük, az életörömük, a létezés értelmét és észre sem veszik a nagy rohanásban, csak amikor már késő lesz. Bálint Erika második regényében e meglehetősen nehéz, ám izgalmas témához nyúlt. Már a fülszöveg is érdekfeszítő.

A fülszöveg így szól...

Meddig tűröd, hogy nem szeretnek? Léna ötvenéves orvosfeleség, akinek hazugságok tartják egyben kiüresedett házasságát, mégis megpróbálja apró örömökbe merülve túlélni a hétköznapokat. Egy este megpillant a Facebookon egy képet a férjéről és egy idegen nőről, és rádöbben, itt az ideje, hogy szembenézzen önmagával, és a múltbéli démonaival. Képes vajon a szeretetre? És érdemes arra, hogy őt szeressék? Lénának meg kell ismernie, és kell fogadnia önmagát testestől, lelkestől. Önkeresése során segíti nagyszájú, mindig vidám barátnője és szókimondó, kemény nővére, de nehezíti az útját az apja ridegsége, és az, hogy hiába akart jó szülő lenni, egyre távolodik saját lányától. Felbukkan egy új férfi is az életében, de vajon Léna képes nyitni felé? Meg tudja ismerni az ölelés erejét és meg tudja tanulni, hogyan fejezze ki az érzelmeit? Képes lesz kilépni eddigi életéből. Mit nyer és mit veszít, ha megtalálja önmagát? 

Egy nő útja önmagához, nem csak nőknek.

A legfájdalmasabb felismerések egyike, amikor rájössz, nem egy másik ember áldozata vagy, hanem a saját magadé.

70188460_3207351205972538_933325255601029120_n.jpg

Az írónőről tudni lehet, hogy...

Bálint Erika Békéscsabán született, Gyöngyösön nőtt fel, a Debreceni Egyetemen szerzett diplomát. Volt középiskolai tanár, népművelő, könyvtáros és vállalkozó. Későn kezdett el írni, eddig elsősorban az Aranymosás Irodalmi Magazinban jelentek meg novellái. Elbeszélései középpontjában hétköznapi emberek állnak, férfiak és nők, akik önmagukat és saját helyüket keresik az emberi kapcsolatok bonyolult szövedékű hálójában. Mai történetek, mai hősökkel. A Könyvmolyképző Kiadónál 2018-ban megjelent Ad esélyt! című regénye.

https://www.facebook.com/erikabalint333/

Most, hogy kellően felcsigáztalak titeket, jöjjön a borító, amire vártatok.

70949174_3207329822641343_5248534994460082176_n.jpg

 

Mit szóltok?

Nekem roppant mód tetszik. Egyszerű, nem ezerszer megjátszott fotó, nincs túlzsúfolva a külső, szép színekkel apellál. Illik a könyv tartalmához, mondanivalójához, amit szeretne közvetíteni a történet. Nagyon őszies a borító és valahogy az idő múlását, az elmúlás érzetét kelti. Időtálló, amit 5 és 10 év múlva is érdekesnek fognak tartani. Nincs korhoz kötve. Ugyan úgy tetszhet egy 20, 40, 60 éves olvasónak is. A betűtípus, annak nagysága hangsúlyos, de nem lopja el a figyelmet magáról a borító képről. Én beleszerettem az egyszerűségébe. A témaválasztással szintén megvett magának a könyv. Az útkeresés, önazonosság megtalálása mindig érdekes olvasmány, szóval már írom is föl a képzeletbeli kívánságlistámra. Az írónő előző kötetével egyetemben, amiről sok jó értékelést olvastam, így ugyancsak szívesen olvasnám.

Megrendelni ezen a linken tudjátok a könyvet, ha kedvet kaptatok az elolvasásához: https://konyvmolykepzo.hu/products-page/arany-pottyos-konyvek/balint-erika-a-nap-csokja-8503 

„Csak mostanra jöttél rá, hogy másoknak is vannak rideg szülei, másokat is megcsalnak, becsapnak és elárulnak, és mindez nem egy különös teher, hanem csak az élet része, vélt vagy valós sérelem, amitől meg kell szabadulni.”

Aznap éjjel, amikor mindent elveszítettem

Chevy Stevens: Aznap ​éjjel

covers_501265.jpg

El tudod képzelni, hogy felébredve mindent és mindenkit elveszítettél? Aki fontos volt számodra, az örökre tovatűnik az álmaiddal együtt!

Mit tennél? Túlélnél? Bosszút esküdnél? Kitartanál? Összeroppannál? Hagynál mindent és mindenkit örökre?  

A borító és a fülszöveg rögtön megfogott. Vágytam már egy izgalmas könyvre, ami leköt, izgalomban tart, még ha nem is túl mély. A napi fáradság levezetésére pont jó olvasmány volt. Kizökkentett a gondolataimból, bánatból, idegtépésből, gondokból, a saját történéseimből és kaptam mélységet is ráadásnak, amit nem is vártam. Korosztályt tekintve a tini, ifjúsági korcsoport az alany, ami nem okoz zavart nálam. Az ő problémáik, útkeresésük mindig érdekes, izgalmas. Nagy bátran vetettem bele magam a könyvbe, semmit sem várva egy kis borzongáson kívül. Mélysége volt, de a borzongás nem érkezett túl intenzíven. Teljesen mást kaptam a könyvtől, mint amit vártam. De nem zavart. Élveztem az olvasását. Pár dologban azért változtattam volna az írónő helyében, hogy még élvezhetőbb legyen, a fanyalgók se, szólhassanak egy szót sem.

Minden egy laza, átlagos, szerelmes éjszakának indult. Toni a főhősünk élte a kamaszok mindennapjait a felnőtt létbe vágyva. Megkapta, csak nem úgy, ahogy szerette volna. Normális szülei vannak, egy húga, szerelme. Nincs különösebben nagy gondja, talán csak a tini iskolás problémák, hatalmai harcok, villongások. Aztán felébred és minden álma tovaszáll. Olyan dologgal vádolják, amit nem követett el. Nagyon súlyos, szívet összetörő vétséggel, egy gyilkossággal, húga megölésével gyanúsítják. Tudja, hogy nem ő volt és az a személy sem lehetett, aki a szívéhez a legközelebb állt, a szerelme, Na de akkor ki tette és miért? Összeesküszik minden ellene. Talán áldozat ő maga is, a véletleneké vagy mégsem? Valaki direkt rá akarta terelni a saját bűnét?

Lassan indul be a történetvezetés, ám mégis fenntartja az olvasó figyelmét. Jól előkészíti a terepet az író. Sejtjük, hogy a túl szép, egyszerű életképekből valami nagyon, de nagyon rossz fog történni. Végig érezhető ez a valami. Balsejtelem, megérzés? Mindkettőnek betudható. Kriminek mégsem mondanám túl erősnek a kötet, mert előre sejthető, borítékolható mi lesz a végkifejlet, ki a tettes, hogyan történtek a dolgok, miért. Ám ez nem von le semmit a könyv élvezhetőségéből. Izgalmas, lendületes történet, mely lebilincseli a figyelmed végig. Lélektani könyvnek nagyszerű, abban erősebb talán. Elég mélyre utazunk a fájdalom, a sötétség bugyraiba. Elképesztő, hogy egy iskolai zaklatás, hecc mivé fajulhat. Sajnos egyre jobban előtérbe kerül ez a dolog. A mi korunkban is volt, de talán nem ennyire és ilyen mértékben. Ez megért volna egy bővebb kifejtést, nem csak felületest. Érdekelt volna a MIÉRT!? Vajon mit él át az, akit bántanak? És mit gondol az, aki elkezdi, és nap, mint nap bántja az embertársát? Mire jó? Miért? Nem hiszem hogy valaha megérteném, elfogadnám, de érdekelne a lélektana, a gondolatai. 

Bizony beleképzeltem magam a főhős és szülei szerepébe is olvasás közben. Mit tennék, hogyan reagálnék, ha velem történnek ezek a dolgok? Ha én lennék a szülő, hogyan viselkednék? Vagy ha a megvádolt lány lennék, aki semmit sem tett, mégis szétcsúszik az élete, tenni pedig semmit sem tud ellene? Nem egyszerű dolog. Főleg szülőként megélni, hogy az egyik lányod meghal és a másikat vádolják a tettel. Ennél borzalmasabb dolgot elképzelni sem tudok. 

 A mellékszereplők nem túl kidolgozottak, amit nagyon sajnáltam. Rövid kis részekre felsejlenek, de keveset adnak hozzá a történethez. Szívesen olvastam volna a szülők gondolatait bővebben vagy éppen a gyilkosét, az összeesküvőkét, a zaklatókét.A szülők kivételesen nem rosszak, bántalmazók, elhanyagolók, de azért éreztem a könyvben egyfajta élt még mindig feléjük. Annyira tipikus, hogy a tini drámákban a szülő mindig csak rossz lehet. Itt is egy tollvonással eltüntetik a hősnő életéből őket a végkifejletig.

alone-2666433_640.jpg

Toni egy átlagos, jólelkű lány. Nem érdemli meg azt, amit kap az élettől. Na de hol igazságos az? Gyönyörű élete lehetne, amihez minden adott. Könnyű azonosulni vele, mert olyannyira átlagos. Együttérzést is könnyedén csikar ki belőlünk. Szerethető karakter. A szelíd, mindent elfogadó, kedves, jövőjébe tekintő lányból mindennel megbirkózó, kemény nővé válik a történések hatására. Nagy karakterfejlődés jellemzi. Az írónő sokszor beenged Toni gondolataiba, érzéseibe. Talán ez a legjobb, legerősebb motívum a könyvben. Átérezhetjük mit érez, hogyan változik az út során. Talán a korábbi, fiatal énje kedvelhetőbb, míg a végkifejlet embere vitathatóbb. Na de csak így élheti túl azt, ami vár rá. Érthető. Szerintem egyikünk sem cselekedne másként.

Talán a történetvezetésnél jó lett volna mélyebben belemenni az iskolai zaklatásba is. Úgy érzem mindent bele akart tenni a kalapba az író, ami manapság divatos, érdekes és vonzhatja az olvasókat. Románc, ifjúsági útkeresés, iskolai zaklatás, gyilkosság, nyomozás, börtön, erőszak, durvaság, elveszett évek, szülő-gyermek kapcsolat...Ettől kicsit klisésnek tűnik a történet. Túl sok. Érdemes lett volna a kevesebb néha több elvet vallani. Elég lett volna két-három témát belevenni és mélyebben tárgyalni inkább. 

Na de senkit el ne tántorítsanak a szavaim, nem volt rossz könyv. Sőt! Nagyon izgalmas volt.

És hogy kinek ajánlom? Akit érdekel a lélektan, a mai ifjúság gondolkodása és látásmód, a romantika. 

Eredeti mű: Chevy Stevens: That Night

Fülszöveg:

Azt mondták, hogy a lány gyilkos.
Azt mondták, hogy megölte a húgát.
De hazudtak.
Toni Murphy a kamaszok tipikus életét élte: a fiúját imádta, a húgát nem értette, a szüleivel feszült volt a kapcsolata, néhány évfolyamtársa pedig elszántan meg akarta keseríteni az életét. Nem volt könnyű a sorsa, de még álmában sem gondolta, hogy ennél rosszabb is lehet. A borzalmak egy nyári éjjelen kezdődtek, amikor a húgát brutálisan meggyilkolták.
Tonit és a fiúját, Ryant emberölésért elítélték és börtönbe zárták.
A most harmincnégy éves Tonit feltételesen szabadon engedték, így visszatérhetett a szülővárosába. Küzd, hogy alkalmazkodjon az új, kinti világhoz. A börtön megváltoztatta, keménnyé tette. Toni minden tőle telhetőt megtesz, hogy a szabadlábra bocsátás feltételeit ne szegje meg, hogy ne kelljen visszamennie. Így semmilyen kapcsolat nem jöhet szóba sem Ryannel, sem más feltételesen szabadlábon levőkkel, és a baj minden formájától tartózkodnia kell. Nem könnyű mindezt teljesítenie, amikor senki se támogatja: sem Ryan, akinek meggyőződése, hogy megleli az igazságot; sem az anyja, aki kételkedik az ártatlanságában. Ráadásul ott van az a csapat nő, aki már a középsuliban pokollá tette az életét, és minden képzeletet felülmúló titkokat rejtegethet. Nem számít, hogy Toni mennyire elszántan próbálkozik, lehetetlen a régi életével nem törődni, amikor újat szeretne kezdeni. Mindent kockára kell tennie, hogy megtudja, valójában mi történt azon az éjjelen, hogy igazán továbbléphessen. De talán maga az igazság a legijesztőbb.
Chevy Stevens nagy sikert aratott Végzetes örökség és Soha nem engedlek el című regényei után egy újabb vérfagyasztó pszichológiai thrillerrel érkezik. Könyveivel nemzetközi sikereket ért el, és gyorsan meghódította a hazai borzongani vágyó olvasóközönséget is.

Idézet: 

Nem a halál a nehéz, hanem az élet.

 Álomgyár kiadó

446 oldal 

ISBN: 9786155763625 
Fordította: Schwartz Marianna
recenzió
ReAd-blog

Varázslatos rét

Mechler Anna: Olina ​és a varázsszirom

covers_535766.jpg

Ha egy kedvenc mesekönyvet választhatnék a nyáron olvasottak közül, akkor tuti ez lenne az. Imádtam minden sorát -Daniella.

Varászlatos volt a palota, az volt a kedvencem a könyvben. Szívesen laknék ott és lennék én is tündér-Viktória.

Gyönyörű borítóját meglátva, rögtön tudtam, hogy ez a könyv a lányaim kedvence lesz. Ezúton is köszönjük a nyári olvasmányos pakkot a Manó kiadónak!

Azt viszont nem sejtettem, hogy engem is ennyire megigéz majd, nem csak a gyerekeket. Varázslatos világba kalauzolt el bennünket a fűben fekve, egy nyugis délutánon. 

little-girl-2516582_640.jpg

Olina, a főszereplőnk egy tündér, méghozzá virágtündér. Az orbáncfűvet kapja virágául, amiről gondoskodnia kell.  E csodálatos növényről mindent megtudhatunk a könyv olvasása közben. Szerintem hiánypótló sorozatba kezdett a kiadó ezzel. Közelebb hozza a csemetékhez a növényvilágot, a gyógynövényeket. Kinyitja a szemük az apró szépségek meglátására. Ez mellett bepillantást nyerhetnek egy apró tündér világba, annak működésébe. Tanító jellege észrevétlen és cseppet sem unalmas. 

Örök barátságok szövődnek, például Olina és Zselyke az embergyerek között, de tündérek is meghitt szövetséget kötnek. Kitűnő érzékenyítő könyv lenne belőle, amit simán el tudnék képzelni kötelező olvasmánynak is. Bár meglehetősen csajos, így a fiúk nem biztos hogy örülnének neki. De a barátság és annak fontossága, az összetartás a bajban, nagyszerű téma bármilyen nemnek, korban járó gyermeknek és e köré fonta az írónő még sorait legfőképpen.

Olina félszeg, bájos tündérke, akinek helyén van a szíve. Igazán szerethető karakter, akivel könnyen azonosulhatnak a csemeték. Nem lehet nem szeretni őt. Mindenben igyekszik a legjobbat, a legszebbet meglátni. Gyorsan reagál minden előtte álló feladatra. Talpraesett kicsi lény. Lánykáim hamar megszerették kalandjait. Én az elején kicsit fellengzősnek, mogorvának éreztem őt, de szép jellemfejlődésen megy keresztül és a könyv végére minden ellenérzésem elszállt vele kapcsolatban. 

A mellékszereplők is elég sok lehetőséget kaptak a bemutatkozásra, így nem csak Olinát és az orbáncfvet ismerjük meg behatóbban, hanem másokat is, növényükkel együtt. Bevallom, ha én választhatnék, a levendula tündére lennék. Kevés ilyen növény van, ami ilyen sok dologra hatással lehet. Daniella szintén a levendulát választaná, Vikim pedig kamilla lenne. Herba anyó, a tündérek főfője, lett a kedvenc karakterem egyébként.

Egy plusz pont azért, hogy ilyen izgalmas, dallamos, kevéssé ismert neveket választott az írónő minden kedves szereplőnek. Lelle, Zselyke, Olina, Cinella, Kamilla

chasing-butterflies-2516581_640.jpg

A könyv tündértitkokról is lerántja a leplet. Melyik kislány ne szeretne egy ilyen történet részese lenni?

A kötet lassan építkezik. Bemutatja a köré szőtt világot, a tündéreket és az ő fontosságukat, a munkájukat, a rétet, az ott található élőlényeket, növényeket. Varázslatos talán a legjobb szó rá. Igazán jó kis hangulata van a könyvnek. Könnyen követhető, érthető, értékelhető, szép nyelvezettel megírt mese. Könnyed olvasmány az olvasást éppen hogy csak elkezdő apróságoknak is, rövid fejezeteivel. Azt mondhatom, minőségi mesekönyv. A kicsik nyelvén íródott, de nem bugyuta a történet, hanem élvezhető, igényes. Láng Anna fantasztikus illusztrációi is nagyon sokat dobnak a könyvön. 

Ha szeretnél egy izgalmas napot eltölteni tündérek között, ha szereted az illatos gyógynövényeket, a szebbnél szebb virágokat és jó barátokat szereznél, akkor ez a te könyved kicsi lány!

Fülszöveg:

A Tündérpalotában virágvarázslat zajlik. Akinek kiszínesedik a ruhája, az egy gyógynövény segítője lesz. Vajon kit ér ez a szerencse? Ki lesz az orbáncfű gondozója? Milyen feladatok várnak rá? Olina, a félszeg tündérlány kapja az új feladatot: az orbáncfű őrzője és segítője lesz. Ahogy ismerkedik a növénnyel, egyre ügyesebbé válik, és sok új dolgot tanul meg a gyógynövények titkos világáról. Vajon hogyan lehet szembeszállni a kártevőkkel? Mire jók az illatlabdák? Lehet-e barátságot kötni az emberekkel?

64 oldal 
ISBN: 9789634035978 
Illusztrálta: Láng Anna

Elveszítette, majd megtalálta önmagát

Massimo Gramellini: Álmodj ​szépeket

covers_515919.jpg

Ismét egy útkeresős könyv. Valahogy mostanában ezeket vonzom be, pedig nem vagyok fiatal és az utam sem keresem. Nem igazán tudtam, mit adhat nekem a könyv, de érdekes volt a fülszövege, vonzott magához. Egy kis lélek mindig jól jön az olvasmányaim között, így nekiveselkedtem. Tudtam, hogy nem lesz vidám olvasmány, inkább depressziós, így is készültem rá, erre vérteztem föl magam. Nem volt rossz, de elég tömény volt és valóban bebizonyosodott a depressziós, sötét gondolatvilág. Ám könnyen olvasható, olvastatja magát.

Adott egy kilenc éves kisfiú, aki problémás kamasszá majd nehéz útkeresővé válik. Elveszíti a talajt a lába alól és nem tudja pontosan miért. Semmi sem olyan, mint amit megálmodott, elvárt, szeretett volna. Hánykolódik az élet tengerén, mely hol ide dobálja, hol oda, neki pedig nincs rá hatása. Vagy mégis? Duzzogó kisgyerek marad, aki a saját életének megrontója. Okolhatunk mindig mást, a körülményeket is, de egy idő után be kell látnunk, csak magunk tehetjük az életünk olyanná, amilyet szerettünk volna mindig is. Néha úgy megráztam volna a főhőst, aki cseppet sem volt szimpatikus számomra sirámai sorozatossága miatt.

Bepillantást nyerhetünk egy olyan életbe, ami nincs sínen, hanem ellenkezőleg, bukdácsol, tagad, szenved. Ritka az ilyen történet, amiben semmi boldogság, vidámság nincs. Az élet, amit leéltünk, nem helyrehozható, nem újraélhető. Hiányzik a történetből minden sziruposság. Inkább visszaemlékezés, sajnálkozás, hibáztatás az egész. Önsajnálat.

close-up-1835598_640.jpg

Végül rájön a főhős a miértre. Mindent egy szálhoz vezet vissza, kilenc éves önmagához, ahhoz az életében jelentős eseményhez, mikor az édesanyja eltűnik. Elanyátlanodik és attól kezdve semmi sem jó, minden elromlik. Jelentős esemény és borzalmasan rossz dolog, az egyik legrosszabb, ami történhet velünk, hisz ő az élet tartópillére gyermekkorban, de szabad mindent erre visszavezetni? Szerintem nem feltétlenül. A gyász után legyűrhette volna a rosszat, ember lehetett volna belőle, de talán nem is akart. Akkor jön rá mindenre, mikor kiderült az édesanyja eltűnésének tényleges története, de akkor már a fél életét leélte hiábavalóan, elpazarolva azt. Én így látom. Ettől függetlenül érdekes olvasmány volt. Érdekfeszítő volt egy kisiklott élet történetét végigolvasni. Az író meglehetősen jól veti papírra a gondolatait, jól ábrázolja a szereplőket, a főhős szenvedéseit, sötét gondolatait, így figyelemre méltó volt olvasni mégis a történetet.

A könyvet köszönöm a Park kiadónak!

Fülszöveg:

Az ​intuíciónk folyamatosan tudatja velünk, kik vagyunk. De nem halljuk meg az istenek hangját, mert gondolataink kattogása, érzelmeink dübörgése elnyomja. Inkább nem veszünk tudomást az igazságról. Hogy ne szenvedjünk. Hogy ne gyógyuljunk meg. Mert különben olyanná válnánk, amilyenek félünk lenni. Minden porcikánkban elevenné.

Az Álmodj szépeket megindító történet egy kilencéves kisfiúról, akinek szilveszter éjjelén váratlanul eltűnik az édesanyja. Jó ideig nem merik neki megmondani, hogy meghalt, amikor pedig kiderül az igazság, nem tudja elfogadni. Először önmagát vádolja, aztán számtalan formában visszavárja, újraalkotja magában, végül beletörődik, de feldolgozni felnőtt fejjel sem tudja. Egész élete a hiány jegyében telik, meghatározza fiatal-, majd érett felnőtt korát, félresiklott kapcsolatait, megvalósulatlan terveit, szűnni nem akaró erőfeszítéseit, hogy felfedezze önmagát, hogy megfejtse, mi állhatott édesanyja szeretetlenségének hátterében. Miért vagyunk itt, kik vagyunk, mit jelent az, hogy szeretni, és lehet-e hazugságban élni? – kérdezi egy életen át.

Gramellini önéletrajzi regényében minden szó igaz, mer becsületesen őszinte lenni, meri vállalni az érzéseit. Nem csinál a történetéből hollywoodi filmet, mégis olyan izgalmas, mint egy krimi.

Eredeti mű: Massimo Gramellini: Fai bei sogni

224 oldal
ISBN: 9789633550885 
FordítottaMatolcsi Balázs
ReAd-blog
sad-2635043_640.jpg

A megszokottól eltérő is lehet jó

Szurovecz Kitti: A ​sokszívű

67932112_2471350729591593_2976166011163639808_n.jpg

 Könyvjelző: Gubancékszer

Kittivel, az írónővel nemrégiben interjút készítettem, amit itt olvashattok utólag, ha lemaradtatok róla. Ennek az apropóján olvastam el, még a készülő riport előtt ezt a könyvét és egy másikat is, hogy jobban megismerjem. Eddig nem volt időm írni róla, de nem szerettem volna elmulasztani, mert nagyszerű, ajánlásra érdemes kötetek, így pótolnám a mulasztásom.. Az írónő izgalmas témákat boncolgat a könyveiben, amiket alaposan körbe is jár, utána megy a dolgoknak, első kézből kérdez érintettektől. Ezért annyira valósak, érhetőek és érdekesek talán az eddigi kötetei. Nem csak hasraütésszerűen megírja a gondolatait, nem ítélkezik, nem mondja meg, nekünk mit kellene éreznünk olvasás közben, hanem a főhősök szerepébe képzeli magát, átérzi az ő gondolataikat, érzelmeiket, közelebb hozva őket hozzánk soraival.

A sokszívű egy olyan közösséget mutat be, a poliamoriát, ahol egy ember több embert is szerethet. A poliamoria egy mindenki beleegyezésén alapuló szerelmi közeg több ember között, nem csak két féllel működő szerelmi, testi kontaktus. 

Nem tudtam elképzelni, hogy ilyen van a világon és működőképes. Kitti könyve olvasása előtt. Nem mondom, hogy nem hallottam róla sosem, de valami távoli exotikumként vagy olyan esetekben, ahol nem mindegyik fél tudott róla. Tele voltam előítélettel és fenntartásokkal. Két ember közötti szerelem is kompromisszumok, alkalmazkodás tömkelege, olykor nehéz, veszekedés, vita, megbeszélés, sértődés, boldogság, mosolyok és könnyek sokasága, hát még több ember között...Nem mondom hogy értem, azt sem, hogy csuda klassz dolog és megéri, így az olvasás után sem. Azt viszont tudom már állítani, hogy megértem, hogyan jön létre egy ilyen kapcsolati háló, hogy működhet jól vagy kevésbé jól és kiknek ajánlott. Én most sem tudnám ezt fenntartani, nem tudnék így szeretni vagy szeretve lenni. Ahhoz túlságosan féltékeny, birtokló vagyok és egy ember kapcsolata bőven elég a számomra, szétszakadnék lelkileg, ha több emberre kéne figyelnem egy kapcsolatban. De már elfogadom, hogy valaki így is érezheti jól magát. nem irigylem egyik felet sem, mert hatalmas zsonglőrködéssel lehet csak jól megtartani a kapcsolatot úgy, hogy senki sem sérüljön.

Na és akkor nézzük a könyvet. Az írónő érzékletesen írta le a főszereplő rácsodálkozását, ismerkedését ezzel a világgal. Az elején unszimpatikus is volt, hogy játszott a két férfival a főhősnő és utána sem volt fáklyás menet az útkeresése, de végig fent tudta tartani az érdeklődésem a könyv, nem tettem le. Annabella, a főszereplő lány csak biztonságot akar, szerelmet, végül ezt két férfitól kapja meg teljesen különböző módon, így maga is kétfelé szakad. Két énje van, amit nem könnyű fenntartani sérülés nélkül. Végül történik valami olyan dolog, aminél rádöbben, hogy ez így nem mehet tovább, vállalnia kell önmagát és ehhez megtalálni pontosan ki is ő, milyen pontosan. Fájdalmas árat fizet érte, de végül megleli mindazt, amit keres. Az út a poliamoria zavaros útvesztőjén keresztül vezet, egy olyan közösség közé, akik szívélyesen fogadják, ám maguk is számtalan titkot cipelnek, mindenkinek van egy apró rejtegetnivalója.  Az elején nagyon nem szerettem Annabellát. Sajnáltam a két fiút és őt is a kialakult helyzetért. aztán szép lassan a szívembe lopta magát esendőségével, hibázásaival. Kitti nagy varázsló, meg tudta szerettetni velem, gőzöm sincs hogyan, mert nagyon nem szerettem volna. Nagy utat jár be a főszereplőnk és megleli önmagát. A jellemfejlődés szépen nyomon követhető.

A mellékszereplők is nagyon jól felépített, izgalmas karakterek. Volt akivel ugyan úgy jártam, mint Annabellával, nem kedveltem, a végére pedig megváltozott a véleményem róla. A másik véglet is igaz volt, aki az elején szimpatikus volt, azt a végére már annyira nem kedveltem. Érdekes dolog ez.

Ne ítélj elsőre! De hát ugye mi emberek szeretünk az első benyomás alapján ítélkezni. Itt bizony ki kellett zárni az ítélkezést, amennyire csak lehet. Tudod, mondhatod azt, hogy te maximálisan toleráns vagy, de gondold végig, mindig, mindenben, mindenhol? Egy kicsit sem csúszott föl a szemöldököd egy-egy eset kapcsán? Bevallom, itt  megdőlt a szerintem nagyon toleráns tudatom és kicsit elszégyelte magát. nem mindig vagyok elfogadó és hamar ítélkezem, ez már a szereplők kapcsán is kiviláglott. Ezentúl jobban odafigyelek rá, hogy ne legyen így.

girl-2696947_640.jpg

Nita könyvmoly nagyszerűen leírja a könyv lényegét, mindent elmondva:

"Kitti felnyitja a szemünket, hogy a világ nem fekete és fehér, hanem a szivárvány összes árnyalatában ragyog. Megmutatja, hogy lehet máshogy is élni, s hogy lehetséges boldognak lenni akkor is, hogyha az ember éppen a sokszívűek közé tartozik."

balloons-1869790_640.jpg

Szerettem a könyvet a meredek mondanivalójával együtt. Szeretni és szeretve lenni, mindenkinek úgy, ahogy neki a legjobb. A többihez a külső szemlélőnek semmi köze.

Azt hiszem, két nap alatt kiolvastam, mert érdekelt minden szereplő sorsa, a végkifejlet, mindenkinek boldog zárás jut-e. Szerettem a kötet által ért impulzusokat, felismeréseket. a gyors lüktetést, az írónő stílusát, a párbeszédeket, az elgondolkodtató, érzelmes sorokat, a leíró részeket. Azt pedig különösen, hogy tényleg nem ítélkezik az írónő, hanem egyszerűen leírja a jó részeit és az árnyoldalait is a poliamoriának.

Ami nem tetszett és érzéseim szerint teljesen felesleges volt, az a krimiszál. Nem volt kellően kifejtve, nem adott a könyv mélyre menő lelkizése, a világ bemutatása, a karakterek jellemfejlődése közepette semmi pluszt a könyvhöz. Simán elhagyható lett volna. 

Hogy kinek ajánlom az olvasását? Az elfogadóknak, az előítéleteseknek, a szerelembe esőknek, a szerelembe nem esőknek, az útkeresőknek, a megállapodottaknak, egyszóval mindenkinek.

Nem csak szórakoztat, hanem elfogadásra is tanít a történet. Megmutatja, hogy a világ milyen sokszínű és a szerelem milyen csodás is lehet, ha megtalálod azt, akit a sors neked szánt!

Fülszöveg:

Annabellának ​két élete van: két lakhelye, két állása, két baráti köre és nem utolsósorban: két szerelme. Az évek során mesterien megtanulta különválasztani a világait és elrejteni kínzó lelkifurdalását, ám egy nap megtudja, hogy gyermeket vár, és onnantól minden megváltozik… 
Szeretne őszintén élni, de képtelen megtenni az első lépést. Amikor az interneten rátalál a Sokszívűek Társaságára – akik épp úgy élnek, ahogy ő, csak mindezt etikusan, az összes szerelmi partnerüket beavatva teszik –, úgy érzi, új családra lelt… Vajon képes lesz ebben a kívülről szürreálisnak tűnő világban boldogságra találni?

A poliamoria, azaz az etikus többszerelműség ma már Magyarországon is egyre nagyobb teret hódító párkapcsolati forma. 
Lehetünk-e boldogok egy párkapcsolatban, ahol többen vagyunk kettőnél? Milyen egy ilyen élet a társadalom tükrében, és miként győzik le a poliamorok a gyilkos féltékenységet?

352 oldal · 
ISBN: 9789632937229
Könyvtári olvasmány
ReAd-blog

Kovács Andrea: Mackógyógytorna ​a mozgásfejlődés harmonizálásásra

Az egyik legjobb dolog, amit tehetsz a csemetéddel

covers_549503.jpg

Mikor megszületett Daniella, az első gyermekem, bajban voltam, mikor mit kellene csinálnia, azt jól teszi-e és a megfelelő időben végzi-e. A védőnő, gyerekorvos sokat segített, de szerettem volna nyomon követni én is alaposan a fejlődését, elbizonytalanodásaimat kiküszöbölni valahogy. Akkor mit nem adtam volna ezért a kötetért. Amúgy is sérülékeny, nehéz időszak, ami rengeteg kételytől, önmarcangolástól hangos, nem csak a rózsaszín pillangóktól és örömtől, szeretettől. Jó lett volna egy útmutató, de nem volt. Rengeteg kérdésem jutott az eszembe nap, mint nap, amit nem volt hol megnézni, ez ügyben illetékeseket pedig nem szívesen zargattam állandóan velük. Azt kell mondjam, a könyv nagyon hiánypótló.

67737889_2462942573765742_4236012620684984320_n.jpg

A könyv világos útmutató, válasz a kérdéseinkre, segítő jobb anélkül, hogy hosszú időt lekötne az olvasása. Eloszlatja a kételyeinket, segít és nem azon a tenyérbemászó, "megmondomatutit" módon. Alapos kutatás lehet mögötte és a pici gyerekek ismerete is. 

Könnyen átlátható szerkezet, érthető, világos tennivalók és a hozzá tartozó magyarázat, korcsoportra való lebontások, kivitelezhető feladatokat tartalmaz a könyv. Nagyon jól magyaráz, leírja, hogy mely korban mit kellene nagyjából csinálnia a csemetének, hogyan tudunk segíteni neki a fejlődésben, de azt is írja, hogyha egy kicsit eltér az átlagtól, az sem baj. Lehet, hogy valamit később, míg mást korábban fog tenni a csecsemő, ez teljesen normális dolog. Nincs bűntudatkeltés a könyvet olvasóban, ha valamit nem csinál még a csemetéje. Nem kér számon, nem utasít, partnernek nézi az anyukát a könyv írója. Ennek kifejezetten örültem.

68507306_2462940273765972_7359144900819943424_n.jpg

A legtöbb hasonló könyvnél az illusztrációk, segítő magyarázatok nem működnek, egyszerűen nem látja át az ember, mit kell tennie. Itt jól összehangolták a kettőt és érthető, mi a feladatunk. Az illusztrátort külön dicsérném, mert szépek a képek benne, nem lebutítottak, de túl sem rajzoltak, hogy elvonják a könyv mondanivalójáról a figyelmet.

Igazán remek kis könyv lett. Számos pluszt ad az olvasónak a mozgásgyakorlatokon kívül, táblázatokat, mozgásfejlődésről ad pár tippet... A stílus megnyerő, olvastatja magát. Nincs túlírva, nem nyájaskodik. Igazán szerethető könyv.

Köszönöm szépen az írónak a kötetet. Tovább is adományoztam az engedélyével a védőnői szolgálatnak, ahol a legjobb szerepet fogja betölteni, más anyukáknak hoz majd segítséget. 

Fülszöveg:

E könyvben 21 évnyi tapasztalattal rendelkező gyermekgyógytornász állította össze a gyakorlatokat, amelyek otthon, eszközök nélkül végezhetőek el. A 60 szemléletesen megrajzolt babatorna-gyakorlat mellett számos „hétköznapi” tanácsot, mozgásfejlődési táblázatokat is találnak.

112 oldal 
ISBN: 9786150049717

Kihozni az életedből, önmagadból a legtöbbet, talán a legnehezebb feladat

Csáti Tamás · Hidvégi Anita: Ez ​az egy életem van! Kihozom magamból a legjobbat?

covers_538542.jpg

 

Ezt a magánkiadásban megjelenő könyvet a két írójától kaptam közvetlenül. Ezúton is köszönöm nekik a bizalmat. Nem lehet egyszerű kitalálni, megírni, majd teljes hitünkkel útjára bocsátani azt, ami hosszú ideig kitöltötte az életünk. A legféltettebb titkaink, érzéseink, gondolatvilágunk ország-világ, idegenek elé tárni úgy, hogy még csak sejtésünk sincs arról, milyen lesz a fogadtatás.

Hozzá teszem, nem vagyok a lelkizős, útkereső, spirituális ember, így a célközönség roppantul nem én vagyok. Hogy miért is vállaltam ennek ellenére a könyv olvasását, a recenzió megírását? Anita nagyon szimpatikussá vált a rövid egyeztetések alatt, a borító, a fülszöveg pedig csábító. Igyekszem magam is úgy élni az életem, hogy csak a jót lássam meg, arra összpontosítsak, de nem mindig megy. Egy nehéz, hosszú és sötét időszakon vagyok túl, úgy éreztem, most kell, jól jön ennek a könyvnek a mondanivalója, útmutatása. 

Könyörtelen leszek, annak ellenére, hogy a két író szimpatikus, kedves ember. Sok részletben bele írták maguk a könyvbe apró történeteikkel, de gondolataikkal, meglátásaikkal is, ezért szerettem. Érezhető a könyv mögötti két ember jósága, boldogsága, pozitivitása, együttes szeretetük. Szerettem a hitüket. A könyv mondanivalója, "Hozd ki magadból a legjobbat!" is olyan frázis, amivel maximálisan egyet tudok érteni. Törekedni kell arra, hogy a jót emeljük ki, vonzzuk be, lássuk meg. A lehető legjobban érezzük magunk. Egy életünk van, azt éljük le jól, élvezhetően, boldogan. Erre koncentráljunk elsősorban, ne a rosszakra.

Ehhez jó dolgokat tár elénk a páros, ötletek, tippek szintjén. Mesélnek életükről, útkeresésükről, szerintük hogy találd meg a lelki boldogságot. Ők miként látják a világot, hogy érték el a jelenlegi belső békéjüket hosszas viszontagságokon át...

De nem tudok elmenni a könyv hibái mellett sem. Csapongó. Néhol elvesztettem a fonalat. Szép gondolatok, szép ötletek, jó meglátások, de nincs jól tagolva, egyszerűsítve a könyv. Azt vettem észre, hogy a belső éntől eljutottunk Istenig majd Buddháig és elvesztem. Túl sokat akartak írni, sok emberen segíteni. Kellett volna egy korrektor, aki megregulázza, megszelídíti a mondatokat, érthetőbbé, fogyaszthatóbbá teszi, könnyedebbé, olvashatóbbá. Tudjátok, mikor valami fontos, jelentős közlendőtök van, ám annyira gyorsan mondanátok, hogy se füle, se farka nem lesz, a külső hallgatóság nem érti mindig, mit szeretnétek mondani vagy lemaradt az elejéről és nem teljesen vágja, mi van. Itt is valami hasonlót éreztem. Túl tömény. És bizony alaposan bele lehet zavarodni. Nem az a könnyű esti olvasmány, amit kikapcsolódásként választanék.

Viszont a gondolatvilága, a mondanivalója miatt érdemes kézbe venni, fejezetenként fogyasztani, mikor friss az agyunk. Talán én azért is haladtam vele a szokottnál lassabban, mert egy fejezet után meg kellett álljak, emészteni, kitisztítani az agyam, átgondolni az olvasottakat, kihámozni magamnak a lényeget, értelmezni, átértékelni.

 

Fülszöveg:

Sokan, ​sokféle formában meghatározták már, hogy miként lehetünk sikeresek.

Csak azt nem írták le, hogy milyen foglalkozást válasszunk és hogyan találjuk meg a saját válaszainkat a következő kérdésekre..

– Mi legyek, ha nagy leszek?

– Miként érhetem el a céljaimat, álmaimat?

– Mi a sikert biztosító foglalkozás számomra?

– Mi a titka egy életen át tartó boldog házasságnak?

– Mi az értelme az életemnek?

– Van-e létezés a halál után?

– Létezik-e Isten?

Ezekre a kérdésekre kapjuk meg a választ.

A személyre szabott, sikert biztosító foglalkozás megtalálásáról, valamint egy életre szóló boldog, harmonikus pár- és családi kapcsolatról.

Továbbá személyes tapasztalat (halálközeli élmény) és a tudomány segítségével leírjuk, hogy sokkal többek vagyunk, mint aki a tükörben látszik, amikor belenézünk..

Ez a könyv azoknak íródott, akik ezekre a kérdésekre keresik a választ, valamint azoknak, akik ki akarják hozni magukból a legjobbat. Aki (megtalálta, kihozta) már úgy gondolja, hogy megtalálta és megtette, annak nincs szüksége rá. Ajánljuk a könyvet azoknak is, akik valamiért úgy érzik, reményvesztettek, nem tudják, merre induljanak az életükben és hogyan.

Magánkiadás

196 oldal

ISBN: 9786150046594

ReAd-blog

Ki mondta, hogy lányok nem lehetnek lovagok?

Holden Rose: Leonardo ​lovag

 

covers_463000.jpg

Könyvfesztiválon jártam még az ősidőkben (májusban), ahonnan ez a könyv jött velem haza. A kötet szerzője munkásságát már jó ideje figyelemmel kísérem. Jópofa módszereivel, még klasszabb könyveivel fiatal olvasókat nevel, terelget, az olvasás szeretete felé. Sok város, falu iskoláit, könyvtárait meglátogatja egy-egy előadás erejéig, ahol e tevékenységet még nem szerető gyerekeket olvasásra csábítja. Nem csak könyveket ír és eladni akarja őket, hanem tesz a jövő generációjáért, tesz a könyvekért. Talán ez a közvetlenség, példamutatás, az előadásai, a jövő kulcsa. 

Szóval a könyv jött velem haza, itthon nagy tetszést aratva. Középső lánykám rögtön le is csapott a műre. A könyv legnagyobb eredetiségét az adja, hogy a szép színes borító alatt fehér, kiszínezni való borító lapul. A belső grafikák, jópofa rajzok szintén színező és ceruzák után kiáltanak. Lánykám bátran neki is állt megtölteni élettel, színekkel a kötetet. Mindjárt eredeti, egyedi könyvet kapunk így, ugye? Ráadásul kevés könyv (és írója) engedi meg, hogy ily módon nekieshessenek a művének, pedig nagyszerű ötlet. Mindenki a saját képére formálhatja a rajzokat, még jobban sajátjának tekintheti a könyvet. Ezzel meg is adta a löketet, hogy kedvenc könyv váljék belőle, ne csak a polcon porosodjon.

A könyvet egy szombat délután, pecázás közben olvastam fel nekik a kockás plédünkön ülve hangulatosan, a szabadban. Mi ez, ha nem nagyszerű élmény gyűjtés. A történet illet is oda, de bárhol hangulatot csinál rögtön. Anyai szívem repesett, hogy ilyen jó kis elfoglaltsággal töltjük az időnket. Andris, a kétéves legkisebbem még el-elkalandozott a történettől egy-egy bogarat kergetve vagy apa aktuálisan kifogott halát megcsodálva, ám visszatérve. Viki, a rajzoló középsőkém pedig már teljes odaadással hallgatta a történetet fekve, ízlelgetve a mondatokat. Danci, nagylánykám éles meglátásaival tarkította a szöveget néhol. Ő már felfedezte a tanító jellegét a könyvnek, egy-egy intelmet, tanácsot. Élvezettel hallgatták, én pedig növekvő jókedvvel olvastam föl nekik. 

Fiús könyv? Nem! Szerintem élvezetét lelheti benne fiú, lány, sőt még anyuka vagy apuka is. Izgalmas, sodró lendületű, humoros és végtelenül aranyos kis történet. Rövid fejezetei, betűtípusa és annak nagyobb mérete lehetővé teszik a kezdő olvasók lebilincselését is. Bevallom, én is elcsentem, hogy a végére érjek még a gyerekek előtt a történetnek. Kíváncsi voltam és nem bírtam várni.

Leonardo lovag, alias Levente egy kedves, szerethető figura, akivel könnyen azonosulni tud minden gyerkőc. Igazi kis felfedező rosszcsont ő, mint majdnem minden gyerek. Izgalmas kalandokba keveri magát, amik első ránézésre átlagos dolgoknak tűnnek, de mégsem azok.

Együtt élheted át olvasóként vele az elkalandozott szörny keresését, tanulhatsz pár intelmet, mire kell figyelnie a lovagoknak és mi a feladatuk pontosan. Észrevétlenül adja át tudását Leonardo, rengeteg dologról. Nem a tanulságok, tanulnivalók a lényeg mégsem, hanem a könnyed, észrevétlen szórakozás, szórakoztatás, az olvasás, a fantázia megelevenedése. 

Az író fantasztikusan ért a gyerekek nyelvén! Érezhető, mekkora szeretettel készült a könyv. A szókincs, a nyelvezet könnyed, olvasható, ám mégis mágikusan tanító. Nem nézi butának olvasóit, hallgatóit, hanem egyenrangú partnernek tekinti őket. Élénk fantázia, a vicces történések, a szerethető karakterek elevenednek meg a lapokon stílusosan, ironikusan, viccesen, ám izgalmaktól nem mentesen.

Varga Zsoltnak köszönjük a rajzokat! Feldobták a könyvet, még több izgalmat csempészve az olvasandó történetbe.

Szerettük. Újraolvasós könyv mindenképp. Ide nekünk a következő kötetét az írónak! Köszönjük szépen a lehetőséget!

 Azt hiszem, a legkisebb is rá fog kapni az olvasásra.

67535025_2443723002354366_1315861594470612992_n.jpg

Fülszöveg:

Leonardo ​lovag 
…vagy ahogy anyu hívja: Levente, 
egy nemes küldetést teljesít.

Főleg hétvégén áll szolgálatba, 
amikor nem kell suliba menni.

Elfeledett kincseket kutat fel, 
szörnyek hadait küldi melegebb éghajlatra, 
és közben mindenkinek segít, aki rászorul.

Semmi sem állhat az útjába, 
mert ilyenek a lovagok!

Bátrak, büszkék és szemfülesek. 
Legalábbis ebédig, 
majd ebéd után, egészen fürdésig, újra.

Színes történet egy színtelen könyvben. 
Olvasd el és színezd ki! 

112 oldal 
ISBN: 9786155632570 
Illusztrálta: Varga Zsolt
67197818_2443724645687535_6009625305507954688_n.jpg

Színek, képek, érzések...

Jandy Nelson: Neked ​adom a napot

people-2561053_640.jpg

Annyira nem akartam szeretni a könyvet. Kapálóztam ellene minden idegszálammal, majd észrevétlenül belém lopta magát mégis. Hogy mikor történt és miként, azt nem tudom. Egyszer csak azt vettem észre, hogy több mint élvezem a kötet tartalmát. Nehezen kezdtem bele, mert sem a borító, sem a fülszöveg nem fogott meg kellőképpen. Arra gondoltam, hogy ezerszer megírt történetet kapok majd az unalomig ismert szerelmi szögekkel, karakterekkel a megszokott minimális stílusban megírva, ifjúságra szabva. Vártam és vártam valamire, majd mikor könnyed olvasmányra vágytam, akkor vettem elő. Mekkorát tévedtem! Kellemes meglepetés ért. Sem a szereplők, sem a szerelem, sem a történet nem egysíkú, elcsépelt, pont ellenkezőleg!

covers_355564.jpg

Izgalmas, jól megírt könyvet kaptam. A borítón a színek jelentőséget kaptak. A történet pontosan ilyen színes, sziporkázó, változó. Rengeteg érzés, érzelem található benne. A szavaknak jelentésük van, nem csak kimondott, levegőben lógó valamik. Az író annyira jól bánik a szavakkal, mondatokkal, érzelmek ábrázolásával, a leíró részekkel, hogy ámulatba ejtett. A megszokottól eltérően mert belehelyezkedni a szereplők gondolatvilágába, érzelmeik tengerébe mélyen, nagyon mélyen. Semmi felületesség nincs benne, mindent a mélységekig feltár, legyen szó testvérségről, családról, barátokról, szerelemről, emberi kapcsolatokról.

Utóbbi talán a legerősebb a könyvben. Minden tettünk, mondatunk valakire hat az életben, ha jól megfigyeljük. Nekünk egy ártatlan szó, frázis, melyet meggondolatlanul kibökünk, másnak mélységbe zuhanást vagy magaslatokba emelést jelenthet. 

Egy egyszerű, normális család életét mutatja be, ikreik váltakozó szemszögből és különböző idősíkokba lépegetve. Néha ez kis fennakadást okoz, újra el kell kapnunk az aktuális stílust, személyt, a fonalat, de minimálisan zavaró csak. Végül a sok elejtett mondat, az apró utalások, a környezetünkre adott válaszok, a valamilyenné válása a szereplőknek összeér és egy egészet mutat, minden kérdésünkre választ adva. Érthetőek lesznek a változások, a karakterek alakulása. 

Noah és Jude ikrek, a tipikus jing és jang formációban. Imádva gyűlölik egymást, ám olyanok egymásnak, mint a levegő, szükséges. Nem tudnak egymással, de egymás nélkül sem meglenni. Hétköznapi hősök ők, akik csak szeretni akarnak és szeretve lenni. Egyszerű, mindennapi problémákkal küzdenek, mint a barátság, szerelem, család, jövőkép.  

A mellékszereplők is szépen kialakított karakterek. Nem az elhanyagoló, traumás szülők, sem a tipikus becsapó, ellenségnek is beillő barátok, barátnők nem kaptak helyet a történetben. Ők is igazi hús-vér emberek problémákkal, örömökkel, saját élettel. Ennek nagyon örülök. Rendszerint a szülők és a barátok is inkább hátráltató tényezők, mint segítő elemek. Jelen esetben ők is izgalmas keretet adnak a történetnek a saját stílusukkal, életeseményeikkel.

Ez tipikusan az a könyv, mely emlékeztet arra, hogy a nap milyen szépen süt, a bárányfelhők is gyönyörűek, a hirtelen leszakadó eső is éltet, szép az élet, értékeljük, amink van kellőképpen, szeressük szeretteink eléggé. Ténylegesen neked adja a napot az írónő olvasás közben. 

spring-276014_640.jpg

Rég olvastam ennyire érzékletes könyvet. Vigyázat, veszélyes fegyvere az irónia, a leíró részek, az érzékletes metaforák és rengeteg érzelem!

Hogy kinek ajánlott a könyv? Befogadó, érzelmeket bíró, elfogadó embereknek, akik értékelik, szeretik a művészetet, ikreknek, szülőknek, a másságot el nem fogadóknak, az izgalmas írásmódot kedvelőknek, az ifjúságnak, felnőtteknek...

És azt hiszem, most előveszem a régi rajzolós mappám és újra nekiállok! A könyvet pedig nem teszem el túl messzire, mert biztos vagyok benne, hogy újra fogom olvasni...

Fülszöveg: 

A ​tizenhárom éves fiú-lány ikerpár, Noah és Jude hihetetlenül közel állnak egymáshoz. Különleges burkot húznak maguk köré színekből és szavakból, ahová nem engednek be semmit és senkit. Egy nap azonban a burok felhasad, és a családi tragédia úgy kipörgeti az ikreket megszokott világukból, akár egy tornádó. 
Három esztendő múltán jóformán szóba sem állnak egymással. Az érzékeny lelkű Noah szerelmes barátságba keveredik a szomszéd sráccal, Jude pedig mesteréül választ egy goromba férfit, akinek több köze van a lány családjának széthullásához, mint hinné… 
Az ikrek nem veszik észre, hogy mindketten csak a történet egyik felét ismerik, és vissza kéne találniuk egymáshoz, hogy esélyük nyíljon világuk újjáformálására. 
Jandy Nelson világsikerű regénye döbbenetes művészi erővel szőtt mese, ami beszivárog a csontjainkba, akár a tűz melege egy didergető napon.

Libri kiadó

Eredeti cím: Jandy Nelson: I'll Give You the Sun

428 oldal

 ISBN: 9789633107577 

 Fordította: Komáromy Rudolf

ReAd-blog

#ReAdblog #Read #read #olvasás #olvas #olvasnijó #blogger #magyarblog #bloggerina #könyv #book #ifjúsági #nap #sun

Annyira szeretlek, hogy inkább megöllek, mint sem elveszítselek!

Gabriel Tallent Drága ​kis szívem

 

covers_483544.jpg

Nagyon sokat ültem a könyv értékelésén, de magán a könyv olvasásán is. Lebilincselő, jól megírt, izgalmas könyv, de sokszor félre kellett tennem, mert nagyon megviselt a tartalma. Hogy miért olvastam tovább ezek után mégis? Borzalmasan jól van megírva, így újra és újra felvettem, belekezdtem. Nagyon hajtott a végkifejlet. Borzasztóan reménykedtem az elkerülhetetlenben és a happy endben. Ezért olvastam végig. 

A Könyvfesztiválon a 21. század kiadó munkatársa ajánlotta nagyon e könyvet. Ő maga is olvasta. Megrázta, de tartalmas, jó olvasmány, így jött velem haza a könyv. Ezúton is köszönöm a kiadónak a kötetet!

Legszívesebben rögtön bele is kezdtem volna ilyen ajánlás alapján az olvasásába, de kicsit tartogattam, míg aztán kialakult egy félsz bennem. Végül is nem alaptalanul. A könyv a szívemig hatolt, megrázott, elborzasztott, megríkatott, mindent rám zúdított, majd magamra hagyott. Érzések garmadája borult rám rövid időn belül. Egy jó tanácsom van az olvasásához! Ne kezdj bele akkor, amikor nagyon rossz passzban vagy, vagy mikor legboldogabb időszakodat éled. Készülj föl rá lelkileg! Zseniális könyv, de felzaklató tartalommal bír!

Mit is meséljek róla, hogy átadjam a rengeteg bennem kavargó érzést? Mit mondjak el, hogy témája ellenére kézbe vedd és ne ijesszelek el? Hogyan mondjak nem túl sokat, de túl keveset sem?

Ritkán hat rám ennyire egy könyv. Az író varázsolt egy egyszerű, hihető világot. Kevésbé építette ki, de hihető így is. Aztán ledob egy bombát, amivel a nyugalmas kezdést megtorpedózta. Rögtön a közepén kezd, olyan érzésünk van, hogy kihagytunk valamit, valami fontosat, egy olyan láncszemet, ami érthetővé tenné a szereplők életét, a miérteket, megmagyarázná a furaságot. Később ezt szép lassan megadja azért, lassan a hiányzó láncszemek a helyükre kerülnek, de addig a sötétben tapogatózol, találgatsz, Az elején még nem gondolod, hogy ekkorát fog szólni. A kezdet még csendes, átlagos. aztán bumm! Apró lépésenként szétrobban az átlagosság, a normális látszat, a nyugodt közeg. Mindig csak kicsit rondít bele valami a dolgokba. Egy elszólás, egy fura mondat, egy még furább szokás. Még megérthető, a fejed sem csóválod. Valameddig. Aztán...

forest-931706_640.jpg

Izgalmas, sodró lendületű kötet, mely egy percre sem hagy pihenni. Minden idegszálunk pattanásig feszült olvasás közben. Mindig benne van az ígérete annak, hogy történni fog valami, ami borítja a törékeny egyensúlyt., valami tragikus, veszélyes fog következni, ám álmomban sem gondoltam, hogy ez lesz a végkifejlet, ami. Alaposan meglepett a könyv. Bizonytalanságban hagy az író végig, ezzel magához a könyvhöz láncol. Igaz a mondás rá, hogy letehetetlen. Nem bírod ki, hogy ne olvasd végig, bármi történik is!

A szereplők. Nagyszerű módon, apránként, rétegesen tárja elénk őket. Mindig csak egy kis oldalukat ismerhetjük meg. 

Lassan kedveljük meg a főhősnőnket, Teknőcöt is, mert nem egy átlagos lány. Nagy nehéz eldönteni, hogy kedves vagy sem. Szerethető vagy elítélendő inkább. Majd a történet elhaladtával rengeteg dologra rádöbbenünk vele kapcsolatban és menthetetlenül megszeretjük, megsajnáljuk. Pedig ezt szeretné a legkevésbé. Erős egyéniség, akit úgy nevelnek, hogy a túlélésre hajtson minden áron, bármi áron. Ne szeressen, ne kötődjön, ne érdekeljék hívságok, más élete, csak a túlélés bármikor! Bevallom, megszerettem, akárhogy is kapálóztam ellene. 

Teknőc édesapja, a másik főszereplő egy nagy talány. Ismered azt a mondást, hogy "úgy szeretlek, majd megeszlek". Hát ő ezt rendesen túltolta. Annyira erős a lánya iránti szeretete és egyben gyűlölete, hogy mindenre képes érte. Arra is, hogy...Bármire, maradjunk annyiban. Az elején veszélyesnek tűnik, ám szerethető karakternek. Megértem, hogy fél ettől az eljövendő világtól. Sérült a múltban. nehezen dolgozza fel azt. Nem igazán kisgyermek nevelésre van kalibrálva, de próbál mindent megtenni, a legjobb tehetsége szerint. Aztán pedig megkattan. Vagy mindig is benne volt ez a szörnyeteg, csak nem gondoltam az elején? Szép lassan meggyűlöljük őt.

Kettőjük túlélése, harca, szeretete, gyűlölete elemésztő kettőjük számára is, de a körülöttük élők és az olvasó is kap belőle.

Egy igen fontos témát boncolgat a könyv, a családon belüli erőszak minden formáját. Három gyermekem van és számomra annyira hihetetlen, hogy így is élnek emberek. Hogy a világ nem figyel fel erre, elfordítja a fejét, kivonja magát a dolgokból. Hiszen a világ is felelős, ha ezt hagyja. Talán ezt a legnehezebb feldolgozni, hogy nem tesz senki sem semmit, pedig sejti, érzi, hogy valami nem kerek. Borzalmas, hogy ilyen megtörténhet. Márpedig nap, mint nap a mi világunkban is előfordul. 

Teknőc gondolatvilágába bepillantást nyerhetünk, ami lüktető, fájó. Érezzük a bánatát, azt, hogy eltévedt a világban, nem tudja mitévő legyen, mi a jó és mi a rossz, a megfelelő útmutató nélkül. Talán azokat a részeket a legnehezebb nyomon követni. Sejtet csak sokszor. 

Nehéz olvasmány volt, az biztos. Mégis köszönöm az írónak, mert sok dologra rávilágított. 

 

Fülszöveg:

Teknőc Alveston kemény lány. Tizennégy éves, és az erdőket járja az észak-kaliforniai tengerparton. Kedvenc helyei, menedékei a patakok, a dagálytavak, a sziklaszigetek, de személyes világa kicsi és veszélyekkel teli: Teknőc zaklatott lelkű, karizmatikus apja bűvöletében és rabságában nőtt fel. Emberi kapcsolatai az iskolára korlátozódnak, de ott sem enged közel magához senkit; néha beteg nagyapjával römizik, esténként pedig apjával együtt készül – a világvégére. 
Azután megismerkedik Jacobbal, és először tárul fel előtte egy tágasabb világ: ráébred, hogy otthoni élete se nem biztonságos, se nem fenntartható. Szökést tervez, felhasználva mindazokat a túlélési technikákat, amelyekre apja tanította. 
Egyedi stílus, vad természeti környezet: felkavaró és megrendítő olvasmány egy kiemelkedően tehetséges új író tollából, mely megjelenése után azonnal felkerült a The New York Times bestsellerlistájára, fontos irodalmi elismeréseket kapott, és két tucat országban vásárolták meg a jogait.

21. század kiadó

446 oldal

 ISBN: 9786155759529 

FordítottaBékési József

 #szponzorálttartalom #recenzió #könyv #olvasás #olvasnijó #ReAdblog #read #READ #családonbelülierőszak #megrázó 

ReAd-blog