Egy csipetnyi nő fűszerezve anyasággal, könyvekkel, interjúkkal, programajánlóval...

ReAd-blog


Pajtikkal könnyebbek a mindennapok minden családban

Interjú a Pajtizoo tulajdonosával

2020. január 10. - Mayerné Répási Adrienn
kattica-1.jpg

Szülőként az egyik legnagyobb gondot a játékok tárolása, a gyors, hatékony rendrakás okozza. Na meg az olyan kedvencek beszerzése, amik tartósak, moshatóak és az ember rájuk nézve nem kap szívgörcsöt azonnal. A legtöbb weboldalon olyan termékek kaphatók, melyek a gyerekeket csábítják csak. Ezen a gyakorlaton változtat nagyban a Pajtizoo, hiszen a szülőknek is jó megoldást kínál. Nem csak a gyerekek szívéhez akar közel kerülni a tervező, hanem a felnőttekéhez is, amit kifejezetten imádok. Szeretgetni való kedvenc a csemetéknek, örök társ, a szülőknek pedig kényelmes, praktikus tárgy, mely nagy segítség a telepakolható, mindent elnyelő tárolók személyében.

Pajtik és a Kacatfaló. Kit nem nyer meg magának Sünpic Úr, Tapsi Nyuszi, Katt Ica vagy Panda Manda, esetleg Kacatfaló rögtön? A gyerekszívekhez, biztos vagyok benne, közel kerülnek azonnal ilyen nevekkel, fizimiskával. Ma ők mutatkoznak be nálam és Pajtizoo.

logo.png

A tulajdonos így ír munkájáról a weboldalán.

"A textil volt az első szerelmem. Mindig tudtam, hogy a pamutok, vásznak, selymek az én valódi otthonom. Mély kötődés fűz hozzájuk, melyből táplálkozom, melyből teremteni és alkotni tudok.

Hiszek a fenntartható fejlődésben, ezért a Pajtizoo minden termékének elkészítésekor törekszem a zero waste-re. Nálam minden apró anyagdarab feladatot kap, és új értelmet nyer."

- Mikor és milyen indíttatásból jött létre a Pajtizoo? Van személyes vonatkozása is? 

Olyan munkát szerettem volna, ami nincs fix munkaidőhöz kötve, hiszen kétgyermekes édesanyaként rugalmas időbeosztásra van szükségem ahhoz, hogy a család és a háztartás ügyes-bajos dolgait menedzselni tudjam.

- Mi a cél a termékekkel? Kiknek készül elsősorban?

Az ötlet onnan jött, hogy mi is rengeteg plüsst kerülgetünk otthon, láttunk egy hasonló terméket az interneten, de én szerettem volna azt még tökéletesebb módon kivitelezni és megvalósítani. Korábban is a textil volt a fő profilom csak más vonatkozásban, így nem állt távol tőlem ezeknek a termékeken a létrehozása, professzionális minőségben való legyártása. A boldog gyermekmosolyokért dolgozom.

Az Állati Pajtik 0-4 éves korú gyerekeknek, a legkisebbeknek készültek, de tervezzük nagyobb méretben is elérhetővé tenni.

A Kacatfaló szélesebb körben, kicsiktől a nagyokig, akár felnőtteknek is kényelmes lehet a maxi fotel.

A gyártást megelőzte a saját gyerekeimmel (9-15 évesek) és a keresztlányommal (2 éves) való tesztelés. Kérdés volt, hogy mekkora méretben és milyen alapanyagból készüljön, hiszen fontos volt, hogy strapabíró legyen. A tesztelés során többek között a cipzár elhelyezésében odafigyeltünk arra, hogy ne karcolja pl. a parkettát, ezért nem szerettük volna alulra tenni a végét, de az sem lett volna jó, ha felül, mert az a gyereknek lesz zavaró, ezért mindenki saját maga választhat, hogy kényelmes neki. Mindkét oldalra lehet húzni a cipzár végét. A Pajtik esetében a töltet mennyiségét kellett pontosan meghatároznunk, hogy abba kényelmes lehessen zsuppanni. Az alapanyagok egy terméken belül is különböző tapintásúak, ami fejleszti a gyerekek taktilis érzékelését (tapintásra vonatkozó érzék), például a Katt Ica pöttyei puha polár anyagból készültek. Szerettük volna, hogy kedves, barátságos tekintetük legyen a Pajtiknak. A Sünpic Úr arcának tökéletesítésében a kisebbik lányom segített, mivel először neki nem terveztünk szájat, de Zsófi jelezte, hogy itt még hiányzik egy piros mosolygós száj, hogy a süni is olyan vidám legyen, mint a katica.

Igyekeztünk minél szélesebb választékot nyújtani, kislányoknak, kisfiúknak  egyszínű és mintás alapanyagokat is használni, akár kamaszok is találnak stílusuknak megfelelőt.

Az állatpark bővítése tervezés alatt van, hiszen a pajtikból sosem elég!

 

sunpic-ur-1.jpg
 
- A pajtikat mi ihlette? Mindegyikre ruháztál fel valamilyen személyiséget képzeletben?
Az alapanyagokhoz találtuk ki az állatokat. A pajtiknál az alapforma ugyanaz, fontos volt, hogy kivitelezhetőek, minél élethűbben megjeleníthetőek legyenek az állatok karakterei, a katicánál a pöttyök, a süninél a tüskék, a nyuszinak a füle és a panda exkluzív fehér színe. Fontosnak tartottuk, hogy a pajtik barátságos, szerethető személyiséggel is rendelkezzenek, amellett hogy pihe-puhák és strapabíróak is egyben.
panda-1.jpg

- Mit jelent számodra a munkád? Miért szereted? Milyen pluszt ad neked a megélhetésen kívül?

Szerencsés vagyok, mert azt csinálom, amit szeretek. A munkám egyszerre a hobbim és a hivatásom. A leghosszabb, legfárasztóbb munkanapot is imádom és ebből az elkötelezett lelkesedésből minden Pajtizoo termékbe csempészek egy kicsit. Már egész kicsi gyerekként a textilekhez vonzódtam és kislányként babaruhákat alkottam. Édesanyám varrógépét szerettem volna használni, mikor még el se érte a lábam a pedált. Ez az, ami feltölt és energiát ad. Nálam minden apró anyagdarab feladatot kap, és új értelmet nyer.  

- Vannak benne nehezítések? Például munka és család, háztartás? Vagy az idő hiánya?

Igen, nagyon nehéz a munkát összeegyeztetni a család és a gyerekek programjaival és a háztartással, de azt gondolom, minden édesanya küzd az idő hiányával és annak beosztásával.

- Van kitűzött célod? Szerinted a Pajtizoo hol fog tartani 10 év múlva?

Cél volt, hogy segítséget nyújtsak más otthonokban is a gyerekbarát rendtartásban, nincs is jobb móka annál, mikor együtt pakoljuk meg a Kacatfalót a kedvenc plüssökkel, vagy mikor kitaláljuk, hogy játszunk a Kacatfalóval és együtt pakolunk ki belőle. A Pajtik pedig a legjobb barátok lehetnek a kicsiknek. Szeretnénk bővíteni a termékskálát, nagyobb választékot kialakítani. Célom egy jól működő, stabil webshop fenntartása, amit akár a gyerekeimnek is továbbadhatok majd.

Nos. Azt hiszem egy olyan termékcsaládot sikerült elkészíteni, ami jó a gyerekeknek és a szülőknek is egyaránt. A Pajtizoo cuki termékeit megtekinthetitek a facebook oldalukon itt és a gyönyörű weboldalukon itt.

 

kacatfalo-cicak-es-hazak.jpg
kacatfalo-szilvakek-2.jpg

 

A fa új éltre kel munkájuk során- A kutyafáját

Életre keltett bútorok

79176727_2523053211296995_6855916965865717760_n.jpg

A cím megtévesztő lehet. Nem a káromkodás finomabb fajtáját választottam címül, hanem egy nagyon kedves családi vállalkozást szeretnék bemutatni nektek. Ez a név izgalmas, figyelemfelkeltő és a története is nagyon klassz, amiért érdemes velem tartani! A mai bemutatkozó a kutyafaja.hu.

Mi a története a vállalkozásotoknak? Hogyan indult?

Alapvetően ketten építjük ezt a történetet. A párom, aki főállásban tűzoltó és én, mint főállású egyetemi oktató. Ezt a drága hobbyt finanszíroznunk kell valamiből, így jött a vállalkozás ötlete. Az utóbbi években oktatási és kutatási szinten kezdtem el vállalkozások online jelenlét fejlesztésével foglalkozni mind weblap, mind online kereskedelem téren, így mertem bátorítani Tibit, páromat a saját online boltja megnyitásara. Hosszas ötletelés után körvonalazódott a mi kis álom vállalkozásunk, végül 2 hónappal ezelőtt megnyitottuk webshopunkat. Szerettünk volna egyedi, minőségi fa (és nem bútorlap) termékeket készíteni.

 

82338110_2704749116235500_8969875314628886528_n.jpg

Mi a vállalkozás fő profilja? Miért pont az a fő alapanyag?

Ha egy szóval kellene válaszolnom, azt mondanám, hogy a FA. Életünk minden pontján jelen van a természet közeliség. Tibi ráadásul kellő asztalos szakismerettel és tapasztalattal rendelkezik, korábbi munkája során emberek lakberendezési ötleteit, álmait valósította meg.

Mindenki egyedit, eredetit szeretne, viszont később szembesülnek csak vele, hogy ugyanazt a konyhát, nappalit, hálószobát álmodták meg, mint esetleg a harmadik szomszéd is, legfeljebb más színben.  A mi termékeink igazi fából készült lakásdekorációs termékek. Nincs két egyforma. A fa mint az egyik leginkább fenntartható alapanyag, lélekkel látja el otthonunkat.(Bővebben erről Az otthon természet cikkünkben olvashattok)

78918937_698526280636769_7763974623921700864_n.jpg

-Honnan jött ez a frappáns név? Gondolom, sokan megkérdezik. Olyan név, amire mindenki felkapja a fejét.

A név ihletője az asztalos műhely állandó "lakója" a nyugdíjas puli volt, aki egy ötleteléskor elküldött fotó hátterében szintén ott lófrált, mint mindig. A szemem megakadt rajta és ekkor azt gondoltam, hogy ha már mindig ott van a műhelyben, akkor a logón és a névben is megjelenhetne. 

-Milyen termékek kaphatóak nálatok és kiknek készülnek elsősorban?

Azok nézzenek körül bátran nálunk, akik szeretik, ha a természet az otthonukba is beköltözik, akik nem tömegárut akarnak, hanem olyan lakásdekorációt és lakberendezési tárgyakat, bútorokat, melyeket biztosan nem látnak a szomszéd lakásában. A termékek stílusában igyekszünk minél szélesebb választékot megcélozni, hogy a modern otthonokba ugyanúgy találjanak a vevőink megfelelő minőségű fa termékeket, mint a klasszikus, rusztikus vagy vintage környezetben. Imádunk fával, igazi fával dolgozni és elérhetővé tenni mások számára is azt a jó érzést, ami ezzel az anyaggal készült dolgokban rejlik. Ez lehet egy cseresznyefa falióra, egy tölgyfa lerakó asztal vagy egy történettel rendelkező diófa asztal akár.

A termékpalettánk jelenleg faliórákból és asztalokból áll elsősorban, de szeretnénk bővíteni. Tavasszal várhatók egyéb lakásdekorációk is, amik még egyeztetés alatt állnak. Szóval hamarosan bővülünk. 

79837325_530340297695340_6107077555108446208_n.jpg

-Mit tartotok szem előtt a készítésekor a bútoroknak? Honnan szerzitek be az alapanyagot? Mire ügyeltek? 

Mint már említettem kizárólag fa termékeket készítünk. Az alapanyagaink széles skáláról érkeznek hozzánk. Van mocsári cédrusunk, ami egy családi ház udvarán nőtt meg, az épületet már veszélyeztető méretűre. Vannak asztalos dédnagyapa padlásáról előkerült diófa deszkáink. De kaptunk már kisebb fa különlegességeket ismerősöktől is, mondván, mi méltó jövőt biztosítunk majd neki.  

A tárgyaink minden része lehetőség szerint, így például az asztalok lábai is, a műhelyünkbe készülnek. 

A termékeknél számunkra fontos, hogy az összes jelenlegi alapanyagunk olyan fa, ami felelős fakitermelésből származik. Így tudjuk biztosítani a minőséget és odafigyelünk a környezetvédelemre is. Azokat a fákat választjuk, amik már olyan idősek és méretűek, hogy veszélyeztették a környezetüket. Ezeket a fákat feldolgozni más módon nem tudnák amúgy sem, mert a szerkezeti minőségük nem teszi lehetővé, hogy épületszerkezeti elemek, gerendák stb. készüljenek belőle, így általában tűzifaként végzik. Mi látjuk ezekben a fákban a szépséget, a sokszor hihetetlenül egyedi mintázatot, amit a természet hozott létre.

Szóval a lényeg, a csupa nagybetűs és csodaszép alapanyag, a FA. 

82486508_497200240925277_914992127568510976_n.jpg

- Ezért vagytok ti kiemelkedően jók. Minőség, odafigyelés, kézművesség és környezetvédelem együtt. A weboldalon rendelhetőek csak meg a termékeitek? 

Webshopunkban a kutyafaja.hu/webshop  linken tudtok körbenézni.

Termékeink a nemzetközi piactéren is fellelhetők, az Etsy oldalon.
Debreceniek vagyunk, itt ingyen házhoz visszük a termékeket, de az egész ország területére postázunk. 

Én menthetetlenül beleszerettem ezekbe a holmikba. Érződik, látszik rajtuk, hogy a készítő keze munkája és a szíve-lelke is benne van. Annyira természetközeli, annyira élő. Kívánom, hogy sok megrendelő feldobhassa a lakását ilyen szépségekkel tőletek! 

ReAd-blog

#blog #interjú #bemutatkozás #fa #natúr #természet #bútor #óra #asztal #kutyafaja 

81401115_2575486422725000_6170250919100284928_n.jpg

 

 

 

 

 

 

Amikor a mesés Svájc is karácsonyi fényárban úszik

Középpontban Zürich

80256476_614585705958724_5881870236273082368_n.jpg

Az idei év utolsó ilyen bejegyzését hozom ma. Bottai Éva, karrier- és vállalkozási stratégiai tanácsadó, coach, mentor, a mesés, havas Svájcba, pontosan az egyik legnagyobb városába, Zürichbe kalauzol el bennünket és meséli el, ott hogyan karácsonyoznak az emberek. Remélem velem tartottatok minden állomáson, Portugáliában, Franciaországban, Angliában, Spanyolországban és Olaszországban is. 

Nagyon örülnék, ha megírnátok, ti hogyan karácsonyoztok, milyen ételek kerülnek az asztalra, milyen kedves hagyományokat tartotok.

Na de olvassuk el Éva beszámolóját is.

Talán mert ősszel kerültem ki először Svájcba, nekem az ősz és a tél a két kedvenc évszakom ebben a gyönyörű országban. Az amúgy is makulátlanul rendezett, „kisvasút-makett-asztal” kinézetű vidék a tél beköszöntével mesebeli tájjá alakul. Ködbe vesző havas domboldalak, hófödte fenyőerdők, a házak fényei – olyan mintha egy mesekönyv lapjait nézegetnénk. És mindez még meseszerűbb karácsonykor. A svájciak szeretik a szépet, ezért különösen nagy gondot fordítanak arra, hogy a házak, erkélyek, kertek csodás karácsonyi fényekben pompázzanak. Nem hivalkodóan, hanem - mint Svájcban minden - inkább kifinomultan, elegánsan.

November közepétől kezdődik már a készülődés, szinte minden teraszra, balkonra, vagy legalább ablakba kerül egy kis karácsonyi varázs. A városok és falvak is sokat fordítanak erre – nincs település, aminek ne lenne saját karácsonyi világítása és legalább egy karácsonyfája. Ahogy autóval suhanunk át az országon, élvezet nézni minden város és falu egyedi díszítését.

Nekem személy szerint a kedvenc programom, amikor Zürichben felkapcsolják a karácsonyi világítást. Ez sem csak úgy ad-hoc történik ám, hanem ez is egy megkomponált, komoly előzetes szervezést és együttműködést igénylő esemény. Minden évben egy előre meghatározott napon gyúlnak fel a fények a Bahnhofstrasse-n, Zürich bevásárlóutcájában. Ez általában egy november 20-26 közötti csütörtökre esik. Már délután lezárják az utcát a villamosforgalom elől, hogy este 6-ig több ezer ember gyűlhessen össze, akik tekintetüket felfelé szegezve várják a csillag-csodát.  Amint a közeli templom harangjai elkongatják a 18:00 órát, mintegy varázsütésre felgyúlnak a fények, és több ezer ember egyszerre sóhajtja: Wow!  Imádom ezt a pillanatot, ha tehetem mindenképpen én is ott várom a tömegben a mágikus pillanatot egy pohár illatozó forralt borral a kezemben.  

 

80372062_2779975302055214_8237787500391694336_n.jpg

Rennweg

November közepétől kezdődik már a készülődés, szinte minden teraszra, balkonra, vagy legalább ablakba kerül egy kis karácsonyi varázs. A városok és falvak is sokat fordítanak erre – nincs település, aminek ne lenne saját karácsonyi világítása és legalább egy karácsonyfája. Ahogy autóval suhanunk át az országon, élvezet nézni minden város és falu egyedi díszítését.

Nekem személy szerint a kedvenc programom, amikor Zürichben felkapcsolják a karácsonyi világítást. Ez sem csak úgy ad-hoc történik ám, hanem ez is egy megkomponált, komoly előzetes szervezést és együttműködést bizonyító esemény. Minden évben egy előre meghatározott napon gyúlnak fel a fények a Bahnhofstrasse-n, Zürich bevásárlóutcájában. Ez általában november 20-25 közötti csütörtökre esik. Már délután lezárják az utcát a villamosforgalom elől, hogy este 6-ig több ezer ember gyűlhessen össze, akik tekintetüket felfelé szegezve várják a csillag-csodát.  Ahogy a közeli templom harangjai elgongatják a 18:00 órát, mintegy varázsütésre felgyúlnak a fények, és több ezer ember egyszerre sóhajtja: Wow! 

Imádom ezt a pillanatot, ha tehetem mindenképpen én is ott várom a tömegben a mágikus pillanatot.  

2010 óta a „Lucy in the sky” névre hallgató, csillagesőre hasonlító fényfüzér 1km hosszan, 12,000 kristállyal és 24,000 égővel varázsolja karácsonyi mesébe a látogatókat.

És nemcsak a Bahnhofstrasse-n, hanem a környező utcákban is ekkor gyúlnak fel a fények, ezen a napon nyitnak a karácsonyi vásárok. A Bahnhofstrasse utcai bulivá változik – forralt boros vagy pezsgős poharakkal a kezükben sétáló vidám emberek be-bekukkantanak a boltokba. Senki sem siet, mindenki örül.

79585197_2517648748448851_1793112283023409152_n.jpg

Xmas market

2010 óta a „Lucy in the sky” névre hallgató, csillagesőre hasonlító fényfűzér varázsolja 1km hosszan, 12,000 kristállyal es 24,000 égővel karácsonyi mesébe a látogatókat.  És nemcsak a Bahnhofstrasse-n, hanem a környező utcákban is ekkor gyúlnak fel a fények, ezen a napon nyitnak a karácsonyi vásárok bódéi. A Bahnhofstrasse utcai bulivá változik – forraltboros vagy pezsgős poharakkal a kezükben sétáló, vidám emberek be-bekukkantanak a boltokba, senki sem siet, mindenki örül.

Csak Zürichben vagy 6 helyen vannak karácsonyi vásár kitelepülések, és szinte minden kis tér fenyőfája karácsonyfává változik. A vásáros részeken nemzetközi ajándékárusok váltakoznak finomnál finomabb csemegékkel, ételkülönlegességekkel. Az örök kedvenc a vörös- vagy fehér borból készült forraltbor, a pezsgő és a forró csokoládé. Éhezni sem fog senki, leggyakoribb a fondue és a raclette, de a világ minden tájáról vannak finomságok. Természetesen a kedvenc magyar lángossütőm is ott van minden évben!

Egyik kötelező eleme a zürichi karácsonynak a „Singing Christmas Tree”, azaz az éneklő karácsonyfa. Ez egy hatalmas, fenyőfát formázó állványzat, ahol délutánonként különböző kórusok énekelnek karácsonyi dalokat. Az énekesek mintha díszek lennének a kis piros sapkáikban, míg a bámészkodók a forró italaikat hörpölgetik és apukák emelik nyakukba a kicsiket, hogy azok jobban lássák az éneklő fát.

Az áruházak és boltok kirakatai is mesebeli boltocskákká változnak ilyenkor, egy-egy nagyobb áruházban külön emelet várja a karácsonyi dekorációkra vágyó vásárlókat, a boltokat megrohamozó tömeg pedig egyre növekszik az ünnep közeledtével, szombat délutánonként megmozdulni is alig lehet az egyébként nyugis utcákon.  

Az előkészületek fontos része az otthoni „guetzli”-sütés, azaz a kis karácsonyi kekszek és édességek. Mindenkinek van bevált családi alapreceptje, de a nagyobb élelmiszerboltok már kész tésztákat is árulnak, amiket már nem kell gyúrni, csak kinyújtani, sütni, díszíteni. Aki pedig nem bízik a sütő-tudományában, az készen is megvásárolhatja a kis „mailänderliket”, puszedliket akár szupermarketektől kezdve az ínyenc cukrászdákig, amik közül is a Sprüngli, a Honold és a Teuscher a legrégebbiek és a legkiemelkedőbbek.

És hogyan is telnek az ünnepek?

Fontos esemény a karácsonyfa megvásárlása. Ezt a család általában együtt választja ki, és együtt is díszítik fel, de van, ahol a hegyekben maguk vágják ki a fát. A karácsonyfa díszítéssel nem várnak a Szentestéig, nagyon sok helyen már napokkal előtte áll a karácsonyfa, sőt a vallásosabb családok betlehemet is állítanak. A Nemzeti Múzeumban külön, időszakos betlehemes kiállítás is van, ahol régi kézzel faragott betlehemeket lehet megtekinteni.  

A karácsony Svájcban a „Christkind”, azaz a Kisjézus ünnepe. December 24. a Szenteste. Ez munkanap, de a munkaadók általában korábban hazaengedik az embereket, hogy mindenki együtt lehessen. A szentestét mindig szűk családi körben ünneplik, gyönyörűen megterített asztalnál, karácsonyfák fényei alatt.

raclette-1293573_640.jpg

 

 

Nincs igazán tipikus vacsora-étel, a Fondue Chinoise (azaz a zöldséglében készült húsfondü) és a Fondue Bourguignonne (a forró olajas húsfondü) a legbiztosabb befutók, esetleg hal valamilyen formában, és persze az elengedhetetlen kis guetzlik, a finomabbnál finomabb kis kekszek, valamint a franciáktól átvett „Bûche de Noël”, azaz fatörzs torta.

Minden karácsonyfán van egy kis csengő, az jelzi a gyerekeknek, hogy a Kisjézus meghozta az ajándékokat. Sok család van, ahol az ajándékokat – ellentétben a magyarországi szokásokkal - a gyerekek osztják ki a fa alól. Nem a mennyiség a fontos, inkább a szép, igényes, igazán személyre szóló ajándékokon és ínyencségeken van a hangsúly. A kisebb gyerekek az iskolában zeneórán furulyázni is tanulnak, és ilyenkor több-kevesebb sikerrel egyedileg kísérik a karácsonyi dalokat – az egész vendégsereg örömére.

December 25. és 26. a családé és rokonoké, igazi vendégjárás kezdődik; mikor, ki, kihez megy ebédelni - például december 25-én a feleség családja a vendéglátó, másnap a férj családja. Tudni kell, hogy bár Svájc kis ország és eleve nem homogén, hanem kantonok társulásából jött létre annak idején, a jelenlegi 8 milliós lakosság több, mint negyede nem svájci állampolgár. A maradék 75% sem mind svájci születésű eredetileg, sok az első és második generációs. Ahogy egy kedves barátom, aki egy nagyon régi genfi család sarja szokta mondani: nincs olyan hogy „tipikus svájci”, mert minden kanton, minden környék más, az évszázadok alatt nagyon sok ember telepedett le. Így gyakoriak a vegyes nemzetiségű és vallású családok, ahol minden hagyománynak próbálnak helyet adni ilyenkor, karácsonykor is - legyen az olasz, francia, német, albán, portugál, orosz vagy hottentotta.

Sokan ezért is inkább egy-egy elegánsabb éttermet választanak az ünnepekre, ahol ilyenkor még különlegesebb menükkel várják a vendégeket: gyakori a homár, a lazac és a bélszín valamint a nemzetközi különlegességek is, mert a svájciak minden finom és különleges ételt és italt nagyra értékelnek.  

A karácsonyi ünnepek után szokás felmenni a hegyekbe pihenni és ott ünnepelni a szilvesztert családdal, barátokkal a „chalet”-ban. A legtöbb családnak van valamilyen kisebb apartmanja vagy háza egy-egy síterep közelében és addigra már általában remek hó is van, ami garantálja a jókedvet, mozgást, kikapcsolódást és feltöltődést a következő évre. Aki nem jut el a hegyekbe, az a városban található számtalan szilveszteri lehetőség között válogathat és a zürichi tó partjáról csodálhatja meg a pompás szilveszteri tűzijátékot.


79873311_575448719943699_7053237435710308352_n.jpgAugustinerkirche

A svájciak többsége vallásos, fontos számukra a templomi közösséghez tartozás. Zürich protestáns, a többi kanton is vagy katolikus, vagy protestáns többségű - és a karácsony mindenkinek egy meghitt és nagyon fontos ünnep. A templomokat is nagy gonddal díszítik kívül-belül, csodás gyertyafényes esték vannak, fényjátékok, betlehemes, hatalmas karácsonyfák és nagyon fontos az éjféli mise valamint rengeteg gyönyörű koncert is van ilyenkor.

Köszönöm Éva, hogy írtál nekünk a Svájcban tartott szokásokról. 

Bottai Éva, karrier- és vállalkozási stratégiai tanácsadó, coach, mentor itt tudjátok megnézni a munkáját.

ReAd-blog

#blog #Svájc #Zürich #karácsony #ünnep #fények #Xmas

79773403_488739761756543_1065799862534012928_n.jpg

Olasz karácsony

kinga_kari_3.jpg

Portugál és Franciaország, Anglia és Spanyolország karácsonyi szokásai után ma Olaszország kerül a terítékre, a cikksorozat nagy sikere után. Remélem, kíváncsiak vagytok továbbra is, hogyan ünnepelnek mások. Ebben segítségemre Semperger Sommariva Kinga lesz, aki Észak Olaszországban él, tevékenykedik  már régóta. Ismerős lehet a neve nektek, ha követitek a blogom, mert nemrégiben készítettem vele interjút. Az Egy kis Itália blog szerzője ő.  Az ő régiójából, Friuli-ról szólnak a válaszok, ami egy különleges kedves térség Északon.

Olaszország régiói között is lehet több különbség, főként az ételek és a gasztronómia terén. Amennyiben felétek más tradíciók vannak, kíváncsian várjuk kommentben.

- Mikor díszítenek fát, lakást az olaszok? Adventeznek?

Azt imádom az olaszoknál, hogy már korábban áll a fa nálunk, mint Magyarországon, és a lakást is december elején feldíszítjük. Így annyira más a december hangulata is, a nagy ünnepi rohanás, sokkal lassabb és kellemesebb. Szép fényekben úszik a hónap elején már minden. Valahogy ez meghittebbé teszi az olasz kisvárosokat, nagyvárosokat is.

piros_szonyeg.jpeg

Mivel maga az ünnepi hangulat már november végétől beköltözik a csodás kisvárosok macskaköves kis utcái közé, maga az adventi időszak már teljes pompájában várja és öleli át az embereket. Nálunk Udineben például piros szőnyegeket terít le a város és az üzletek, hogy minél ünnepibb hangulatban sétálhassunk a városka csodás kis szívében. Itt is rendeznek karácsonyi vásárokat, ahol leginkább a helyi és a régiós kézművesek szépségeit csodálhatjuk meg. Nagyon sok hagyományőrző esemény van. S rengeteg színes és ember nagyságú Betlehem is költözik a városokba, Grado tengerpartján például kagylóból készülnek, s a mesés lagúnák között is találhatunk úszó Betlehemeket. Az olaszok ünnep mániásak, imádnak díszíteni, koccintani, együtt főzni, egybeterelni a nagy családot. Mindenki elegánsan felöltözve alig várja, hogy helyet foglaljon a nagy, díszes gyertyafényben úszó ünnepi asztal mellett. Amit még kiemelnék, mert az egyik legszebb szokása az olaszoknak, hogy szeretnek együtt készíteni dekorációt és szépségeket az ünnepre, például gyerekekkel együtt Betlehemet, vagy ablakdekorációt. S nagyon kedves dolog, hogy pld sok helyen a kis Jézuskát is csak 25-én helyezik el a jászolban, ezzel jelképezve megszületését.

December 13-án nálunk Santa Lucia ünnepe van, amikor a gyerekek apróbb ajándékok jönnek, s majd január 6-án érkezik Befana - azaz a boszi seprűn – Ő is leginkább a gyerekekhez érkezik, akik ha jók voltak, édességet kapnak, ha rosszak, a boszi bizony szenet hoz nekik.

 1_olasz_kis_terek.jpg

-Milyen módon ünnepelnek?

A szenteste Notte di Natale - azaz karácsony estéje. Náluk a karácsony ünnepe 25-én kezdődik, amikor a Jézuska születik. Ilyenkor déltől együtt van a család késő estig és végeláthatatlan sok finomság kerül az asztalra. Babbo Natale a Mikulás, 24-e éjfél után érkezik, azaz 25 én reggel látjuk, hogy mit hozott. Szeretem az olasz karácsony hangulatát. Legtöbbször valamilyen közös élmény az ajándék. Az együtt levésről szól az ünnep, a közös időtöltésről, nagy beszélgetésekről. Ami kiemelkedően szép, hogy a családtagok előszeretettel írnak kézzel egymásnak nagyon szép karácsonyi üzeneteket.

- Te személy szerint miért szereted a karácsonyt?

Főleg akkor a legszebb az ünnepem, amikor az olasz és magyar családom is együtt van. Ilyenkor persze keverednek a két ország szokásai, szokványos ételei. De jól megférnek egymás mellett. Imádom az igazi bábeli zűrzavart az asztal körül, amikor mindenki a nyelvek mellett a testbeszéd minden formájával próbálja megértetni magát a másikkal, de a sok mosoly és ölelés mindig győz. Nagyon szeretem az apróbb ajándékokat csomagolni, s jó tudni, hogy a fa alatt mindig van valamilyen olasz és magyar apróság is, amivel a két nemzetiségű családjaink egybekapcsolódnak.

- Mi kerül a fára dísznek?

A szokványos világítás, nagy díszgömbök, apróságok. Rengeteg ünnepi világítást használunk, a férjem ugyanis megrögzött karácsonyi dekoráció imádó és sok-sok méter világító színes lámpácska díszíti ilyenkor a lakásunk. A fákon szokás masnikat elhelyezni, s a régi családi gömb gyűjteményből is mindig vannak retro darabok is a fán. Szaloncukor helyett pedig például mandulás finomságok kerülnek a fára, vagy olyan kedves kis édességek, mézeskalácsok, melyeket mi készítünk. 

kinga_kari_4.jpg

- Milyen a hagyományos menü és ital, ami az asztalra kerül?

Az olaszoknál az ételekben és az ünnepi gyertyafényben úszó, mesésen és bőségesen feldíszített asztal roskadozik a finomságoktól. Nálunk, Friuli régióban, a családunk tortellinit készít, mely kis töltött mini tésztatekercsnek felel meg. Ennek kézzel készül minden apró részlete. A család együtt készíti el, mert így már a folyamat is külön élmény, amit együtt élünk meg. Ettől olyan finom talán! A tortellini töltelékében San Daniele Prosciutto és parmezánsajt is van, valamint borjú, marhahús, egy kis mortadella és tojás is van. Különleges titkos családi recept alapján készül, ahogy a Brodo-azaz az alaplé (leszűrt húsleves leginkább sok zöldséggel) is, amiben majd a tortellinit kifőzzük. Ebből a finomságból nálunk eddig minden évben több, mint 2000 db készült el összefogással, együtt. Előételként biztos szerepel valamilyen hal vagy a tenger gyümölcse is - de nálunk a tortellini az elmaradhatatlan főétel és utána a musetto, ami olyasmi, mint nálunk Magyarországon a hurka, csak ez tipikus Friuli verzióban készül.

Desszertként Friuliban a hegyek és a tenger jellemző fenyői miatt is (Pineta és erdei fenyvesek) miatt sok fenyőmagos sütike, a mandulás keksz is és kandírozott gyümölcsök is az asztalra kerülnek és az elmaradhatatlan Panettone és Pandoro is része az ünnepi asztalnak. Valamint nagyon gyakori a füge, datolya és a sok friss gyümölcs is.

tasty-1696142_640.jpg

Italként elmaradhatatlan a Friuliban termő Ribolla Gialla szőlőből készülő habzóbor, s a mesés aranyszínű Friuliano fehérbor mely a régió különlegessége - amit annak idején “Tokai” félének hívtak.

Kinga oldalán bővebben olvashattok arról, hogy szeretnék például megdönteni idén a tavalyi 2000 darabos rekordot családjával. Nagyon élvezetesen ír Olaszországról. Ezúton is köszönöm neki, hogy időt szakított arra, hogy megírja, feléjük hogyan karácsonyozna. Olvassátok a blogját, megéri!

ReAd-blog

#blog #olasz #Olaszország #karácsony #ünnep #menü #ünnepeljünk

kinga_kari_5.jpg

 

 

 

 

 

Így is lehetsz csinos!

Bérelj magadnak lenyűgöző megjelenést a Zöld cipős lánytól!

60707786_343465752980627_571145506936324096_n.jpg

Sabján Evelin, azaz a Zöld cipős lány. Nagyszerű ötletével, a kivitelezéssel és az oldalával kitűnik a tömegből. Mai interjú alanyom ő lesz.

Ismerős, mikor állsz a tükör előtt és gőzöd sincs, mit vegyél fel egy fontos, nagyszabású eseményre? Persze idő hiányában nem tudsz már elmenni vásárolni, kedved sincs, de az otthoni kínálat valahogy nem az igazi. 

Ő a megoldás a problémádra, hidd el! Fejébe vette, hogy ezt meg lehet oldani zöld megoldással is. Át lehet hidalni, méghozzá ruha bérléssel. Ugye mekkora ötlet? Nem kell kiadnod egy vagyont az estélyire, nem kell üzletet üzlet után meglátogatnod, nem lelve a megfelelő ruhadarabot. Személyre szabott tanácsaival segít a megtalálni a legjobb ruhát, ami az esemény után nem porosodik a szekrényed legmélyén feleslegesen. 

Nagyon izgalmas munkába fogtál. Mesélnél róla és magadról? Honnan az ötlet?

Az anyatejjel szívtam magamba a ruhák szeretetét, a jó stílust, az öltözködés fontosságát. Édesapám méretes szabó, gyakorlatilag az ő kis műhelyében nőttem fel. Mindig csodálattal figyeltem, ahogy néhány méter anyagból egy valódi ruhaköltemény születik, ami aztán boldoggá tesz embereket. Ezután több oldalról is bejártam a divat, öltözködés, stílus témát. Készítettem ékszereket, táskákat újrafelhasznált anyagokból, egy rövid ideig még egy mozgó turit is üzemeltettünk édesanyámmal.
A környezettudatosság mindig is fontos volt számomra, így született meg a "Bérelj magadnak lenyűgöző megjelenést!" project. Láttam és tapasztaltam, hogy a nők mennyi mindent fordítanak egy-egy eseményen való megjelenésre: rengeteg időt, pénzt és energiaforrást.

Találkoztam például egy hölggyel, aki egy alkalomra három ruhát rendelt Kínából, amiből kettőt végül soha nem is vett fel, a kukában végezték, a harmadik ruhát pedig egyetlen alkalommal viselte. Ezt és az ehhez hasonló pazarlást szeretném megakadályozni bérelhető ruháimmal és az ehhez kapcsolódó stílustanácsadással.

A zöld cipős lány...  Mit takar a név?

Nem véletlenül vagyok a zöld cipős lány... Szeretem a cipőket. Aki eljön a showroomba, láthatja, hogy a ruhákhoz közel 80 pár cipő közül tud válogatni. A zöld jelzőt pedig a környezettudatosság miatt választottam. Fontos számomra, hogy okosan éljek, és erre ösztönözzem a körülöttem lévőket is. Ezért is alkottam meg a bérlési konstrukciót. Ezáltal a körforgásban maradhatnak azok a darabok, amik amúgy kihasználatlanul állnának a gardróbban majd rövid úton, akár egyszeri viselés után a szeméttelepen végeznék.

20191109_102358.jpg
Kiken tudsz segíteni? Kiknek ajánlod a szolgáltatásod?
A visszajelzések alapján két típusba tudom sorolni azokat a hölgyeket, akiknek tudok segíteni. Az első csoportba tartoznak azok a nők, akik nincsenek tisztában azzal, hogy milyen ruhában tudják a legjobb formájukat hozni. Ők azok, akik elvesznek egy ruhaüzletben és hosszú bolyongás után csalódottan, üres kézzel távoznak. Nekik a ruhapróba előtt egy 30 perces, rövid stílustanácsadással segítek, azaz elmagyarázom nekik, hogy az ő alkatukhoz, magasságukhoz, testarányaikhoz milyen ruhák illenek. Ezt a tudást később a mindennapokban is alkalmazni tudják. A stílustancsáadás után megmutatom, hogy melyik ruhák állnak nekik a legjobban, így biztosan egy számukra előnyös ruhával fognak távozni, ami az alkalom után nem terheli a gardróbjukat.
A második csoport azok a nők, akiknek pozíciójuk miatt sokat kell nyilvánosan megjelenniük. Sokat járnak rendezvényekre, előadásokat tartanak, tv-felvételeken vesznek részt. Nekik abban tudok segíteni, hogy mindig változatosan tudjanak megjelenni és erre ne kelljen időt és energiát pazarolniuk, amiből amúgy is rettentő kevés van nekik. 
Van a vendégkörömben egy alpolgármester, ő például mindig kiemeli, hogy mennyire hálás azért, hogy nem kell több órát ruhavásárlással és próbálgatással töltenie, mert mindig tudok adni neki olyan ruhát, amiben lenyűgöző lehet, ráadásul néhány perc ruhapróba után mindig megtaláljuk az adott alkalomra leginkább illő szettet.
79249259_2725452104181453_8731055230092836864_o.jpg

Milyen stílusú, méretű ruhák találhatók nálad? Mindegyik ruhának van története? Honnan szerzed be őket?

A ruhák a letisztult, nőies vonalat képviselik, amiket ékszerekkel, táskákkal, cipőkkel tudunk személyre szabni. A méretskála jelenleg 36-48-as méret között mozog, ám januártól bővülni fog 32-52-es méretig, mert hatalmas igény mutatkozik az igazán kicsi és nagyobb ruhákra is.

A ruhák mind másodkézből származnak, ezzel is a környezettudatosságot elősegítve. A ruhák kiválasztásánál elsősorban a megfelelő anyagot és szabást veszem figyelembe. Például a nagy méreteknél nincsenek combközépig érő darabok és cuppanós, "hurkamutogatós" szabások, amik oly' gyakran megtalálhatóak a fastfashion boltokban.

Öltözködési tanácsadóként figyelek arra, hogy olyan darabok kerüljenek a kínálatba, amiben a nők legjobb formájukat tudják mutatni. A márkára nem fektetek akkora hangsúlyt, ennek ellenére van a kínálatban 1000 dolláros Escada ruha és 500 dolláros Prada cipő is.

A későbbiekben lesz lehetőség alkalmi ruhák leadására is nálam, mert rengeteg megkeresést kapok ezzel kapcsolatban is. Úgy tűnik, a nők gardróbjában rengeteg alkalmi ruha függ kihasználatlanul. Ezeket is szeretném visszavezetni a körforgásba.
79198885_2725451900848140_672564485252186112_o.jpg

Miért szereted a munkád?

 

A legjobban azt szeretem a munkámban, amikor észreveszem egy nő szemében a ragyogást, miután meglátta magát a tükörben. Amikor szembesül vele, hogy ő valójában egy gyönyörű, különleges nő, csak a megfelelő ruhába kell bújnia ahhoz, hogy ezt ő maga is meglássa. Előfordult, hogy olyan hölgy érkezett hozzám, aki nem tartotta magát igazán nőies nőnek. Ám körülbelül a harmadik felpróbált ruha után átjárta valami különleges, megmagyarázhatatlan érzés. Egészen megváltozott a testtartása, a gesztusai. Felszínre tört belőle a Nő! Ezekért a pillanatokért érdemes csinálni.

Mindig fontos volt számodra a környezetvédelem? Más módon is figyelsz a környezettudatosságra?

Számomra a környezettudatosság nem csak egy hóbort, hanem teljesen természetes életforma. Nincs ugyan bambusz fogkefém és nem élek egy viskóban az erdő szélén. Sőt, két váltásnál több ruha van a szekrényemben. Igaz, ezeknek a ruháknak a 98%-a másodkézből származik.

Annyit vásárolok csak, ami épp elég, annyit főzök, amennyi elfogy. Nem vásárolok felesleges dolgokat, nem gyűjtöm a kacatokat. Ehelyett gyűjtöm az élményeket. Például rengeteget járok koncertre, szerzői és irodalmi estekre. Ajándékba tárgyak helyett élményeket szeretek adni és kapni.

Számomra az testesíti meg a minimalizmust és a Föld védelmét, hogy csak azzal rendelkezem, amire szükségem van.

79462549_2725452457514751_1618616862822629376_o.jpg

Hogyan látod magad egy évtized múlva?

Szeretnék minél több nőnek segíteni, hogy megtalálja a benne rejlő lenyűgöző stílust. Nyitni a vidéken élő hölgyek felé is, hiszen nekik is egyre nagyobb az igényük a prémium szolgáltatásokra.

Köszönöm az interjút neked. Kívánom, hogy minél többen jussanak el hozzád és szárnyaljon az elképzelésed!

Hogy hol találjátok? A Zöld cipős lány oldalon vagy a weboldalán:

Bérelj magadnak lenyűgöző megjelenést!

 

80465133_2725452254181438_5408926798622752768_o.jpg

Szövegírás férfiszemmel

Szavak ereje

szi_0306.JPG

Benne vagyok egy szövegíróknak fenntartott facebookos csoportban. Csendben figyelek, tanulok. Némelyik ember üdítő őszintesége, mások segítségnyújtási vágya vagy szókimondása aranyat ér. Rengeteg apróságot el lehet lesni így a csoportból. Mai interjúalanyom egy felajánlásnak köszönhetően került a képbe és ide a blogra, képletesen értve. Régóta szövegíró és bizony oda-odaszól a többieknek, mikor úgy érzi kötelessége. Nem kendőzi véleményét, még ha az negatív is és nem arat vele osztatlan sikert. De mindig őszinte! Nem titok, én is kaptam tőle hideget, meleget, sokszor jogosan persze. Kíváncsi lettem rá, hogyan indult el, miként lett szövegíró. Fogadjátok sok szeretettel Bucsányi Krisztiánt, a Szavakereje oldal tulajdonosát. 

Hogyan lettél szövegíró? Milyen utat jártál be, hogy ezt a munkát választottad végül? Mi terelt e munkaterület felé?

Soha nem akartam szövegíró lenni, és 10 évvel ezelőttig, azt sem tudtam, hogy létezik olyan, hogy szövegíró. Mindig szerettem írni, sokak szerint tudtam is, lapkiadóban dolgoztam, és már több cikkem megjelent, amikor jelentkeztem (és felvettek) a Szegedi Tudományegyetem Média szakára (ez volt a híres, hírhedt Havas féle iskola) ahol egyébként Pulitzer díjas tanárok tanítottak többek között sajtóműfajt, szépírást, irodalmat, újságírást, magyart, de emellett tanultam pszichológiát, döntéselméletet, befolyásolás lélektant: csupa olyat, amit most kezdenek felkapni. Aztán a lapkiadói munka után saját lapkiadónk lett (10 000 feletti példányszámban nyomtattuk ki a lapot, nem pár százban) ott dolgoztam, és főszerkesztettem kisebb lapokat, miközben (például) az Élet és Irodalomban is jelentek meg cikkeim. Nagyjából 2010-ben az írás átterelődött az internetre, akkor kezdtem hírleveleket, honlapszövegeket, posztokat írni (na és jól működő hirdetéseket, landing oldalakat).

De még nem neveztem magamat szövegírónak, csak azt láttam, hogy az ügyfeleknek, és a keresőknek is tetszik, amit írok. Én meg imádtam, és működött.

Sokszor mondod/írod, hogy a szövegírók világa nem könnyű, mégis mindenki annak titulálja magát. Ki számít igazi szövegírónak?

A szövegírás divatszakma lett (és ez részben a mi hibánk). Írni mindenki tud (többé kevésbé), laptopja szinte mindenkinek van, látszik, hogy afféle menekülőút lett a szövegírás. Naponta látom, hallom, ahogy a blogger, bloggerina és még ki tudja, ki nem, hirtelen szövegíró lesz. Este lefekszel aludni, és mire felkelsz, több anyuka dönt úgy, hogy belevág a szövegírásba. El sem tudod képzelni, hány virtuális asszisztens érzi azt, hogy ő kimagaslóan teljesítő landing oldalt, vagy hatásos follow up hírlevélsorozatot tud írni. Ebben hibás a szakma is, a „tréning cégek” is, akik azt a hamis illúziót adják meg, hogy ha elmész egy félnapos képzésre, akkor ott szövegíró leszel, csak fizess.

Mielőtt bárki félreértene, a gond nem az, hogy valaki belevág, hanem az, hogy milyen kárt okozhat a felkészületlenséggel sokszor.

Mi az ismérve egy jó szövegírónak? Milyen készségek, iskolák kellenek valakinek, aki e területen szeretne elhelyezkedni, tanulni?

Amikor ezekre a kérdésekre válaszolok neked, dél van. Ma már írtam posztokat autóbérléssel foglalkozó cégnek, utána Magyarország legnagyobb világítástechnikai cégének kellett kettő blogbejegyzést írnom az íróasztali lámpák különleges funkcióiról, és nemsokára kollagénről írok hírlevelet. A szövegírás komoly szellemi munka, lehet, hogy minden órában más a feladat.

Ahhoz, hogy ezek a szövegek hatékonyak érdekesek legyenek, megfelelő stílusban, nyelvezettel készüljenek el,  hogy hassanak az olvasóra, ahhoz nem elég elhatározni, hogy én szövegíró leszek. Kell kreativitás, rátermettség, kell előképzettség (én minimum egy szakirányú felsőfokú iskolát elvárnék a szövegírótól) nem árt, ha tanult pszichológiát, döntéselméletet, kell elhivatottság.

Honnan tudhatja a vállalkozó, hogy a megfelelő szöveggyártót kérte fel egy munkára? Mi alapján válasszon?

Amikor a vállalkozó rábízza a szövegét, a cégének a kommunikációját egy szövegíróra, tulajdonképpen az életét bízza rá. A szövegtől, a hangulattól a stílustól, a szövegíró tudásától függ majd az ő léte, a cégének a sikere.

Ilyen döntések meghozatalakor a szakmaiság, a tudás, a rutin a legfontosabb. Nézze meg a leendő szövegíró honlapját (akinek nincs, azt szokta mondani, hogy a sok munka miatt nincs rá ideje, de ezt mindenki tudja, hogy nem igaz), aztán kérjen referenciákat. Találkozzon a szövegíróval, beszélgessenek (ha van rá mód), nézzék meg menyire működik a kémia.

Fontos, hogy ne az ár döntsön. Egyrészt a legjobb szövegírók nem feltétlen drágábbak, mint a „szövegírás hercege” vagy „szövegírás hercegnője” másrészt azt kell mérlegelni, mi a jobb: egy nem konvertáló landing oldal 10 000 forintért, vagy egy vevőt hozó landing oldal 25 000-ért? Mivel jár jobban a cég?

 szi_0334.JPG

Mitől nehéz a munkád? Miért szereted mégis annyira?

El sem tudod képzelni, milyen sokat tanulok, miközben szöveget írok. Képzelj el egy pasit (oké, tudom, kicsit egoista vagyok most, de ez tény) akivel lehet beszélgetni a lámpákról, arról, hogyan hat a kollagén, az intim plasztikáról (erről is írtam már) éppúgy, mint a műkörömzselékről (erről is írtam blogot) vagy az autókról, de írtam már „hogyan hagyd el a régi szerelmed” hírleveleket coachoknak is. A mi szakmánk a legösszetettebb, leggyönyörűbb szakma a földön.

 Milyen meghökkentő, fura, izgalmas, vicces megrendeléseid voltak?

Elmondhatatlanul sok van. Képzeld el milyen egy pasinak a kisajakplasztikáról írni, (ne, ne képzeld el) vagy milyen fura az, amikor a gépemen egyszerre van nyitva tíz mellimplantátumos oldal, és kizárólag szakmai okok miatt nézem a női melleket. De volt már arra is példa, hogy bajban levő anyukáknak írtam a tejfakasztásról, vagy arról, hogyan kell megnyugtatni a síró, hasfájós csecsemőt. De talán az volt a legcukibb feladatom, amit magamnak adtam: elkezdtem írni egy blogot a lányomról (apuka ritkán blogol) és az elsőt nagy döbbenetemre egy millióan olvasták. Aztán a többit is sorban, rengetegen. Sajnos a blog azóta már nem él, de visszaolvashatjátok itt.

Fura egy szövegíró vagyok, nem? Egész nap írok, és az kapcsol ki, ha írhatok.

Ha kedvetek lenne Krisztiánt próbára tenni, egy jól működő szöveget, blogbejegyzést kérni tőle, akkor megtaláljátok az oldalán: Szavakereje.

ReAd-blog

#szövegírás #blog #blogbejegyzés #interjú #szavakereje

 szi_0318.JPG

 

 

Kidsbooksheaven, az igazi könyves paradicsom

Usborne könyvek. Munka vagy szórakozás?

 44427373_246249692708815_991241644047073280_o.jpg

A mai interjúalanyom a Kidsbooksheaven oldal kezelője, Hegedűs-Farkas Adrienn. Magam is szívesen nézegetem az oldalt, mert nagyon színes és mindig tartogat valamit a tarsolyában. Gyönyörű könyveket mutat be, forgalmaz oldalán, amiket én ugye imádok.

Kiemelkedően jó minőségű, idegennyelv tanulást elősegítő kötetek vannak elsősorban a kínálatában a Kidsbooksheaven oldalnak. Egyfajta missziójának tartja, hogy a gyerekek olvassanak, minél több jó könyvet ismerjenek meg, akár angolul, akár németül vagy a világ bármelyik nyelvén. Én is csak ámultam, mikor megláttam a választékot, a sokszínűséget. Bevallom, elkapott egy érzés, hogy ezekkel  a könyvekkel én is szívesen foglalkoznék. Így jött az ötlet, kifaggatom Adriennt, ő hogyan került kapcsolatba az egésszel.

-Hogyan kerültél kapcsolatba az Usborne könyvekkel?

Tavaly nyáron egy facebook csoportban láttam egy posztot, miszerint az anyuka otthonról, gyes ideje alatt, gyerekek mellől, angol nyelvű gyerekkönyveket árul. Felkeltette az érdeklődésemet ezzel a postjával. Írtam neki és elmondta a részleteket, hogy miként lehet regisztrálni, majd hogyan érdemes belevágni a saját könyves üzletbe. Úgy gondoltam, nem igényel nagy befektetést, így nem veszíthetek vele sokat, ha nem tudom eladni a könyveket akkor a gyerekeimnek lesz pár szép könyvük...A képek alapján amúgy is tetszett, amit a kezdőcsomag tartalmazott. Aztán megérkeztek és onnantól szerelem lett az egész. Megmutogattam a barátnőknek és mindenki elájult, illetve mindenki választott azonnal valamit gyermekének. Ekkor már tudtam, hogy ez a dolog működni fog. Elkezdtem felkeresni a helyi ovikat, sulikat. Mindenhova vittem prospektust, szórólapot. Ekkor létrehoztam a Kidsbooksheaven csoportot, ahová kedvelőket toboroztam, majd árulni kezdtem első körben online, majd kellő mennyiségű készlet beszerzése után a helyi általános iskolákban, könyvvásárokon is. Ezeken a rendezvényeken is mindenki el volt ájulva a könyvektől, gyorsan terjed a hír.  Nagyon jó visszajelzések érkeztek.

Szép lassan terjedt a hír hogy ezzel foglalkozom, egyre többen rendeltek tőlem, egyre többen lettünk az oldalon is. Ennél jobb visszajelzés nem kell, hogy fontos dolog, amit csinálok!. 

-Honnan jött a Kidsbooksheaven név?

Mert tényleg egy igazi gyerekkönyv paradicsom ezzel a rengeteg különleges könyvvel, minden korosztálynak..

-Mi fogott meg a kiadványokban? Mi alapján választottad végül munkádnak?

A könyvek már a kép alapján magával ragadtak, ezért rögtön megrendeltem a kezdő csomagot. Amikor megérkezett, teljesen elvarázsolt. Mind gyönyörű, magas minőségű könyv. Nem volt kérdés, mivel fogok foglalkozni ezek után, hosszabb távon.

79243392_439511446715971_4383916927693619200_o.jpg

 

-Gonosz kérdés következik. Van kedvenced közöttük?

Kedvenc könyvem nincs. Vagyis de, most épp a karácsonyi könyvek a kedvenceim. A könyvek mindegyike gyönyörű, igényes, szépen illusztrált.

74218926_431666100833839_3352192592656728064_o.jpg

-Mennyiben mások a többi hasonló könyvsorozatoknál, kiadványoknál az Usborne könyvek?

Rengeteg kategória van, minden korosztálynak tartalmaz könyvet, kisbabától a felnőtt korig, de főleg 0-14 éves korosztály a hangsúlyos, őket kiszolgálja ki elsősorban a választék. Mind szenzációs, nagyon jó minőségű, látványos kiadás. Több, mint 3000 könyv kapható, melyek korosztályonként és érdeklődési körönként vannak kategorizálva. Ez a szám folyamatosan nő, hiszen hetente új könyvek kerülnek a választékba. Több nyelvi könyv található, nem csak angol, hanem német, olasz, francia is. Vannak színezők, matricázók az egészen kicsiknek és teljes olvasmányok a nagyobbaknak. Ha valaki nem szeretne nyelvet tanulni vagy a gyermekét nem szeretné, ha tanulna, az is talál magának, gyermekének olvasmányt, kötetet. Ahol pedig pont a nyelv ismerete a fontos, azok rendelkezésére áll bármilyen könyv, első szavaktól kezdve a nagyobb, tudatosabb szókincsfejlesztőig bármi, továbbá színezők, matricázók, hogy észrevétlenül szívja magába a tudást a legapróbb csemete is. Külön tematika szerint is lehet nézelődni, mint most, az ünnepek előtt. Szépséges karácsonyi könyvek találhatóak éppen, de húsvétra, gyermeknapra is bátran keresgélhettek..

-Mit szeretsz a munkádban a legjobban?

Talán az egyik legjobb, a visszajelzések sokasága, ahogy szeretik a gyerekek, felnőttek egyaránt. Továbbá az, hogy lehet munka vagy gyes mellett is csinálni, kötetlenül. A kislányaim ovisok de még tart a gyes, így még otthon vagyok és belefér az időmbe. 

Az új könyvek érkezeset úgy várom mindig, mintha karácsony volna, nagyon szeretek ezekkel a könyvekkel foglalkozni. Mindig bővül a választék. A kellemeset a hasznossal, mert a gyerekeim is imádják. Nem érzem igazi munkának, hiszen azt csinálom, amit szeretek, könyvek közelében vagyok.

78745604_439545416712574_3598037061845647360_o.jpg

-Kinek érdemes belevágni ebbe a munkába?

Mindenkinek, aki szereti a könyveket, a minőséget. Volt, hogy egy korábbi vevőm is beleszeretett, későbbiekben viszonteladó lett belőle. Így épülget a csapatom. Még rengeteg varosban nincs Usborne képviselő, így akár te is lehetsz a következő!

Aki szeretne, csatlakozhat hozzam. Nagyon jó, hogy magamnak szabadon osztom be az időmet, pénzt keresek, de nem érzem igazi munkának a könyvekkel való foglalkozást. Örömfeladat.

-Mesélnél a választékról? Milyen típusú könyveket lehet kapni?

Újszülött kortól young adult irodalomig minden van, ami szem-szájnak ingere..
Textilkönyv, zenés, simogatós könyv, interaktív játékkal kombinált könyv, szakácskönyvek, regények, enciklopédiák, rengeteg féle foglalkoztatók, mágikus kifestők, ujjfestős könyvek, matricás füzetek melyek egy része újra ragasztható, Wipe clean, azaz letörölhető tollas füzetek, feladatos könyvek, iskolás előkészítők... Érdemes körülnézni, mert tényleg nagyon sokoldalú a választék.
- Milyen módon lehet rendelni nálad?
A Kidsbooksheaven oldalon keresztül érdemes nálam rendelni, itt. Tökéletesek ajándékba is!
Ha még a hét elején leadjátok a rendelést, a karácsonyfa alá kerülhetnek ezek a szépséges könyvek. Mondtam már, hogy nálunk bizony lányok kapnak mindenképpen? 
Köszönöm Adrinak az interjút! 
ReAd-blog
#read #blog #bejegyzés #cikk #interjú #Usborne #könyvek #Kidsbooksheaven #idegennyelv #angol #book 
74322335_2608659492527382_5658020097038483456_n.jpg

Pont ott segít, ahol a legszükségesebb

Babarózsa blog és kismama coach, Kovács Edina

  

79528101_705133373341747_6867731540428718080_n.jpg

"Mindig is sok ember vett körül a munkámat, illetve a magánéletemet tekintve. Többnyire azok a helyzetek, szituációk találtak meg már egészen fiatal korom óta, amelyek mind egy irányba mutattak, hogy segítsek másoknak."

Írja Kovács Edina a Babarózsablog írója, aki kismama coach. Nagyon izgalmas és fontos munkája van ezáltal. Egy kismama vagy frissen szült anyuka a legsérülékenyebb a világon. Ezer kérdés, kétely él benne, amivel rendszerint nincs kihez fordulnia. Őrlődik magában és szenved. Edina ebben segíthet sokaknak, ő az, aki meghallgatja őket. Ma őt faggatom magáról, a foglalkozásáról és a blogjáról, ami az egyik kedvenc blogom.

-Mit jelent pontosan a kismama coach munkakör? Hogyan találtál rá és döntötted el, hogy ez a te utad?

Kislányunk érkezése után fokozatosan jöttem rá arra, hogy küzdhetek a saját utam ellen, vagy élhetek azzal, hogy támogassak minden olyan személyt, akinek szüksége van arra. Így az utóbbi mellett döntöttem, és végül a saját utamból kiindulva arra a döntésre jutottam, hogy az édesanyákkal szeretnék foglalkozni. Így a személyes beszélgetések mellett írásos formában is megpróbálok segíteni a hozzám fordulóknak.

Bővebben, amikor 2014-ben megszületett a kislányunk, Fanni, fantasztikusan éreztük magunkat a férjemmel. Ahogy szokott lenni, minden csupa rózsaszín volt. Majd amikor betöltötte a 4. hónapot kórházba kerültünk vele. Szörnyű éjszakákat töltöttünk benn. Ő a rácsos ágyában infúzióra kötve sírt, én meg a szülőknek éjszakára kirakott széken. Annyi lett a rózsaszín ködünknek, és helyébe az aggódás, a kérdések, és a rossz anya érzések kerültek. Aztán, ahogy teltek a hetek és a hónapok, sikerült mindenkinek feldolgoznia a kórházban ért sokkhatásokat. Azonban az élet úgy hozta, hogy kanyarított elénk egy újabb betegség általi megpróbáltatást. Újabb átvirrasztott éjszakák általi kisírt karikás szemek kérdőn néztek vissza rám a rideg kórházi mosdó tükréből, hogy vajon mi lehet a gond, hogy újra idekerültünk. Hosszas vizsgálatok, orvostól orvosig való rohangálásoknak köszönhetően végül a gyerekorvosunkkal kart karöltve elkezdtünk egy olyan hozzátáplálást, amely sokakat elítélésre sarkalt. Mindenből csak natúrt, menteset készíthettem, és gyümölcsök közül szinte csak az almát ehette, de azt is csak módjával. Majd 23 hónapos korában végre kiderült, hogy a kislányunknak fruktóz intoleranciája van. Ami nem egy komoly "betegség", azonban mivel szinte minden étel tartalmaz fruktózt, így kiemelten oda kellett arra figyelni, hogy mit ehet meg, és mit nem. Mivel az előzményekből kiindulva mi ehhez már hozzá voltunk szokva, így nem sokkolt bennünket a dolog.

Azonban egy dologgal nem számoltam. Mégpedig az anyukák mérhetetlen rosszindulata felém, amiért más étkezést követek, mint az átlag. Voltam én minden. Különc, rossz anya, aki megvádoltak azzal, hogy szándékosan éheztetem a gyermekemet. Egy kezemen megtudom számolni, hogy hány ember állt mellettünk ebben az igen nehéz időszakban! Majd amikor világossá vált számomra, hogy én vagyok mások szemében a rossz édesanya, betelt a pohár és elkezdtem helyén kezelni ezeket az embereket. Még inkább befelé figyeltem, és tudatosan kizártam mindent és mindenkit, aki nálam okosabbnak hitte magát a saját gyermekünk étkezését tekintve. Innen van ma is azaz anyai erőm, amit végül is a kislányunkért való kiállásban szereztem meg.

78641708_789726578139801_9161700781840138240_n.jpg

- Kiknek ajánlod? Miért jó egy coach munkáját igénybe venni?

Leginkább azoknak ajánlom, hogy menjenek el egy coachhoz, akik azt érzik, hogy külső segítségre lenne szükségük az életük kerekebbé tételéhez. Ma már rengetek olyan segítő van, akik speciális területeken tudnak segíteni.

Én azt vallom, hogy ha egy nő magabiztos lábakon áll, akkor képtelenség kibillenteni abból. De ehhez pontosan ismerned és tudnod kell, hogy te mit is szeretnél valójában! Egy jó coach feldob, elgondolkoztat, és irányba állít, hogy rágyere, mi a jó neked. Kihozza a már egyébként is benned lévő erősségeidet, rávilágít arra, amit sokszor még magunknak se merünk bevallani, hogy mi is valójában a szívünk vágya és ehhez megadja a kellő bátorságot, hogy azokat a lépéseket meg is merjük lépni.

- Milyen visszajelzéseket kapsz ezzel kapcsolatban?

Őszintén mondom, hogy csupa pozitív visszajelzést kaptam eddig, de tényleg. Ma a kismamákkal az orvosokon, és a védőnőkön túl senki nem foglalkozik. A lelkükkel meg pláne. A már nálam járt anyukák többsége tudja, hogy ha egy kicsit is elbizonytalanodnának, akkor továbbra is bizalommal fordulhatnak felém.

- Mivel gazdagodtál te magad, munkád során? Formál téged is valamennyire ez a munkakör?

Abszolút formál, mivel úgy érzem, hogy ezek által a beszélgetések által én is képes vagyok saját magamban olyan új dolgokat felfedezni, amelyek az önismereti fejlődősében elengedhetetlenek. Egyik, másik édesanya által hozott megoldandó helyzet olykor rádöbbent arra, hogy az ember valójában mennyire tudná irányítani a saját életét, ha képes lenne elfogadni a változással járó nagyobb lépéseket, és nem a félelem rabjaként élne. Így erre az anyukák által napi szinten emlékeztetve vagyok.

- Van valami amire extrán odafigyelsz, fontosnak tartod?

Alapvetően egy toleráns, megértő, nyitott személyiség vagyok, így számomra az adott helyzetre való ráhangolódás természetesen és könnyedén megy. Amit viszont fontosnak tartok, és el is mondok minden alkalommal, hogy a titoktartás minden témában, helyzetben és esetben él. Hiszen a bizalmas, őszinte hangvétel enélkül az egész beszélgetés nem érne semmit.

78836759_807383576352330_4054554925353402368_n.jpg

- Egy nagyon klassz kis blogot vezetsz, amit én is olvasok rendszeresen, mint említettem korábban. Rengeteg lelki finomság van benne és izgalmas témák. Olyanok, amiket illik az szőnyeg alá söpörni és nem beszélni róla. Te viszont minden témához meglehetősen érzékenyen állsz, te nem elhallgatod, hanem mered kifejteni az álláspontod, írsz egy cikket róla és ezzel sokaknak segítesz. Ez a blog a Babarózsa. Mesélnél róla? Mikor indult, mikről van szó benne, milyen célközönségnek szól?

Köszönöm szépen, rengeteg munkám van benne, mivel minden segítség nélkül, teljesen egyedül találtam ki és építettem fel. A Babarózsa blog 2016-ban indult, amikor még otthon voltam a kislányunkkal, és mivel (akkor még :-) jó alvó volt, így rendkívül sok szabadidővel rendelkeztem. Majd egy nap összeszedtem a bátorságomat és elkezdtem írni. De ha teljesen őszinte akarok lenni, elképzelésem se volt arról, hogy ez mennyire tud bennem kiteljesedni, vagy túlnőni.

A legfőbb célcsoportom a kismamák, illetve a kisgyermekes anyukák. Olyanok, akiknek az önbizalmuk megerősítésében tudok segíteni. Továbbá, hogy kihozzam a bennük lévő erőt, amit ugyan nem minden pillanatban érez egy édesanya, de ez ettől még ott van mélyen legbelül, csak ki kell hozni önmagunkból. Az oldalamon rendszeresen jelennek meg cikkek, ahol az egyszerű témáktól kezdve, a bonyolultabbig minden megtalálható. Így ennek megfelelően a blog oldalam az anyukák lelkének erősítésével, és ezeknek az általam fontosnak tartott üzeneteknek az írásos verzióját tartalmazza.

- Mivel foglalkozol, mit csinálsz szívesen, ha épp nem dolgozol?

Rendszerint írni szoktam. Egészen fiatal korom óta szinte mindenre van külön füzetem, ahová az általam vélt fontos dolgokat vezetem. Emellett szeretek olvasni, imádom az új könyvek illatát. De természetesen a családom az első. A velük közösen eltöltött idő, az ami valójában kikapcsol és feltölti a lelkem.

- Van az élethez valami mottód vagy ami szerint éled az életed?

Az egyik kedvenc könyvem Edit Eva Egertől a Döntés című könyv. A könyv elolvasása teljes mértékben megfogalmazta azt, amit valójában az életről gondolok. Vagyis, hogy az embernek mindig minden helyzetben van döntési lehetősége!

Az már egy másik kérdés, hogy a választások között sokszor olyan lehetőségek is szerepelnek, amelyek számunkra kényelmetlenek, nehézkesek vagy éppen bonyolultnak tűnnek elsőre. Na meg persze azt se felejtsük el, hogy az is döntés a részünkről, ha nem változtatunk egy adott helyzeten, hanem mindent hagyunk úgy, ahogy éppen van.

 - Hogy látod magad 5-10 év múlva?

Bízom benne, hogy 10 év múlva már elfogadott lesz az, hogy az anyukáknak a lelkükre is oda kell figyelni, nem csak a szülés utáni testük formázására. Ma azt látom, hogy sokkalta inkább fontos a külsőség, hogy a várandósság alatt, majd a szülést követően minden nő toppon legyen. De hol van mindeközben a lélek?!

Remélem, hogy az elkövetkező években már nem lesz támadási felület egy anyukában sem, ha úgy érzi, hogy felborult benne az egyensúly, és szeretne ennek rendezéséhez segítséget kérni.

 ReAd-blog

#interjú #blog #coach #blogbejegyzés #post #bloggerélet #kismama

79003712_1336739683174704_1615000590553710592_n.jpg

 

Egy kis Itália

img-2579.JPG

Egy kis Itália és aki mögötte van. Most nem a gyönyörű és napfényes országról lesz szó a cikkben, illeve csak közvetett módon, hanem Kingáról.

Semperger Sommariva Kinga maga a napfény, a ragyogás, a vitalitás. Szívesen olvasgatom a blogját, az Egy kis Itáliát. Imádom Olaszországot. Innen jött az ötlet, hogy őt is meginterjúvoljam. Hosszú lett, de megéri végig olvasni, ígérem!

Én lettem az a magyar lány Olaszországban, aki azokat a csodás területeket és térségeket, szokásokat, történelmi városkákat kezdte el felfűzni történetei és írásai által is, amelyeket mi magyarok is kevésbé ismerünk

- Mit tudhatunk rólad? Milyen embernek tartod magad?

A barátaim azt mondják, az életem olyan, mint egy kalandregény. A magyar családom szerint szerethetően őrült vagyok és irigylésre méltóan lázadó, szenvedélyes és energiabomba. Anyukám sokszor mondja, sokkoló, hogy mennyire nem ijedek meg semmi új dologtól az életben. A férjem szerint, olyan vagyok, mint amikor kisüt a nap, az energiáimmal beborítok mindent. Szerinte én már eleve olasznak születtem anno, csak eddig nem találtam az utam.

Erős lelkű, életigenlő, nagyon kíváncsi, sokat látott, humánus, érdeklődő, segítőkész embernek tartom magam. Aki egy dolgot sosem adott fel az életben, a szenvedélyét. Vidéki lány vagyok, aki mindig világfelfedező akart lenni és a lehető legmesszebb helyekre elutazva, feltérképezni a nagyvilágot. Tanultam a világ legtávolabbi részein kalandos ösztöndíjakkal, majd szállodaipar és turisztikai területen kezdtem a karrierem, ahonnan a média és a film világa csábított el, s 2004-től hazánk EU-s csatlakozása után egyre nagyobb és egyre több fejlesztési és beruházási projektet menedzseltem. Hihetetlen sokat dolgoztam, mert mindig is szerettem a munkám és csapatban sikereket véghez vinni és így visszagondolva azt hiszem sok csodadolgot építettem fel.

Nagyon sokszor akartam bebizonyítani dolgokat magamnak és másoknak, megfelelni elvárásoknak, de hála istennek ezen akcióim keretei között, többször kényszerültem térdre, tanulni és megtapasztalni, milyen a nagybetűs élet. Több éven keresztül volt életem része a „tökéletes karrier”. Ami amúgy nincs és nem is létezik, csak időszakosan azt hisszük, hogy milyen fontos. Megannyi díj, megannyi elismerés, s amikor az ember lánya eljut a TOP-TOP-ra mindenben, (Jövü ígérete, TOP 25 legtehetségesebb női vezető, Év vállalkozója, stb.) akkor felteszi magának a kérdést, hogy hova tovább?

Kaptam sok pofont, mint amennyi elismerést is, de azt hiszem, mindenkinek kellenek a pofonok, mert anélkül nem tanulunk, s nem tanuljuk meg milyen felkelni, ha elesünk az életben. Rájöttem, hogy a megannyi sztereotípiának megfelelni, amit oly sokszor magunkra ragasztunk, nem egészséges. S rájöttem arra is, hogy a tökéletes életet erőltetni nem érdemes. Mert nincs és nem is kell.

Így aztán az élet hozta a történéseket és felismertem, hogy a legjobb dolog önmagamnak lenni, nem tökéletesen, de legalább nyitott lélekkel büszkének lenni arra, amit letettem az asztalra. Pillanatok alatt teremtek kapcsolatokat, és szeretem az őszinte helyzeteket. Volt az életemnek egy szakasza, amikor azt hittem a rózsaszín felhők megoldanak mindent, de hála istennek rájöttem, hogy onnan bizony jó dolog leesni is, mert az igazi élet nem a felhők felett mutatja meg az arcát, hanem itt lent, a hétköznapokban. Ahhoz pedig, hogy a jó dolgok megtaláljanak bennünket, szembesülnünk kell a realitások talajával is. Örülök, hogy egy nagy törés történt az életemben, mert legalább választhattam egy új utat, amelyhez igaz rengeteg erő kellett, sok fájdalommal járt, de felvállaltam, eldobtam a sok sztereotípiát és 40 évesen egy teljesen új életet kezdtem, amiben igazán érzem, nagyon boldog vagyok.

- Milyen örökséget kaptál a szüleidtől, családodtól, milyen útravalót az élethez?

Sokszínű családból érkezem, ahol a szeretet és a családon belüli kommunikáció nagyon erős kötelék volt. Függetlenül attól, hogy anyukám elvált, mikor én kisgyermek voltam, egy nagyon szerető közegben nőttem fel. Mind anyukám és apukám szülei, a nagyszülők rengeteget foglalkoztak velem és olyan igazi amerikai gyermekfilmbe illő gyermekkorom volt, vicces, jófej, humoros, sokat utazó, mesélő, tanító nagyszülőkkel. Anyukám egy igazi szeretetbomba, tele félelmetes energiákkal, apukám pedig egy nagyon okos ember, akire sok szinten felnézek, még akkor is, ha évekig volt olyan is, hogy kapcsolatban sem álltunk egymással, de hála istennek ez mára már megváltozott. 3 féltestvérem van, akik fantasztikus emberek és nagyon szeretem őket – s azt gondolom, hogy a világban akármerre sodródunk ezeknek a kötelékeknek meg kell maradnia.

Mindig is érdekelt a családom, sokat kutattam családfa és egyebek mentén, megannyi titkot és történetet sikerült is felfedeznem, az sem volt valószínű véletlen az életemben, hogy Ausztrál ösztöndíjam mellé egy új nagynéni is csatlakozott a családhoz, aki éppen Melbourne-ben élt akkor és a családom igazi új szerves része lett. ( Tőle nagyon sokat tanultam a főzés területén, amit most nagy örömmel hasznosítok az olasz családomban)

Az én családom mindig is nagy érzelmek, szavak, dinamikus kommunikáció keretei között él - élt, azt hiszem ebből rám is ragadt, sokan azt mondják, olyan igazi mediterrán habitusom van, így ezt biztos, hogy hoztam magammal. Mindig arra tanítottak, hogy legyek jó ember, segítsek, ahol kell, mert az mindig visszajön majd sokszorosan és folyamatosan ösztönöztek arra, hogy csak tanuljak és tanuljak, ne riadjak vissza semmitől sem az életben, amiben hiszek. Merthogy mindig lesznek úgyis segítőim. Igazuk volt, remek emberek állnak és álltak mindig is mellettem az életben. Csodalelkű, fantasztikus emberekkel hozott össze a nagybetűs élet, amiért nagyon hálás vagyok. S valahogy azt hiszem sokszor szerencsém is volt, bár erre a nálam sokkal okosabb emberek azt mondják – ezek a dolgok az élet nagykönyvében meg vannak írva.

Függetlenül attól, hogy messzire kerültem, mindig nagy örömmel megyek haza szülővárosomba és ápolom a gyökereim, mert szerintem nagyon fontos az, hogy honnan jövünk, merre tartunk. S mindezek a dolgok alázatra is nevelnek minket, amely nélkül az életben sikeresnek lenni, szerintem nagyon nehéz.

img-2581.JPG

- Van valami mottód, életszemlélet, ami szerint élsz?

Igen, van egy nagyon fontos szemlélet, amire Ausztráliában mentorom Charles Kovess nyitotta fel a szemem. Sokáig csak azt éreztem, van ott belül valami, ami mindig robbanni akar, meg tombol ott legbelül és mindig súgja a dolgokat, merre menjek, mit csináljak. Aztán megtanultam bánni a belső energiákkal. A szenvedélyem már-már igazi útvonaltervező nekem.

Mindez olyan erő és energiák találkozása, melyet meg kell tanulni kezelni, ellenkező esetben szép és jó, de fel is robbanthatja az embert „persze nem fizikai értelemben”. Nagyon sokat tanultam a szenvedély és az energiák használatáról Charles mellett és így léptem be az első olyan élettapasztalat térbe, ahol egy világhíres üzletember mellett megismertem az üzleti világot Melbourne-ben és az egyetemi tanulmányaim mellett az ország leghíresebb szakértőivel találkozhattam, s tudhattam meg azt, hogy miként érdemes emberi értékeket építeni, fejleszteni, mivel Charles akkor már a vezetője volt egy hatalmas tanácsadó cégnek, ahol a legnagyobb vállalatoknak állítottak össze szervezetfejlesztési metódusokat. Végtelen hálás vagyok, hogy ebbe én is betekintést nyertem, mert hihetetlen sokat adott hozzá az életemhez.

Emellett pedig vallom azt, hogy az embernek kellenek példaképek, mentorok, akik mutatják nekünk az utat, akik nem a családunk, nem barátaink, hanem akik elvárásokkal teli próbára tesznek minket a való élet megannyi színterén, s akik megtanítják, hogy nem minden rózsaszín és nem is fekete – fehér. Nagyon boldog vagyok, hogy nekem több ilyen mentort és életutamat segítő embert adott az élet, akikért nagyon hálás vagyok.

img-2583.JPG

- Mindig mosolygós, vidám, színes képeket kapunk rólad, tőled. Tudatosan figyelsz arra, hogy jól érezd magad a bőrödben? Hogy minden klappoljon körülötted?

A rengeteg utazás, megannyi földrészen megélt iskolai, egyetemi évek és emberi tapasztalatok nagyon sokat adtak hozzá ahhoz, amilyen vagyok. Szeretem az élet színes momentumait, s leginkább a pozitív dolgokra koncentrálok, azokra melyek előre visznek, s nem arra, ami hátráltat vagy ami destruktív. Szerintem negatív hullámokból így is van elég, én igyekszem a jó dolgokat megfogni, amiből több mindenkinek lehet jót sugározni, mert ettől többen leszünk és érezzük majd magunkat jobban.

Nekem is vannak jó és rossz napjaim, mint ahogyan mindannyiunknak. Javarészt a jót szeretjük mutatni, a rosszat meg próbáljuk véka alá rejteni, pedig nem kell. Én elkezdtem írni az érzéseimről, és nagyon sok követőre leltem, mert szerintem, ahogy elkezdünk megnyílni a világ és az emberek felé, az emberek is elkezdenek megnyílni előttünk. Elkezdtem olyan dolgokat kimondani, ami szerintem ugyanúgy nyomja az emberek lelkét, mint ahogyan az enyémet nyomta, így sokakkal kimondattam dolgokat.

Mióta Olaszországban élek, a környezet nagyon sokat hat rám, és hát itt nálunk már egy reggeli kávé mellett kisüt a nap, még a legnagyobb zuhogó esőben is. Az olaszok nagyon kedves és nyitott emberek, mindenki köszön a másiknak itt a mi régiónkban és ez engem is még nyitottabbá tesz.

Családom női tagjai miatt is tudatosan figyelek magamra, mert egy olasz családban a Nőnek – mindig jól kell kinéznie, ha kilép az utcára, ez alapkövetelmény! S tulajdonképpen emögött rengeteg dolog van: adjuk meg az időt magunknak, mert megérdemeljük, érezzük jól magunkat a bőrünkben.

Nonna például a szakadt farmereket egy pillanat alatt legszívesebben levágná rólam és kihajítaná, mint ahogyan anyósom is mindig gondosan figyel arra, hogy milyen kiegészítőket, színeket válogatok össze és sokszor segítettek már olaszos stílus tanácsadásban. S rá kellett jönnöm, hogy ez nekem jólesik, ez én vagyok. Igen, szeretek magamra figyelni, szeretek feltenni élénk rúzst, szeretem rendbe tenni a haja. S ahogy a Dolomitokban, ha kell, hegymászó cipőben szelem a sziklákat, a férjemmel boldogan magamra öltök egy estélyi ruhát, ha nagyobb eseményre megyünk, vagy otthon szívesen vagyok a rénszarvasos papucsban és pizsamában is, mert abban ott és akkor úgy érzem jól magam.

Egy dolog nagyon fontos szerintem mindezek mellett, hogy tudjunk mosolyogni. Minden helyzetben. Erre engem még a nagymamám tanított, mikor kicsi voltam. Anyukám és ő is kozmetikusok voltak, emberekkel foglalkoztak és mindig azt mondták:

Kinguskám nagyon fontos dolog az életben, hogy minden helyzetben tudj csakúgy mosolyogni, ahogy ha kell és úgy érzed, akkor sírni is. Mert az is nagyon fontos. Én emlékszem milyen furcsán néztem rájuk, míg ők azzal folytatták: Magaddal teszed a lehető legjobbat, ha ezt megtanulod, mert nagyon sok helyzetben sokkal könnyedebben tudsz majd továbblépni.

Így nekem a mosoly az olyan sajátos gesztus lett. Rá kellett jönnöm, hogy tényleg ajtókat, nehéz kapukat nyit ki és a kommunikációnak is multikultúrális eszköze, nyelvtudás sem kell hozzá és mindenhol működik. Amikor a férjem bemutatott az olasz családjának és egyáltalán nem beszéltem még a nyelvet is, egy közös nyelv volt: a mosoly.

Annak idején mikor 2004-től uniós forrásokkal kezdtem foglalkozni és megannyi vállalkozás vezetőjével, leginkább férfiakkal kellett tárgyalnom, üzleti terveket készítenem és projektek finanszírozását segíteni, - azt hiszem, ha nem tudtam volna mosolyogni, szerintem egy pillanat alatt radíroztak volna le az asztal mellől. De én mindig kiálltam magam mellett, és a mosoly volt az, amibe nem tudtak sosem belekötni. Mosolyogva könnyebb, természetesebb és kedvesebb dolog győzni. Csakúgy ahogy megtanultam azt is, hogy nem zárom magamba az érzelmeim. Ami a szívemen az a számom, és amit csak lehet, kimondok, s rájöttem mióta kimondom ezeket a dolgokat sokkal könnyebb. Mindenkinek. Nekem is és a másik félnek is. Sírni pedig csakúgy kell néha, mert jólesik az embernek, hiszen minden fájdalmat és szomorúságot nem nyelhetünk le, mert azt pedig ahogy Nonna mondja: ártana a szépségnek.

img-2580.JPG

- Rengeteg dologgal foglalkozol egyszerre. Mesélnél arról, hogyan alakult a karriered, mivel foglalkozol a mostani új életedben? Hogy néz ki egy napod?

Azt hiszem, kicsit olyan vagyok felnőttnek is, mint gyermeknek. Mindig szerettem több dolgot csinálni párhuzamosan. Annak idején is zongoráztam, versenyszerűen síeltem, néptáncos voltam, de mellette a kerámiáimat állították ki több helyen, szavaló és prózamondó versenyeket nyertem, s már gyermekként novellákat és verseket is írtam.  Aztán eldöntöttem, hogy utazni szeretnék, tanulni a világ legtávolabbi helyein, s addig küzdöttem ezekért a célokért, míg elértem. A hazai tanulmányaim után Kanadában, majd Ausztráliában tanultam, leginkább nemzetközi közgazdaságtan és marketing és stratégiai kommunikációs területeken. Itthon elsőként turizmus ágazatban kezdtem a Radisson Hotel láncnál, majd a média világában dolgoztam évekig, s nemzetközi filmstúdiók (Warner Bros. MGM) képviseletét segítettem vezetőként a Közép Kelet Európai régióban. Hatalmas élmény volt amerikai sztárokkal találkozni, nagyon szerettem az Intercomnál dolgozni, mert hihetetlen tapasztalatokat, ahogy fantasztikus kapcsolatrendszert is adott.

Aztán 2004-től, ahogyan Magyarország belépett az Európai Unióba, beruházási projekteket kezdtem el menedzselni és felépíteni, amely mellett az akkori uniós pályázati tanácsadói piac egyik legnagyobb tanácsadó cégét építettem fel. 2007-től pedig már saját tanácsadó vállalkozással dolgoztunk hazai és nemzetközi színtéren. Több mint 16 év tapasztalata van mögöttem e téren, amelyben csodálatos embereket ismertem meg és szuper eredményeket értem el. A lehető összes díjat és elismerést megkaptam a munkáink miatt, a csapatunk és a cégtársammal együtt. Írd és mond heti 5 napban legalább 24 órát dolgoztam, sokszor hétvégén is, vagy éppen utaztam, konferenciákon adtam elő és mellette feleség is lettem…

Rengeteget utaztunk, dolgoztam, s csak ment az élet. 2014-ben történt egy nagy változás, amely átírta az életem. A magánéletem és a házasságom tönkrement. S egy nap alatt omlott össze minden. Ott álltam a nullán, egy támogató családdal, csodás barátokkal, egy fantasztikus cégtárssal és remek csapattal, de olyan magányosan, mint egy darab fa. Összeomlottam. S tudtam ebből valahogy ki kell lépnem, mert ez nem maradhat így. Aztán elteltek a hetek, hónapok és egy Eus projekt kapcsán, beléptem egy projektcsoportba a LinkedIn oldalon, ahol megismertem a jelenlegi férjem. Egy pillanat alatt történt minden – s bár nagyon nem volt könnyű összehangolni az életünk, de tudtuk nagyon akarjuk, s elég gyorsan az is eldőlt, hogy én szeretnék kimenni Olaszországba, mert valahol azt hiszem ez mindig is az álmom volt. Aztán az álmok egyszerre csak valóra váltak. A szerelemből egy házasság lett, s bekerültem egy nagy hangú, filmbe illő olasz családba.

A férjemmel több vállalkozást hoztunk létre Észak Olaszországban, mivel Ő és családja is már évekre visszamenőleg a turizmus ágazatban tanácsadóként dolgoztak. A célunk az volt, hogy olyan olaszországi régiókkal és mikrotérségekkel dolgozzunk, amelyek kevésbé felfedezettek, kevésbé ismertek és őket mutassuk be a nagyvilágnak, a magyar piacnak és más célterületeknek is, s ezen térségekkel építsünk együtt turisztikai fejlesztéseket, projekteket.

Az egyik szerelem projektünk – Grado tengerpartja kapcsán létrehozott turisztikai együttműködésünk egyik oldalát Itt meg tudjátok tekinteni.

img-2582.JPG

Így lettem én az a magyar lány Olaszországban, aki azokat a csodás területeket és térségeket, szokásokat, történelmi városkákat kezdte el felfűzni történetei és írásai által is, amelyeket mi magyarok is kevésbé ismerünk. A munkánk professzionális oldalán ez azt jelenti, hogy térségi turisztikai  hálózatokat,együttműködéseket építünk és segítjük partnereinket turisztikai termék és szolgáltatásfejlesztésben.

Nagyon sok tematikus, történelmi és gasztroturisztikai projektünk is van, de több tengerparti, hegyvidéki régióval is dolgozunk, ahol az adott olasz mikrorégiók promócióját tervezzük és szervezzük meg adott célpiacokra, study-tour-okat szervezünk, sajtó és média kapcsolatokat vonunk be. Emellett turisztikai támogatásokkal és projektekkel is foglalkozunk mint projektmenedzserek

Az egyik szerelem projektünk Friuli tartomány első, kevésbé ismert mesés homokfövenyes strandjain és lagúnái között elterülő: Grado. Ez a csodás tengerparti kisváros eddig kevésbé volt ismert a magyar utazók felé, pedig a környék is nagyon sok történelmi és megannyi vonatkozást rejt a magyar utazóknak, így itt felépítettük a magyar utazói közönség végtelen dinamikus és stabil érdeklődését. Ennek a középpontjába a helyi embereket, történelmet, a halászkultúrát a frenetikus gasztronómiát helyeztük, mert tudtuk ezek az apró szépségek nagyon fogják érdekelni a magyar utazókat, a tenger, mint adottság mellett.  

Emellett megannyi apró turisztikai régiót kapcsolunk össze projektek révén,  kutatjuk a „zéró km” olasz konyhát, a Velence feletti csodás lagúnák világának élelmiszereit és régi történelmi receptjeit. Nagyon sok Európai célpiacot képviselő stratégiai média, és turisztikai szakmai kapcsolattal szervezünk és tervezünk közös együttműködéseket, hogy Itália mesés és titkos kis régiói is bemutatkozhassanak más piacok felé és az ország azon arcát mutassuk be inkább az embereknek – ami iránt a legtöbben érdeklődnek, amelynek a közepén ott áll maga az „olasz ember”.

- Hogyan tudsz mindent kézben tartani? Megfelelni minden téren? Hogyan osztod be az időd, hogy mindenre jusson pont elég?

Megtanultam nem megfelelni, megtanultam nemet mondani. Ez nekem óriási kihívás volt, mert kényszeres mindent felvállalok, mindenkinek segíteni akarok típus voltam, de rá kellett jönnöm, nem morzsolhatom szét az életem, amit már megtettem előzetesen. Kellenek a prioritások és persze ahová csak tudom, odateszem az energiáim és boldogan adok, de kapnunk is kell, hogy töltődjünk. A férjem ebben a folyamatban nagyon nagy segítség, mert Ő az, aki nagyon sokszor rám szól, hogy vasárnap ne dolgozzak, éjszaka csukjam már le a laptop-ot, pedig Ő is nagyon sokat dolgozik. Nálunk még a szombat is iskola és munkanap, és apósom is reggel 5.30-6.00-kor indul otthonról. Sokszor a férjemmel munka előtt mennek teniszezni és már 8-ra az irodában vannak. Az olaszok itt nálunk Északon zseniálisak az időbeosztással, Azt gondolnánk, hogy persze az olaszok sziesztáznak meg ilyenek, de nem. Mi csak leülünk ebédelni, meg ebédidőben elintézünk dolgokat, mert az kell és elengedhetetlen, de nagyon hatékonyan dolgozunk délelőtt és délután és az esték pedig szentek és sérthetetlenek, ahogyan a vasárnap is.

img-2584.JPG

- Blogod maga a napfény, a ragyogás. Mesélnél róla, miért kezdted el vezetni? Milyen plusz dolgokhoz juttatott az életben? Kiknek íródik és miért tulajdonképpen?

Az Egy kis Itália Fb oldal egy női oldal volt – majd ahogyan egyre elmerültem az új olasz életem rejtelmeiben, rájöttem, hogy az ott velem szembejövő érzésekről szeretnék írni. Mindig is az volt a vágyam, hogy könyvet, novellákat írjak, anno gyerekként is nagyon sokszor tettem mindezt, nagypapám motivált is ebben. Láttam, hogy nagyon sok utazós, fotó és helyszíneket bemutató olasz oldal van, sokan mondták, is, hogy ugye majd írok útikönyvet, de hozzám az érzések és az emberek közelebb állnak. Így róluk kezdtem el megírni a mindennapi boldogságmorzsáimat. Ezáltal közelebb hozva minden kedves olvasómnak a régiót és az embereket, az olasz életérzést, és a hagyományokat, melyekre Friuli –ban nagyon büszke vagyok. Az Egy kis Itália FB oldal mellett van egy blog.hu oldal is a hosszabb történeteknek, s hamarosan érkezik egy mesés weboldal is, amely egy igazi kis Itália platform lesz, megannyi meglepetéssel. Az oldal elhozza az olasz élet mindennapjainak hangulatát, érzéseket, embereket, pillanatokat, a kávé illatát, a tengerparti naplemente narancsos hangulatát. Szól utazóknak, Olaszország imádóknak, életszerető embereknek, s azoknak akik szeretik a „napsütötte oldalt”. Nagyon sokan olvasnak, nők, férfiak, tinilányok, idősebbek is, s az oldalamnak az egyik legfőbb üzenete, hogy mindenhol élhetünk olaszosan – ez leginkább csak rajtunk múlik. Igyekszem a mindennapok apró és szép pillanatait összefonni, történeteken és érzéseken keresztül bemutatni mesés, és olyan eldugott, kevésbé ismert vidékeket, ahol az ember áll a középpontban, az ő története, hagyományai, történelmi emlékei, ízek, receptek vagy éppen az olasz családom történetei. Nagyon jó leírni olyan sorokat, melyeket sokszor nem mondunk ki és jó látni, hogy mit indít el ez az olvasókban. Kibontakoznak, megkönnyebbülnek, vagy sokszor mellém ülnek a repülő szőnyegre és mesés tájakra viszem őket, ahol szokásokat és olyan dolgokat ismerhetnek meg Itáliáról, melyek nem turista nevezetességek. Nem utolsósorban pedig imádok írni, játszani a szavakkal és lefesteni minden érzést, amit látok és érzek.

- Van olyan, mikor legszívesebben kivonulnál az életedből pihenni? Hogyan töltődsz fel?

Szeretem az életem és elfogadtam – elfogadom annak minden elemét, amit kaptam. Jót és rosszat is. Nagyon hiszek abban, hogy minden történik valamiért, s hogy mindennek üzenete van. Persze, kinek nincsenek olyan napjai, amikor „eddig, eddig, eddig” vagyunk – de az olasz élet kellős közepén ez normális, ha nem lenne ilyen, akkor unalmas lenne az életünk. Én elég magas tűzön égek, így nekem nagyon kellenek az adrenalinnal teli helyzetek, ahogyan a pihenés is. Olaszországban élni olyan, mintha az ember nap, mint nap töltődne. A színekből, az illatokból, a tájból, az épületek történelmi meséiből, az emberek mosolyából is. Én nagyon élvezem ezt a színes palettát, ami körbevesz. Mivel egy olyan régióban élünk ahol 40 perc tőlünk a tenger vidéke, a gyönyörű lagúnákkal körbevett meseszép Grado hosszasan elnyúló tengerpartjai, ahol szintén 30 percre van tőlünk a térség mesés teraszos dombokkal teli borvidéke, ami gyönyörű és teljesen „Toszkána” hangulatát varázsolja elénk, remek borokkal és gasztronómiával, úgy azért nagyon könnyű kikapcsolni. De ha éppen hegyekre vágyunk, szintén egy óra és fent is vagyunk a mesés Dolomitok sziklái, zöld tavak, hegyek között, ahol természetesen síelni is remekül lehet. Nagyon sokat utazom a férjemmel, eleve az Udine – Budapest útvonalat sokszor megjárjuk. Nekünk pihenés a családdal és barátokkal lenni, de néha fogjuk magunkat és kicsit elmenekülünk. Leszaladunk Nápoly mellé a barátokhoz, vagy egy bécsi hétvégén nosztalgiázunk, de mint legutóbb, beültünk az autóba és elmentünk Toszkána legbelsejébe egy ismerősünk villájába, ahol jó volt elbújni a világ elől. De ami a leginkább kikapcsol az az, mikor az Udine mellett gyönyörű dobok közé kimegyünk a kutyánkkal, leülünk az oliva fák tövében, egy jó pohár illatos Friulano borral a kezünkben nézzük a naplementét.  Nagyon szeretek emberek között lenni, nekem külön feltöltődés, amikor magyar barátok, családok, megannyi vendég érkezik hozzánk a régióba, imádom nekik megmutatni azt a sok rejtett csodát, amikre oly nagyon büszkék vagyunk. Csakúgy feltöltődés az írás és a fotózás és nyaranta augusztusban a Dolomtokban a hegy és sziklamászás, ami ki nem maradhat egy évben sem, mint program. De a lagúnáink között is megvannak azok a kis titkos szigetek, ahová szívesen kihajózunk csakúgy kiülni a homokba és kinézni a fejünkből a naplementében. Szerintem ezek a pillanatok azok, amik nagyon fontosak az életben.

img-2585.JPG

- Úgy érzed megtaláltad önmagad, a lehető legjobb helyen vagy most, ahol élsz?

Erre a legjobb válasz „ Assolutamente SI” azaz igen nagyon-nagyon, abszolút nagyon. Azt hiszem, földrajzilag is olyan helyen élek, ahol az emberi értékek nagyon intenzívek, ahol a kommunikáció és az érzelmek „flow-ja” elengedhetetlen, ami nekem lételemem. Ahol szeretünk jókat enni és inni, nagyokat nevetni, sírni, ha éppen úgy alakul, s ahol az én dinamikus lelkem és el tud kicsit csendesedni. Ahol végre igazán nőnek érezhetem magam, egy igazi és csodás férj oldalán, aki társ, üzleti partner és az egyik legfontosabb mentor is az életemben. S persze mindez megannyi kompromisszumra, sokszor hangos vitára épül, de végre nem szab semmi sem gátat az érzelmeimnek, s ahogyan másokhoz is, végre magamhoz is őszinte lettem. Igen, megtaláltam önmagam és a helyem is a nagyvilágban.

img-2586.JPG

-10 év múlva? Mit gondolsz, mivel fogsz foglalkozni, hol élsz, milyen formában?

Szeretném, ha bővülne a család, hogy még hangosabbak lennének a mindennapok. Szeretnék még jobban főzni, s még több olaszos „multitasking” módszertant megtanulni a család, munka és az élet menedzselésére, mert ebben az olaszok zseniálisak. Élni itt szeretnék, Friuli Venezia Giulia régióban, ahol most is élünk, ezen a mesés vidékén, ahol a hegyek összeérnek a tengerrel, ahol az embereknek még fontos a nagycsalád, a tűzhely körüli történetek, s ahol a nagypapik szeretnek régi meséket mondani az unokáknak egy színes és nagy asztal körül, miközben a nagymamik tésztagyúrásra tanítják a kicsiket. Szeretném ezeket a hagyományokat megörökíteni és minél többet beszippantani belőlük, s továbbörökíteni mindezt az utókornak.

Szeretném mihamarabb befejezni a könyvem és egyre többet írni, minél több színes és mesés régiót megismerni, megmutatni nektek az ottani rejtett csodákat, történelmet, embereket, hiszen Itália tájai kifürkészhetetlenek, s ebben a mese csizmában annyi csoda van, hogy az idő végtelensége sem lenne elég arra, hogy mindent lássunk belőle.  Így azt hiszem egy olyan feladatot vállaltam, mely életem végégig bőven kitart és nem lesz hiányérzetem.

 Köszönöm szépen a nagyszerű interjút. 

Ha szeretnétek még egy kis olasz életérzést, keressétek fel Kingja instagramját, fb oldalát, blogját vagy nézzétek meg a lenti klippet Rúzsa Magdival, ami kint, a csodás Gradoban készült.

#Itália #Olaszország #bloggerélet #bloggerlife #interjú #blog 

ReAd-blog

Szabadidejében jótékonykodik a futó anyuka

Vállalkozás jótékonykodva? Naná!

74387464_2600906986659724_650896276459618304_n.jpg

Egy kicsit rendhagyó bemutatkozó, interjú következik most, amit nagy örömmel írtam meg egy különleges felkérésre.

Imrik-Ferenczy Barbara a DiFerenczya - Web in Style tulajdonosa. Webdesigner  és grafikaitervező is egy személyben. Kezei közül látványos munkák kerülnek ki rendre. Egy jól működő, letisztult weboldal, személyes márkát jelölő logó vagy névjegykártya sem fog ki rajta. Gyorsan megtalálja a közös nevezőt a megbízójával és mindig eltalálja az ízlését. De nagyszerűen elvégzett, lelkiismeretes munkája mellett anyuka is. Fontos számára a család és a hagyományos értékek. Ráadásul arra is szakít időt, hogy fusson, sportos életet éljen. Szerelmese a futásnak. Abban is pont olyan lendületes, mint munkájában. Run Free oldalával sokaknak segít visszatalálni a sporthoz. Értékes információkat oszt meg a sportolással, egészséges életmóddal, táplálkozással kapcsolatban ott.

Szeretne komolyabban is segíteni a nőknek, anyukáknak a kezdésben, újrakezdésben. Azt vallja, nem csak az anyaság és a karrier fontos, hanem az énidő is.

"Nem hiszek abban, hogy egy nőnek fel kellene adnia a saját életét a gyermekvállalást követően. Nem csak anyának kell lenni! Nőnek, feleségnek, barátnőnek, gyereknek is meg kell tudni maradni. Ettől leszünk boldogok, kiegyensúlyozottak - ettől lesz a saját gyerekünk is boldog."

Ennyi fontos teendője mellett hihetetlen, de mindig szakít időt a jótékonykodásra is. Oszlopos tagja a Minden babának jár kampánynak, ahol rászoruló babáknak gyűjt többedmagával alapvető és fontos dolgokat az életkezdéshez. De beteg gyerekeknek futós rendezvényeket is szervez. Továbbá munkájában is szívesen adakozik, segít, hogy azoknak is elérhető legyen egy weboldal készítés, akiknek nem áll rendelkezésükre nagy összeg erre. Támogatja a kis és mikró vállalkozásokat, a kézműves termék készítőket, a női vállalkozókat teljes erőbedobással.

A szívét teszi bele a munkájába. Mindig igényes, izgalmas dolgok születnek nála. Érdemes benézni hozzá, megnézni az eddigi munkáit. Aki őt választja, a lehető legjobb kezek közé kerül. Számára munkája nem csak egy letudandó feladat, hanem misszió, szerelem is. Személyében nem csak egy munkatársat, egy weblapkészítőt kaphatsz, hanem egy kicsit barátot és mentort is.

Ha egy jó barátot, mentort, weblapkészítőt, grafikust keresel, ő a te embered. Vidámságával, empatikusságával, ízlésvilágával elkészíti neked a világ legszebb oldalát, ami teljességgel jellemző rád, tükrözi a személyiséged.

Nagyszerű ember Barbara, hatalmas nagy szíve van. Egy színes, vibráló személyiség, akiben rengeteg segítő szándék szorult. Nem magamutogatásból adakozik, hanem azért, mert a szíve ezt súgja neki. Empatikus. A gyermekét is ebben a szellemiségben nevelik, férjével közösen. Rendkívül jó barát is, ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy ők kértek meg, írjak róla, mert megérdemli. Ebben teljességgel egyet értek velük. 

Köszönjük Barbi, hogy vagy nekünk! Szeretünk!

DiFerenczya- Web in style

#weblapkészítő #anyuka #futó #jótékonykodás

ReAd-blog

Gyerekek álmát őrzi...

Manó ágyak

75407718_2642790859114245_5117718489716490240_o.jpg

Családi összefogással készülnek a Manó ágyak, melyek az apróságok álmát őrizik. Egyediségével, izgalmas ötleteivel kitűnik az átlagos ágyak közül egy-egy Manó ágy. Melyik gyerkőc nem aludna szívesen egy mesebeli alvóhelyen? Ma Manó ágyak két tulajdonosa mesél munkájáról, nehézségeiről és a szép pillanatokról.

-Manó ágyak. Honnan ez a kedves név ötlet, az elgondolás, hogy pontosan ezzel foglalkozzatok?

Férjemmel korábban is kollégák voltunk egy elég stresszes munkakörben. Mindig valami kreatív tevékenységről álmodoztunk és arról, hogy egyszer a magunk urai leszünk. Amikor várandós voltam az első kislányunkkal, Lottival, nagyon sok anyukás fórumhoz csatlakoztam, ahol rengetegen kerestek akkoriban házikó ágyakat. Egyszer megmutattam a férjemnek, hogy milyen jól néznek ki és nekem is mennyire tetszik.

Mire ő: hát akkor csinálok majd a Lottinak!

Láttam, hogy nem igazán találnak megfelelő készítőket az anyukák, ezért egyikőjüknek felajánlottam, hogy a férjem elkészíti neki amolyan kikapcsolódás gyanánt, munka után. Hát így kezdődött az egész. Ez a kedves édesanya utána többször is ajánlott minket, így sorra érkeztek a megkeresések. Láttam, hogy muszáj csinálni egy Facebook oldalt, nagyjából 3 perces gondolkozás eredménye lett a Manó ágyak név, amit azóta is imádunk.

- Mióta van a piacon a Manó ágyak? Mennyire volt döcögős az indulás? Most ott van, ahol terveztétek?

A vállalkozás lassan 3 éve működik. Az indulás és utána a fejlődés is a mai napig olyan, mint egy álom. Folyamatosan jönnek az újabb és újabb ötletek, folyamatosan fejlesztünk, invesztálunk új gépekbe, egyre többféle bútort és gyerekszoba kiegészítőt készítünk. Amikor ez az egész elindult, egyáltalán nem gondoltam, hogy ilyen hamar idáig eljutunk. A férjem sokkal optimistább nálam, azt állítja, hogy ő tudta! 

mano_agyak-5.jpg

- Mesélnétek azokról a mérföldkövekről, ahogy felépült, egyre sikeresebb lett, előrébb lépett a kis vállalkozás?

Nagyjából 1 évig működtünk úgy, hogy munka mellett csináltuk az ágyikókat a férjemmel, nem volt akkoriban még segítségünk. Aztán az egyre növekvő igény miatt apukám - aki szintén rendelkezik asztalos végzettséggel - csatlakozott hozzánk, és bizonyos részfeladatokat az akkoriban bérelt műhelyünkben ő csinált. 16 hónappal első kislányunk születése után, megszületett második kislányunk, Lujza is. Ez időtájt költöztünk az agglomerációba egy kertes házba, ahol felépülhetett a saját kis műhelyünk. Ekkor a férjem kilépett a munkahelyéről és már főállásban készítette az ágyakat. Ez volt talán a legnehezebb és legizgalmasabb, legrizikósabb döntés, amit az álmaink elérése érdekében közösen meghoztunk.

- Mi a legnehezebb és legszebb része a munkátoknak?

A legnehezebb, amikor kapacitás hiány miatt nemet kell mondanunk egy-egy megkeresésre.

A legszebb része, amikor visszajeleznek az anyukák, hogy mennyire jól alszanak az új ágyikóban a kismanók és mennyire szeretik.

- A sok pozitív után egy kis negatív is érkezzen. Mesélnétek a nehézségekről, a kudarcokról, a másolók által generált csalódottságról? 

A házikóágyakat értelemszerűen nem mi találtuk fel, ez egy Skandináviából induló stílusirányzat volt, ami meghódította és folyamatosan hódítja a világot. Tehát az, hogy nem kizárólag mi készítünk ilyen ágyakat, az teljesen elfogadható és természetes jelenség. Nagyon sok konkurenciát ismerünk, kifejezetten jó kapcsolatot ápolunk. A gondot azok a készítők okozzák - leginkább lelkileg - akik a szellemi termékeinket próbálják eltulajdonítani. Mi soha nem csináltunk ilyet, mindent amit elértünk kizárólag önerőből értünk el, nem volt szükségünk lesni másoktól, nem lopikáztunk ágyakról készült képeket és eszünkbe sem jutott hasonló. Nagyon fáj, amikor mások az általunk kőkemény munkával kitaposott ösvényen próbálnak előrébb jutni. Mind a ketten igazán lelkis emberek vagyunk és igazán nagy szeretettel, szívvel-lélekkel építgetjük a kis vállalkozásunkat. Természetes, hogy fáj, amikor igazságtalanul eltulajdonítanak valamit ebből a sok jóból, amit az évek alatt létre hoztunk. A Manó ágyak ezektől a kis apró szeretem dolgoktól, amik belőlünk jönnek, Manó ágyak. A saját szeretetünket, elhivatottságunkat és kreativitásunkat tükrözik. Szuper lenne, ha legalább ezeket meghagynák nekünk!

74887164_2642790982447566_4676748184481955840_o.jpg

- Milyen visszajelzés volt az, amit megjegyeztetek örökre, annyira a szívetekbe égett, feltöltött a munkátokkal kapcsolatban?

Huh, hát több ilyen emlékezetes visszajelzés is van.

Volt egy édesanya, aki gyakorlatilag könyörögve hívott fel, az anyai fülem azonnal meghallotta, hogy nagy a baj, hogy tönkre fog menni a házasságuk és az idegrendszerük, mert egyszerűen nem alszik a gyermekük a kiságyban, köztük nem szeret, egyetlen reménye egy új ágy, beleszeretett a házikó ágyakba, de képtelen kivárni a már akkor is nagyon hosszú vállalási időnket. Bevállaltuk. Éjszakánként csinálgattuk a férjemmel, hulla fáradtak voltunk, de éreztük megéri. Átadtuk az ágyat, másnap reggel érkezett a köszönő levél: a kisfiú egyedül ment ágyba és reggel 8-ig egy hang nélkül aludt. Akkor már megvolt a második kisbabánk is, annyira, de annyira kimerült és fáradt voltam, bizonyára a hormonok is működtek még bennem, így hát elsírtam magam. Hihetetlenül jól esett, soha nem felejtem el azt az üzenetet.

A másik csodás visszajelzés az volt, amikor a Pici Piacon álltunk már órák óta az asztalkánk mögött, már be voltam rekedve annyit beszélgettem a szülőkkel az ágyakról, és egyszer csak odaszaladt egy kisfiú a férjemhez és megölelte, azonnal összepacsiztak és beszélgetni kezdtek. Pár másodperc múlva megérkeztek a szülők is. Kérdezték én vagyok-e az, akivel leveleztek. (Velem ugye nem szoktak találkozni az átadások alkalmával, a férjem egyedül viszi az ágyakat, hogy minél kevésbé zavarjuk a családokat a jelenlétünkkel.) Mondtam minden bizonnyal én. :) Kiderült csak azért jöttek el a Pici piacra, mert látták, hogy kint leszünk és mindenképpen meg szerettek volna ismerni személyesen is. Ha nem lettem volna annyira lesokkolódva és meghatódva tuti elsírtam volna magam örömömben. Nem gondoltam, hogy valaha ilyen módon ugyan, de ilyen sokat fogunk jelenteni más családoknak és közvetve részesei lehetünk a mindennapi életüknek.

74230315_2642790715780926_1054884306230444032_o.jpg

- Hogyan tudjátok ezt a munkát összeegyeztetni a családdal, a többi teendővel? Mert egy vállalkozás nem csak 8 órás munkából áll, hanem jóval többől. a tiétek sem csak eladja azokat a gyönyörű ágyakat, hanem rengeteg egyéb munka is van vele.

Nagyon nehéz összeegyeztetni a céggel kapcsolatos teendőket a családdal. Két kislányunk van, a 3,5 éves Lotti és a 2 éves Lujza. Nem járnak bölcsibe, itthon vannak velünk. A férjem nagyon sokat dolgozik, rengeteg munka van a műhelyben, de igazán sok tartalmas időt töltenek együtt a lányok az apukájukkal, aminek én szívből örülök. A legjobb apa, akit csak kívánhatok. A gyerekek is nagyon apásak, odáig vannak érte!

A telefonokat én fogadom, az adminisztrációt, számlázást, megrendeléseket, marketinget, közösségi oldalainkat, fejlesztéseket, árlistákat, stb. én csinálom, ezeket általában a délutáni alvásidőben (ha épp nem kell főznöm), vagy éjszaka szoktam intézni. És meglepő módon rengeteg anyuka azonnal válaszol este 11-kor vagy éjfélkor és indul is az éjszakai anyák közti traccsparti, amit imádok! 

- Hogy látjátok a céget 10 év múlva?

10 év múlva már bejáratottan fog működni a manufaktúránk, több alkalmazottal és egy hatalmas műhellyel rendelkezik majd a Manó ágyak, és nem 4-6 hónapos, hanem maximum 6 hetes teljesítési idővel fogjuk gyártani a csodálatos egyedi ágyakat és egyéb gyerekszoba bútorokat és kiegészítőket.

Manó ágyakat megtaláljátok a facebookon vagy a weboldalukon 

A baba és kisgyermek ágyak mellett még sok szép dolgot, köztük könyvespolcokat, asztalokat székekkel, játékbaba ágyakat, ifjúsági és emeletes ágyakat is találhattok a kínálatukban.

Manó ágyak, ahol a kicsik is nagyot álmodhatnak!

ReAd-blog

#interjú #ágy #riport #blog #gyerekágy #babaágy #ágyak #családi #családivállalkozás #manóágy

 67377241_717938498640372_7111574297159663616_n.jpg

67302942_1296610020488261_6839552530582601728_n.jpg

74495926_568412937058697_2336150261254324224_n.jpg

67294266_1700925683385751_7730592849607000064_n.jpg

 

 

 

 

 

 

Fókuszban a NewLine kiadó!

Első születésnapját ünnepli hamarosan a kiadó

December elsején első születésnapját ünnepli a NewLine Kiadó, baba korba lépett. Ennek apropójából kérdeztem életre hívóját, Mimi Taylort, aki maga is író.
-Viszonylag új kiadóról van szó. Mikor jött létre és mi célból? Van valami mottója, különlegessége?
Igen, meglehetősen újak vagyunk, hiszen még csak most fogjuk ünnepelni az első születésnapunkat. 2018. december elsején a webáruházunk megnyitásával indult útjára a kiadó, mely akkor még csak néhány ebookot forgalmazott. Magánvállalkozásként hoztam létre, az ok pedig egyszerű. Túl sok volt a csalódott szerző, köztük én magam is. Ezért a tapasztalataimat, ismereteimet összegyűjtve igyekeztem olyan lehetőséget kínálni, mely a szerzők számára is elfogadható. Azt vallom, hogy akkor lehet igazán jól működő egy kiadó, ha elégedettek a szerzői és ezáltal az olvasók is!
49094770_1170470539776397_6639501934711537664_o.jpg
- Milyen könyvek megjelenését vállalta magára a kiadó? Milyen stílusban találhatóak könyvek elsősorban a ínálatban?
Eddig többnyire szórakoztató irodalmi alkotások születtek, vagy születtek újjá nálunk, de jelent már meg történelmi romantikus regényünk is, illetve a közeljövőben mesekönyv/ek is érkezik/érkeznek. Nincs konkrét profilunk, ami a kategóriát, stílust illeti. A legfontosabbnak a minőséget tartom.
- Mi a feltétele, ha be szeretne kerülni egy-egy író? Van valami kitétel?
Mint említettem, nagyon fontosnak tartom a minőséget, hiszen minőségi alapanyagból lehet a legjobbat kihozni. Nem adjuk a nevünket mindenféle próbálkozáshoz. Ha egy kézirat nem érett meg a kiadásra, azt is tudatjuk a szerzőjével. Éppen ezért a beérkező kéziratok nálunk átmennek egy előszűrőn. Ha a kézirat megüti a minimum elvárt szintet, akkor lehet szó a folytatásról.
- A könyveken kívül mit lehet még vásárolni a NewLine kiadótól, mert ahogy nézem a honlapotokat, ami itt található, rengeteg olvasói kellék is helyet kapott?
Webáruházunkban könyves szuvenírek találhatók még, melyek jelenleg különböző könyves, feliratos bögrék.  
162219.jpg
- Mely könyvek vezetik az eladási listát? 
A legnagyobb sikere a romantikus/erotikus kategóriában született könyveknek van. Konkrét címeket nem emelnék ki.
- Milyen könyvek érkezését várhatják az olvasók?
Ebben az évben 23 könyvünk jelent meg nyomtatásban, valamint további kettő kizárólag ebookban.
Minden szerzőnk tervez a következő évre megjelenést, vannak olyanok, akiktől több könyvet is várhatnak az olvasók. Ezek többnyire romantikus/erotikus regények, valamint várhatók a sorozatok folytatásai és fantasy, ifjúsági, gyermekkönyvek is. Hosszú lenne a lista mindegyiket felsorolni. 
Hogy milyen írók könyveit találjátok a kiadó kínálatában?
Abby Winter, Mimi Taylor, Mike Menders, Orosz T. Csaba, Robin O Wrightly, Krencz Nóra, Suzanne Wolf, Sue Dylen, Emy Dust, Emily Palton, Ella Steel, Szabó Béla, Tanila Jensen, Nagy Eszter, Illana Sanara, Marilyn Miller, Lylia Bloom, Bakos R Laura, Giuditta Fabbro
A kiadót megtaláljátok a közösségi felületeken is itt és itt. Megrendelni a könyveket közvetlenül a kiadó honlapján tudjátok itt, NewLine kiadó.
ReAd-blog
#kiadó #könyv #könyvek #NewLine #szerzők #írók #ReAdblog
660519.jpg
765807.jpg
494531.jpg

Nagy vágya az írónak, hogy a regényét megfilmesítsék

Szabó Tamással, a Maxim kiadó írójával készült interjú

holdviz_red_dress-colored.jpg

Szabó Tamásnak nemrégiben jelent meg könyve Holdvíz címmel a Maxim kiadónál. Hogyan került kapcsolatba az írással, mi inspirálja és mivel készül következő regényében? Mindre választ kaptok, ha elolvassátok a vele készült interjút.

"Az erdei kirándulásokon, a tábortűznél én voltam az önjelölt mesélő, aki rémtörténetekkel szórakoztatta a barátait. "

45_mod1_j2.jpg

- Mit tudhatnak rólad az olvasók? Hol születtél, milyen életutat jártál be eddig? Mivel foglalkozol, ha épp nem írsz?

Budapesten születtem. Versenyszerűen úsztam, a szüleimmel és a bátyámmal minden évben külföldön nyaraltunk. Mire gimnazista lettem, már bejártuk Európa jórészét. Jogi egyetemre jártam. Pár évvel ezelőtt New Yorkban és Londonban dolgoztam. Felmérhetetlen hatást gyakorolt rám a sport és a sok utazás. Imádom a zenét, az irodalmat és a mozit! Boldog lennék, ha az összes regényemet megfilmesítenék! Statisztaként jópár hollywoodi szuperprodukciót láttam belülről. Volt szerencsém együtt dolgozni olyan világsztárokkal, mint az Oscar-díjas, és elmondhatatlanul aranyos Jennifer Lawrence (a Vörös verébben), Antonio Banderas (a Picassóban), és Danny DeVito (a Harry Haftben). Munka közben mindig beindult a fantáziám: bárcsak a Holdvíz című romantikus akcióthriller forgatásán lennék jelen íróként! Néha szinte hallom, amint a rendező asszisztense elkiáltja a jól ismert vezényszavakat: “Első találkozás jelenet, B kamera indít, csapó… forog a hang… felvétel… ééés TESSÉK!” Erre belép a díszletbe, vagyis a lepusztult, hetedik kerületi lakásba a Noémit alakító gyönyörű, fiatal színésznő, ráemeli azúrkék lézereit Zoltánra, a szél lobogtatja mézbarna haját, felcsendül a fülbemászó Dream Theater betétdal… Ó, régi álmom válna valóra, ha a moziban látnám-hallanám mindezt!

 -Hogy kerültél kapcsolatba az írással? Valami hatására kezdtél el írni? Tudtad már fiatal korodban is, hogy ezzel szeretnél foglalkozni?

Már gyerekkoromban is izgalmas ötletekkel volt tele a fejem; tudtam, hogy ezzel akarok foglalkozni! A bátyámmal sokat játszottunk a G. I. Joe katonáinkkal; lehet, hogy hülyén hangzik, de ezek is fontos részét képezték az íróvá válásomnak, hiszen éveken át annyi sztorit, helyzetet, karaktert gyártottunk a tesómmal, ahogy ott mókáztunk a műanyag emberkékkel! Neveket adtunk nekik, és már kiskorunkban is egészen filmszerű cselekményeket játszottunk el velük. Rengeteget improvizáltunk, nevettünk, egyszóval sokat gyakoroltam. Aztán az erdei kirándulásokon, a tábortűznél én voltam az önjelölt mesélő, aki rémtörténetekkel szórakoztatta a barátait. Mindig az én fogalmazásaimat, verselemzéseimet olvasták fel a tanárok. Kriszti, akivel ma is rendszeresen tartom a kapcsolatot az általánosból, már akkor kis Stephen Kingnek nevezett. 15 éves lehettem, amikor egy este elkezdtem a matekfüzetemben az első regényemet. Lenyűgözött az a varázslatos fantáziavilág, amelybe belecsöppentem! Mennyi lehetőség várt rám! Káprázatos érzés volt tudni, hogy a meséimben az történik, amit én akarok! Szerintem ebben a mesterségben az boldogul, akinek elég élénk a fantáziája. A költséges írói kurzusok nem sokat érnek, mert nem tanítanak meg arra, hogyan találj ki történeteket! Csak a külsőségekre koncentrálnak: stílus, technikai részletek, írói eszközök, stb. “Helló, osztály! Ma írjunk bele a jelenetbe két darab metaforát, húsz deka romantikát, jöjjön be sejtelmesen a komornyik, és szerepeljen az utolsó sorban az a szó, hogy vécépumpa…” Na nem. Az embernek vagy van tehetsége, vagy nincs! Ha ehhez valakinek tanfolyamra van szüksége, az már régen rossz. Hiába jó a stílusod, hiába tanítják meg, hogyan írjál, ha egyszer nincs jó alapanyagod, vagyis izgalmas sztorid! Én sosem jártam ilyen kurzusra! Szerintem semmi újat nem tudna nyújtani nekem.

-Kiknek szól az első megjelent regényed?

A népszerű Dream válogatás sorozatban jelent meg, mely a fiatal olvasóknak szól, de én igazából mindenkinek ajánlom ezt a könyvet.   

-Miért ajánlanád az olvasóknak? Mitől másabb, több, jobb, izgalmasabb a rengeteg, naponta megjelenő könyvnél?

Mert lélegzetelállítóan izgalmas. Amikor megalkottam, az volt a cél, hogy először is én jól szórakozzak rajta! A legtöbb olvasómtól azt hallom, hogy nem tudta letenni, mert a regény világa szinte magába szippantotta! Utálom, amikor egy könyvben előre láthatjuk a fordulatokat. A Holdvízre ez nem jellemző, már csak azért sem, mert amikor írtam, én magam sem tudtam, mi fog történni a következő oldalon. Rögtönzések sorozata volt az egész óceáni jelenetsor. Ezért kiszámíthatatlan a cselekmény. 

Úgy gondolom, rendkívül unikális, színes, varázslatos, újszerű, tabudöntögető, polgárpukkasztó, fordulatos, romantikus, szomorú, felkavaró és férfiasan bevállalós a Holdvíz! Ahogy visszaolvasom, minden egyes soráról eszembe jut valami. Megannyi élményt, örömöt és energiát rejt magában ez a könyv, amiben ott van a fél életem. Az biztos, hogy beleadtam a szívemet-lelkemet! És hát ott van a nem mindennapi témaválasztás; nem sok regény foglalkozik az incestus-szal. Meg aztán ez egy felnőttkorba lépett, érett alkotás. Ez alatt azt értem, hogy irtó sokáig készült. Csaknem húsz (!) év telt el az ötlet megszületésétől a kiadásig! Nem csaptam össze, haha. Szemben tehát más, felszínes alkotásokkal, a Holdvízre jellemző a MÉLYSÉG és a KOMOLYSÁG. Nem vettem félvállról, és ez meg is látszik rajta. Rengeteg időt, energiát fektettem bele ebbe a projektbe, amely mellesleg az ötödik megkezdett kéziratom volt. És hogy még mitől jobb a többinél? Nos, a Holdvíz őszinte. Én nem kamuzok, megmutatom, milyen az élet valójában! Azt akartam elérni Zoli és Noémi ábrázolásával, hogy az olvasó úgy érezze, szinte ismeri őket, hisz annyira életszagúak. A legtöbb könyv (főleg az a sok bárgyú női regény) idealizált karakterekkel dolgozik; ezek egyáltalán nem hús-vér szereplők! Például a férfi alakjaik annyira lányosak! Nem olyanok, mint a valódi pasasok, hanem olyanok, amilyennek az írónő szeretné látni őket. Na, nálam nincs ilyen! Hadd illusztráljam: az én főhősöm kimondottan gyarló, el-eltévelyedik, és furán vonzódik az új családtaghoz; Noémi dühítően önző; a brazil maffiafőnök egy pedofil, pszichopata állat; Judit, a nevelőanya pedig évtizedeken keresztül hazudik a Szentpál családnak és gigantikus titokjátszmát folytat. Az emberek ilyenek és kész. Nem fekete és fehér szereplőket mutatok az olvasóimnak, hanem életszerűeket. Pont azért hihető ez az egész, mert egyikük sem tökéletes figura.  

-Ki olvashatta elsőnek a kéziratát ennek a történetnek?

Egy Roland nevű haverom, akivel együtt laktam Észak-London patkányoktól hemzsegő külvárosában. Tetszett neki, főleg a vizes táncjelenet, ami egy látomás. Mindig elmesélem az ismerősöknek vagy az aktuális barátnőmnek az új ötleteimet (párkeresésnél ez is fontos szempont nálam, hogy a lány rajongjon a regényeimért, haha). Ezek a mesedélutánok azért hasznosak, mert ilyenkor számtalan új ötletem támad, és sokszor elbeszélés közben tömködöm be a cselekményben tátongó lyukakat.  

-A borító mit ábrázol? Mennyire szimbolizálja a történetet? 

Egy csinos táncosnő látható a tenger alatt, aki hátradől, miközben az áramlatok gyengéden fellibbentik a ruháját. Jól megy a vérvörös a víz kékjéhez, egyből odavonzza a vásárló tekintetét. Látszólag egy romantikus, szürreális képről van szó… de a főhősnő nem igazán tud úszni; az apja heccből lenyomta a kis Noncsit a kád alá, és aztán felnőttként is bajba kerül a brazil partoknál. Szóval a lány és a víz találkozása sosem volt jó. Ezt kiküszöbölendő írtam egy új első fejezetet, hogy passzoljon a szöveg a borítóhoz; Zoli álmában találkozik a víz alatt táncoló balerinával, ami előrevetíti a későbbi sorsukat, főleg a cápatámadást. Spoiler lenne, ha elárulnám, hogy mit jelent a cím, és mi, illetve ki az a Holdvíz... 

- Mit gondolsz, mennyire nehéz berobbanni első könyves szerzőként a köztudatba?

Iszonyú nehéz. Manapság kevesen olvasnak. És ott van az illegális letöltés, amiből se a kiadó, se a szerző nem profitál. Korábban kellett volna születnem; ha pár évtizeddel ezelőtt jön ki a Holdvíz, sokkal jobban fogyna. Régebben több utas olvasott a buszon… most meg mindenki az okostelefonját buzerálja! Bejöttek a kereskedelmi tévék, és azzal a sok gagyizással nagyot zuhant a színvonal. A többség számára sajnos a kultúra a Való Világnál kezdődik és a plázamozinál ér véget. Sok barátom közli velem, hogy büszke rám, de ő sosem olvas regényeket. Ez elszomorító. Úgyhogy az ismerőseimet és az olvasóimat mindig arra kérem, reklámozzák a kötetemet a munkahelyükön, illetve a baráti társaságukban! Ahogy választásnál mondják: mindenki hozzon magával tíz ismerőst a szavazásra. Hát én is ezt kérem tőletek, Kedves Olvasók: hozzatok még legalább tíz könyvmoly ismerőst! Ajánljátok mindenkinek, ha tetszett! Előre is köszönöm.

Mi volt izgalmasabb, az írás folyamata, vagy amikor kézzelfogható formát kezdett ölteni az egész könyv?

Az összes munkafolyamat érdekes volt! Mint már említettem, a Holdvíz egy jó régi projekt. A kezdetek egészen 2000-ig nyúlnak vissza. Ekkor még kölyök voltam, és egy Fábry show láttán fogalmazódott meg bennem a gondolat: regényt akarok írni egy nem mindennapi, gazdag családról, illetve két testvérről, akiket elválasztottak kiskorukban, ezért nem alakulhatott ki bennük a rokonság tudata. Eleinte csak fantáziálgattam az alaphelyzetről: egy felsőosztálybeli, kissé nyápic fiút láttam magam előtt, aki “örököl” egy helyes, vadóc lánytesót. Folyamatosan gyűjtöttem az ötleteket, majd vázlatot készítettem. 2002-ben kezdtem el az első fejezetet, ekkor még Noémi volt a munkacíme. A balatoni jelenet után elbizonytalanodtam, mert nem tudtam, hogyan folytassam. Innentől gyakran elakadtam. A szöveg lassan kétszáz oldalasra hízott. Már túl sok időm, energiám volt benne, és igazából nagyon tetszett, úgyhogy nem hagyhattam abba. 2009 körül pánikban jöttem rá, hogy sürgősen adnom kell egy frappáns lezárást a cselekménynek, mert ha képtelen leszek befejezni, akkor elveszítem a kéziratot, és kárba vész a sok munka! Ám semmi ihletem nem volt. Ordítani tudtam volna: hogyan jöjjek ki belőle?! Végül megírtam a Brazíliában játszódó, akciódús fejezeteket, de aztán a kórházjelenet után századszor is elakadtam. Legalább két évig egy sort sem tudtam írni. Ez volt a leghosszabb alkotói válságom. Aztán Amerikában megismerkedtem egy cuki, huszonéves török lánnyal. Nem volt a barátnőm, de sokat segített nekem, pusztán a nevével, amivel megihletett! Most nem lőhetem le a poént, hogy hogyan, de legyen elég annyi, hogy az isztambuli kollegina akaratlanul is adott egy szuper ötletet, amelynek köszönhetően végre, 2014 körül lezárhattam a gigászi kéziratot. Hatszáz oldalas lett! Négy évvel később fogadta el a Maxim Kiadó, és 2019 júniusában került a boltokba! Olyan jó érzés látni a Holdacskát csaknem húsz év munka után a Libri kirakataiban! 

f_nyk_p0603.jpg

-Mesélnél arról, milyen feladatokon mentél keresztül a kézirat leadásától a kész, promótálható könyvig?

Rengeteg utómunka volt. Először is lefaragtam kilencven oldalt. De még így is hosszú volt a szöveg. Aztán az első szerkesztési körben a kisebb-nagyobb változtatásokat hajtottam végre (sajnos a kiadó letörölt jópár izgalmas jelenetet). Aztán úgy döntöttem, hogy mégsem in medias res kezdéssel akarok nyitni, tehát átírtam az egész könyvet, hogy ne Zoli római visszaemlékezéseit olvassuk, hanem haladjunk a pécsi hagyatéki tárgyalástól kronológikus sorrendben. És végül nem sokkal azelőtt, hogy a nyomdába került volna a betördelt szöveg, sajnos jött az újabb utasítás: le kell rövidíteni további száz oldallal! Többek között halálra ítélték Zoli ütős úszóverseny jelenetét. Mintha a gyerekemből kellett volna lenyisszantani innen-onnan… Így aztán a végleges szöveg az eredeti terjedelem felére zsugorodott. Végezetül elkészült a borító, megírtam a szinopszist, a rövid életrajzomat, és a bloggerek szuper ajánlást biggyesztettek hozzá.       

-Kinek dedikáltad az első könyvet?

Lillának, az imádnivaló kis unokahúgomnak írtam az ajánlást. Ő tuti, hogy mindig az életem része lesz!

-Milyen érzés bekerülni egy olyan írói közegbe, akiket korábban olvastál csak?

Felemelő érzés volt a befutott írók között dedikálni! Ott volt Bíró Szabolcs, Lőrincz L. László, Kepes András, Csernus Imre. Anno Závada Pál műveit ajánlotta nekem a magyartanárom, és a Könyvhéten ott ült mögöttem a híres szerző! Élveztem a dedikálást. Ha nincs 38 fok, biztos még többen eljönnek. De így is érkeztek szép számmal rokonok, barátok, és jólesett, hogy ismeretlen vásárlók is aláíratták velem a regényemet, amit előrendeltek! Hetekig gyakoroltam az autogramomat, de amikor jött az a rengeteg ember, annyira izgultam, hogy nem ment a kalligrafikus aláírás, amit begyakoroltam, haha!

-Milyen pluszt ad neked az írás?

Az írás szórakoztat, megvigasztal, menedéket nyújt, bátorít, gondolatban óriássá növeszt, elvarázsol, sikerélményt ad, inspirál, megnevettet, meggyógyít, tükröt nyújt felém, és még sorolhatnám. 

-Ha elakadsz, hogyan inspirálódsz?

Sétálni, biciklizni indulok, vagy lemegyek a pincémbe súlyzózni. Ha rágörcsölök a problémára és erőltetem, nem jönnek az ötletek… ám ha ellazulok, szinte magától eszembe ötlik a megoldás.  

-Hogyan kezeled a kritikákat, a recenziókat, a pozitív visszajelzéseket?

Eddig szinte csak pozitív visszajelzést kaptam. Ezekből a dicséretekből merítek erőt. Sokan nem is sejtik, mennyire jól tud esni egy elismerő szó! Boldog voltam, mikor a Blogturné Klub keretében szuper kritikákat kaptam a Holdvízről. 

-Mely stílusban írnál még szívesen?

A mostani regényem, a Megváltó álom egy vérfagyasztó thriller, ami eléggé rám telepszik, néha rémálmaim vannak tőle. 340 oldal kész van belőle. Jó lenne már befejezni, és belekezdeni az új projektbe, ami egy világhírű rockzenekarról szól majd, és sokkal vidámabb lesz. Ha azt hiszitek, Szentpál Noémi a legutálatosabb női karakter, akivel valaha is találkoztatok, akkor csak várjatok, amíg megismeritek az egyik leendő mesealakomat, Mai Lint, az elkényeztetett, finnyás bőgőst Midtown Manhattanből – na ő valósággal gitározik az énekes, Timothy idegein, haha! Tervezek még egy disztópiát és egy horror-fantasyt. Ezek az alműfajok új gúnyák számomra – már alig várom, hogy felpróbálhassam őket! És alig várom, hogy visszatérhessek, ha csak gondolatban is, az Újvilágba. Anno a Keleti Parton jártam, és tíz tagállamba látogattam el, Connecticuttól le egészen délre, a trópusi Floridáig, szóval egy életre feltankoltam frankó élményekből. A Holdvízbe csak egy rövid szeletkéjét gyömöszölhettem be ezeknek az egzotikus emlékeknek, de a következő kötetek már végig az Államokban fognak játszódni! 

.-Hogy látod magad 10 év múlva?

Örülnék, ha a további regényeimet is kiadnák és megfilmesítenék! Ezenkívül szeretnék családot alapítani. És hát szuper lenne visszatérni az USA-ba. Remélem, nem csak egy kis országban aratok sikert a szellemi termékeimmel, hanem az egész világon!

A könyv megrendelhető az alábbi linken, itt.

#interjú #író #maximkiadó #maxim #regény 

ReAd-blog

Gyönyörű borítójával megkezdte a hódító körútját Az új kedvenc című kötet

Lina. R. Breitkreutz

lina-blog-300x250-2.png

Pörgetem a közösségi felületeket, majd szembe találom magam egy gyönyörű borítóval, ami azonnal megszólít. Rögtön elfog a kíváncsiság. Ki írta és milyen könyv vajon? Így kerültem Linával és a könyvével közelebbi kapcsolatba. Szerencsére már a polcomon tudhatom e kötetet és hamarosan górcső alá is veszem, de addig is bemutatom az írónőt, Lina. R. Breitkreutzot és a könyv születésének történetét.

74682746_977385885947194_3995184510089035776_n.jpg

- Mit tudhatnak az olvasók rólad? Hogyan mutatnád be önmagad? 

- Az agysebész karrierről lemaradtam, ezért írok! Szóval a viccet félretéve, öt évvel ezelőtt jöttem Németországba. Itt ismerkedtem meg a férjemmel, akivel boldog házasságban élek. A nyugodt élet hozta magával azt is, hogy a szenvedélyemnek élhessek, írjak. Nem érzem magam különlegesnek, habár a barátaim, ha a jellemzésemről van szó, teljesen az ellenkezőjét mondják.

- Minek a hatására kezdtél el írni? Volt valami momentum, ami miatt úgy döntöttél, hogy akkor most írni fogsz és ki is adod a könyved?

- Az első komoly itteni „munkám” hatására kezdtem el írni. Integrációs segítőként dolgoztam két évig egy autista kisfiúval. A munka nem volt egyszerű, de utólag a visszajelzések alapján nagyon jól helyt álltam. A kliensemmel annyira összenőttünk a napi 8 órák forgatagában, hogy majdhogy nem fiamként szerettem meg. Aztán a cég úgy döntött, német ajkú segítőre van szüksége a kisfiúnak, mert megérett arra a szintre, így lecseréltek. Akkor úgy éreztem, hogy kitépik a szívemet. Nem tudtam elszakadni életem legboldogabb munkájától, és nem akartam, hogy ez az egész történet emlékképek foszlányaiba vesszen. Ekkor döntöttem el, hogy megírom a történetünket, aminek Két év Péterrel lett a címe. Ez volt az első könyvem, ami tulajdonképpen még mindig szerkesztés alatt van, ezért nem jelent meg. Még! Ezután elmentünk a párommal egy 4 napos kiruccanásra a Balatonhoz, és amikor megláttam a balatonedericsi kastélyt, abban a pillanatban tudtam, hogy megint írnom kell. Így született Az új kedvenc.

 - Mennyi idő alatt készülnek el a műved? Hányszor írtad át újra és újra, míg elégedett nem lettél velük?

- Az első könyvem nincs kész. A második könyvem AZ ÚJ KEDVENC, ami egyben az első kiadott könyvem is, az elkészült egy év és négy hónap alatt. Az első évben még az első könyvemet írtam, és ez idő alatt kutatómunkát végeztem Az új kedvenc című könyvemhez. Levéltárakba szaladgáltam, és elutaztam többször is a könyvben szereplő helyszínre, amikor Magyarországon jártam. Két hónap volt, amíg terveztem a történetet, és még kettő mire effektíve megírtam. Valójában nem kellett átírnom a könyvet egyszer sem. Igazából mondhatni egy slukkra megírtam. Annyira összeállt a tervezés során, hogy Böbe (Mosolygó-Marján Erzsébet) a szerkesztőm, nem is szerkesztett rajta semmit, csak korrektúrázta. Vagyis, félig kétszer dolgozott vele, mert elsőre annyira elragadta a történet, hogy elfelejtett javítani, és csak olvasott. Aztán persze visszatekert ahhoz a részhez ahol elveszett benne, és javította tovább.

- Milyen formában kezdtél neki? Előre leírtad a fő motívumokat, kibontottad a szálat, tudtad mi után mi fog következni vagy spontán, a történet alakította menet közben magát?

- Először csak azt tudtam, hogy írnom kell egy történetet, amiben a kastély benne lesz. De ez borzasztó unalmas volt még nekem is, így kerestem más témát is, amivel össze tudom egyeztetni. Aztán volt egy spontán tudatos álmodásom, így egyértelművé vált, hogy ez lesz a témája a könyvnek. Rengeteg háttérmunka kellett hozzá, hogy minden apró részletét el tudjam képzelni filmes jelenetek formájában, a fejemben. Legalábbis én így írok. Amíg le nem pörgött előttem az egész történet, addig nem igazán tudok nekikezdeni az írásnak. Addig csak tervezés van. Azt hiszem borzalmasan nézett ki a lakás a sok fecnivel, és a sokadszorra átírt, bővített skiccekkel. Nálam ez valami fejlövés lehet, mert a lakásnak rendben és tisztán kell lennie, ahhoz, hogy szétszórhassam a papírjaimat. Ha a rendben rendetlenséget csinálok, akkor tudok dolgozni.

- Melyik típusú író vagy? Aki ihletet kap és ír, vagy aki gondosan előre tervez?

- Azt hiszem, mindkettő. Vannak véletlenszerű jelenetek, amiket képes vagyok a legközelebbi fecnire elkezdeni írni, ha más nincs, vagy telefonra felmondani hangfelvételként. És csinálok olyat is, hogy kipattan egy jelenet a fejemből valahol a még meg nem írt könyvhöz, és a köré írom később a többi részt. Ez ritkán fordul elő. Valójában terv nélkül szerintem nem lehet írni. Legalább is egy sci-fit nem. A cselekményszálat ki kell dolgozni, aztán az időrendet, a helyszíneket, stb. Ha nincs terv, akkor szerintem kaotikus lesz egy könyv, és ettől olvashatatlan is.

- Volt olyan író, akinek a stílusa, könyvei inspiráltak saját könyved megszületésében?

- Soha nem inspirált a könyveim megszületésében egy író sem. Mindenkinek más a stílusa. Ha inspirálna, akkor utánoznom kéne, az pedig nem én vagyok. Az írók léte és munkásságai, maximum a személyiség fejlődésemet szolgálja. Az inspirációt számomra helyszínek adják, létező emberek cselekedetei vagy színek, hangok, zenék.

- Kiknek ajánlod a kötetet, milyen korosztálynak, milyen stílust kedvelő olvasóknak?

- Nem szeretném kategorizálni a könyvemet ilyen formán. Minden embernek ajánlom a könyvet, akit érdekel a tudatos álmodás, vagy akit érdekel milyenek voltak a régi nemesek, személyiségek. Mivel a könyvben vannak jelenetek 1800-as évek végéből, így a régi korokat, történelmet kedvelők biztos szeretni fogják.

- Volt pontos elképzelésed a könyv külsejét illetően?

- Annak ellenére, hogy igen vizuális típus vagyok, a könyv borítójához nem volt semmi ötletem. Megkérdeztem Böbét, nem-e tud egy jó grafikust ajánlani, és akkor jött Németh Balázs. Három mondatot mondtam el neki a könyvről, és nem tudom, hogy csinálta, de az első skiccbe bele is szerettem. Sőt mindenki, akinek a tervezetet elküldtem. Totál profi a srác, így ragaszkodom is hozzá. Mással nem is lennék hajlandó dolgozni.

- Mesélnél nekünk az útról és végül arról a pillanatról, mikor első alkalommal kézbe vehetted a köteted?

- Minden ember tanul az élete útján, így nekem is volt egy nehéz korszakom az első kiadómmal. Szerencsére gyorsan felismertem a helyzetet, és korrigáltam, amit lehetett. Valójában ez vitt előrébb ahhoz, hogy most ott tart a könyvem szebb formában, ahol. Így az Underground Kiadó égisze alatt, a második kiadásom valóban egy vállalható igényes külsejű könyv lett. Nem tudom még milyen érzés a kezemben fogni az új kiadást, mert még nem kaptam meg, és postán nem is kértem a kiadótól. De azt hiszem, amint a kezemben lesz, meg fogom szorongatni mintha csak a saját gyerekemet ölelgetném.

- Mit tervezel a közeljövőben? Készül a következő könyv? Szabad tudnunk róla valamit?

- Következő könyvek! Igen. Sok nyitott könyv van, amiket időnként előveszek és dolgozom rajtuk. Ilyenek például a Két év Péterrel, A királynő és szolga, vagy a Kihagyott Walzer. De nem titok az sem, hogy Az új kedvenc második részét már írom. (Spoiler: A borítója megint iszonyat jól néz ki) Ha nem húzom el az időt, még idén a karácsonyfa alatt lesz. Van még egy pár oldalas novellám is Dália címmel. Talán abból is egy hosszú izgalmas sci-fi lesz. Ki tudja, mit álmodok még meg a jövőben.

 És hogy hogyan tudjátok a könyvet megrendelni? Ezen a linken.

#olvasnijó #írónő #interjú #elsőkönyvesszerző

ReAd-blog

Mindent az olvasásról-Interjú Szabados Ágnessel

Közéleti személyiségként óriási a felelősség, fontos a példamutatás számára

20190317_221512.jpg

ˇEgy jó könyv olyan, mint egy jó pszichológus!ˇ

Szabados Ágnest nem kell bemutatnom senkinek. Az RTL Klub Híradójának műsorvezetőjeként mindenki találkozhatott már vele. Ha nem onnan, akkor a "Nincs időm olvasni" 12 hónap 12 könyv kihívásáról ismerhető még. Csinos, fiatal és tele van lendülettel. Amit érdemes még tudni róla, hogy kiskunhalasi származású. Az olvasás, a könyvek szószólója lett. Mikor első körben hallottam a kihívásáról, csak legyintettem én is. Rendszeres olvasó vagyok, engem nem érint. Végül mégis betévedtem a csoportjába, ahol elképesztő, milyen segítőkészség, sokoldalúság, sokszínűség tapasztalható.  Rövid idő alatt nagyon sok ember kedvet kapott az olvasáshoz általa, abban biztos vagyok.

„Én is ezt csinálom, csak kicsiben”-gondoltam. Így rögtön kíváncsi lettem Ágira. Sajnos a sok munka és időhiány miatt elég nehéz volt összehozni az interjút, míg a szerencsének köszönhetően kiderült, hogy hozzánk látogat Kalocsára, a Tomori Pál Városi Könyvtár meghívására. Tudtam, hogy ott a helyem! De ahol három kicsi gyerek van, nem mindig jön össze úgy valami, ahogy eltervezi az ember. Végül mégis sikerült eljutnom a találkozóra. Örülök, hogy részt vehettem rajta és megismerhettem az olvasás nagykövetét személyesen is, mert számomra az lett. Vidám, csacsogó, közvetlen és meglehetősen csinos. Semmi manír, a nagyközönség előtt sokat szereplő emberekre jellemző allűr nem volt tapasztalható. Rögtön meg lehet kedvelni őt. A mosolya, vidámsága pedig ragadós. Rengeteg kérdéssel készültem, amit végül a kérdező, Gillich Panna, a Impulzív Életmód Magazin szerkesztője valamilyen formában mind feltett. Bőszen jegyzeteltem, így fogadjátok sok szeretettel az interjút.

- Milyen típusú embernek tartod magad?

Tervezgetős, vidám, talpraesett, maximalista. Szeretek sok lábon állni, mindig mozgásban lenni. Szeretem a kihívásokat.

- Mi jut eszedbe, ha gyermekkorodról kérdezlek? Emlékek, illatok, ízek, kedvenc helyek, könyvek, amik bevillannak?

Kevés gyermekkori emlékem van. Egy valami van, ami nagyon megragadt bennem. Esténként az édesapám sokszor a mellkasán pihenő könyvvel bóbiskolt el.

- Akkor innen a jó példa előtted? Kiskorodban szerettél olvasni? Volt meghatározó könyves élményed?

A szüleim mindig olvastak. Havi 5-6 könyv biztos elfogyott nekik. Biztos innen ered a könyvek szeretete. Az első olyan olvasmány, ami megragadt bennem, az a Harry Potter. Én is Harry Potter lázban égtem és vártam az új részeket. A másik, ami eszembe jut és meghatározó volt, az a Vörös és fekete Stendhaltól. Azóta persze rengeteg olyan könyvvel gazdagodtam, ami hozzám adott valamit. Edith Eva Eger: A döntés című könyvét meg kell említenem még. Jókor került pont a kezembe.

- Ismertebb emberként szerinted fontos jó példával való előjárás, mint mondjuk az olvasás?

Közéleti személyiségként szerintem óriási a felelősség, fontos a példamutatás. Ha azzal olvasásra tudok buzdítani valakit, hogy ajánlok egy könyvet számára, akkor már megérte, elégedett vagyok.

72486354_2590022894391042_9208968627804438528_n.jpg

- Elképesztő gyorsasággal bekerült a köztudatba a saját hashtaged, a kihívásod és a csoportod is. Mikor indult? Szerinted minek köszönhető a zajos siker?

3 éve indítottam el. Akkor sokan legyintettek csak rá. „Nem divat manapság olvasni”-kaptam meg mindenhonnan. Erre erősen rácáfoltak a számok. A taglétszám elérte a 20000 főt. Találkozók jöttek létre általa. Most lesz a hatodik épp. Nagyon aktív kis közösség. A 12 hónap 12 könyv kihívás azért működik szerintem, mert nem szabok meg egy olvasandó könyvet, hanem témakört csak, így mindenki saját maga választhatja ki az olvasnivalóját. Ajánlok nekik én is, de egymásnak is segítenek a választásban. A csoport titka talán ez, és a közösséghez való tartozás igénye, a közös cél, a kreativitás, a közös ötletelés. Könyvklubunk is van már, ahol viszont egy adott könyv vagy író olvasása a cél, amit aztán kibeszélünk közösen. De számos plusz ötlet jött be a csoport által. Például podcasteket csinálok. Számomra is egy kihívás, motiváció, fejlődés. Tervben van egy applikáció is, ahol jelölni lehetne mennyi időt, oldalt olvastunk aznap. De rengeteg más ötletem is van még. Rengeteget ad nekem is ez a csoport.

 - Milyen témakörök merültek föl eddig, amik alapján választhattak az olvasók a csoportban? Mikor tűzöd ki az adott témát egyébként?

Volt már borító alapján választhatóság, krimi, szépirodalom, de egy adott író könyve is, vagy „legyen kérdés a könyv címe” is sorba került már. Minden hónap első napján posztolom a témakört. Megfogadtam, hogy addig senki sem tudhatja, mi lesz az adott hónap témája és ezt be is tartom.

- Kiknek ajánlod a kihívást és a csoportodat elsősorban? Mi a célja a létrejöttének? Iránymutatás, kedvcsinálás az olvasáshoz?

Mindenkinek, aki szeret olvasni és annak is, aki még nem, hátha kedvet kap. A csoportban ötleteket adunk egymásnak, tippeket. Ki, mikor tud időt szakítani egy könyvre. Milyen könyvet olvassunk, ami kihagyhatatlan mások számára is.

- Milyen a csoport összetétele?

Főként nők vannak jelen, kevés a férfi, de ők nagyon aktívak és kitartóak ellenben. Korban is igen széles a paletta. 25-45 az átlagéletkor, de szerencsére jóval idősebbek és meglepően sok fiatal is csatlakozott már.

- Van nehézsége egy ilyen nagy létszámú csoport koordinálásának, a kihívásnak?

Van nehézsége is, de elenyésző. Nehéz a kommunikációt állandóan fenntartani és kevesebb időm marad az olvasásra. Talán csak ennyi. Leginkább pozitív hozadéka van csak.

1570094555339_st8_6116.jpg

- Híradózol és más munkákat is végzel. Elképesztő a lendületed. Mikor tudsz időt szakítani a rengeteg elfoglaltságod között az olvasásra? Hogyan tudod beleilleszteni a napi rutinodba? Megosztanád velünk a tippeket?

Volt, amikor nem volt időm olvasni. Aztán rájöttem, hogy mindenkinek arra van ideje, amire szeretne. Azóta olvasok. Bármikor és bármilyen élethelyzetben. Én vagyok az a lány, aki olvas a postán, várakozás közben az orvosnál, utazás közben a metrón, sminkelés és frizura készítés közben a Híradó előtt, szabadidejében, egyszóval bármikor. Leszoktam az esti telefonnyomkodásról, helyette falom az oldalakat. Sokszor előfordul, hogy korábban kelek, csak hogy egy pár oldalt olvashassak. Néha csak 5 percem van, de akkor is előkapom a könyvem, ami mindig van nálam. Szóval szokás kérdése az egész. Teremtsük meg az időt egy jó könyvhöz.

- Ha már könyvek. Mesélnél a saját könyvedről? Írnál egyébként nagyobb lélegzetvételű regényt is?

Tavaly novemberben jelent meg a Nincs időm olvasni olvasónaplóm nagy sikerrel. Idén ismét ki szeretném adni egy bővített kiadásban, az új ötleteimmel, saját gondolataimmal felturbózva, magánkiadásban. Persze, hogy írnék mást is, csak az időm nem engedi. Ötletfoszlányok vannak eddig csak. Nekem is nagy vágyam, mint sokaknak, hogy egy olyan könyvet írjak, amit rengetegen szeretnek.

- Mekkora a saját könyvgyűjteményed? Főként mik találhatók meg nálad? Van nagyobb becsben tartott könyved?

Könyvgyűjtő vagyok. Gyermekkori vágyam volt egy hatalmas könyvszekrény az akkori kicsi könyvespolc helyett, és az, hogy egy könyvesboltba betérve, bármilyen könyvet megvehessek magamnak. Persze ez akkor lehetetlen volt. A mostani vágyam egy könyvtárszoba telis-tele könyvekkel, kényelmes olvasókuckóval. Imádom a moly.hu oldalt, a könyvvásárokat, a mozgó könyvárusokat, mert mindig kincsekre lelek általuk. Nem csak az új könyveket szeretem, hanem a régi, használtakat is becsben tartom. Rengeteg pszichológiai jellegű könyv sorakozik a polcomon. A kortárs könyvek jönnek be leginkább nekem és a világirodalom nagy klasszikusai. Márai, Szerb Antal, Szabó Magda az elsőszámú kedvenceim. Sok holokauszt témájú könyvem van még.

- Milyen a kívánságlistád?

Meglehetősen hosszú és vegyes, amit egy oldalon vezetek is rendszeresen (moly.hu)

- Miden könyvet elolvasom, amit a kezedbe veszel?

Azt vallom, hogy az első száz oldal meghatározó. Ha addig elolvasom, és nem tetszik, nem vesződöm vele tovább. Kár az időt vesztegetni egy olyan könyvre, ami nem nekünk íródott. Aztán lehet, hogy később, az életünk más szakaszában pont az a korábban félbehagyott könyv lesz a legjobb olvasmány.

- Hogy álltál a kötelező olvasmányokhoz? Szerinted kellenek vagy sem? Elavult a jelenlegi, alapos újragondolást kíván vagy jó a régi?

A mai fiatalok nem értik már a régi idők olvasmányának nyelvezetét, így azt gondolom, inkább elrettenti őket az olvasástól a legtöbb kötelező. Van azért olyan kötet, amit kifejezetten szerettem.

- Ha bármilyen íróval találkozhatnál, bármilyen kérdést feltehetnél neki, ki lenne az?

Anna Gavaldát, Szerb Antalt vagy Márait, Szabó Magdát szívesen meginterjúvolnám bármikor.

- Beszélgessünk a munkádról. Nagyon gyorsan, fiatalon már, elképesztő életutat jártál be, számos izgalmas munkával a hátad mögött. Minek köszönhető a siker? Tudás, szerencse, kitartás, céltudatosság, sok tanulás? Vagy mind egyszerre?

Fontos a hitelesség, az egyéniség, ami a képernyőn is átjön, a tehetség, alázat, szerencse, kitartás, szorgalom és sok-sok munka. Azt hiszik az emberek, hogy csak bemegyek, kisminkelnek, aztán felolvasom a szöveget, majd hazamehetek. Ennél kicsit összetettebb, színesebb, érdekesebb a munkám. Mi szoktuk például a felkonferáló szöveget megírni vagy átírjuk a saját stílusunkra. Képben kell lennünk az aktuális hírekkel akkor is , ha épp nem dolgozunk. Persze ez az alapműveltség része kell, hogy legyen, tisztában kell lennünk a világ dolgaival. Szerencsésnek érzem magam. Nagyon jó munkám van, szeretem, most pont jó helyen vagyok. Azért egyszer nagyon örülnék, ha lenne egy saját kulturális műsorom is könyvekről, írókkal.

71343777_2566489640077701_158259644957982720_n.jpg

- Irodalomterapeuta is vagy. Mesélnél erről, hogy pontosan mit is takar, hogyan kamatoztatod?

1.5 éve vagyok irodalomterapeuta. A sors akarta így. Egy hirdetés került elém, ami felkeltette a kíváncsiságom. Elmentem rá és azt éreztem, hogy megtaláltam a keresett dolgot. Az irodalomterápia önismereti terápia könyvek segítségével. Vannak saját csoportjaim. Viszek egy adott szöveget, felolvasom, majd beszélgetünk róla és a csoport tagjainak személyes élményeiről általa, feltárjuk az érzéseiket. Azért is jó, mert a mai világban keveset beszélgetünk, főleg önmagunkról szeretünk hallgatni. Itt barátságok alakulnak, egymásnak segítenek a csoporttagok. Én inkább megfigyelő, mentor vagyok, segítő az útjukon.

- Te személy szerint miért szereted az olvasást? Miért ajánlanád azoknak, akik eddig nem tették?

Hozzám ad sokat. Egy könyvnek teremtő ereje van. Világokat, embereket, képzelőerőt teremt. Aki olvas, az szebben is beszél, műveltebb lesz…és még hosszasan tudnám sorolni az előnyeit.

- Az olvasás mellett szeretsz sportolni is. Mesélnél róla?

Korábban sokáig versenytáncoltam, amit ma már abbahagytam, de a mozgás az életem része maradt. Szeretek futni, görkorizni, edzőterembe járni. Igaz mostanában egyre kevesebb időm akad a sportra. Kellene egy kihívás erre is.

- Mit csinálsz, mikor nem dolgozol vagy olvasol?

Filmeket nézek, szeretek barátokkal, a családdal nagyokat beszélgetni. Utazgatnék, ha lenne rá időm. Jó lenne teleportálni vagy egy időnyerő szerkezet.

Köszönöm szépen az interjút. Kívánom, hogy továbbra is légy ilyen nyitott, érdeklődő, ember és olvasásközpontú. Rengeteg jó olvasmányt is kívánok még neked.

Továbbá remélem, hogy Ágnes, aki egy ilyen nagyon szép kezdeményezést indított, nem marad egyedül, sokan csatlakozni fognak hozzá, híres emberek, közszereplők és még több fiatal, gyermek, idős ember, aki az olvasást szereti. Olvassatok sokat!

ReAd-blog

#könyv #book #buch #olvasás #lesen #read #olvasnijó #olvasniszexi #olvassatok #blogger #nincsidőmolvasnikihívás #SzabadosÁgnes #RTLKlub #interjú #könyvek #eletemkonyve

Kukkantsatok be Ágnes csoportjába "Nincs időm olvasni" 12 hónap 12 könyv vagy az oldalára 

https://szabadosagnes.blog.hu

agi_oktober2019.jpg

 

BLOCK!

64777438_710590522732273_3260081010334760960_n.png

Nagyon fiatalok, rettentő tehetségesek és irtó jó ötleteik vannak. Leginkább így jellemezném a Block formációt. Remélem kíváncsiak vagytok rájuk. 

Hogy fejeznétek be a mondatot? A Block fiatal, lendületes start-up cég, amely…

a világ legbiztonságosabb és legkényelmesebb kerékpártároló szolgáltatását biztosítja városi kerékpárosok részére. Szemben a hagyományos tárolókkal és könnyen átvágható hordozható lakatokkal, a BLOCK kerékpártárolók egyedi dizájnjuknak köszönhetően 3 ponton rögzítik a lezárt bicikliket, így garantálva a gondtalan közlekedés élményét. 

  • Minek a rövidítése a Block szó és mit lehet tudni róla? Mikor indult? Mi célt szolgál?

A BLOCK a Bike + Lock szavak kombinációja, leírva önmagában is értelmes szó. Azonban nem „blokk”-nak, hanem „bí-lok”-nak ejtjük. Azért döntöttünk ezen brand-név mellett, mert több szinten is képviseli azt, amivel foglalkozunk, illetve magát a termékünket is. A szóösszetételen túlmutatva jelöl egyfajta egységet, jól körülhatárolható, a környezetéből kiemelkedő területet - mint amilyenek a kerékpártároló állomásaink is. Emellett pedig „blokkol” mindenféle behatást, kerékpárlopási kísérletet, így garantálva a teljes biztonságot. A BLOCK egy fiatal, kerékpáros és fenntartható közlekedés fókuszú urban tech startup Budapestről. A cég 2019 februárjában került bejegyzésre, előtte pedig még fél évig foglalkoztak az alapítók az ötlettel. Missziójuk a városi kerékpáros közlekedés népszerűsítése és a kerékpártolvajlás megszüntetése.

72367843_2578393082220690_4251445752439504896_n.jpg 

  • Hogyan jellemeznétek a Block munkásságát? Kiknek készül és miért?

A BLOCK termék-szolgáltatás párosa elsősorban a magasabb értékű kerékpárok tulajdonosait célozza meg. Gyakran megfigyelhető, hogy hiába van egy személynek drága kerékpárja, nem meri rendszeresen használni a városban, mert fél a lopástól és rongálástól. Mi ezen fogunk változtatni és lehetővé tenni, hogy mindenki gondtalanul róhassa az utakat azzal a bringával, amelyikkel csak szeretné. Nem kell többé csotrogányokra szorítkozni, végre a karbon vázas, cross-country és elektromos bringák is megkapják a nekik kijáró tiszteletet.

 

  • Kik állnak a vállalkozás mögött? Hogyan mutatnátok be magatok?

Az innovatív ötlet két fiatal mérnök, Szilágyi Szabolcs (BME) és Boros Márk (ÓE) elméjéből pattant ki. Ezek vagyunk mi.

Szabolcs: környezetmérnökként és regionális közgazdászként elkötelezett vagyok a fenntartható fejlődési elv gyakorlatba ültetése, és a karbonsemleges közlekedési módok implementálása mellett. Szakterületem a Smart City koncepció és a megújuló energiaforrások, én vagyok felelős a startup stratégiai vezetéséért és mindennemű megjelenéséért.

Márk: tapasztalt mechatronikai mérnökként a termékfejlesztésért és a gyártási, valamint hardware R&D tevékenységekért vagyok felelős, továbbá én koordinálja a digitális fejlesztéseket is.

 67337851_731315567326435_5905206477219430400_n.jpg

  • Mit tudhatunk a létrejöttéről? Hogyan találtatok egymásra, majd erre a nagyszerű ötletre és milyen úton haladtatok a megvalósításig? Kudarcok? Jelentős események? Kiemelkedő történések?

Néhány éve egy szilveszteri buliban ismerkedtünk meg, és egész végig a 3D nyomtatásról beszélgettünk. Már akkor tudtuk, hogy azzal a nappal egy gyümölcsöző kapcsolat veszi kezdetét.

Szabolcs: Később felkértem Márkot, hogy segítsen nekem az MVM Edison 2. fordulójában továbbgondolni az ötletem. Ebből végül egy MVM együttműködés alakult ki, amely a körülmények szerencsétlen változása miatt nem tarthatott sokáig. Nem sokkal később, 2018 májusában Márk felhívására jelentkeztünk a Vállalkozz Józsefváros! startup versenyre, ahol különdíjasok lettünk. Ez azt jelentette, hogy az izraeli magyar nagykövet meghívására szeptemberben részt vehettünk a DLD Tel Aviv expón. Még 2018 nyarán jelentkeztünk az EIT Climate-KIC Launchpad cleantech startupokat támogató programjába, ahol kiváló szakmai mentorok segítségével elkezdtük kidolgozni az üzleti tervünket. Szeptemberben Tel Aviv-ban bemutattuk az első prototípusunkat, majd innen hazatérve megnyertük az EIT Climate-KIC Launchpad versenyt. Ennek jutalma a novemberi nemzetközi döntőre való kiutazás volt, Edinburgh-ba, Skóciába, illetve a továbbjutás az EIT Climate-KIC Accelerator másfél éves programba. Októberben jelentkeztünk a BME x Startup Campus x Hiventures versenyre, ahol tovább finomították az üzleti tervünket és elkészült hozzá a pénzügyi terv is. Edinburghban a Climate-KIC Launchpad nemzetközi döntőjén a TOP 6 Urban Transitions startup közé kerültünk, majd hazatérve (november elején) megnyertük a BME x Startup Campus x Hiventures versenyt is. Ennek a jutalma egy Hiventures inkubációs befektetés volt, ami akkor még 9m Ft-ot takart. Ez az összeg végül 2019 februárjában érkezett meg, ekkor került sor a cégalapításra is. Ezzel kezdetét vette egy 6 hónapos intenzív termékfejlesztési és validációs időszak. Júniusban az EIT Climate-KIC Accelerator Stage 2 csapataként 10 ezer euró támogatást, + a KPMG különdíját is elnyertük. 2019 augusztusára elkészült a tesztelhető prototípus. Nem sokkal rá, szeptember elején a csapatunk egy többfordulós kiválasztási kör után felvételt nyert a Design Terminal méltán híres és elismert mentorprogramjába. Jelenleg ebben a programban dolgozunk együtt további szakmai mentorokkal a pénzügyi tervünk finomhangolásán. A hivatalos piacra lépést 2020 márciusára tervezzük, de addig is veszünk fel előrendeléseket.       

 71971254_2578392815554050_4560468838365265920_n.jpg

  • Van valami hitvallásotok, mottótok az életben?

Nem ismerünk lehetetlent és nem hiszünk a véletlenekben! Mindenképpen a vállalkozói létet tartjuk az ideális életstílusunknak, és szeretjük, amit csinálunk. Önmagunk példaképei vagyunk, a kritikákat megfogadjuk, és nem adunk a lehúzó véleményekre.   

 66349199_721320688325923_2716330840626823168_n.png

  • Miért pont kerékpárok, a kerékpártárolók állnak a középpontban?

A csapatunk először nem kerékpártárolással foglalkozott. Az MVM Edison versenyen még egy energetikai projekttel indultunk, amely aztán nagyvállalati CSR-ba fordult, a Vállalkozz Józsefváros! versenyen pedig egy Smart City bútorcsaláddal neveztünk. Ennek egyik eleme volt egy akkor még kezdetleges kerékpártároló-koncepció, amelyre az egyik zsűritag mutatott rá, hogy azzal lenne érdemes foglalkozni. A verseny döntője után – és az izraeli útra való felkészülés elején – valóban elhagytuk a többi okosbútor-elemet, és a kerékpártárolásra fókuszáltunk. Mindkettőnknek lopták már el kerékpárját gyermekkorában, tehát tudtunk azonosulni a problémával.

 

  • Vizualizálnátok a jövőt? 5 év múlva a cég… itt fog tartani. Hol is? Mit szeretnétek elérni? Mivel lennétek elégedettek?

5 év múlva a BLOCK nemzetközileg is elismert kerékpáros kiegészítőket is forgalmazó cég lesz, amely termékeivel jelen van Ázsiában, Észak-Amerikában és Nyugat-Európa legtöbb országában. Az alapítók célja egy ún. exit esemény (felvásárlás) amely során értékesíteni kívánják a részesedésüket. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy ne dolgoznának továbbra is a BLOCK projekten, csupán az a céljuk, hogy jelentős tőkével a hátuk mögött új iparágakban is megvethessék a lábukat.

A fiúkat megtaláljátok itt is, de az insta és fb oldaluk is izgalmas. Ráadásul nagy dobásra készülnek, hamarosan Malajziába utaznak...

 ReAd-blog

71886292_2578392932220705_5689999177983983616_n.jpg

A digitális világ és a fiatalság-Interjú egy digitális kommunikáció és intelligencia szakértővel

Sokat tanul a fiataloktól, inspirálják a munkájában, azt vallja a szakértő

Az internet világa beszivárgott nagyon gyorsan a családok mindennapjaiba. Lehet jól csinálni, rosszul vagy sehogy sem, de kizárni lehetetlen a netet. Sokszor eltűnődök magam is, hogy elég jól teszem-e a dolgom, a gyerekeimnek hasznos dolog vajon a saját meglátásom vagy ellenkezőleg. Hagyjam számítógépezni, tablettezni vagy inkább zárjam el előlük teljesen? Mutassam meg, mennyire klassz dolog, hogy az internetnek hála egy szempillantás alatt olyan dolgokat megtudhatnak, megnézhetnek, ami normál esetben sosem? Vagy bárkivel, bármikor beszélgethetnek, akár a világ túlfeléről is. Na de mi lesz, ha valami csúnyába botlanak? Zaklatás, visszaélések és hasonló dolgok is a velejárói a nagy digitális szabadságnak, ha nem figyelünk eléggé. Hogyan kellene jól csinálni?

Ma egy olyan hölgyet mutatok be, aki ezzel foglalkozik. Az öt gyerekes Fülöp Hajnalka Digitális kommunikáció és intelligencia szakértő. Már rég felfigyeltem a munkájára és sokszor olvasgatom a cikkeit. Rendkívül jó meglátásai vannak és érdekes dolgokról ír, gyermekközpontúan, vidáman, cseppet sem szűklátókörűen. Köszönöm, hogy vállaltad az interjút, melyben mesélsz a munkádról, magadról.

18423980_10208876258491743_3486625997953003882_n.jpg

Fotó: Balázs Gusztáv

 -Mit tudhatunk rólad? Izgalmas munkát végzel, nagycsaládos anya is vagy. Folyton pörögsz, aktív vagy. Hogy kerültél erre a területre?

Örülök, hogy beszélgetünk, köszi a lehetőséget! Három kívánságom volt gyerekkorom óta: írni, olvasni  és saját család: gyerekekkel lenni. Boldog vagyok, hogy mindegyik sikerült, hisz 20 éves korom óta vagyok édesanya, közel 25 évig voltam kisgyerekes, a legnagyobb 29, az  ötödik gyerekem 13 éves. (A többiek 27,25, 20 évesek.) Fővárosi lakótelepi kamaszélet után 19 éves koromban építkezni kezdtünk Szadán, a családunk már itt nőtt fel, ezért is inkább érzem magam már szadainak. A kert, a ház, a falusias környezet, a természeti táj és az emberek mentalitása is óriási erővel hat rám, ránk. Oda-vissza. A munkámat tekintve nagy utat jártam be: kórházi ápolónőből értékesítő, majd újságíró lettem, utána sok informatikai és pedagógiai dolgot tanultam,végig a gyerekek mellett, az érdeklődésem mellett hogy családbarát munkám legyen, az hajtott. Három éve egyszülőként  vállalkozóvá is váltam, tehát több a lehetőségem. Honlapom itt: www.HajnalON.hu .Elsősorban újságíró vagyok, de sokszor digitális kommunikációt  tanítok, digitális szülő-nevelői tréninget tartok, ahol is a biztonságos és tudatos internethasználatot tanítom meg szülőknek, gyerekeknek és pedagógusoknak. Persze, ezeket mindig meg is írom cikkekben, és tananyagokat is készítek, és itt összeérnek a szálak. Egész életemre a több lábon állás, és  a párhuzamosság a jellemző.

- Hogyan lettél Digitális kommunikáció és -intelligencia szakértő? Mit takar a kifejezés egyáltalán?

Újságíróként tanultam és folyamatosan fejlesztem a kommunikációs készségeimet: jól kérdezni, értő módon hallgatni, apró, de sokat mondó jeleket megfigyelni a szeretett szakmám velejárója. A gyerekeim születésével egyidőben - 90-es évek-   több dolog is gyökeresen megváltozott: a digitális világ bárki számára elérhetővé vált, és a gyereknevelés csodája is 0-24 órában elvarázsolt és tanított engem is. A szakmai kihívások , az új dolgok tanulása, az önfejlesztés (gyereknevelés) és a munka világa, ráadásul a családbarát munka nálam egybeesett. A digitális világban való kommunikáció ezernyi ágát-bogát ugyanis meg lehet tanulni. Hogy ez egy intelligenciaként is leírható, az pedig azért van, mert  a digitalizáció olyan sokrétűen áthatja az életünket, hogy az érzelmi, értelmi mellett a digitális tudatossággal (DQ) a teljes életminőségünk is javulhat. Emellett a szülőség is tanulható,szerintem mindenki érzi, hogy milyen jó lehetőség “gyémántot “csiszolni és csiszolódni”:). Ez a kettő egyben  olyan nagyszerű felfedezés számomra, hogy elhatároztam és teszem is: mindenkivel, akinek segíthet, szeretném megosztani a tapasztalataimat. A DQ a mindennapi életben, tanulásban, családi és párkapcsolatokban, álláskeresésben, vállalkozásban: mindenhol használható, és jól használva minden jobb minőségűvé válik ettől.A tudatos szülői jelenlét pedig magától értetődik, hogy mindenkinek jó..:). (A DQ modelljét bemutatom  ld. itt.) 

- Mit tartasz elsődleges feladatodnak a munkáddal kapcsolatban? 

Hogy odafigyeljek a közönségemre, tanulóimra, hallgatóságomra és mindig friss, személyre szabott és mindig friss és érdekes anyagot adjak át. Digitális térben gyereket nevelni tanuló szülőknek vagy tizenéveseknek, tanároknak: mindig máson van a fókusz. Fontos hogy mindig kérjek és adjak visszajelzést, ez szerintem kulcsfontosságú minden emberi kapcsolatban, így a munkában is. Tréningeket, előadásokat, workshopokat tartok, cikkeket, riportokat, tudósításokat írok, és már ki-kikacsingatok más műfaj felé is: játékokban, rádióműsorban, videókban is részt veszek már. A lényeg, hogy minél interaktívabban, a résztvevőket bevonva tudjam átadni ezt a tudást és segíteni ezzel az emberek kapcsolatait, életminőségét. Hálás vagyok, hogy a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat Safer Internet Programjában dolgozhatok 10. éve, velük együtt teremtünk értékeket a gyermekek, a családok számára.) *

- Kik tudják hasznosítani a munkád és milyen területen? Kik tudnak megkeresni?

  A legtöbbször iskolákból keresnek meg, de már óvodák is jelentkeznek,és szülők is sokszor hívnak. Ez azért lehet, mert a pedagógusok töltik a legtöbb minőségi időt a gyerekekkel, ők - képzett nevelőként- hamar észreveszik a digitális, mediatizált környezet hatásait a gyerekeken. Ez lehet rossz (pl.figyelemzavar, indulatkitörések, beszűkültség, agresszió, stb.) és lehet jó is,  (pl. jobb kooperáció, közös nyelvi-digitális kód, szókincsnövekedés, problémamegoldás, vállalkozó szellem, stb.), amit viszont nem mindig tudnak felismerni és a helyén kezelni. Ők hívnak el, hogy tartsak a gyerekeknek interaktív előadást. Felkészülök “belőlük”, viszek filmeket, játékokat, nagyon jó sokszor: nem mennek ki szünetben és volt, hogy ebédelni is én küldtem el őket, annyira bevonódnak..persze én is:)  Becsülöm a pedagógusokban, hogy felismerik a helyzetet és ők is szeretnének tanulni biztonságos internethasználati ismereteket... Ilyenkor a digitális pedagógiai módszereket is bemutatom, forrásokkal, gyakorlatiasan, hisz a mai gyerekeket így lehet és kell tanítani szerintem. A harmadik kihagyhatatlan szereplő pedig a szülő, aki “kütyüző” gyereket nevel otthon. (és maga is digitális eszközhasználó). Nekik egy előadástól egy egész délelőttös tréningig,v agy személyes konzultációig sok módon tudok segíteni: hogyan alakítsuk ki a családi együttműködést egészségesen és szeretettelien a digitális eszközökkel és azok nélkül?    Most a tehetséges gyerekek, fiatal felnőttek fejlesztésébe is bekapcsolódtam: digitális készségekkel, a mesterséges intelligencia mindennapjainkban való felfedezésében segítek nekik. Hogyan tudnak úgy tanulni, fejlődni, hogy a jövő munkaerőpiacán is boldoguljanak és persze belecsempészem azt is hogy a digitális világ hogyan segíti a családbarát munkavégzést. Mindig úgy tartom a foglalkozásokat, hogy gyakorlatias, azonnal használható trükköket, tippeket, iránymutató elveket hagyjak ott. És mindig erősítem a hallgatóság önbizalmát, úgy érzem, nagyon sok jó erőfeszítést nem jelez vissza senki. Tisztelet és hála a szülőknek, pedagógusoknak, és sok szeretet a gyerekeknek, tiniknek! Gyakorló szülőként érzem, milyen drága az idő, de ha olyat kap az ember, ami hasznos, amit aznap tovább mondhat, tehet, és jobb lesz neki, akkor megérte. 

- Mit gondolsz a mai digitális világról? Miben könnyíti az életünk meg és miben nehezíti?

Mint minden, ember által kitalált dolog, eszköz, sokféleképp használható. Szerintem még soha nem volt ilyen könnyű kapcsolatot teremtenünk egymással, soha nem volt ennyi lehetőségünk a tudás megszerzésére, soha nem volt ilyen  sok lehetőségünk a világ javainak testreszabására..Szülőként, anyukaként a családbarát munkahelyeket, a családbarát vállalkozást is a digitális világ eszközei és előnyei segítik. Számomra egyértelműen egy áldás, nem lehetek elég hálás, hogy a digitalizációt kihasználva a lehető legtöbb időt tölthettem a gyerekeimmel és a számomra oly fontos munka világában is jelen maradhattam, 25 évnyi (!)folyamatos kisgyerekes anyaság mellett, és a tanuláshoz is óriási segítség volt.

A nehézségeit abban látom, hogy a digitális világban új kommunikációs terek jöttek létre, a személyesség és a fizikai kapcsolat elválik egymástól, sok visszaélésre és hamisságra ad lehetőséget. Ezért ezt a digitális kommunikációt meg kell tanulni, a új kereteket kell megrajzolnunk, megtanulni fókuszálni, önszabályozó folyamatokat és önismereti, öntudatos tevékenységeket kell magunk és környezetünk számára bevezetni. Ez lemondással, konfliktusokkal, csiszolódással jár, mint minden fejlődés. De megéri!

69345275_10214487251363058_8041451428461412352_n.jpg

 -Szoktatok kütyümentes napokat tartani? 

Igen, kirándulni, úszni, fürdeni, hegyekben lenni nagyon szeretünk, a nagy családdal közös programokat mindig kütyümentesen szervezzük. Szerintem az a fontos, hogy legyenek egymáshoz kapcsolódást segítő programok, rendszeresen, lehessen ezekre számítani, ez nagyon erős kötődést és bizalmat teremt, és nagyon megnyugtató hatással van minden szereplőre. Ennek kialakítása ( a saját önfegyelmezésével is) a szülő feladata. A gyerekek ebbe nőnek bele, számítanak rá, és a minőségi idő a gyerekkel óriási jelentőségű, semmi mással nem pótolható és mindig csak egyszer van. A gyerekkor nagyon rövid, még ha a nehéz napokon örökkévalóságnak is tűnik. De nem az. A gyerekek felnőnek, de a kütyük megvárnak. 

-Hogyan hasznosítod a munkád a való életben?

Nekem a munkám és a való életem egy és ugyanaz:) Nagyon sokszor használom a (két otthon élő fiamtól) hallott, látott, tanult dolgokat a munkában, és viszont: amiket tanulok, hallok, azt otthon is használom. Vagy a külföldi lapokban olvasott  VR, AR (virtuális valóság, kiterjesztett valóság) dolgokról csevegünk a vacsoraasztalnál, esetleg ők mutatnak egy 5 Minutes craft- trükköt a sütikészítéshez. De másban is igyekszem összekapcsolni a dolgokat: pl. az angol órámon azt a témát vesszük át, amiről pár nap múlva előadást tartok, így a (magyar) előadást is gyakorlom és az angol szókincsem is bővül. A tanárom és én is nagyon élvezzük ezt, nincs két egyforma óra...Ez egy önmagát javító, felfelé pörgő spirál. 

- Sokszor olvastam, hallottam tőled, hogy a gyerekek tanítanak. Mesélnél erről?

A gyerekektől tanult dolgokkal jobb lesz a “közös mentális tér” köztem és a gyerekeim között és viszont. Mivel biztonságosabban és tudatosabban használom a digitális teret, több előnyét élvezem: hatékonyabban dolgozom, jobb minőségűek az emberi kapcsolataim, több információ alapján jobb döntéseket tudok hozni.  És több időt takarítok meg, amit a feltöltődésre, az általam szeretett emberekre és dolgokra fordíthatok. 

- Mit gondolsz a mai fiatalságról? Mennyiben változtak a fiatalok a 10-20-30 évvel ezelőttiekhez képest? Miben jobbak, ügyesebbek?

Szerintem nagyon inspiráló a gyerekekkel, fiatalokkal dolgozni. Sok visszajelzést kapok tőlük  és adok is nekik. Úgy látom, erre nagy szükségük van: hisz ebben mindannyian egyformák vagyunk: szeretetre-elfogadásra vágyunk és szeretet adunk, jó esetben:)  És helyben is vagyunk : a mai fiatalok közül sokan élnek közülük - szerintem- társas magányban.., sokszor valódi kapcsolatok, érzelmileg elérhető szülők nélkül.. Az őszinte és nyitott beszélgetésekért- a netről, a neten- az emberi kapcsolatokról - nagyon hálásak  - és én is nekik. Ezzel együtt szerintem bátrabbak, nyitottabbak, vállalkozó szelleműbbek és a szellemi vagányságuk is erősebb. Szerintem erősen feszíti őket a netről érkező “minden szupi-szuper” és a “tökéletes” emberek virtuális világával való összehasonlítási “kényszer”. A kialakulóban való önbecsülésük egyik terepe lehet a virtuális világ, de nehéz megtalálniuk ezt a lehetőséget, sok felnőtt mentorálásra, társadalmi elfogadásra van szükségük. Ha tudatosan választják meg a netes (és fizikai) csoportjaikat, az embereket, akik hathatnak rájuk, akkor jó irányba változik az életük.Az életünk minőségét az emberi kapcsolataink határozzák meg leginkább, és ezeket a digitális térben is egyre tudatosabban tudjuk kezelni- tehát egyre jobban élhetünk. Erre sok fiatal már ráérzett, ezt jó látni! A média és a jelenlegi oktatási rendszer is kihívások elé állítja őket. Viszont soha nem volt még ilyen sok lehetőség az aktív állampolgárságra, amit sokan kihasználnak, és fizikai és digitális érdekérvényesítő és közösségépítő munkát végeznek. A klímaszorongást, a jövőjükért való aggódást is látom bennük, ezt is jól oldhatja az aktív közéleti és magánéleti tevékenység.  Kétélű dolog, de sokan bárkivel szóba tudnak állni, bárkivel együttműködnek, pl. egy online játékban vagy vásárlásban, projektben. Ugyanakkor nem olyan könnyű őket átverni, médiatudatosabbak, ez nagyon jó hír. Ezerfelé figyelnek, sok kapcsolatot ápolnak, úgy ahogy,,de “always connected”- - bekapcsolt állapotban vannak. Sokszor elmondják, milyen ellentmondásos a felnőttek és a média tanítása és pl. amit látnak a kommentszekciókban, csoportokban a felnőttektől: cseppet sem példamutató, frusztrált személyeskedő és buta megnyilvánulásokat. Nincs erre sokszor jó minta előttük. 

 15781073_10207821152434751_1378079059290322342_n.jpg

-Nehezebb a mai fiatalok élete, mint a régebbi gyerekeknek vagy könnyebb?

Nem szeretem az ilyen összevetéseket, mindenki a jelenben kell, hogy helyt álljon. A saját jelenében, nem a szülei, tanárai gyerekkorában ..Húú, ettől a témától “vadak lesznek a szemeim”- ahogy  az egyik lányom fogalmazott a minap..Ne várjuk el, hogy a mai gyerekek a szülők offline gyerekkorának megfelelően éljenek! Az emberiség történetében először fordul elő , hogy a felnövekvő generáció egy teljesen más társadalmi - kultúrális közegbe nő fel, mint a szülei. Legyünk rá büszkék, hogy mi, mai szülők vagyunk az egyetlen generáció, akik ezt a feladatot kapták. Álljunk bele, tanuljunk a gyerekektől, a fiataloktól, egymástól, magunktól, (magunkról ) és persze a szakértőktől:) (ez itt a reklám helye:)

-Saját gyerekeid nevelését milyen elvek alapján végzed?

Mi pont idén 25 éve waldorf óvodába- iskolába járunk, ez a pedagógia és szemlélet hatja át a mindennapjainkat. Az emberi szabadságba, a szabad gondolkodásba, a gyerek életkori sajátosságainak megfelelő legjobb körülmények biztosításában való hit vezet elsősorban. És a gyerekek tisztelete, a varázslatos, rugalmas és fejlődő gondolkodásuk megőrzése, kialakítása. Az olvasóvá neveléssel szuperképességeket adhatunk át: pl. a szövegértés, a szókincsük bővítése, az érzelmi intelligenciájuk fejlesztése, a rugalmas gondolkodás, önbizalom, önbecsülés- a mesék, regények, könyvek ezeket segítenek fejleszteni.Ebben hittem, ebben hiszek, ezt látom a digitális világban is beválni. Hisz aki gyorsan és értőn olvas, az a digitális világban is jobban boldogul, hatékonyabb lesz, jobb emberi kapcsolatai lesznek- még több könyvet olvashat, még jobban élhet. 

- Amikor nem dolgozol, mivel foglalkozol?

Amikor nem  hangosan zenét hallgatva/énekelve vezetek, akkor nagyon szeretek a természetben lenni, családommal, barátaimmal biciklizni, erdőt-mezőt járni. Szerencsére Szadán, egy budapesti agglomerációban lakunk, biciklizhető távolságra öt tó, két patak, erdők, kilátók, tanösvények, hatalmas parkok várnak bármikor.  A Balaton iránti rajongásom azért megmarad, ahogy csak tehetem, arra vállalok órát, vagy csak úgy meglátogatom, bármely év-vagy napszakban. elképesztően felvillanyoz. Volt idén nyáron, hogy egy nap alatt két tóban is úsztam:), az előadásaim szünetében munka közben a Balatonnál és este a mi kis tavunkban a kisfiammal... Ennél jobban csak olvasni szeretek, főleg regényeket..

-Olvasás. Itt rögtön felcsillant a szemem. Miket olvasol, mik a kedvenc könyveid?  Mikor van erre időd? 

Kedvencem az Utas és holdvilág, a Mester és Margarita, de a Dan Brown könyveket és Allan Kalrsson humoros-izgalmas svéd regényeit is nagyon szeretem. A gyerekeim könyveit is mindig elolvasom, legyen az a Harry Potter bármelyik része vagy Percy Jackson és az olimposziak. A szakmámba vágó szépirodalmi (és gyerek, ifjúsági) könyveket is szeretem, Berg Judit: Drifter  - A darknet árnyékában könyve lebilincselően jó volt szakmailag és irodalmilag is. Időt mindig tudok szakítani, akár a piros lámpánál állva, vásárlás közben, az esti lazításoknál. A könyvek- szerintem- olvasatják magukat, szóval én hagyom magam:)

-Miket csinálsz még hobbiként?

Ugye a hobbi arra kéne, hogy legyen, hogy a munka-és a család kötelezettségei után valahol feltöltődjön az ember. Hát, szerencsére nekem a munkám is feltölt és a családom is, de szeretem a színes, pörgős életem. Filmeket még keveset nézek, pedig óriási hatással vannak rám.., épp ezért megválogatom. A filmeket a gyerekeim javasolják, most még gyűjtögetem, de majd végignézem mind a kétszázat egyszer:)) Sütni, főzni, a  házunkkal, kertünkkel, kutyáinkkal törődni is szeretek. Nem beszélve a csodálatos barátaimról, akikre egyre több időm van:), és nemcsak a digitális térben találkozunk egyre többet. Nagyon hálás vagyok nekik is, hogy értékes idejüket, sokszor tudásukat megosztják velem is. 

- Hogy látod, ez a mai irány hová fog vezetni 10-20 év múlva? Jó felé halad?

Szerintem két irány lehetséges: a klímaváltozás komoly károkat okozhat a civilizációnkban és a jelenlegi társadalmi-gazdasági berendezkedésében, ezt remélem, el tudjuk kerülni. A másik  a világ egyre digitalizáltabbá válik, ebben sok lehetőség van. Az, hogy a mesterséges intelligencia és egyéb programok a gondolatainkat, viselkedéseünket próbálja kitalálni, megváltoztatni , egyre sikeresebben (online marketing, közösségi oldalak, játékok, stb.) arra inspirál, hogy mi magunk legyünk tudatosabbak, önismeret, döntéshozás, kapcsolataink terén. Igy a digitális világ eszközeit mi is használhatjuk, céljaink eléréséhez. Ehhez persze céltudatos, magabiztos emberek kellenek. Az emberi kapcsolatok terén is hozhat hasznosat, tudatos és minőségibb emberi közösségek kialakulását, a tanulás demokratizálódását, a döntéshozók erősebb kontroll alá helyezését és az aktív állampolgárságot. Szóval én bizakodó vagyok, és ezt tanítom a mindennapjaimban is. 

ReAd-blog

 

 

 

On Sai írónőt kérdeztük

Szerzős nap a KMK-nál

71187001_2823702980992141_12161590740647936_n.jpg

A mai kérdéseim Varga Beátára zúdítóm, olvasói körökben ismertebb nevén On Sai-ra, több blogger segítségével.. Beáta író, szerkesztő és viselkedéselemző. Többnyire sci-fi- és fantasytörténeteket publikál, hol K. Varga Beáta, hol On Sai néven. Az ő nevéhez köthető az ország legnagyobb regénypályázata, az Aranymosás Irodalmi Válogató is. Fogadjátok sok szeretettel.

Fodor Krisztina kérdései

- Mi vett rá az írásra, illetve mikor írtál életedben először? (akár blogot, akár könyvet, akár publikálásra, akár csak magadnak szánt munkát)

Alsós voltam, amikor minden este fejből meséltem az öcsémnek. A Hófehérke horror változata, Hamupipőke viccesen, vagy a Piroska és a farkas, amikor a farkas győz végre… Innen indultam. Felsősként már regénykezdeményeket írtam a saját szórakoztatásomra, de mivel körülöttem olvasni sem szerettek, így nem jutott eszembe az írásaimat megmutatni másnak. Gimnáziumban mindenki verseket írt, én viszont sci-fit, így ezt sem mutattam meg. Írtam a barátoknak két vígjátékot, ez volt az első, amit más látott.

- Hogyan kezdesz bele egy új regénybe? Előbb vázlatot írsz, és fejben felépíted, vagy spontán ötletekből állítod össze stb.

Előbb a szereplő jelenik meg, majd a világ skicce felépül a fejemben. Gondolatban lejátszom a sztorit, és ha hónapokkal később még foglalkoztat, akkor döntök a megírás mellett. Sok történetet nem írok meg, nem elég erősek. Mindig egyszerre három történet van jelen. Van ez a gondolati játék, van egy tervezett regény, aminél egy-két fejezeteket írok, majd a gépen hagyom, hadd álljon össze a világ, hadd érjen a sztori. Illetve van, amin aktuálisan dolgozom, és megjelenésre szánom. Nem szoktam jegyzetelni, mindent fejben tartok.


- Naponta körülbelül mennyi időt töltesz írással?

Minden hajnalban négykor kelek és hatig az írással foglalkozom. Hétvégén általában kilencig van időm. Nyáron írok a legtöbbet. Leadási idő előtt szabadságra megyek, és olyankor egy-két hétig aktívan írok.

Watchaholics blog kérdése:

- Miért választottad az On Sai nevet?

Szeretem a bonsai fákat, ez a kedvenc fám. Annak idején az onsai nick a bonsai elütéséből eredt. Először blogot indítottam ezen a néven, majd az első novellám is így jelent meg, mert 2007-ben a kiadók még nem mindenhol engedték a magyar szerzői nevet. 2012-ben, amikor megjelent az első regényem, a Calderon, avagy hullajelölt kerestetik, akkor már lehetett volna magyar név, de a Varga Bea annyira gyakori, hogy féltünk, a neten rákeresve nehéz lesz megtalálni. Mára már kiderült, hogy tévedés, én vagyok a legbeább Bea, de akkoriban ezt nem lehetett tudni. Az On Sai nevet amúgy nagyon szeretem, főleg, mert rövid, és dedikáláskor az első egy óra után már minden szótag számít…

Luthien könyvvilága blog kérdése

- Melyik regényed/novellád világában élnél a legszívesebben?

Egyikben sem. mind túl macerás. Vagy lázadnak, vagy világméretű gondok vannak. Én egyszerű, mezei író vagyok, a kalandvágyam a hátsó kertig visz

Wandamaci könyvkuckója blog kérdése

- Van-e olyan téma/stílus, amiben biztosan nem írnál?

A horror. Mióta vidéken élek, és a hátsó kertre négyméteres üvegablak néz sötétítő nélkül...miközben a kertem mögött egy denevéres erdő kezdődik... hát, megfontolom az ilyesmit :) Tavaly volt egy novellaötletem, ami a környéken játszódott volna, és az ijesztő az volt, hogy csak körbenéztem, milyen jeleket lehetne beletenni, és egy nap alatt találtam - még a Tescoban is. Aztán az egyik jelenet az lett volna, hogy a főhős egyetemista fia megjelenik éjjel kint az üvegablak mögött, ám ő tudja, hogy a kölyök Pesten alszik. Hát nem éjjel megjelent a lányom az üvegajtó mögött, miközben úgy volt, hogy Pesten alszik? No, ezek után nem erőltettem a novella megírását...  És vettem rolót, biztos, ami biztos.

70936073_2823702950992144_8811940120090378240_n.jpg

Saját kérdéseim:

- Hogy fogadod a negatív kritikát, a trollokat? 

A negatív kritikát szeretem. Eleve kritikus közegből indultam, és magam is jó elemző vagyok. Nagyon izgalmas pl egy dramaturgiai szakmai vita, rengeteget fejlődtem és fejlődök így mai napig. Bármikor szívesen csapdosom az asztalt egy jó irodalmi vitában :
Ehhez persze az kell, hogy a kritikus se legyen nebáncsvirág, mert érdekes módon, míg az írókat arra neveli a köz, hogy fogadják el a negatív visszacsatolást, addig a kritikusoknál még nincs tudatosítva, hogy ez egy kölcsönös dolog. Ők is az által fejlődnek, ha a nézeteikben mondjuk a logikátlanságot át lehet beszélni.
Ami a trollokat illeti, sokakkal ellentétben nem tartom trollságnak, amikor valaki kiakad egy íráson és fröcskölődik, hiszen ilyenkor valami személyes dolgot érintett a téma, és a véleménye önmagáról szól, a saját kríziseiről, élethelyzetéről, frusztrációiról. Inkább mint viselkedéselemző érdekesnek látom. Ha van kellő önismerete, akkor idővel rájön a saját problémáira, teljesen felesleges szegénynél még vitázni is :)
Ugyanúgy az sem zavar, ha valaki nem érti a könyvet, vagy láthatóan nem neki való. Olvasóként én sem rezonálok néha olyan könyvekkel, amit meg más imád, szóval megértem a dolgot. Nekünk, lektoroknak igazából rosszabb is, mert ha van egy profi írótól egy rossz könyv - bizony végig kell olvasni. Szóval ha bárki leteszi a könyvemet, hálás vagyok érte. Inkább ajándékozza el másnak, minthogy végigszenvedje.

- Melyik könyveddel vagy a legelégedettebb?

Mindegyikkel elégedett vagyok. Anno novellistaként megéltem, milyen, amikor élesben, nyersen kijön egy szöveg. Nem túl kellemes. Így aztán megszoktam, hogy mindent szinte nyomdakészre csiszoljak. Például tudom, hogy az Apa, randizhatok egy lovaggal? regényben van egy mondat, ami nem egészen jó, és mai napig zavar. A Lucyben is van egy. De a többi ezerrel elégedett vagyok. Nem tökéletesek, de mindig az aktuális tudásom legjavát tükrözik. És persze a szerkesztő is sokszor visszapakolgatja a fordított szórendjeimet. Szerintem ha az ember beleadja minden tudását, de tényleg mindent és igényes a szövegre, akkor mindig elégedett lesz mindegyik művével.

- Melyik könyvedet volt a legnehezebb megírni?

Milyen szempontból?  Érzelmileg a Lucy, ott keményen kiégtem a végére. Dramaturgiailag a Calderon 2, az elég csavaros sztori lett, a végén féltem, hogy nem tudom visszacsatolni a szálakat.
A legtöbbet elrontott könyv az Apa, randizhatok egy lovaggal volt, életemben először szereplőt kellett teljesen átírni, amikor rájöttem, hogy egy Hűség lovag nevű 25 éves csapatparancsnok soha az életbe nem fog összejönni Miával.
Stilisztikailag meg a Vágymágusok jelentett igazi kihívást, hiszen első E/-es regényem. Ráadásul a férfi E/1-ben gyakorlottabb vagyok a sci-fi miatt, nőit nagyon-nagyon keveset írtam, fiatal lányét meg alig.

covers_324195.jpg

- Van valami különös szokásod írás közben?

Különös nincsen. Szeretem végtelenítve hallgatni a számokat, szeretek hajnalban írni és megnézni a napfelkeltét. Egy vidám napfelkelte a legelrontottabb szöveg törlését is boldog fényekkel tudja körbevenni.

- Ha nem írsz, mivel kapcsolódsz ki?

Sorozatokat nézek, olvasok, kertészkedem, barátokkal találkozom. Görgetem a moly.hu-t, imádom olvasni a könyvidézeteket, szerintem függő vagyok :)

- Kávé vagy tea?

Mindkettő.  Mindig három pohár van az asztalon: víz, tea, tejeskávé.

Tél vagy nyár?

Ősz, ez a kedvenc évszakom.

- Íróként milyen műfajú könyveket szoktál olvasni?

Bármit elolvasok, mindig is mindenevő voltam. Mióta szerkesztőként egész nap szövegekkel foglalkozom, észrevettem, hogy pihenésképp egyre több szakkönyvet olvasok. Főleg társadalmi és pszichológiai témában.

- Milyen volt a viszonyod a kötelező olvasmányokkal?

Imádtam őket. Mindent egy évvel korábban olvastam, amikor a nővérem bajlódott velük. Az arany embert legalább harmincszor olvastam, de a Tüskevár első oldalát is el tudtam mondani fejből. Aztán mindig elolvastam az írók más könyveit is.

- Mit gondolsz most, az első megjelent regényedről? Változtatnál rajta, ha mai fejjel írnád? Miért ezt a műfajt választottad?

Nem változtatnék. A Calderon, avagy hullajelölt kerestetik egy fogadásból született. A mai napig jókat röhögök rajta.
A fantasztikumot meg nagyon szeretem, nem hiszem, hogy valaha is realista írásokat írnék.

covers_287582.jpg

Deszy könyvajánlója blog kérdése

- Milyen könyv(ek) várható(ak) tőled az idén?

A Vágymágusok 1 - Álruhában biztosan kijön :) Az már a tördelőknél, és a borítóterven is az utolsó simítások zajlanak.
Az Artúr kapcsán van némi bizonytalanság. Még szerkesztjük, de utána a nyomdai időpontokon múlik a dolog. Sajnos egyre gyakoribb a technikai hiba, a feltorlódó könyvek, úgyhogy még ezt nem merem száz százalékra ígérni.

On Sai biográfiája: 

2012 On Sai: Calderon, avagy hullajelölt kerestetik
2013 On Sai: Scar
On Sai: Calderon, avagy felségáruláshoz bricsesz dukál
On Sai: Sose szólj be varázslónak!
2014 On Sai: Lucy
2015 On Sai: Apa, randizhatok egy lovaggal?
2016 On Sai: Szürke szobák
2017 Pintér Bence (szerk.): A magyar fantasztikum helyzete
Érints meg!
Varga Bea: A siker tintája

 

ReAd-blog

 

covers_371436.jpg

covers_522444.jpg

Fontos a helyesírás?

A helyesírás, a gondolataink helyes leírása jelzi az igényességünket és a tiszteletünket mások iránt

arm-1284248_640.jpg

Mi az? Mindenki tanulta, de nem mindenki hasznosítja? Hát a helyesírás!

Bizony én is hadilábon állok vele. Nagyon sokszor utána kell néznem vagy kérdeznem, hogy jól írom-e az adott szót. Máskor azt hiszem, jól tudom, aztán kiderül, hogy nem. Az új helyesírási szabályzattal pedig pláne nem vagyok tisztában. Az egybe- vagy külön írjuk a szavakat az, ami a legnehezebb még számomra. Van valaki, akit bármikor kérdezhetek, ha elakadok, biztos tudja a helyes megoldást, az oda vonatkozó szabályt. Ő pedig a Helyesen magyarul oldal szerkesztője, a nagyszerű korrektor, Mosolygó-Marján Erzsébet. A mai interjúalanyom ő lesz, és kérdezem a mai helyesírásról, annak fontosságáról és hasonló érdekes témákról.

70446277_2423964707880332_6602205375015944192_n_1.png

- Számodra miért fontos a helyesírás? Mióta az? Gyermekkorodban is érdekelt a nyelvtan?

Úgy gondolom, a helyesírás, vagyis a szavak, a gondolataink helyes leírása jelzi az igényességünket és a tiszteletünket mások iránt. Igaz ez akkor is, ha a nagyközönségnek írunk egy könyvet, vagy ha egy terméket, szolgáltatást szeretnénk értékesíteni, de akkor is, ha csak egy levelet vagy üzenetet kívánunk elküldeni egy barátunknak vagy ismerősünknek.

Érdekességként megemlítem, hogy a Helyesen magyarul korábbi oldalán (mielőtt egy „kedves” ismeretlen feltörte a fiókomat és kizárt annak kezeléséből) végeztünk az olvasóink között egy felmérést, melyben arra a kérdésre vártunk választ, hogy mennyire befolyásolja a válaszadót a hirdetések, termékismertetők helyesírása, amennyiben egy terméket vagy szolgáltatást szeretne megvásárolni, illetve igénybe venni. Az eredményen mi is meglepődtünk, ugyanis a szavazók 88%-a válaszolt úgy, hogy nem vásárolna olyan terméket, szolgáltatást, melynek leírása helyesírási, nyelvhelyességi hibáktól hemzseg. Valójában érthető ez az arány, hiszen a helyes nyelvhasználat, az igényesség bizalmat teremt.

Igazából már azóta fontos a számomra a helyesírás, mióta megtanultam írni. Ez talán valamilyen genetikai örökség lehet, hiszen anyukám is kiszúr minden nyelvi bakit. Nekem is rááll a szemem már egészen kisiskolás korom óta. A nyelvtant már az általános iskolában is szerettem. Talán azért is, mert nem kellett sokat tanulnom ahhoz, hogy jó eredményeket érjek el benne. Mondhatnám, hogy a véremben volt.

- Mit gondolsz a mai szlengről, a rövidítésekről, a behozott idegen szavak garmadájáról, az egyre fogyatkozó helyesen írók számáról?

A mai, felgyorsult világunkban a kommunikáció is felgyorsult, rengeteg információ áramlik felénk az internetről, így elkerülhetetlen, hogy ezek a szavak befurakodjanak a mindennapi szóhasználatunkba. Vannak olyanok, melyeknél már szinte fel sem tűnik, hogy nem magyar szót használunk, mint például az oly közkedvelt szelfi, vagy a kúl. Viszont olyanokkal is találkozhatunk, melyektől „kiráz a hideg”, és a „menő” fiatalokon kívül nem sokan értik, gondoljunk csak a swag, vagy a yolo szavakra. Mondhatnám, hogy ezeknek a kifejezéseknek a használatára is megvan a megfelelő hely és idő, de nem mondom, hiszen minden gondolatunkat, érzésünket el tudjuk mondani szép, magyar szavakkal is. Akkor miért használnánk mást, amit ráadásul sokan nem is értenek?!

Szerinted mit szólna a drága nagymamád, ha azt mondanád neki, amikor felhív, hogy „Bocs, nagyi, éppen home office brainstormingolunk a raj sales kollégákkal.”

- Hát ez nagyon jó. Biztos megkérdezné, milyen nyelven karattyolok. Hol fontos a helyesírás legjobban? Ki az, akinek fokozottan oda kellene figyelnie rá?

Szerintem a helyesírás mindenhol fontos! Bár gondolom, ez tőlem nem volt meglepő válasz. A viccet félretéve nélkülözhetetlennek tartom a nyelvi igényességet minden olyan területen, ahol bizalmat szeretnénk kelteni másokban (pl. termékek, szolgáltatások értékesítése), de egy hivatalos levél megfogalmazásakor is elengedhetetlen, ezzel is megadva a tiszteletet a másik félnek.

A könyvkiadás során is elengedhetetlennek tartom, hogy az író a gondolatait nyelvileg igényesen adja át az arra kíváncsi olvasóknak, hiszen ellenkező esetben nagy rá az esély, hogy a következő kötetét már nem fogják megvásárolni. Arról nem is beszélve, hogy ezek „maradandó” alkotások, sok-sok év múlva is olvashatják.

Korrektorként dolgozol. Milyen területeken kérnek föl?

Igen, korrektorként és szerkesztőként dolgozom. Főként könyvkiadókkal dolgozom együtt, de manapság a magánkiadás is igen népszerű, így gyakori, hogy közvetlenül az írótól kapok megkeresést és felkérést a kézirata korrektúrázására, ellenőrzésére, vagy szerkesztésére.

Emellett persze még nagyon sokféle helyről és témában kapunk megkeresést. Gyakran javítjuk honlapok szövegét (amellyel első körben találkoznak az érdeklődők), blogcikkeket, szakdolgozatok, értekezéseket, katalógusokat, de volt már megkeresésünk diszlexiás cégvezetőtől is, aki a komplett levelezésének korrektúrázását bízta ránk.

 - Mit gondolsz a mai nyelvtani tananyagokról? Elég, amit a suliban tanítanak a csemetéknek?

 Szerintem a mai oktatási rendszerben próbálnak minél több tudást a gyerkőcök fejébe táplálni, tehát a mennyiséggel nem hiszem, hogy gond lenne. Úgy gondolom, inkább a módszer a lényeges, ezáltal pedig a hatékonyság. Gondoljunk csak bele, mi a hatékonyabb, ha például fizikából tanítják az elektromosságot, az, ha a definícióját sulykolják belénk, vagy ha megdörzsölünk egy vonalzót és a fejünk fölé tartjuk? Ugye, hogy égnek áll a hajunk tőle?!

70774484_673466149815364_8795851387347927040_n.jpg

Ezzel csak azt szerettem volna szemléltetni, hogy sokkal könnyebben megtanulják a gyerekek a helyesírás szabályait is, ha játékos feladatokkal mutatjuk meg és gyakoroltatjuk be velük, mintha azt próbáljuk elmagyarázni, hogy hogyan kell a szavakhoz kapcsolni az igekötőket.

Sokkal nagyobb problémának tartom viszont a manapság oly népszerű „fejlesztő” füzetek minőségét. Iskolakezdés előtt én is vásároltam a nagyobbik fiamnak, aki most kezdte a második osztályt, és kíváncsiságból belelapoztam egy elsősöknek szóló, kimondottan helyesírás gyakorlására szolgáló feladatlapba. Sajnos már az első oldalon, ahol kinyílt, találtam egy hibát. 


70266555_363191371256349_2664653081156780032_n.jpg

Valamint a másodikosok olvasókönyvében is találtunk egy hibát a kisfiammal. Éppen a szótagolva olvasást gyakorolták, a hiba pedig nem más, mint a járni szó elválasztása, ami így nézett ki:

70359894_719871428481179_8546953827771744256_n.jpg

- És arról mit gondolsz, hogy sokan kihagynák a helyesírást, magát a kézzel való írásmódot?

Ezt teljesen abszurdnak tartom. Gondoljunk csak bele, hogy már csak egy betű vagy egy írásjel elhagyása, vagy kicserélése teljesen más értelmet tud adni egy-egy szónak, mondatnak. De ha például egy e-mail címet írunk el akár csak egy betűvel, akkor úgy járhatunk, mint az alábbi történet szereplői:

 Egy minneapolisi házaspár eldöntötte, hogy Floridába megy felmelegedni egy különösen fagyos télen. Úgy tervezték, hogy ugyanabban a hotelben szállnak meg, ahol a mézesheteiket töltötték 20 évvel azelőtt. Mozgalmas programjuk miatt nehéz volt összeegyeztetni az utazási időpontot, ezért a férj pénteken, a feleség pedig a következő napon repült Minneapolisból Floridába. A férj bejelentkezett a hotelbe, ahol a hotelszobában egy számítógép is volt, nem úgy mint évekkel azelőtt, és eldöntötte, hogy küld egy e-mailt feleségének. Véletlenül azonban kihagyott az e-mail címből egy betűt, s anélkül, hogy észrevette volna a tévedést, elküldte a levelet a rossz címre.

****************************************************

Közben ... valahol Houstonban ... egy özvegy épp a férje temetéséről érkezett haza, akit az Úr hazahívott az Ő dicsőségébe, egy szívinfarktus után. Az özvegy elhatározta, hogy megnézi a barátoktól és rokonoktól érkezett e-maileket. Miután elolvasta az üzenetet, visított és elájult. Fia berohant a szobába, édesanyját a földön találta, majd felpillantott a képernyőn található szövegre:

"Szerető feleségemnek
Időpont: 2013 nov.22, péntek
Tárgy: megérkeztem!

Drága szerelmem!

Tudom, meg vagy lepődve, hogy üzenetet kapsz tőlem. Már számítógépük is van az ittenieknek és lehet szeretteinknek e-mailt küldeni. Épp most érkeztem meg és jelentkeztem be. Minden elő van készítve a holnapi érkezésedre és már nagyon várom, hogy találkozzunk. Remélem, hogy az utazásod olyan csendes lesz, mint az enyém.

Ui.: Tényleg nagyon meleg van idelent!!!"

A kézzel írás elsajátítása szerintem nélkülözhetetlen, hiszen a kézírás, vagy folyóírás sokkal összetettebb, több készség és képesség együttes alkalmazását igénylő tevékenység, mint a géppel való írás. Tanulása során erősödik a kéz és a szem összehangolt mozgása, fejlődnek az agyi idegpályák, a térérzékelés, a kéz finommotoros mozgása, javul az ábrázolási készség, a ritmusérzék. Ez csak néhány alapkészség, de mivel a kézírás nagyobb kognitív kihívást igényel, agyunk több területét dolgoztatjuk egyszerre. A kézzel íráshoz összetettebb és koncentráltabb gondolkodás szükséges, közben – jó esetben – figyelünk a stílusra, a szóhasználatra és a helyesírásra. Fejleszti a memóriát, a kreativitást, a verbális kifejezőkészséget, a kommunikációt, az anyanyelv-használatot. Ráadásul a kézírás folyamata egyfajta elmélyült, meditatív állapotot hozhat létre, amely lehetőséget nyújt arra, hogy megoldást találjunk problémáinkra. A kézírásunk személyes és egyedi, mint az ujjlenyomat, visszatükrözi személyiségünket, lelkiállapotunkat, hangulatunkat, személyiségfejlődésünket. (Forrás: http://www.azirastukreben.hu/10-es-1-erv-a-keziras-fontossaga-mellett)

Vannak olyan szavak, szókapcsolatok, szlengszavak, amiket rendszeresen helytelenül látsz leírva és égnek áll a hajad tőle? Egy kis okulás is számunkra. 

Természetesen vannak ilyen szavak, de igazából azon már túl vagyok, hogy égnek álljon tőle a hajam, hiszen már több mint tíz éve foglalkozom különféle írások javításával, inkább jókat szoktam mosolyogni rajta, hiszen nagyon vicces szituációkat tud okozni egy-egy helytelenül írt szó.

Ha eszembe jut, ellenőrzés közben le szoktam ezeket írni. Megosztok néhányat közülük a kedves olvasókkal:

kézpénz – készpénz

olyan okról – olyanokról

meny – menny

ártatlanság védelme – ártatlanság vélelme

egyel (növényt) – eggyel (egy darabbal)

árú (értékű) – áru (termék)

szelem – szellem

ködbér – kötbér

pont – ponty

halott – hallott

gorilla – gerilla

hófehér kés – hófehérkés

kapuzárási pónik – kapuzárási pánik

észpénz – készpénz

fussatok – fossatok

A Helyesen magyarul Facebook oldalán felnőttek és gyerekek is találnak maguknak nyelvi fejtörőket, érdekességeket, de Böbe oldalán rengeteg érdekes, rosszul leírt szövegre, képre is bukkanhattok, ami nem kis vidámságra adhat okot. Gyűjti őket, így nyugodtan küldjétek el neki, ha hasonlót olvastok valahol! 

ReAd-blog

71098145_489099241640232_7360388323916906496_n.jpg

Hihetetlen, de igaz-fanfictionok készítése indította el az írói pályán

Róbert Katalin érkezik a mai interjúmban

43411809_1111008252392055_5798384043498143744_n.jpg

Két könyvét olvastam a soron következő interjúalanyomnak és rögtön beleszerettem az írásmódjába, az érzékenységébe, amivel közelít a karakterek életre keltéséhez. Imádom, ahogy egy-egy szereplőt felépít és a körülötte lévő világot, atmoszférát, a társas kapcsolatait is különlegessé teszi. Biztos vagyok benne, hogy valamennyi könyvét sorra fogom venni. Na de ki lakozik a könyvek mögött? Ma Róbert Katalin írónő került sorra. Mit lehet tudni róla?

1986-ban született Budapesten. Iskolás kora óta ír, prózáival többször is részt vett Sárváron a Diákírók, Diákköltők Országos Középiskolai Pályázatán, ahol 2002-ben bronzminősítést ért el. 2009-ben az Aranyvackor meseíró pályázaton több száz nevező közül a legjobb harminc közé került, 2013-ban részt vett a II. Aranymosás irodalmi pályázaton, amelyben a nyertesek közé került. Szerkesztő és íróiskolai oktató, imád szép pillanatokat fotózni, van két macskája, gyakran dolgozik kávéházakban, rendszeresen sportol.

Publikációi
Ígéret, novella in: Bárka folyóirat (2013/6)
Nalávia titka, meseregény (2014, Naphegy Kiadó) 
Szívből, színből, igazán, regény (2014, Könyvmolyképző Kiadó) 
Kezdjetek el élni!, regény (2015, Könyvmolyképző Kiadó) 
Szelídíts meg!, regény (2017, Könyvmolyképző Kiadó) 
Holdvilág piknik, novella in: Érints meg! (2017, Könyvmolyképző Kiadó)
Válassz engem!, regény (2018, Könyvmolyképző Kiadó)
6 hét a világ, regény (2018, Könyvmolyképző Kiadó)
Nyakamon maradsz, novella in: Meghitt pillanatok (2018, Könyvmolyképző Kiadó)

Mottója:

„Kézirat soha nem ég el”
– Mihail Bulgakov

És mi az a fanfiction?

Szó szerint „rajongói irodalom”-nak lehetne fordítani. A fanfiction valamely rendkívül nagy népszerűségnek örvendő műalkotás rajongók általi „továbbírását” jelenti. Ezekben a művekben hol magát a történetet folytatják, hol csupán az eredeti történet szereplőit mozgatják, az eredeti cselekménytől adott esetben homlokegyenest eltérő történetvezetéssel. -Forrás: Wikipádia

2014-ben jelent meg az első köteted, de előtte is rendszeresen írtál, publikáltál. Mesélnél róla, hogyan csöppentél bele ebbe a világba, az írásba? Mi indított el a pályádon? Kinek a hatására kezdtél el írni?

Gyerekkoromban azt láttam, hogy mindenki ír körülöttem: a szüleim szociológusok, tudományos műveken dolgoztak, a nővérem szintén írt novellákat – mára dramaturg –, szóval számomra is szinte természetes volt a meseírás majd novellaírás otthon. Anyukám nagyon támogatott is ebben, megmutathattam neki mindent, később olyan barátaim is voltak, akikkel közösen írtunk. Középiskolás koromban többször jártam Sárváron a Diákírók, Diákköltők Országos Találkozóján.

Az egyetemi évek második felében pedig rátaláltam a fanfiction műfajára. Ezzel párhuzamosan „nyílt ki” igazán az internet számomra. Számos fórumos beszélgetés, online barátság kapcsolódott az íráshoz és az első, netes publikálásokhoz. Én a fanfictionökön keresztül tanultam karaktert ábrázolni, történetet végigvezetni, majd indultam el a saját történetek felé.

 

Változatos stílusokban jelent már meg könyved, mint mese, romantikus. Van olyan, amiben sosem publikálnál? Mit tervezel még kipróbálni? Melyik stílusú könyvet volt nehezebb megírni? Más felkészültséget kíván a mese, mint egy romantikus regény vagy egy fantasy?

Valószínűleg nem írok soha történelmi művet, mert nem vagyok történész, és úgy gondolom, ahhoz, hogy egy valós történelmi kor – tehát nem alternatív, fantasy történelem – ábrázolása hiteles legyen, nagyon mély és alapos tudásanyag kell minden téren. Márpedig nem biztos, hogy én bele tudom-akarom tenni azt az energiát, ami egy kor kutatásával járna. Inkább az alatt az idő alatt írok több kortárs realista történetet…

Most fog először megjelenni fantasy regényem. Mindig is tudtam, hogy a világteremtésben sok nehézség van, mert amíg a kortárs realista regényeknél az lehet az elvárás önmagam felé, hogy annak nézzek utána, amiről írok, addig egy fantasyben úgy kell kitalálni dolgokat, hogy működjön és hiteles legyen minden. Végig kell gondolni a technikai szintet, a mezőgazdaságot, a vallást, az emberek reakcióinak és tudásának hiteles hátterét, és így tovább. Ez tényleg nagyon melós, ugyanakkor most nagyon élvezetes is volt.

Biztosan másképp kell megírni egy mesét és egy nagykamaszoknak, felnőtteknek szánt történetet. Én elsőre általában a sztoriban gondolkozom, nem a célcsoportban, de írás közben már látnom kell tisztán, hogy kiket szeretnék megszólítani a szöveggel. Ugyanígy a műfajok tekintetében sem  tervezek most olyasmit, hogy mindenképpen akarnék írni egy krimit vagy sci-fit, de lehet olyan ötletem, amiben megjelenik ez a zsáner is. A Nalávia titkán kívül minden regényemre igaz, hogy meghatározó benne a romantika – azt hiszem, ez még ki fog tartani azért egy darabig.

 

Mik hatnak rád írás közben? Színek, szavak, egy mondat, egy helyszín, név…? Mit csinálsz akkor, ha menet közben elkap a hév, egy jó ötlet? És ha nagyon nem jön az a várva várt ihlet? Mihez nyúlsz akkor? Pihenés, kikapcsolódás, zenehallgatás?

Ötlet bármiből születhet. Valaki mesél egy sztorit, és annak egy töredéke, egy sorozatban látott, regényben olvasott félmondat is beindíthatja a fantáziámat. Zenét szoktam hallgatni írás közben, sőt, most már a történetekhez keresek is passzoló zenéket, de igazából ez csak aláfestés, nem ez ihlet. Ha elkap a gépszíj, akkor írok, mint az őrült. Legjobb, ha teljes napokat lehet ilyenkor szánni az alkotásra. Nagyon felemelő érzés ennyire hosszan és mélyen kalandozni egy kitalált világban.

Ha viszont nagyon nem találom a szöveget éppen, nem szoktam erőltetni. Ha ez átmeneti elakadás, jöhet egy séta, egy sorozat, bármi, ami eltereli a figyelmemet. Ha viszont komolyabb a dolog, mondjuk a regény elején nem találom még a hangot, megpróbálkozom mással. E/3 helyett E/1, más nyitóhelyzet, bármi. Ez segíthet megtalálni a hibát.

 48393604_1154563408036539_1225339261717315584_n.jpg

Hogyan képzeljünk el alkotás közben? Ülsz a megszokott kis sarkodban, felírod a kis vázlatokat, megtervezed mi hová fog kerülni? Vagy ellenkezőleg és ha ihlet jön, bármikor nekiesel, nincs megszokott napszakod, helyed és nincsenek előre megírt tervek?

Nincs megszokott napszak és helyszín sem. Van egy laptop, bárhol jó, csak legyen hozzá áram, nehogy lemerüljön nekem. Írtam már kávézóban, vonaton, teraszon, kertben és persze az íróasztalomnál is. Ha meg akar valami születni, nem számít a környezet, a történet jön és kész. Ezzel együtt tervezni azért szoktam. Vannak vázlatfájlok minden könyvhöz, illetve pont a hamarosan megjelenő regénynél a kézzel jegyzetelés jött be. Van egy füzetem, amiben mindenféle szerepel térképtöredéktől kezdve gyógynövényekről szóló infókig, meg egy csomó lapom is vázlattervekkel. Amikhez persze nem ragaszkodom…

 

Melyik könyved szereplői kerültek hozzád a legközelebb? Tervezed valamelyik folytatását megírni vagy új történetek vannak benned inkább?

Több olyan regényem is van, aminél úgy éreztem, lehetne folytatni a történetet a mellékszereplőkkel: a 6 hét a világ Dittája szerintem simán érdemelhetne egy saját színházas könyvet. De igazából én a Szelídíts meg! Kittijéről (sőt, még Roziról is) szívesen írtam volna. Ha úgy látnám, hogy az olvasók nagyon várnának egy ilyen történetet, nem zárkóznék el tőle.

Most először szándékosan sorozatot kezdtem írni – mert ezt a történetet nem lehetett egy kötetben megfelelően lezárni. Nagyon szeretem a Lélekfény szereplőit, szóval jó lesz folytatni a történetüket.

Igazából mindig azok a karakterek állnak a legközelebb hozzám, akikkel dolgozom. De azt hiszem, az eddig megjelent könyveim közül a legkedvencebb pasim Máté a 6 hét a világból…

 pictures_12794.jpg

Mi a legjobb és mi a legnehezebb az írásban, abban, hogy életre keljen egy-egy mű?

A legjobb az, amikor nagyon bennem van a történet, időt is tudok teremteni rá és írok, írok és élvezem. Ugyanakkor annak, ha kiadásra ír az ember, sokszor van nyomasztó oldala is. Az olvasók másképp állnak ahhoz, amiért több ezer forintot adtak ki, mint ahhoz, amit a neten ingyen elolvastak. Fontos nekem, hogy ne okozzak csalódást, és bizony ilyenkor az ember önkéntelenül is érzi a nyomást. Elég jó? Elég érdekes? Fogják annyira szeretni, élvezni az olvasók, amennyire szeretném? Minden megjelenésben van rizikó. És utána meg a visszajelzéseknél megint jön a jó oldal: látni, hogy szeretik. Megható és felemelő.

 

Kik szokták véleményezni, segíteni az írás során az utad, a megszületett mondatokat? Mit szólnak a szüleid, a család, barátok, a közeli hozzátartozók? Hogy viselik el, mikor magadon kívül, a könyvben létezel?

Aki hozzám közel áll, annak meg kell birkóznia azzal, hogy az írás mennyire az életem része. Néha biztosan érdekes, ha mesélek ötletekről, néha nyilván nehéz, fárasztó (akár unalmas is lehet), ráadásul az írás meg egy magányos tevékenység, amibe nem lehet bekapcsolódni, csak békén lehet hagyni az embert. Ez nehéz. Ennek ellenére szerencsém van, mert nagyon erős támogató közeg van körülöttem.

Vannak olyan közeli barátaim, akik már az első ötleteléseket is meghallgathatják, akikkel szeretem átbeszélni a készülő művet, akár megmutatni, ha elakadok. És vannak olyan előolvasók, akik csak a kész verziót kapják meg konkrét kérdésekkel, hogy leadás előtt javítani tudjam a szöveget.

 

Szoktak olyan beszólások érkezni, hogy „ezt beleírhatnád a könyvedbe, ezt megírhatnád" vagy épp ellenkezőleg, "ugye, engem nem írsz bele”?

Igen, olyan volt már, hogy erről vagy arról írhatnék egy regényt. Persze nem szoktam egy az egyben regényt írni senkiről, és biztos éppen olyan történettöredékek ihletnek meg, amiknek az elbeszélője sose gondolna arra, hogy ezzel majd ad egy ötletet…

 covers_324795.jpg

Hogy bírod a kritikákat, a könyvedről szóló bejegyzéseket? Meg lehet szokni, hogy mit írnak egy-egy könyvedről? És a pozitív visszajelzésekkel hogy vagy?

Meg lehet szokni a negatív kritikát, de tanulni kell. Sok író elkerüli ezeket a bejegyzéseket, cikkeket, én nem kerülöm tudatosan, de nem is keresgélem megszállottan a visszajelzéseket. Mindig a friss könyv első kritikái a legnehezebbek, mert idővel beáll egy arány, lehet látni, mennyi pozitív és mennyi negatív értékelés született, azt is le lehet mérni, mi az, ami sokakat zavart, mire érdemes máskor odafigyelni. De ha mondjuk a megjelenés után zsinórban érkezik több nem annyira pozitív visszajelzés, az a mai napig nehéz – de már sokkal könnyebb, mint amennyire nehéz volt az elején a visszajelzéseket kezelni.

A pozitív visszajelzés mindig feldob, nagyon örülök, ha tetszik az olvasóknak, amit írtam. Ha valaki személyesen megkeres, az is nagyon jólesik, de ha csak belefutok egy értékelésbe, az is mindig öröm.

 

Meg lehet élni szerinted az írásból? Milyen szerinted a magyar kortárs írók élete?

Ma Magyarországon regényírásból nagyon kevesek tudnak megélni. Általában az írás egy plusz időtöltés valamilyen munka mellett – és az a munka lehet akár könyvelés, de újságírás vagy szerkesztés is –, ami azért nagyon nehéz, mert egy regényt megírni kutatásokkal, javításokkal, gép előtt töltött valós, írásra szánt idővel nem kevés. Simán elvihetne több havi munkaidőt. És mivel a munkaidőnkben dolgozunk, ezért ehelyett a szabadidőből, családra, barátokra szánt időből visz el. Ez nehéz és áldozatos dolog még annak is, aki olyan szerencsés, hogy nagyon gyorsan tud írni.

Vannak persze írói ösztöndíjak, amik éppen ezt segítenék, hogy maximum félállás mellett kelljen írni, de ezek alapvetően szépíróknak szólnak, szórakoztató irodalmi íróként nem sok esélye volt/van az embernek arra, hogy megkapja. Marad tehát a zsonglőrködés az idővel, ami sokszor nagyon nehéz.

 covers_458017.jpg

Milyen írók hatottak az írói stílusodra?

Szabó Magda biztosan. Általában ha éppen nagyon erős hangú szerzőt olvasók, kicsit hat rám, olyan is volt már, hogy tudatosan kipróbáltam játékból egy saját magamnak írt novella, történet erejéig azt a stílt, ötletet, hangot, amit másnál láttam – ez a típusú játék és próbálgatás a fanfictionös múltamból maradt. De Szabó Magda nagyon meghatározó.

 

Íróként gondolom olvasol is. Miket szoktál olvasni?

Íróként és szerkesztőként is sokat olvasok, viszonylag vegyesen. Egyfelől fontos követnem az aktuális megjelenéseket a romantikus, a Young Adult és New Adult kategóriákban. Másfelől nagyon-nagyon élvezem a thrillereket és krimiket, ezért a saját kedvemre válogatott olvasmányok között sok ilyen is felbukkan. Közben persze a kortárs szépirodalmat is igyekszem követni. De az idő véges, könyvekből pedig rengeteg van: állandóan ott tornyosulnak előttem az elmaradások…

 

Mit csinálsz, mikor épp nem írsz? Mi a munkád, hobbyd? Van egyáltalán olyan, mikor dőt tudsz szakítani magadra?

Ha nem írok, de dolgozom, mások szövegével foglalkozom: szerkesztő vagyok a Könyvmolyképző Kiadónál, magyar szerzőkkel dolgozom azon, hogy a kéziratuk a lehető legjobb legyen, illetve íróiskolában oktatok. Ezek után, ha nem írok és nem dolgozom, időnként remekül rákattanok sorozatokra és azokat darálom le, emellett heti kétszer járok kettlebell edzésre és lehetőség szerint jógázom és futok is, mert a sok gép előtt görnyedés mellett kell valami más is. Szeretek színházba járni, barátokkal találkozni, és… igazából legjobb az lenne, ha 30 órás lenne egy nap, akkor beleférne minden.

 covers_518644.jpg

Mit tervezel a közeljövőben? Van, ami most készül az olvasóknak? Mesélhetsz róla? Mit várhatnak az olvasóid?

Ősszel jelenik meg a Könyvmolyképző Kiadónál a Lélekfény-sorozat első része. Ez egy fantasy történet, egy olyan világban játszódik, ahol mindenkinek van egy lelki társa, és egy csuklón felbukkanó jegy segítségével közvetítik ki a társakat. A téma engem régóta foglalkoztat, már egyszer elképzeltem egy ilyen történetet, de nem vágtam bele. Ez most kicsit másik irányból közelíti meg, de ugyanarról szól. Három karakter nézőpontján, történetén keresztül ismerjük meg ezt a világot. Nagyon izgalmas volt velük dolgozni – és, mivel sorozat, még nincs is vége a kalandnak. Kicsit más lesz, mint az eddigi könyveim, hiszen fantasy, de valahol mégsem lesz más, mert az érzelmekre, emberek közötti viszonyokra fókuszálok most is.

 

Mivel győznéd meg a tőled még nem olvasó embereket? Miért válasszák a könyveidet?

Ha szereti az olyan könyveket, amikben az érzéseken, emberek közötti viszonyokon van a hangsúly, inkább elmélyedő, elgondolkodtató, de nem látványos akciókkal teli történeteket akar éppen olvasni, akkor érdemes tennie egy próbát. Az én célom, hogy hiteles és őszinte legyen az, amit megírok, a mélyére menjek a karaktereknek és elvigyem oda az olvasókat is. 

 

 10 év múlva hogy látod önmagad? Mit fogsz szerinted csinálni, hol élsz, kikkel?

Nagyon remélem, hogy tíz év múlva is fontos lesz az életemben az írás. Szeretnék a családommal élni és valahogy balanszírozni a gyerekek, házasság, munka, írás között. Nem tűnik könnyűnek, de éljenek a kihívások – és ilyen kihívásért megéri.

 Ha Katalinról még többet tudnátok meg, blogot is vezet, amit itt találtok.

Köszönöm az interjút az írónőnek!

ReAd-blog

#blog #írás #kérdezdazírót #blogger #könyv #book #jókönyv #kérdezzünk #ReAd-blog 

covers_466616.jpg