Egy csipetnyi nő fűszerezve anyasággal, könyvekkel, interjúkkal, programajánlóval...

ReAd-blog


Ajánlott korhatár?!

2019. október 22. - Mayerné Répási Adrienn

cinema-2502213_640.jpg

Minap szembe jött velem egy igen érdekes bejegyzés a kék közösségi felületen, aminek az írója nehezményezte, hogy 10-12 évesek ültek be a számára is lelkileg megterhelő Joker című filmre. Jogos a kifakadása szerintem.

Rengeteg kérdést vet fel a téma, amik jórészt megválaszolatlanok maradnak, amolyan költői kérdések. Egy 10 éves gyerek mi a fenét keres egy pszicho thrilleren? Jó lenne kikérni egy 10-12 éves kiskamasz véleményét is, mennyire érti, fogja föl az ilyen horderejű filmeket. Nem fél, hogy egy életre rettegni fog? Vagy ők már annak a kornak a gyermekei, akiket semmi sem tántorít el, el tudják különíteni a digitális élet és a valóság között különbséget? A kérdés továbbra is ott motoszkál a fejemben, de miért ül be egy neki nem való filmre? Brahiból? Csordaszellem? A többiek is mennek, én se maradjak ki? Ez az év filmje, nem maradhat ki? Nem értem. Izgatja a tiltás, hogy nem neki való még? Nem tudja mekkora lelki megterhelésnek teszi ki magát?

Ki a felelős azért, hogy mégis ott van? A szülő? Tudja ő egyáltalán, hogy a csemetéje merre van? Aligha. Bár láttam már karón varjút! Ha nem tudja, hol a gyermeke, akkor miért nem tudja vajon? Jó az a nagy szabadság? És ha nem csak a moziba ül be, hanem bármi nagy baj éri? Ha pedig tudja a szülő merre csatangol a gyermek, akkor milyen lelkivilága van, hogy elengedi, ráadásul felnőtt kíséret nélkül? Bevallom, a frissen elkészült animációs Oroszlánkirálynál is nagyon rezgett a léc, menjünk moziba vagy sem. Pedig az egy animációs mese volt, majdnem természetfilm, amit nézünk a TV-ben rendszeresen, ráadásul ismerték a gyerekek az alapsztorit, ezerszer láttuk már. Mégis alig mertem elindulni. A legtöbb filmet, mesét előre megnézzük, hogy a gyerekeknek nincs-e benne érthetetlen, ijesztő rész. Lehet túlféltők vagyunk? Nem tudom, de az biztos, ha már meg szeretné mindenáron nézni, vele vagyok, magyarázok, fogom a kezét, hozzám bújhat, ha fél. Ez lenne az alap, nem?

A pénztáros? Neki bizony nem az a dolga, hogy elküldje az oda nem illő embereket. Jelezheti, hogy nem neki való a film, üljön be másikra, de el nem küldheti. Sőt. Minél több jegyet elad, annál jobban végzi a dolgát, nem hiszem, hogy lebeszélhetné a nem oda illő fiatalokat, már csak a főnöke sem nézné jó szemmel szerintem.

A körülötte ülök, aki nem szóltak rá? Régen a szomszéd Gizi néni is ránk ripakodott, ha nem olyan dolgot csináltunk, ami belefért a jólneveltség fogalmába szerinte. Ma már ha csúnyán mersz nézni más gyerekére még meg is vernek...Vagy közönyösek vagyunk és mindegy, mi tuti nem szólunk, csináljon amit akar, nem az én kölyköm? Talán ki így, ki úgy. valahol az arany középutat kéne belőni. Rászólni, ha számára vagy társaira veszélyes dolgot cselekszik, a saját lelki és testi épségét veszélyezteti, nagyon nem helyénvaló dolgot cselekszik. De legalább figyelmeztetni rá, hogy ezt ne! Viszont nem minden vacakért beszólni és rögtön majd megverni, szemmel verni.

Ő maga mennyire felelős? Nem tartja be a szabályokat nagylánykodásból, nagyfiúskodásból. Vajon mennyire veszi komolyan az ott látottakat? Nem fog sérülni, örök sebeket szerezni vele? Bennem felötlik egy emlék. 8-9 éves lehettem, mikor belelestünk a Cápa című filmbe húgommal. Visszagondolva gagyi film és lehetetlen, de a lábam nem mertem letenni az ágyról utána, nemhogy úszni menni. Sokáig még az uszodába is magam mögé tekintgettem, hiába tudtam az agyammal, hogy ott nem lehet cápa. A kör kedves lánykája megvan? Vagy személyesen Chucky baba? Hány ilyen film van, ami életre szóló rettegést tud okozni még felnőtt fejjel is, ha nem bírja az ember, nemhogy még érő, sok területen éretlen gyerekben. 

Sok filmen, könyvön a cigarettával ellentétben csak ajánlott korhatár található vagy még az sem. De ide sorolnám szívem szerint az energia italokat, alkoholt és a többit hasonszőrű cuccot. Ajánlott, hogy 8,10,12,14,18 éves korban kezd, vedd meg, használd, olvasd, nézd, addig ne. Hát én nem ajánlanám, hanem tiltanám vagy legalább alaposan szigorítanám. Elérnék vele valamit? Nem hiszem. A cigarettára tett elrettentő kép és szöveg sem ijeszt el senkit, viszik, mint a cukrot. Mégis valamit tenni kellene. Nem gondoljátok? Nagyon nincs ez rendjén. 

alone-2666433_640_1.jpg

Fura világban élünk, a 10 évesek energiaitallal a kezükbe szaladgálnak, a 12 évesek lelkileg nyomasztó pszichológiai thrillert néznek moziban legálisan, de olyat is tapasztaltam, hogy a 11 éves hölgyemény a Szürke ötven árnyalatát akarta kikérni a könyvtárból mellettem. Miután (természetesen) nem kapta meg, közölte, hogy anyukája akkor megveszi neki. A 2 éves vígan tabletozik, az 5 éves számítógépes videókat néz és a 8 éves drága telefonnal rohangál. Értem én, hogy kütyük világa, modernizáció, hagyjuk kibontakozni a csemetét...meg minden. De jó vajon NEKIK ez a fene nagy szabadság? Gyorsul a világ. A mai fiatalok mindent hamar szeretnének megtapasztalni. Egyre hamarabb kezdenek el élni, cigarettázni, szexuális tapasztalatot szerezni. Pedig nem maradnak le semmiről! Nem vagyok álszent, én is sutyiban kipróbáltam a cigit, meglógtam discóba, amikor anyuék nem engedtek el. De igyekeztem vigyázni a testi és lelki épségemre, odafigyelni, hogy elkerüljön a baj. Szándékosan sosem kevertem magam galibába, életveszélybe. Annyi rossz van a világban. Mégis a fiatalok többsége fittyet hány rá. Tudják vajon, hogy az az energiaital mennyire káros a szervezetükre? Nem érdekli valószínűleg őket. Tudják, hogy ez a thriller mennyire megviseli a lelket, még ha nem is érzik rögtön? Aligha...

Kedves gyerekek, fiatalok! Ne siettessétek a dolgokat, hamarosan úgyis eljön az. Nem maradtok le semmiről! Ne bántsátok magatok testileg, lelkileg szándékosan, a szüleiteknek, a világnak még szüksége van rátok! Szabad élni, tapasztalni, kipróbálni, de nem mindegy hogyan, miként!

U.I.: Kérünk az ajánlott korhatár helyett, egy szigorúbb intézkedést!

Te tudsz rá megoldást? Szólj hozzá a cikkhez, oszd meg, vidd hírét, hátha másoknak eszébe jut valami jó! 10-12 éves vagy és megnézted a filmet? Mesélnél róla, hogyan érintett? Írj bátran! Őszintén kíváncsi vagyok.

ReAd-blog

#blog #élet #life #mozi #könyv #korhatár #besorolás #jobbélet #vigyázzmagadra #ifjúság #fiatal #gyermek #Joker

girls-1209321_640.jpg

 

Sportosan is szép vagy!

TE IS SZÉP VAGY kampány folytatódik!

70713973_2543641722362493_3898140054748397568_n.jpg

Rendszeresen mozogni, sportolni nem csak jó érzés, de kötelező is, saját egészségünk érdekében. Fáradtan, kialvatlanul, betegen nem a legelső dolog, ami eszünkbe jutna, de csodákra képes. Sokszor egy kiadós önbizalombomba. Rengeteg hormon, például endorfin, adrenalin szabadul föl, amitől jobban érezzük magunk a bőrünkben, vidámnak, energikusnak és csinosabbnak. Ha heti kétszer egy fél órás mozgást beiktatunk a programunkba, már csodákat tehetünk az egészségünkkel és formáló hatással van a testünkre is. Elég egy jó nagy séta, egy kiadós kerékpározás, egy fél óra tánc, rögtön teszünk magunkért valamit. 

Ez az a közeg, az időpont, amikor nem az jut eszünkbe, hogy ellőjünk egy szelfiet, mert csinosak vagyunk épp izzadtan, kócosan is. Pedig a felszabaduló hormonok okozta, fáradt mosoly igenis szép! Tettünk magunkért, mozogtunk, óvtuk az egészségünk, formálódtunk, zsírt égettünk, izmot építettünk. A táncoló, magáról megfeledkező nőnél kevés szebb látvány van vagy az önmagát a mozgásban legyőző, kitartó nőnél. Hidd el mozgás közben is szép vagy!

A TE IS SZÉP VAGY kampány negyedik napja, a nő hét arca projekt következő állomása. Nem felejtettem el, csak nem szerettem volna egy héten minden nap rátok zúdítani magam és a kampányt. De folytatódik. Csatlakozz te is a TE IS SZÉP VAGY kampányhoz. Mutassuk meg, hogy egységben az erő. Mi átlag nők, anyák is szépek vagyunk. Ma épp mozgás közben is.

Hogyan tudsz csatlakozni? Rém egyszerűen. Tegyél ki magadról egy képet, amivel elégedett vagy, jól érzed magad és szépnek rajta. Használd hozzá a #teisszépvagy hastaget. Mutassuk meg a világnak magunk. Egy kis önbizalomra föl! Senki se bújjon el, maradjon le a családi fotóalbumról, a saját közösségi oldaláról, mert nem érzi szépnek, méltónak magát egy fényképhez. Butaság. Minden átlagos nő, anya is is szép! TE IS SZÉP VAGY!

Azt vettem észre magamon, hogy egy kiadós edzés után nem csak kevésbé fáj mindenem, jobb kedvem kerekedik és a világ ha összefogna ellenem, az sem érdekelne. Akkor pont ott, jóban vagyok magammal. Jól érzem magam a bőrömben, az edzés végeztével.

Te is így vagy vele? Mit mozogsz? Mit teszel az egészségedért?

A mozgás megszépít, bármilyen fajta is legyen. Karate, futás, pilates, konditerem, tánc, aerobic, sielés, TRX, foci, kézilabda, kosárlabda...

Fotós: Picikék fotó 

További fotók: Mayer Ferenc

Edzőterem: Pulse Gym

Ruha: Bonprix

ReAd-blog

70858679_2543641555695843_411159255060578304_n.jpg

71112101_2543641982362467_3368899946718691328_n.jpg

 

70441981_412236452763444_5622351725085065216_n.jpg

4_n.jpg

2010_0509_oriental_expo_117.jpg

Őszi receptajánló

70639843_662950010878961_3267753587156975616_n.jpg

Mindig szeretem azokat a magazinokat, ahol gyönyörű képek illusztrálják a finomabbnál finomabb recepteket, különféle tematika szerint vannak válogatva azok és mellé sok hasznos, érdekes cikk is kerül.

A negyedévente megjelenő Gourmet Magazin teljességgel követi ezt a receptet. Látványos, színes, izgalmas. Ajánlók, cikkek és receptek egyvelege megfelelő arányban. Ha valami izgalmasat szeretnél főzni, akkor a te magazinod. Imádom Erika és a többi publikáló blogger képeit, receptjeit. Nem egy lett kedvenc.

Mindig örömmel lapozgatom itthon, bármikor könnyen visszakereshető. El sem hiszem, hogy ez már a hatodik szám. Most igazán zöldre sikerült. Zöld tippek, receptek találhatók benne. Nézz bele, mert érdemes!

És hogy hogyan jön a bloghoz ez a magazin? Én is írtam cikket az online felületre, azért is ajánlom, na meg számos más okból is.:) 

Csak pár cím mutatóba:

- Kellene egy időnyerő!

- A legmenőbb zöldségek

- Őszi színkavalkád a szürke mindennapokban

- A csodálatos csipkebogyó

- Kölestorta

- Sajtkrémes hal bundában

- Szüreti reggeli

- Mediterrán sült paradicsom

- Ökotippek nem csak zöldeknek

 

Itt megtalálható!

 

Bizony, te is szép vagy!

Háztartási teendők végzése közben is...

70408411_2534417526618246_5647069210333937664_n.jpg

Nem vagyok az a magamutogató, mindent és mindenkor fényképezőgéppel, telefonnal járkáló nőszemély, így nem igazán szoktam megörökíteni magam munka, háztartási teendők közben. Te szoktál ilyenkor fényképeszkedni? Ugye hogy nem ez jut eszedbe először?

Bizonyára mulatságos arcot vághatok, mikor a pár perce kiürült szennyeskosár a következő fordultamkor ismét tele van. Hogy érdemes lenne-e megörökíteni? Nem hiszem. Nem is teszem, mint ahogy főzés közben sem fotózkodom, csak kivételes esetekben, akkor is az elkészült ételt, nem magam. Nagytakarítás közben, nyakig porosan, pókhálósan, gumikesztyűvel is érdemes lenne egy-egy fotót készíteni, örökül hagyni a következő nők, anyák generációjának, hogy ilyen is van, ma így végezzük a háztartást. Ráadásul minden nap, több órában is. Néha megviselten, topisan, koszosan. Eszembe jut-e ilyenkor, hogy szép vagyok? Isten ments! Száztíz százalék, hogy nem. Gondolom neked sem ez a szó jut eszedbe első körben a takarításról.

Azt tudtad, hogy a házimunka mennyire sok időt vesz el az életünkből? Rengeteget. Láthatatlan munkának is nevezik, mert a köszönömön kívül nem kapunk érti fizetést, juttatásokat. A KSH-nak látványos grafikonja van, mivel mennyi időt töltünk átlagosan. Sajnos csak linkelni tudom, beilleszteni ide nem. Nézzétek meg, igen érdekes. Itt megtekinthető. Bizony a napi teendőnk nagy részét a házimunkának szenteljük. Persze nem sminkben, kiöltözve legtöbbször, bár ki tudja, lehet sokan úgy csinálják.

De tudod mit mondok? Akkor is szép vagy, ha épp porszívózol.

Szokták mondani, hogy a munka megszépít. Igazuk van. Főleg az elkészült munka után a lakást szépnek, tisztának látjuk, ami az arcunkra is kiül az a bizonyos megelégedettség, a jól végzett munka öröme és a fáradságé is. De hidd el, akkor is szép vagy!

Takarítás, bevásárlás, főzés, mosás, mosogatás, portörlés, porszívózás, felmosás és megannyi feladat, amit naponta elvégzünk. Nem mindig a legjobb formánkban, néha muszájból, máskor kedvtelésből vagy mert kell...Valakinek el kell végeznie. De ne érezd magad azáét rosszul, mert nem talpig sminkben teszed, nem vagy csinosan kiöltözve közben. Attól még TE IS SZÉP VAGY! HIDD EL! Akkor is, ha nem a top formád hozod, elnyűtt szabadidődben, porcicákkal hadakozva.

A képek illusztrációk csak.

Fotó: Picikék fotó

Póló: Emke szerkók

Nyaklánc: JuccWork

71096960_2534417736618225_5423103356090449920_n.jpg

70427091_2534417979951534_6097355402712711168_n.jpg

 

 

 

Táskák az életemből

Mindent bele...

70665755_2528576073869058_3903728163682779136_n.jpg

Még jó múltkor az volt a feladat a Bloggerképző kihívásnál, hogy mutassuk meg a táskánk tartalmát. Akkor nem volt időm rá, de nem szerettem volna kihagyni, mert igen szórakoztató egy anyuka táskájának tartalma. 

Kezdjük a mindenféle kavicsokkal, száraz virággal, macika papírral, üreg italos üveggel, gyermek kincsekkel, papírfecnikkel, apróbb és nagyobb rajzokkal, kekszmorzsával, amit tartalmaz a táskám vagy térjünk a lényegre? Tudom illik elhallgatni, de bizony apró gyerekkezek mindig valami meglepővel árasztják el a táskám. Volt, hogy egy csomó gesztenyét találtam benne, de virágkötészeti szépségeket, csigaházat, botot is sűrűn lelek a táskámba. Kiborul az üdítő, cukorkapapír is bőven leledzik benne, mert inkább a táskámba gyömöszöljük, mint eldobnánk a szemetet. Szóval vigyázz, ha egy anya táskájába nyúlsz, bármit találhatsz ott. Egy anyuka táska olyan, mint egy feneketlen kút, vagy a bűvész kalapja, amiből bármit elő lehet húzni.

Alapvetően kétféle táskám van, egy a mindenhová cipelős, hátamon hordott "Anya táskám" és van egy nőcis, "munkába megyek, gyerek nélkül vagyok ma táskám". De egy nagyon klassz kis táskát is teszteltem egy hónapig a Creamombag jóvoltából, ami aztán tényleg mindent bele táska volt. Melyikről hallanátok szívesebben? Na jó, legyen mindhárom tartalma a mai téma.

70458270_2528635327196466_6663807300668489728_n.jpg

A nőcis, baglyos táskámban kevés cucc van. Egy szőlőzsír, rúzs, szemspirál, szemceruza, golyósdeó, egyszóval csupa női kellékek. Zsepi, egyéb női dolgok, egy parfüm és kész. Ide teszek mindig egy jegyzetfüzetet, tollat, könyvet általában és menetre kész, csak felkapom, indulhatok. Ezt a táskát azért ritkán használom. De csendesen vár a helyén az alkalmas időpontra. És hát azok a baglyok...Imádom, na. Egyenesen nekem készült a Táska Mániánál.

Táskarendező: Bright Me

70370048_2528654507194548_2735717219194372096_n.jpg

42292928_239323186743618_6749614420755742720_n.jpg

Az anyatáskám ennek az ellentetje, van benne minden jó. Egy olyan táskára esett a választásom, ami oldalt és háton is hordható, ráadásul van egy kis kapaszkodó fül is rajta, ha nincs több kezem a csemeték számára. Ez Moniro Mom Bagja. Hogy mi található benne? Pelenka, popsitörlő, váltó zokni babának, egy kis nasi, egy üveg víz, zsepi, wc papír, mesekönyv, kisautó, póniló és még a jó ég tudja milyen játék. Ez mellett könyv, toll, papír, füzet, ami még helyet kap benne. Könyv nélkül el sem indulok sehová. Sosem lehet tudni, mikor akad csendes félórám az orvosnál várva vagy bárhol, amit elüthetem az időt olvasással. Egy füzet, papír is mindig szükséges, hogy fejben tudjam tartani mikor, hová kell menni az egyik csemetével vagy a másikkal. Ami rendszerint kimarad és mindig keresem, az az esernyő. Valahogy mindig kikerül, vissza már nem. Azért szeretem ezt a táskát, mert üresen kis helyen is elfér, rengeteg dolog elfér benne, könnyen tisztítható mosógépben is és a kis kapaszkodó fül hatalmas találmány pluszban.

70581832_2528635270529805_541793524341800960_n.jpg

69699041_2528634940529838_312723333395251200_n.jpg

Megkedveltem a hátitáskákat. Ez miatt esett a választásom a Bonprix egyik táskájára is. A színe klassz, strapabíró és mosható. Az enyém a szürke. Közelebb áll hozzám, mint a rózsaszín változata. Sok dolog elfér benne, könnyen a hátamra kaphatom és szerintem kicsit komolyabb, nőcis talán. Itt találjátok. Szerintem a bőr rátétekkel roppant elegáns, különleges. Még ritkán használom, de ebbe inkább könyv és saját dolgaim kerülnek majd, ha valahova mennem kell. Ő kap hamarosan majd egy külön bejegyzést is. 

70603465_2528576010535731_538382740488192000_n.jpg

A Creamombag táskánál nagyszerűen prezentáltam, milyen a jó táska tartalom, ahol három csemete is van, mert ilyenkor mindenre fel kell készülni. Ide bizony mindent bepasszíroztam, ami fontos, kelhet vagy jó, ha nálad van. És a táska állta a sarat. Baba és gyerek váltó ruhák, kiskönyvek, játékok, nasi, itóka, krém, naptej...

70823781_2528635530529779_7267251069044916224_n.jpg

 

Hogy milyen a jó táska egy anyuka számára? Roppant egyszerűen tudok válaszolni. Nagy, mindent elnyelő, praktikusan benne mindent könnyen meglelhető, könnyen tisztítható és fél kézzel felvehető, cipelhető, nagy teherbírású.

Ti megtaláltátok már az álomtáskátok? Milyen érdekes vagy szokványos dolgok találhatók benne?

Jártatok már olyan cikis helyzetben, mint én, hogy egy fontos megbeszélésre érkezve a jegyzetfüzetem helyett véletlenül egy pelenkát kaptam elő?

ReAd-blog

#táska #taska #bag #álomtáska #anyatáska #szponrorálttartalom #moniro #bonprix #creamombag #brightme #taskamania

 

Kicsit sok(kos) iskolakezdés

school-4398499_640.jpg

Szeptember az a hónap, amikor a szülő is kicsit iskolás lehet, érezheti az újrakezdés, kezdés izgalmát és átérezheti a korán kelés, a bepakolás izgalmait némi borongós hangulattal, vénasszonyok nyarával, színes levelekkel megspékelve. Legalább annyira, ha nem nagyobb izgalommal várja az ember, hogy a csemetéjét elkísérhesse az évnyitóra, az első napra, közösen beszerezzék kevéssé stresszes módon az iskolakezdéshez szükséges dolgokat, bepakoljanak és elinduljanak a suliba. Vagy nem. Jó volt a nyár és bár első blikkre hosszúnak tűnt a 11 hét, mégis egy szempillantás alatt eltelt. Húztam volna még. Jó volt, hogy nem kellett korán kelni, időre rohanni sehova, nem voltak kötelezettségek, rohanás, elkésés és társai. De vége a szép életnek, újra iskola/óvoda/bölcsöde. Ilyen ez. Kettős érzés kerített hatalmába. Örülök is, hogy több időm lesz a háztartásra, magamra, munkára, meg nem is. Már most hiányzik a nyüzsi, a jövés-menés, a közös, egész napos programok, a reggeli ágyban lustálkodás.

Tavaly ilyenkor az elsőt kezdte a lányom, Most pedig már másodikos. Könnybe lábadt szemmel konstatáltam a legkisebbek érkezését az évnyitón, jöttek a már nem nagycsoportos picurkák. De picik. Rögtön észbe kaptam riadtan, jövőre középsőkém következik. Te jó ég! Hova szalad az idő? Nálunk is így volt? Akkor valahogy nem tűnt föl az évek gyors múlása, inkább még gyorsítottunk volna a tempón. Most meg? Tekerném az idő kerekét visszafelé. -Nézzétek el, hogy szentimentális vagyok, közeledik a szülinapom, ilyenkor mindig ilyen vagyok.-

Az első nap majdnem eseménytelenül telt. Új osztályt kaptak, új osztálytársak, kispajtások is érkeztek. És persze  egy csomó könyv. Gyermekkoromban imádtam. Már nyár elején vagy jóval szeptember előtt megkaptuk a könyveket. Élvezettel lapozgattam át, olvastam bele mindbe. Sokszor kiolvastam előre a történelem és irodalom tankönyveket. Anyuval közösen csomagoltuk be őket nagy élvezettel újságba vagy egyszínű csomagolópapírba, gondosan címkézve. Izgalmas volt mások színes, egyedi könyvborítóit nézegetni. Mindig tudtuk, melyik kié. Ehhez képest most, felnőtt fejjel kevésbé élvezetes, inkább bohózatra hasonlít a csomagolás. Rengeteg könyv, füzet ömlesztve. Átlátszó kell, műanyag, kevésbé környezetkímélő, öntapadós. Beleizzadtam, mire minimum a fele óvó-védő tasakot kapott. Elvileg jó a kézügyességem, rajzolni is tudok, vágni is, de ez? Alig mondható el kettő könyvről, hogy szépen néz ki, nem buborékos, nincs felkunkorodva sehol, nem csálé vagy ferde a ragasztás. Ezek az átlátszó förmedvények kiborítottak, mi tagadás. Estére a nem kis szívdobogásom edzéssel levezetve még azon agyaltam, kibontok egy üveg bort is, hátha. De túléltem és a bor is maradt a hűtőben. Még mindig nem kapott minden könyv, füzet borítót, na de majd ma. Majd csak nem kapok agybajt és minden be lesz csomagolva. A ceruzák is kihegyezve, a technika, tesi és tisztasági csomag is elkészült, bejutott talán úgy, ahogy kérték. Vajon mi maradhatott el, ki? Még mindig ezen agyalok, pedig már majd két órája elment mindenki itthonról.

colored-pencils-168391_640.jpg

Reményeim szerint minden csemete felöltözött az időjárásnak megfelelően, evett is, a nehéz kelés után. Ez pipa.

Minden gyerek a megfelelő intézménybe került. Pipa.

Talán nem maradt itthon semmi sem. Ja, de. Egy alvós cucc a kicsinek és egy matek könyv. Szuper. Remélem más nem. Ebbe bizony bele kell szokni ismét a nagy szabadság után nekem is. Ha feketét kap a lányka, akkor bizony az én érdemem lesz.

Mi marad el vagy ki még vajon?

Ez a reggeli korán kelés is...Bagoly típus vagyok. Szeretek sokáig aludni és sokáig fent maradni. A reggel nem az én terepem sajna. Ezen nem segít a három csemete sem a rengeteg cuccával. A feledékenységem és az idő hiánya végképp nem. Bármilyen korán kelünk, az már későn van. Ez van.

Csak én vagyok így vele? Úgy érzem valami mindig elmarad, nem lesz olyan, mint szerettem volna. Elkésünk, rohanunk. Elfelejtettem kivágni a kártyákat, otthon maradt a tolltartó, nem zöld pólóba ment a csemete, mint kellett volna, már megint nem egészséges reggelit csomagoltam, hanem pár kekszet tízóraira, az a füzet címke is ferdén került fel...Mindig olyan szerencsétlennek érzem magam. Nyugtassatok meg, nem én vagyok teljességgel alkalmatlan, hanem más is így jár rendszeresen. Légyszi! Ugye néha beleférnek ilyen apró botlások? Elkésni, elfelejteni valamit? Nem lehetünk mindig toppon. Nem lehet az ember mindig szuperanya, ősanya. Vajon léteznek ténylegesen ezek a típusok vagy csak mi találjuk ki, hogy kellőképpen rosszul érezzük magunk?

Szuperanya kerestetik! Ha sosem felejtesz el semmit, a gyereked mindig csilli-villi, tiszta, jól nevelt, mindig minden időre elkészül, bekerül a suliba, sosem késtek el, akkor kérlek jelentkezz. Taníts minket!

Addig is kitartást minden anyának a tanévhez! A tanárokat, óvónőket pedig arra kérjük, legyenek velünk is olyan türelmesek, mint a csemetékkel, mert bizony mi sem vagyunk hibátlanok, néha becsúszik valami gikszer, De igyekszünk! Esküszöm! 

Induljon az ősz!

ReAd-blog

heart-826933_640.jpg

Jó tanács, kell vagy sem?

michelangelo-71282_640.jpg

Neked van olyan nevelést segítő könyv, praktika, ami bevált? Követsz olyan blogot, embert, akinek a tanácsai mindig alkalmazhatók? Szoktál kérdezni kisbabás ismerősöket, közeli anyukákat a mikéntről, hogyanokról?

Nagyot változott a világ az elmúlt évek alatt. Korábban egy kismamának, frissen szült anyukának korelődei az édesanyja, az anyósa, a nagymamák segítettek eligazodni a kisbabás időszakban. Az orvos, védőnő szava szent és megvétózhatatlan volt. Ma már kis túlzással a vízcsapból is ezek a segítő ötletek folynak boldog-boldogtalantól. Mindenki (is) ért a gyerekneveléshez, még az is, akik sosem tanulta és még nem volt gyereke, azt sem tudja, mi fán terem egy kisbaba. Az internet bugyraiban pedig "jobbnál-jobb" tanács megtalálható két kattintással. Hogy azok sokszor egymásnak ellentmondó dolgok? Az bizony előfordul. Az fb és más közösségi oldalak csoportjaiban, a játszótéren, a védőnőnél, de még egy bevásárlás alkalmával is. Sok oldalon, a blogokon is számtalan segítő és kevésbé segítő szándékú tanácsot kaphatunk. Valahol jó ez, hiszen ha valamiben egy apró kétségünk támad, nem hívjuk rögtön az orvost, védőnőt, papot, nem hordunk ki lábon nyolc szívrohamot. Viszont néha rettentő nagy butaságokat reklámoznak, tanácsolnak az emberek. 

Arról nem is beszélve, mikor a jó pár évet tanuló orvos tanácsát megvétózva egy fél éve anyuka segítő ötletét hallgatjuk meg inkább. Vagy már alapból el sem jut a bizonytalan anyuka az orvoshoz, hanem közösségi oldalakon, fórumokon tájékozódik inkább, hozzá nem értők körében, azok tanácsát készpénznek véve. Óriási baj is lehet belőle! Az orvos sem tévedhetetlen, viszont nem keveset tanul azért.

"A vélemény olyan, mint a segglyuk: mindenkinek van, de senki se kíváncsi a másikéra." -mondta Geszti

A jó tanács is hasonló. Mindenkinek van, de nem mindenkiét kell elfogadnod, használatba venned!

toy-ducks-535335_640.jpg

A nevelés az a dolog amihez mindenki ért, az is, aki gyereket sem látott még. A világ ontja magából a nevelést segítő könyveket, blogokat, magukat kinevező"szakértőket" Hogyan altassunk, etessünk, fegyelmezzünk vagy sem...  Hogyan lesz csemeténk tökéletesen jól nevelt, boldog. Csak azt felejti el az olvasó, hogy minden gyerek, élethelyzet, a család dinamikája más. Nem lehet a sablon dolgokat minden gyerekre ráhúzni. Jó, ha van egy irányvonal, ha lehet próbálgatni, melyik baba hogyan alszik el legkönnyebben, egy csapás, amin elindulhatunk. De mikor valaki kijelenti, hogy ez az egy lehetőség, az ő általa kitalált a jó, és minden gyerekre ezt kéne alkalmazni, attól sikító frászt kapok. Arról nem is beszélve, mikor kimondja valaki magáról, hogy szakértő, mert fél éve anyuka és neki beváltak ezek a praktikák. Nem, nem. A szakértő is tanul, képzi magát évekig. 

Sokszor kérdeznek engem is kismamák, még első gyerekes anyukák (akik még bizonytalanok), csak azért, mert nekem már három manóm van. Azt szoktam mondani, hogy szívesen elmesélem, miket próbáltunk ki, mi jött be nálunk és mi nem, de ugyan ez az ő gyerekére nem biztos hogy megfelelő lesz. A saját képére, a családjukra, gyerek vehemenciájára kell szabni. Annyi mindentől függ, neki megfelelő lesz-e. Millió dolgot kipróbáltam már magam is. ami az egyik gyerekemnél bejött, a másiknál nem. Nem kívánok gyereknevelési tanácsadó lenni sosem. Örülök, ha mi is elevickélünk a zavaroson úgy, hogy mindenki él, boldog. 

Néha ezek a praktikák, könyvek, tanácsadók csak elbizonytalanítják az édesanyákat. Úgy érzik, egy rakás szerencsétlenségek, mert ez sem megy, az sem megy. Nem értik, nekik miért nem jó? Mert minden gyerek, anya, helyzet, család más, így más fog bejönni neki. Attól, mert a szomszédnak sikeres választás volt, nekem nem biztos, hogy az lesz. Próbálgatni kell, olvasgatni, aztán saját magunkra szabni. Nem szabad készpénznek venni minden jó tanácsot. Szűrni, átszabni, mint egy túl nagy ruhát. Előbb-utóbb megtalálod a nektek megfelelőbbet!

Addig is, nézd meg, kitől fogadod el a tanácsot, hol! Mitől szakértő? Mit tanult? Van gyereke? Ő a tanácsai által nevel, él? Beválnak az ötletei vagy rosszul érzed magad tőle? Szűrd meg, kire hallgatsz. Te vagy az édesanyja, édesapja, te tudod a legjobban, hogy csemetédnek az jó vagy sem! 

ReAd-blog

people-1636304_640.jpg

 

Az élet írta

adult-1869001_640.jpg

Van, amikor úgy érzed, minden szép és jó, a helyeden vagy. Amikor elérendő céljaid vannak és boldognak érzed magad. Majd valami történik, ami az eddig fontosnak vélt álmokat, célokat megvétózza. Ami korábban fontosnak tűnt, már nem az. Amikor kétségek között vergődsz. Amikor se éjjeled, se nappalod…

Napok óta ülök e cikk fölött, újra és újra belekezdve. Kikívánkozik. Hiszen nem tartozik másra, csak az én érzéseim tükrözi, így bezárom. Magánügy. Vagy mégsem? Nem bírok csendben maradni. Talán ezek a szavak másokra is hatással lehetnek. Talán másnak jókor jön pont e pár sor, az érzéseim, a történetem. Valaki lehet hasonló előtt áll vagy ugyan így járt, mint én és rosszul érzi magát. Más e irományom hatására elindul végre az orvoshoz. Ki tudja? 

Női sors. Az élet írta.

Újra megnyitom az oldalt és írni kezdek…

Fáj. Már nem napok óta, hanem hetek óta. Első körben csak néha és kicsit, majd egyre jobban, többet, hosszan. Nincs benne csomó, sem gödör, semmi rendellenes, csak a fájdalom. Erőt veszek magamon és kérek egy ultrahang időpontot magánban, mert máshogy heteket kell várni. Valamitől csak fáj. Férj is győzköd, menjek. Jól van.

Első körben a doki is nyeglén kezel. Fiatal vagyok, mit akarok én itt? Mintha a kor kizáró ok lenne. Valaki csak akkor lehetne beteg, ha túl van élete delén...Mintha válogatna a nagy betűs RÁK. Mondom fáj. Jól van, megvizsgál. Ott lát valamit. A másik fáj. Nézi azt is. Ott is van valami, meg ott is. De az nem fáj. Hát akkor is ott van még valami. Megnyugtatásképen menjek el mammográfiára. Biztos semmiség, de jobb félni, mint megijedni. Nagy nehezen találok egy helyet többszöri telefonálgatás után, ahol nem hajtanak el fiatal koromra hivatkozva és fizetni sem kell csillagászati összegeket. Mert ha fizetsz, rögtön van hely. Talán ilyenkor ez sem számít, csak túl legyél rajta minél hamarabb és bizonyságot szerezz a rosszról vagy a jóról. Fizetnél bármennyit, hogy tudd, jól vagy. Végül mégsem a fizetősre jutok be hamarabb, egy másik helyen előrébb kerülök a sorban. 3 hét várakozás. Nem olyan sok az.Vagy mégis? Nem lehetek ideges. Biztos semmiség. De mi van, ha mégsem? Mi lesz velem? Velünk? A gyerekekkel? Csiga lassúsággal telik az idő, nehezen rágom magad át ezen a három héten. Sosem volt még valami ilyen hosszú. Már nem tudok enni. Sem más dolgokkal foglalkozni. Már semmi sem fontos, csak ez. Beleeszi magát a gondolataimba. Az alvás is nehezen megy. Éjjel órákon át tépem magam, majd elalszom, öntudatlan mélységbe zuhanok végre. Nem számít semmi, csak legyek túl rajta végül. Tudjam. Elmondhatom valakinek? Talán egy marék embernek elmondom ijedségem okát. Nem sokaknak. Az ember nem veti csak úgy oda, hogy lehet, nagy baj van. Vagy igen? Nem érzem ildomosnak. Sem mosolyogni. De ijedt sem lehetek. Nem érezhetik rajtam, nem láthatják idegenek, sem a túl közeliek. Tartanom kell magam. Hiszek benne, hogy nincs baj. De mi lesz, ha mégis? Csak befészkeli az agyamba magát. Végül eljön a nap. Elindulok. Mammográfia letudva. Gyors volt és kedves, aki csinálta. Fájt a vizsgálat, de ez semmi ahhoz képest, ami az után jön, ha baj van. Kibírok ennyit. Újabb ultrahang egy doktornővel. Rám sem néz, már csinálja is. Nincs részvét, megértés, kedvesség, elfogadás. Neki csak a sokadik vagyok. Nem folyhat bele, nem érezhet együtt mindenkivel. Futószalag. Jut eszembe a szó.

Minek jöttem? Mert küldtek és fáj. Nincs baj. Nincs rák. Kérdeznék még, mi a teendő a fájdalommal, de arra már nincs idő, kiterelnek. Túl vagyok rajta legalább. Szerencsére nem rák. Leteszem a mázsás súlyt magamról. Bár a fájdalom és a kérdéseim maradtak…

Mire vártam, piros szőnyegre? Dehogy. Csak egy kis emberségre. Neki a sokadik voltam. de magamnak az első. Lett volna még kérdésem. Megnyugodtam, de nem teljesen. Ez van. De legalább nem RÁK!

Mindenhol azt hallani, hogy megelőzés, szűrővizsgálatok, menj az orvoshoz, ha baj van, ne halogasd. A másik részről meg nem értik mit akarsz, nincs időpont, fizess, ha akarsz valamit, fiatal vagy... Nem értem!

Tudom, hallgassak. Szerencsés vagyok. Nem Rák! Legalább újra tudok mosolyogni a sok rossz után. Megmaradok a családomnak és titeket is fárasztalak még a soraimmal...De akkor is! Valami bennem ragadt. Egy rossz érzés. Kételyek. Az idegesség. De már tudok újra előre nézni. Már újra van íze az ételnek. Tudok ismét mosolyogva a jövőre gondolni. Megláttam, megértettem, mi a fontos az életben.

ReAd-blog

woman-570883_640.jpg

 

 

Tetovált anyukák

Önbizalomhiánnyal küszködünk mi anyák, nők. Ha egy picit, minimálisan is eltérünk a nagy átlagtól, akkor támadási felületet adunk mások számára. De miért kellene mindenkinek ugyan olyannak lennie, kérdem én? Öljük egymást számtalan kérdésben, amiben másként gondolkodunk. Miért? Nem lesz jobb, csak rosszabb!

A Fényzugoly fotóstúdió tulajdonosa arra próbál rávilágítani fotós kampányával, hogy minden ember ugyan olyan, ugyan annyit ér vagy ha eltér is valamiben, semmivel sem kevesebb attól, mert más, mint az elvárt! Teljesen egyet értek a mondanivalójával, így szívesen jelentetem meg fotósorozatát a blogomon. 

Legyünk toleránsabbak, fogadjuk el, ha valaki máshogy néz ki, máshogy gondolkodik, mint a nagy átlag! Ne bántsuk egymást feleslegesen! Merjünk önmagunk lenni, önazonosak!

Rozványi Beáta, a fotóstúdió tulajdonosa  így fogalmazta meg a fotósorozata küldetését:
Az "Anyukás társadalom" aktív tagjaként úgy érzem, hogy nagyon könnyen kikezdjük egymást, legyen szó szoptatásról, gyereknevelésről, oltás-nem oltás kérdésről, és még sorolhatnánk hosszasan. Ezzel a sorozattal azt üzenem, hogy fogadjuk el egymást, legyünk toleránsabbak, és vegyük tudomásul, hogy különbözőek vagyunk! 
Íme a gyönyörű képek.
1_web.jpg
2_web.jpg
3_web.jpg
4_web.jpg
5_web.jpg
6_web.jpg
Személy szerint, én mindegyik képen egy gyermekét csillogó szemmel tartó, gyönyörű anyukát látok, ha tetovált, ha nem. ha más, ha nem. Mit gondoltok róla?

Miért hagyd néha unatkozni a csemetédet!

people-1560569_640.jpg

Fotó: Pixabay

Még alig telt el pár hét az iskola, óvoda, bölcsöde évzárója óta és még több hét áll előttünk, de bizony már számtalanszor hallottam csemetéimtől azt a bűvös mondatot, hogy "UNATKOZOM, MIT CSINÁLJAK?" .

Igyekszem nekik legtöbbször elfoglaltságot találni. Sokszor sétálunk egy nagyot, kerékpározunk közösen, sütünk-főzünk valami finomat. Egy egész túlélőkészletet vettem nekik ollókból, festékből, gyurmából, színes papírokból. Szívesen rajzolnak is, feladatlapoznak, festenek, színeznek, egyszóval alkothatnak egyedül, közösen vagy velem. Ám egy idő után mindent megunnak. Sok társasjátékunk van, ami akár jó is lehetne, ha legkisebb nem rontaná el a mókánkat azzal, hogy felborítja a bábukat. A legtöbb játékba hiába vonjuk be, kicsi még hozzá. Kockákkal hatalmas épületeket gyártanak a lányok, amit öcsi előszeretettel rombol tövig nagy kuncogások közepette, amitől persze a csajok szeme szikrákat hány, maximális a felháborodásuk. Próbálom őket bevonni a háztartásba, rendrakásba is, egy-egy koruknak megfelelő feladattal. A Tv nézés sem ördögtől való, ha jó mesét, természetfilmet kérnek és nem egész napos elfoglaltság. Sokat olvasunk, hol én olvasok fel nekik, hol ők nekem. Hiába vesszük sorra ezeket mind, egy idő után elfogy a munícióm. Nem lehetek mindig a sarkukban. Egyszerűen ez nem megoldható, hogy szórakoztassam őket a nap teljes hányadában, míg ébren vannak. Ilyenkor jön a nyafogás, egymás szekálása, mini bunyók, ő kezdte, csúnyán nézett rám, mellém ült és társai. Mégis mikor túllendülnek ezen, tudnak normálisan játszani egymás mellett, egymással. 

Néha egész egyszerűen hagyni kell őket unatkozni, ami rengeteg mindenre jó, szuper dolog. Ha mindig szórakoztatjuk őket, elfoglaltság elfoglaltság hátán érkezik, egy idő után egyedül már nem tudnak mit kezdeni magukkal, megszokják a kész dolgokat. Kell a szabad időtöltés, mikor nincs egy kifejezett irány. Szabadon szárnyalhat a képzeletük, a konfliktusokat megpróbálhatják egyedül lekezelni, építenek, rombolnak, bármit. Néha saraznak, máskor ebédet főznek fűből, bunkit építenek, csúszdáznak vagy szerepjátékokat játszanak, gyűjtögetnek. Kell, mert színesíti a fantáziájuk. Kell, mert meg kell erőltetni a képzeletük hozzá, nem egy adott, vezetett dolgot csinálnak. Nem kell készen kapniuk az egész napot. Dolgozzanak meg érte. Érezzék jól magukat. Rengeteg készségük fejlődik közben. Megtanulnak együttműködni. Unatkozás közben ötleteket találhatnak ki és valósíthatják meg. Tapasztalnak, a mozgás édességét, a társas viselkedés szabályait, a tárgyi dolgok működését, határaikat, kudarcot és sikert. A spontán játék magabiztosságot ad, de a tanulás készségét is fejleszti. 

Hagyom őket koszolni, szaladgálni, addig én is pihenek kicsit. Macerás után a ruhájukat kimosni, néha őket is alig találom meg a kosz alatt. Nem beszélve a rendetlenségről, amivel jár a nagy szabadságuk. De jó célt szolgál. Önállósodnak. Életrevalóbbak lesznek. Ezek a tapasztalások később kihatnak a felnőtt létükre, személyiségükre is. Feldolgozzák az életet kisebb-nagyobb játékaikban, leutánoznak. Ne féltsük túl őket. Nekik is jár a szabadság. Nem szabad a gyerekek körül keringeni mindig. Arra figyeljünk, hogy kárt ne tehessenek magukban semmivel, se egymásban, a többi nem számít. 

A Felelős szülők Iskolája oldalon nagyon szépen megfogalmazták, miért kell a gyerekeket szabadon játszani hagyni, amivel teljességgel egyet értek. Érdemes beleolvasni a cikkükbe.

A szabad játék a külső céltól független, magáért a tevékenységért van, miközben a gyermek érdeklődése és kíváncsisága kielégítése során tapasztalatokat gyűjt, ismereteket szerez, vagyis a játék egyben sajátos tanulási tevékenysége is. Fejleszti a gondolkodást, segít az alkalmazkodásban, feloldja a szorongásokat és félelmeket. Segít megszemélyesíteni bizonyos élethelyzeteket, segít a konfliktusok kezelésében, a szociális normák megértésében és elsajátításában. Oldja az agressziót, levezeti az indulatokat. Minden perce és mozzanata a gyermek fejlődését szolgálja. Szerepel benne keresés, kutatás, rátalálás, felismerés, felfedezés, kipróbálás, kalandozás, kísérletezés stb. 

A teljes cikket itt elolvashatjátok: https://felelosszulokiskolaja.hu/egyeb/a-szabad-jatek-es-a-szemelyisegfejlodes

Szerintetek mit fejleszt még a szabad játék egy gyereknél? Mire jó még?

Van emlékezetes szabad játékos emléketek?

Én levágtam a frufrumat játékból. Dancim kikente magát és a fél szobát a popsikrémjével, mire észbe kaptunk. Andrisom szintén nagy hóhányó, ő mindig valamit csinál. Tegnap például egy egész doboz cicakaját kiöntött a macskáinknak, szerinte éhesek voltak. Viki művésznőnk pedig freskókat csinált az asztalterítőre. De ettől szép a világ:)

ReAd-blog

#család #gyerek #unatkozik #fejlődés #tanul #tapasztal #ReAdblog #blog #bloggerélet #családom

children-1822704_640.jpg

Soha ne hasonlítsd a gyereked máséhoz!

A barackot és a körtét sem hasonlítjuk össze, pedig mindkettő fán terem és gyümölcs

girls-462072_640.jpg

Három teljesen különböző típusú gyermekem van. Az egyik nagyon korán járt, a másik pedig (néha túl) korán beszélt, a harmadik semmit sem csinált korán. Az egyik csendes, álmodozó, a másik az ellentétje, életvidám, csacsogó, a harmadik pedig megfontolt, koravén. Legnagyobb mindenevő és szívesen kebelez be mindent, másodszülöttem válogatós, leginkább fényevő, a harmadik pedig hol így, hol úgy. Az egyik gyorsan elalszik bárhol, bármikor, bármilyen helyzetben, a másik szenvedősen, sokáig fent maradva, fogcsikorgatósan, a harmadik pedig körbe-körbe jár az ágyban, ráadásul megrögzött rituáléi vannak mindenben. Még kinézetre is teljesen más típusok, csak pár vonásuk van, ami némileg hasonlatos.

Gondolhatod, ha három, egy szülőpártól születő, azonos elvek szerint nevelt gyerek ennyire eltér, miért kellene, hogy különböző gyerekek ugyan akkor, ugyan azt csinálják növekedésben, természetben, ügyességben, mozgásformában, mindenben?

 

Sosem értettem az elvárt normákat, a „mit illene már csinálnia” és a játszótéri összehasonlítgatásokat. Nem egy tárgyról beszélünk, aminek megadott időre kell valamit csinálnia, hanem egy érző kis lényről, aki halad a maga tempójában, fejlődik, nő, ha nem az elvártak szerint, akkor nem az elvártak szerint.

A fán a barackok sem egyszerre érnek be mind. Vagy a kismadarak sem egyszerre kezdenek el megtanulni repülni, hanem szép sorjában, vérmérsékletük szerint. Az alma és a körte is fán terem és gyümölcs, mégsem hasonlítjuk össze.

Úgy szeretem, „az én gyerekem ekkorra már paprikáskrumplit evett, már rég szobatiszta volt és hat nyelven szavalta el a Himnuszt, És a tiéd? "című mondatokat... Ja, nem!

Gyerek és gyerek között óriási különbségek lehetnek. Sajnos a keretek adottak és behatároltak. Van egy védőnői, orvosi, óvodai, iskolai meghatározás, amit kötelezően előírva ráhúzunk a gyerekekre. Aztán vannak a külső nyomásra keletkező frusztrációk, amik ellen viszont tehetnénk. Kiküszöbölhető lehetne, ha a társadalom nem sorolná állandóan, hogy mikor-mit kéne már időre tennie a babának, totyogónak, kisgyermeknek, nagyobbnak és a kamasznak. Ha nem ismétlődnének újra és újra azok a fránya kérdések.

Magunk is tegyünk ellene. Annyi beszédtéma van ezen kívül, azokat vegyük elő, ha nem tudunk az adott illetővel miről témázgatni. A szomszéd néni is kihagyhatná a „bezzeg az én gyerekem 20 éve ekkor már” mondatokat. Az anyukák se hasonlítsák össze gyerekeiket, hiába születtek majdnem napra pontosan ugyan akkor. Felesleges. Mert bizony előhozza a stresszt. A szülő szorong, hogy most akkor ő rossz anya, apa, mert a gyerek még nem ír, nem énekel szépen, nem tud Picassohoz hasonlatosat rajzolni és nem olvas folyékonyan idő előtt vagy időre, ráadásul felállni sem állt fel időben, mint a többi csemete.

baby-1399332_640.jpg

Gyakorlatilag magunkat és egymást szívatjuk, helyezzük nyomás alá néha az elszólásokkal, rossz szóhasználattal, máskor a direkt, éles bírálatokkal. Ne! Van elég gond e nélkül is. Egy/több gyereket nem könnyű jól felnevelni. Rengeteg buktató, nehézség van a szépsége mellett. Megéri, mert ezerszeresen adják vissza. De nem elég annyi, amennyi gubanc amúgy is akad? Miért kell még tetézni egymás bántásával? A gyereket is nyomás alá helyezzük feleslegesen, hogy megugorja a kellő szintet. Már egész kicsi korban megérzi, hogy a szülei nem elégedettek vele. Ez a későbbiekben fokozódik. Önbizalomhiányos, mindenáron bizonyítani vágyó, megfelelés kényszeres, sosem elégedett, szorongó kamasz lesz belőle.

Pistike nem tud szépen rajzolni. Lehet, hogy soha az életben nem is fog tudni, viszont szépen énekel. Használjuk ki ezt a tudását akkor. Anna magas, vékony szülők gyermeke, így nagy valószínűséggel és a gének szerint magasabb az átlagnál, már kisgyermekként is, ellenben nem hízik eleget. Na bumm! És akkor mi lesz? Összedől a világ? Zoltánka már 10 hónaposan egyedül, kapaszkodás nélkül járt, nem úgy, mint Bori, aki csak 13 hónaposan. Nyert vele valamit? 3 hónapot, ami 5 év múlva senkinek sem fog feltűnni. Lalika hatodikos, kitűnő bizonyítvánnyal rendelkezett minden évben, míg Olivér örült a nagy nehezen összehozott hármas átlagnak. (Ha már bizonyítványokat látok mindenhol). Lehet, hogy nyert vele Lali, lehet, hogy nem. Sosem lehet tudni, mi lesz 10-20 év múlva, kell-e valaha az a bizonyítvány. Adottság, gének, vérmérséklet, tanulási vágy és még rengeteg dolog formálja a gyereket. Hiába siettetjük.

Ne az legyen a téma bevásárlás közben, az oviban várakozva, a játszótéren, hogy az én gyerekem ezt már tudja, a tiéd még nem…?

Mi ez verseny? Aligha. Senki sem nyer semmit, de veszíteni sem fog, ha a gyereke nem hozza mindig az elvártakat. Legalább egymást ne bántsuk! 

ReAd-blog

babies-2008822_640.jpg